És mindig amikor a gyerekkori barátaimmal beszéltem, elmentem a legjobb barátomhoz is. Volt, hogy kiabáltam vele, volt, hogy veszekedtem volt, hogy sírtam. Az iránytű ami újra és újra hozzá vezetett, mindig a Szent Írást volt. Volt, hogy értés nélkül csak úgy olvastam, vártam történjék valami, bármi, akármi, az iránytűt nem eresztettem. Hittem, bíztam, reméltem, hogy majd az iránytű elvezet hozzá. És a legjobb barátom majd megelégít. Megvigasztal. Újra és újra megtörtént......mindig amikor jöttek a hullámok.
izé.....mikor be voltam zuhanva, akkor mindig felhívtam arcokat a múltamból, hogy kidumáljam velük a bajom. Mindenkinek volt véleménye. De az a saját véleményük volt. Nekem meg ki kellett értékelnem a mondottakat.
Valahogyan mindannyian meghalunk. Az, hogy hogy, és mikor, bizony nehéz kérdés, de a lényeg az, hogy tudjuk-e, hogy bárhogyan és bármikor, hová kerülünk. Ez a legfontosabb.
Ha Istennel rendben vagyunk, akkor minden rendben van.
Bemerítő Jánosnak addig kellett élnie. Elvégezte szolgálatát, Istennel rendben volt, megláthatta Megváltóját, tudta, hogy van üdvössége, és sztem egyáltalán nem bánta, hogy megszabadult abból a gonosz korból való életből. Addig sem volt nagy igényű, bőrruhát viselt, sáskát és mézet evett, az emberektől távol lakott.... :)
Jézusnak így kellett véghez vinnie a váltságművet, mint áldozati bárány, és vérével, amely tiszta, bűntelen, fizetnie, mert csak így lehetett kiengesztelni az Atyát. Ő sem bánta ezt, vállalta. Rettenetesen nehéz volt, fájdalmas, kínos, de Isten megerősítette Jézust, és nem szenvedett túl sokáig, még a csontját sem érkeztek eltörni, meg is lepődtek, hogy már vége van.
A legtöbb lelkész, pap, pásztor nem tud válaszokat adni, fogalmuk sincs, mert legjobb esetben is csak emberi, logikai, a gondolkodásuk, nem Istentől való kijelentés az, amit gondolnak, beszélnek. Nem is mernek belemenni ilyen kérdésekbe, mert tudják, hogy fals az egész.
és ők is szenvednek ettől, hogy nincs válaszuk, és félnek, csak nem mutatják, még maguknak sem vallják be. Ez a képmutatás.
Ami mindig igaz, hogy Isten népe bármilyen élethelyzetben az Úrhoz fordulhatott, és szabadítást, áldást csakis tőle kaphatott. De jó lenne, ha ezt most is így látnánk, és az Úrtól várnánk, kérnénk a szabadítást!
Szóval kérjek, várjak szabadítást attól, aki keresztelő Jánost lefejeztette, Krisztust véresre verve megfeszítette, leghűségesebb szolgáit oroszlánok elé vetette eledelül... Pff...
Nehéz ez... és szomorú is. Szomorú, h nem kapok választ, és az is, h elvileg lenne egy lelkipásztor akit azért fizetnek, h az elkóborolt engedetlen bárányokat visszaterelje a nyájhoz, és nem lehet hozzá fordulni ilyen kérdésekkel. Könnyű az engedelmes barikákat terelgetni...
Az én olvasatomban soha nem az a kérdés, hogy jönnek e a hullámok. A hullámok mindig jönnek. Mindig az a kérdés, hogy miként reagálunk a hullámokra. Csapkodunk attól félve, hogy elsüllyedünk. Vagy úszunk. Vagy van alattunk csónak. A hullámok mindig jönnek...
Ámósz könyvét olvasom. Különös történelmi időben hívja el őt az Úr, és szólalnak meg a próféciák. Akkor már 170 éve kettészakadt az ország, eleinte viharos, zűrzavaros idők voltak, testvérháború dúlt az északi országrész tíz törzse és a déli Júda között. Istentelen királyok sora követi egymást északon Izráelben, kezdve I. Jeroboámmal, akinek vétke visszatérő elrettentő példa lett. Jeroboám vétke, hogy a népet elfordította az Úrtól azáltal, hogy egy-egy borjúszobrot helyezett el Dánban és Bételben, királyi szentéllyé építtette ki azokat, az áldozóhalmokon templomokat építtetett, a lévitákat és az ároni papokat elűzte, és új ünnepet vezetett be, amit nem az Úr rendelt népének (nyolcadik hónap 15-e, ma is ünnep bizonyos felekezetben). Mindezt azért, nehogy a nép Jeruzsálembe menjen, és a vallási kultusz függetlenedjen a déli országtól.
Gyilkosságok, a szegények elnyomása, igazságtalanságok, kegyetlenségek jellemezték ennek a 170 évnek az elejét.
Aztán jött egy erőskezű király (Omri), aki alatt végre megszilárdulni látszott az ország. Ezt az időt belső béke és okos külpolitika jellemezte. Omri többek között megépíttette, és fővárossá tette Samáriát, és a szomszédos szidóni királysággal is megerősítette kapcsolatát azzal, hogy fia feleségül vette a szidóni király lányát. Okos diplomácia! Emberi számítás, majd a jó külkapcsolatok megvédenek minket. Ez a fiú volt a következő király: Aháb, a királylány pedig Jezabel, aki magával hozta Samáriába a Baál és Asera kultuszt, aki üldözte és kivégeztette Isten prófétáit.
Különös háború kezdődött, ilyen korábban nem volt! Ez az időszak Illés és Elizeus kora, a király és az Úr prófétája közötti feszültségek, háborúságok ideje. Idáig süllyedt Isten népe, Jeroboám vétke ezt eredményezte! Aztán jöttek az arámok. Ismét háború, éhség, nyomor az országra.
Jéhu évei, ismét vérengzés... Ami nem változik, hogy egyik király sem szakadt el Jeroboám vétkétől. Újabb mélypont, még súlyosabb, mint a korábbiak. De mintha megjelenne egy fénysugár! Jéhu unokája Jóás király kezdte megszabadítani az északi országot az arám elnyomás alól, majd ezt fia, II. Jeroboám be is fejezte, sőt, az ő idejében Izráel királysága úgy felvirágzott, mint soha azelőtt a kettészakadás óta!
II. Jeroboám még ki is terjesztette a határokat, visszaszerezve néhány korábban elvesztett várost, Dávid óta nem volt ekkora Izráel. A nép nyugodtan, jólétben élt, elérkezett a béke és nyugalom kora. Csak éppen Jeroboám (mármint az I. Jeroboám) vétkétől még mindig nem szakadt el az ország.
760 körül járunk, ekkor lép színre Ámósz (30-40 évvel az északi tíz törzs asszír fogságra vitele előtt), ekkoriban Asszíria nem jelentett fenyegetést Izráel számára (más irányban voltak elfoglalva), csak jó néhány évvel később, 745-től Tiglat-Pilészer idejében erősödött meg Asszíria. Semmi fenyegetettség nincs, jólét és béke van, nem arról van szó, hogy Ámósz éleslátását nem kerülte el a közelgő veszély, hanem az történt, hogy az Úr egy súlyos üzenettel útra indította prófétáját, hogy menjen a felfuvalkodott, önhitt népéhez!
Miért írom ezeket? Mert a történelmen töprengek. A Bírák könyvét olvasva olyan egyszerűnek és kiszámíthatónak látszik minden. A nép vétkezik az Úr ellen, jön bűneik következtében a csapás: belviszályok, természeti csapások, külső támadások. Az Úr bírát támaszt, a nép hallgat rá, rendeződnek a dolgok, békés, nyugodt évek jönnek. De a nép újra elfordul az Úrtól, újra jön az ismert forgatókönyv. Mintha mindig ilyen nyilvánvaló lenne: ha az Úrnak engedelmes az ő népe, akkor jól megy sora, ha szembefordul az Úrral, akkor bajok sújtják. Egyszerű! De itt nem ezt látjuk! Izráel életében az Úrtól való teljes elfordulást egy nyugalmas jólét kíséri! Hogyan is van ez? Mégsem olyan kiszámítható Isten?
Ami mindig igaz, hogy Isten népe bármilyen élethelyzetben az Úrhoz fordulhatott, és szabadítást, áldást csakis tőle kaphatott. De jó lenne, ha ezt most is így látnánk, és az Úrtól várnánk, kérnénk a szabadítást!
Amúgy HGYés tévtanítás, amire írtam, hogy elégtelen. NS azt mondta, hogy a kereszténység egy szóba prosperitás. Vagy mi. Pénz, csajok fanta és Ibiza meg vízpart. Te Calamayca te HGYés vagy?
Sokan értelmezgetik a Bibliát, úgy is, ahogyan mondod, szétcincálva és átértelmezve, de én már csak a magam ósdi módján úgy olvasom, hogy azt igyekszek megérteni, ami oda van írva. Amúgy a könyvtárban is ezt teszem, meg általában más könyvekkel is! Sok minden nincs a neten, ami könyvtárban van, na írd le a könyvtárakat! És a budi is tiszta, kényelmes, azért ez sem utolsó szempont.
Sokan próbálják megmondani, mi Jézus tanítása, és mi nem az, és (nem is olyan) különös módon, eléggé nagy különbségekre jutnak. Isten szeret, ez jöhet, ez kell, de hogy Isten megítéli és megbünteti a gonoszságot, az már nem kell! Isten megbocsát, ez jöhet, de hogy Isten számon kér, az már nem kell! Isten teljesíti a kívánságaimat, az jöhet, de hogy Isten beleszól az életembe, az már nem kell! És így tovább! Ja, ki ne hagyjam, nyilván amit Jónásról mondott, az nem igaz, és még sok más sem igaz, amint ezt sok-sok okos(kodó) bizonygatja (ki erről, ki arról, széles a választék, széles az út). Lehet így is, de ennek nem látom az értelmét és hasznát, hanem abban látom az értelmes gondolkodás titkát, hogy próbáljuk megérteni, miről beszél Isten. Persze lehet úgy is, hogy amit nem értek, vagy nem tetszik, az nem kell, csak ami szimpatikus, az maradhat, és majd én megmondom, mi jó és mi nem az.
Emberi vonás! Olyan vagyok mint Isten, jónak és gonosznak tudója (vagy inkább jobb Istennél, mert hogyan is hasonlítanám magam egy gyermekvérre áhítozó önkényúrhoz), majd én megmondom, mi jó nekem, mi jó másnak! Lehet így is! De lehet úgy is, hogy Isten tudja, én meg tőle kérem el a mai napra nekem szánt feladatomat. Én így próbálom, de ez senkit semmire sem kötelez, csak egy lehetőség. Az egyetlen. Az nem opció, hogy elveted még mielőtt megismerted volna, mert az előítéletes gondolkodás aligha vezet az igazság megismerésére! De mondom, ez csak egy vélemény. Véleményecske.
Valahol nagyon megcsúszott a párbeszédünk. Megpróbálsz olyasmit rám bizonyítani, amit nem mondtam, és nem olvasod el, amit írok (legalábbis ez derül ki a hozzászólásaidból). Ez így nem fog előbbre vezetni!
ezen vagyok! miért hívod szájkaraténak a kérdéseimet? Ép Ti küldtetek el könyvtárba, hogy okosodjunk (Calamaycaval együtt), az nem szájkarate?
Én elég sokszor kifejtettem a válaszom!
Ezekre a kérdésekre a keresztényektől soha nem fogunk választ kapni, mert önmagukkal kellene meghasonolniuk, illetve egyházaikkal! A keresztény eszmerendszerrel próbáltok legalizálni borzasztó tömeggyilkosságokat, holott egyszerűen azt kellene mondani, hogy Isten nem olyan, mint állítjuk! Hiba van a rendszerben! Újra kell értelmezni a bibliát, ki kell mondani róla, hogy ebben a formában valójában egy korabeli szöveggyűjtemény! Ki kell szedni belőle az értékeset (pl.: Jézus tanításai), s eldobni a haszontalant! Vagy meghagyni korábrázolásnak!
Jézust megölték, Ő egy szent ember volt, egy megvilágosult szent! De az emberi zsarnokság, számítás, kétszínűség elpusztította! De attól a gondolatai, a tevékenysége, a tanításai, mint oly sok más szent embernek hasznos!
Helyre kell egyszer tenni ezt a vallási fantazmagóriát, s utána az emberiség egy tisztább világban létezhetne tovább!
(eggyel tisztábban, mert sajnos az emberi önzés a legfőbb pusztító itt e földön)
Ezt mind ki kell mondani, s nem kell álságos történetekkel megtámogatni egy szimpla gyermekgyilkosságot, tömeggyilkosságokat, stbstb!!
Fel kell nőni, 2018-ban még könyvtárba se kell menned, mert az otthonodba beviheted a tudást, de csak akkor, ha a szíved nem rabolta el egyik egyház sem a földön, s az egyszerű emberi önzésből, és egotól szabadulni akarsz.......rajta!
Szájkaratéban nyilván jó vagy, engem nem nagy kunszt legyőzni (ebben sem, de másban sem), ám én ebből inkább szeretnék kimaradni, és talán számodra is hasznosabb lenne, ha arra törekednél, hogy valamit kezdjünk Calamayca kérdéseivel!
Te vagy, aki nem kap választ, ugye? Mások nevében hogyan nyilatkozhatnál?
Te nem olvasol fórumot, csak írsz??? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy erre nem csak én szeretnék választ kapni.....Ép alant feszegeti ezt egy fórumtársad, de bármelyik hasonló topicot megnézed, sokaknak van ilyen kérdése.....
Nem is értem ezt miért írtad..... zavarnak a kérdések???
Ezért is fontos, hogy Isten nem akarta, sőt, megakadályozta ebben Ábrahámot. Hogyan? Úgy, hogy gondoskodott az áldozatról. Így is nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma is így mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. Nem múlt időben, hanem jelenben, folyamatosan!
Azért volt pár gyermek, akiket ezért feláldoztak - sajnos...azokat miért nem akadályozta meg? S egyáltalán, hogy merülhet ez fel istenben, hogy egy szülőnek a gyermekét kellene feláldozni? Hisz teremtő, mindentudó, mindenható, nem látja, látta ábrahám gondolatait? Akkor mégsem mindenható???
