Természetesen nem ismerem az unokahúgodat, de könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy esze ágában sem volt őszintének lenni, mert attól félt, akkor mit szólnak ahhoz a szoptatósok. És ha azt mondta volna, hogy abbahagyom a szoptatást, mert szerintem már eleget szopott és nekem ez nem élvezet sőt nyűg, no tedd a szivedre a kezed akkor mit írnál róla??? (Ide a bökőt, hogy olyanokat, hogy lám egészségügyben dolgozik, de egy olyan rohadt önző dög, hogy saját magát előrébb tartja a kisbaba egészségénél stb... mert az anyatej... mert a szopás mint olyan érzelmi kapcsolat...)
Hála a LLL áldásos tevékenységének, sikerült a kismamákat jól megosztani. És az ilyesmit nagyon utálom. Egyáltalán, emlékezz a szavamra, ha épségben le akarod élni az életedet akkor állj ellen minden kampánynak!
Alice! Az unokanővéremet naná, hogy elítélem. NEm azért, mert nem szoptat, hanem azért, mert megmagyarázza, miért nem. Ő egy egészségügyi dolgozó, bőven lenne infoja, ha akarná, de fontosabb volt lefogyni, és szétszoláriumozni a bőrét. Amit nem ítélnék el, ha azt mondja, nem szoptatok, apasztom a tejem, mert jobb így a konfortérzetem. De hogy farag ehhez hasonló magyarázatokat, na az a hülyeség. Ja, és még 1et mondott: "engem sem tudott szoptatni anyám, mondta is, hogy én se tudok majd". De könyörgöm, 2 hónapig működött... Na ezek 2004ben valóban kiakasztó dolgok, lásd be!
A lányoddal kapcsolatban így már értem, más a helyzet, és ez egy jó megoldás lesz biztos.
Kedves Angiszeged,
nem vagyok olyan nagyon ellentmondásban önmagammal, csak figyelmesen kéne olvasni amit írtam. Legjobb az anyatej, de ha nem megy, akkor felnő a gyerek tápszeren is. Hogy kinél mi az a "minden" amit megtett, no látod ez már más kérdés. Látod te is bevallottan elitélőleg beszélsz az unokahugodról, holott az a kisbaba 3 hónapig megkapta az anyatejét, így a kezdeti immunitása megvan. Istenem, az ő anyja nem vállalta a sok macerát. Ki tudja mi a jobb a gyereknek, ha az anyja attól lesz idegbeteg, mert véresre feji a mellét, vagy attól, ha nyugodtan megcumiztataja akár védőnőtől beszerzett anyatejjel akár tápszerrel? És itt kezdődik az én óriási ellenérzésem a LLL kampánya ellen, miszerint hasonló stílusban beszélnek mindenkiről, aki nem tett meg "mindent" az ő meglátásuk szerint.
Valóban manapság sokkal több információ áll a szülő nők rendelkezésére (halkan jegyzem meg, hogy ez nem mindig áldás, sokszor inkább átok...), valóban sokat fejlődött a tudomány, de azért engedtessék meg nekem fenntartanom azon véleményemet, hogy olyan hatalmas kárt nem okoz a tápszer, ha egyszer több évtizeden keresztül alkalmazva lett eddig is.
Változik a világ, állandóan új statisztikák születnek, nem felejtem el azt a hatalmas kampányt ami a tojás ellen volt, hogy már napi egy tojás is megemeli a koleszterinszintet - azóta kimutatták, hogy éppenséggel a védőkoleszterint emeli meg (amúgy ha ez így lett volna, én már alulről szagolnám az ibolyát, hiszen mindig is rengeteg tojást ettem és eszem a mai napig is pl.) Meg nem felejtem el azt sem, mikor olyan tudományos cikkek jelentek meg, hogy spenótot enni káros, mert rákkeltő, holott egészen addig az volt a szólás, hogy csak akkor leszel erős kisfiam, ha megeszed a spenótot... és még folytathatnám. Megdöbbenve olvastam pl., hogy míg régen a legelső bevezethető ételnek a krumplit tartották, a LLL honlapján a krumpli az első 10 legjobban allergizáló étel között van...
A koraszülöttekről ne itt vitatkozzunk ha lehet, a korababáknak, még az anyjuk hasában lenne a helyük, természetes, hogy a táplálásukra is más szabályok vonatkoznak.
Ami meg a lányom nyárra való ideköltözését illeti... persze, hogy jobb lenne, ha én minden nap át tudnék menni hozzájuk, de nem tudok, ők a város túlsó felében laknak, egy liftnélküli lepusztult bérház harmadik emeletén, ami nagyjából megfelel egy lakóütelepi ház hatodik, hetedik emeletének lépcsőileg... park egyéb a közelben nincsen pl, ha levegőztetni akarnák a kicsit akkor le kell cipelni a babakocsit ezeken a lépcsőkön a gyerekkel együtt no meg vissza is... hogy csak egyetlen szegmenség említsem...
Mi pedig kertes házban lakunk zöldövezetben, jó levegőn, a házunk összehasonlíthatatlanul komfortosabb az ő lakásuknál. Megnyugtatásodra közlöm, hogy egy teljesen külön lakrészük lesz külön fürdőszobával, külön bejárattal.
És miből gondolod, hogy én mindenbe beleszólok nála? Az, hogy a véleményeményemet itt megírom az egy dolog, de ha olyan nagyon beleszólós lennék, akkor a lányom aki 29 éves egyetemet végzett önálló nő nem akarna magától idejönni, és a férje sem nagyon tiltakozik ez ellen. Nem szoktam neki semmi olyan tanácsot adni ami ellenkezne a mostani felfogással, max a szüléssel kapcsolatos tanácsaimat osztogatom, amik nálam beválltak. Viszont igenis azt tartom, hogy a gyerekágy az gyerekágy, akkor ha lehet ne a háztartással bíbelődjön, hanem a babával, hogy összeszokjanak. Ha nála is kialakult a normál szoptatás, ha már biztos lesz magában, hogy nem szorul tanácsra bátorításra, segítságre, én is sokkal nyugodtabban "engedem vissza" abba a lakásba, amitől éppen mostanság meg akarnak szabadulni a környék (és lakói) miatt...
Kikezdki! ÖRülük, hogy nem adtad még fel, én a helyedben felhívnám az LLLt, vesztenivalód nincs vele, és lehet, hogy tudnak segíteni.
Idikéről más véleményen vagyok, nem hiszem, hogy meg kellene vitatnunk.
Hajrá!
Alice!
Ellentmondasz magadnak. Ami amiatt lehet, hogy van egy alapvetően általános véleményed, és a vita hevében átesel a ló másik oldalára. Nézd csak:
"Meg az immunvédő hatás honnan van? "
"Mert vannak ésszerű korlátozások, meg vannak mik már a pánik dossziéba tartoznak szvsz.
Ez az "anyatej véd csak az immunitástól" szlogen is ilyen."
"de igenis nagyon jó tápszerek vannak, amik szinte tökéletesen helyettesítik az anyatejet!"
"az anyatejnek az a dolga, hogy megtöltse a gyerek gyomrát, ha van akkor jó, de ha nincsen, akkor mással kell megtömni a gyerek gyomrát passz."
Ezek az indulatból született, te "odabaszásaid".
EZeket pedig Nekem írod, mikor nem vagy indulatos:
"Természetesen egy koraszülött esetében szó nem lehet tápszerről"- de miért, ha az egyszer ma már ugyanolyan jó szted, mint az anyatej (talán mégis van immunanyag benne?)
"Én nem vagyok szoptatásellenes, lehet hogy ez jön le a beírásaimból, de ez természetesen nem így van, én azzal értek egyet, hogy tegyünk meg mindent AZ ÉSSZERŰSÉG HATÁRAIN BELÜL a szoptatásért"
De ez a határ ma már kitolódott. RÉgen nem volt AVENT, Medela, stb... mellszívó. NEm volt LLL, nem volt telefon, tejszaporító tea és homeopátiás bogyó. Fogadd el, hogy ma már a rengeteg információ, segítség mellett bizony a nők DÖNTŐ TÖBBSÉGE tudna szoptatni, ha rendelkezik ezekkel az információkkal, és akarja. NE mond, hogy normális, h manapság 50% szoptat. EZ a szám hihetetlen nekem. Csak még ma is vannak olyanok, mint az unokatestvérem, aki a 3hóst alig tudja már szoptatni, mert "kevés a teje már". De ezzel egyidőben adta vissza nekem a mellszívó készülékem, amit kölcsönadtam (azaz esze ágában nem volt felszaporítani). És még ilyet is mondott: "Én már terhesen tudtam, hogy nem lesz elég a tej, mert nem voltak bedurranva a melleim" Igaz, hogy 2hónapig csak szoptatta, ugyanis a gyerek nem fogadta el a tápszert:), de annyi erőltetés után csak beadta a derekát.
"Ami a védőnő általi anyatejes beszerzést illeti... tényleg nem tudom mi most a helyzet, attól tartok védőnője válogatja"
Látod ez is a gond, hogy leírsz vmit, amiről fogalmad sincs, ma hogy van. 30éve nyilván más volt.
Igen, sajnos régen nagyon kevés kis súlyú korababa maradt életben:((. MA már fantasztikus statisztikák vannak, főleg Amerikában:). Mi még kicsit el vagyunk maradva, de lénygesen jobbak az esélyek, mint 15évvel ezelőtt...
Egy újszülött is védtelen. NYilván sokkal erősebb, mint egy koraszülött, vagy beteg baba, de a lehető legjobbat, legtöbbet kell megadnia az édesanyának az első hónapokban, mert ilyenkor a legesetlenebb.
És a vicc ebben a vitában, hogy rendszerint mind2 fél leírja, a "legjobb az anyatej". AKkor miről beszélünk? :)
Semmi közöm hozzá, de biztos jó 5let, hogy a lányodék hozzád költöznek? PErsze mások vagyunk, de az én Anyukám soha semmibe nem szólt bele, CSAK segített, mégsem hiszem, hogy jó lett volna, ha egy házban lakásban vagyok vele a nap 24órájában. A kis családnak a saját környezetében kell összeszokni, leküzdeni a nehézségeket. A nagymamák legnagyobb segítsége sztem, ha OTTHON megfőz, és viszi, ha OTTHON kimos, és visszaviszi a tiszta ruhát, és akkor és abban segít, amire megkérik. De ez az én véleményem, az anyukámmal kitűnően működött, a mai napig majd minden nap jön délelőtt:), persze ma már inkább csak Virághoz, segítségre már nincs szükségünk. De ne vedd rossz néven, ez csak az én véleményem.
.:ANGI:.
Maminti véleményéhez még:
A kikezdkinek írt válaszomban én is arra próbáltam tenni a hangsúlyt, hogy én úgy éreztem megtett mindent. Elment a határig, ahol úgy érezte nincs tovább, és az orvos is azt mondta, hogy anyuka, jöjjön a tápszer. A környezete is úgy látja hogy megtett mindent, a leírtakból is az következik hogy tényleg sokmindent megpróbált. Ó aztán kiöntötte ami a lelkét nyomja, és meg is kapta érte a magáét rendesen. (Biztos jót tett neki meg a tejtermelésnek a sok "építő" kritika", mert szegény ugye azért még próbálkozik, hogy legalább azt a 30ml-t odaadja a babájának...)
És a lényeg: én se nagyon szeretném ha aztán hogy leírom a bánatomat felbukkanának a topikban a mindent tudó nagyokosok, és _kétségbe_vonnák_hogy valóban_mindent_megtettem-e!!! Azt hiszem fel lennék háborodva én is. Mert kik ők hogy kétségbe vonják ezt? Mert tanácsot adni lehet, sőt, sokszor azért vannak a topikok, és hátha bejön valamelyik, és jobb lesz a helyzet, vagy megoldódik a probléma. De ez a fajta feltételezés nagyon is sértő tud lenni. És akkor bizony jöhet a személyes rész, hogy "mit tudsz te erről, végigélted már?"
És itt kapcsolódik az is, ami szintén szóba került, hogy ne legyenek már "félemberek" azok akiknem nem sikerült a szoptatás, vagy a spontán szülés. Kimondottan utálom ha valaki legyint arra hogy császárral szültem, mert ilyenkor én is azt gondolom "mit tudsz te arról, miért lett az, stb, és pláne hogy milyen is az" mert a nagy többség azért legyint, hogy az a könnyebb út...
De ez már egy másik topik témája, szóval itt off.
A topikcím amúgy tanulságos, kitől NE fogadj el tanácsot.
Nagyon fáradt vagyok még egy mondat lemaradt: egyensúlyt segitenék teremteni a két szélsőséges vélemény között, hogy a nő egyensúlyra találjon önmagában.
S természetesen nem mondanám neki azt sem, amit Idike irt, hogy szoptatni mindenki tud, csak akarni kell, és nem meghátrálni a nehézségek elől. Mert szoptatni nem tud mindenki, akármennyire is akarja, akármennyire is legyűrné a nehézségeket. Akaraterőn túl jóadag mázlifaktor is van a dologban. Az ember nem meghátrál a nehézségek elől, hanem elmegy addig a határig, amikor azt mondja, kész, idáig tartott, befejeztem, mostantól jöjjön a tápszeres kiegészités. Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű és egyszerű és bizony nagyon keserves döntés. S sem az nem tesz jót, ha azt érzékeltetik vele, hogy nem tett meg mindent, sem az, ha azt, hogy feleslegesen túlkomplikálja a dolgot és feltupirozza a problémát.
Én arról irtam, hogy mit csinálnak az újszülöttekkel 5 napos korukban és mit a csecsemőkkel 3 hónapos korukban: ugyanazt. Teletömik teával és csak 3 óránként eresztik össze az anyjukkal. (Persze vannak olyan kórházak is, ahol 24 órás rooming-in van, de ez neked a "vadnyugati módszer".) Én is azt mondom, hogy a folyadékbevitel kritikus. S azt is mondom, hogy a folyadékot nem teával kéne bevinni, hanem anyatejjel. Úgy, hogy az anya mellén lehessen minél többet a gyerek, és ha nincsen még, akkor lefejt női tejjel. De ne teáztassák csurig a babát pont a legkritikusabb időszakban.
"Te ugy gondolod hogy osszesen ketfelele lehetoseg van, a mostani, meg az altalad kritizalt? Es ha az elsorol kimondtad, hogy nem igazan jo, maris okvetkezik, hogy barmi mas csak jobb lehet ennel?"
Nem, nem úgy gondolom, hogy összesen kétféle lehetőség van, vagy fehér vagy fekete. Úgy gondolom, hogyha az elsőről azt mondom, hogy nem jó, akkor találni kell egy jobbat. S amit én találtam, azt jobbnak tartom az elsőnél. Ugyanis _átéltem_.
"Szoval mit kene ezzel csinalni, azt, amit itt paran eroltenek, meg jobban elmelyiteni, es feltupirozni a nem ugy csinalas kovetkezmenyeit csusztatasokkal es hazugsagokkal?"
Szerinted? Szerinted én ezt mondtam? Mellesleg, ha voltak is itt csúsztatások, hazugságok semmi esetre sem.
Hogy adnék önbizalmat a problémával küzködő anyának?
Nem legyintenék a problémájára, nem kisebbiteném azt, nem mondanám neki, hogy mit akarsz, örülj, hogy egészséges a gyereke. Ugyanis a nő örül annak, hogy egészséges a gyereke (naná), és még rosszabbul érzi magát attól, hogy dacára ennek rosszul érzi magát.
Nem tekinteném az anyát csak és kizárólag "anyának", akinek elsődleges feladata és kötelessége a gyerekkel való törődés, plusz a család többi tagjának maradéktalan kiszolgálása, hanem XY személyiségnek és egyéniségnek, aki mindsok tulajdonsága mellett épp anya és feleség is. Nem mondanám azt, hogy csak feltupirozza a dolgokat és közben a családja is szenved emiatt, úgyhogy talán abbahagyhatná a hisztit.
Semmiképpen nem mondanám ezt: "Vagy epp ellenkezoleg, emgmondani az igazsagot, hogy a geyreknek kellene a okzpontban elnnie, es ha a gyerek jol van, akkor utolag lenyegtelenek a procedurak. Meg hogy nem kell mindenkinek ugyanazokat a dolgokat csinalnia, csak mert anyak egy csoportja azt sujkolja, rengeteg dolognak kicsi a jelentosege."
Természetes, hogy a gyerek van a központban, de nem szabad megfeledkezni az anyáról sem. És ha a gyerek jól van is, akkor sem lényegtelenek utólag a procedúrák. Az pedig hogy rengeteg dolognak kicsi a jelentősége abból hibás, hogy nem állapithatod meg másnak, hogy minek legyen számára és mekkora jelentősége és minek nem.
Nem mondanám neki továbbá ezt sem: "Az. Es akkor mi van? A gyereket kell buntetni, mert az anya anyasagrol vallott elkepzeleseit nem ugy teljesiti ahogy o azt szerene?"
Nem. Egyáltalán hogy jut ilyesmi az eszedbe? Nem a gyerek teljesiti az anya anyaságról vallott elképzeléseit jól vagy rosszul. Nem a gyerek a hibás. A gyerek sosem hibás. A gyerek jólléte és biztonsága az elsődleges. Pont. Utána jöhet csak az anya - de utána _jön_ az anya!
Ezt se mondanám neki: "Es hogy kene kuzdeni az altalad irt kudarcelmeny eleten at valo elese ellen -- ami lehet hoyg a nonek egy kellemes szorakozas, de az egesz csaladra kivetul, es a tobbieknek, ezt biztosan mondhatom, nagyon is kellemetlen."
Ó, nagyon is tévedsz. Ez minden csak nem kellemes szórakozás. Maga a pokol és közben kivülről tartanod kell magad, pont azért, hogy ne vetüljön a családodra, pont azért, mert az hiányzik a legkevésbé, hogy még le is hisztérikázzanak - akár gondolatban is.
Megpróbálnám felderitetni vele azokat az okokat, amiktől mondjuk a szoptatás nem sikerült neki, mi az amiben még változtathat, mit érdemes eltenni tapasztalatnak a jövőbe nézve, ajánlanám laktációs szakember segitségét, és ha méginkább szükséges, pszichológus segitségét. Mindeközben természetesnek tartanám, hogy ő a legjobb anyja gyermekének, aki a legjobbat akarja az ő és maga számára is, mert ketten vannak, elválaszthatatlan szimbiózisban. Egyébként olvasd el kikezdkinek irt hozzászólásomat, abban leirtam mindazt, amit érzek, amivel segiteni próbáltam neki, ami jó lett volna, ha nekem is elmondják, mert nekem is hiányzott.
Példát is hozok: irtad korábban (1001. hsz:) "anno a noverek meg foglalkoztak a dologgal, a csecsemot precizen megmertek kihozatal elott es utan, es ha nem volt eleg a folyadek, akkor azt ("teaval") potoltak." Sajnos most is csinálják. (Nem csak újszülött korban, hanem később is - az én gyerekemet, amikor 5 napot a Svábhegyen kellett töltenünk egy kivizsgálás miatt pl. emiatt 3 hónapos korábban klasszul rászoktatták a teázásra
Nem ertem ez mire lenne pelda. En arrol irtam, hogy az _ujszulottekkel_ mi tortenik, az eletuk elso 5 napjan, amikor a folyadekfelvitel *kritikus* egy csomo dolog miatt. Hogy 3 honaposakkal mint csinalnak arrol egy betut nem szoltam. A "most _is_ csinaljak"-bol az is nem kotodik sehova.
>Ezért nem kéne erőltetni 3 óránkénti kihozatalt, amikor lehet, hogy a gyerek 10 perccel korábban már megéhezett, üvöltött, belenyomták a teát,
Te ugy gondolod hogy osszesen ketfelele lehetoseg van, a mostani, meg az altalad kritizalt? Es ha az elsorol kimondtad, hogy nem igazan jo, maris okvetkezik, hogy barmi mas csak jobb lehet ennel?
>A terhesség, szülés, szoptatás, meg a többi nagyon is kétoldalú dolog
Az. Es akkor mi van? A gyereket kell buntetni, mert az anya anyasagrol vallott elkepzeleseit nem ugy teljesiti ahogy o azt szerene?
Es hogy kene kuzdeni az altalad irt kudarcelmeny eleten at valo elese ellen -- ami lehet hoyg a nonek egy kellemes szorakozas, de az egesz csaladra kivetul, es a tobbieknek, ezt biztosan mondhatom, nagyon is kellemetlen.
Szoval mit kene ezzel csinalni, azt, amit itt paran eroltenek, meg jobban elmelyiteni, es feltupirozni a nem ugy csinalas kovetkezmenyeit csusztatasokkal es hazugsagokkal?
Vagy epp ellenkezoleg, emgmondani az igazsagot, hogy a geyreknek kellene a okzpontban elnnie, es ha a gyerek jol van, akkor utolag lenyegtelenek a procedurak. Meg hogy nem kell mindenkinek ugyanazokat a dolgokat csinalnia, csak mert anyak egy csoportja azt sujkolja, rengeteg dolognak kicsi a jelentosege.
>Éppen ezért még nem kéne az egészet kell lesöpörni, és elbagatelizálni, hanem segiteni, megtalálni és megoldani a problémákat,
Teljesen egyetertek azzal, hogy segiteni kell, meg hoyg feltarni a problemakat, es azokat megoldani.
Ugy tunik abban mar nem ertunk egyet, hogy mik is a problemak, meg abban vegkepp hogy mely megoldasok jonnek szoba.
>S ha mégis lesöpri valaki az érzelmi oldalt az asztalról, ne csodálkozzon azon, hogy az anyák egyfalkában rontanak rá.
Nem csodalkozom en semmin, plane az indexen, es meg plane ebben a csoportban.
Termeszetesen szo sem volt erzelmes sopreserol, a rarontasnak total mas okai voltak, de vegulis tokmindegy, ideologia akad mindig, ehhez is.
Es most terjunk at valami konstruktiv dologra: TE hogy adnal onbizalmat a problemaval kuszkodo anyaknak?
Én csak néma olvasója vagyok ennek a topiknak, nem is túl rendszeres, mert alapjáratban utálom a parttalan vitákat. De most muszáj beleszólni: Maminti, nagyon-nagyon igazad van. ha te nem írtad volna ezt le, szakítva jobb meggyőződésemmel, megtettem volna én.
A baj csak az, hogy mindazokat a tapasztalatokat, amiket egy egyszer vagy többször szült/szoptató nő átélt, laza kézmozdulattal söpröd le az asztalról, mint nem adekvát és mérhető dolgot. Pedig ő mindezt _belülről_élte_át, és nem kivülről látja, vagy tud róla átolvasva X db könyvet, cikket, tanulmányt, bárakármit. Te a szakmádat (bármi is legyen az) belülről ismered, tudod csinját-binját, pedig lehet, hogy csak egy kis részre vagy specializálódva. Aztán, ha jön egy kivülálló okoskodó, aki elolvasott a témáról ezt-azt-amazt, és még ő oktat ki téged, valszeg te is elveszited a türelmedet. Példát is hozok: irtad korábban (1001. hsz:) "anno a noverek meg foglalkoztak a dologgal, a csecsemot precizen megmertek kihozatal elott es utan, es ha nem volt eleg a folyadek, akkor azt ("teaval") potoltak." Sajnos most is csinálják. (Nem csak újszülött korban, hanem később is - az én gyerekemet, amikor 5 napot a Svábhegyen kellett töltenünk egy kivizsgálás miatt pl. emiatt 3 hónapos korábban klasszul rászoktatták a teázásra, ebben is látom egyik okát, hogy elvesztette érdeklődését és türelmét a szoptatás iránt, és kellett 5 heti szenvedés után tápszerrel pótolni végül, és nem is szopott tovább 8 hónapnál). Én meg - sokakkal együtt - azt mondom, hogy lófütyi a tea, amikor ott vár az anyja mellében a tej, ami százszor többet ér, ráadásul pont erre van kitalálva. A gyerek meg nem egy preciziós műszer, hogy grammra pontosan produkálja a számára előirt mennyiséget. Ezért nem kéne erőltetni 3 óránkénti kihozatalt, amikor lehet, hogy a gyerek 10 perccel korábban már megéhezett, üvöltött, belenyomták a teát, és persze attól eltelve nem akart szopni, hanem elaludt, hanem engedni, hogy az anyjával legyen, akinek mindemellett biztositani kellene a nyugalmat, a megfelelő információt és segitséget, a mellretevés, szoptatás, fejés, tejfokozás és egyebek terén is, és a gyerek igenis akkor szophasson, amikor akar, amikor neki van erre szüksége. Gyakorlati tapasztalat, hogy a tej is jobban beindul, ha az anyja látja a gyermekét, ha minél gyakrabban teszi mellre, és ha nem buzerálják mindenféle beszólásokkal a környezetében lévők.
Ugyanebben a hsz-edben irod: "A szoptatas jonehany anya nezetevel szemben nem rola szol, es nem varazsprocedura, mint a kelet fele forditott szonyegen imadkozas. Hanem a csecsemo taplalasat szolgalja. Es a lenyege roppant egyszeru: a gyerek gymraba keruljon megfelelo mennyisegu, osszetetelu, homersekletu es karos anyagoktol mentes taplalek. slussz."
Az én meglátásom az, hogy a szoptatás egyrészt táplálékot biztositja babának, másrészt ennél jóval többet. Biztositja az első és legalapvetőbb kapcsolatot a gyermek és édesanyja között. Mindamellett, hogy ez a legegyszerűbb módja is az etetésnek, nagyon fontos az édesanya számára is: megerősiti az anyaság érzésében, önbizalmat ad neki, bizony nagyon is számottevő plusszal járul hozzá - és én már borzalmasan unom, hogy ahogy teherbe esek, úgy legyek kezelve, mint egy tartály, aminek az az egyetlen feladata, hogy megfelelően kihordja a rábizott magzatot, megfelelően megszülje, megfelelően táplálja, gondozza, nevelje, hogy azután, ha a gyermek felnőtté válik, ő is ugyanilyen pontos és engedelmes tartállyá váljon az esetben, ha XX-es ivari kromoszóma párral rendelkezik. Azért a helyzet ennél kicsit bonyolultabb és összetettebb. A terhesség, szülés, szoptatás, meg a többi nagyon is kétoldalú dolog, és egész életen át elkiséri a nőt. Ezért is érezzük nagy kudarcnak, ha ilyen-olyan okokból nem sikerült a szoptatás úgy, ahogyan terveztük, vártuk. És nemcsak pár évig, hanem egész életünkben! Éppen ezért még nem kéne az egészet kell lesöpörni, és elbagatelizálni, hanem segiteni, megtalálni és megoldani a problémákat, és az édesanyának újra önbizalmat adni. S ha mégis lesöpri valaki az érzelmi oldalt az asztalról, ne csodálkozzon azon, hogy az anyák egyfalkában rontanak rá.
Mindenki azt irja ide amihez ert. En a tenyket a temarol, te meg alaptalan feltetelezeseidet a szemelyemrol, mint immar egy szep nagy falka. Megfigyeltetd hogy meg egy mondatnyit sem cafolt itt (sem) senki olyan formaban hogy [idezet] nemi gaz, ezzel szemben a valosag hogy [tenyek]?
Itt a vilagitotorony, maga ter ki... :)
(A szuleshez is szerintem jobban ert egy szulesz szakorvos mint egy random no, aki atesett rajta.
Olyan temakhoz, ami itt szoba kerult, mint az imunrendszer fejlodese es mukodese vagy a tej osszetetele pedig aligha lehet a szoptatas altal ismereteket szerezni. )
Derszu ne csináld már te is!
Pasa hímnemű, és aszerint is szólt hozzá, érzelemmenetesen, racionálisan. Mi sértőt mondott ugyan áruld már el? egy SZOPTATNI NEM TUDÓ ANYUKA beírására reagált és szvsz igen hasznos tanécsokat adott a tápszerrel kapcsolatban.
Én pl nagyon szeretem a tojást - nálam egy rántotta 4 tojásnál kezdődik, ha éppen étvégytalan vagyok, lágytojából hatot szoktam enni pohárból sóval, borssal, pirított kenyérrel - aza én nagyon is tudom, melyik tojás a záptojás, melyiknek szép a sárgája, melyik a valódi tanyasi melyik a tépszeres stb... - de mégse tudok tojást tojni. :-)
(Bár a férjem szerint most már kifizetődőbb lenne... :-))) )
UU használata. A legjobb a C6 os potenciál, de ne legyen már c12 se, tehát az a jó, ha alacsonyabb. Napi 3*5 golyó.
Ha magasabb potenciált használsz, akkor pontosan ellentétes hatást érhetsz el vele, szóval erre fontos odafigyelni.
Más az eltérő vélemény, azok cseréje, horribe dictu ütköztetése, egy jó kis izgalmas vita, meg megint más, amikor az egész átcsap személyeskedésbe, és a felek direkt öv alá ütnek.
Babanet vonatkozó topikjait én is olvastam, ráadásul pont a legrosszabb időszakomban, amikor magam is a szoptatásom sikertelensége miatt voltam kiborulva, hát, nem tett jót az biztos. Pontosan ugyanaz a düh, harag, elkeseredés volt bennem is, mint kikezdkiben most, nagyon magamra ismertem. Egy anyukának később még a Kezdőkben tanácsoltam is, hogy pont ezeket a topikokat kerülje el a szélsőségességük miatt, ha jót akar magának, ezzel már javaslatra is kerültem, hogy irjanak be engem is a táblájukba. :)
ha ez igaz, én leszek a legboldogabba világon! évek óta nem szedhetek calritint :-) szoptatás alatt is mehet?
lehet, bejelentkezek az allergológiára...
Idén március elsejétől az OGYI engedélyezte elsőként az allergiaellenes szerek közül a Claritine használatát a terhesség alatt. Az információim 100%-osak.
Ha nem voltak klinikai vizygálatok, amelyet készséggel elhiszek neked, hogy nem végeznek terhes nőkön, én is így tudom amúgy, akkor csakis tapasztalati tényekre alapozva adhatták ki ezt az engedélyt.
A homeopátiával kapcsolatos klinikai kísérleteket nem konkrétan erre a szerre írtam, hanem általában.
Hello bobus! Kösz a tippeket. Az urticát én is szedtem, de nem vettem észre különösebb hatást magamon. Nálunk az arcizmokkal semmi gond, ezt abból gondolom, hogy mikor sikerült szoptatnom, úgy rámcsatlakozott a gyerek, mint egy porszívó, sajgott utána a mellem rendesen, de állati boldog voltam. Szerintem az nem tetszik neki, hogy csak cseppekben jön a tej és emiatt mikor éhes, nincs türelme ennyit dolgozni azért a kevés tejért.
Elhiszem. Akkor ezek szerint az OGYI-nek mindenesetre elegendő volt a tapasztalati tény ahhoz, hogy az országban elsőként engedélyezzék kismamák számára is a Claritine használatát a terhesség időszaka alatt is.
Márpedig ha egy allopátiás szer esetében ez megtörténhet, akkor a homeopátiás szer esetében is igaz lehet ugyanez, és ezeket a szereket nem 10-20 éve figyelik, hanem sokkal inkább 100-200 éve:-)))
Ha valakinek más a véleménye, az még nem boxring, és még a kismimik "csipkés békés világában" sem ért egyet mindenki... kukk bele a babanet ugyanilyen című topicjába vagy a többui olyan topicba, ahol a "szoptatás" avagy a "tápszer" szó szerepel pl... majd meglátod, hogy van egy guru, akit Ibolynak hívnak és amit ő mond az úgy van slussz, aki ellentmond arra jő a szoptatók ádáz haragja... :-(((
:-)
valahonnan mégis tudják pl. azt is, hogy a Claritine nevezetű allergiaellenes szer alkalmazható kismamák esetében is, mert nincsen semmilyen mellékhatása.
Megpróbáltam, de valami miatt nem ment át, de végül is nem írtam benne semmi oylat amit más ne olvashatna, szóval akkor ide is bemásolom:
"Angi kedves,
én válaszolnék, de de az index nem engedi, ezért inkább mailben...
Tudod az az igazság, hogy azért nem szoktan nagyon reagálni a beírásaidra, mert a te történeteddel szemben teljesen védtelen vagyok. Bár nem írtam, de elolvastam a honlapotokat és szinte minden beírást amit te vagy a férjed tett. És egyszerűen csodállak titeket. És őszintén örülök, a kis Virág nagyszerű fejlődéséhez, valóban csodálatos kislány (mellesleg tiszta apja, ha hihetek a fényklépeknek, én még kislányt apjára "ütni" ennyire nem láttam, legalábbis külsőleg!:-))) De a beírásaim soha nem a koraszülöttekre vonatkoznak!
Tudod én általában a normál súllyal időre született babáknál vagyok "otthon" és az ezekkel kapcsolatos emlékekre. Természetesen egy koraszülött esetében szó nem lehet tápszerről, ezt még egy hülye is felfogja, tán még én is. "Az én időmben" egy akkora súllyal született baba mint a kis Virág és szegény kicsi Regina egészen biztosan nem maradt volna életben, még a koraszülött osztályra sem vitték be őket azt hiszem... történetesen mikor a második szülés után egy évvel egészségügyi küreten feküdtem benn a kórházban (1976), akkor jött be egy anyuka, akinél már a második terhesség is korán megindult, adtak neki görcsoldót meg az ágy hátsó lábaI alá raktak egy egy téglát, hogy ne nyomja a baba a méhszájat, de sajnos hajnalban mégis megindult a szülés. Konkrétan emlékszem, hogy a kisbaba élve született 1100 grammal, manapság már vígan megmentik ezeket a kicsi babákat, de akkor egyszerűen és lemondóan berakták egy inkubátorba, aztán reggel közölték az anyával, hogy sajnos nem maradt életben, akkor még semmi PIC meg semmi Czerny meg ilyesmi nem volt, sőt az anyukának az egész szoba a szülésznővel és az ápolókkal az élen azt magyaráza, hogy jobb hogy így történt... AZ AKKORI VISZONYOKAT TEKINTVE talán jobb is. hogy így történt, én is azt mondom. Mert az anyuka fiatal volt és a harmadik terhességét talán ki tudta hordani... és nem volt Dévény meg katona módszer, nem volt semmi!... mindenesetre akkor az volt még a módi, hogy 2500 gramm alatti ujszülöttet nem adtak haza, születhetett akármennyivel, ez volt a választóvonal, most nem tudom mennyi.
Ami a védőnő általi anyatejes beszerzést illeti... tényleg nem tudom mi most a helyzet, attól tartok védőnője válogatja. "Az én időmben" csakis koraszülötteknek járt és csak 3 hónapig. Sőt, akkor az éjszakai szopást is tiltották, mikor mondtam a védőnőnek, hogy a gyerekem - az első, aki még jól szopott és volt is tejem, és még nem vágták fel a mellemet - éjszaka is szopik, akkor engem úgy lebaszott, mint a pengős malacot, hogy mégis hogyan képzeli, ez a gyerek majd kicsattan az egészségtől, ez nem egy koraszülött kis súlyú, ez 3400 grammal született, meg kell szoknia, hogy van éjszaka meg nappal, ha éjszaka sír, adjunk neki teát. (Amúgy ezt vagy 3 nap alatt megszokta...)
A második gyerekemnél meg az volt a helyzet, hogy ott voltam egy 13 hónapossal meg egy ujszülöttel, egy működő mellel - a másikat úgy felvágták, hogy a mellbimbótól indultak és a végén kiderült, hogy egész a mell alatt van a tályog, szóval az összes tejmirigyet átvágták, abban a büdös életben többet nem képződik tej, a másodiknál is csak a fél mellem duzzadt meg időről időre - CSAK ÉPPEN NEM SZOPOTT. Szoptattam volna én egy mellből is, de azért ahhoz a gyerek is kellett vona. De mindig csak kiköpte a mellbimbót, és közben fogyott és egyre sárgább lett. Én fejtem - kézzel - amennyit tudtam, de az a maradék mellem egyre inkább kék-zöld lett a folytonos nyomogatástól, aztán mikor a gyerek 5 hetes lett - kis vézna szerencsétlenség - akkor mondta a gyerekorvos, hogy inkább hagyjam abba, mert a másik mellem is rámehet. Onnantól kezdve kapott tápszert és kezdett hízni.
Úgyhoyg most nem tudom mi van a védőnőt meg az anyetejet illetőleg. A helyzetet még az is bonyolítja, hogy a lányom a szülés előtt egy hónappal ideköltözik a férjével együtt - már munkálkodunk azon, hogy egy elkülönített részt kialakítsunk nekik a házban, duplaággyal, kisággyal, stb - és egész nyáron itt lesznek. És egyszerűen fogalmam sincs, hogy itt ki is a védőnő, ki is a gyerekorvos stb... de gondolom ezt a részét majd a lányom megérdeklődi, végétre is az ő gyereke fog megszületni. Én nagyon nagyon drukkolok, hogy tudjon szoptatni, most éppen egy németországi védőnő taácsát kaptam a szomszédból, aki éppen idehaza volt, miszerint ha azt akaraom, hogy a lányomnak legyen elég teje, akkor igenis feküdje ki a gyerekágyat legalább 4 hétig és szolgáljuk ki, mert szinte minden ezen múlik, mert régen sem véletlenül nevezték gyerekágynak az első 6 hetet, mert akkor a frissenszült anyának teljes pihenésre és ágynyugalomra van szüksége, és a gyerekágy addig tart míg a gyerekágyi folyás - szóval ha ezen múlik akkor nem lesz baj, mert én a lányom seggét is kinyalom, mindent megteszek körülötte, neki csak szoptatnia, pelenkáznia és fürdetnie kell majd - legalábbis így tervezem...
Én nem vagyok szoptatásellenes, lehet hogy ez jön le a beírásaimból, de ez természetesen nem így van, én azzal értek egyet, hogy tegyünk meg mindent AZ ÉSSZERŰSÉG HATÁRAIN BELÜL a szoptatásért, de azért egy gyerek jövőjét nem az határozza meg, hogy az anyja szoptatta-e és mennyi ideig. És bizony kezdek nagyon is egyetérteni Pasával, aki szenvtelenül bár, de bizony az én véleméynemet is mondja. Bár igaza van mamintinek, hogy az ő véleménye nem nagyon illik a kis csipkés békés babatopicba... :-))
Kislányotoknak sok boldogságot, jó egészséget, nektek meg erőt és kitartást, egészséges kisterstvért kívánva
ölel: Aliz"
Lófüttyöt! Kábé két hétig sikerült igazán pihennem, addig itt volt a mamám. Aztán beindultam, sok mindent csináltam, de egyiket sem lehetett pihenésnek nevezni. Pont annyi tejem volt, amennyi a gyereknek kellett. (lehet, hogy lehetett volna több is, kábé kétszer fejtem, de állatira utáltam, és nem láttam értelmét, mert a gyerek megette, amit a mellemben talált, ha több kellett neki, a tej is több lett.)
Nekem homeopatias gyerekorvos mondta, bar en akkor mar nem szoptattam, tehat nekem keso volt...
Ugy tudom, hogy az Urtica a forumon tobbeknek is jo volt...
Egyik sem biztos szer a tejnovelesre, nem biztos, hogy mindenkire egyforman hat.
A biztos sikerhez egyenre szabott alkati szert kellene hasznalni, de azt csak doki tudja megallapitani, hogy mi.
Ezek un. altalanos szerek, es az emberek tobbsegenel elerheto veluk a kivant hatas...
Nekem a homaopatia sok esetben segitett, lehet benne hinni is meg nem is, ez csupan egy lehetoseg a sok kozul, aki akarja, kiprobalhatja, akinek nem szimpi, vagy nem bizik benne, netan fel tole, az ugysem fogja hasznalni oket.
