Ezt a fórumot azoknak a meggyőződéses kommunistáknak nyitom, akik velem együtt elítélik az ellenforradalmat, és szeretnék az egyetlen emberséges társadalmi rendszert bevezetni Magyarországon. Világ proletárjai, egyesüljünk!
Hát igen, 56-tól félre ment az egész. Összekacsintós titkos-kapitalizmus lett belőle, amely közvetlenül elvezetett a neokapitalista rstaurációhoz. Meg kellett volna tartani a sztálini államvédelmi módszereket és a vegytiszta szocialista közgazdaságtant. Az Új Gazdasági Mechanizmus kísérlete csúfosan megbukott: repedés lett a gáton, amit a víz ereje szétfeszített és lerombolt. Most itt állunk megfürödve, és kezdhetjük legelőlről.
Az egyház a személyes megjelenést alighanem csak a kommunikációs csatornák légtelensége miatt igényelte. Amíg Marx úgy fogalmaz: "a vallás a tömgk ópiuma", addig Hemingway már a kövtkező megállapítást teszi: "a rádió ópium a népnek" (Utóbbi alatt természetesen nem a manapság divatos zenei adásokat kell érteni, hanem a régi, leginkább a mai kereskedellmi tévékéhez hasonló műsorstruktúrával működő rádiót.)
A vallás és a plébános ideológia gyártás kisipari módszerekkel, a rádió, illetve legújabban a televizió pedig az ideológia tömeges reprodukciója, nagyüzemi gyártás. Kb. úgy aránylanak egymáshoz, mint a régi, maszek töltőtollak, melyek bár mestrenként mások-mások voltak fformailag, de lényegileg mégis ugyanazok, és a PAX golyóstoll. Nem a két termék azonos, hanem a funkciója.
A vallás meg a bulvársajtó sem azonos, csupán funkciójuk egyezik: porhintés, figyelem-eltrelés, a nép elkábítása. E célból néha egészen érdkes eszközöket is bevet a hatalom. Ilyen volt pl. a 89-es bécsi túristautazós, video és méllyhűtőbhozó túristapropaganda is. Sok értelme nem volt, hisz video is, fagyasztó is kapható volt idehaza, de legalább addig sem firtatták az emberek, hogy mi is történik a nagypolitikában.
Jól agitálsz, ezt nem vitatom, valahogy így kell kezdeni. De nem szabad itt végezni! A kétely csak az első lépés, utána az újsütetű antikapitalistáknak INFORMÁCIÓRA is szüksége lenne. Ehhez ma nehéz hozzájutni. A dezinformáció viszont annál könnyebben elérhető. Én azokat a személyeket szeretném megtalálni, akik már az alapokon túl vannak, akiknek már nincs kétségük a felől, hogy nekik a kommunizmus kell, és a gyakorlati megvalósításon törik a fejüket. Biztosan vannak ilyen személyek, de ha ötthon ülnek az olvasófotlben a Tőkével a kezükben, az még kevés. Egyesülnünk kell, mert egységben az erő.
"Mindezt pusztán azért írtam itt le, hogy ma is van lehetőség a személyes meggyőzésre, mint egykor, de ehhez egyrészt hiteles személyek kellenek, másrészt nem lehet ajtóstól rontani a házba."
Természetesen nem lehetek hiteles azon fiatalok körében, akik 18. születésnapjukra vadiúj sportkocsit kapnak szüleiktől s akik egy-egy éjszakai dorbézoláson annyi pénzt vernek el mint egy átlagos fizikai dolgozó havi jövedelme. Őket én nem tudom megszólítani. Egyébként is meggyőződésem, hogy igen kevés értelme lenne. De ők vannak kisebbségben!
Elgondolkodtam rajta, hogy a különböző számítógépes játékokban megjelenő virtuális valóság mennyivel szegényesebb még az egyház által oly szemléltetően lefestett mennynél és pokolnál is, noha funkcióját tekintve ugyanúgy menekülés a valóság elöl. A vallás legalább igényelte az illető fizikai jelenlétét és lelki elmélyülését. A virtuális valóság játékai már ettől is megkímélik azokat, akik képtelenek szembenézni a hétköznapok kilátástalanságával.
Nemrégen láttam 1 albán filmet , amelyben az volt a szokás, hogy a gyerekek a szabadidejükben hülye jelmondatokat raktak ki a hegyoldalon jó nagy kövekből. Előbb sajnáltam őket, hogy szegények, bezzeg az én fiam a fűtött szobában internetezik egész délután, mennyivel más az élete.
De valóban jobb 1 virtuális világban görnyedni, mint a szabadlevegőn szaladgálni?
"A gyerek a hatvanas években úttörőtáborba járt és szerelmes volt, ma ezek helyett a mobilját nyomkodja egy álló nap és az internetes pornóval mérgezi a lelkét.
Tanulni és viselkedni, na azt meg egyre inkább elfelejt."
Egy értékrend nélküli társadalomban ez természetes. Ahol kizárólag a pénz határoz meg mindent, ott az ember érzelmileg és értelmileg is kiürül. A közelmúltban hallottam néhány fiatal srácot a fociról dumálni. Azt még érteném én, hogy a legnagyobb fizetésű sztárok a kedvenceik, hiszen valóban klasszisok. Csakhogy amíg hallottam őket, egyszer sem említették, hogy milyen zseniális képességű sportolók ezek, egyszer sem említették felejthetetlen megoldásaikat, ellenben fillérre kivesézték a sztárgázsijukat, s vita nélkül elfogadták, hogy a jövedelmek nagysága alapján megállapítható, hogy közülük ki a világ legjobbja. A pénz mindenhova behatol, és mindent tönkre tesz. Minden árucikké silányul, a legszentebb érzések, és a legszigorúbban vett magánügyek is. Csoda e ha az ilyen közegben felnövő fiatalok az ellenkező nemben már nem lelki társat, hanem pusztán szexuális partnert keresnek? A globálkapitalizmus félelmetes gyorsasággal zúzza szét azokat a morális elveket, mely minden civilizált társadalom alapja.
A kommunizmus egyetlen és legnagyobb hátránya, hogy rosszul csinálták.
Az elvek valóban teljesen korrektnek és igazságosnak tűnnek számomra.
Másrészt az, aki élt a hatvanas-hetvenes, illetve a kilencvenes és nullanullás évek Magyarországán, és nem volt a rendszerváltás kedvezményezettje, az tudhatja, hogy az előbbi mennyivel emberségesebb és elfogadhatóbb életkörülményeket adott, a tartalmakról nem is beszélve.
A gyerek a hatvanas években úttörőtáborba járt és szerelmes volt, ma ezek helyett a mobilját nyomkodja egy álló nap és az internetes pornóval mérgezi a lelkét.
Tanulni és viselkedni, na azt meg egyre inkább elfelejt.
"A fiatalokra nagyon nagy szüksége van a mozgalomnak! De őket a huhuhoz hasonló elvtelen pártkatonák és a tömegkommunikációs csecs mérgezi, az előző rendszer vélt vagy valós bűneit egyoldalúan felhánytorgatva elfordítja a szocializmus eszméjétől."
Ez igaz, de egyszer már említettem, hogy gyakran jönnek hozzánk a fiaim barátai, a kisebbik osztálytársai, és én gyakran szoktam velük beszélgetni. Mivel ma apolitikussá igyekeznek nevelni egész generációkat, először is tudatosítani kellett bennük, hogy aki elzárkózik a politikától, az mazochistán eleve belenyugszik abba, hogy bármit tehetnek vele. Miután ezzel felpaprikázom őket egészen egyszerű témákat vetek fel nekik. Tudják e mennyit költ ma egy-egy nagy párt propagandára, és honnan származik a pénz? Kinek az érdekeit képviseli a mandátumhoz jutott pártkatona, azokét akik rászavaztak, vagy azokét akik a választási kampányát finanszírozták? El lehet e számoltatni a képviselőt az ígéreteivel, a választók képviseletével? Miután rádöbbentem őket az úgynevezett polgári demokrácia hazug voltára, rá lehet térni arra, hogy ha hazugságon alapult mindaz, amit a rendszer működéséről tanítottak nekik, akkor nyilvánvalóan másban is hazudtak nekik. A munka szerepét vázolom nekik az emberiség történetében. Ha már felismerik azt, hogy a tőke nem egyéb mint felhalmozott munka, akkor rá lehet térni a munka és a tőke viszonyára. Saját maguktól döbbennek rá, hogy egyetlen tisztességes úton szerzett magántulajdon a saját munkával szerzett anyagi javak összessége. Végül igen meglepődnek amikor a Kommunista Kiáltványból idézem nekik, hogy a kommunisták kizárólag ennek a magántulajdonnak a jogosságát ismerik el. Egészen az utolsó fázisig egyetlen szóval sem említek nekik marxizmust, kommunizmust. Többségük csupán a kapitalizmus elutasításáig jut el - ez sem kis eredmény - de olyanok is akadnak közöttük akik már mélyebben is tanulmányozzák a kommunista eszméket. Hazudnék ha azt állítanám, hogy ők már kész kommunisták, de a legjobb úton haladnak felé. Mindezt pusztán azért írtam itt le, hogy ma is van lehetőség a személyes meggyőzésre, mint egykor, de ehhez egyrészt hiteles személyek kellenek, másrészt nem lehet ajtóstól rontani a házba. Módszeresen le kell rakni az alapokat, csak arra lehet építeni. Nem támadhatjuk le rögtön a marxista ideológiával azt, akinek még van bármi illúziója a polgári demokráciával kapcsolatban! Csak az fog alternatívát keresni, aki belátja, hogy a kapitalizmus és a polgári demokrácia zsákutca.
10.37ó-kor írt e-mailra válaszoltam 12.55ó-kor. Valamilyen szerver gond miatt visszajött, elküldtem újból most, készer is, eddig nincs visszajelzés.
"elvtelen pártkatonák és a tömegkommunikációs csecs mérgezi, az előző rendszer vélt vagy valós bűneit egyoldalúan felhánytorgatva elfordítja a szocializmus eszméjétől"
Szerintem nagyon is elkötelezettek, és nagyon is tudatosan igyekeznek lejáratni az elmúlt időszak elveit, felhánytorgatva a ténylegesen megtörténtdolgokat, persze az arányokat jócskán eltorzítva.
Teszik ezt azért, mert az eltelt kb. 20 év "eredményei" és eredménytelensége felett eltűnődöket valahogy befolyásolni kell. Még rádöbbennek, hogy jól átbaxarintották az egész társadalmat....
Az tiszta, hogy a hibákból tanulni kell. Azonban az ittni tapasztalataim szerint az, ha vállaszul flhánytorgatjuk a kapitalizmus hasonló hibáit, semmifél meggyőző erővel nem bír, simán rávágják, hogy aki a kapitalizmusban hátrányos helyzetbe kerül, az kivétel nélkül önhibájából került oda (SIC!), mert miért nem végzett egyetemet és miért nem alapított egy vállalatot és miért nem zsákmányol ki másokat és akkor milyen jól élne (SIC!) és különben is akinek a képességei gyengébbek, az csak nyomorogja végig az életét, miért járna neki eü ellátás meg egészséges lakás (SIC!) Látod, alig pár napja is volt ilyen jellegű megnyilatkozás és az illető nem meggyőzhető. Ezek az emberek a kapitalizmust a személyes sikereik rózsaszín szemüvegén kersztül látják, mondhatsz nekik akármit, akkor is csak az fog járni az eszükben, hogy ha "ezek" győznek, akkor neki le kell mondania a vidéki kastélyról, magánrepülőről, dologtalan henyélésről stb. Én azt hiszem, hogy ez a kommunikációs stratégia zsákutca. Nem csak a mostani nagytőkéskre nézve, hanem a fiatalokra is, akik 22 évesen, mérnöki diplomával a zsebükben azt hiszik és arra vágynak, hogy majd egyszer belőlük is kapitalista nagytőkés lesz (mese az amerikai cipőtisztítóról). Márpedig ez már baj. A fiatalokra nagyon nagy szüksége van a mozgalomnak! De őket a huhuhoz hasonló elvtelen pártkatonák és a tömegkommunikációs csecs mérgezi, az előző rendszer vélt vagy valós bűneit egyoldalúan felhánytorgatva elfordítja a szocializmus eszméjétől. Én úgy látom, hogy egy olyan osztálytársadalomban élünk, ahol az emberknek egyáltalán nincs öntudata, nincsenek tisztában azzal, hogy hova tartoznak és meddig terjednek a lehetőségeik, nincsenek tisztában a múlttal, és nincs jövőképük sem, csak úgy lebegnek a világban, és észre sem vszik, milyen kiszolgáltatott a helyzetük - amíg késő nem lesz.
Szerintem egy forradalmian új kommunikációs stratégiát kell kidolgoznunk, amiben a KMP-é a vezető szerep, és a kapitalistáknak kell védekzniük a mi támadásaink ellen. Még így is jelntős helyzeti előnyük van, de ha még a fehérrel is ők játszanak, akkor sosem vállthatjuk valóra rformgondolatainkat.
"kérdés, hogy úgy magasabb-e, ha a múlt rendszertől elhatárolódunk, vagy úgy, ha átmegyünk nosztalgiaklubba, és magunkénak felvállaljuk a múlt rndszer gyakorta feflhánytorgatott összes hibáit is?"
Ezekből a hibákból tanulni kell. Fel kell tárni az okokat, hogy többé ne ismétlődhessenek meg. A múltat átírni nem lehet, fel kell vállalni a dicstelen részét is. Ugyanakkor azért is nagyon fontos az okok feltárása, mert ellenfeleink többnyire úgysem tudnak mással érvelni, mint a múlt hibáival, bűneivel, s ezért nekünk válaszunkban nemcsak párhuzamot kell vonnunk a kapitalizmus hasonló hibáival, bűneivel, de arra is rá kell mutatnunk, hogy az okok mindkét társadalomban ismertek, de nem azonosak. A kapitalizmusban maga a rendszer eszméje - a kizsákmányolás szabad vállalkozása - generálja ezeket, míg a szocializmusban az eszmétől idegen torzulások vezettek elítélendő cselekedetekre, éppen ezért a kapitalizmustól eltérően a kommunizmusban a jövőben lehetőség van ezek teljes mérvű kizárására.
A többiről meg egyelőre annyi, hogy minden törvényes lehetőséget ki kell használni!
Miért, szerinted 1917-ben Oroszországban mi volt az egyetlen választott népképviseleti szerv? A Duma tagjait választották ugyan, de pusztán tanácskozó szerepe volt, törvényhozói jogköre nem volt. Ezzel szemben a szovjeteket az Ideiglenes Kormány óvatlanul elfelejtette megfosztani hatalmuktól. Miért is fosztotta volna meg, hiszen azokban kezdetben a saját támogatói voltak döntő túlsúlyban! Éppen az orosz példa mutatja milyen veszedelmes is egy valóban demokratikus választott szerv a kapitalizmusra nézve!
Ha nem sürgős, én kölcsön kérném, és egy CD-R -el visszaadnám.
Az a helyzet, hogy technikai lehetőségeim megvannak, tegnap töltöttem le a DJVU formátumú programok olvasásához való progit. Szóval kevés a gyakorlatom még.
Maradjunk abban, hogy ha más elkérné, és odaadod, vigye. Majd egy kicsit később elkérném, akkor talán több időm is lesz....
OFF: Szeretnélek megkérdezni: ismered-e az Órádió levelező listáját ? Mostanában jelent meg "Géza" levelében a Tungsram Tanácsadó 1944. című könyv DJVU feldolgozása, és azt töltöttem le tegnap. (nagyon értékes műszaki doksi)
(azért kérdezem, mert néhány kérdésedből, hsz-ből gondolom, hobby érdeklődésünk hasonló, netán a Puskás technikumban a rádióamatőr börzéken láthattuk egymást)
ON: Jó lenne egy személyes tali az elöző hsz. -ed után.
Gondolom, hogy az általános forradalmi érdek alatt olyasmire gondolt, mint a korábbi uralkodó elit leváltása és felelősségre vonása, ami minden forradalom közös jellemzője és csakugyan meglehetősen kispolgári tevékenység.
Jó, rendben, kezdjük a legelejéről. Bár én azt hiszem, hogy e témával kapcsolatban Lenin és Che Guevara könyvei elegendő példával szolgálhatnak, de végülis beszélgethetünk is róla, miért ne?
Vegyük akkor sorra, mi kell a hatalom megszerzéséhez?
a) támogatottság kell
kérdés, hogy úgy magasabb-e, ha a múlt rendszertől elhatárolódunk, vagy úgy, ha átmegyünk nosztalgiaklubba, és magunkénak felvállaljuk a múlt rndszer gyakorta feflhánytorgatott összes hibáit is?
b) szervezettség kell
kérdés, hogy hogyan keltsük fel az érdeklődést a haladó szellemű eszmék iránt? Az egy dolog, hogy (egyelőre) rendelkzésünkre áll az internet, mint kommunikációs csatorna (bár fontos megjegyezni, hogy ez egy olyan csatorna, ami technikailag könnyen kontrollálható, és megvan az a veszélyes tulajdonsága, hogy a kapcsolatok követhetőek. Ezzel szemben egy kalóz rádióadás esetében max egy pártízezer forint értékű berendezést semmisíthet meg az ellenség, és a pontos helymghatározás időbe telik, nem lehet csak úgy egy kattintással elnémítani)
c) el kell dönteni, hogy a hatalomátvétel békés legyen-e, vagy kevésbé békés.
Én azért az OVI függetlenségéről olyan nagyon nem vagyok meggyőződve...
"Rákosiék, de Lenin elvtársék is legitim módon szerezték meg a hatalmat, nem pedig latin-amerikai puccs jelleggel. "
Most nyulat engedtél az agarak közé. Már a kommunista hatalom is megbocsáthatatlan számukra, hát még ha azt legitim módon is szerezték meg! Ezt nemcsak gyűlölni, de tagadni is fogják körömszakadtáig!
Az embert a munka emelte ki az állatvilágból. Az emberiség teljes anyagi és szellemi vagyona munka eredménye. A tőke pusztán felhalmozott munka. Ezek végtelenül egyszerű, és logikusan egymásból következő megállapítások. A kapitalizmusnak azonban alapvető materialista beállítottsága ellenére vissza kell kanyarodnia a misztikumhoz mikor munkáról és tőkéről van szó, mert különben ott áll a megmagyarázhatatlan kizsákmányolással. Ahhoz azonban, hogy tagadja a munka értékteremtő voltát, magát a munkát is tagadnia kell! Tagadják azt, amin élősködnek! Szemléletben mekkora visszalépés ez a feudalizmushoz képest!
Ugyan már, ha az emberek konstans módon utálnák a kommenizmust, akkor nem adnának történelmi esélyt mindenkori elvtársaink kezébe. Ugyanis az ilyen "esélyek" csakis a nép támogatását jelentik. Rákosiék, de Lenin elvtársék is legitim módon szerezték meg a hatalmat, nem pedig latin-amerikai puccs jelleggel. Lehet, hogy ez demagógiának tűnik, de amikor a zembereknek már tele a hócipőjük a mérhetetlen egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal, olyankor a kommunizmus eszméje úgy kell, mint egy falat kenyér. Ilyenkor lépünk a színre mi. Esetleg egy kicsit hamarább és internacionalista segítségnyújtás segedelmével, vagy talán az ideálisnál később, a marxi historicista keretek között a kapitólium dekonstruktív szakasza után avtomatikusan.
A "sikeres emberek" kizsákmányolók, kuponschneiderek. Sokan persze lustaságuk és érzéketlenségük folytán nincsenek teljesen tisztában amoralitásukkal, pedig a rendőri közhely szerint a szabály nem tudása nem mentesít a következmények alól. És azt igazán ki lehet jelenteni, hogy alkalom van ám bőven megismerni a jövő politikai rendszerének szabályait és az általános emberi erkölcsök mibenlétét!
Szerbusztok! Jópár napig várakoztam az ajtó előtt, míg végre most örömmel tapasztalom : nyílik a zár ! (Allah növessze hosszúra a moderatúra szakállát :)
Egyelőre nem is élek vissza tovább a bizalommal; csaxóltam és kösssz:)
"Kifejtettem már, hogy elviekben is természetellenes, de ez benneteket nem érdekel. "
Éppen az a probléma, hogy semmit sem fejtettél ki. Te csak kinyilatkoztatsz olyan dolgokról, amikről halvány gőzöd sincs. Amikor én kifejtettem, hogy a fasizmus nem egy teljesen önálló ideológia, hanem pusztán egy a kapitalizmus számtalan ideológiája közül, akkor ezt én mind elméletileg, mind gyakorlatilag számtalan példával igazoltam. A történelmileg lényeges azonban nem a gyakorlat, hanem az elmélet. Te eddig még a kommunizmus elméletével kapcsolatban pusztán egyetlen bizonyítást tettél. Azt történetesen, hogy fogalmad sincs róla. Természetellenes? A kapitalizmus egyetemein tehát olyan természetellenes dolgokat tanulnak a jövő pénzügyi hatalmasságai, mint a közgazdaságtan!
"Ugy remlik nekem, hogy partunk, valamennyi tobbi part tanacstalansaga es erotlensege folytan. egy szep napon kormanyra kenyszerul majd, hogy vegul is megvalositsa azokat a dolgokat, amelyek kozvetlenul nem a mi erdekunknek, hanem altalanos forradalmi (ezen mi a csudat erthetett? Murr) es sajatosan kispolgari erdekeknek felelnek meg; ilyen helyzetben azutan, mikor a proletar neptomegek hajtanak, a sajat, tobbe-kevesbe tevesen ertelmezett, a partharcban tobbe-kevesbe szenvedelyesen eloretolt, nyomtatott kijelenteseink es terveink pedig megkotnek bennunket, olyan kommunista kiserletekre es ugrasokra kenyszerulunk majd, amelyekrol mi magunk tudjuk a legjobban, mennyire nem erkezett el az idejuk. Ekozben azutan elveszithetjuk a fejunket -remelhetoleg csak fizikai ertelemben -, reakcio lep fel, s mindaddig, amig a vilag kepes lesz arra, hogy tortenelmi iteletet alkosson az effelerol, nemcsak szornyetegeknek fognak tartani bennunket -ezzel mit sem torodnenk-, de ostobaknak is, es ez sokkal rosszabb."
