2010-ben az első zempléni kéktúráinkat Makkoshotykától Hollóházáig a vágáshutai Koronás Vad Vendégházból csináltuk meg, itt töltöttünk 3 éjszakát, jókat ettünk, ittunk, és a házigazda, Edit volt a taxisunk a túrák kezdő és végpontjába.
Persze beszélgettünk is, és elmondták hogy közel 20 év után települtek haza Ausztriából, a férje Tamás ott volt szakács.
Vágáshután egy üres telken a Nagyparton, (régen itt ment a kék) gyakorlatilag a semmiből felépítették a házukat, és vendégház üzemeltetésébe fogtak, ebben az alig 100 fős, nem is olyan nagyon ismert faluban.
Kulcskérdés lehetett hogy iszonyúan jól főznek, azóta is emlegetjük, csak annyit kérdeztek általában hogy kérünk kaját este (vagy reggel), a többit rájuk bíztuk...
Most ott tartanak hogy január végéig minden hétvége foglalt csütörtöktől vasárnapig, és a maradék hétköznapokon is úgy kell vadászni a szabad szálláshelyeket annak aki ott szeretne pár napot eltölteni! És rengeteg a visszatérő vendégük, tanúsíthatom hogy nem véletlenül.
Nagyon jó ilyen pozitív történeteket hallani, de azért egy szépséghibája van a dolognak: most akkor kereshetek másik szálláshelyet októberben a kéktúra befejezéséhez...:-((
Mindegy, nem szaladnak el, ha lehet akkor egy másik alkalommal majd eljövünk, csak majd a foglalásnál időben kell gondolkoznunk, akár hónapokkal előre.
Őszintén örülök hogy így bejött nekik!
1. kilátás az emeleti szobánkból a Zemplénre (2010)
Még sosem írtam beszámolót (ugyanis gondolkodom egy "kéktúrás" könyvben (a túraélményt erősen fűszerezve ornitológiai élményekkel, fauna, flóra, etológia, továbbá kultúrális, stb. tapasztalásokkal, de ez eléggé gyerekcipőben járó történet - ergo a puskaport tartogatom:-) ), de lehet most teszek majd egy kivételt.
Augusztusra készültünk ezzel a szakasszal, de sajnos haláleset történt a családban, így e szomorú apropó miatt is borult a terv. De múlt hétvégén egy igazán emlékezetes túrahétvégét sikerült összehozni. Most legyen elég annyi, hogy a 10 órásra tervezett túra 11 órásra jött ki és igencsak kipurcantunk.
Szintemelkedés: 2515 / 2318 m (GPS adatokból számolva)
(Mint Láthatod, az egyik GPS adatokból, a másik dobmorzatmodellből számol magassági adatokat. A kb. 900 méteres eltérés azért soknak tűnik. Az is érdekes, hogy az egyiknél 197, a másiknál 75 méter a két végpont (Miskolc, Pereces illetve Eger) közötti magasságkülönbség.)
Újfent a kedves fórumtársak segítségét szeretném kérni:
Ma derült ki, hogy a kőszegi Jurisich Kollégium az őszi szünetben nem fogad vendégeket.
Kérlek, ajánljatok a kőszegi városközponttól nem túl távoli szálláshelyeket (a lányommal szeretnénk kéktúrázni október utolsó hetében). A szállás ára sem teljesen mindegy.
Köszi, jó, hogy felraktad, mivel a szombati Negyednyolcas kerékpáros 55-t és a Kis Spartacus-kört érinti a korlátozás, mivel az Apátkúti-völgyben is haladnak ezek a túrák.
Beszéltem a Rendezővel, aki ígérte, hogy holnap délutánig felrakják a ttt honlapra az esetleges változásokat.
Most (nagyjából másfél hónapja) az egyik parti sudár fiatal fa volt félig kidöntve, áthajlítva a pata felett kapaszkodónak, és alatta egy faág keresztbe a lábnak. Többé-kevésbé ez így működött, bár az igazi megoldás valóban egy fix híd lenne, mert a nagyobb víznél ez fityfenét sem ér.
Utolsó észrevételem ezzel a szakasszal kapcsolatban az a probléma amely már régóta fennáll, és talán bele fog még férni a Verga Erdészet tevékenységébe ami a kéktúra útvonalakat illeti:
A patakátkelés a Gaján, nem messze a Római-fürdőtől.
A kéktúra átkel a patakon, de a turista ugyanezt jelenleg semmiképpen sem tudja megtenni száraz lábbal, vagy csak óriási szerencsével sikerülhet.
Rendes, normális híd itt évek óta nincsen, a gázló legtöbbször járható, de most nem az.
Pár 10 méterrel arrébb találtam egy vastagabb ágat, átdobtam a patak felett, és nagy szerencsével, egyensúlyozva, billegve, kalimpálva pici vízzel a gatyaszáron sikerült átevickélnem, de hogy ez másnak hogyan sikerült azzal kapcsolatban csak tippjeim vannak.
Jásd felé tartva pár száz méterrel arrébb egy négytagú kéktúrázó csapat kérdezett az átkelésről, jobb híján az én kis hevenyészett hidacskámat ajánlottam, nem túl nagy meggyőződéssel.
itt kel át a kék jelzés a patakon...
bármilyen hihetetlen számomra is, nekem azon a vékony fis fatörzsön sikerült a mutatvány
pár éve még volt itt egy hídnak nem nagyon nevezhető kis tákolmány, de legalább a célnak megfelelt.
Most először fordult elő ezen a hétvégi túrámon hogy picit zavartak a mászógép által csak "hétvégi autós turistáknak" becézett nézelődők az erdőben. A kéktúra mentén a szép látnivalók sajnos a legtöbb esetben jól megközelíthetők autóval, ha másképpen nem akkor egy erdészeti út igénybevételével, amit előszeretettel igénybe is vesznek a helyiek akik jól ismerik. Így van ez a Római-fürdő vízesésével is, amely felett kb 200 méterrel egy murvás erdészeti szállítóút húzódik. Legalább 10 autó parkolt itt, nem is beszélve még pluszban a Bakonynána mellett (kb 1.5km-re a Római-fürdőtől) parkoló további jó pár gépkocsiról, amelyekből összesen legalább 30-40 emberke lepte el a Római-fürdő közvetlen környékét.
Volt itt minden, sütögetés, iszogatás, hangoskodás, szaladgálás, fotózgatás... Jáááááj!! :-(( Nesze neked kéktúra, meg érintetlen természet! :-)
A vízesés egyébként látványos volt a bő vízhozamnak hála, de az is jól látszott hogy pár napja még ennél is több, valami félelmetes mennyiség zúdulhatott alá a hegyoldalakról összegyűlve.
1.-2. A Római-fürdő szurdokvölgye egészen fentről. (+ a hétvégi autós turisták...:-) )
3.-4. És egészen közelről. Szép hely nagyon, a kéktúra dunántúli szakaszának egyik gyöngyszeme
Mindezzel együtt nekem ez volt az a látnivaló amelyet eddig 3 különböző évszakban láttam (tavasz, nyár, és legelőször télen) és azt kell mondjam hogy számomra télen volt a legszebb mikor volt némi hó és a vízesés egyes részei megfagytak, nagyon szép kristályos formációk alakultak ki jégből.
itt kel át a kék jelzés a patakon...
bármilyen hihetetlen számomra is, nekem azon a vékony fis fatörzsön sikerült a mutatvány
pár éve még volt itt egy hídnak nem nagyon nevezhető kis tákolmány, de legalább a célnak megfelelt.
