Akkor én is reklámoznám: Giampietro Savegnago program: 2010. okt. 22-23-24, Pécs, Simonyi Károly szakközépiskola
Nem mindennapi ember, itt egy cikk róla, a SZEGEDMA.hu-ról a tavalyi Makói látogátásáról...
....A mester több mint tizenöt éve tér vissza a Csongrád megyei városba – tudtuk meg Márton Imrétől, a Makó Budo Klub alelnökétől, az aikidó szakosztály vezetőjétől.
„Mindig nagy megtiszteltetés számunkra, amikor a mester eljön kurzust tartani. Az alapvető, hogy a megye aikidósai itt vannak a rendezvényen, de a Dunántúlról, sőt Lengyelországból, Szerbiából, és Olaszországból is érkeztek vendégek. Mindenki tanulni szeretne, és a mester örömmel tanít” – hallottuk Márton Imrétől. Az alkalom is adott volt, hiszen a Makó Budo Klub éppen 20 éves. Az aikidó szakosztálynak jelenleg 70 tagja van, de szinte nincs másik olyan klub az országban, ahol óvodás, gyermek- és a felnőttcsoportok is működnek.
A József Attila Gimnázium sportcsarnokában legalább száz aikidós leste Giampietro Savegnago minden mozdulatát szombaton, majd próbálta elsajátítani azokat a technikai fogásokat, amelyeket a mester mutatott. Ha valakitől, akkor az 56 éves mestertől lehet tanulni. Ő ugyanis tanítványa volt annak az oszakai Kobayashi Hirokazu 8. danos mesternek, aki az aikidó alapítójától Ueshiba Moriheitől sajátította el a jellegzetes harcművészet alapelvét és fogásait.
„Az aikidó az egész világ számára van. Sohase gyakoroljátok öncélúan, mindig csak a másik emberért. Ez az alapelv a legfontosabb. Az aikidó segít fejleszteni a testet, az egészséget, a szellemet és a lelket is. Harmóniát teremt” – foglalta össze a lényeget beszélgetésünk elején Giampietro Savegnago.
A mester 18 éves korában, 1972-ben tért át az aikidóra, előtte bokszolt, rövid ideig cselgáncsozott, karatézott és kendózott. Kobayashi mesterénél 1980 óta huszonkétszer járt Japánban és a tanítót elkísérte európai kurzusaira is. Közel háromszáz szemináriumán vett részt.
„Az aikidósnak hosszú távon változik a gondolkodásmódja, javul a koncentrációs képessége és a kitartása. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fizikai erő nem minden, a harmóniára kell törekedni. Ezen alapul az aikidó mozgásvilága is. A technikák végrehajtásában a nagyfokú fegyelem mellett a játékosságra törekszünk. Az tanítjuk, hogy az agresszív megoldások helyett az emberibb konfliktuskezelést kell előtérbe helyezni” – mondta a mester. Hozzátette: megfigyelése szerint 24 éves kor után az emberek nem keresik az erőszakot, ezért is jó, ha a gyerekek már 8-10 éves korban elkezdenek aikidózni. Belőlük biztosan nem válik agresszív állampolgár, tudnak uralkodni felnőttként érzéseiken.
Elárulta: amikor a az olasz rendőrségen dolgozott, mint a biztonsági emberek vezetője, bizony néhány alkalommal, amikor éles tárgyakkal támadtak rájuk, önvédelemből be kellett vetni az elsajátított technikákat. De kiemelte, mindig arra törekszik, hogy a vitás helyzetekben először a szellemre hasson.
„Az aikidó szellemi tanításának köszönhetem, hogy 2000-ben, amikor balesetben elvesztettem térd alatt az egyik lábamat, hogy gyorsan felépültem, és néhány hónap után már Makón vezethettem kurzust. De ez egy dolog. Mondja, látszik rajtam, hogy jelenleg nyolc tumor van a testemben, és ezek ellen küzdök?” – kérdezte Giampietro Savegnago.
"És különben is, elég gáz egy profi előtt égetni magam, nem?"
egyáltalán nem gáz. én kifejezetten szeretek kezdőkkel gyakorolni. és azért, mert régóta csinálom, egyáltalán nem vagyok profi. nálunk egyáltalán nincs külön erőnléti feladat, épp elég az edzés maga... :)
No megnéztem egy edzést, és mondhatom, el voltam ájulva. Szerintem másfél órán keresztül úgy csillogott a szemem, mint mikor egy kisgyerek előtt csokit lengetnek :-)
Holnap szerintem már be is fogok állni. Nem tűnik könnyűnek, de megpróbálkozom vele :-) Vannak rajtam kívül is más kezdők, és jó volt látni, ahogy mindenki próbál nekik segíteni. Ez nagyon szimpi volt.
Mielőtt válaszolok, megragadom az alkalmat és bemutatkozok: (ezt kellett volna először, tudom)
Én is 30 éves nő vagyok, és 1998 áprilisában kezdtem el Aikidozni Medó Lászlónál. Előtte Kyokushin karatét csináltam kb 3 évig, de sajnos megszűnt a klubom, és a közelben nem volt másik Kyokushin klub, ezért elhatároztam, hogy vagy Kyozok, vagy valami egészen mást. Megtudtam, hogy a régi sulimban van Aikido edzés. Gondoltam lenézek, végülis ez is japán, biztos jó lehet. Azonnal megfogott a Sempai egyénisége, humorérzéke, oktatási módszere. Onnantól kezdve rendszeres látogatója lettem az edzéseknek. Úgy az ötödik edzés után Laci megkérdezte, hogy ugyan miért nem állok már be végre? :) Könnyű volt meggyőzni, legközelebb vittem a szerelésemet és beálltam. Állatira megtetszett, jó érzés volt csinálni, csak hiányzott belőle a karate keménysége, a mozgás és a fáradtság. Meg se izzadtam, míg a karate edzések után úgy másztam haza :) Csináltam kb két évig az Aikido-t, levizsgáztam sárga övre. Már a narancsra készültem, amikor nyílt egy Kyo klub, és én hülye, átmentem oda.... (utólag már hülyeségnek érzem) Akkor az kellett. Mindegy, ez a klub is hamar megszűnt emberhiány miatt, és akkor abbahagytam mindent. Ez kb 10 éve volt, akkor kezdtem el dolgozni, bulizni, éjszakázni, nem is fért volna bele az időmbe.
Egész mostanáig csak ritkán gondoltam a harcművészetre, bár mindig is imádtam. A japánokhoz meg alapból van valami vonzódásom. Most új munkahelyem van, és az első időkben iszonyú rossz volt. Volt egy felettesem aki kicsinált. Fogytam 5 kilót, megtudtam mi az a gyomorgörcs, és állandóan beteg voltam a stressztől. Egyik kollegámmal beszélgettünk a harcművészetekről, és akkor bekattantam, hogy én visszamegyek Aikidózni!!! Nem a Kyo jutott eszembe, csak az Aikido! :) Azt tudtam, hogy Laci már nem tart edzéseket, viszont a legjobb tanítványa (Tibi) igen. Szerencsére a száma is megvolt, elhatároztam, hogy munka után felhívom. És példa arra, hogy nincsenek véletlenek, aznap munkába menet találkoztam Tibivel a villamoson!!! Hihetetlen volt, szóhoz is alig jutottam! :) Gyorsan megkérdeztem mindent, és megnéztem a következő edzést. Nagyon jó volt! Még egyet megnéztem, és harmadikra már beálltam. (ez is áprilisban volt :) Fantasztikus érzés volt, bár majdnem elájultam az első két hónapban a fáradtságtól! Most már nem mondom azt, hogy az Aikido nem fáraszt ki :) A csapat is nagyon jó, és a stressz is elmúlt! Időközben megjavult a helyzet a munkahelyen is, kikerültem a szemét felettes alól, de szerintem az Aikidónak köszönhetem, hogy egyáltalán kibírtam eddig! Felmondtam volna, ha nem tudom hol levezetni a feszültséget.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy újra visszasodort az Aikido felé.
Delwen! Csak ajánlani tudom az Aikidót, én is kicsit túlsúlyos vagyok, de folyamatosan fogyok, mióta újra edzek, és mindenki mondja, hogy kivirultam :) Az arányok változóak, mi 9-en vagyunk, és abból hárman vagyunk lányok. Nálunk a kezdők először gurulni, esni tanulnak meg, meg a lépéseket. Ez eleinte elég unalmas lehet, de nagyon hasznos! Nálunk nagyon ritka az erőnlét, nem is tudom, mikor nyomtunk fekvőtámaszt utoljára. Néha hiányzik is. :) Az edzés eleje a legkeményebb, futás, tapsra leguggolás, felugrás, gurulások. De nincs két egyforma edzés. Együttérzek veled, nekem is kevés az önbizalmam, de hidd el, az Aikido ezen is segít! Észre fogod venni, hogy egyre magabiztosabb vagy az életben is! Már csak annyi a dolgod, hogy keress egy klubot, és nézz meg egy edzést! :) Sok sikert!!
tiszteletem. ismetelni nem akarom az előttem szólót,ezért csak kiegészitéseket irnék.
1-sose nézd azt hogy mennyi a lány,csak azt hogy az amit ott tanitanak azt jó érzés -e csinálni,megtalálod -e a számitásod benne.
2-nehéz a kezdet de inkább csak az új környezet,és emberek miatt. szó sincs mélyvizbe dobálásról.az értelmetlen és sérülés veszélyes. együtt gyakorolsz a többiekkel és egy haladó foglalkozik veled,aki szépen elmondja hogy mit miért csinálunk,mind etikett,mind technikailag. aztán ha tisztul a kép akkor már haladó nélkül is simán el fogsz boldogulni. ja és nem szabad szégyenkezni senki előtt. a haladónak nem teher vagy,neki ez a feladata.ebből ő is tanul.
3-erőnlét hol van,hol nincs.helye válogatja.de ahol van ott se kell megijedni mert annyit csinálsz amennyit tudsz,úgy ahogy tudod. azt nagyon határozottan tanácsolom hogy ha meglátogatsz egy edzést akkor ne csak megnézd,mert azt szerintem már videókon láttad,hanem állj be és úgy próbáld ki.többet fogsz megtudni belülről.
Ezekre a kérdésekre itt sokféle választ fogsz kapni, mert bizonyos szokások klubonként, oktatónként eltérőek.
1. 30 évesen, nőként nem késő elkezdeni az Aikidot. Az ok, hogy kevés felnőtt nő van a klubokban sokféle lehet. A leggyakoribb, hogy a lányok megházasodnak, gyereket szülnek, mellette dolgoznak és hacsak nem értek el kritikus szintet (pl. klubalapítás), 20-30 évesen szabadidő hiányában eltűnnek. Van egy másik ok is, és ezt sokszor a legnehezebb elhinni: sok lánynak nem elég brutális az Aikido. :) Ők azért jönnek, hogy tiszta erőből üthessenek-rúghassanak valamit, vagy valakit, mert le akarják vezetni a feszültséget és meglepődnek, hogy itt általában vigyázni kell a másikra.
Azért az is igaz, hogy a lányoknak nincs könnyebb dolga az edzéseken, de nem fizikai értelemben. Jellemzően nem kapnak megkülönböztetett figyelmet, vagy ha igen, akkor sokszor pont az nem tetszik nekik, mert nem a számukra megfelelő módon történik. Az oktatók között is kevés (de hál istennek egyre több) a nő, aki megérti a többi nőt. Tartok tőle, hogy az ő feladatuk lesz kidolgozni, hogy hogyan is kell lányokat Aikidora tanítani úgy, hogy együtt haladhassanak az erősebb fizikumú és többnyire eltérő mentalitású férfiakkal. Az Aikido mozgás lágysága és szépsége egy elérendő cél, de senkit nem lehet rávenni, hogy lágyan dolgozzon az első edzéstől kezdve. Én speciel nem is akarok ilyet. Mindenki használja maga adottságait, keresse meg és tágítsa a saját korlátait. Általában előbb-utóbb mindenki lelágyul, de inkább csak takarékosabb, pontosabb, ergo hatékonyabb lesz. De ezt megérteni és elfogadni időbe telik.
2. A legtöbb helyen valóban folyamatosan csatlakoznak be az új tagok, de ha ez zavar, (talán még) van néhány klub, ahol indítanak külön kezdő csoportot. A többi helyen sem kell aggódnod, ott az első néhány alkalommal lesz, hogy az edzés egy bizonyos szakaszában különvesznek a többiektől, hogy a legalapvetőbb és leggyorsabban tanulható dolgokat mihamarabb elsajátítsd és addig "ne zavard" a haladókat. Ez amúgy nem egy tanfolyam, amin, ha lemaradsz pár leckével, akkor már hátrányban vagy. Mindenki a maga ütemében fejlődik és általában semmi gond nincs abból, ha a kezdők 2-4 alkalom/hét után mindent együtt csinálnak a haladókkal. Soha senkit nem fogsz feltartani, csak akkor, ha magadnak és mindenkinek ezt az aggályodat magyarázgatod ahelyett, hogy megpróbálnád a tőled telhető legjobbat mutatni. Az edző/haladó tudni fogja, hogy kezdő vagy, a többiek meg ugyanolyan kezdők, mint te. A partner feladata, hogy mindenkivel "rendesen", azaz mindkettejük szintjének megfelelően gyakoroljon. Ha sokkal jobb, segítsen, ha rosszabb, figyeljen és tanuljon. Aikido edzésre nem azért járunk, hogy jobbak legyünk a többieknél, hanem hogy saját magunkat tudjuk felülmúlni úgy (és sokszor azáltal), hogy közben odafigyelünk a körülöttünk lévőkre.
3. Erőnléti gyakorlatok előfordulnak. Van, hogy elkülönítve, mint pl. fekvőtámasz, felülés, van, hogy a normál gyakorlással egybekötve. Mondjuk vágások, gurulások, zuhanások százai egymás után elég jól erősítenek. És igen, mindenki igyekszik tartani a tempót a többiekkel és hidd el, pár hét után ezzel neked sem lesz gondod - mármint az igyekezettel. Addig meg a magad szintén, saját ütemben. Ezért senki nem fog lenézni, ha mégis, csak magáról alakít ki rossz véleményt.
Az önbizalomhiány sok gyakorlással és az apránként jövő sikerélményekkel gyógyítható. :)
Sziasztok!
Tudom, hogy teljesen laikus kérdéseim vannak, de én még csak most gondolkodom azon, hogy bele kellene vágnom eme nemes harcművészet megismerésébe, és abban bízom, hogy ti tudtok nekem segíteni. Szóval…
Kérdés 1.: szerintetek 30 évesen, nőként, és főleg némi súlyfelesleggel érdemes belefogni? Mindenhol azt olvasom, hogy a csapatoknak úgy max 10%-a lány… ez kicsit elbizonytalanít, mert biztos van valami oka. Pedig úgy veszem észre, hogy az aikido még a „leglágyabb” stílus. Bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó, de most ez jutott eszembe.
Kérdés 2.: Hogy zajlik az edzés egy kezdő számára? Hisz nincs kezdő csoport, hanem egyből be a mélyvízbe, a többiek közé. De hogyan? Odamegyek, és??? Jó, gyanítom, hogy nem fognak hülyére verni, hisz egyáltalán nem erről szól ez az egész, de akkor is… Milyen valakinek az első (néhány) edzés? Hogy tanulja meg az alapokat? Mert az meg elég hülye érzés, hogy valakit arra kárhoztatok, hogy az én bénázásommal szenvedjen, mondjuk, ahelyett, hogy rendesen tudna gyakorolni. És különben is, elég gáz egy profi előtt égetni magam, nem?
Kérdés 3.: vannak pl erőnléti gyakorlatok? Mert én fekvőtámaszból háromnál meghaltam. De valahol meg azt olvastam, hogy mindenki a saját erőnléti szintjének megfelelően gyakorol, és a saját ütemében fejlődik, ugye.
Na jó, eddig csak nyavalyogni tudtam, pedig nem az volt a célom J csupán némi önbizalomhiányban szenvedek. Most biztos gondoljátok, hogy nem lenne-e egyszerűbb odamenni és megnézni, hogyan is zajlanak a dolgok a valóságban, csak még nem szedtem össze a bátorságom J de majd igyekszem, hisz most indulnak újra az edzések mindenhol, így szeptember elején.
Előre is köszi, ha valaki válaszra méltat J
Delwen
Gyanítom, békében nyugszik... Szvsz. sokkal nagyobban, mint a szétforgácsolódott és sokszor zavaros magyar aikido öregjei élnek. Amin el lehet gondolkozni, hogy mi is az, ami az ő öröksége. Mert amíg él, addig ezt a terhet nem kellett hordani. (márha teher, és márha kell)
Madame TAMURA, ses enfants, les responsables fédéraux et de l’E.N.A. ont l'immense tristesse de vous informer de la disparition de TAMURA Shihan survenue le 9 Juillet.
Des informations plus précises vous seront communiquées ultérieurement.
>nem lehet hogy a japánból angolra és abból magyarra forditás eredménye.<
Saotome sensei az USA-ban él (Florida), angol nyelvű az eredeti kiadás (Mitsugi Saotome: Aikido and the Harmony of Nature) és abban is így szerepel, de a magyar fordítás is kiváló. Saotome sensei azon kevesek egyike akik tudták követni O-Sensei előadásait, és elég sokáig (15év) élt uchi-deshiként ahhoz, hogy megértse és magáévá tegye O-Sensei tanításait. Nem hinném, hogy félrefordításról van szó.
>ukemi élmény: egyszer Karászi Sanyi sensei táborát látogatva tanultam meg mennyire fontos az hogy ne csak jó legyen az amit csinálok hanem és főleg jó érzés legyen csinálni. <
Igen, kb erről van szó. A harmóniáról. Ez egyfajta energiaközlés (divatos kifejezéssel: információáramlás), a Ki áramlása ha úgy tetszik. Ez csak akkor tud megvalósulni, ha a partnerek teljes szellemi potenciállal együttesen vesznek részt a gyakorlatban, mintegy harmóniában. Saotome sensei azonban mást is ért alatta. Tanítást. Azzal tanít, hogy megdob, vagyis ukemiban részesít.
> főleg vizsgán nagy segitség mikor egy órán át folyamatosan kell dolgozni.de bemutatón is hasznos mert pörgős és gördülékeny lesz az aikido<
Igen, sokkal könnyebb és örömtelibb az edzés.
>sőt utcán is jó csak akkor benne van a pakliban hogy az alkalmi uke nem veszi a lapot és újra fog jönni.<
Hát, utcán még nem próbáltam. Félő, hogy az alkalmi uke nem értené elsőre a tanítást ;-)
nem lehet hogy a japánból angolra és abból magyarra forditás eredménye. hallottam olyan O-Senseies videóról amin azt mutatja be hogy hogyan ne csinálják és a forditásban már úgy szerepel mintha úgy mutatná hogy igy kell csinálni.
ukemi élmény: egyszer Karászi Sanyi sensei táborát látogatva tanultam meg mennyire fontos az hogy ne csak jó legyen az amit csinálok hanem és főleg jó érzés legyen csinálni. ez vonatkozik az ukéra és az ukemire is. pl.mindig szoktam mondani kezdő kolegáknak a shiho nage "dobásánál" hogy ha már meg van a feszités,kibillentés végig akkor az uke gerincvonalánál vigye le. azért mert minimális erőt,energiát kell befektetni hogy a gerincvonalon csak leengedem a kezem mert működik,és az ukénak is kellemes érzés ebből gurulni úgy hogy a tori közben belép az irimijébe. főleg vizsgán nagy segitség mikor egy órán át folyamatosan kell dolgozni.de bemutatón is hasznos mert pörgős és gördülékeny lesz az aikido.sőt utcán is jó csak akkor benne van a pakliban hogy az alkalmi uke nem veszi a lapot és újra fog jönni.
Szaotome sensei írja, hogy többször kapott O-Senseitől erőteljes ukemit amikor úgy érezte mintha egy örvény szippantaná be. Írhatta volna azt is, hogy O-Sensei erőteljesen megdobta, de nem azt írta. Valóban nem nagyon használatos a kifejezés pedig az Aikido lényegi részét érinti. Megdobom az ukét (mintegy legyőzve) vagy hozzásegítem egy "ukemi élmény"-hez. A kapcsolat minőségében van a különbség. Mert az ukemi nem csak esést, hanem a folyamat megélését jelenti. Persze ez feltételez az uke részéről is egyfajta szellemi nyitottságot, ne csak passzívan elszenvedni akarja a gyakorlatot, hanem megélni.
valóban jó nekem igy:) azért használtam igy mert a nyugati ember a budoval nem tud mit kezdeni mint fogalom,és sokan jobban megértik a dolgot és azt is hogy mire gondolok.de azt vesszük hogy a japánoknál a budo ugyan olyan művészeti ág mint a tánc vagy a képzőművészet. a nyugati ember meg inkább a sporthoz húzza közelebb.
igy nem. az atemit adom,az ukemit végzi az uke. igy használjuk.
Hát, így is lehet gondolni. És, ha neked megfelel, akkor neked biztosan jó is.
Vagyis harc + művészet = harcművészet? Szerintem a harcművészet (már amennyiben helyes a kifejezés az Aikidora vonatkoztatva, jobb szeretem a Budo szó használatát) több mint egyszerű szóősszetétel. A művészet elvonatkoztat a valóságtól, hogy megmutathassa azt ami túlmutat a konkrét tartalmon, hogy láthatóvá tegye ami nem látható. Példával élve a fotóművész egy portrét fotóz, de egy egész embert, annak jellemét, sorsát akarja megmutatni egy tekintet, az arc vonásai által. A táncművész sem egyszerűen táncol, hanem a táncával érzéseket fejez ki. Számomra a harcművészet is elvonatkoztatás a konkrét harctól, nem feledve persze, hogy a mozdulatok alapja a harc, ám amit ki akarunk fejezni az Aikido által az jóval több mint csupán egy harci cselekmény imitálása.
Egy kérdés: Ti használjátok az "ukemit adni" kifejezést?
