:-)) :-)) Tudod én is már lassan deresedek ,a derekam se hajlik olyan jól mint 40 évvel ezelött és és ... ,és bizony a jó remegő kezű nővérkék fogdossanak inkább , ha már muszáj lesz ... xDD :-))
Az ár ajándéka ...
"Az öreg cipész odalépett a kis kandallóhoz, tett rá néhány hasábfát, majd őszes üstökét . Majd ránézett bozontos ebére, és azt mondta:
- No, nyitunk.
Végignézett a sok munkán, csizmák, cipők papucsok álltak garmadával az öreg mesternél. Ötven éve lesz lassan, hogy a bőr illata magával ragadta, és belegondolt, hogy vajon mennyi utat tettek meg az általa készített lábbelikkel az emberek.
Elmosolyodott, sokat, nagyon sokat. Aztán kibandukolt a ház kapujához, és a bőrből készített tábláját "nyitva" oldalára fordította. Ment is volna befelé, de észrevett két alakot, kik mintha erre vártak volna.
Egy anya volt egy tucatforma éves kisfiúval. Oda is szólt: - Tessék, csak tessék. "Nálunk az ár a mi fabatkánk." - mondta a közel ötvenéves szlogent .
- Igen, Szép jó napot mester úr ! Valóban idejöttünk. Ez a kópé tönkretette a bakancsát, mit még ön talpalt meg tavaly.
- Tessék velem fáradni. Megnézzük, mit telhetünk a nehéz ügy ügyében. - mosolygott a mester a kedves szavakra , miközben egy baráti barackot nyomott a " kópé " fejére .
Mikor beértek a melegbe leültette ügyfeleit, majd elkérte a nevezetes bakancsot. Ez biza tönkrement, morfondírozott, miközben az anya szavait figyelte.
- Igen, sajnos tönkrement. Mert focizni jobban szeret, mit gondolkozni, és szétrúgta a vizes pályán... Most a lábán kölcsöncipő van, mert másikra nincs pénz, mióta férjem elment, nem olyan könnyű...
- Asszonyom, ennek a bakancsnak vége. Nem tudok mit hova talpalni már. Nincs mivel, és nincs mit ...
- Nincs újra pénzünk ... Mielőtt válaszol volna az öreg cipész szinte berobbant az ajtó, és egy drága ruhába öltözött parfümfelhő libbent be, kezében finom kesztyű. Fejhangon így szól:
- Jöttem a cipőmért .
- Önnek is szép napot. Máris adom. - szólt az öreg, majd a készpolcról levett egy gyönyörű cipőt . A nő fizetett, majd még odakaffantotta kifelé menet:
- A fiamnak meg nem kell a bakancs. Aztán elviharzott .
A nyugodt mesterben felment kicsit a pumpa, mert sokat dolgozott azon a bakancson már előre . De ilyen az élet, és máris az asszonyra és a fiára figyelt.
- Nézze, hagyja itt, és megpróbálok csodát tenni.
- Nézze ön is, őszinte leszek, nem tudom majd most kifizetni, csak fizetéskor, és megértem, ha addig nem adná oda, de nem tudok a lábára mit adni. Az öreg töprengett, közben a fiút nézte, aki a kaptafákat simogatta, és hevesen fürkészte a furcsa szerszámot . Majd a mester meglepődésére a fiú felkelt, és odament a kandallóhoz, majd tett rá.
- Rendben.
Holnap este tessék elküldeni a gyereket érte . Te miért keltél fel, és tettél a tüzemre ?
- Mert kellett rá tenni, és mi is melegedtünk mellette. - válaszol a fiú élénkzöld szemével állva az öreg acélkék szemének tekintetét .
Az asszony a fiúval elköszönt. Az öreg cipész pedig nekiállt a munkájának. Jöttek mentek emberek egész nap, de az öreg szemét valahogy vonzotta az a rossz bakancs, szinte idegesítette.
Levette, nézegette, megint ledobta, felvette, és megint csak csóválta a fejét.
- Ebből hogyan csináljak valamit, amikor ez már a semmi? Mi vagyok én, varázsló ? - fordult öreg kutyájához, ki a a kandalló mellől figyelte gazdáját . Aztán az öreg mester elmosolyodott. Igen, ő varázsló lesz, mert a kutya felett polcon meglátta a parfümfelhő fiának félkész bakancsát. Odament, levette, elővette a kaptafáját és a tönkrement bakancsot . Mintha ikrek lettek volna, csak egyik a jómódban, másik a nyomorban felnőve.
Az öreg elmosolyodott. Majd elhunyt felesége képére nézett, mi a halála óta ott volt a műhelyében, és mintha elmosolyodni látta volna az asszonyt a képen . Az öreg mester félretett mindent, a selejt bakancsot eldobva a felsőrészt vette kezelésbe, öregeres keze serényen járt, és addig nem engedte a Napot lemenni sem, míg el nem végzett.
- No... Ez kész . Olyan amilyen, mert olyannak kell lennie .
Majd megsimogatta a bakancsot . Aztán bezárta a műhelyét . Másnap olyan volt mint egy kisgyerek, mikor ajándékot kap, várta a délutánt, és várta a fiút .
Az idő malmai akkor őrölnek a leglassabban, mikor a legértékesebb pillanat felé viszik az embert. Így vánszorgott el nap, és lett belőle délután. Majd egyszer csak nyikkant az ajtó és a fiú állt benne.
- Csókolom ! Megjöttem, ahogy meg lett ígérve.
- Jól van gyerekem húzódj le, aztán próbajárat lesz. - majd a kézpolcról levette az új bakancsot. - De hiszen ez nem az én bakancsom ! - De ez a tiéd. - Nem az ... - Vitába szállsz velem (?) ... , vagy felpróbálod ?
- mosolygott az öreg. - Nem, nem... - húzta is le azonnal a kölcsönlábbelit a gyerek, majd felpróbálta a bakancsot . Mintha ráöntötték volna . A gyerek csak ott állt a műhely közepén. A lámpa alatt, csak állt, és nézte az öreget, ki pedig úgy csinált , mintha ezt nem vette volna észre. - Köszönöm... - Jól van fiam , most menj, csak vigyázz is rá .
A gyerek már kilépett volna az ajtón, de megtorpant, visszalépett, és odaszaladt az öreg cipészhez, majd szorosan átölelte .
Az öreg szólni sem tudott , csak a lehető legjobb érzés szaladt végig az arcán, majd arról legördülve a kezébe cseppent .
A fiú elindult kifelé, de a kandalló előtt megállva, némán tett rá megint. Majd elköszönt, és elsietett. Az öreg nézte a tenyerét, és a benne csillogó érzést, a könnycseppjét, mit most ő kapott ajándékba.
Csak ült ott, és nézett ki az ablakon, kint pedig szállingózni kezdett a hó.
Csak ült, és olyan jó volt jónak lenni. Még mindig ebben az érzésben taposta az útját, mikor nyílt az ajtó. A fiú tért vissza az anyjával.
- Mester úr... ez egy új bakancs . Ennek mégannyira sem tudom kifizetni az árát . Visszaadjuk.
- Nem. Az egy régi bakancs . Az árát pedig már meg is kaptam.
- Kitől ? - kérdezte megrökönyödve az anya. - A fiától.- Tőlem ? - szólt a fiú elvörösödve .
- Tőled. De mondok én valamit. Láttam, jól érzed itt magad. Volna kedved iskola után kicsit eljönni hozzám segíteni. Öreg vagyok én már, és a fürgeség csak a kezemben van már meg.
Fizetség is dukál érte. - mosolygott . A fiú az édesanyjára nézett...
- Ha akarod fiam, gyere nyugodtan. - mosolygott az anyja a gyerekre, kinek azonnal a füléig ért a szája .
- Jajjj, ezt el is felejtettem. - szólt az anya, és a kabátja alól egy kis csomagot vett elő. - Krumplis pogácsa , a nagymamám receptje szerint, a fiam azt akarta, hozzuk el, ő nem is evett belőle...
- No akkor itt az ideje, hogy együtt együnk. - nevetett fel az öreg . Azzal a kis csomagot kibontva megkínálta a leendő segédjét .
Kedélyes beszélgetés, és falatozás vette kezdetét. Csak az öreg cipészmester nézett időnként oldalra, egy fotóra mosolyogva ."Varázslónak lenni jó..." Suttogó Gabriel
Ezt hozta a Mikulás az idén részetekre ... Áldott Ádventot is kívánva persze hozzá ...
