A Vértes a szezon kezdete nekem, legalábbis versenyekből, idén is ott volt a helyem. Mivel a Mátrabérc volt a tavasz fő kihívása, ezért két héttel előtte nem mertem ultrát futni, úgy öntöttem még nevezéskor, hogy elég lesz nekem a félmaraton is most.
A verseny előtt nem tudtam eldönteni, mit fussak : egy beszélgetős futogatást, ha ismerőssel akadok össze a rajtban plusz gasztrofutás (=csokizabálás a pontokon), vagy egy húzósabb futást, ha már úgy is csak egy felesre neveztem. Jó erőben éreztem magam, úgyhogy utóbbi is lehetett, de előre nem volt annyira kedvem a szaggatáshoz.
Ezt egészen a rajtig nem döntöttem el, sőt akkor sem, így a rajtjelre a tömeg közepén, kocogós tempóban indultam neki. Menet közben azt találtam ki, hogy megpróbálom megfutni az emelkedőt Körtvélyes előtt, hiszen ezután gyakorlatilag nincs több komoly szint a pályában. Így amikor a körülöttem lévők többsége gyaloglásra váltott, én toltam tovább, és folyamatosan előzgetve egyre előrébb kerültem.
Az emelkedő tetejéig nem álltam meg, nem lassítottam, a végső meredeket is kifutottam, de csak azért, mert tudtam, hogy ez az utolsó - itt imaro szurkolt és fényképezett, úgyhogy ráléptem a gázra, és megpróbáltam a körülöttem lévők tempóját felvenni. Ami nekem normál esetben elég sok, azért előzgettük egymást pár sporival oda-vissza ahogy hullázott a pálya, de ment a szekér, élveztem a tempót. Gyönyörű volt az idő, ideális a terep, adta magát a zúzás.
Körtvélyesig elég sokan voltak körülöttem, a ponthoz felvezető úton még rátettem egy lapáttal, messziről hallottam a kolompolást, ami tudtam, hogy csak sistergő lehet, és igen, ő szurkolt - és irányította a minimaratonosok leválását. Gyorsan csippantottam, és már fordultam is. Mire az útra értem két-három ember sziluettje volt előttem legalább 100 méterrel. Egy kék és egy piros felső volt közte, itt döntöttem el hirtelen, hogy ezt most megtolom innen. Elmormogtam a fogam közt, hogy "titeket még utolérlek" és rákapcsoltam.
Ez már a komfortzónámon kívül volt, de remekül futható rész ez, kanyarog és hullámzik, de széles sima dózerút komolyabb szint nélkül. Szóval üldözésbe fogtam, valójában egyáltalán nem gondoltam, hogy utolérek valakit, és ez eleinte beigazolódni is látszott. Síkon nem nagyon közeledtem hozzájuk, a kanyarokban el-eltűntek, sőt, picit mintha leszakadóban lettem volna. Hátra meg nem is néztem, nem számított ki jön, amúgy is a határon futottam már.
A technikás lefelén kockáztattam : bár nagyon féltettem a bokámat, mégis rongyoltam lefele, nagyon figyelve minden lépésre, de a piros póló teljesen eltűnt, úgy látszik, még sokkal jobban rongyolt, mint én.
Egy hátitatyós srác került elém, akit a kapbereki pontnál utolértem ugyan, de elindult, amíg egy pár kocka csokit a számba dobtam, meg ittam két pohár vizet. Egy ideig 40-50 méterrel ment előttem, de amikor kiértünk a szekérútra, akkor maxira kapcsoltam : ismerem a pályát, tudtam innen jórészt síkon megyünk, majd az aszfalt előtt hullámzik egy kicsit, majd az aszfalt után csak egy kis emelkedő, és utána zúzás le a célba, és az egész már kevebb, mint egy tizes.
Itt már tényleg hörögtem, a tüdőm nem bírta a kiképzést, de a lábaim igen. A hátizsákos srácot lassan értem be, de egy emelkedőn lehagytam : itt már az volt a taktika, hogy felfele fullgázon megyek, mert csak kis huplik vannak, amik izomból simán mennek, tüdőből meg pont a tetejéig kibirom, és aztán a lefelén pótlom az oxigénadósságomat.
Működött! Az első emelkedőn leszakítottam, majd még egy-két sporit is beértem, és újra feltűnt előttem a piros póló. A felfele fullgázon futás meghozta az eredményét, őt is utolértem, és elfutva mellette meglepve láttam, hogy egy lány volt. Na nem mintha nem értek volta be így is előttem lányok, csak nem tűnt fel hátulról. Nagyon keményen nyomta.
De ekkor már én is, az aszfalt előtt hallottam, hogy szuszog valaki mögöttem, de most már kompetítorkodtam, nincs lazulás, így hiába láttam ismerősöket a RUNtottás ponton, nem álltam meg, futtában csippantottam, és azonnal zúzni kezdtem lefele az aszfalton.
Itt már a rövidebb táv vége miatt sokan voltak, de jól lehetett látni, hogy aki zúz lefele mint állat, az talán félmaratonos. Feltűnt két újabb skalp az aszfalt hosszú egyenesében, az egyik ráadásul a kék póló, akit még körtvélyesnél láttam. Hát ennek fele se tréfa, padlógázon rongyoltam lefele az aszflton is, remélve, hogy az aszfaltról letérésig megközelítem, és a rövid fölfelén le is nyomhatom őket. Elöbbi bevált, felfutottam rájuk, de az emelkedőt bírták.
Így összeállt egy kis vonat, hárman toltuk lefele, én már messze halálzónában, de gondoltam megpróbálom kibekkelni ezt a pár kilométert, aztán meglátjuk. A harmadik spori még rátett egy lapáttal, ritmust váltott, nekem már nem negyon volt hova, de azért tapadtam. A kék pólós srác lemaradt.
A faluba már csak ketten érkeztünk, fej-fej mellett, még pár szót váltottunk is két hörgés között. Aztán a főút előtt még elővett a srác valahonnan egy kis energiát, gyorsulni kezdett, de erre már nem volt több tartalékom. Elengedtem, mögöttem közel nem jöttek, kiengedtem, nem bírtam már tovább fokozni a tempót.
Végül viszonylag kényelmesen befutottam a célba. Még óra sem volt nálam, bobek mondta az időt, ami 1:42 lett. Ez a 16. helyhez lett elég, ami enyhén szólva is meglepetés, és jól esett. Tekintve, hogy 1:39 a legjobbam sima aszfaltos félmaratonon, azt hiszem, eléggé odatettem magam. Egy kis pihenés és kaja után nagyjából helyrejöttem, innen át is mentünk barátaimmal Várgesztesre egy kis sziklamászásra. Nem is volt fáradt a lábam - nem úgy másnap, nemigen bírtam kikelni az ágyból se, és három napig gondot okozott a lépcsőn járás. Rég volt már ilyenem...
De megérte. Klassz volt. Köszönet a szervezőknek és a segítőknek, hibátlan versenyt hoztak össze, most már mondhatjuk, hogy szokás szerint. Innentől ez már elvárás lesz... :o)
Szivesen segitek én is és annyi még eszembejutott, hogy elöször mindig a távot emeljük és utána a tempót, de adott státusszal hat-nyolc ízben futhatunk Fásultság nélkül. Ha nem akarunk versenyezni, csak lassan elérni pl. a futás közbeni nyugodt nézelődést, akkor pedig és a sérülésmentesség megőrzésére célszerű fordítva is megfutni az addigi köröket. Olyasmi lehet ez, mint a kapálás a régi parasztembereknél: a kis terhelés, -de egész nap is akár,- az megedzi a testet, de pl. nehéz terményeskosarak lépcsősorokon való cipelése öregkorukra náluk is ízületi kopást okozott és deformálta a csontvégeket és a járásukat is. Ja és adagolt hagymaevés nélkül nem is működik az egész, persze csókolózás előtt asszonykának is Kell!
ja igen, az adottságok fontosak, tehát, ha túlsúlyban vagy, akkor persze nem célszerű pályán maxon ezreket futni:)
ezért csinálnak edzők felmérőt, kikérdezést stb. jajj már bele is bonyolódtam.
szóval ez egy hüvelykujj szabály, tehát egy hosszú aerob, egy hosszú résztáv, egy rövid résztáv, illetve regeneráló. ez félmaratonhoz ideális sztem. de minden nagyon egyéni és a legfontosabb, hogy jól érezd magad, élvezd, amit csinálsz. ehhez kell igazítani..
Nem vagyok hozzáértő, de annyi kitűnik nekem laikusnak is, hogy erősödött a mezőny, emelkedett a tét, talán a Mátrabérc brand is jobban cseng. Nekem etalon évek óta, s ezzel nem vagyok egyedül. Más sportokból is átruccannak, elvégre télen futni jó :) 6-7 óra között jóval sűrűbb lett a mezőny. Ehhez azért már tényleg kell rendesen edzeni (legtöbbünknek), s ez így jó. A lányok is szépen odapirítottak, minden elismerésem nekik is.
köszönöm a sok hasznos tanácsot! A futópadról csak annyit, hogy van otthon és három kislány mellett az a legegyszerűbb :). 37 évesen vettem rá a fejem, hogy elkezdek rendszeresen sportolni és a túrázás mellett lett a terepfutás és a terepbringázás a kiválasztott sport. Odafigyelek az étkezésre is és talán most értem el oda súlyban (87-ről 78-ra), hogy komolyabban lehetne futni. Ezért örülök a tanácsoknak, mert mindig azt gondoltam, hogy ha valamit csinálok azt próbáljam meg rendesen csinálni :). Egyelőre egyedül vagyok a környezetemben ezzel az "őrülettel", ami nem valami jó, de ezen megpróbálok túllendülni.
Valaki hozzáértő rutinos megírhatná, hogy miért lettek ilyen jó idők, mert az időjárás nem lehet ennyire az oka. Persze jó volt, hogy volt már árnyék, mert zöldelltek a fák, azok nyilván már ezerrel termelték az O2-t, meg nem is volt túl meleg, de azért lássuk be, hogy ez elég kevés. Én pl a bükki óta nem is nagyon futok, valami szalag a combomban nem respektálja a futást (szerencsére minden mást igen, úgyhogy edzés volt rendesen), úgy volt nem is megyek.
Aztán csak odakeveredtem, és azt gondoltam kékesig biztosan kibírja (nem fáj, de valahogy elfárad, és akkor elkezd kellemetlen lenni, nem akar hajlani a lábam). Szerencsére a túramezőny hamar szétszóródott, és tökegyedül mentem kb. Oroszlánvárig. A kékest úgy csináltam meg 2:09 alatt, hogy a pulzusom nem ment 160 fölé de inkább 148-155 között volt, és ez kb. 10-el van alatta a versenytempómnak ilyen pályán. Galyáig folytattam a kellemes kirándulást, semmi erőlködés, néha 146 alá is benéztem emelkedőn, de érezhetően jól haladtam, így nem érdekelt nagyon. Aztán a piszkés tető utáni lefeléknél kezdett fájdogálni. Ágasvár 4:06 és semmi fáradtság, izomzatom szuper, pedig egyik frissitőnél sem álltam meg, Bori cserélt nekem 2 kulacsot. Innen 5:45 vígan, szóval ha fáj is, ki kell bírni!
Aztán az ágasvári lejtő máshogy gondolta, meg KELLETT állni, nem volt kibírható. Annyira nem, hogy botot kellett keríteni a lebicegéshez.
Szerencsére lennt találkoztam Olivárrel, aki elmondta, mit is kellene tenni, hogy megjavuljon ez a szalag.
Annyira nem vett ki ez a 3/4 MB, hogy ma mentem egy gyors csóvit MTB-vel, most szépen nyújtogatom, és remélem az elszenvedett frusztrációt bele tudom majd tolni a börzsönyi 3 naposba.
régen volt itt pár nagyon jó edző, amíg nem váltak maguk is termékekké a szociális médiákban. most valahol a messzi oceán túli északon elemzik az adataikat épp:). de, ha erre járnak biztos segítenek..
addig én is osztom az észt kicsit.
a lényeg szerintem, hogy először eldöntsd mit akarsz elérni (távban, időben, szintben, helyezésben), illetve mennyi időd van rá. ha ez a kettő megvan lehet tervezni a heti/havi futásokat, akár ciklusokban -3 hetes makró pl. - , vagy csak úgy.
ha a félmaraton(ok) a cél, akkor olyan nagy todományt nem kanyarítanék hozzá.
nagyjából annyi edzés, mint aszfalton (ehhez találsz rengeteg edzéstervet a neten), de specifikusan. azaz én pl. úgy tenném össze, hogy legyen egy hosszabb terep (15-20-25 km) eleinte inkább lassabb, km gyűjtögető stílusban. legyen egy specifikus hegyi (dombos) terep, benne kisebb feladatokkal (emelkedők megfutása, fartlek), kb 10-15 km. legyen egy teljesen regenerálós 10-es akár aszfalton, illetve legyen egy specifikus intervall munka aszfalton. itt félmaratonhoz 2-3X2000-3000 métert javasolnék. itt persze tudni kellene mikor van célverseny, ha van, ahhoz kellene igazítani mindent.. ha nincs, akkor lehetne ezrekkel kezdeni, aztán növelni.
persze, ha van idő és elszántság, akarat, stb., akkor ezeke az orrvérzésig fokozhatók.
cipő: félmartoni tervekhez szerintem tökéletes egy utcai edzőcipő itthon. sárban persze jobb egy igazi terepcsuka, de technika is king. szóval ezzel lehet jól gyokorolni. ld még németh csabi a mont blanc-on nájkiban.
futópad: no way. ha tényleg szereted az erdőt, ezt a kérdést nem is értem :)
nade a lényeg. mindez teljesen ámátőr, remélem jönnek az okosok és ledöngölnek a sárga földig.
szóval jackass: biztos, ami biztos: don't try this at home.
ja és hajrá, és üdv nálunk. itt az erdőben otthon leszel!
Nem szívesen osztom az észt, mert nekem sincs sok. Az aszfaltról "leszokókat" még ma is támogatandó annyit mindenképp elárulok, hogy hasonló cipőben járhatsz, mint én (csak én a bükki 20-30-akról magashegységi tizenötökre szokom át épp) ezért támogatlak egy tanáccsal: fuss közökkel! -vagyis hagyj időt, (egy-egy napot) magadnak, főleg fárasztó munkanap után, teljes szünettel regenerálódni. Így az ízületeid (boka, térdszalagok is)jobban hozzáidomulnak majd türelemmel az egyenetlenségekhez. Cipő? Mindenkinél felmerül és sokan ilyen-olyan márkahívőkké válnak, de súly, ó- vs. x-láb és főleg lábfejalak kérdése is, milyen lesz jó. Spuri és nyúlcipőbolt, nameg a multinavigátoros úr a kompetensek -úgytudom, leginkább- a tanácsadásban minálunk. De a többiek cáfolnak..?
De jó, hogy írtad :) Én most megnéztem a 30km-est :) hátha rátudom venni a feleségem .) Bár rögtön az eszembe jutott egy kérdés. Tavaly kezdtünk el túrázgatni és eddig a 25 km volt a legtöbb. Dömös-Dobogokő stb. útvonalon. Elindulhatunk a 30km-en? Illetve ilyenkor melyik cipőt részesítsem előnyben túra vagy terepfutó cipőt. Bár ha nem akarok futni, akkor ez a kérdés okafogyott. De tegyük fel szeretnék futni is pár kilométert, akkor melyik cipő?
Na orulok, hogy egy kicsit provokaltam, fel is pezsdult tole a topik.. :).
tamogatas...oooo...igen..
ha kell megyek segitonek, terjesztem az iget, tisztelem a szervezoket, orulok, ha szerveznek, legtobbszor megyek is. A MB ez alol kivetel, bar a trailen is voltam mar haromszor. de ez az en dontesem, nem akarom senkire raeroltetni..ezert is irtam igy.
azert remelem nem kell legkozelebb a csotanyroppantos poloban is futni, hogy jo hazafiak legyunk! :))
Hejj, ez de jo lett! Marmint a futas es a beszamolo is! :) nagyon jo allapotban ertel be, latszott rajtad, hogy ez most kerek vokt nagxob. Sok ilyen futast meg!
