Előre is bocsi, ha nagyon unalmas kérdést teszek fel...:
Július elején megyek majd Pekingbe, és eddig nem találtam semmi konkrétat arról, hogy az egyes látványosságokba kb. mennyibe kerül a belépő. Gondolok itt pl. az Akváriumra, Állatkertre, Tiltott városra, Nyári palotára, akár a Nagy Falhoz egy szervezett kirándulás, Ming sírok, vagy amit még érdemes megnézni Pekingben és a környékén.
Ha valaki ismerős arra fele, az is érdekelne, hogy érdemes-e elvonatozni (vagy elbuszozni) valamelyik Pekinghez közeli tengerparti városba (mi pl. Tienchin-re gondoltunk).
Tafinaf írta, hogy külföldiként nehéz boldogulni az üzleti világban . Ennek lehet még 1 oka. A kapcsolatrendszer hiánya.Ez mozgat mindent. Több ezer éves hagyománya van , ez nekünk európaiaknak furcsa és lehet tisztességtelennek tűnik , de ezt egyhamar nem lehet medszüntetni , hiszen a hétköznapok sőt a társadalmi élet egyik mozgatórugója is.-segít életben maradni.
Szóval kínában jó üzletet ( vagy sokszor egyáltalán üzletet) csak akkor lehet kötni ha az embernek jól kiépített kapcsolatrendszere van. Ez áll rokonokból, barátokból ,volt iskolatársakból, kollégákból, ismerősökből és ezek variációjából.(tisztára mint nyuszika barátai rokonai üzletfelei :-))))) )
A rokonság ugye adott. A barátság más tészta. Az igazi barátságok itt gyerekkorban, és az iskolában max. az egyetemen köttetnek. Felnőttkorban kivételes esetben esetleg nagyon szoros kollegális viszony esetén. A barátság itt egy életre szól , komoly kötelezettségekkel ( és kiváltságokkal ) jár. Barátok nélkül itt az ember akár fel is kötheti magát. Elveszett./ itt a barát nem azonos az összes többi felsorolttal/. Azért is a gyemekkori barátságok maradnak meg , mert ez a legrégebbi, másrészt önzetlenül köttetett. Ezért nehéz belekerülni, ráadásul a kötelezettségek miatt fárasztó is .
Viszont az ember a családi és baráti körben teljes biztonságban van. (ez nálunk sajnos nem mindig mondható el)
Ha bármi történik betegség, baleset, anyagi csőd , földindulás akármi a védőháló abban a pillanatban összezárul az ember körül és teljes védelmet , támogatást élvez a többi "szerplő" teljes kapcsolatrendszerén keresztül.
pl . az országban az un. szociális védőháló amit az állam biztosít azért nem olyan erős mert itt erre abban a formában ahogy megszoktuk és elvárjuk nincs szükség.
Ha valaki kórházba kerül nővérkére csak a szakfeladatok elvégzése vár. A mosdatást ,stb a rokonok végzik. Van úgy , hogy pl. valaki mindig bennt alszik a beteggel. Ha valaki mindenét elveszti , nem kerül az utcára mert vmelyik rokon ,vagy barát befogadja, majd közösen keresnek vmi új lehetőséget, munkát + összedobják az indulótőkét.Senki nem hullhat ki a rostán aki a körhöz tartozik, itt az öregek nem hallnak meg egyedül , ám az idős emberek képesek mindent feladva akár másik országba költözni pl. azért , hogy vigyázni tudjanak az unokáikra és a fiatalokat segítsék. ( itthon sokszor probléma a "ki vigyáz a gyerekre?- mert a nagyszülők máshol laknak)- ott az idősek ilyenkor csomagolnak és képesek otthagyni az addigi életüket.
Még sorolhatnám de asszem érthető- ezért nehéz külföldiként , kapcsolatok nélkül itt bármibe fogni.
Rasszizmus mint olyan nem létezik Kínában abban a formában mint itthon. A külföldi csodabogár ez tény , hiszen a gondolkodásuk szerint annyira különbözik a mentalitásunk , hozzáállásunk az élethez stb. az ő jól bejáratott több ezer éves kultúrájukhoz képest, hogy csakis csodabogarak lehetünk. -akivel ugyebár nem egyszerű:-)
De nem azért mert más a bőröd szine!az ismert mondás szerint ("mindegy milyen színű a macska ha megfogja az egeret")-ez általános hozzáállás.
Az esetleges külföldiekkel szembeni óvatosság, ( érezhetnénk ellenszenvnek ( amit sohasem tapasztaltam) - talán a korábbi rossz tapasztalatokból adódik. Amikor az európai üzletemberek úgymond gyarmatként tekintettek minden helyre ahová betették a lábukat a lakókat pedig gyakorlatilag állatoknak tekintették .Jó példa erre Shanghai egyik parkjában még a múltszázad elején álló tábla:Kutyáknak és kínaiaknak belépni tilos!!A saját hazájukban....Ezt azért nehezen feledik.- a kínai pedig egy nagyon- nagyon büszke nép.Az országuk neve is ez Zhong Kuo -vagyis Középső Birodalom.A határaikon kívül körbevéve barbárokkal....:-))))
Ez a háború lesz de nem kell megijedni dolog - nem értem!
Kína az elmúlt 50 évben gyakorlatilag eltűnt a térképünkről nem hallottunk róluk a kult. forradalom óta. Először testvéri szoc. nemzet volt aztán ahogy az oroszokkal összevesztek kitörlődött a tudatunkból. Jött itthon a rendszerváltás és Kína pont most érte el azt a fejlettségi fokot gazdaságilag amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni.Eddig a nyugat sem foglalkozott sokat velük hiszen egy zárt kommunista ország volt csupán gazdaságilag elhanyagolható ill semmilyen befolyással. Ám az élet azért ott nem állt meg. Sztem nagyon körültekintően fogtak hozzá az átalakításhoz már ha tudjuk, előtte mekkora volt a gebasz. Nagy. hatalmas , és már nem volt tovább tartható a gazdaság semmilyen állapota. Csak 1 választásuk volt a gazd.- i átalakítás politikai váltás nélkül. Bátran állítom, hogy ez volt a világ szerencséje! ( mármint, hogy egyenlőre nem volt politikai átalakulás)
Mindenki láthatja , hogy mi folyik az oroszoknál miután szétesett az ország. Vagy a Jugóknál- polgárháború. Képzeljétek el ezt a hirtelen váltást egy olyan mély szakadékokkal , éhezéssel, szegénységgel teli országban mint a földrésznyi Kína 1 milliárd emberrel!!!!Ha ott a bili borult volna.... jajj a világnak!!Az elmúlt 3000 évben soha nem volt demokrácia , sem köztársaság. A mai diktatúra tulajdonképpen annyiban különbözik az előző évezredek császári elnyomásától- hogy másként hívják.! Itt egy hirtelen politikai változás.....!
Kritika éri általában az országot azért, mert a városi csillogással szemben a vidék elmaradott. Hát kérem először is pénz kell ahhoz meg befektető ahhoz meg infrastruktúra. Tehát nagyváros, kényelem ,-ahová a befektető szivesen megy.A városokban folyó biznisz ma már hoz annyi pénzt , hogy az elkövetkező évtizedekben már elkezdhetik a vidékfejlesztést. Erre már történtek lépések ami helyenként úgy sült el, hogy sok helyi gyártó már kénytelen Vietnámba áttelepülni ugyanis nem találnak mukaerőt. Régen a városi gyárak "felszívták" a falusi munkanélkülieket hiszen már több állami támogatást kapnak így jobban megéri otthon maradni és a mezőgazdasággal foglalkozni. Ez azonban egy folyamat , és aki 3 év alatt csodát vár ....kína esetében mindig gondoljunk a méretekre!
A gazd. -i fejlődést azonban ( főleg egy ekkora ország esetében ) az USA központú világgazdaság nehezen emészti meg hiszen új, és gyakorlatilag ismeretlen szereplővel kell számolni, akitől senki nem tudja mit várhat, és mire számíthat.Hát kérem elkezdődött (újra) a világ gazd.-i újrafelosztása, és ez mindig ellentétekkel jár.Na de háború...
Kinnt ezért kevesen morognak mert senki nem várja el a másiktól az udvariasságot. Itthon ebből azért van konfliktus mert mi sem vagyunk udvariasak ( aki mást mond az még nem utazott Pesten) szóval udvariasak nem vagyunk DE A MÁSIKTÓL ELVÁRJUK!!! Ez frusztráló. Ezért van itthon ennyi közlekedési baleset mert kevesen adják meg az elsőbbséget, engedik be a sávba , adják át a helyet stb - na de a másik nekem miért nem!
Na kínában ez úgy van , hogy senki nem vár semmit a másiktól, az utakon óriási a káosz - de mégis kevesebb a baleset!! Egyszerűen azért mert mindenki számít rá, hogy bármelyik pillanatban történhet valami váratlan ezért valahogy jobban figyelnek és nem kap gutaütést egy szabálytalanul beelőzőtől mert az egyszerűen csak ügyesebb volt, és valszeg előtte neki is volt pár ilyen manővere! Itthon az emberek agygörcsöt kapnak a többi autóstól mire eljutnak valahová,közben ugyanúgy szabálytalankodnak mint a többi. A pesti dugó pedig lófütty a sanghaji-hoz viszonyítva!
Hááát érdekes amiket írtatok bár nekem egészen eltérő tapasztalataim vannak. A férjem kínai így már több mint 10 éve "családi viszonyban élek Kínával".
Sok minden ami nem érthető- akár hosszabb kinntartózkodás esetén sem - a helyi viszonyok miatt alakult ki és nem véletlenül.
Sok külföldi cég azért nem boldogul,mert nem hajlandó tudomásul venni bizonyos tényeket- pl., hogy nem otthon készülnek üzletet kötni. Nem veszik figyelembe az eltérő mentalitást, a nagyon is élő és a hétköznapi életben jelentős szerepet játszó hitvilágot, és azt, hogy nem minden úgy működik mint ahogy megszokták. A németek pl. elég nehezen boldogultak a fekete- fehér, igen-nem mentalitásukkal. Az olaszoknak semmi problémát nem okoz az alkalmazkodás egy olyan országban ahol az igen- nem döntéshozatal nemigen létezik, hiszen minden viszonylagos , több szempontból megvizsgálandó - és ezért számunkra hosszadalmas , bonyolult, idegesítő és körülményes stb.
Nem árt tájékozódni, hogy mit akarunk eladni és kinek. az ok , hogy nagy ország 1 milliárd ember ha abból csak 50 millió a fizetőképes akkor jó buli- de! az egyik borotvát gyártó multi ott fürdött be, hogy nem vette figyelembe azt , hogy kínában akar női borotvát árulni!!- mikor a kínai nők nem szőrösek!!!Multi cég,- gondolta nagy ország nagy fejés ( már bocsánat).
Az üzletkötésnek külön rituáléja van. Az nemigen működik amihez a német vagy amerikai üzletemberek hozzászoktak. Reptér- hotel- tárgyalás - hotel -reptér.
Na ez az amit el lehet felejteni- az olaszok , spanyolok ezt saját szokásaik miatt természetesnek veszik .Az üzletkötés hosszú- hosszú folyamat ami nem a tárgyalóban dől el hanem a vacsoraasztal mellet esetleg a karaokeszobában.És ha az üzlet megköttetett a siker még nagyon sok mindenen múlik, amelynek elengethetetlen feltétele a személyes jó viszony ( ami nem keverendő össze a barátsággal!- sokan itt hibáznak)
Üzlettársat átejtő , a pénzzel eltűnő partnerről már sajna itthon is hallottam . asszem ez nem helyi specialitás! Az, hogy előtte együtt vacsoráztak az az üzlet része és nem a barátság jele volt .(lsd fenntebb).
A lökdösődés eleinte engem is zavart és a másik embert semmibevevő tolongás de képzeljétek el ,ha az a többmillió ember egyrakáson mindig mindenkire figyelne és mindig mindenkitől bocsánatot kellene kérnem akinek a buszon a lábára léptem ( átlagosan 10 -20 ember/busz/utazás) és mindenki bocsánatot kérne tőlem aki az én lábamon áttaposott(kb ugyanennyi ,+ felszállás + leszállás .... erre senkinek sincs ereje!Mindenki tudja, hogy tömeg van senki nemszereti - mindenki elviseli valahogy és halad ahogy tud.Én már fel sem veszem .
már jártam kínában 2 éve, saját szervezésben.... eszem ágában nem lenne air toursal menni. duplája kb... www.accorhotels.com - novotel - nagyon kellemes de szerintem akár 3*** ba is lehet menni, mert peking nagyon színvonalas a hainan járat jó és olcsó is
Nézz lentebb kb. 10-12 hozzászólással. Én most jöttem haza egy ilyen körútról, de magam szerveztem. Szívesen válaszolok, ha elolvastad, amit írtam és marad még kérdés...
Mindenekelőtt én sem értem, hogy miért utazási irodával mentek??? Majdnem fele annyiból kijön a magánút.
K*va drága, inkább magatok menjetek, Miért akarjátok még az utaázis iroda munkatársainak tb-jét is fizetni? nem elég a sajátotok? mielőt még azzal jössz, hogy nem tudsz kínaiulk, a többiek se, akik kinn voltak, olvass vissza a topikon
Benéztem az azsia.nagyonjo-ra, tetszik! Megnéztem a filmet is, jó kis kedvcsináló tényleg. Ilyesmi reklámok futnak a CNN-en (csak rövidebbek persze) pl. Azerbajdzsánról és még több más országról is. Bár sajnos soha nem jártam ott, de azt azért nem hiszem, hogy minden olyan "csillogó".
Hogy is lehet pontosan rákeresni az induló cégre? Csak kíváncsiságból.
Ha nem olvasnám már egy ideje az írásaidat, most azt mondanám, hogy paranoiás vagy. :-) Nekem is vannak negatív történeteim, ez tény! Azt is tudom, hogy hogy dolgoznak, pedig a kollégáimnak egyetemi végzettségük van. (A helyes tanítási módszer az lenne, hogy magnóra felvenni a szöveget és minden nap lejátszani, hogy megjegyezzék.) Magnó híján én magam szajkóztam egy hónapig ugyanazt. (A munkám a legutolsó híreim szerint romokban hever azóta, ezért reális az esély rá, hogy valamikor visszamegyek.) Lehet, hogy az idő rövidsége teszi, de én inkább viccesen fogtam fel ezeket a tipikus kínai eseteket. Nem vagyok naív, abból a korból már kinőttem, sőt, a bizalmatlan fajtába sorolom magam. Az tény, hogy az európai mentalitással nem sokra lehet menni ott, úgy kell tenni, ahogy ők. (Konkrétan pl. a tolakodásra gondolok most.)
A másolós sztorit is ismerem, barátaim dolgoztak itthon kínaiaknak, velük vetették meg a drága olasz cipőt, a márkás cuccokat, amiket kiküldtek Kínába és pár hét múlva jött a másolat. Sőt, a cégünk is gyárt kábelköteget Rovernek és Roewének is, ki lehet találni, mi az a Roewe! :-) Tudom, hogy mindent másolnak, legfőképpen a cd-ket és a dvd-ket. Shanghaiban voltam egy háromszintes áruházban, ott csak ilyesmiket lehetett kapni, természetesen mind-mind hamis volt, eredetinek álcázva! Hihetetlen! Januárban az Office 2007-et (!!!) kb. 1 EUR-ért lehetett megvenni. Nem hinném, ha nem láttam volna.
Ja, mi a megoldás a házi feladatra? Nem tudom. (Szőke vagyok, meg minden... :-))
Ijesztő dolgokat írtál! (Itt a háborúra gondolok.) Szeretném, ha nem lenne igazad! :-)
Az idegengyűlöletet nem tapasztaltam egyáltalán, sőt, mindenhol én voltam a "lady", meg a "madam". Nevetségesnek tűnik, és most mondhatod azt is, hogy ez csak a látszat, lehet, hogy így van. Nem tudom, hogy köpködtek-e a hátam mögött. Mindenesetre nekem csak a kedvesség jutott belőlük, hogy őszinte legyek, másképp is nézek azóta a kínai emberekre. Addig csak az tapasztaltam belőlük, hogy tolakszanak, belémkönyökölnek, köpködnek, udvariatlanok, tapintatlanok és hangosak és - bár nem szoktunk ilyeneket mondani - van valami szaguk, ami nem mosdatlanság, hanem valami más. Valószínűleg a fűszereik miatt ilyen a kipárolgásuk. (Ezeket egy külföldi nyaralás során tapasztaltam, ahol mindig ők akartak legelöl állni, benne az idegenvezető szájában, de egy szót sem értettek angolul, ezért aztán mindegyikük mondta a magáét kínaiul, de úgy, hogy mi, akik szívesen hallgattuk volna az idegenvezető mondókáját, semmit nem értettünk, nem is érthettünk belőle.)
Szóval ahogy megismertem pár kínai embert, ezek a fent leírt tapasztalataim mind megmaradtak, de mégis tompultak valahogy, mert velem tényleg mindig kedvesek és készségesek voltak. Hangsúlyozom, hogy nem a Te tapasztalataiddal akarok vitatkozni, mert nem is lehetne a többéves ott-tartózkodásodat szembeállítani az én egy hónapommal.
Visszatérve a szagra: egy kolléganőmmel eléggé sokat beszélgettem és vele azt is megbeszéltük, hogy szerintük a külföldiek hiába illatosítják magukat, mégis van valami fura szaguk. (Őt idéztem.) Ekkor elárultam, hogy mi ugyanazt érezzük, bár nekem pedig az a furcsa, hogy ők semmiféle illatosítót nem használnak általában. Szóval ez is csak attól függ, hogy az ember "melyik oldalon áll".
Szerencsére soha nem volt problémám azzal, hogy akár arab, akár kínai kollégákkal jó kapcsolatot alakítsak ki, mert szerintem a legfontosabb tényleg az, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, legyünk kíváncsiak rájuk, de ne ítélkezzünk, hiszen többezer éves kultúrájuk van. Persze ez fordítva is érvényes, az ember igyekezzen azok társaságát keresni ott a "messziben" is, akik őszinték és elfogadók. Ezek apróságok, nem olyan nagy léptékű dolgok, mint amiket leírtál, de napi szinten ezek tehetik az ember dolgát sokkal könnyebbé, én így tapasztaltam. Ha valaki így áll hozzá az új dolgokhoz, akkor tudja igazán értékelni azt, hogy láthat egy ilyen érdekes országot, mint pl. Kína. Ha mindenben a rosszat látja, akkor viszont Kína nem egy érdekes és szép ország lesz számára, hanem a káosz maga. Én így gondolom.
Ja, még valami: én mindig úgy gondoltam, hogy ha "messziföldre" mehetnék nyaralni, az biztosan nem Kína lenne. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám! De abban azért igazad van, hogy ha valaki nagyon-nagyon akarja, az tényleg "kijuthat" oda, ha ez a célja.
kicsit én is vitatkoznék Veled, bár tény, hogy van, amiben egyetértek.
Valóban mindenkinek arra van ideje, amire akarja, ezt a "mondást" én is sokszor használom, ezzel egyetértek.
Azzal már nem annyira, hogy mit tud megtenni az átlagmagyar. Az átlagmagyar nem tud csak úgy hipp-hopp a világ másik végére nyaralni menni, mert az átlagmagyar nem ugrik fejest az idegenbe, ha van egy kis pénze, vagy pedig a kis spórolt pénzét nem kínai útra költi, mert van ezer más dolog, amire költenie kell. Nem véletlen, hogy kevesen "jutnak el" Kínába, mert ha könnyű lenne, akkor biztosan sokkal többen rájöttek volna már, hogy odautazni nagyon olcsó és egyszerű. Az az átlagmagyar - szerintem - aki Horvátországba megy nyaralni egy hétre. Félreértés ne essék, semmi bajom Horvátországgal. Akik Európán kívülre járnak nyaralni (és itt nem Észak-Afrikára gondolok), azok már nem átlagmagyarok.
A kínaiakról alkotott véleményeddel nem tudok vitatkozni, hiszen én csak egy hónapig voltam ott, nem turistaként, hanem a munkahelyemről. (Nevezhetjük globalizációnak ezt is.) Egy hónap alatt nem tapasztalhattam annyit, mint Te évek alatt, ez igaz. Viszont nem az utazási irodák által kínált "burokban" voltam ott, ez pedig - magas szőke nőként - sokszor kihívást jelentett nekem. Amit én tapasztaltam az az volt, hogy teljesen más az értékrendjük, mint nekünk. Csak a kollégáimmal volt kapcsolatom (mármint kínaiakkal), ők nagyon kedvesek voltak.
És igen, szerencsésnek érzem magam, hogy kimehettem és láthattam. Valóban nagyon más, mint itthon, nem olyan rendezett, nem olyan tiszta, nem olyanok az emberek, mint itthon, de nagyon érdekes világ és mély benyomást tett rám, azóta is a hatása alatt állok. Ezért írtam azt, hogy szeretnék "visszajutni", mivel saját erőmből nem tudnék odautazni. (Én is az átlagmagyarok számát gyarapítom.)
Vízumtémában szintén nem tudok hozzászólni, mivel hivatalos úton voltam, így nem magamnak kellett intéznem.
Azt találom még furcsának (bár nem vagyok üzletasszony, nem értek hozzá), amit a sikerről írtál, mármint hogy nem tudnak áttörő sikereket elérni. Ennyi multi tévedne, mikor odatelepül? Az mi cégünknek három gyára van ott, most tervezik a negyedik építését. De tudok olyan multit, amelyiknek 18 gyára van csak Kínában.
Tényleg nem akarok kötözködni és nem is kell bocsánatot kérned, normális dolog, hogy gondolatok ébrednek az ember fejében, ha olvas valamit. Bennem most ez a kérdés vetődött fel.
Azért sok mindenben vitatkoznék veled, nem a tényekről van szó, azzal nyilván nem akarok, mert jobban ismersz ott mindent, hanem az egyéni benyomásokról, véleményekről. Magyarországról Kínába valóban "kijutni" kell vagy lehet, bármilyen furcsa is lehet neked. Persze, a szónak nem abban az értelmében, hogy nem lehet, tilos vagy bonyolult, mert persze nem az, csak elhatározás kérdése, inkább abban az értelmében, hogy "messze van", "nehézkes kijutni". Még a mai világban is, amikor 9-10 órás repülőút és ott vagy.
Ha egy magyar - ahogy te fogalmazol - kíváncsi és nézelődni megy valahova a Világba, akkor Kína, mint lehetséges célpont, igenis problémás. Nincs repjegy 100 ezer körül innen, tehát egy átlagmagyarnak sokba kerül már a kijutás, a nyelv és a kultúra nagyon más, a többség azt gondolja - egyébként közel jól :) - hogy az a világ vége, nem csak a messzisége miatt, de az ország állapota miatt is. Alapvetően azonban az a baj, hogy egy magyarnak a kínai 8-10 nap aránytalanul drága, mert az irodák aranyárban csinálják az utakat, pedig... Sajnos az emberek többsége nem szívesen utazik ilyen "messze" szervezés, kisérő, biztos támpont nélkül, úgyhogy marad a többszázezres, félmilliós út. Ez sok pénz, ilyen szempontból valóban "kijutni" kell. 100 magyarból 2 jó, ha elmenne.
Ezért nem szerencsés szerintem leegyszerűsíteni ezt a "aki ki akar jutni, az ki is jut" dolgot.
Szoktam itt olvasgatni, mert - sajnos én csak egy hónapot töltöttem Shanghaiban - mióta hazajöttem, az a leghőbb vágyam, hogy visszajussak valahogy. (Van rá esély szerencsére!) Ilyen szempontból tudom igazolni, amit az előttem szóló leírt. Kevés volt az egy hónap! És tényleg minden annyira más!
Szia, hát legalább 3 hozzászólást visszaolvashattál volna :) Én most jöttem haza egy saját szervezésű Peking-Shanghai-Xian útról, itt van minden leírva...
hasznos infókat szeretnék kérni , ápr 30 indulnánk egy Peking-Hszián-Shanghai 10 éjszakás körutazásra. Mire figyeljünk, mit hol érdemes v nem szabad vásárolni stb. Minden érdekelne, illetve h járt e mostanában ott valaki, illetve megy e ebben az időbontabn valaki. Köszönöm a segítséget
Hahó! Örülök, hogy jól érezted magad. Irigyellek, hogy saját szervezésű úton voltál. Tapasztalataid egybevágnak az enyémmel. Az internet-et én is aláírom, és komoly probléma volt, mert nem vittem gépet, de munka lett volna. Nekem egy áruház műszaki osztályán sikerült találni, gondolom nem volt legális.
Köpködés. Én valahogy besoroltam az egzotikumok közé, nem foglalkoztam többet vele, igyekeztem nem észrevenni. Mondjuk amikor egy középvezető az étterem szeparéban a falra tette a cuccost, az tényleg undorító volt, de sebaj, mert étvágyam 10 nap alatt egyszer sem volt, így nem is ment el. Pekingben kevesebb volt, de mi a "vidéki Kínát" is láttuk, Ninxia, az nagyon húzós, és az emberek többsége alkoholista.
Örülök, hogy neked is bejött a vonat.
Most mennyi a jüan? Mert amiket írsz, már elfelejtettem az árfolyamokat.
Amúgy jól éreztem magam, én most újra elolvasa saját szövegem sem fedezem fel benne azt, hogy ne lett volna jó. Attól, még hogy felfedeztem a negatívumokat, sokkal több pozitív élmény ért. A "baj" inkább az, hogy egy ország felfedezéséhez nem csak a történelem, az épületek, a látványosságok, de a lakosság is hozzátartozik.
Bármennyire is mondjátok az Internetet, én nem találtam, de nem azért, mert nem ismerem fel a kínai karaktereket, hanem azért, mert nem voltak. Lehet, h rossz helyen kerestem őket. A Net egyébként mindhárom szállodámban volt a szobában, de percenként 2Y, ami azért elég húzós (mondjuk elég jó szállodákban laktam). Az internet rendőrség meg nem nagyon érdekelt, azért megnézném én azt, hogy a magyart mikorra értik meg...
A kínaiak gusztustalansága valóban nehezen megszokható, az egy dolog, h undort keltő, én inkább azon vagyok kiakadva, hogy ez a nép hogyan akar így megrendezni egy világeseményt, vendégül látni a világot? Szerintem ebből botrány lesz. Amikor majd a sportolók kerülgetik a csulákat, vagy próbálják megértetni magukat angolul... hát, szép lesz. Persze én is láttam olyan kampányokat, ahol próbálják őket "nevelni", pl. a reptéri buszon angol nyelvlecke ment, vagy láttam köpködni tilos táblákat vagy a metrón magyarázzák nekik, hogy hova dobják a szemetet, de teljesen megvalósíthatatlan dolognak érzem. A városiak még csak hagyján, de látni Pekingben is, hogy rengeteg a "feljövök vidékről, életembe egyszer Pekingbe," típusú, aki hosszútávon a saját kis környezetében fog élni, és esze ágában sincs változni.
A Magelv nem volt rossz, szerintem kell az, Budapesten sem lenne rossz, de mi majd 30 év múlva érünk el ide. Szerintem rosszul látod, nem ésszerűtlen, az lehet, h nem kifizetődő, dehát legalább hasznos dolgokon bukja el a népi vezetés a pénzt. Amúgy sokan voltak rajta, majdnem tele volt, és nem fehérekkel.
SZóval összességében tényleg klassz volt, és biztos megyek még harmadszorra is, az is biztos, h délre is, mert bazi nagy ez az ország, és rengeteg helyen nem voltam még.
Azok közé tartozom, akik több évet töltöttek eddig is Kínában és azt kell mondjam, hogy tetszik amit írtál, látszik, hogy nyitott szemmel töltötted ezt a 9 napot. Szinte egytől-egyig úgy vagyunk vele, ahogy te is írtad: elsőre nagyon tetszik minden, másodikra jönnek a negatívumok (ilyenkor vagy elmegy valakinek a kedve tőle, vagy később sikerül együtt szemlélnie a jót és a rosszat).
A később Kínába utazók kedvéért az internet-hozzáférés kapcsán tenném hozzá az én észrevételeim:
Bár a pár évvel ezelőtti csúcshoz képest csökkent az internet kávézók száma, egy turistának leginkább azért nehéz megtalálni ezeket, mert nincs kiírva a nemzetközi internet kifejezés. Én (a Peking útikönyvemben) éppen ezért megadom a kínai elnevezést is, hogy ezt a 2 kínai írásjegyet keressék az emberek (vagy dugják egy járókelő orra elé). A jellemző ár az ilyen helyeken 4-6 RMB/óra, ezek azok, ahova a kínai tizenévesek többsége hálozati játékokért jár.
Az általam ezerszer ajánlott www.ctrip.com honlapon a szállások között az internet kapcsolat alapján is lehet válogatni. 3 csillagtól nagyon sok (de sok olcsóbb helyen is előfordul) olyan szálloda van, ahol egyetlen külön fillér nélkül jár a korlátlan internet, persze, hogy ezt ki tud használni, kell vinni egy notebookot. Vagy az asztalfiókban van az UTP kábel vagy szólni kell, hogy hozzanak egyet.
Néhány jó tanács, egy turista tapasztalatai alapján:
A 2005-ös Lonely Planet volt nálam, meg egy 2004-es Rough Gides, de a LP rettentő sok helyen mellétrafált, persze világos, hogy Kína olyan ütemben fejlődik, hogy nehéz lépést tartani vele, de nagyon oda kell figyelni. Alapvetően az árak mások, sokat mentek fel, Pekingben pl. két éve még az 1.20-as, 1.60-as taxik mentek, most már 2.00-ok vannak, konkrét net-kávézók nincsenek ott, ahol írják, busz-számozások nem azok, amiket írnak, stb. Remélem, hamar kijön a következő kiadás.
Kerüld a hétvégéket, vagy hétvégén olyan helyekre menj, ahol nem várható tömeg (van ilyen? ) nem hiába vannak a kínaiak 1.3 milliárdnyian, óriási a belföldi turizmus, hétvégén a felkapottabb helyeken meg sem lehet mozdulni. Egyébként majdnem mindig tömeg van mindenhol, az április nem főszezon, de így is az volt, mi lehet ott nyáron???? Jellemző sztori: azt gondoltam, hogy ha reggel 8-ra megyek a Tiltott városba, akkor nem lesz tömeg, de kiderült, h többen voltak, mint délután…
Hétvégén a bankok zárva vannak, a hotelekben többnyire lehet váltani pénzt, de csak ha ott száltál meg. Én nagyon megszívtam, mert szombat reggel értem Shanghaiba, csak dollár volt nálam, és a régi reptéren nem volt pénzváltó… Végül egy kiscsaj az információnál segített ki 20Y-nal.
Általában nem érdemes angolul (sőt, semmilyen nyelven) próbálkozni, nem értik. Ez alól van néhány kivétel: az utcán odamennek hozzád fiatalok (többnyire magukat egyetemistáknak kiadók, akik vagy kísérgető emberek, akik pénzért kalauzolnak (jellemzően amerikaiak élnek ezzel) vagy elcipelnek valamilyen múzeumba vagy kurvák, akik így ismerkednek (nekem, mivel egyedül voltam, ez utóbbiban volt a legtöbb részem…). Esetleg a piacon találsz angolul jól beszélőket (nekük érdekük). Az egész nyelvi helyzet meglehetősen abszurd és bosszantó. Leginkább az, hogy még azok sem beszélnek angolul, akiknek a munkájukból muszáj lenne (információknál, bankokban, jegypénztárakban, stb.)
Köpködés: ezt vagy megszokja valaki, vagy nem. Én nem tudom megszokni, egyszerűen még most is felkapom a fejem egy nagy „előkészület” hallatán. A legborzasztóbb egy nőtől látni. Amúgy emelett lazán az utcán pisálnak, többször láttam hányi embereket az utcán, biztos nem volt jó a kaja vagy valami, és csak kihajoltak, kidobták, aztán mentek tovább. Alapvető, hogy ott a kisgyerekeknek nincs pelenkájuk, hanem a nadrágjuk van középen kivágva, így ha kell neki a kis- vagy nagydolog, csak kirakják az útra…
Közlekedés: tudatosítsd magadban, hogy nem vagy biztonságban még a zöld jelzésnél sem a zebrán. Az autósok teljes természetességgel, dudálva hajtanak bele a (nekik) pirosnál a zebrán lévő tömegbe. A gyalogos jön utoljára.
Utcán leszólítás: nem lehet kikerülni, de meg lehet oldani: nem szabad vele foglalkozni vagy egyértelműen és határozottan el kell utasítani, akkor általában megértik. Ez egyébként úgy működik, hogy ha meglátnak egy nem kínai fejet, azonnal rárontanak, és ezt nehéz kikerülni (én a szőke germán fejemmel eléggé feltűnő voltam…) A piacokon ha ránézel valamire, már úgy veszik, hogy érdeklődsz, és ha kezedbe is veszed vagy megkérdezed az árát, akkor úgy veszik, hogy meg akarod venni.
Összességében azt mondanám, hogy Kínába érdemes egyedi szervezésben kimenni, minden biztosított hozzá, néhány apróbb kellemetlenséget leszámítva sokkal jobban jár az ember így (nem csak anyagilag), mintha szervezett útra menne.
Az utazásnál kifelejtettem egy dolgot: Shanghaiban a Maglevet, a mágnesvasútat, nagy élmény volt. Az új (Pudong) reptérre visz ki, metróval lehet kimenni a végállomására. Azt hiszem, kb. 25 km-es az út, de azt kevesebb, mint 8 perc alatt tette meg, mi csak 301 km/h-val mentünk, mivel kora reggel volt, de állítólag 400 felett is megy, később. Tényleg nagyszerű volt, felszálltam elindult, és mire felocsúdtam, már ott is volt, leszálltam, a reptéren 3 perc volt a kapukig. Szuper. Vigyázni kell, mert csak reggel 7-től jár, nekem 8.20-ko rment a gépem, kicsit aggódtam, de bőven belefért, a belföldi járatokon nem kell az indulás előtt két órával kint lenni.
Szállás: erről nem nagyon tudok véleményt mondani, én aránylag jó szállodákban aludtam, aránylag olcsón, majdnem annyiért, amennyiért a backpackers hotelekben van szállás. Pekingben bementen néhány ilyenbe (pl. netezni), a saját szoba kb. 200Y, de sima ágy 50-80Y-ért is kapható Í(6-10 személyes szobákban).
Látnivalók: Millió, mindenhol és mindenfelé. A terrakotta hadsereg volt a fő célpontom (Xianból busszal), be is váltotta a hozzá fűződő reményeimet, valóban lehetne a világ 8. csodája (ha tudtak volna róla). Az nem tetszett, hogy az egész múzeum köré hatalmas mennyiségben üzleteket építettek, többszörösét magának a múzeumnak, mire bejutottam, elfáradtam. Megnéztem még Simatainál a Falat (a 980-as busszal Miyunig, majd onnan fogadott taxi – 150 Y, oda-vissza, három órát várt), eddig csak Mutyanunál láttam (Badalinget nem is szeretném…), Simatai nagyon jó hely, alig építettek rajta újjá, eredeti állapotában van a Fal, másrészt egy aránylag magas, mutatós hegygerincen van. Jó volt még Xianban a városfal, körbe lehet bicajozni14 km, de Xianban a muszlim negyed is kiváló volt, ode először este tévedtem be, hát, kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz (olyan nyóckeres érzés volt), de aztán semmi nem történt. Shanghai sem volt rossz, de valahogy többet vártam, vagy csak az volt a baj, hogy hétvége volt, megmozdulni sem lehetett és nagyon lenyúlós hely, nem tudsz úgy 2 méter megtenni, hogy valaki valamit ne akarna rád sózni (leginkább nőt). Shanghaiban a Jin Mao torony tetszett a legjobban, szép épület és a 88. emeletről a kilátás valóban fenomenális (a tévétoronyba nem is érdemes felmenni, mert a Jin Mao ugyanazt a látványt nyújtja, kevesebben is vannak, és jobb hely is). Pekingben még a Hutong volt nagy élmény, azt a múltkor kihagytuk, sajnos azonban az Olimpia miatt nagyarányú dózerolás folyik (komplett kerületeket tüntetnek el, mint egy újabb kulturális forradalom, ahol két éve olyan jókat ettünk, most ott semmi nincs, csak törmelék, de a kirakott képek szerint ugyanúgy egy bevásárló utca lesz, csak modernebb…
Net: ez volt az egyik kellemetlen meglepetés, ugyanis alig találtam netet, Shanghaiban és Pekingben egyaránt. Ahol a LP ízt írta, hogy netkávézó van, ott nem volt. A szállodákban, ahol aludtam iszonyú áron nyomták (1 perc 50 Ft), de végülis hosszas keresgélés után találtam (Oekingben pl. eldugott motelekben, egy óra 8Y), de az ember fia azt gondolná, hogy jobb a helyzet, hiszen Kínában 130 millióan neteznek, aztán mégsem… (olvastam, hogy miért nincsenek, de azért ennél jobb helyzetre számítottam).
Vásárlás, alkudozás: ha már az ember Kínában van, ezt úgysem hagyhatja ki, Shanghaiban a Yuyan Garden mellet van egy nagy piac, Xianban a központól nem messze, a muszlim negyedben, de én inkább Pekingben vásárolgattam, mert nem akartam a cuccokat cipelni. Kimentem a hétvégi Piacra, ott még nem voltam, valóban szuper hely, régiségek, bútorok, antik darabok, ékszerek, stb. Aki itt nem talál magának vagy ajándéknak valamit, az ne is menjen sehova. A ruhapiacon (Silk Market) is megnéztem a kínálatot, a szokásos, csak a divat változik… Az alkudozás fárasztó, de továbbra is érvényben van, hogy kb. az árus első árának 20-30%-ért el lehet hozni a cuccokat. Bődületesen olcsó minden, még ha a legtöbb cucc hamisítvány is. Bár vettem én ott eredeti pólókat vagy hátizsákot is az itthon ár töredékéért.
