Mi a Veszprém Megyei GYIVI.
Egyszer már volt velük 4éve egy nagyon rossz tapasztalatom, ha lesz egy kis időm leírom.
Igazából azt sajnálom, hogy a neten keresztül nem lehet oktatni, bár gondolom a szituációs gyakorlatok miatt.
Tényleg van ilyen benne?
Melyik nevelőszülő-hálózattal volt ez a tapasztalat?
Mi a máltaiaknál vagyunk, Budapesten.
A tanfolyam eléggé, hmmm... vegyes benyomásokat keltett bennünk.
Amit el kell végezni: egy 30 és egy 28 órás fejtágítás.
A 30 órás program eléggé kötött, nagyon amerikai.
A 28 órásat a nevelőszülő hálózat fenntartója csinálja, eléggé szabadon.
Nekünk, ha jól emlékszem, 5+4 alkalommal ment le, szombat délelőttönként.
Jaj, de jó, hogy végre éled a topic. Azért nem is jártam itt már régen,mert azt hittem meghalt.
Mivel rég nem írtam, leírom most, hogy mitörtént velünk.
A környékünkön jelentkezett 8 házaspárból, egyedül mi lettünk megfelelőek. A többiek azt mesélték, hogy úgy beszélt velük az egyik "hölgy", hogy az élettől is elment a kedvük.
Nem igazán értem, hogy miért nem akarják, hogy többen legyünk.Az egyik házaspárt azért utasították el, mert egy használaton kívüli szobát mutatták meg a szakembernek,(a gyerekeknek szánták)és ott kosz volt, meg pókhálók.
Nálunk a legfőbb visszatartó erő a tanfolyam.
Sajnos 160km-et kéne utazni hetente egyszer, ami pénzben sem elhanyagolható, kettőnknek.
Hiába kérjük, hogy csináljanak a környéken is, csak akkor lehet, ha 10házaspár összejön, ami ilyen feltételekkel, és "szakemberekkel", sajnos egyre nehezebben kivitelezhető.
Most 45km-re lesz egy, de még nem tudjuk mikor.
Azt beszélgettük a férjemmel, hogy inkább elmegyünk, essünk már túl rajta.Szóval kb. ennyi.
Kedves Fuly!
Lenne egy kérdésem nekem is. Milyen volt a tanfolyam, és kb. miről szólt. Hány alkalommal kellett elmennetek?
Másik privátban megírhatnád, persze csak ha akarod, hogy merre éltek-laktok, milyen a családod stb.
Engem az érdekelne, hogy a többi gyermeketek mennyi idôs, és hogyan fogadták a tesót?
Nem akar lemondani a gyermekrôl az anyukája, vagy jelenleg meg sincsen az anyuka?
Jelenleg 20 ezer gyermek él állami gondoskodásban.
Az állami gondoskodásban élőknek, ha jól emlékszem, mintegy 40-45%-a él nevelőszülőknél, a többi nagy intézetekben vagy ún. családotthonokban, ami szintén egy nagy marhaság.
Bocs politika jön:(
A háború után a kommunisták kitalálták a "közösségi nevelés" mindenhatóságát, és a nevelőszülőknél élő gyerekeket is berántották intéztekbe. A nevelőszülői kihelyezési arány leesett 10% körülire, és az is eléggé hmm..., érdekesen ment. Ennek az első intézeti nevelt generációnak már az unokái vannak az intézetekben, és világosan látható, hogy esélyük sincs a kitörésre.
Ezeknek a gyerekeknek semmi más nem jelent segítséget, csak az, ha "kimentik" őket, megtanulnak családban élni.
Szomorú, de igaz, hogy a Magyarországon ma nincs 8-10 ezer olyan család, aki felvállalná a családba kihelyezhető 12-15 ezer gyermek gondozását. Igaz az is, hogy az intézmények a túlélésükért küzdenek, mert ha minden kihelyezhető gyerek nevelőszülőknél lenne, akkor az intézetek többségét be kellene zárni. (Megjegyzés: az intézetvezetők igen jól élnek az intézményvezetésből...)
Az új gyermekvédelmi törvénnyel sok minden változott, de még mindig hiányzik legalább 5-6 ezer gyereknek hely.
Nos, mindezeket mi NEM tudtuk, amikor felvállaltuk a dolgot és jelentkeztünk a tanfolyamra. Csak azt tudtuk, hogy szeretnénk egy gyermeknek megadni az esélyt arra, hogy normális élete legyen.
Kedves Fuly,
Köszönöm szépen, amit írtál.
Ez az álmuk. De olyat tudsz, ahova ők mehetnének? Mert lakásuk, az nincs.
Az eset az S.O.S-nél történt. Nem kisgyerekekről lett volna szó, hanem néhány nagykamaszról. Ők persze kisgyerekeket szeretnének, de kiegyeztek volna a nagyokkal is...
Köszi szépen, még egyszer. Írhatsz magánban is, jó az itteni címem.
Ezt én nem tudom, a konkrét esetről nem nyilatkoznék.
Azt talán jó lenne tudni, hogy melyik szervezetnél történt.
Ha még mindig szeretnének gyermeket, és vállalnának ilyesmit, akkor azt "hivatásos nevelőszülő" státuszban tehetik meg. Ez azt jelenti, hogy legalább 5 gyermeket kell nevelniük.
Ha eléred őket és érdeklődnek, írjatok ide vagy küldjetek e-mail-t. További kérdésre is válaszolok.
Én valamit nagyon nemértek.
Van egy barátnőm, 25,5 éves, a férje 33 (a férj rokkantnyugdíjas, de nem járásképtelen, csípőprotija van). Mindketten nagyon józan életet élnek, nem dohányoznak, nem isznak, és a lány egész életében gyerekmániás volt, az érettségi óta bébiszitter, és egyszercsak eszébe jutott, hogy elmehetnének egy gyerekfaluba, lenne egy kis házikójuk (saját otthonról nem is álmodhatnak egyébként), kapnának egyből egy pár gyereket is, és végre biztos megélhetést nyújtana nekik az, amit amúgy is imád csinálni.
Telefon ment a gyerekfalu koordinátorához, a vonal túlsó végén hatalmas öröm, hogy nahát, egy egész házaspár, micsoda ritkaság, hát persze, nagy hiány van nevelőanyákból, ekkor és ekkor találkozzanak, akkor majd mindent megbeszélnek.
Mentek nagy lelkesen, interjú megvolt, nagy szimpátia meg minden, ami nem is csoda, mert tényleg irtó helyesek. Megjegyzem, a barátnőmről világít a gyerekimádat, és az összes család, ahol eddig megfordult, azt mondja, hogy ilyen bébiszitter nincs még egy.
Ezekután: visszahívás csak nem jön.
Hívják ők. Ködösítés.
Hosszas ködösítés, további telefonok, végül a dolog csendben elhal.
Ilyen jól állnak arrafelé nevelőszülőkből?
Mi elvégeztük a nevelőszülői tanfolyamot a Máltai Szeretetszolgálatnál.
Április 5-én volt rá másfél percünk, hogy eldöntsük, befogadunk-e egy hathetes babát.
Persze, hogy befogatuk. Azóta nálunk van, és valószínűleg hosszabban marad.
A neve Noémi, és már kezd kicsit gyerek formája lenni. :))
Kedves Meastick, el fogom neked kuldeni, de valakinek egy eve kb leirtam a masik gepen es inkabb elobogarasznam mert mostanaban nincs 3 oram hogy osszeszedjem. Picit legyel turelmes legyszives. Lehet hogy akar egy honapot is de koltozunk meg bonyolult az eletem. Nagyon roviden (hogy ne lukadjon ki az oldalad :-) )
Olaszorszagban eltem, es tobb attetelen keresztul jutott el hozzam egy ghanai szarmazasu tokcsoki kisfiu (6) Samuel, akinek a szulei kerestek tulkeppen ingyen bebeszittert 2 orara delutan amig haza nem ernek a munkabol. Innen jutottunk el odaig hogy a gyerek kvazi allandoan nalunk lakott, a gyamugy pedig fizetett nekem, a szulok tudta nelkul, hogy legalabb infojuk legyen a gyerekrol. Ennek 4 eve, azota a gyereket elvettek a szuleitol es egy olasz csaladnal orokbefogadtak. Na a reszletekre varnod kell :-)
szia
idike
Na ezt elkuldtem neked maganban, talan nem ment at, a hosszabb verzio a masik gepben van es ki kell bogarasznom, turelem :-)
Nekem sajat tapasztalatom van, bar a helyzet nem volt hagyomanyosnak nevezheto. Nem itthon tortent es nem is volt igazi neveloszuloseg bar a vegere majdnem azza lett. Nekem akkor remesen negativ elmeny volt de akkor meg nem volt sajat gyerekem es azt hittem alkalmatlan vagyok arra hogy valaha is legyen. Pedig csak a helyzet volt remes, a kisfiu (6 eves) borzaszto korulmenyek kozott elt es az o negativ reakcioit hittem sajat kudarcomnak. Sajnos senki nem segitett tapasztalatokkal, biztatassal, kvazi beledobtak a melyvizbe. Kovettem el hibakat is sajnos, bar igy utolag, messzirol ranezve, a tortenetet mindenkeppen pozitivnak itelem meg mind a magam mind a kisfiu szempontjabol. Ha erdekel leirom maganban, itt tul hosszu lenne. Szerintem egy nagyon szep dolog amire keszultok es gazdagodni fogtok tole (na nem anyagilag :-) ). Nekem nagyon sokat jelentett sokkal kesobb a sajat kisfiammal az a tapasztalat amit azzal a masikkal szereztem. Es nektek mar megvan a sajat feszekalj, ami mindenfele szempontbol elony, legalabb a kinzo vagy a sajat gyerekre nem bonyolitja a helyzetet :-)
valóban nagyon sok gyermek van akinek elkelne egy rendes szülő:)
Szerintem ha komoly az elhatározás akkor hajrá!
Az iskolám miatt sok csoportfoglalkozáson jártam, és ott voltak nevelt gyermekek "testvérei". Csak pozitívan beszéltek a kapcsolatról.
Nagyon örülök hozzászólásodnak, közben én is informálódtam.
Szükséges dolgok:
25 éves min. életkor, FIKSZ tanfolyam, amit a GYIVI fizet ki, csak akkor kell nektek, ha visszamondjátok a dolgot. Megmondhatjátok, hogy kb. mennyi idős, milyen babót-gyerekecskét fogadnátok szívesen. A FIKSZ tanfolyam két részből áll. Az első rész 28 óra, az ún. Döntéshozó tréning, amin eltudjátok dönteni, hogy valóban alkalmasaki vagytok-e erre a dologra.(Pszichikai nehézségek:pl. elválás stb.), a második rész a jogi-nevelési egyéb ismeretek, ez 32 órában történik.
Ma a hagyományos nevelőszülők, kb 30ezer forintot kap 1gyerkőc után, +5600 a családi+10ezer a nevelői díj, ezek minden gyerkőc után járnak. Eltartottként jár az adókedvezmény, és 3év után a szocpol. is.
Csinálnak környezettanulmányt is elötte.
A helyi GYIVI-nél lehet jelentkezni.
Az én indokom:
Egyszer 17évesen jártam egy csecsemő otthonban, és nagyon bántott, hogy milyen kevés idő-törődés, és pláne szerete milyen kevés jut ezekre a porontyokra. Azóta vadul él bennem. Egyszer beszélgettem egy idősebb nevelőszülővel, és ő mondta, hogy olyan kevés szeretetért, akkora hálával vannak ezek a gyerekek, hogy azt el se lehet mondani. Én ezt szeretném választani hivatásomnak.
Nekem is van két kislányom, az egyik 5éves a másik 10 hónapos. A férjem pedig egy nagyon kedves-drága ember, és ő is nagyon benne van a dologba, már csak egyhez ragaszkodik, fiúkat hozzunk ki.( Azt hiszem ez ennyi nő mellett érthető is!)
Szóval tömören ennyi.Remélem igazi szakértők is csatlakoznak a topichoz elöbb-utóbb, és akkor megismerhetjük a másik oldalakat is.
Kedves Meastick!
Először is hadd mondjam el, hogy nagyon-nagyon tisztellek és becsüllek Benneteket, amiért ilyesmire vállalkoztok. Azt hiszem, igen nagy ritkaság ez manapság, főleg, ha valaki elhivatottságból és szeretetből tesz ilyet. Nem tudom, mik voltak az indítékaitok erre, talán ha volna időd és leírnád, nagyon érdekelne. Amíg nem volt még gyermekünk, mi is gondolkoztunk ilyesmin, aztán most eltettük a témát egy időre, de épp nemrégen szó esett ról a egy esti fürdetés alatt, csak úgy...
Annak idején informálódtam a neten elég sokat erről a témáról, és viszonylag jó infókat találtam.
Óriási dolog ez, de ha az embernek ez a küldetése és feladtata ebben a pár évtizedes gyarló földi életben, akkor azt hiszem, gazdag áldást kap Istentől az, aki az elhagyatott kicsi csemetéket sajátjaként szereti és neveli.
Minden fejleményetekőle nagyon nagy érdeklődéssel olvasnék, és remélem, fognak ide olyanok is írni, akiknek az infói érnek is valamit nektek.
Részemről "csak" bíztatás, csodálat és nagyon sok erőt, türelmet és szeretetet kívánok hozzá!
Mariann
Szerintem, ugyanúgy szeretheted/szerethetitek, mint ha vérszerinti gyereketek lenne. Elsősorban a Ti hozzáállásotokon múlik a dolog. A gyerek meg el fog fogadni benneteket.
Azért nyitom ezt a topicot, mert érdekelnének a vélemények, és a tapasztalatok. Nevelőszülőké, szakembereké, és nevelt gyerkőcöké.
Az első reakció akik megtudták:
"Ti normálisak vagytok?Szüljél még sajátot, ne a más kölykével szarakodjál!"
Én és a férjem ezt már több éve(6-7)tervezzük.
Most konkretizáltuk.Meséljetek!!!
