Tunézia 2010.02.19-2010.02.26.
Előzmények:
Már jó előre, majd egy héttel, elkezdtem a pakolást, nehogy valami itthon maradjon. Nem vittem sok mindent, hogy visszafelé tudjak majd pakolni. Úgysincs strandidő, nem is ezért mentem. Jókat akartam kirándulni az országban. Mivel előzetesen megtudtam, hogy a Metlaoui-ból induló turistavonat nem jár március 15-ig, így egy kicsit módosítottam az útiterven. A déli rész jövőre marad.
1. nap: ( Budapest - Sousse )
Alig vártam a reggel 8 órát, hogy indulhassak a repülőtérre. Mivel elég közel lakom, nem kellett nagyon sietnem. Kökiről a 200E jelzésű busz éppen a 2/B terminál előtt tesz le, így bőven kiértem a megbeszélt időpontra.
A jegy és voucher átvételével nem volt semmi probléma. Simán megtaláltam a Kartagotours standját. Itt jegyezném meg, hogy harmadik alkalommal utazom velük, és még semmi gond nem volt. Szerintem teljesen rendben van az iroda. A becsekknél elég hosszú a sor, de nem baj, lehet ismerkedni, beszélgetni a leendő útitársakkal. Véletlenül hallom csak meg egy Nouvelair alkalmazottól, hogy a gépet nem engedték felszállni Monastirban a nagy köd miatt, így várható némi késés. Akkor még az volt az álláspont, hogy 10 órakor száll fel. Hivatalosan 10.25-kor már landolnia kellett volna Ferihegyen. Na mindegy, ezt még kibírom. Simán ment minden, hamar a tranzitban találtam magam. A kötelező Unikum vásárlása is megvolt, mikor hivatalosan közli a hangos recsegő, hogy a köd miatt a várható indulás 14.05. Ekkor egy pillanatra elfogott a páni rosszullét, hogy vesztek 3 órát, de hamar lecsillapodtam, hisz volt még 6 napomJ. Volt nálam könyv, így azért jobban ment az idő. Végre 13.40-kor elkezdték megnyitni a kapukat, 14 órára a gépen voltam. 3 órás késéssel ugyan, de elindultam a szerelmetes országom irányába. A szokásos 2 óra 15 perces utazás eseménytelen volt. Leszállás után értettem meg a késés okát. Monastirban olyan köd volt 5 órakor, hogy még ilyet nem láttam. Ráadásul úgy fújt a szél, hogy a hátizsákomat szorítanom kellett, hogy ne kapja ki a kezemből. Gyorsan megkerestem az iroda kihelyezett idegenvezetőjét, Petrát, aki már irányított is a megfelelő buszhoz. A buszon csak a Karawan lakói tartózkodtak, voltunk úgy 36-an. Ennek fele, egy körútra fizetett be, és Mohamed volt a vezetőjük. Nagy fazon az ürge. 2 éve vele voltam a sivatagi 2 naposon, hát majd besz***tam a beszólásain. A szállodába érkezéskor gyors papírkitöltés, majd regisztráció. Itt volt egy kis zavar az éterben , mert nem volt előre kiosztva a szobám, de mivel nem volt teltház, így gyorsan kerítettek nekem egy szobát a 4. emeleten a 472-est. Magasan volt, így nem volt zavaró a mindennapos disco a földszinten. A szoba a szokásos, utcára néző, de nem akartam cserélni, mivel alig voltam ott. Megkaptam a étkezési kártyát, amit haza is hoztam, meg sem látogattam az éttermet, ezért a szállodai félpanziós ellátásról nem tudok nyilatkozni. A helyi kajákat akartam kipróbálni, méghozzá minél többfélét. Este még sétáltam egy kicsit a városban, feltérképeztem nagyjából azokat a helyeket, ahol az egy hét alatt megfordulhatok. Ittam egy narancslevet ( 0,8 TD ) és ettem egy chawarmát ( 2,2 TD ). Eltettem magam másnapra, mert reggel 7.10-kor indult a ’metró’ Mahdiába.
2. nap: ( Mahdia – El Jem )
Ébresztő 6 órakor, gyors mosakodás, és indulás a megállóhoz. Útközben a medina előtti téren még ittam egy kávét ( 0,3 TD ), mert a nap nem indulhat el a reggeli nedű nélkülJ. A vonat pontosan indul,( jegyár 2,45 TD ) tele van diákokkal, akik sietnek a mindennapos elfoglaltságukra a suliba. Monastirnál szinte kiürül a szerelvény, alig lézeng a hajnali órán valaki. 9 órára befut a vonat a Mahdiai állomásra. Egyből irányba veszem a Skifa El Kahlát, a kaput, amelyen keresztül a piacra juthatok. Sokan még nincsenek, most éledezik a város. A place du Cairen iszom még egy kávét, és máris jobban érzem magam. Tovább sétálok, elhagyom a mecsetet, és haladok a Kasbah felé. Útközben azért betérek egy narancslére a Cafe Salem nevű helyre, ahol a teraszról a tengerre néző kilátást csodálom, miközben szürcsölöm a frissen facsart narancslevemet. Itt egy kicsit drágább, de a látvány kárpótol mindenért. Felmásztam a Borj El Kebirbe ( 5+1 TD ), ahonnan csodás kilátás nyílt a tengerre, a városra és az Afrika-fokra. Lesétáltam a tengerpartra, majd hosszas nézelődés után irány a louage állomás. Elég eldugott helyen van, de nem akartam taxizni, mert olyan jó idő volt, ezért inkább lejártam a lábamat. Végül megtaláltam, és perceken belül már az El Jem felé induló kocsiban ültem ( 2,4 TD, 40 perc ). Amikor megérkeztem, nem siettem bemenni a Colosseumba, hanem egy kicsit sétáltam a kisvárosban. Érdekes emberek, és még érdekesebb látvány fogadott. Az épületek max. egy emelet magasak, a colosseum messze kiemelkedik a városkából. Vettem egy üdítőt, mert nagyon meleg volt már ekkor, majd bementem a nagy építménybe ( 8+1 TD ). Jó volt úgy körbejárni az egészet, hogy nem sürgetett senki, mint a szervezett úton. Olyan helyekre is be tudtam menni, ahová két éve nem jutottam el. Ücsörögtem még egy kicsit a falak közt, majd elindultam felfedezni a múzeumot, amiről itt a fórumon oly sokat beszéltek. Naná, hogy eltévedtem. Két embert kérdeztem meg, hogy merre van, mire sikerült odavergődnöm. Most már azt mondom, hogy el sem lehet téveszteni, de akkor…..
Tényleg igaz az, amit itt leírtak, mert egyszerűen lenyűgözött a látvány. Nem győztem csattogtatni a gépet. A belső udvarok egyszerűen gyönyörűek. Ezután annyira éhes lettem, hogy kénytelen voltam megkajálni, valamilyen szendvicset rakattam össze magamnak….a mai napig nem tudom mi volt benne, de nagyon jól esett.
Visszaindultam a louage állomásra, mert kezdett elszaladni az idő, és ugye sötétedés után már nem indulnak. A kocsi szerencsére hamar megtelt, elindultunk vissza Sousseba ( 4 TD, 1 óra ). Elég gyorsan visszaértem, ezért úgy döntöttem, hogy eszem egy fagyit. Hogy mennyire finom fagyit csinálnak, és milyen olcsón…egy két decis pohárban mindössze 1,5 TD-ért! Sötétedés után taxiba pattantam, és irány PEK. Újra látni akartam a zenélő, villogó szökőkutat. Féltem, hogy télen nem fog üzemelni, de szerencsémre 7-től volt előadás. Fél órán keresztül csak bámultam, észre sem vettem, hogy mennyire lehűlt a levegő. Persze kabát nem volt velem, így átfázva pattantam taxiba, és néhány perc múlva már a szálloda ajtóban álltam. Váltottam egy pár szót a portással, aztán mentem lefeküdni, mert másnap nagyon-nagyon korán volt ébresztő.
3. nap: ( Bulla Regia – Le Kef )
Hajnali 3-kor csörgött az óra, mert 4.04-kor indult a vonat Tuniszba( 7,7 TD 2. oszt. ). Már induláskor összeszedett 10 perc késést, ezért izgulni kezdtem, hogy érem el a csatlakozást. Menetközben erre még rájött egy 5 perc, ezért nagyon rohannom kellett, hogy a 6.30-kor Jendoubaba induló szerelvényt elérjem ( 10,15 TD I. oszt. ). 5 perc alatt váltottam jegyet és rohantam ki a vágányhoz. Ahogy felléptem, már indították is. Ezután egy eseménytelen 2,5 órás utazás következett, de lefoglalt a táj szépsége és a helyiek viselkedése. Egy pasi teljes hangerőn üvöltette a telefonján a különféle arab zenéket, így mélyebb betekintést nyerhettem a helyi zene rejtelmeibe. A hátam mögött egy nő végigbeszélte az egész utat. Szegény férje…alig szólalt meg mellette. Kétfelől kétféle hatás…maga volt a tökélyJ. A táj érdekes, megszűntek a pálmafák, helyette más örökzöldek voltak. A talajszinten a fű, mintha deres lenne. Nemhiába fáztam reggel egy kicsit. Lehetett érzékelni, hogy erősen észak felé tartok. A vonat 10 perces késéssel ugyan, de befutott Jendoubaba. Már a hideget sem éreztem magamon annyira 9 óra lévén. Az állomás épületéből kilépve egyből egy villanyoszlopon egy gólyapárt fedeztem fel. Nincs is hideg, ha ezek itt vannak! Épp egy piacos napba csöppentem bele. Bármerre nézek, standok és emberek. Kiabálnak, próbálják az árút eladni. Fehér ember nincs, néznek is rám rendesen. Senki nem erőszakos, csak csodálkozik…mit kereshet ez itt?! Amikor kinézelődtem magam, beljebb mentem a városba. Itt sem volt több turista ( hál’istennek ). Sétálgattam egy kicsit, majd leintettem egy taxit, akivel kivitettem magam Bulla Regiaba ( 3 TD ). Jegyvásárlás után vettem észre, hogy van egy busz a parkolóban. Olyan 40 ember, talán franciák lehettek, tódultak befelé a bejáraton. Megvártam, hogy merre indulnak, természetesen én a másik irányból indítottam a nézelődést. Szerencsém volt, mert pont úgy indultam, ahogy az LP írta. Így pontról pontra követhettem, hogy hol járok. Egyetlen helyre nem tudtam lejutni, talán a legnagyobb föld alatti helyiségbe, mert éppen felújították…de sebaj, volt másik lejárat, ahol hasonlóan szép volt minden. Felmentem a ’halom’-ra, ahonnan szuper képeket és videót lehetett készíteni. 2-3 órás séta után úgy döntöttem, hogy ideje továbbállni, mert sajnos nagyon halad az idő előre. A bevezető úton nem nagy a forgalom, de azért van némi mozgás. Néhány perc múlva jött egy taxi, de már messziről láttam, hogy ülnek benne. Nem is foglalkoztam tovább vele, de mit tesz Isten, ledudált…kérdezte, hogy hová megyek. Jendoubaba a louage állomásra. Szólt, hogy ugorjak be negyediknek. Azt sem tudtam mennyiért…kérdezem, majd legyint, hogy ne foglalkozzak ezzel. Hát jó, ha neki mindegy…Folyamatosan van, aki kiszáll, majd szállnak még be. Milyen taxi ez? Na mindegy, eljutottam az állomásra, kiszálláskor 2 TD-vel honorálom a kedvességet, sofőrünk majd kiugrott a bőréből örömében. Még az ajtót is kinyitotta nekem. Megkerestem a Le Kefbe induló kocsit, majd hosszú várakozás. Mégiscsak egy kis városban vagyok, nem sokan utaznak…ráadásul 1 óra körül járhatott az idő, mindenki az ebéddel lehetett elfoglalva. Nagy nehezen vagy 30 perc várakozás után megtelt az autó, és már robogtunk is a cél felé ( 3,4 TD 1 óra ). Le Kef egy nagyon kis város úgy 40.000 lakossal. A louage állomás is szinte a központban található. Gyalog 10 perc a városközpont. Első utam a szállodákhoz vezetett, az LP útmutatása alapján két szálloda jöhetett szóba. Megnéztem mindkettőt, és a Sicca Veneria ( 20 TD ) mellett döntöttem. Bejelentkeztem, majd mikor a nationality kérdésre beírtam, hogy hungarian, a recepciós egyből megkérdezte, hogy az micsoda? Azt sem tudta, hogy hol van Magyarország! Akkor derült fel az arcom, hogy nagyon jó helyen vagyok…tuti, hogy nem lesz elárasztva a város turistával…nem is volt. Tök egyedül voltam! Ez való nekem, nem a Sousse-i turista áradat. Jó volt sétálni, és közben figyelni az embereket. Volt aki rám mosolygott, sőt sokan köszöntek is. A fiatal lányok még utánam is integettekJ. Megnéztem a római ciszternákat, a zsinagógát, a Türki sajnos zárva volt, viszont a kasbah-hoz nem találtam meg a megfelelő sikátort, amin fel lehetett volna jutni. Láttam a helyi piacot, beültem kávézni a helyiekkel…néhányan elég érdekesen néztek rám, de jó érzéssel töltött el, hogy nem egy turista paradicsomba csöppentem. Estefelé még tettem egy kóbor kísérletet az erődhöz, de megint csak eltévedtem. Nem baj, megint olyan helyeken jártam, ahol még soha. Lassan a gyomrom is jelezni kezdett, hogy kellene beletenni valamit. Betértem egy átlagosnak mondható étterembe ( Ramzi Hotel ). Az első meglepetés akkor ért, mikor nem volt angolul étlap, és még a személyzet sem beszélt egy kicsit sem angolul. Ráböktem kétféle kajára, majd lesz valami. Kihoztak egy paradicsomleves szerű valamit csicseriborsóval, volt vagy fél liter, egy kosár bagettet hozzá. Már ez is elég lett volna vacsorára, de mit volt mit tenni, már megrendeltem a második fogást is. Kaptam egy fél grillcsirkét olíva olajos, ecetes zöldsalátával és sült krumplival. Nehéz volt legyűrni az adag mennyisége miatt. Természetesen ital is dukál a bőséges és finom vacsorához, így mindjárt két üveg fantát rendeltem. A kaja lezárása egy nagyon finom kávé volt. Eljött a fizetés ideje. Előre természetesen nem tudtam, hogy mire számítsak, mert nem voltak árak feltüntetve az étlapon. Meglepetésemre, először azt hittem, hogy rosszul hallok franciául ( nem tudok egy szót sem), azt mondta a hölgy, hogy 7 TD. Gondoltam rossz a hallásom, ezért rákérdeztem még egyszer, de az összeg ezután sem változott. Így vacsoráztam meg cirka 1.000 forintból Le Kefben. Éjszakára még vettem utcai árustól egy fél literes kólát cirka 80 forintért ( 0,6 TD ). Felmentem a szobába, és nekiálltam körmölni a beszámoló vázlatát. A szoba egyszerű, viszont nem kicsi. Egyetlen probléma, hogy nem volt melegvíz. De lehet hidegvízben is zuhanyozni, élénkíti a testet és a lelketJ. Nem sokkal később mély álomba merültem. Most volt az első olyan nap, hogy nem kellett reggel hajnalban kelnem.
4. nap: ( Le Kef – Sousse )
Ébredés után ( lehetett 8 óra körül ) gyors tisztálkodás, majd újra megpróbáltam megkeresni az utat az erődhöz. Láss csodát, most első próbálkozás után megtaláltam a megfelelő sikátort. Ott álltam a kasbah aljában, gyorsan csináltam pár képet kivülről, majd elindultam, hogy belülről is meghódítsam. A kapuban egy bácsi állt, és mondta, hogy márciusig zárva van, de ’véletlenül’ van nála kulcs, és beenged, megmutatja a belsejét. Belépődíj nem volt sehol feltüntetve, de tudom a szokásokat, illetve az árakról is volt némi sejtésem, kapott a zsebébe 5TD-t. Végigkísért az egész erődön, és kézzel-lábbal elmagyarázott mindent. Egyedül arra kért, hogy a mobil átjátszó toronyhoz ne menjek oda, mert veszélyes. Majdnem megtettem neki, de azért kicsit megközelítettem, mert onnan lehetett jó képeket csinálni. A tetejéről szuper képeket készítettem a kisvárosról. Mivel mindent megnéztem, amit lehetett és tudtam, ezért elindultam a louage állomásra, hogy direkt járattal visszamenjek Sousse-ba. Nagy szerencsémre már csak rám vártak, épp egy hely volt az induló autóban. Így egy percet sem vártam a visszaútra. Az első 30 km nagyon nehezen ment, mert folyamatos útfelújítások vannak a szakaszon, ezért volt, hogy 20-szal döcögtünk. Sofőrünk, ahol lehetett nyomta neki rendesen. Kairouan előtt néhány kilométerrel tartottunk egy pisi és kávészünetet. Nem sokkal ezután már repesztettünk Sousse felé. 3,5 óra volt az egész út, a pihenővel együtt ( 11,50 TD ). Az állomástól a taxi órával 1,5 TD-ért elvitt a szállodáig. Kicsit megpihentem, és délután már csak egy pihentető séta volt a medinában, és természetesen vásárlás alkudozással egybekötve. Este beültem a Prima Life pizzériájába, és kértem egy paradicsomlevest és egy frutta di mare spagettit. A leves valami fenomenális volt. A leves kihozatala után nagy kiabálást hallottam bentről, és a pincérnő felöltözve kiviharzott az étteremből. Nem tudom, mi történhetett, de sajnáltam szegényt. Első alkalommal éreztem azt, hogy zuhanyozás helyett jó lenne egy kicsit elterülni a kádban, és olvasni egyet a meleg vízben. Nosza rajta. Hoppá! A kád lefolyóhoz nincs dugó…leleményes magyarként kiötlöttem, hogy mire jó a duty free-ben kapott nejlon zacskó. Ezzel megoldottam a dugó kérdést, és kellemesen meleg vízben olvastam egy órácskát. Megnéztem az aktuális híreket a Duna tv-n, ittam egy kis mentolos bogát, aztán mély álom.
5. nap: ( Sfax )
Ébresztő 7 órakor, mert a vonat 8.07-kor fut ki az állomásról ( 9 TD ). Gyorsan elkészültem, a szokásos kávé a főtéren, majd irány a vasútállomás. Megvettem a jegyet, vonat beért, felszálltam, és itt elakadtunk egy kicsit. Valamit kartyogott a kalaj, de nem értettem. A lényeg az volt, hogy késünk 25 percet. Mivel sehová nem siettem, annyira nem hatott meg a dolog. 10 óra környékén szálltam le Sfaxban. Mint minden idetévedő turista, elsőként én is a medinát vettem célba, mint az egyik leghíresebb látnivalót. Valóban nem hasonlít egyik medinára sem ( max. a kinézete ) Az emberek hozzáállása is különbözik a turistás helyek medináitól. Itt nem akartak berángatni egyik üzletbe sem, és ha már rászántam magam, hogy benézek egybe, bent sem volt az első nekik, hogy rám tukmáljanak valamit. Hagyták, hogy hadd nézzek körül kicsit, mikor látták rajtam a tanácstalaségot, akkor megkérdezték, hogy mit szeretnék. Így történt, hogy betértem egy bőrt árusító boltba, és megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy bőrdzseki. Eladó jött, kérdezett, én mondtam, hogy mit szeretnék. Felsorakoztatta a fél üzletet, de egyik sem tetszett. Valahonnan, egyik üzlettársától sikerült még vagy 4 féle fazont előkeríteni. Ezek között már találtam olyat, ami tetszett. Bár méretbeli problémák adódtak, de ezen könnyen segítettek. Hoztak 3 percen belül olyat, ami jó is volt. Már csak az árban kellett megegyezni. Előzetesen tájékozódtam, hogy Sousse-ban mennyibe kerül egy hasonló ( 250-280 TND ). Na mindenképpen ez alatt akartam megvenni. Közölte, hogy 165 TD az ára a dzsekinek. Néztem egy nagyot, de nem mutattam nekik, hogy meglepődtem, ezért gyorsan még lejjebb próbáltam srófolni az árat. Mivel ennyi dínár nem volt nálam, ezért kértem, hogy számolja át nekem dollárra. Egy fejszámolást követően közölte velem, hogy 135 USD. Szemrebbenés nélkül válaszoltam, hogy 100 USD-m van erre a célra, ha üzletet akar velem kötni. Most rajtuk volt a meglepődés látható formája. Némi huzavona után elkérte a 100-ast, hogy elviszi a bankba ellenőrizni a pénzt. Óvatos emberként mielőtt átnyújtottam volna neki a pénzt, gondosan felírtam a 100-as sorszámát, hogy nehogy másikat adjon vissza. Néhány perc után visszajött, hogy minden ok, onnan kezdve nem láttam a pénzt, viszont a kabátot akkurátusan elkezdte becsomagolni. Ezzel megköttetett az üzlet. Mondhatom, hogy nagyon örültem neki. Olyannyira, hogy meg is éheztem a kimerítő alkudozást követően. Ott, egy pékségből olyan illatok szálltak kifelé, hogy nem tudtam megállni, hogy ne menjek be. Rávetettem magam egy hagymás-olívás kukoricaliszből készült lepényre. Kértem még egy fél literes üdítőt, és mindezért fizettem 1 TD-t. Jól is laktam vele a közeli téren. Miközben ettem, egy 6 év körüli fiúcska nagy Bonjour kiáltással fülig érő szájjal üdvözölt. Fantasztikus érzés volt. Nem is nagyon vágytam vissza a turistákkal elárasztott Sousse-ba. Látnivaló van bőven, csodálatos a kikötő is. Turista egy szál se! Az árak pedig 30%-kal alacsonyabbak, mint Sousse-ban. Visszafelé csak Kalaa Seghira-ig van vonat, onnan majd taxizom. A vonat expresszként üzemel, tehát egyik része sem dohányzó. Ezt úgy oldják meg a helyiek, hogy a következő megállóban ( El Jem ) a vonat megáll, mindenki leszáll, ideértve a vezetőt és a kalauzt is, és kávé, pisi, cigi…fittyet hányva a menetrendre. Hát igen, itt senki sem rohan sehová. Amikor mindenki végzett mindennel, a kalaj fütyöl, megyünk tovább. Az út így is 1 óra. Az állomáson már várják a vonatot a taxisok, és vadásznak az utasokra. Meg kell egyezni előre a viteldíjban, mert szeretnek nagyon elszállni az árakkal. Innen a taxi úgy 6-8 dínár körül reális a központba. Délután megint a sétáé és a vásárlásé volt a főszerep. Amit akartam, azt megnéztem, innen már csak a pihenésről szólt a kint tartózkodás.
6. nap: ( Sousse )
Reggeli ébredés után, ami nem volt túl korán, mert már nem kellett sietnem sehová, nekivágtam felfedezni Sousse azon részeit, amit még nem volt alkalmam az elmúlt két látogatásom alatt. Elindultam hát a katakombák felé gyalog. Nagyon nem jó irányban mentem, de ezt akkor még nem tudtam. Mikor meguntam a sétát, leintettem egy taxit, és 3 percen belül ott álltam a bejáratnál. Kifizettem a belépőt ( 4+1 TD ), és elindultam lefelé a lépcsőkön. Előtte egy vázlaton lehetett látni, hogy milyen kiterjedt alagút rendszer van a város alatt, de ennek csak töredékét lehetett bejárni. Azért ez is valami. Egy kb. 500 méteres szakasz van megnyitva a nagyközönség részére, ahol két csontvázzal is találkozhatunk…de csak üvegfal mögöttJ. Itt igazából más látnivaló nem volt. Visszafelé szintén gyalogosra vettem a figurát, jó idő is volt, miért ne. Érdekes módon elsőre sikerült visszatalálni. Pont jó helyen értem a fő sugárútra, mert a Dar Essid múzeum felé igyekeztem. Ezt már gyerekjáték volt megtalálni. A fórum bejegyzéseiből ítélve az egyik legérdekesebb múzeumnak kellett lennie.
A belépő nem volt drága ( 3+1 TD ), így egy kicsit megijedtem, hogy milyen lesz. Később aztán megértettem, hogy miért magasztalják sokan ezt a múzeumot. Sok szépet láttam már, de ez felül múlta mindegyiket. Én is csak azt tudom mondani, hogy ha valaki itt jár, akkor ezt nem szabad kihagynia. A tetőteraszon ’horror’áron ittam egy kávét és egy üdítőt ( 4 TD ). Viszont a kilátás gyönyörű volt. Ennyit megért, hogy oda felmenjek.
A szállodától nem messze már kinéztem magamnak egy kis kajáldát, most eljött az ideje, hogy megnézzem mit tud. Kértem egy ojja frutta di mare-t és egy bogát. Nem csalódtam ezúttal sem a kinti ízekben. Felemelő volt a kaja után felállni és tele hassal sétálni a tengerparton. Késő délután még beiktattam egy PEK-et, mert felfedeztem egy állatkertet, mivel nem volt jobb dolgom, irány a dottó állomás ( gumikerekű kisvonat ). Jó 10 perc várakozás után elindultunk zötykölődve a cél felé ( 2,5 TD ). Az állatkerti belépő elég borsos, de ha már ott voltam, nem hagytam ki. A főtéren ettem egy crepe-t mogyorós csoki töltelékkel. Lesétáltam a kikötőbe, szép, de egy nagy turista lehúzás az egész. Szerintem olyan, mint a Balaton…na nem kinézetre. Visszafelé Tuk-Tukkal mentem a medináig ( 2 TD ). Ezután már csak pihentem. Utolsó napra már egyáltalán nem szerveztem kirándulást…másképp alakult.
7. nap: ( Monastir )
Miután rendesen kialudtam magam, és még az idő is szép volt, nem volt kedvem az utolsó napomat a szállodában tölteni, hamar felindultságból elhatároztam, hogy elmegyek Monastirba. Messze sincs, jó időtöltésnek ígérkezett. Elindultam újra a metro végállomásához. Nagy szerencsémre pont akkor indult egy szerelvény. Ha ezt lekéstem volna, csak 1 óra múlva ment volna a következő. Hamar megvettem a jegyet ( 0,95 TD ), és felszálltam. Pont egy csinos, és valóban szép arab kislánnyal szemben volt helyem. Soha rosszabb utazást senkinekJ. Az állomásról kijövet gyors fényképezés a főtéren, majd gyerünk be a medinába. Mivel még nagyon reggel volt nekik, nem sokan voltak nyitva, tudtam egy kicsit nézelődni. Aztán elsétáltam a mauzóleumig, utána megkerülve a medinát, a tengerparton sétáltam kicsit. Elkapott az éhség, ezért vissza a városba, és a louage állomás mellett egy étteremben rendeltem egy omlett mixet. Volt benne minden, mi szem-szájnak ingere, és nagyon finom volt. Kávéval kísértem le mindezt. Még egy kis séta, megnéztem a vidámparkot, ami zárva volt, csak kívülről fotózgattam egy párat. Alig vártam, hogy az állomásra érjek, mert elkapott a wc-re mehetnék. Szerencsémre viszonylag tiszta toalettet sikerült találnom, így ez a problémám is megoldódni látszott. A visszaúton nem történt semmi említésre méltó. Még egyszer tettem egy nagy sétát Sousse belvárosában, ezzel köszöntem el a várostól. Estefelé megkezdődött a puzzle játék, hogy hogy férek be a táskába. Ezzel jó sok idő elment, de valahogy mindent sikerült elpakolni. Másnap reggel indulás haza Budapestre. Nem nagyon vártam ezt a napot.
8. nap: ( Sousse – Budapest )
Elérkezett a nem várt nap. Reggel 5.30-ra jött értünk a busz. Akkor hajnalban azért bemerészkedtem az étterembe, hogy egy kávéval jobban legyek. A busz rendesen meg is érkezett, de egy ’kedves’ útitársunknak nem akaródzott hazautazni, ezért a recepciósnak kellett felmenni a szobájába kiverni az ágyból. Akkor kelt fel. Késtünk 20 percet emiatt. A repülőtéren majdnem minden rendben volt, egy apró problémát kivéve. Egy magyar utasnak valahogy eltüntették az útlevelét, és már Petra is igen ingerülten kérte a főnökét az ügyintézőnek. Percek alatt lebontották a pultot, és láss csodát, az útlevél ott lapult a két pult illesztésénél. Vajon hogy eshetett be oda?
Ezt leszámítva, minden rendben volt, a duty free-ben a szokásos Frey csoki vásárlása megtörtént. Kicsit drágább lett, mióta nem voltam kint ( 6,80 Euro ). De még mindig ugyanolyan finom ez a csokiJ. Az út hazafelé sima volt, és 10.20-kor menetrend szerint landoltunk Ferihegyen. A csomagokra vártunk kb. 25 percet, de semmi gond nem volt a bőröndökkel. Mindent úgy hagytak benne, ahogy belepakoltam. Még a mentolos boga és a fanta pina colada is sértetlenül megúszta a repülést.
Egyszóval, csodálatos utazás volt, és alig várom a 2011-es évnek március havát, mikor újra meglátogatom ezt a csodálatos országot. Már a tervem is kezd alakulni, akkor a déli vidékeket szeretném felfedezni bérelt autóval…de ez ez másik történet lesz….jövőre!!! |
