Újabb fejelmény ami miatt aggódnom kell hogy a házeladási végösszeg közös számlára fog utalódni, amiből több milliós tételt a megvett ingatlan második részét kell majd kifizetnem. Na mármost a férjem a nőjétől felhívott az elöbb hogy ma se jön haza majd talán reggel, tudni szerettem volna az illető hölgy nevét erre csak gúnyos kacaj volt a válasz meg hátulról valami féle motyogás és letette a telefont, azóta se veszi föl. (pedig kulturált voltam és pusztán érdeklődtem) mert azt tisztázódott bennem ha menni akar menjen nem tartóztatom nekem ilyen ember ugyse kell tovább.
A lényeg félő hogy a pénzre utaznak mert az az ember akivel beszéltem nem az volt akivel én együtt éltem az elmúlt 7 évben. Olyan érzésem volt mintha valami vagy valaki befolyása alatt lenne. Tud valaki segíteni ilyen esetben mit tudok tenni már csak a saját és a gyerekem védelmében?
Kirablásnál már megbocsáss, de ha jogi értelemben vesszük, akkor tulajdoncsere történik. Nos én kétlem, hogy azon a pár ezer forinton kívül, ami az előadásokon és tanfolyamokon Chris zsebébe vándorolt, ettől a családtól bármi mást kapott volna... ha jogilag nézem.
Az, hogy mennyire veszélyes... ne röhögtess már, inkább a parlamentet nézd végig ilyen szempontból. Na ott vannak veszélyes emberek. Már ha vannak valahol egyáltalán, rajtam kívül.
Korántsem gondoltam azt hogy majd ti fogjátok megoldani a problémámat, közös megegyezésre törekszem hogy minél gyorsabban viszonylag kevesebb fájdalommal járjon az elválás ami jobb esetben is 3 vagy 6 hónap ha csupán két körös lesz a játék.
Az ingóságokat nagy részben elosztottuk bár én tudatalatt az egész kapcsolatunk kezdete ota mindent külön válogatva tartottam tudom mi volt az enyém és mi az amit közösen vettünk.
Szinte mindenből duplán van mert két külön háztartásból csapódtunk össze. Ahol éltünk eddig az az anyukájának a háza volt sok minden még az ő maradványa (de gondolom ez a részlet nem ide tartozik)
Szóval tudom hogy a szellemi vezetők csak utat ajánlanak és mindenki maga választ csak nem mindegy kik sérülnek ebben a nagy útválasztásban, eleve bele se kellett volna mennem ebbe a kapcsolatba ha látom hogy csak neki vannak elvárásai a másikkal szemben.
Bár nem sokat írtam ebbe a topikba még de elejétől fogva figyelem. Amiket "egyharcos" felvetett kérdéseket, azok bármelyik családterápián előkerülnek. Nem ennyire direkt módon feltéve, hanem a beszélgetés során szinte magától felvetődnek. Itt ez írott fórum, ahol csak zanzásan röviden lehet fogalmazni. Én magam is ezeket a kérdéseket fogalmazgattam, dehát miközöm a dologhoz? .. gondoltam.
Amikor egy családban probléma van (szvsz ez a helyzet nevezhető annak), semmit nem segít a "ki a hibás" kérdés, hanem a "mit lehet tenni" ami gyakorlatias. Nem arról a szituációról van szó, hogy egy ember az utcán meglátott egy nőt és kirabolta és/vagy megerőszakolta, hanem évtizedes múlt köti őket össze - találkoztak szerették (megkockáztatom: szeretik) egymást, közös terveik voltak, közös és szép emlékeik, közös gyerekük van akiért mindketten tenni szeretnének .... és valamiért nem jött össze úgy ahogy szerették volna. Lehet választani azt a megoldást, hogy a porig megalázzák egymást és az elképzelhető legrosszabb módon jön ki belőle mindkettőjük, a gyerekükről nem is beszélve. Lehet azt is választani, hogy a rosszból a legkisebb rosszat választják mindketten és szóbaállnak egymással, együttműködnek. A közös dolgok mindkét esetben még legalább 15 évig összekötik őket, és így vagy úgy de egymás életének részei maradnak.
Namost ha azt nézzük ki tud egy konkrét helyzetben tenni valamit, akkor nagyon egyszerű a válasz. AJC bizonyára semmit, én semmit, te semmit. Aki kérdéseket tesz fel egy fórumon az esetleg gondolatokat indikál ami közelebb visz valamiféle megoldáshoz. De tenni egyes egyedül az tud akinek problémája van, se a tanácsadók se Isten .. ha valaki hívő. Érzelmi okokból nagyon csábító a "tapossuk a földbe - fizessen meg a gazember" típusú megoldás, és a hölgyek gyakran választják ezt, de ez a dupla (tripla?) vesztes stratégia. Ez nyilván a "tönkrement az életem" gondolat hatása, ami önmagában átgondolandó - szvsz - mert úgy hamis ahogy van.
Hagyjuk egyelőre a feltett kérdéseimet, amelyekre nem válaszoltál. Helyette felteszek két másikat : Szerinted mit kellene tennie Christiannak és a férjednek, hogy az neked jó legyen? (Mivel szerinted Christian és a férjed a hibás, hogy neked mit kéne tenned, azt nem kérdezem meg.) És mi volt a célod mindezek leírásával?
Ez nem szabadság, majd rájön. Az arany középutat valóban nehéz megtalálni, de ne add fel. Ha kell, mással találd meg. Nálunk a közös gyermekünk mellett nevelem a párom 5 éves lányát. Nem könnyű így élni, de meg lehet találni a megfelelő megoldást, persze nekünk is van mit javítani. Legyél dühös, panaszkodj, minden okod megvan rá. Aztán próbáld józanul végiggondolni és tovább lépni. A kislányod és általában a gyerekek jobban bírják még a nagy változást is, de a keserűséget, bizonytalanságot, édesanyjuk szomorúságát nehezebben. Paradox módon nekem pont AJC és pár hozzá hasonló segített túlélni hasonló helyzetet (elvált vagyok) és továbblépni.
Na azért ne keverjük a szezont a fazonnal. Teljesen más dolog a háború, amikor ha nem követed az utasítást, akkor hadbíróság vagy fejbelövés, mint ez. AJC-t nyugodtan pofánröhögheted és otthagyhatod, nem lesz semmi fejleménye.
Egyetértek a gondolataiddal. Az én tetteimért nem MÁS a felelős.A férj tetteiért sem lehet felelős AJC, mert ez a férj éli és ő dönti el, mit, miért tesz.
Az életedet csak magad teheted tönkre senki más. Ha észreveszed, hogy van életed a férjeden kívül is, akkor elindulhatsz te is a saját utadon. Aztán lehet, hogy egyszer visszanézel erre az időre, és jót nevetsz az egészen, hogy mekkora .... voltam, hogy nem láttam miben totyogok. Senki nem élheti a másik helyett az életét.
Felelnie kell, az ő dolga. Oldjátok meg a házasságot, ti dolgotok. Hány éve vagytok házasok? 10? 20? Előtte tudtad ki a férjed? Tényleg azt hiszed, hogy az a pár előadás/könyv, amit meghallgatott/elolvasott fordította el tőled, nem az, amit Te műveltél vele az évek alatt? Nem lehet, hogy csak menekül?
