Valaki kérdez egy AKAI topikban az AKAI készülékekről valamit, erre jön a kioktatás, hogy az AKAI vacak, vegyen ezt, vagy azt, vagy amazt.
Szerintem a kérdezőt rohadtul nem érdekli az okoskodásotok, egy AKAI cuccokból álló összeállításba nem vesz márkaidegen készüléket.
De a lényegre térve, 80-100 eFt körül már lehet jó AKAI szalagost kapni, ha kisorsósat akar, akkor ott van a GX215, vagy a GX266-II. Ha nagyorsósat akar, akkor is választhat ennyi pénzből a GX600, vagy a GX630 típusokból.
A második kérdésre pedig az a válasz, hogy sajnos a GX65 elég gyenge, a GX75 lényegesen jobban szól.
Én is ezt tervezem, hogy elfogy a cigim holnapután és egyszerűen nem akarok venni új dobozzal. Aztán meglátom. :) De nem ígérgetek senkinek semmit, még magamnak sem.
A sok offtopikok között visszatérve az eredeti kérdező problémájára én a következőket gondolom.
Vannak emberek akik szeretnének összerakni egy valóban összeillő, egymáshoz designban illeszkedő rendszert, ami azért még jól is szól, tehát minőségi. Emberünk az Akait szereti, nem is csodálom, valóban csodás darabjai léteznek. Szeretne egy szép Akai rendszert összerakni. Nincs is ezzel semmi baj. Viszont ne próbáljuk meg rábeszélni a revire, még akkor sem ha az jobb mint bármelyik Akai orsós. Viszont qrvára nem fog illeszkedni a rendszerbe. A tulaj elmondta hogy csak néha hallgatná. Ehhez nem kell a legcsúcsabb revit berakni a rendszerbe. Bevallom nekem sem tettszik a revi designja, bár elismerem, valóban nagyon jó. Más a helyzet ha egy revi rendszert akar valaki összerakni.
Én amúgy a Sony-val vagyok így (van egy jó összeállításom, mégha nem is a csúcskategória). :)
Természetesen elfogadjuk. Én biztosan. Ez egy olyan betegség, amiből nem biztos, hogy ki lehet gyógyulni. Olyan mint a dohányzást. Arról sem lehet leszokni. Csak már régóta nem gyújtottál rá.
Viszont! Ha yutube-on kotorászom, és kép is van (video) a zenéhez, még elvagyok vele, de ha leülök zenét hallgatni, már nem megy... Ezt ráfoghatod mindenféle megszokásra, - vagy rabságra ahogy fogalmazol-, az a Te dolgod, és el tudom képzelni, hogy valóban így is vagy vele!
"Van itthon digitális formátumom, de semmi kedvem hallgatni..."
Mert még mindig a médiumok és formátumok rabságában élsz, és egyre kisebb az esélyed, hogy megszabadulj a fogvatartóidtól...
Az is lehet, hogy végleg lecsúsztál arról, amikor egyik pillanatról a másikra megvilágosodva elpöckölöd az utolsó csikket... Nem leszoksz, hanem abbahagyod!
Számomra jó ideje tök érdektelen már bármiféle médium, formátum után loholni, pontosabban: a hordozó úgy vált részévé a zenei információnak, hogy nincs értelme szétválasztani és külön kezelni, semmi többletet nem hoz már a más formátum az alapélményen túl.
Most pl. ezt hallgatom a youtube-on, megvolt valamikor bakelit lemezen is, de ma már leszarom, nem venném meg újra, és fel sem állnék a laptop elöl, hogy felrakjam a tányérra... Viszont most qrrvára felidézi azt a korszakot és szellemiséget, amiben akkor hallgattam. Csak a zene van, így hétköznapian és kisbetűvel.
Ilyenem nekem is volt. Nem kellene még egyszer. Az irányváltó kapcsolójában több kontakt hiba van, mint egy egész Revox toronyban! Ha választani kellene, akkor egy GX-210 vagy 215.
