Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Ebből ítélve Te az a Lili/Viki vagy akire gondolok.? :-))
Szóval tudom (azaz tudjuk), hogy a Nap mennyire fontos, ezért korábban napfényizzós /sound gold/ megoldások is voltak,,,sajnos nem sokáig, hamar tönkremennek és lusta voltam folyamatosan ujjakat beszerezni, de időnként bedobok ide-oda egyet.. :-S Most vannak ledben is hasonló színhőmérsékletűek, bár a hőhatás ezeknél (nyilván) kevésbé érvényesül. Ha a tanyán vagyunk (elég gyakran, még késő ősszel is) ott más a helyzet. Ott szinte fél napokat félárnyékba teszem őket. Szinte az első percekben bedobják magukat a napozásba, főleg reggel.
Rigóm nekem csupán 3x volt életemben az egyik ráadásul énekes...Egyik sem volt túl hosszú ideig, mert az ivarérést követően viszonylag könnyen visszavadultak. Addig elég ragaszkodóknak és viszonylag kíváncsinak bizonyultak, bár ezek az élelem körül forogtak. A seregély, no meg a varjak kicsit EGÉSZ más.. :)
Kedves Donnabella! A rigó alapvetően nem társas lény, természetes közegükben is csak a fiókanevelés idejére vannak együtt, a többi időt magánzóként töltik. Több rigó együtt habitustól függően bujkál vagy bunyózik, még együtt nevelkedett fiókáknál is egy bizonyos kor után észrevehetően elmúlik a komfortérzet a többiek között. Idősebb rigó mellé fiókát tenni egy darabig működhet, még akár pátyolgatja is a kicsit és bevezeti a rigólét titkaiba, de itt is kínos kerülgetés lesz a dolog vége (ha ugyan nem kezdettől búbolja).
Szóval rigó nem unatkozik és nem szomorkodik egyedül, sőt.
Alább egy boldog szingli rigó látható, aki ugyan elviseli a fiatalok társaságát, de mindig megkönnyebbüléssel veszi tudomásul a távozásukat :)
Sziasztok! Vasárnap elhoztam a múltkor említetted szarkát de sajnos 3 napra rá elpusztult. Csütörtökön reggel 8 óra körül arra ébredtem hogy leesett a rúdról egy nagy puffanással a kalit aljába. Gyorsan felkeltem, oda szaladtam megnézni hogy mi történt, gondoltam ha odamegyek biztos megijed és elrepül, de nem ijedt meg, csak hagyta hogy simogattam. Aztán láttam hogy becsukja a szemét, mire gyorsan kivettem hogy megnézzem van e külső sérülése, de nem volt, így arra gondoltam hátha csak elhagyta az ereje (merthogy mióta nálam volt nem nagyon akart enni, csak keveset) ezért gyorsan akartam neki adni enni, hátha eszik és jobban lesz. Nem akart enni, úgyhogy megpróbáltam adni neki inni, és úgy láttam szomjas, mert elkezdett tátogni, meg recsegni. Én vissza recsegtem (már amennyire tudtam utánozni a hangját) aztán ő is... nyújtózott egyet az utolsó recsegés közben, és úgy maradt. Ennyi volt. A kezemben pusztult el. Előző este még semmi baja nem volt, kérte rendesen a kaját, sőt, még kunyerált is miközben én ettem a vacsorámat. Nem értem hogy mitől pusztult el, csak azt hogy én még madarat soha nem szerettem így mint Őt, és nagyon fáj a szívem érte.
Kedves lili8888! De jó, hogy végre egy igazi rigóssal is beszélhetek! :) Nagyon tetszik ez az ágyneműtartós ötlet :) Nagyon aranyos a rigócska is, mi lett vele? Ismerősöd rigója szabadon van vagy kalitkában? Társ nem hiányzik nekik? Ezen még annyit gondolkodom. Társasházban lakunk, de van egy egy beépített 4 nm-es előterünk. Mindenhova szúnyoghálót rakattunk miatta. Mindennap levegőzik és napozni is szokott. Az ablakok elé vettem egy teleszkópos ikás zuhanyföggöny rudat, imád azon nézelődni, reggelente visítzozik hogy húzzam már fel a redőnyt :))).
Kedves ot1019, nagyon köszönöm az írásod. Bocsánat, hogy ilyen sokára tudtam válaszolni. Az e-mail címem, ahova elküldheted a túrós receptet: emsa70@hotmail.com.
A lisztkukacot, amikor elhozom, azonnal átszűröm és eddig én tönkölybúzakorpa és kukoricaliszt keverékbe raktam őket... pont azért,mert nagyon büdösek voltak. Kapnak még almát, salátát és répát. A répa a kedvencük, leghamarabb az fogy el. Zöldségpucolóval pár szeletet, minden nap berakok a dobozukba. Szép nagy sárgásak lesznek pár nap alatt.. Erre is figyelek, hogy ők is egészségesek és tiszták legyenek :)
Amikor kisebb volt a rigóm, Riginek hívom, akkor sokszor kapott túrót üresen és nagyon szerette. Aztán egyszer csak nem kellett már neki. attól félek hogy megint elutasítja, és mivel ez azért gyorsan romlik, nem hagyhatom előtte.
Én most így utólag nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy az asszimetrikus lábtartása miatt ez a probléma kialakult volna idővel, ha volt rajta esetleg súlyfelesleg, ha nem, szerintem emiatt már ne okold magad. Részvétem még egyszer :(
(Igen, persze emlékszem milyen volt, tőlem is fiókásan kunyerált és elfogadta kézből a falatokat)
Nagyon hálás vagyok neked,mert megérted hogy így döntöttünk! Nagyon nem volt könnyű,de Emilkémre is gondolnunk kellett,hogy mi a jobb neki! Önzőség lett volna,ha azt nézem ,mi a jó nekem! Tudod hibásnak érzem magam,mert a lakásba hoztam, jóval kisebb helyre. Az hittem jót teszek neki. Leylánál jóval nagyobbra nőt,mert fiú volt,sokat gagyorászott,dünnyögött! Nagyon keveset vettük ki ,mert rettegett ha megfogtuk. Viszont ha ránk kiáltott, mindig kézből kapott kaját. Sajnos mind hárman etettük,sajnos egész nap! Hozzászokott és kért. Mi pedig csak etettük! Igaz,a ketrecbe nem tettünk kaját,de így is elhízott! Kis hely,sok kaja,amit nem kontrolláltam! De biztosan tudod milyen édesen tudott kérni. Én nem bújok ki a hibám alól. Biztos vagyok benne hogy a ducisága miatt terhelődött a lába,amit pedig mi okoztunk! A mi hibánk volt az elhízás! Talán ha a rosszabb lába nem fájt volna és nem kezd el egy lábon állni , akkor a jobbikat sem érte volna akkora terhelés és nem ment volna tönkre a lábfeje!Viszont nagyon sok örömöt is kaptunk Tőle. Szerettük!
Sajnálom, hogy az érdeklődésemmel feltéptem a régi sebeket, nem állt szándékomban :(
Bevallom mivel nálam fiatal korában még azért folyamatosan jött-ment rendezkedett,a másik lábát is letette,
meg ugyan félt de azért kommunikált, jobb híreket reméltem, de hát sajnos nem minden mentési történet végződhet jól.......
Igazából így az írásod alapján utólag, talán sejthető is lett volna hogy a másik lábával a nagyobb terhelés miatt gondok lehetnek stb.... ilyesmikre nem is gondoltam korábban.......
Természetesen egyáltalán nem neheztelek rád a döntésetek miatt, abszolút meg tudom érteni a helyzet alapján amit felvázoltál! :((
A mai napomnak ezzel annyi! Kicsi Jóhoz bújok,mert Ő nyújt számomra némi vigaszt! Talán Drága kicsi Emilkére emlékeztet és korlátaira! Talán az Ő emlékére tartom Kicsi Jót szabad tartásban! A lába miatt emlékeztet reá! De Emilke az Emilke! Higgyétek el nagyon megvisel ezért lenyomtam némi alkoholt! Nagyon hiányzik és szégyellem,hogy 40 éves létemre sírok!
Örülök,hogy érdeklődsz irántuk. Leylát tavaly kiengedtem Kicsi Jóhoz hátha virgonckodnak együtt,de sajnos meglépett. Amikor nálam jártál láthattad milyen magasságban volt az ülőrúdja és azzal is tisztábban voltam,hogy a szobát berepüli a mennyezett magasságába! A szárnyát is visszatudta helyezni normál tartásba,csak időközönként lecsúszott,de vissza is rendezte! Nos tettem fel képeket a "látogatójáról". Sajnos én személy szerint a puszta jelenlétemmel is stresszt okoztam neki. Szóval a lényeg,hogy addig nem volt gond amíg meg nem jelent a "látogató". Ő meglátta,hogy röpdén kívül van és nagy károgás kíséretében szerintem csalta! A károgásra kirohantam és nem kellett volna,mert Leyla összehúzta magát és felpattant a kerítésre. A látogatója pedig a közeli meggyfára,Leyla utána,én meg kerítésen át utánuk! Mire Ők kis röppenéssel a következő szomszédba! Párom pedig körbe csengetve a szomszédokba. Esélyünk se volt,mert sok fa és bokor mindenkinél. Aztán már csak a látogató károgásából sejtettük merre lehet!5 vagy 6 éve volt nálam. Kettős érzésem volt. Úgy látszik a három hétig tartó pólyás testhez rögzített szárny jobban sikerült mint gondoltam. Persze írtam anno,hogy amikor befogtam a szárnyán a vér még meg sem volt alvadva.Szerintem azért gyógyult jól a sérülése mert friss volt amikor rögzítettem.
Sajnos Emilke története szomorúbb! Írhatnám,hogy átadtam ennek-annak,de humánusan elaltattam 2015-ben! Tudod milyen állapotban hoztad hozzám! Leyla röpdélyéből a lakásba hoztam,mert állandóan fekáliás lett a lába,mivel sem repülni, sem pedig 1 cm nem tudott ugrani csak állt. A lakásban már jobb volt a helyzete,de szintén tudod hogy a kéztől mennyire stresszelt. A ketrecében szintén csak ált. A sérült lába mindig sebesedett,ha használta. Ha ruhát tettem alá a ivóvíz borogatása miatt felázott stb. Mivel nőtt jobban és jobban terhelés érte a rosszabb lábát,ezért elkezdte a rosszabbik lábát felemelni. A jobbik lába pedig az állatorvosa szerint a terhelés miatt sűrűn bedagadt,ezért elkezdett csupán csak feküdni. Csak úgy volt szegény!Ez már érzelmileg igen megterhelt bennünket,de még kitartottunk mert hihetetlenül élni akart. Azt viszont már nem tudtuk érzelmileg elviselni,hogy a hátára vágja magát és rikácsolva fájdalmában tépi a saját lábát! Ez sajnos minden napossá vált. Az állatorvosa amputálni akarta a jobbik lábfejét mert igen nagy fájdalmai voltak,de az a tekintet ahogy reám nézett beleégett örökre a lelkembe. Miközben e sorokat írom potyognak a könnyeim,mert elképesztő mennyire élni akart,de a szemeivel könyörgött! Szenvedett! Ne haragudj rám,de nem hagyhattam ilyen nyomorúságban! Ha kéred teszek fel róla képeket is,de csak a te kérésedre! Még egyszer kérlek ne haragudj rám,de nem tehettem mást! Nem szabad mindent mindenáron megmenteni,mert mindkét fél szenvedni fog. Van az úgy,hogy a legnehezebb megoldás a legemberségesebb! Ő már nem szenved!
Üdv mindenkinek!
Már egy ideje olvasom a fórumot, és nagyon örülök hogy ennyi tanácsot, tippet, és segítséget lehet itt kapni, és adni.
Ezúttal én egy kis segítséget szeretnék kérni, ugyanis 2 héten belül elhozok eddigi gazdájától egy szarkát, és eddig áztatott macskatápon nevelte, de tudtommal ez nagyon nem jó. Tehát kíváncsi lennék, hogy ti mit ajánlotok, mivel etethetném (sokszor olvastam hogy valamilyen túrós lágyeleséget adtok madaraitoknak, de receptet nem találtam) és további táplálási és tartási tippre, trükkre, praktikára is kíváncsi lennék, kifejezetten szarka neveléshez :D (a madár 5 hetes, és nagyon virgonc)
Oh, még valamit. Csigát semmiképpen ne. Földigiliszta mehet. Barátnőmnek 14 évesen halt meg a rigója, de semmi baja nem volt, csak sajnos a macskája közbelépett. Fogságban 20-22 évet is elélhet. Egy ismerősömnél most lett 11 éves. Az Ot1019 féle meggyes-szúnyoglárvás keveréknek köszönhetően összeszedte magát, mert romlani kezdett az egészségi állapota.
Szeretném megkérdezni, hogy „napon”, napközelben, a levegőn tartózkodik-e a madarad?
Másik, amit Otnyupo írt a természetes földről, az egy nagyon-nagyon jó megoldás illetve jó szórakozás, időtöltés a rigónak. Anno mivel társasházban laktunk - nem tartozott hozzá közvetlen kert - de szerettem volna megoldani, hogy a madár, madarak a lehetőségeinkhez mérten valamelyest természetes közegükben nevelkedjen így gyeptéglával pakoltam tele a konyhánkat. Később a takarítást leegyszerűsítvén (illetve párom arctorzulása csillapítása érdekében) vásároltam egy nagy ikeás ágyneműtartót, műanyagot, ami könnyen tisztítható és cserélhető benne a föld gyorsan – ez nagyszerű megoldásnak mutatkozott. Nevelt rigóimat hamar taníthattam a giliszta ’rabulejtésére’ illetve komfortos helyet nyújthattam neveltjeimnek. Csak egy ötlet, ami továbbgondolható. Mellékelek fotókat.
Én tudom mi a madaradnak a baja. De mielőtt bármit is írnék ezzel kapcsolatban, engedd meg, hogy gratuláljak a rigódhoz, mert a küllemi torzulások ellenére is gyönyörű madár! :) Látszik rajta, hogy nagy becsben tartott, szépen ápolt!
Szóval, a lábproblémája nem más, mint hiperkeratózis. Első ránézésre tévesen atkának, rühnek is mondhatnánk, de ez nem az. Az atkás madárnak is felnyílnak a pikkelyei, de az más megjelenésű, ezen kívül élősködők esetén a pikkelyek közötti bőrös, tehát lágyabb rész begyullad, emiatt vérzik, levedzik. Az ujjak feldagadnak, és a madár nagyon nehezen jár, ül. Sokszor leesik az ülőrúdról, vagy nagy nehezen, mellre leülve szárnyaival egyensúlyozva próbál megmaradni rajta. Ez már az előrehaladott állapot, enyhébb stádiumban van az a "lisztes" elváltozás, és emellett a madár gyakran csipdesi a lábát, meg nyugtalanul viselkedik, mert viszket és fáj neki. A lábait használatkor kíméli, és emellett gyakran megfigyelhető intenzív csőr- és karomnövekedés is, amelyben ezek torzulhatnak is.
A hiperkeratózis általában a fogságban tartott madarakon jelenik meg és kialakulása táplálási problémákra vezethető vissza. A szóban forgó madár valami olyat kap rendszeresen, ami hosszútávon, alattomosan alakítja ki ezt az elváltozást. Én elég sokat kutakodtam ebben a témában a sergélyekkel kapcsolatban, ami abból állt, hogy jó pár fogságban tartott madárról néztem képeket, videókat és sajnos azt tapasztaltam, hogy a madarak több, mint háromnegyedének valamilyen stádiumú lábvastagodása volt. A legsúlyosabb eset, amit találtam egy olyan seregély volt, akinek annyira durván megvastagodott a lába, hogy két éves korában el is pusztult. Úgyhogy ezért a lábvastagodásért elsősorban a kaja a felelős. Hozzá még jöhet az a fura borzasra kinőtt toll, mint ami a rigód mellén is van (jó pár seregélyt láttam ugyanilyen megjelenéssel), másabb csőr, fej, másabb állás, nagyon egyszerűen úgy tudnám mondani, hogy olyan "tápos" kinézetűvé válnak idővel. Corvi egyébként nagyon jókat írt és köszönöm neki ezúton is, hogy leírta a tanácsokat. Valóban a lágyevőket érinti a leginkább ez a probléma. Véleményem szerint ez még az eddig leírt dolgok mellett azért is lehet, mert a magevő madaraknál sokkal könnyebben meg lehet oldani azt, hogy olyan táplálékkal kínáljuk őket, mint amit a természetben is fogyasztanának (gyommagkeverék, természetben gyűjtött mindenféle gizgaz, bogyók stb).
Sajnos a lágyevők táplálása, főleg még a régebbi időkben soha nem volt igazából lefixált, megoldott, ami a szakszerűséget illeti, és ez, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, előbb-utóbb meglátszott a madarakon, ha egyáltalán eljutottak odáig, mert sok esetben még azelőtt elpusztultak, hogy ilyen torzulások kialakultak volna. Sajnos se a bolti élőeleséggel, se pedig ezekkel a rovarevőknek való patékkal nem lehet csodát csinálni, és akkor még finoman fogalmaztam.
A túróskeverékes módszer lesz neked is a megoldás, hogy a madárkád jobb formába kerüljön. Azért nem úgy mondom, hogy csak a túrós keverék, mert ebben a módszerben más lágyeleségek is szerepelnek, meg természetes táplálékkal való kiegészítés is, tehát ha azt mondanám, hogy etessük túrós keverékkel, az nem fedné száz százalékig a valóságot, de tény és való, hogy ez a keverék a lelke az egésznek, azon belül is a túró. A túrót vannak akik helytelenítik és azt terjesztik róla, hogy nem jó a madaraknak, de ezekkel a tudatlan emberekkel nem kell foglalkozni. A valóság az, hogy az egyik legjobb kaja a fogságban tartott lágyevők számára. Hála Istennek most már ez a negatív felhang egyre inkább kezd lecsengeni, mert egyre többen alkalmazzák komoly sikerrel.
Akkor a lényegre térek. Szóval nekem van egy ilyen segédletem a madarakhoz, abban szerepelnek a pontos receptjei ezeknek a kajáknak. Majd adj meg valami elérhetőséget ahova tudom küldeni. Ez még nincs teljesen kész, de ami neked kell, az már megvan benne. Fontos, hogy mindent úgy kell halálpontosan elkészíteni, ahogyan le van írva. Eléggé szájbarágós, szóval azoknak se szokott vele lenni különösebb probléma, akik még csak most ismerkednek a módszerrel. Igazából neked a túrósra, meg az ebből kifejlesztett meggyes-szúnyoglárvásra lesz szükséged, ami az étrend lágyeleség részét illeti.
Azokat a bolti "csodatápokat" teljes mértékben ki kell iktatni az étrendjéből. Nagy valószínűséggel azok okozzák a láb-, vedlési- és egyéb problémákat. Ezek a rovarevőknek való tápok ígérnek fűt-fát, nagyon szakszerűnek vannak beállítva, meg hangzatos tápanyagösszetétel van rajtuk feltüntetve, de valójában a nyomába se érnek a házilag elkészített valódi lágyeleségeknek. És ez utóbbiaknak –azon kívül, hogy nagyon jól működnek- még az ár-érték arányuk és beszerezhetőségük is jóval kedvezőbb, ami szintén nem egy utolsó szempont. Egyébként ezek a kaják a fogságban legkényesebbnek számító fecskékre lettek elsősorban kidolgozva, így borítékolható a többi madárnál is a siker. Nekem rigós tapasztalatom van a legkevesebb, De mások, akik sok rigót szoktak nevelni és alkalmazzák ezt az étrendet, mindig nagyon jó tapasztalatokról számolnak be. Persze párszor már neveltem én is kisrigókat, akiket úgy etettem, hogy a földigilisztát váltogattam a túrós keverékkel, meg emellé időnként adtam egy kis rovart meg gyümölcsöt. Szépen, probléma nélkül kifejlődtek.
Az étrend megreformálása után első körben azt fogod tapasztalni, hogy vidámabb, aktívabb lesz a rigód, esetleg a szokásosnál többet énekel, hangoskodik. Néhány hét elteltével, főleg ha a tollazatban sok régebbi visszamaradt, vagy hibás toll található, kezdetét veheti egy kompenzáló vedlés. Én ezt más madaraknál már több esetben tapasztaltam. Elég intenzív, szóval ha azt látod, hogy nagyon hullajtja a tollát, akkor ne ijedj meg ettől, hanem örülj neki. Utána idővel a lába is vissza fog vékonyodni olyanra, mint a kintieknek. A szokásos következő vedlésnél lehet számítani arra, hogy majd ledobja a lábáról a felesleget. Lehet, hogy első körben még nem lesz az a tökéletesen vékony, de szebb lesz mint volt, utána pedig idővel újra megcsinálja és akkorra már igencsak visszaváltozik a lába a kívánt állapotúvá.
Úgyhogy összefoglalva túrós keverék, esetleg a meggyes szúnyoglárvás, ha szereti, földigiliszta, mert ez tényleg egy nagyon alapkaja nekik, gyümölcsök, bogyók, és a lisztkukac, amit jobb, ha átteszed kukoricaliszt-finomliszt keverékébe, almaszeletekkel, 10 nap után lecserélve a táptalajt. És meleg helyen tartva őket. Ha így tartod a kukacokat, akkor hatalmasra nőnek és nem lesznek büdösek sem, jó kis kiegészítő kaja válik belőlük, egyéb esetben sajnos ártalmas a madaraknak. Ezen kívül én nagyon bevezetném az étrendjébe a bodzabogyót is. Nemsokára érik, így hamarosan elérhető lesz, és a fagyasztóba is el tudsz tenni egy jó adagot hogy egész évben tudd etetni. Emellé még megpróbálhatod majd a madárberkenye, madárbirs, tűztövis, csipkebogyó négyest.
Ha valami olyat írtam volna le, amit már írtatok, akkor azért elnézést, senkit nem akarok túllicitálni, de ez egy több nap alatt, előre megírt szöveg és már nincs energiám átnézni. Otyopunyó tanácsait érdemes megfogadnod, mert ha valaki, ő aztán nagyon benne van a rigómentésben, tényleg már mindent látott, tapasztalt, ami csak rigóval kapcsolatos lehet és nagyon de nagyon sikeres is a mentésükben, gondozásukban. Majd a tojásrakásról írok, mert az is egy érdekes dolog, de azt később, mert már így is egy regény. Ha sikerül átvezetni erre az etetésre, akkor egészséges és hosszú életű lesz. Sajnos ez a lábvastagodás olyan, hogy nem marad meg egy szinten, hanem idővel általában súlyosbodik, hozva magával egyéb dolgokat, és akár idő előtti pusztulás is bekövetkezhet. Szóval váltani kell mindenképp, de ne aggódj, még nem vagytok elkésve.
Köszönöm a jó szavaitokat,nagyon örülök neki,de ne feledjük el, ez a Ti érdemetek nagyobb részben,mert nagyon sokat tanulhattam(tanulhatok) tőletek!
Én a túrós keveréket már nem kell etessem Kicsi Joval,de a mai napig külön felkínálom az összetevőit és eldönti miből mennyit eszik. És eszi!
Nekem az etetéssel nem sok gondom van,mert kiszolgálja magát. Én csak a hozzáférését biztosítom, ami nagyon változatos. Eldönti mit miből mennyit. Rábízom,mert Ő tudja a szükségleteit,ráadásul a természetből is beszerezheti(rovarok,egér szőröstől stb.) Vannak tikok,ezért külön a szekrény tetején mészgrittet is biztosítok.Ha nem teszek ki neki,feltépi a zsákot. A mennyiséget és milyen időközönként eszi Ő tudja,de eszi(fehér poros csőr). Ha étkezünk a tányérból is szokott válogatni mégpedig úgy,hogy megízleli (ilyenkor látszik a nyelve ahogy ki-be jár). Ha nem kívánja akkor dobja,ha kívánja akkor abból még vesz. Ja és simán kiszedi a számból a rágott ételt úgy,hogy a csőrével kifeszíti a számat. Ha a fogaimat összeszorítom,akkor nagyon finoman(tényleg óvatosan)megkopogtatja,hogy engedjem be és mondja hogy áááá.mikor kicsi volt és etettem arra szoktattam,hogy etetésnél mondtam hogy ááá. Megszokta és tátott. Ha éhes,mai napig odajön hozzánk és mondja hogy ááá. Ja és név szerint megkülönbözteti a gyereket az asszonytól.Pl. Hajnika Jo ááá, vagy Domika Jo ááá. És mindig ahhoz megy,akinek a nevét mondtam. Ezt úgy tanulta meg,hogy akinek a nevét mondtam visszaválaszolt,hogy gyere Jo ááá? vagy kérsz ááát Jo? Ha bizonyos részben ízléstelent írtam,elnézést kérek. Nagyon szép napot kívánok a régieknek,újabbaknak,és a visszatérőknek is!
