Ez valami erős bekattanás lehet a McMesternél, időről időre átrendezi, átfesti valamelyik szereplőjének a szobáját úgy, hogy az illető nem is tud róla. Volt már ilyen a Szomszában is.
Én mondjuk biztosan leb@sznék minden résztvevőt, hogy a megkérdezésem nélkül csinálnak valami olyat, ami engem érint, méghozzá elég tartósan, hiszen az ember nem cserél bútort vagy falfestéket hetente.
A fő bajom azon túl, hogy széttúrják az életteremet az lenne, hogy ha már ennyi időt és energiát fektetnek egy kétes kimenetelű dologba, nem lenne egyszerűbb engem is megkérdezni, hogy a végén biztosan olyan legyen, mint amilyennek én is örülök, nem csak ők.
Miért a doki ismerőseidet X doktornak meg Y doktornőnek (vö. Karcsi doktornő) vagy jogász ismerőseidet akár ügyvédbarátodnak, akár Z profnak hívod?
Nekem van itt pár házzal odébb egy szobrászom, sőt, időnként még kutyát is sétáltatunk együtt, de eléggé tiszteletlen módon csak a keresztnevén hívom, pedig csak szomszédom, nem rokonom.
Nekem már az is sok, ahogy Karcsi és Judit beszél egymással: Karcsi simán tegezi Juditot, de Judit ájult tisztelettel magázza és doktornőzi vissza Karcsit. Szinte egyfajta csendőrpertuban vannak. Azzal a jófej Karcsival beszél így, akit amúgy mindenki tegez, mert olyan laza, mint Etus volt*, csak épp azzal a nővel nem olyan, akivel a napjai nagy részét tölti meg akinek az életébe belepofázgat. Hozzá képest még Éva is lazább Karcsival, holott ők ketten csak a sorozat elején ismerkedtek meg. Igaz, Éva pár évvel idősebb Juditnál, de aligha ez az ok.
*mondjuk persze Etust is mindenki művésznőzte, és ott se förmedt rá senkire, hogy Etus vagyok, ne művésznőzzél itt nekem, sztrovacsek.
Gondolom, van nyomtatója, de ugyanúgy napi szinten szétszedi-összerakja, mint Vágási Feri az övét, monitorostul és gépestül :-D
Amúgy aki rendszersen dolgozik "gépen", kizárt dolog, hogy "elfeledkezzen" arról, hogy valami/bármi nincs benn neki a gépben, hanem csak apapír alapon létezik. (mondjuk nem a családipótlék* igénylőlapról beszélek, hanem bármiről, ami az én szellemi termékem. Tehát, ha most kinyomtatom ezt a hsz-t és megeszi a kutya, nem érdekel, mert itt van fent :-D)
Tehát a Mestink modernizálódik ugyan, de azért le van maradva :-D
Azt meg ugye ne is mondjam, hogy a XXI. században (de már a XX. végén sem) nem volt papír alapon cikkleadás egyetlen egy szerkesztőségben sem... lehet persze, hogy mondjuk hard copyban beérkezett olvasói leveleket vagy nagy emberek véleménycikkjeit így elfogadták, ha azok pont így küldték be, de egy főfoglalkozású újságíró nem így adta be/nem így kérték tőle. (ahogy írtam korábban ehhez még egy molnárferenci kép hiányzott volna, hogy Nagylaki ne maga vigye a szerkesztőségbe a papírra írt cikket, hanem azért a szerkesztőségi küldönc érkezzen, lehetőleg egy 12-13 éves fiú, bokacipőben, bricseszben, sildes sapkában, és ne a házhoz, hanem a New York kávéházhoz, ahol Nagylaki épp a többi író úrral beszélget, míg nád keretre feszített lapokat olvasgatnak :-D
Ma belefutottam a Nagy Mű egyik részébe, amelyikben Viola ül egy étteremben a lánya/unokahúga élettársával, Bátonyival, és következetesen Műűűűvész Úrnak szólítja, Bátonyi pedig ezt teljesen természetesnek veszi (azaz eszébe sem jut azt mondani Violának, hogy szólítsa Zoltánnak).
Nekünk nincs a családban előadóművész, de nehezen tudom elképzelni, hogy családon belül valaki az apját/anyját/lányát/vejét művész urazza/művésznőzze. (Mint ahogy pl. a Lacit professzorozó Évával szemben a nagybátyámat sem hívom mérnök úrnak.)
Nem tudom, ezeket a modoros megszólításokat honnan veszi a Mester, ők talán otthon Műűűvész Úrnak és Műűűűvésznőnek szólítják egymást Mesternével?
Vagy Hegyi Barbi otthon Műűűűvész Úrnak szólítja Zoránt?
Ma az alábbi párbeszédet volt szerencsém elcsípni az Opusz II-ből, elnézést, ha nem szó szerinti idézet, de nagyjából az.
Nagylaki bosszús, miután lekávézta a leadásra szánt cikket, vagyis annak kinyomtatott verzióját.
Nagy Lakli: Ne aggódj, benne van még a gépben.
Nagylaki: Ja, tényleg, egészen elfeledkeztem róla.
Most jut eszembe, van egyáltalán nyomtató az íróasztal környékén? Vagy ez már az a verzió, amit Viola írt gépbe, kinyomtatott, és visszaadta a szerkesztő úrnak, miközben legalább ötször találkoztak közterületen, vagy kávézóban?
Ahogy Irsai olvtársnő szíves történet-zanzásítását olvastam, nekem is beugrott ez a kérdés, vajon mennyi idő állt rendelkezésre a modoros felnőttek attitűdjeivel rendelkező gyermekeknek?
Ha jól rémlik, NINCS PÉNZ, így a gyerekek azt találják ki, hogy karácsonyra (talán.... vagy szül.napra) kifestik Éva hálószobáját.
Ami kedves ötlet... elvileg. Egyrészt, nem árt, ha Éva tett bármi megjegyzést arra, hogy kifestetne, de nem tud/akar.
A másik, hogy nem biztos, hogy egyszer szeretnék arra hazajönni, hogy bármennyire is kedves meglepi, de mondjuk barbie rózsaszín a szobám az addigi halvány levendula helyett.
Egyébként meg ne kritizáld a fiatalok festős ruciját, az se volt jobb, mikro Etus festett a Szomszédokban, csak nem találok róla képet :-D
(csak nagytakarítósat meg permetezőset, de ezek alapján szerintem jobb is, hogy nem találtam :-D)
A Viola ügy meg nagyon jó, igazi Mesteri történetszövés: nagy nehezen kiderül, hogy Viola csak nevelőanyja Tibornak, aki kb. 50 éves koráig mamának/anyukának szólított, egyik napról a másikra Viola lesz. Gondolom, addig ő sem tudta vagy csak nem gondolt rá, de onnan, hogy igen, már csont nélkül levetette azt a kb. 35-40 éves szokását, és Violának hívja. De jó, legyen. Viszont hogy ez kiderül, annyira megrázza Violát, hogy a saját lányát is az unokahúgának kezdi nevezni, amiről Katinka talán nem értesül, mert az ő viselkedésében nem áll be változás a nagy családi titok (NCST) kiderülése után.
Nem úgy az unokáknál, akik ugyan nem is tudnak az egészről (Éva beszéli meg valakivel -Karcsival? Lacival?-, hogy ő tudta, de a lányok nem), tehát teljesen érthető megint, hogy akkor a lányok is, akik 15+ évig nagyizták az apjuk nevelőanyját (aki anyukának/mamának hívta a nevelőanyját), egyik napról a másikra, minden ok nélkül Violának kezdik hívni a nemnagyijukat, akiről ők nem is tudják, hogy nem a nagyijuk....
Szerintem tök logikus az egész és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencse, hogy ez nem akkora fos, mint a BK, hanem egy minőségi sorozat, amiben igazi színészek játszanak! :-D
Jéééézus Mária, a kommenteket olvasva a Mester Opusz II-je valami tébolyult elme szüleménye lehetNE, ha nem tudnám, hogy a Mester zsenialitása messze megelőzi korát. Szürrealista-dadaista-futurista-egyébista remekműve a ma emberének még nem teljesen érthető. Sajnos én főleg kevés hozzá mind értelmileg, mind érzelmileg. Idegrendszerileg főleg.
Tegnap belepillantottam nagyobb kihagyás után, Magdi és Nagy lakli Gábor szobát festettek áttetsző géz kezeslábasban, alatta utcai ruházat. Tényleg így? És hol adnak ilyen szexi ruhavédő munkaruhát? Azt sem értettem, hogy miért titokban festik ki, ha jól értettem, Éva szobáját, mert ment a para, mit fog szólni a mama. Azt sem vágtam, a kisebbik lány, nem jut most eszembe a neve, miért invitálja barátját lovagját annak megtekintéséhez, mit fog szólni Éva a szobához. Ez tényleg egy szerelmespár programja?
Ez a kisebbik Kosáry lány a játszótéren hintázik, apjával beszélget. Mint kiderült, 3 év eltelt, és az éppen szervezés alatt álló karácsonyi ebédet úgy képzeli, hogy azon Judit nem vesz részt. Nagy eszű kislány, tényleg. A nagyanyját meg miért Violának szólítja? Oké, tudom, közben kiderült, hogy mégsem a nagyanyja, de elég sok példát tudok arra, hogy nem nagyikat nagyinak szólítanak. Második házasság szülei. Vagy messzebb ne menjek, anyóst, apóst is sok vő/meny papának/mamának stb. szólítja, nem keresztnéven. Azért Viola elég sokáig nagymamaként volt jelen a lányok életében, igaz, akkor is letagadta magát pont ez a kis rifke telefonon, mert nem akart a nagyanyjával beszélni, szóval szerintem ettől még hívhatná nagyinak.
Ja, és még annyit, hogy a Mester honnan szedte ezt a sok modoroskodó tini-szerepet, fogalmam sincs.
Lécci, ne nevess ki, de nekem időnként eszembe jut, amikor a férjem telefonja csörög és/vagy azon beszél, hogy mekkora egy barom vagyok én, hogy soha eszembe nem jut, hogy
a/ hallgatózni kéne
b/ hogy egy szép nővel, lovaginával/kolleginával mittom, mivel beszél, magyarán, hogy bármi TÖBBET kellene beleképzelnem egy beszélgetésbe, mint ami
Ugyanennyire rutintalan lennék akkor is annak feltételezésében, hogy gyanakodnom kéne ha egy kávézóba belépve meglátnám őt egy asztalnál egy nővel (már persze, ha semmi külön szerelmi viszonyra utaló dolgot nem csinálnának) Leginkább azt hiszem, csak megörülnék, és simán odamennék köszönni, de nem távoznék észrevétlen, hogy aztán fél évig durcizzak, mert biztos megcsal :-D
Így nem tanultam semmit a Mester műveiből :-D
(ahogy a fent nevezett, de időnként azért felbukkanó hölgyeket sem jut eszembe le Szépasszisztens, Szépkolláganő, Szépdoktornő, Szépeladónőzni)
Már majdnem írtam, hogy nincsenek is itthon olyan drámák, mint a Mesternél.... de ennek élesen ellentmond, hogy a legdrámaibb szitu sem eredményez nála semmiféle drámai helyzetet: jelentkezzen, akit felizgatott, mikor Alma és János összevesztek, vagy mikor Katinka meglátta Zoltán Judittal :-D
Katinka kihallgatja Zoltán beszélgetését, aki "fuvolázik" és természetesen a vonal másik végén csak valami szép nő lehet
Éva kihallgatja János beszélgetését, aki természetesen csakis valami szép nővel beszélhet telefonon
Nem szólt senki a Mesternek, hogy ez így unalmas? (költői a kérdés) Mert annyi mindent beszélhettek volna, ami szapulásra ad okot és nem nőhöz kapcsolható: pl egy hétvégi züllés a haverokkal, amit titokban akar tartani, vagy valami családmentes, program (pl. egésznapos pecázás), vagy a legújabb lóversenyfogadás, szóval annyi minden. Miért mindig nőt képzel oda a Mester? vagy Etuskó mindig ezzel ba**tatta és traumatizálta?
"Magdolnában az sem kelt szemernyi feszültséget, hogy a pótapuka menet közben annak a fiúnak az apjává válik, akivel ő szakított, s hogy ez ciki jeleneteket eredményez."
És ha ez nem lenne elég, az sem zavarja különösebben, hogy pótapuka pici fia (úgy is, mint az exe) a húgát kezdi el kefélni. Erre mondom azt mindig, ha megy tovább a sorozat, az sem kizárt, hogy Évával is összejön Nagylaki Jr., a papa meg felpróbálja valamelyik lányt.
De az lett volna az igazi, hogy Nagylaki Sr-nek tényleg van még egy fia, akkor keresztbe-kasul cserélgethették volna a Kosári csajokat....:)
Ha ezt a szexuális szabadosságot nézte Lenke mama a Szomszédokból (bár ők levették a TV hangját, hogy ne idegesítse őket), rohadtul megbotránkozhatott...:)
bár itt ez is kevesebb -az igazi nevekre hasonlító karakter neveken kívül most nem is nagyon jut eszembe ilyen kiszólás, szóval, lehet hogy mégsem akarta keverni?
A Normafánál lángosoztak, amikor Karcsi mesélte, hogy a rádióban egy operát hallgatott az autóban odafele menet, amiben... na most a pontos részletekre nem emlékszem, de valahogy az rémlik, hogy Éva IRL nevével, a Barbarával volt kapcsolatos a dolog.
Jó, ez most egy kis ugrás, de Gáborról mindig az a jelenet jut eszembe, amikor Nagylaki találkozik a Debreczeny Csaba által játszott egyszer megjelenő karakterrel (akiről nem is tudom, ki volt a sorozatban), és mesélni kezd neki Gáborról, hogy mennyire éli az életet, és hogy nem könnyű vele neki egyedül meg ilyenek. Olyan panaszkodva büszkélkedős előadás, hogy neki milyen élettel teli fia van, aki partizik meg csapatja keményen, igazi fiatal.....
Ehhez képest ugye Gábor az, aki elkéredzkedik az apjától, ha tíz után érne haza, aki mindig minden szabályt betart, udvariasan köszön, nem iszik, nem drogozik, ahogy írod, ha a család, akkor eldob mindent és megy és segít, aki minden gondját megbeszéli az apjával, és aki még arra a lányra sem töri rá az ajtót, aki egy terhességgel be akarja palizni, csak szoborzik nap számra a háza leőtt, hátha meglátja (és ha meglátta volna, akkor megmondta volna neki, hogy két hét múlva kedden lesz az esküvőjük és menjen be a csaj az ügyvédjéhez, mert ráíratta a házuk felét és neki is alá kéne írnia :-D...)
Mondhatjuk, hogy Gábor egyetlen kemény akciója az volt, hogy a nővér után a húgra nyomult rá, sőt, a nővér szobája melletti szobában pirospacsizott a hugicával (bár, amilyen "kemény" csákó benyomását keltette, mint szerepileg, mind Galán Géza kinézetileg, lehet, hogy igazából tényleg csak piros pacsit meg ki nevet a végént játszottak, csak azt hitték -mondjuk, ez Ildikó szellemi szintjén szintén nem lenne meglepetés- hogy az ilyesmihez is kell fogamzásgátló meg ilyentől is lehet nőgyógyászati fertőzést kapni.)
És ha jól emlékszem, akkor Magdolnában az sem kelt szemernyi feszültséget, hogy a pótapuka menet közben annak a fiúnak az apjává válik, akivel ő szakított, s hogy ez ciki jeleneteket eredményez.
A Mester világában a ciki jelenet kimerül abban, hogy amikor Éva és János mindenki megnyugtatására eljátsszák, hogy szakítanak, akkor a - még csak-:))) - három fiatal vész-kupaktanácsra ülvén össze, Magdi megzavarja a telefonhívásával az épp új kapcsolatot kezdeni próbáló Gábort. De semmi vész, mert Gábor tudja, hogy a CSALÁD a legfontosabb, s ezért le is pattintja a kis csajszit, s szalad a Kosáry-lányokhoz spekulatíve kitalálni, hogy tkp. nem is szakítanak a szülők (ergo tök felesleges volt az új numerától őt elszakítani, de ez persze fel sem merül benne, hanem örül a megnyugvásnak).
Nyilván óóóóriási buli, hogy az egyikük pasijának az apja lesz az új pótapuka. Akit, gondolom az irl életben az ember lánya szintén nem annyira ismer, mert 16 évesen nem viszi rögtön haza bemutatni a srác a csaját. Persze előfordulhat ilyen, de mondjuk akkor meg az a fura, hogy Magdi és Gábor annyira régen járhatnak, mert ha jól emlékszem, Gábor valamikor a sorozat legelején meséli el, hogy miért nincs anyja, mi történt velük, (ne kérdezzétek, miről beszélgettek akkor, ha ennyit nem tudott és nem csak a sorozat kezdete előtt 1 nappal kezdtek járni) és később is max. Gábor elmeséléséből lehet képe az apjáról, személyesen nem nagyon találkoztak (látták egymást, de nem voltak közös programok)
Ráadásul Ildikó pláne meg van veszve, hogy az apja jöjjön vissza, tehát nem egészen tiszta, miért akarná, hogy bárki, legyen bármennyire jó fej is, az apja helyére lépjen (vagy többférjűséget képzelt el?)
Mondjuk a legegyszerűbb magyarázat, hogy azért fogadják el csont nélkül Jánost, mert János főszereplő, tehát jó ember, és ez ugye már a Szomszédokban is elég volt bárminek az authorizálására, amit egy nem főszereplő, nem jó embernél simán elítélendőnek mutatott a Mester (alkohol, másik szivatása)
