"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol..."
A vita nem mindenki számára jelenti ugyanazt. A kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása, a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul.
A zsarnokok, miután kegyetlenségük kielégülést nyert, jámborrá válnak; minden visszatérne a rendes kerékvágásba, ha a féltékeny rabszolgák nem akarnák kielégíteni a maguk kegyetlen hajlamait. A legtöbb zavart a bárány ambíciója idézi elő, aki szintén farkassá akar válni. Akinek agyara nincs, az álmodik róla; ő is szeretne pusztítani, és a többiek bestialitása által ez sikerül is neki.
Így szólt az Úr: Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt. S azért elhagyja a férfiú az ő anyját és apját, ragaszkodik az ő feleségéhez és ketten lesznek egy testté.
A legtöbb szerencsétlen házasság mélyén jelentéktelen dolgok rejtőznek. Gyakran oly egyszerű dolog is elég volna jó néhány válás elkerülésére, mint például a feleség búcsúintése a reggel munkába induló férje után.
Minden ember, akit Isten szerepre jelöl ki, magányos. Jézus leszólt a keresztről anyjának, mint aki elutasít minden emberi együttérzést. A Szentírás legfélelmesebb szava ez. És Jézus mondotta, hogy aki őt követi, elhagyja családját, elhagy mindenkit. A szerepre kijelölt ember soha nem követel kevesebbet önmagától és követőitől. Nem lehet megváltani a világot, s közben legjobb férjnek, fiúnak és atyának maradni, négy gyerekkel, hitvessel, kanárival és öregségi járulékkal. A szerep mindig teljes magányt, kietlen egyedüllétet, könyörtelen, csaknem embertelen magatartást követel. Minden ember, aki vállalja az emberek ügyét, kénytelen vállalni ezt a magányt és embertelenséget is. Aki ezt nem vállalja, kókler; még akkor is az, ha megfeszítik.
Az álom, és a költészet szabad. Az vagy akinek képzeled magad: lehetsz király, vagy koldus, egyremegy. Anyja után vágyódó kisgyerek? Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek, s ha dalolok...hidd azt, hogy csak neked!
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot, Mely elfeledtet mindent, mindent S meggyógyít minden bánatot... Leolvasom sápadt arcodról A rád erőszakolt hitet És megdöbbenve sejtem, látom, Hogy nem hiszel már senkinek!.. . Ady Endre
A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.
"Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk."
