A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Bölcs ember kesze-kusza tanácskérésre érdemben semmit se mond, hanem a tanácskérőt biztatja gondolkodásra... ugyanis az ilyen tanácskérő valójában nem tanácsot kér, hanem saját mocskára egy önigazolást.... Na ezt nem kapod meg tőlem 20 évnyi rágódásod után se.
Addig nem fogjuk érteni Jézus tanítását, amíg azt gondoljuk, hogy az egyes szavakon Ő is ugyanazt értette, mint mi. A világi szóhasználatban az okos az, akinek van esze és használja is azt: jól tud következtetni, helyesen eligazodni. A balga szótári jelentése: együgyű, oktalan, helytelenül gondolkodó. Jézus Isten Országa-beli értelemben sokkal többet ért alatta. A balga szó magyarázatát Mt.7,26 adja: balga az, aki hallgatja ugyan Isten Országa örömhírét, vagyis Jézus tanítását, de életében azt NEM VÁLTJA TETTEKRE. Ha Jézus egyéb kijelentéseit is összegyűjtjük, akkor ez adódik: balga az, aki nem teljesíti az adás-törvényt, a szeretet adását, aki önmagának él. Okos ezzel szemben az, aki nem csak hallgatja Jézus tanítását, hanem meg is teszi.
Nem elég a lámpást vinni, kell, hogy az a többletünk is meglegyen, ami a lámpát hosszan VILÁGÍTÓVÁ tudja tenni. A balga szüzek a lényeget felejtették el. A fény pedig mindig felemészt valamit; ma különösen is energiába kerül. Ha csak a lámpával akarom megmutatni odatartozásomat, az kevés lesz. A KERET még senkit sem üdvözített. A kellő időben már nem lesz benne a szükséges fény. Ha a FÉNYT akarom örökéletűvé tenni, akkor mindenemet fel kell áldoznom, mindent el kell égetnem, mindent oda kell ADNOM. Ennek fényénél van esélyem megvárni a „vőlegényt”, és vele bemennem a menyegzőre.
Az okosak nemcsak „szent önzésből” nem adnak, mert az üdvösség olyan fontos dolog mindenki számára, hogy azt lehet mindenek fölé helyezni. (Ezt sugallja a szöveg: félnek, hogy nekik is kevés lesz.) A bölcs szüzek NEM TUDNAK adni olajukból. Nem azért, mert nem akarnak, hanem mert azt NEM LEHET ÁTADNI. Az okos szűzeknek nem „szerencséjük” volt, hogy éppen ott voltak, mikor jött a Vőlegény. Jól használták fel az érlelődés időszakát. KÉSZEN voltak. De amíg be nem csukódik az ajtó, Jézus szüntelenül VÁR ÉS HÍV MINKET.
A LÁMPÁS maga az EMBER. Akkor is, ha szeretete világít, akkor is, ha kialszik. A világító ember a mennyországba bemehető ember. Így kell virrasztanunk, készenlétben lennünk: világítva, krisztusi életet élve, Jézust utánozva. „OLAJAT” gyűjtve, adással töltve életünket. Jézus olajgyűjtésnek nevezi azt a FÉNYGERJESZTÉST, amely nem más, mint a szeretet életének gyakorlása. Ha Isten maga a Fény, akkor mi úgy leszünk Isten-képmások, Isten-szerűek, ha bennünk is egyre inkább a Fény ragyog fel. A SZERETET FÉNYE, mely egyre inkább átsugárzik rajtunk.
Uram, köszönöm, hogy vársz rám és akarsz velem találkozni. Hiszek abban, hogy bennem is a fény, a Te fényed a maradandó érték. A szeretetem az elvehetetlen örök mennyei kincsem. Segíts nekem, kérlek, hogy mindig neked tetsző életet éljek, és ne lustálkodjam el a nekem adott időt. Ámen.
Megvan a saját magadnak alkotott, kis zárt világod, amiből kizársz minden mást, legyen az akármilyen információs tény.
Engem is csak addig hallgatsz, ami ebbe a kis doboz világodba belefér. Én viszont ennél jóval több vagyok. Nem hiszem, hogy Isten heverészni küldött, hogy a szobám ablakából se nézzek ki, nehogy távolabb lássak a párkánynál. A világ eseményei viszont rendkívül felgyorsultak, összhangban a Jelenések könyvével.
Továbbiakban a legkisebb ráhatással se akarlak befolyásolni, ha neked a zárt világod ad nyugalmat, akkor én ezt tiszteletben tartom.
Majd ha segítségre lesz szükséged, mert leomlanak dobozod falai, itt leszek.
"...Én nemtudnék így élni, hogy mindenbe és mindenkiben kételkedjek és a hazugságot keressem.
Rövid időn belül meg is bolondulnék..."
Szerintem nem a kételkedésen kellene legyen a hangsúly!
Hanem a tudatosságon, azt illetően, hogy mit és miért higgyen el az ember? Ha csak ennyi kérdést mindig feltennénk magunknak, mielőtt döntünk, elhiszünk-e valakinek valamit, avagy sem, akkor már ezáltal közelebb kerülhetünk az igazsághoz!
Tehát az, hogy elhiszünk-e valamit, az legyen mindig egy tudatos döntés, ne pedig reflex, beidegződés, másokhoz való igazodás, illetve belénk nevelt tekintélytisztelet! Ugyanis ha utóbbiak alapján döntenénk, akkor valójában nem is mi döntünk, hanem azok, akik belénk ültették azokat a feltételes reflexeket.
Nem kell kapkodni ide-oda, nem eszik olyan forrón a kását.
Sok hónappal ezelőtt már javasoltam az itt lévőknek, hogy ne bámulják a médiát.
Ami egyébként nem saját gondolat, hiszen Thomas Jefferson gyakorlatilag Egyesült Államok alapító atyja, a Függetlenségi nyilatkozat megfogalmazója és persze alelnök, már 1807. Június 11-én megfogalmazta hasonló nyilatkozatát.
Viszont úgy látszik sokan azóta se képesek lejönni a szerről. Ez esetben amit ott látnak (olvasnak) és hallanak fordítsák meg vagyis mindig az ellenkezője lesz a valós információ illetve épülésükre szolgáló hír.
Mit mondott a kígyó Évának? "Isten azt akarja hogy éhen haljatok!"
Isten nagyon sok fát teremtett melyek rogyadoznak finom és tápláló termésekkel, csupán egyetlen fáról tiltotta meg az evést.
A média pont ezzel a módszerrel hazudik éjjel és nappal.
Van aki hamarabb még mások csak később jönnek erre rá...
Élt egy kis faluban egy nagyon szegény öreg özvegy ember az egyetlen fiával. Volt egy piciny földjük és egyetlen sovány lovuk, így meg tudták művelni a földecskéjüket annyira, hogy éppen hogy meg tudjanak élni.
Egy napon a ló megszökött és elkóborolt.
A szomszédok szánakozva mondogatták:
– Ó, micsoda balszerencse!
Az öreg ember azonban csak ennyit mondott:
– Várjuk meg a holnapot!
A következő napon az elbitangolt jószág visszatért, és hozott magával még tíz gyönyörű erős vadlovat.
A szomszédok most ezt mondták:
– Milyen nagy szerencse!
Az öreg ember azonban most is azt mondta:
– Várjuk meg a holnapot!
Eltelt egy-két nap és az öreg ember fia igyekezett betörni a vadlovakat. Az egyik ló azonban ledobta a hátáról és a fiú eltörte a lábát.
A szomszédok nagyon sajnálkoztak és azt mondogatták:
– Milyen borzasztó baleset!
Az öreg azonban csendesen csak így szólt:
– Várjuk meg a holnapot!
Ismét eltelt egy-két nap.
Katonák érkeztek a faluba és újoncokat toboroztak, nem éppen szelíd módszerekkel. Így azután minden fiatal embert besoroztak katonának, kivéve a törött lábú fiút.
A szomszédok akkor azt mondták az öregnek:
– Milyen szerencsések vagytok!
Az öreg ember azonban most is csak ezt válaszolta:
– Várjuk meg a holnapot!
Nem létezhet olyan világ, amelyben csak öröm van szenvedés nélkül, csak egészség van betegség nélkül, csak jó és szép van rossz és csúnya nélkül.
