Keresés

Az alázat magához vonzza az életet

A gőg elszórja, és elpazarolja az életet, megoszt

Az élet tevékenységbe, és szolgálatba emel

A gőg lelassít, és elálmosít a jóra

A következménye a jóra való restség

Az égben mindenki szolgál, és abban lesz boldog, minél többet szolgál

Aki tevékeny, az meglát, aki szolgál, az megért

A bölcsesség meglátja Isten útjait, és türelmes, hogy kitudódjanak az útjai

Amint a gőgnek nem marad más választása, minthogy rácsodálkozzon az alázatra

És kérdések ébredjenek benne

Várná a haragvó Istent, ehelyett a szelíd Isten azt mondja: vagyok

A Teremtő Ádámnak és Évának egy tiltást adott

És abban van egy hordozott üzenet a számunkra

Mert amint kimondta a teremtésre, hogy legyen, visszalépett, hogy már ne az történjen, hogy rámondja a legyen-t, hanem a teremtmény maga döntsön

És nyilvánvalóan az ég nem alkalmas arra, hogy épüljünk, hiszen akkor ott áll minden előttünk nyilvánvalóan

Hanem a Föld az alkalmas hely arra, hogy elénk kerüljenek a tiltások, és a megengedések, és azok következményei

És emlékeket sem vihetünk magunkkal a Földre, mert azok is nyilvánvalóvá tennék a döntéseink értelmét

Hanem csakis Tanításokban történhet meg, hogy felismerjük az értékeket, és az értéktelenségeket

És az sem véletlen, hogy a szívünknek adtad mérlegelés, és a felismerés képességét

Tanítások nélkül is megvan a lehetősége a felismeréseknek, de csakis nagy fájdalmakban

A tanításokban meg annak, aki felvállalja az engedelmességet, neki vonzásokban

Akik meg félvállról veszik a Tanításokat, hogy elkerülhessék a szenvedéseket, amit maguknak okoznak, nekik ott vannak a tanúságaik az engedelmeseknek, akik a szentek

Akiknek a tanúsága abban áll, fogadjátok be a Legszentebb Szavát, és megtapasztaljátok a szeretetét, ami önmagában több mindennél, és ami a jelenléte, és ami a felismerésünk

Hogy a teremtettből nem teremtetté váljunk

Mikor adok, a jobb kezem ne tudja mit csinál a bal

És ne kényszerítsek senkit sem arra

És te se legyél olyan, hogy kényszerítesz engem

Hanem a szívemből induljon a felismerés a szükségre, meglátva mások szükségét

Farkas vagyok, és fogaimmal marok, ha másnak kérek, de magam nem adok

Ha meg abból élek, amit másnak kérek, nincs abban életem

Gondolj bele, hogyan közeledsz az Istenhez

Egyáltalán nem úgy, hogy Hozzá rohansz

Hanem sokkal inkább úgy mennél Hozzá, hogy távolodva

Ami benned egy kicsit is közel van az igazsághoz, az vonz Hozzá téged, ami viszont szégyellnivaló, az el akar taszítani Tőle

Hatalma van arra, hogy megbocsásson

Csak a derekadat ne éreznéd úgy, hogy most törik, és hiába kísérletezel, ami felelősséget már megéreztél, azt már nem veheted el magadtól

Mint ahogy a gyermekkor felelőtlenségét elviszi az idő, úgy az értelem ahogy eljön, már marad

És ha belegondolsz, annak örvendezhetsz

A szíved is képes megörvendeztetni az értelmedet, és az értelmed is képes, hogy megörvendeztesse a szívedet

Most még amikor tétlenségben érzem jól magamat, nem dicsekedhetek magammal

És amikor arra vágyódom, hogy majd még jobban megpihenek az égben, akkor nagyot tévedtem

Mert az égben tevékenységek, és szolgálatok várnak

Az égben nincs helye a henyének

Annak nincs sok értelme, hogy sokat gondolj magadról, hiszen mindened ami van, az ajándék

Egyedül az akaratod az, ami meghatároz

A Föld népességének közel a fele lentről való, közel a fele fentről való

Aki lentről való, az ítéletből való, aki fentről való, az tökéletesedésére lett elhívva

Aki lentről való, az is a tökéletesedésére lépett testbe, és építette fel a testét, hogy ítéletbe kellett kötözni, az a tévedésével kezdődött

Miközben az angyalok miriádjai elborzadnak arra a gondolatra, hogy testbe lépjenek

A legkevesebb tiszta fogalmunk a szeretetről van, és a legtökéletesebb gondolatunk a Szeretetben válik tökéletessé a szeretetről

Az égben ami különbség van egyesek között szeretetben, az megmarad, ami a Földön különbség van, az csak a múlt, amikor éppen a szeretetünket építjük

Tevékenységünk tesz minket képessé a befogadásra, és szolgálatunk lesz az, aki befogad abban, amint ad

A szeretetünk légyege abban van, amit adunk, aki gyűlöletet ad, az megérett arra, hogy a hasonlótól gyűlöletet kapjon

Aki szeretetet ad, az nem ad gyűlöletet

Azaz akiben ott a szeretet az nem gyűlöl

Aki pedig elvesz, az megérett arra, hogy őt is megrabolja a hasonló

Egy pillanat bűnbánata megvédhet az örök haláltól, a Földön a pillanat is értékes

Az égben nincs értelme az időről beszélni

Hogy halott vagyok az életre, azt életté tehetem az elhatározásomban, mint hogy élek, azt halállá tehetem a gonoszságomban

Egymáshoz képest csak egy vonásnyi a különbség, az elhatározásunk az mérföld

Tévedésünk még nem elhatározás, az akaratunk teszi azzá

Aki nem vizsgál meg, az már téved

Mindenki elé oda lesz rakva az igazság, hogy kezdjen vele az akarata szerint

Az igazságot magunknak akarjuk, az igazság a szeretet, ha figyelmen kívül hagyjuk, az már elhatározás

Hiszen eléd lett téve a fogalma

És amint a gyermek felismeri a felelősségét, és menekülne tőle, de az már nem lehetséges, úgy már nem lehetséges, hogy visszatérj a felelőtlenségbe

És attól kezdve már nem az van, hogy dönthetsz, hanem az, hogy döntesz, és attól kezdve már nem lehetséges, hogy a tévedés tévedés maradjon, hiszen felváltja az elhatározásod

A magad iránt érzett szeretetedet érzed a szereteted igazságának, belefoglalva, hogy mások szeretetét érzed magadnak

Pedig akkor találsz rá az igazságra, majd amikor mások fogják a szeretetedet magukénak követelni

Jól tudjuk, hogy a szeretet helyes sorrendje, hogy minden erőnkkel, teljes bensőnkkel szeressük az Isten, majd másokat úgy, mint önmagunkat, és majd magunknak is hagyjunk egy keveset

És az épülésünk sorrendje, hogy abból, hogy magunkat mindenáron szeretjük, abból ébredve kezdjük el szeretni másokat, és amikor ez megtörténik, akkor ad a maga szeretetéből nekünk az Isten, és abban megszeretjük

Ez a küzdelmünk útja magunkkal

Tevékenykedünk, és abból kezdünk el érteni, majd elkezdünk szolgálni, és megismerjük, mi a szeretet 

Hogyan ismernéd meg Jézust, hogy hozzád jöjjön, vagy úgy, hogy felismered, ki nem vagy

Ha Hozzá mész, hozzád jön, ha felé fordulsz, felismered magadat

Hogy szeretnéd azt kívülről szemlélve, az nem lehetséges

Hiszen fel kell ismerned a földet

Nyilván piros üvegen keresztül nem látod meg a pirosat

Ezért ki kell lépnek a föld figyelméből, az ég figyelmébe

Felemelkedve az ég felhői közé

Kiszakítva magad a föld vonzásából

Aki nem akarja, az el nem érheti

Hanem aki megragadja az igazságot, az fog belépni a megismerés ajtaján

És az önmagában egyszerű, hiszen az Igazság nem más, mint a Szeretet

Egyszerű csakhogy magunkat lekötöztük az akaratunkkal, aki lefelé törekszik

Egyszerű, és mégis nehéz, nem véletlen, hogy olyan sok Szó keres meg téged

Hogy megálljál

És hogy onnét nézz körbe, ahol az akaratod éppen szemlél

Mit akar az Isten, először is felismertetni akar téged

De hát ugyan mit lehet azzal közölni, aki rohan?

És ugyan mit lát meg azon kívül, amit eddig is látott?

Így nem más vár téged, mint Isten akarata, Aki közöl

Hogy magad formázd meg az akaratodat, hogy ne úgy legyen, hogy csak zuhan

Azt meg felejtsd el, hogy Isten majd helyetted dönt

Hanem majd akkor, amikor az Igazság mellé álltál, akkor megsegít

Először is a Szavával, majd láthatatlan módon, hogy nehogy befolyásolja a döntésedet

Aki nem keresi az Istent, az semmiben sem találja, aki keresi, az felismeri, hogy Ő mindenben Minden

Honnét jön az, hogy az egyik felismer, a másik meg nem, miközben Jézus ugyanaz

És akik felismernek, azokban sem tudjuk felismerni, hogy mért éppen ők ismerték fel

Ott kezdődik a felismerés, és az elutasítása, hogy ismerd meg magadat, ami pedig bűnbánat

Ezért aki megvizsgálja magát, azaz bűnbánatot tart, az nemcsak önmagát ismeri fel, hanem azt is, Aki felszólít minket arra

Az pedig ott válik ketté, amilyen az akarat

A piramisok Isten bölcsességét hirdetik

A piramis rostjai az alázat

Ahol a gőg, ott temetési helynek használják az élet hírnökét

A piramis köti össze az ember szellemét, ami nem más, mint egy szikra Istentől, és az ember lelkét

Ahol az ember lelke egyesül a szellemében, ott lesz látható a piramis

És hirdeti, elérhető a Bölcsesség, és mutatja, elveszíthető

És valaki minél kisebb lesz, annál látványosabb a piramisa

Benne látja meg a lélek a szellemét, és a szellem benne szólíthatja meg a lelket

És más nem adhatja, hanem mindenki maga építi fel az alázatában

Nem tudjuk elképzelni sem, milyen áldás a Föld a mindenségben

Mert ami a Földön könnyen megtörténhet, ami az elszakadás a földtől, az a földön kívül nem megy, vagy legalábbis nagyon nagyon lassan, és vontatottan történhet meg

Istent még senki sem látta, csakis a Fiában

Mert az Isten Fény, és az a halálunk lenne, ha a földhöz ragaszkodásunkban megláthatnánk

Nem a Fény lenne a halálunk, hanem a föld

És ugyanilyen okból Isten tökéletes angyalaival sem találkozhatunk, amíg bennünk van a föld, amíg az alapunk a föld

És akkor tudunk elszakadni a földtől, ami a halálban tart minket, amikor befogadjuk Isten Szavát, azaz a Tanításait, és elfogadjuk Szent Nevét, mikor bemutatkozik, vagyok

Itt kezdhetjük el az élet kiküzdését magunkban

Mindent tudsz a nyugati parton lévő házamról, amely közel van az élet folyójához, és azt is tudod, ki maradt hűséges hozzád ebben a házban

Ki fizeti ki a révészt? - ugyan ki fog átkelni az egyik oldalról a másikra?

Ki fog egyik oldaláról átfordulni a másikra? - ugyan ki fog felemelkedni az ég felhői közé?

Még mindig azon vagy, hogy majd a testi halálodkor emelnek az égbe

Holott aki földi életében nem emelkedett a felhők közé, azt nem emeli majd fel senki a halálában

Vagy azt gondolod, majd halálodkor meglátsz, holott aki a földi életében nem látott, az a halálában is vak marad

Ugyan megkérdeznek majd halálodkor is, és akkor valóban válaszolhatnád az élet szavait, de csak azt fogod mondani, amit korábban is gondoltál

Azt gondolod, hogy dönteni a tisztáson napfényben kell, de nem, hanem az árnyékban és a sötétben kell a fény mellett dönteni

Aki a fény mellett dönt a sötétben, annál megjelenik a világosság, és fénybe von

Azt gondolod, hogy jöjjön el hozzád a világosság, holott a világosság már legyőzte a sötétséget, de mit tegyen azokkal, akik sötétben maradtak?

Eléd tette, hogy gyere ki a fényre, de nem jöttél ki

Erre a válasza, legyen meg az akaratod, de mégis mutassa meg a sötét a foga fehérjét

Hogy sírni fogsz? – hiszen sírni akartál

Nem vagyok több, mint Isten egy gondolata, amiben a „csak” nem Istenre vonatkozik

Isten gondolata vagy, amit megtart a végtelenben is

Egykor letekintettél a Földre, egyesülve Isten akaratában jött a lelked, és felépítette a testét

Hogy Isten végtelenségében felismerd a végességedet, és hogy a lelked egyesülhessen a szellemeddel, azzal istenségre juss a részesedésben

Hogy megértesz, az rendben van, de amikor egy lesz a lelked a szellemedben, akkor már életed van

Bár magad akarnád, de Istennél van a segítség

A Sátán magának követelte az elismerést, hogy teremt, miközben Isten akaratában teremthetett

Előtted a lehetőség, hogy felismerd a végességedet, hogy felismerhesd Isten végtelenségét

Ha tökéletes ördöggé akarsz válni, az is egy lehetőség

Hogy ördöggé, vagy angyallá neveled magad, most ezt teszed

Senki sem kényszerítheti rád, hogy ördög legyél, és senki sem tesz szenté, egyedül magad teheted azt

Ördöggé az önös akaratod tehet, szenté a szentek Szentjével lehetsz

A kettő között pedig nincs hely

Hanem választásom van

Előtted a felismerés, ki lehetsz

Ismerd fel végességedet, hogy helyet kapj a végtelenben, hogy helyet küzdhessél ki abban

És hogy Isten a tevékenységed nélkül tegyen szentté, azzal szolgává tenne téged, mikor pedig úgy szólít meg, hogy gyermekem, tehát azt nem fogja soha, és senkivel sem megtenni

Félreérthetően lehetne mondani a szenvedésed tesz szentté, miközben az elmúlóról való lemondás szenvedtet meg téged, azaz a magadhoz ragaszkodásod, az önösségedhez ragaszkodásod miatt szenvedsz

Mikor az ó ember azt érzi benned, hogy ciki Istenről beszélni

Ha mégis szóba kerül, visszatekintve, valami megragadott, az új ember benned az, aki ráeszmélt

Ha a munkádra Isten áldását kéred, amellett, hogy megáldja, a körülötted lézengő ó megrökönyödik

Majd a következő napokban arra eszmél, ha nem hangzik el az áldás, akkor hiányzik

És nem gondolhatom, hogy nincsenek tévedéseim, és azt jól gondolom, hogy akadnak

Hogy a világban melyik oldalról közeledek, az közel mindegy

Ha az igazsághoz akarok közelíteni, az már nem mindegy, hogy magam keresem, vagy Jézussal Benne keresem

Ha másokkal taglalom a Tanításait, az előtt lehetőségem van arra, hogy taglaljam gondolataimban

Majd ezeket az követi, hogy taglalhatom az események tükrében

És enyém a rácsodálkozás, ahogy kapcsolódnak az események a taglalásainkhoz

És hidd el, ahogy vonz Isten Tanítása

Úgy amikor az ó uralkodik bennem, a menekülésem kényszere is tanúskodik rólam

És ami maga is tanúsít a menekülésemben

A bűneim félelmet keltenek bennem az igazsággal szemben, csakhogy a félelem nem Istentől való

Egyrészt megmutat engem magamnak, és megmutatja a félelemkeltőt

És akkor már kettő a gondolat bennem, egyik a menekülésem, a másik a közeledésem vágya a szívemtől

Ez indítja el bennem a küzdelmet, a mélység taszít, a magasság vonz

Miközben azt szajkózza a mélység, vonzalak, ami sokkal inkább a csábítás és megtévesztés visszás művészete

És minél több gondolat ébred benned, annál jobban felismerhetővé válik az álnokság

És azzal képessé válok arra, hogy felismerjem a tisztaságot

Ugyan az első a Kegyelem a megismerésünkben, de a vágyunk képes arra, hogy meghívja hozzánk, megelőzve Őt

És ugyan majd akkor kezdünk el a szívünkből imádkozni, amikor Benne akarunk maradni, de mégis képes az ima arra, hogy betérjünk Hozzá, úgy hogy betér hozzánk

És bár igaz, hogy majd az imádságban szeretünk, de mégis nap egy percének az imája az, aki képes

És ha sajnálod azt a percet, ismertessen az fel téged magadra

Mert az a felismerés is kinyit egy zárat

Hogy ne úgy legyen, mikor meglát a Lélek, akkor a magányodban hagy

Ugyan az első a Kegyelem, de ha csak várom, akkor még rám várakozik

És lásd meg, hogy sajnálok egy percet imára, de azt megelőzi, hogy sajnálom a pillanatot a gondolatra

Mikor az is benned motoz, képes vagyok megtartani egy gondolatot

Csakhogy a gondolat ott szeret, ahol a szív járkál

Akkor tudom majd felébreszteni magamat, amikor nem sajnálom a pillanatot a gondolatra, arra a gondolatra, amelyik elkezdi keresni az igazságot

Egy perc imádság nem egy perc gondolat, hanem gondolat folyamok

És valójában egy akarat, amelyik megtartja az egész napot

Ha meg akarom tudni a Sátánt, és az ördögöket, nem kell hosszú töprengésekbe feledkeznem, csak megtartani a napnak egy perc imáját

És avval maga a sötétség válik a világosság tanújává

Azon mesterkedve, hogy félelmet keltsen benned, ami annyit is tesz, hogy nincs feletted hatalma 

Mikor a gaz beborítja a kertedet, és kezdi elnyomni az ültetett növényeidet, és bekapálod a gazt, akkor az megtrágyázza a növényeidet, és bőséges termést hoznak

Mikor bűnbánatban megtisztítod magadat, a bűnbánatod olyat tesz, amire azt mondja az Isten, egy megtért jobban megörvendeztet, mint kilencvenkilenc igaz

Mikor egy betegség megtámadja a szőlődet, és nem permetezel a betegség ellen, akkor pazarolsz

Mikor Isten eléd teszi a Szavában az igazságot, és elmész mellette, akkor elpazarlod a lehetőséget, hogy növekedj a szeretetében

Isten Szava nem tudja elérni benned azt, amire meghívott, ha nem tartasz bűnbánatot

Ha bűnbánatban Isten elé mész, de a Szavát nem veszed, elé mentél, mégsem találkoztál Vele

A bűnbánatom, és Szava nyilvánítja ki magát mellettem, ott ahol vagyok

Jó hosszú utat kell még megtennem, ha oda megyek, ahol gondolom, hogy van, hogy visszatérjek oda, ahol vagyok

Hogy megtaláljam a jó talaját és körülményeit a gondolataimnak

Ugyan mért van szükség évszakokra, ha lehetne nélkülük is?

Mint ahogy szükséged van arra, hogy megjárd a magasságokat, és a mélységeket

Hogy eljuss oda, hogy a gondolatod mérlegel

Mérlegelve azokat gondolatokban, és mérlegelve azokat a szívedben

Mert hogyan is gondolkodik az ó, és hogyan gondolkodik az új?

Hogy hogyan gondolkodik az ó, azt jól tudod, igaz, csak félig tudod, míg nem jelenik meg a gondolatodban az új

Mert mit is tesz az új, a szívében is mérlegel

És az elméjében Isten szavában mérlegel

Hiszen Isten parancsolatainak az értelmét keresi

És megtalálja a jó okait

Mint ahogy a saját életében is meglátja az okokat

Az ó csak egy okot ismer, az új azonban a végzéseidben szemlél

És összeveti a tapasztalásaival

És arra nem tesz mást, mint bólint, hiszen meglátja a miérteket

És meglátja az életében az Isten tetteit, válaszait, és közléseit

Hiszen mindenben közöl, percre pontosan közöl

Az ó nem látja azokat, nem érti azokat, hiszen azt erőltetné rá az Istenre, ahogy ért

Aki érteni akar, az meghajol, és felveszi az értelmet

Elhagyva azt, hogy maga minden

Hogy felismerje, por vagyok a porból

Bűnben születve, elhagyva a bűnt

Az embernek két születése van, az egyik az teremtett

A másik, amikor felismeri a bűnt bűnnek, és azon lesz, hogy elhagyja a bűnt

Mivel lassan értek meg, azért először felismerem az Isten akaratát bennem, majd azon leszek, hogy megértsem, ezért megértet

Ez az a születésem, amiért testet öltöttem a Földön, jobban mondva, azért ölthettem testet, Isten akaratában, megragadva az akaratát bennem

És most az történik, hogy ami megtörtént, amit megcselekedtél a látásban, most azt ismerd fel a vakságodban, amibe Fényt hoz Isten Szava

Felajánlva számodra azt, hogy saját magadat követhesd

Amire jó okkal homályt borított a testbe születésed

Hogy már ne az legyen, hogy megmondják neked, ide és ide tedd, hanem mérlegelve tedd azt

Sem a király széke, sem koldus ülőhelye nem hordoz önmagában gőgöt, nagyravágyást, vagy éppen alázatot, hanem a szív szándéka teszi a gőgöt gyűlölettel telítetté, vagy a szív szándéka teszi az alázatot szeretettel telítetté

És maga a meghívás azokba székekbe sem teszi azokat

És önmagában az, hogy az egyikbe, vagy a másikba ülök, sem teszi azokat

Hanem a gőgöt az a szándék teszi gyűlöletté, a szív azon szándéka, hogy nem tudja Isten gyermekeit irányítani kénye kedve szerint

És hiába keresel más indokot, mert ez így van, mert ide jut el az, aki gőgös

Az alázatos meg Istenhez jut el, még akkor is, ha még nem kereste, ezért meg sem találhatta

Egyszerűek a gondolatok, de a felismerések nehezek, mert ott állunk, hogy megakadályozzuk a gondolatot

Ha meg a király székét keresem magamnak, az a nagyravágyásom, ami elvezet engem a gőgbe

Ha a helyzetem abba ültet, az nem a szívem gonosz szándéka

Ha meg alázatot veszek, az még önmagában nem bizonyítja a jó szándékomat, hanem a szívemet kérdezd

Hiszen az könnyen hordozhat tőlem dicsekvést

A hit az kegyelem, a személyes tulajdonságaink meg az érésünk érdekeihez igazítottak

Kaptam, majd magam leszek a munkás magamon, hiszen az akaratom a sajátom

A hit kegyelem, az élő hit meg tapasztalás

Mert amint adok, aszerint részesülök

Így amennyi szeretetet adok, azt még a földi életemben megszolgálja nekem az Isten

A legtöbbet meg akkor kapom, amikor magát adja

Nem kaphatsz annál többet, mint amikor szeretetét adja, és abban magad is lángot fogsz

Ugyan nincs fogalmunk a szeretetéről, de amikor megérint a szeretete minket, abban elnyerjük a felismerést

És abban nemcsak az Istent ismerjük fel, hanem mindent megismerünk a Szeretetben

Jössz, kapsz amint adsz, majd megszületik az új ember

Már nem úgy, mint aki maga nem más, mint szolga, hanem aki a részesedésben úr

Megértve a miérteket, és a hogyanokat

Az Isten a Szavát adja, hogy megértessen miket

Hogy az akaratunk eggyé válhasson az akaratában

Önálló és átgondolt döntésünkben

Hogy megjelenjünk nála a tisztulásunkban

A bűnbánat is kegyelem, csakhogy előtte jár az akarat

A világ egyáltalán nem akarja, hogy kilépj belőle, sőt, amikor kinézel, akkor utánad nyúl

A természet pedig, annak ellenére, hogy a világ része, azon van, hogy beteljesítse a hívatását veled szemben, hogy bevonjon a csendbe, kiszakítva magadat avval a világból

A világ elrabolja az idődet, nehogy időt szakíts a csendre, hogy nehogy elkezd a felismerést

Mert a csendben a szív megszólal, az ő gyenge érintésével

Kitekintve a testből, betekintve a lelkedbe

Hogy a lelked is előléphessen az ő vágyával, ahhoz szükséges, hogy benézz a szívedbe, a szív egyszerűségében

És nyilván, amíg máshol jár a gondolatod, a csend is tehetetlen veled szemben

És Isten Szava is azt keresi, hogy úgy vedd magadhoz, amint mond

Ha a gondolatodat eladtad, a Szó hiába keresi a társát benned, de nem talál csak üres padsorokat

Ugyan szeretnél gondolatokat kivenni a Szóból, de még nem vagy ott, hogy valójában érteni akarsz

Hanem sokkal inkább azon vagy, hogy megmond neki, mit mondjon

A világ is ugyanezt akarja tőled

Ugyan mi történne veled, hogy ha felismerésed ellenére ragaszkodnál a bűnhöz, te válnál saját magad vádlójává

Ezért amikor ragaszkodsz az elmúláshoz, akkor nem ismerhetsz fel, hogy ne lehessél a saját magad vádlója

Mert aki felismer, az felelősséget is kap, attól kezdve felelősséget tart a válla

És ugyan még nem érted, de akkor amikor ragaszkodsz a bűnhöz, és nem akarod elengedni, akkor elkezdesz ellene mondani az igazságnak, hogy semmisnek tedd, amit nem tehetsz semmissé

Összekevered a formát a tartalommal, mintha formával befolyásolni lehetne a tartalmat

Majd amikor megérint az igazság, attól kezdve kezd a forma is megtelítődni tartalommal

Bár még amikor ellene állsz az igazságnak, azért tudd, hogy Isten szeretete fel fogja emészteni a világ gonoszságait, és fel fogja emészteni a tévedésedet

És minél nagyobb a zűrzavar, minél látványosabb a lázadás, ami nem más, mint az elszakadás szelleme, ami ragaszkodás az önösséghez, annál közelebb jön, és annál látványosabb lesz Isten szeretetének a győzelme

És minél nagyobb a távolságom a magasságtól, minél mélyebbre ásom magamat a mélységbe, azaz az önösségbe, annál nagyobb lesz az engem Igazságba vonó erő, a szeretet ereje

És valójában amikor látványosan és hangosan Ellened indítom a seregeimet, az nem lesz más, mint az én harcom, amit magam ellen indítok

És akkor már nem is kell mást tenned, mint megvárnod, amíg utoléri a szívemet a felismerésem gondolata

És akkor megjelenik bennem a kettősség, ami már ugyan a szívem diadala, de még az elmém lassúsága

Már csak egy egészen kis érintésre van szükségem, hogy az elmém csatlakozhasson a szívemhez

Még vitatkozok, jobban mondva támadok, de már szemtől szembe

És ahogy meglátom az ellenségemet, aki az önösségem, elszégyellem magamat, és akkor már átölelhet a Szeretet, és magadhoz vonhatsz engem, begyógyítva avval a sebeimet, amit ugyan a világ kezdett ki, de mégis én voltam az, aki folyattam a saját véremet

És ugyan hova jutnék, ha úgy tapasztalnám meg a szeretetedet, ha nem érteném meg a szándékodat?

Ezért nem rontasz be a házba ajtóstul, hanem megállsz a küszöbömön, és megszólítasz, nevemen szólítasz

És ekkor kezdem a harcomat ellened, így meg ne tévesszelek titeket sem

Ha ti is harcot indítok ellenem, elnyújtjátok a felismerésemet a végletekig

Hiszen a harcom nem ellenetek szól, hanem a ragaszkodásom az a bűnhöz

Már megingott a magamba, az önösségembe vetett bizalmam

A szám elöl jár, az értelmem értetlen, a szívem meg összezavarodott 

Ellentétbe került a ragaszkodásommal

Szenvedtet a felismerésem, miközben próbálom elutasítani a szenvedést

Istenen próbálok fogást találni, miközben egyedül vagyok a szorítóban

És ahelyett, hogy ellenem állna, átölel, megölel a lelkem útjain

Ha nem bánjátok meg a bűneiteket és nem imádkoztok őszintén, ez a gonosz jelenség tovább fog tartani, mint gondoljátok…

Ezt szeretted volna hallani? - nem, nem ezt

Csakhogy először van a bűnbánat, és utána jön a felismerés

Amíg magamhoz megyek, addig csak magammal találkozhatok

És mit is láttam meg, a felszólítást, vagy az ígéretet?

A két felismerés között húzódik a határfolyó

Megkérdeztelek, hogy kéred-e az édesét, ami édesebb a méznél, de azt válaszoltad, a derekam törik, ezért az fog veled történni, ami a fiad, aki a tetteid, hoznak el a számodra

Ugyan meg fog történni, hogy kijelent, és az ellen nincs apelláta, de először megkérdezett, majd mielőtt kijelent, elengedi hozzád a fiadat

Elaludtál, és ami a világban történik, annak az ürüléke megvakított téged

Ezért más nem történhet meg veled, hogy megkeres téged a fiad, és elhozza neked a hal epéjét

Majd amikor megkeni a szemedet, lehull a szemedről a hályog, és megváltozik a véleményed

És azt fogod mondani, dehogy törik el a derekam, ha meghajlok

És attól kezdve hálaéneket zengsz annak, aki visszatartotta magát attól, hogy kijelentsen, és inkább megvárt téged

Kérdezed az Istent, hogy hallott-e valaki Róla, miközben eléd tárja a Tanításait

Legyél biztos abban, hogy aki keresi az igazságot, az felismeri a Szavában

És amikor felismerte, azon lesz, hogy aszerint éljen, akkor is, ha nehézségei származnak az Igazság követéséből

Aki nem ismer fel, az titkolja a gondolatait, és a tetteit, sötétben lopakodik, hogy ne lássák

Nem is kapja meg, hogy felismerjen

De attól még, hogy eltévedt, az élete értékes, ezért a számára az marad, hogy a cél szentesíti az eszközét

Ha nem akart felismerni a vonzásban, tapasztalja meg azt, amihez ragaszkodik

Nem az Isten választotta neki a fájdalmak útját, hanem maga jelentette ki, azt követem

És azt gondolja, mért hinnék az ígéreteknek?

Mivel még mindig önmaga körül bolyong, ezért nehézkes számára a felismerés

Pedig úgy van, aki elkezdi keresni az igazságot, az megtalálja az Igazságban, és elnyeri a békéjét

Nem arra van szükségem, hogy más igazolja Isten Szavát, hanem arra van szükségem, hogy komolyan elgondolkozzak rajta

Amíg abban is a kiskapukat keresem, nem találom meg az ajtaját

Egykor a pusztában égből hulló mannával tápláltad a népedet, de meghaltak

Most az égből származó kenyérrel táplálod a nyájadat, és örök életük lesz attól a kenyértől

Te vagy az a Kenyér, az a kenyér egyben a bölcsességed, gondolat, az ég magához vonzó gondolata

És senki más nem megy Hozzád, csak az, akit az Atya Hozzád vonz

Miközben a Lelked, a vized felett lebeg

Gondolatainkat figyelve közelít hozzánk a Lélek, hogy be tudjuk fogadni a Bölcsesség gondolatait, hogy életünk lehessen

A Szívedből kisugárzó víz, ami egyben gondolat, tisztítson meg minket a bűnbánat fürdőjében, ami maga sem más, mint gondolat, a szívünkből induló bűnbánat gondolata

De ami mégsem más, mint akarat, ami maga sem más, mint a gondolat ébredése

Ahol meg ott a Világosság, ott van az élet, Világosság, ami egyben maga is gondolat

Így a sötétség sem hozhat más fegyvert a Világosság ellen, mint hazugságot, ami pedig nem más, mint a gondolat szándékos félreértetése

Csakhogy ahol Világosság ott van az élet, mert jelen van az élő Kenyér

Így aki ebből a Kenyérből eszik, az élve marad

Aki meg azt akarja, bukjon el abban a kőben, az Igazság sarokkövében

A lázadás már folyamatban van, de titokban, és el kell távolítani azt, aki késlelteti, mielőtt a lázadó nyíltan megjelenik

Az Eucharisztiában van jelen az élet, aki az Eucharisztia ellen tör, az gyilkos, gondolataink gyilkosa, hogy szívünk meghaljon az örök halálban

Az Eucharisztiában van az Igazság, hogy magát adja

Ami pedig már nemcsak gondolat, hanem megragadása a gondolatnak, azaz a lépted és a Belőled fakadó lépteink, az egységünk  

Az akaratod szerint, vagy a lelked ragadja magához a tested éteri részét, vagy a tested testi része ragadja magához a lelkedet

A lélek ki akarna menekülni a testéből, de ez nem megy neki

És ebben a gyenge felismerésben eltölti a méltóságának a tudata

És még a gyermekkorban megtörténik, hogy megerősítik az alázatra törekvését, vagy arra ösztönzik, hogy büszke legyen, és megkülönböztessen

És a méltóságának a tudatában egészen könnyen félre lehet vezetni a lelket, már a gyermekkorban, amikor lovat adnak alá

És majd amikor letelik a testbe zárásának az ideje

Ha a lélek is éterivé vált a szellemében, hiszen megragadta az alázatot, akkor az éterit vesztett testét egyszerűen leteszi, anélkül hogy fájdalmat szenvedne

Vagy amikor a lélek eltelt földdel, mert inkább választotta a büszkeséget, és eltelt gőggel, akkor mivel maga is inkább hasonlított a földhöz, ragaszkodva a földhöz, csak nagy fájdalmakkal lehet elválasztani a testétől

Maradna a földben, de ez nem járna a számára haszonnal

És hogy a lélek a jó irányba induljon el, és hogy abban maradjon, azért van a Földön a szegénység és az ínség

Mert a jó sors és a félreértelmezhető méltóságtudat együtt elcsábítja a lelket a megkülönböztetésbe, ami elhozza a számára a gőgöt

Nézd az alázatos szegénységben szenvedőt, adj neki vagyont, és elfelejti az alázatot, adj neki hatalmat, és kiskirállyá válik a környezetében

Persze mondhatod, nyisd fel a szememet, és akkor alázatos maradok

És bárcsak úgy lenne

Ugyan azt gondolod, hogy a szeretetről mindent tudsz, pedig igen sekély hozzá az értelmünk

Mert akiben igen kevés a szeretet,az is azt érzi, hogy szeret

Csakhogy nem az a szeretet, amit annak érzékelünk, hanem az, amit áldozatban teszünk a másikért

És minél nagyobb az az áldozat, annál több a szeretetünk

És azt is mondhatjuk, hogy az Isten a mércénk, mert aszerint van közel hozzánk a felismerésünkben, amennyi a szeretetünk

Ha nincs bennünk tapasztalás az Istenről, az a szeretetünk hiányossága

És nemcsak a távolsága hordoz bennünk értetlenséget, ami pedig a mi távolságunk, hanem a közelségében is lehetünk értetlenek

Mert a közelsége tüzet hoz a szívünkbe, a Szeretet égető Lángját

És magunk is lángra gyúlunk

De az nem mi vagyunk, nem a mi szeretetünk adja a lobogásunkat, hanem a Szeretet felismert közelsége

Ugyan azt érzékeljük, hogy lángolunk a szeretettől, szeretetünktől, de valójában az a Szeretet szeretete

Ha már eddig eljutottunk, ami egyébként magasság, akkor a megértés mértékében tudunk szeretni, azaz abban az áldozatban, ami kérés, virrasztás és böjt a figyelemben

És abban az áldozatban, amit a felismerés hordoz a testvérünkben, hogy úgy lássunk bennük, ahogy a Szeretet látja őket

Mert az ott van az alázatban, ami szintén áldozat

És az az áldozat nem sír, nem panaszkodik, és legkevésbé sem nehézkes, mert a Szeretetre támaszkodásunk felemészti azt, ami az áldozatunkban föld

Ami a nehézségünk az áldozatban, azok még mi vagyunk a ragaszkodásunkban a földhöz

Az az a keresztünk, amit úgy érzünk, terhel minket, miközben az Jézus vállát nyomja

A Rá mosolyunk leveszi a válláról a nehézségünket, levetve a ragaszkodásunkat a földhöz

Így a jajongásodat cseréld el egy mosolyért, amit a mosolyodért nyersz el

Csak az tud önmaga nyomorúságáért jajongani, aki elérte a magasságot

Így a jajongásod megszolgálta, hogy felderülj, hiszen majdnem megérkeztem

Igen, beleértve a Neki panaszkodásunkat, vitáinkat Vele, birkózásainkat Vele, ami az önmagunkkal folytatott küzdelmünk, igen 

Végig kell járnunk az önmegismerésünk útjait 

A kérdés HOGYAN alakul ki a mennyekbe vezető SZERÉNY áttitüd ?

Elhatározás ? akarat ?

Nos igazándi akkor ha a büszkeséget KIÉLJÜK mert igy eltelünk vele megtapasztaljuk rossz következményeit szóval ÉLNI KELL kiki a maga öszinte valós természetét és VÉGÜL a hiuság átlényegül szerénységgé.

Ebben segits nékünk Isten legyen meg a TÖRVÉNYED