Sziasztok!
Megírtam a Dubai élménybeszámolómat, a MeinSchiff 5-ös hajóval voltunk még októberben.
2019.10.26-11.04 Dubai, Omán, Abudabi hajóút a MeinsSchiff 5 hajóval
2019.10.26. Indulás Dubaiba
Indulás Budapestről Dubaiba. Emirates légitársasággal, 16.00-as géppel. Izgultam, mert nagy dugó volt az M1-es autópályán, de időben odaértünk, gond nélkül átjutottunk, nem mérték a kézi bőröndöket, sem a súlyukat, sem a nagyságukat, ráadásul volt még egy-egy kis váll táskánk is, azért sem szóltak, csak a feladott poggyászt mérték meg, de bőven 25 kg alatt voltunk, elég lett volna most is egy bőrönd kettőnknek, legalább nem viszünk annyi felesleges holmit.
Volt határ ellenőrzés, pecsételtek az útlevélbe, szokás szerint becsipogtam a biztonsági ellenőrzésen, úgyhogy motozást nem kerültem el most sem. Vittem magammal vér higító injekciós fecskendőt, külön lezárt zacskóban, mellette az orvosi igazolás, de nem kérték, nem foglalkoztak vele.
Pontosan indult a gépünk. Szép nagy boeing gép volt, kb. 50 soros, 3+4+3 ülésekkel. Mi a 36. J, K üléseken ültünk a gép jobb oldalán, ami nagyon jó helyen volt, és nem a szárny felett, ahogy hittem. A légitársaság választotta a helyünket. 48 órával előbb meglehet csinálni ingyenesen az online csekkolást, előtte 6500 Ft-t kért volna fejenként a jó helyekért. Igaz, sokan azt ajánlották, hogy az Emirates gépnek a bal oldalán kell ülni, hogy jól lássuk a pálma szigetet, de nem akartam variálni, elfogadtam azt, amit ők adtak nekünk.
Nagy hely volt a lábnak is, hiába hajtotta hátra az előttem ülő a székét.
Magyar kapitányunk és magyar steward is volt a gépen. Sok magyar is most utazott, mivel most kezdődik az őszi szünet.
Csodás időnk volt végig, láttam egy nagyon szép naplementét, ablaknál ültem. Megnéztem a Mamma Mia című filmet sokadszorra, de annyira jó, hogy nem tudom megunni, finom vacsorát hoztak, lehetett iszogatni, bort, sört, mi csak egy kis bort kértünk.
Jó volt az ellátás is, hasonlóan a tavalyi Quatarhoz, de itt az út végén sajnos összeszedték a plédeket és a fülhallgatókat, pedig azt terveztük, hogy elvisszük a plédet a strandra.
Hamar eltelt az 5 órás út. 23.05-kor pontosan landoltunk Dubaiban. Busszal vittek be a terminálba.
Útlevél ellenőrzés, pecsételés miatt sorba kellett állni, de nem kérdeztek semmit, hogy miért jöttünk.
Poggyászunk rendben megérkezett. Sorakoztunk a taxikhoz, pár percet vártunk rá. Arra kell figyelni, hogy világos színű, színes tetejű taxiba szabad csak ülni, mert azok az olcsóbbak, a fekete színűek, sokkal drágábbak.
Gateway hotelbe vitettük magunkat, ez a Burj Dubai részen van, bookingon foglaltam le. Bekapcsolta az órát, 25 AED-ről indult, 65 lett a vége, mire odaértünk a szállodához.
A szállodában rögtön fizetni is kellett, nem egész 500 dirhamot. (80,- Ft-tal kell szorozni, bár én jó drágán vettem otthon egy keveset 92, Ft-ért)
Az első emeleten a 167-es szobában laktunk, a londíner felvitte a cuccainkat, adtunk neki 10 dirhamot borravalónak. Sajnos egy belső szemét tárolóra nézett az ablak, de a szoba szép volt és a szálloda is. Kiakartunk menni a tetőteraszra, hogy megnézzük a kilátást, de zárva volt már. A szobába visszamenni sem tudtunk, nem működött a kártya, de beengedett a recepciós.
Éjjel 1-kor még sétálni akartunk, ahelyett, hogy aludnánk.
Otthoni időhöz képest még plusz 2 óra volt az eltolódás a nyári időszakban.
A téli szombaton éjjel kezdődik nálunk, így már három órát kell számolni pluszban.
2019.10.27. vasárnap, Dubai megismerése
Reggel időben, fél 9 körül keltünk, a 3. emeleten lévő reggeliző terembe mentünk. Sok féle, svédasztalos reggeli közül választhattunk, főleg indiaknak való ételek voltak, rengeteg féle meleg étel, húsmentesek, de volt sok minden más is, saláta, virsli, tojás, péksütemény, sütemény, gyümölcs, glutén mentes ételek nem voltak, sem kenyér, de hoztunk otthonról. Reggeli után kinéztünk a teraszra, ott is lehetett volna reggelizni, de csodálkoztunk rajta, hogy senki sem akar kint enni, de amint kinéztünk rájöttünk, hogy miért. Rettentő meleg volt már kora délelőtt. Üres volt a medence még és nem volt túl nagy.
Kb.11 óra körül indultunk el várost nézni, először a régi Dubai-t akartunk felfedezni.
Bur Dubajban a Creek dél-nyugati végén kezdődött a 18. században az emirátus történelme, amikor az Abu Dabiból származó beduinok, a baniyák törzse letelepedett itt.
Perzselt a nap. Nagy nehezen kiértünk a Creek partjára, hangulatos volt, ahogy a fa abrák közlekedtek. Isztambul jutott eszembe róla.
Dubai Creek arabul Al Khor egy 13 km hosszú, a szárazföldbe benyúló tengerág, a város ütőere. A Creektől délre fekszik a Bur Dubai nevű városrész, benne a történelmi negyeddel, a Bastakiyával és az emirátus legrégebbi kereskedő házaival.
Beültünk a Bayt Al Wakeel két szintes, árkádos, nagy múltú kereskedőház kávézójába, (1934‑ben épült) melynek hangulatos faterasza a Creek felett közvetlenül húzódik, ahonnét elnézegettük az abrák jövő-menő utasait, hajó forgalmat és a Deira torony házait.
Nagyon finom 100%-os smoothy-kat kóstolhattunk.
Végig sétáltunk a Creek partján, egészen a Bastakiya-ig, ahol Dubai történetének egyik fejlődési szakasza kel életre, a régi városrészben álló, kb. ötven házat perzsa kereskedők építették a 20. század elején korall kövekből és agyagból.
Nagyon hangulatos ez a rész, nekünk tetszett, árnyékolók tették hűvösebbé a sétát. Az óvárosnak ezt a részét lezárták az autóforgalom elől és az épületekben ma éttermek, kávézók találhatók, valamint művészeti galériák, az egyik ilyenbe be is tértünk, ingyenes volt a belépés, nagyon érdekes volt. A falon egy árnyék kiállítás, ilyet még nem is láttunk sohasem, bizonyos faképek vetítettek a falra különböző jó pofa árnyék képeket.
A Dubai Múzeum felé vettük az irányt. A múzeumot a kétszáz éve épült Al Fahidi Fort-ban helyezték el. Iparművészeti tárgyakat, ókori fegyvereket, gyöngyhalászathoz szükséges eszközöket, hajókat mutatnak be. A földszinten az olajárrobbanás előtti időszak hétköznapi életét nézhetjük meg, valamint a régi kézműves mesterségeket. A portékáikat áruló kereskedőket, kézműveseket, életnagyságú figurák mutatják be. A sivatagi állatok éjszakai és nappali életét, valamint az oázis világát bemutató kiállítás is érdekes
A múzeum után visszasétáltunk a Creek partjához, mert szerettünk volna átkelni a túlsó oldalra, a bazáron keresztül mentünk vissza, amely nagyrészt fedett. Már több mint egy évszázaddal ezelőtt is élénk kereskedelem folyt itt. Főleg selymet, brokátot, indiai és kínai kashmír kendőket árulnak itt.
Ugyanolyan erőszakosak itt is a kereskedők, mint más arab városokban, mindjárt rám is akartak volna sózni egy csomó sálat, de elég drágán adták, persze jól le lehet alkudni, de első nap úgy gondoltuk ráérünk még a vásárlásra.
Szép volt az út az abrával és csak 1 dirhamot kértek érte, csak azt hibáztam el, hogy a messzebb menővel keltünk át, onnét jó sokat gyalogolhattunk vissza a régi soukhoz.
Gondoltam, megnézzük az arany bazárt, de mivel nagyon elfáradtunk bepattantunk egy taxiba és a közelebbi Jumeriach strandra akartuk magunkat vitetni. Bekapcsolta az órát, jó sokat mentünk, egy nagyon szép részen rakott le minket, már kezdett lemenni a nap. 83 dirhamot fizettünk, jó sokat, nem érzem, hogy annyira olcsó lenne a taxi. Sajnos itt minden nap 17.-17.30 körül ment le a nap, de azért gyorsan tudtunk egyet mártózni a langyos tengerben, nagyon jó volt, közben élveztük a naplementét.
Szemben volt az épülő óriáskerék, amit a jövő évi expora készítenek és mellette világító fák, hasonlított egy kicsit Szingapúrra.
Sötétben jöttünk el a strandról és egy eléggé nyilvános helyen öltöztünk át.
Megvacsoráztunk egy hangulatos helyen, grill tálakat ettünk, finom volt. Kártyával fizettem itt is, kb 150 dirhamot.
Később tudtuk meg, hogy ez a rész a Dubai Marina városrészen van, Jumeriach beach, mely fehér homokos strand, mellette a Jumeriach beach Residence felhőkarcolói.
4 km hosszú mesterségesen kiépített csatorna tengeri hangulatot kölcsönöz és a víz látványa üdítően hat, a hídról néztük a csatornán kivilágított vacsora hajókat, hangulatos volt.
Metróval akartunk haza menni, hogy kipróbáljuk és sokkal olcsóbb is.
Dubaiban a metró 4 méteres magasságban futó magasvasútként közlekedik, automatikus, nincs vezetője, nagyon tiszta, kulturált és olcsó. Tilos, enni-inni, rágózni, akárcsak Szingapúrban.
A napijegy 22 dirhamba kerül, szerintem ez megéri, főleg, hogyha sokat utazik az ember, nekünk most csak egy útra kellett, ezért nem érte meg.
A metró állomáson az információnál mutattuk a szállodánkat, hogy oda akarunk menni, addig adják a jegyet, így kettőnknek 16 dirham volt egy út. Át kellett szállni a pirosról a zöldre, de jól ki volt minden írva. A metró a föld felett megy, majdnem mindenhol, csak egy kis szakasza van a föld alatt, ezért a metróról lehetett egy városnézést is csinálni, gyönyörködtünk a kivilágított felhőkarcolókban, Burj Kalifában.
Kb. 20 megállót mentünk mire le kellett szállni. Mindenhol tűzijátékokat lőttek fel, olyan érzésünk volt, mintha Szilveszter lenne, karácsonyi fényekkel ki is voltak világítva az erkélyek. Később derült ki, hogy az indiaiaknak volt nemzeti ünnepük és ebben a városrészben lakik a legtöbb.
Azt mondták az otthoniak, hogy ijesztő ez a környék, de nem volt az, teljesen biztonságosan sétáltunk haza az Al Fahidi metró állomástól.
2019.10.28 hétfő, Dubai városnézés és bejelentkezés a hajóra
Korai kelés, mert reggel 9-re jönnek értünk a Dubaiban élő magyarok, akiktől 4 órás város néző programot igényeltem. Kár volt sietni, mert a pakisztáni sofőrünk késett, csodálkozott, hogy nagy bőröndökkel megyünk kirándulni. Szerencsére elfértek a kis buszban hátul.
Dubai Mallban csatlakozott hozzánk a magyar idegenvezető, majd sorban vettük fel a magyarokat. Összesen 13-an voltunk.
Először a Dubai Marinán álltunk meg, itt volt egy pár perces fotó szünet. Nagyon szép hely, de ismerős, tegnap este itt ettünk és sétáltunk, én azt hittem, hogy nem a Marinán vagyunk, mivel a Jumeriach strandra akartam menni, csak az utolsó nap derült ki, hogy ott voltunk, ott strandoltunk a másik oldalon.
A Marina után kimentünk a Palm Jumeriah-ra, amely 2 km hosszú törzsből, 17 „pálmalevélből” áll. A „pálmaleveleken” több millió euro értékű villák állnak. A sziget végén az Atlantisz luxus szálloda látható, amihez hasonlót a Bahamákon láttunk. A Hotel Atlantisz egy rózsaszín kastély, tornyokkal. Nem mentünk el egészen a hotelig, csak messziről nézhettük egy szép strand felől.
A szigeten egy magasvasút vezet végig, a Palm Monorail, amivel érdemes is menni, mert jobban kirajzolódnak a magasabbról a pálma sziget ágai, de leglátványosabb helikopterről.
Ezután a Madinat Jumeriah bazárhoz vittek minket, ami úgy néz ki, mint egy arab falu. mindenütt hagyományos arab stílusban emelt, agyagbarna színű épületek, fából készült erkélyrácsok, árkádos folyosók, teraszok, körülöttük vízi utakkal, amelyeken villanymotoros abrák szelik a habokat. Sajnos hajókázni nem hagytak nekünk időt, pedig nagyon jó lett volna, hangulatos hely, de ősi jellege csak illúzió, mert itt semmi sem régi, minden mesterséges.
Hagyományos souk mintájára készült bazárba vittek be, ahol kaptunk egy kis szabad időt vásárlásra és kávézásra. Itt volt pénzváltó is.
Innét lehetett jól fotózni Dubai jelképét a Burj al Arab szállodát, (másnéven „Arab Tornyot”), 1999-ben nyitották meg, egy mesterségesen létrehozott szigeten helyezték el a tengerben, 300 méterre a parttól. Az épület 321 m magas, 202 lakosztályt alakítottak ki benne. Az emiratus jelenlegi szimbóluma egy dau kibontott vitorláját jeleníti meg, a 28. emeleten lévő kerek platform pedig egy helikopter leszálló hely.
Tettünk egy kört a busszal a Jumeriah Al Quasr Kuoni hotel udvarán és megcsodáltuk az aranylovakat a kertben.
Elhaladtunk a Wild Wadi vizi park mellett is, ami egy csúszda paradicsom. Mellette ott áll a Ski Dubai, ami a Mall of the Emirates bevásárló központban épült fel. Egy beltéri sípályát hoztak léptre itt, a téli sport rajongói mínusz két fokban 5 lesikló pályán síelhetnek, a pályák csak 400 méter hosszúak, de a nehézségi fokuk eltérő.
Mohamed bin Rashid Al Maktoum sejk palotáját sajnos csak nagyon messziről nézhettük, nem
látobatható.
A 2020-as expora készült el egy új attrakció a Dubai Frame (Keret) egy óriási épület, amely keretbe foglalja a várost. A két 150 méter magas torony és középen egy 93 méteres híd igazán jellemző Dubaira. Az aranyozott épület 12,5 milliárd forintnyi Dirhamba került és lényegében egyetlen funkciója van: elkápráztatni.
Az egyik torony lábában alakították ki a bejáratot és itt kapott helyet egy 3D-s kis kiálltás, amely Dubai nem túl hosszú történetét mutatja be. Innen panorámalifttel lehet felmenni az épület tetejébe, ahol száz méteres kilátó hídon sétálhatunk át. A híd közepe üvegből van, amin végig lehet sétálni, főleg ha nincs tériszonyunk!
Ennyi fért bele ebbe a 4 órás városnézésbe, ami szerintem annyira nem érte meg az árát, 70 dollárba került fejenként.
A csoport kiszállt a Dubai Mall-nál, minket pedig elvittek a kikötőbe.
Már várt ránk az új szállodánk a MeinSchiff 5 hajó.
Gyorsan becsekkoltunk, nem volt már senki, 13 órától lehetett bejelentkezni a hajóra, mi meg csak fél 3-ra értünk oda. Útlevelünket elvették, de én vittem másolatot, bár sosem kérték.
A kabinunk készen volt, nagyon szép nagy, tágas belső kabinban laktunk a 10. emeleten. rengeteg szekrény, rakodó polc, fiók, ilyen kabinban még sosem laktunk, nagyon praktikus volt, a szekrényekben fürdőköpeny, papucs, az asztalon egy vázában élő rózsa, kapszulás kávét lehetett inni, amiről azt hittük, hogy fizetős, de az utolsó nap tudtuk meg, hogy napi egy kávé ajándék volt. Hát így jártunk, de a büfé étteremben is volt egy szuper kávé automata, ahol hódolhattunk a kávézás örömeinek.
Ez a hajó olyan közepes méret, az MSC Poesia méreteihez hasonló, csak egy kicsit szerintem alacsonyabb, 12. emeleten volt a büfé és a medence szint.
Nem volt idő még körül nézni, csak annyit állapítottunk meg, hogy rengeteg féle finomság volt a büfében. Lazac evő szenvedélyemnek örülhettem, prémium minőség volt azt megállapíthattuk. Rengeteg finom sütemény és fagyi minden mennyiségben, a fagyi mellett dió, mogyoró, kesu dió, szóró cukrok, stb, minden mi szem-szájnak ingere.
Ez a hajó all inclusive, úgyhogy a prémium italokon kívül minden benne van az árban. Üdítőt, vizet, sört, bort magunknak csapolhattunk, de a pincértől is kérhettünk bármit.
Az itallapon jól le is van írva, hogy mi tartozik bele az all inclusive ellátásunkba.
Az étterem a hajó hátuljában volt, általában hátul szerettünk ülni, mert onnét a legszebb a kilátás, két szintes terasz nyílt az étteremből, de olyan meleg volt, hogy oda ritkán kívánkoztunk kiülni.
4 óra előtt elhagytuk a hajót és fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a Dubai Mall-hoz, mert innét lehet bejutni a Burj Kalifához. Nem kapcsolta be az órát, 68 dirhamot kért.
Jól ki van írva, hogy merre kell menni, de mégis keveredtünk egy kicsit, de szerencsére egy fél óra alatt oda értünk, ahol a vouchert jegyre kell váltani, viszont a liftekhez nagyon sokat kellett várni, ráadásul a csoportokat előre engedték, többek között Rubint Rékát és csapatát is.
A lift 1 perc alatt ért fel a 124. emeletre.
828 méter magas Burj Khalifának a kilátóplatformjáról nézve egészen a horizont széléig ér a házak rengetege. Fentről még a toronyházak is pici játék épületeknek tűnnek.
A felfelé egyre elvékonyodó torony (burj) ezüstösen csillogó homlokzatával, 163 emeletével, 57 felvonójával a világ legmagasabb épülete.
A 124. emeleten, 454 méter magasságban van egy kilátó terasz (At the Top), ide szólt a mi jegyünk is.
Mire felértünk a 124. emeletre, kezdett lemenni a nap. Naplemente előtt akartam menni, hogy lássam világosban és sötétben is a fényeket, de nem kalkuláltam bele, hogy több mint egy órát várakozunk, még jó, hogy egy fél órával előbbre hoztuk a lefoglalt időpontot, fèl 6-ról, 17 órára. Eszméletlen tömeg volt fent, alig lehetett fotózni is.
Azért sikerült valamennyire megnéni a kilátást, láttuk a naplementét és a szökőkutat, aztán várhattunk megint több mint egy órát a lejutáshoz. Sok ember mind egyszerre akart lejutni,
lépésenként jutottunk előbbre, addig gyönyörködtünk a panorámában, közben a zenés szökőkút is elkezdődött.
Végre leértünk és nemsokára elkezdődött Dubai Fountain, vizet, fényt és hangot lenyűgöző módon összehangolt játéka, a mesterségesen kialakított tavon a Burj Khalifa lake-en.
Ezt a városrészt nevezik Dowtown Dubai-nak, nagyon hangulatos sétányok vannak a Burj Khalifa lake mentén és hajókázni is lehet a tavon.
Míg a szökőkút játékát figyeltük, közben a világ legmagasabb épületét csodálatosan megvilágították különféle fényekkel.
Dubai Mall egy bevásárló központ és szabadidő komplexum, kb. 1200 üzlettel, itt található még a Dubai Aquarium, ahol hatalmas halak, cápák úszkálnak.
Rettentő nagy az egész, ezeken kívül van itt még egy korcsolyapálya is, mozi központ, 160 kávézó és étterem, valamint egy vízesés.
Viszontagságos volt ez a mai nap, nagyon elfáradtunk és az egész Mall-ban sehol nem láttunk egy padot, gondolom nem véletlenül, hogy az emberek inkább beüljenek fogyasztani az éttermekbe.
Taxival mentünk vissza a kikötőbe. Ahogy meghallotta a taxis, hogy a kikötőbe megyünk ki is kapcsolta az órát. Mi nem vagyunk erőszakosak és alkudni sem szeretünk, ezért ráhagytuk, de szerintem átvágott, mert visszafelé már 78 dirham lett. Kártyával sem engedett fizetni, úgyhogy saját szakállára dolgozott.
Este 9-re értünk vissza a hajóra, a büfében vacsoráztunk ismét, majd körbe néztünk még, de nem volt semmi érdekes, színház sem, csak a medencénél zenélt egy srác, azt egy picit hallgattuk, aztán aludni tértünk.
2019.10.29 Kedd, Még mindig Dubaiban
Ma ismét nagyon korán kellett kelnünk, mert egy délelőtti sivatagi szafari programra neveztünk be, ezt szintén a magyarok foglalták, elég borsos áron (70 dollár), úgyhogy nem ajánlom, egyénileg kb. a fele és sokkal hangulatosabbak az esti szafarik, csak mi úgy voltunk vele, hogy vacsorát nem szeretnénk, mert bevagyunk úgy is fizetve a hajóra, valamint ezek az esti programok eléggé elhúzódnak és a mi hajónk este 10-kor indult és nem akartunk kockáztatni, hogy elérjük-e a hajót egy dugó miatt.
Reggel 8 órakor várt ránk a kikötő előtt a sofőrünk, nem volt magyar kísérő itt, angolul elég jól beszélt a férfi. Kb. egy órás út volt a sivatagba.
Egy táborba vitt először minket, ahol a délutáni szafarikat szokták bonyolítani, mondta is, hogy délután nagyon forgalmas itt minden, most viszont rajtunk kívül egy pár tartózkodott csak. Itt lehetett volna pénzért quadozni és tevegelni, de mi kihagytuk.
Hamarosan leeresztette a terepjáró autója kerekét és neki indultunk a sivatagi rally-nak. Először egy kicsit félelmetesnek tűnt, ahogy billegett az autó, olyan érzés volt, mintha felakarna borulni, úgyhogy én be is csuktam a szemem, a férjem meg nem győzte szedni a deadalont, de aztán elég hamar vége is lett, megálltunk egy dombtetőn, ahol lehetett fotózkodni. Nem volt most egyáltalán forró a homok, pedig a nap perzselt rendesen, de már október vége volt, állítólag a nyári időszakban nem lehet kibírni, annyira meleg.
A pár férfi tagja, akivel találkoztunk a táborban, a homokban snow boardozott, azt figyeltük még, érdekes volt, de a sípályán azért jobb ez a sport. Hamar fel is adta, mert ugye itt nem volt felvonó, fel kellett másznia.
Kb. 10 perc pihenő után folytattuk az utat, mire kezdtem élvezni, már véget is ért, visszatértünk a táborba, vagyis még előtte elvitt egy teve farmra.
Úgyhogy maga az egész program nem volt még egy óra sem, az oda-vissza út pedig több mint egy óra.
Így 11 körül már a hajón is voltunk és végre volt időnk felfedezni. Pihenő napot tartottunk, nem volt kedvünk visszamenni a városba, inkább strandoltunk, napoztunk a medencénél.
Ezen a hajón, van egy kb. 25 méteres hosszú medence, ahol jókat lehet úszni. A víz is kellemes, nem túl meleg, inkább hidegnek tűnt, de jól esett a 35 fokos melegben.
Jacussi is volt 4 db a hajón, de nem igen kívántuk, mert az viszont meleg volt.
Ebédet ma az olasz étteremben fogyasztottuk el, ami a hajó közepén van az 5. emeleten. Étlapról kell itt választani, de itt is feltüntetik, hogy mi van az árban, mi nem. Pld a pizzáknál négy félét lehetett kóstolni ingyen, a többiért fizetni kellett. A férjem igen örült, mert neki külön tudtak készíteni glutén mentes pizzát, külön sütötték meg az övét a kemencében. Nagyon finom volt, úgyhogy többször visszatértünk ide az út során.
Ebéd után körbe jártuk a hajót, nagyon tetszik, szép hajó és ember léptékű, nem szeretjük a nagy hajókat, főleg a tömeget, de itt nagyon kulturált volt minden, nem volt lökdösődés a büfében sem, nem volt hangzavar.
Egy kis zene szólhatott volna a medencénél és hiányoltuk az animátorokat is, akik szórakoztatják a közönséget, itt inkább a pihenésé volt a fő szerep.
Ma este sem volt színház, ahogy megszokhattuk eddig, ezt hiányoltuk is, hanem egy welcome party-t szerveztek a medencénél. Pezsgő koktélokat kínáltak, a színházban játszó énekesek és táncosok adtak elő egy műsort. Kapitány nem köszöntött bennünket. Néhány tiszt jött ki csak.
A műsor után benéztünk a koncert terembe, ahol a tegnapi srác játszott és énekelt, de hamar vége lett.
A kedvenc bárunkban iszogattunk az est további részében, nagyon jól játszott ez a zenekar, az út végén derült ki, hogy magyarok voltak.
Szinte mindig csak egy vagy két pár táncolt, itt nincsenek olyan bulik, mint az olaszoknál, sajnos.
2019.10.30 szerda, Khasab, Omán
Khasab az ománi Musandams félsziget központi városa közel 20 ezer lakóval. Ez egy modern, oázis jellegű település, a térség kereskedelmi központja. Khasab egyik fő nevezetessége egy 15. századi portugál erődítmény a múzeumával. A múzeumban a látogató betekintést nyerhet a helyi lakosok szokásaiba, hagyományaiba (hajóépítés, kézművesség, zene, irodalom), otthonaik jellegzetességébe.
Khasab városban sok érdekességet nem lehet látni. Az igazi látványosság a norvég fjordokhoz hasonló tengeri öblök, amik mélyen behúzódnak a nyers, zord hegyes környezetbe. Az öblökbe többnyire csak kisebb hajókkal lehet behatolni. A táj izgalmas, lenyűgöző. Mondogatják is a térségről, hogy ez "az arab Norvégia".
Reggel 7 órakor kötöttünk ki. Itt előre leszerveztem egy helyi utazási irodával, hogy elmegyünk egy fél napos hajóútra a fjordok közé.
Jöttek is értünk a kikötőbe, név szerint vártak és kis busszal átvittek a hajó kikötővel szemben lévő másik kikötőbe, ahonnét ezek a kis hajók indultak.
A hajók le voltak terítve szőnyegekkel, párnákkal, nagyon kényelmes, hangulatos.
Érdemes elmenni, nagyon szép a táj, persze, nem hasonlíthatjuk Norvégiához, mert itt kopár hegyek vannak. A hajón megkínáltak minket üdítővel, vízzel, gyümölccsel.
Kb. egy órás út után láttunk delfineket, eleinte jó messze voltak, de aztán közelebb hívták őket, egy másik hajó mellénk szegődött és a két hajó között úszott egy egész delfin család, nagyon érdekes volt, szinte a hajó alá beúsztak, élvezték a hullámokat.
Később pedig horgonyt vetettünk és lehetett úszkálni, snorkellezni, nagyon sok szép halat lehetett látni a víz alatt. Kellemes, langyos volt a víz.
Jó volt ez a kis kirándulás, visszavittek a kikötőbe és mentünk is a hajóra, nagyon meleg volt, nem kívántuk megnézni az erődítményt és a múzeumot.
A buszunk ablakából néztük csak meg a várost és az erődöt.
Visszatértünk a hajóra, ebédeltünk és élveztük a lassanként lemenő nap sugarait, ma korábban lement a nap a hegyek mögé.
17.30-kor indultunk el Khasabból, már kezdett esteledni, este-felé lehetett mindig jókat úszkálni a medencében. Ma még a szaunát is kipróbáltuk. Minden nap meghatározott időpontokban szauna szeánsz volt. Nem igen kívántuk a szaunát, mivel kint is lehetett a napon szaunázni, de mivel bent volt az árban, megnéztük. Jó meleget csináltak nekünk, úgyhogy egy fél óra után alig vártam, hogy mehessek úszni a kellemes langyos vizű medencében.
Már a harmadik esténk volt a hajón és ma rendezték az első színházi előadásunkat. A műsor előtt a kapitány beszédet mondott, kijöttek a tisztek és a shéf is, majd kezdődött a show, de rövid volt nagyon.
Én egy kicsit el is álmosodtam rajta sajnos.
Artisták, énekesek, táncosok adtak elő egy kis műsort, jó volt, de valami nagyobb durranásra számítottunk.
Azt hittük, ha már ilyen ritkán van színház, akkor tartalmasabb, hosszabbak az előadások, mint pld a Norwegian Epic hajón, de tévedtünk.
2019.10.31 szerda, Omán, Muscat
8.30-kor kötöttünk ki Muscatban.
Siettünk kiszállni, mert a magyar idegenvezetőnkkel 9 órás találkozást beszéltünk meg a kikötő bejáratánál és nem olyan gyors a kijutás.
Először egy kis busszal kell menni a kikötő épületéig, majd átsétálni a kikötő épületén, átestünk a kötelező átvilágításokon. Útlevelet nem kértek, nem is volt nálunk, mert még mindig a hajón tartották, nem kértük vissza, de volt nálam másolat, de arra sem volt szükség. Majd a másik oldalon visszaültünk az előző kis buszunkba és az vitt ki minket egészen a kikötő bejáratáig.
Még itthonról előre leszerveztem Fentor-Majer Amandával egy 6 órás kirándulást, a fórumon találtam rá. Nagyon jó választás volt ez a kirándulás és Amanda is profi idegenvezetőnk volt.
Amandával majdnem egyszerre értünk a megbeszélt találkozó helyre, rögtön meg is ismertük egymást.
Rengeteg információval ellátott minket Amanda az egész kirándulás alatt, nagyon élveztük, minden percét.
Ománban abszolút monarchia van. Szultán az uralkodó, itt Ománban járva kevesebb csillogás vesz körül, mint Dubaiban, azonban a gyönyörű tájak és az 5000 éves történelem féltve őrzött építészeti emlékei önmagukért beszélnek.
Omán a mai Közel-Kelet egyik legvonzóbb úti célja, a modern értelemben vett keleti paradicsom, az Ezeregy Éjszaka országa, ahol tökéletes harmóniában egyesül a kényelem és gazdagság az évezredes hagyománnyal és kultúrával.
Először a főváros legszebb építészeti emlékét, a 200 éves Szultán Qaabos Mecsetet tekintettük meg.
Péntek kivételével mindennap délelőtt 8 és 11 között lehet nem muszlimoknak látogatni. Érdemes 8 és 9 között odamenni, mert akkor még nincsenek turistatömegek. Ingyenes a belépés és szabad fotózni. A nőknek ajánlott eleve hozni kendőt, mert helyben a kendő (abaya) kölcsönzése 2 realba kerül. Ragaszkodnak a hosszú nadrághoz/szoknyához és a hosszúujjú zárt felsőhöz kendővel. Kapucni nem játszik. Persze a pasiknak elég a hosszú nadrág.
A királyról elnevezett Nagy Mecset 20 ezer férőhelyes, a világ egyik legnagyobb mecsetje.
Amanda nagyon figyelt arra is, hogy a csoportok előtt oda érjünk, így nem volt tömeg.
Ez Oman legnagyobb mecsete, legmagasabb tornya 90 méteres. 1995-2001 között épült. Omán egyetlen mecsete, amely nyitott, a nem muszlim vallásúak előtt is. A Sultan Qaboos nagymecset fantasztikus mozaikja lenyűgöző példája, mire képes a modern arab építészet. Az első nagy terem a hölgyek imaterme.
A fő imaterem 74,4×74,4 méter és a világ második legnagyobb szőnyege itt található – 1.700.000.000 öltés és 21 tonna és Iránból érkezett. A mecset 300.000 tonna indiai acélból készült, hatalmas belső imatermével (muszallá) és még nagyobb külső udvarával húszezer igazhívő befogadására alkalmas. Az aranyszínű kalligráfiával díszített, hatalmas, kaleidoszkópszerű, színes márvány mihráb-mélyedésen (imafülkén) megcsillan a világ legnagyobb kristálycsillárjának fénye. A nagymecset belső udvarán és előterében ápolt kert – illatos virágerdő pálmaberkekkel.
Kifelé menet az információnál megkínáltak minket az Ománi kávéval, amit a tipikus arab kancsóból, a Dallah-ból szolgálták fel és datolyát is kínáltak hozzá. Nagyon fionom, friss datolyát kóstolhattunk.
Amanda elmondta, hogy amikor megérkezünk egy ománihoz, az első dolga, hogy kávéval és datolyával kínál. Addig nem történhet semmi. A kávé jellegzetes ízét a benne lévő kardamom adja. Ha visszanyújtjuk a kis pohárkát, az azt jelenti, kérünk még. Ha ingatjuk a poharat jobbra-balra, azzal jelezzük, hogy nem kérünk többet.
A tegnapi Khasab-i hajós kiránduláson is megkínáltak ezzel a kávéval, amiről azt gondoltuk, hogy tea, de most kiderült, hogy ez az ő jellegzetes kávéjuk, kicsit furcsa az íze.
Elhagyva a Nagy Mecsetet, következő úticélunk a Királyi Operaház volt. A 2011-ben megnyitott operaház a kortárs iszlám építészet egyik csúcsteljesítménye, operát, balettet, jazzt és arab zenét is játszanak. Puccini Turandot-jával nyitotta meg kapuit a Királyi Operaház Muscatban, ahol már az első szezontól olyan világhírű előadók működtek közre, mint Placido Domingo és Andrea Bocelli.
Az Opera Ház belépővel látogatható és vezetővel, Amanda fordított nekünk.
Kabusz szultán lelkes rajongója és támogatója a klasszikus zenének. 1986-ban alapította meg a 120 fős szimfonikus zenekart, mely nagy hírnévnek és elismerésnek örvend a Közel-keleten. Az arab-iszlám stílusban megépült Operaház úgy néz ki, mint egy palota az Ezeregy éjszaka meséiből.
A Royal Opera House Muscat a tervezéstől a kivitelezésig tíz év munkájának eredménye.
Az Opera Ház látogatása után a Bait Al Zubair helytörténeti múzeumba mentünk, amely az ország történetéről, hagyományairól, művészetéről ad átfogó képet, egy antikvitásokat gyűjtő kereskedő 1998-ban múzeummá átalakított házában mutatja be Omán hagyományos kézműves termékeit, népviseletét, ékszereket és bútorokat és az udvaron makettből van modellezve a város.
Finom kávét ittunk a múzeum udvarán, majd folytattuk utunkat és a hegyekbe.
Egy rövid fotó stop Al Bustan Palace Ritz Carlton Hotelben, ami csodálatos kívül, belül.
A főváros, Maszkat fő látnivalója az Al Alam Palace, a szultáni palotaegyüttes. Kevesen tudják, mit jelképeznek a palota kék-fehér-arany domináns színei: Mindazt, ami az uralkodónak, Kabúsz szultánnak a legfontosabb- A kék a tenger, az ország tengeri kereskedelmének jelképe. A fehér a béke, az ország békeszeretetének jelképe. Az arany szín az ország nagy részét kitevő aranysárga sivatagra utal.
Az Al Alam palota, az ománi szultán, Qaboos palotája kívülről tekinthető meg. Az impozáns épületet a Mirani és Jalali erődök védik, melyeket a portugálok építettek a XVI. században
A kovácsoltvasból készült bejárat előtt hatalmas tér, és a környező kiemelkedő sziklákon vagy dombokon, őrtornyok és várak veszik körbe.
A kirándulásunk a Muttrah bazárnál ért véget, ahol egy színes forgatagba keveredik az ember. A piacon főként indiaiak által üzemeltetett szövetboltokat találni, kasmírgyapjúval, selyemmel, brokáttal, posztóval, muszlinnal, és Isten tudja még mikkel. Szőnyegek halmai, a keleti kézműipar remekei, réz, ezüst, arany edények, ékszerek, dísztárgyak, fazekas- és filigrán munkákkal.
Egyet kerültünk a régi, 200 éves bazárban, majd a tengerparti sétányon visszasétáltunk a hajóra.
Ami a legjobban tetszett Maszkatban, az a csaknem kizárólag fehér falú házak sokaságának látványa a szikár, méltóságteljes hegyek ölelésében. Maguk a lakóházak is többnyire rendezett állapotban vannak és a főváros főcsapásain a tisztaság nagyon rendben van.
A hajóról még gyönyörködtünk egy kicsit Muscatban.
A szultán két jachtja üresen áll a kikötőben, mi meg koktélozgatunk a szép naplementében.
22.30 órakor indultunk csak tovább AbuDabi felé.
Ma megint nincs színház, mert most rendezik a fehér partyt a medencéknél, ide jönnek ki a színház fellépői és adnak egy kis műsort nekünk, majd utána disco.
Olaszoknál ezt is jobban csinálják, azt meg kell hagyni, ott van színház is és még pluszban este kijönnek a táncosok a medencéhez is, valamint az animátorok táncoltatják a népet.
Ezen a hajón nincsenek animátorok, de ez az este egész hangulatosra sikerült. Jó volt a műsor is, több féle színű fényekkel volt megvilágítva a fedélzet, jó pofa volt ahogy mindenki fehérben volt, a műsor után pedig csoki szökőkutakba lehetett mártogatni a finom gyümölcsöket. Haloween kiegészítőkkel díszítették a svédasztalt.
Éjfélig tartott a disco a fedélzeten, sokan táncoltak élvezték, a magyar szaszofonos lány, feldobta a hangulatot.
Sajnos a párom ma nem volt jól, mert glutént tartalmazó süteményt evett, ezért a műsor nagy részéről lemaradt, de a végére odaért és tudtunk egy jót táncolni. Az emelkedett hangulatban sokan ruhástól bele ugráltak a medencébe. Mi pedig az Abtanz bárban folytattuk a táncolást, éjfél után. Ráértünk lefeküdni, mert másnap egész nap tengeren leszünk és lehet pihenni.
2019.11.01 csütörtök, Egész nap tengeren
Végre van egy kis pihenés ma, nem kell korán kelni, ezért elhatározzuk, hogy meglátogatjuk most először az ültetéses éttermet, ami két szintes és a 3.4. emeleten található, az étterem neve: Atlantisz. Jó is, hogy így döntöttünk, mert ma reggel kaviárt lehetett kóstolni a svédasztalon. Az ültetéses étteremben is van svédasztal, plusz még lehet rendelni is az étlapról.
Ez a kaviáros svédasztal egy külön asztalon volt, máshol, mint a többi étel, jégszobrokkal kidíszítve az asztal, kis burgonyás fánkokkal volt felszolgálva a kaviár és két féle ízben.
Még sosem volt szerencsém kaviárt kóstolni, de mivel mindenféle halat imádok, ezért ez is nagyon ízlett.
Reggeli után irány a medencetér, ma aztán volt nyüzsgés, mindenki fürdeni akart, nagyon meleg van napközben, a napon nehezen kibírható, a medencében annál jobban, mivel elég hűvös is volt a vize, de ezt nem bántuk.
Ma este volt a második és egyben az utolsó színházunk.
Az egész út alatt ez a két színház volt csak sajnos. Nem vitték túlzásba, nem is voltunk eddig ilyen hajóúton, ahol spóroltak a színházzal.
De a mai búcsúelőadás nagyon szép volt, ismert musicalekből adtak elő részleteket.
Színház után megismerkedtünk a magyar együttessel, nagyon szuperek voltak, akik ezután mennek nem lesz szerencséjük, mert 11.23-án haza jönnek.
2019.11.02 péntek, Abu Dhabi
Reggel 8 órakor már meg is érkeztünk Abu Dhabi-ba.
Abu Dhabi az Egyesült Arab Emírségek fővárosa és egyben egyik emírsége is. Abu Dhabi a hét emirátus legnagyobb és leggazdagabb állama, a Perzsa-öböl délnyugati részén található. A fővárosban, amely modern világváros 1,5 millió ember él, sok mindent megőrzött a régmúltból.-csodás palotákat, mecseteket.
Abu Dhabi város az ország fővárosa, már önmagában a pénzügyi hatalmából adódóan is. Sokkal gazdagabb, mint az ország többi hat emírsége. Abu Dhabinak kb. 2,5 millió lakosa van és ennek 80 százaléka nem helyi állampolgár.
Dubaihoz képest nyugodt város, eltekintve az építkezések zajától.
A britek 1971-ben adták fel itteni gyarmatukat. Akkor jött létre az Egyesült Arab Emírség, amelynek elnöke Sheikh Zayed, Abu Dhabi uralkodója lett, miniszterelnöke pedig Dubai emírje. Sheikh Zayed egy holtszegény, elmaradott országból teremtett modern világot az olajbevételeknek köszönhetően.
A kikötőből ahogy kijöttünk egy helyi utazást szervező irodába botlottunk, akik több órás városnézést ajánlottak, kedvező áron, úgyhogy inkább őket választottuk
Először a Ferrariworld szórakoztató központba vittek, melynek központi témája az autó és főleg a Ferrari márka.
A témapark a Yas nevű szigeten található, 30-40 percnyi távolságra Abu Dhabitól.
Mi csak bekukkantottunk ide az előtérbe, de akiket érdekel, jó családi program, rengeteg különféle autóvezetési szimulátor van és hullámvasutak. Pld. a Formula Rossa, a világ leggyorsabb hullámvasútja, amely 250 km / órás csúcsidőt ér el mindössze 4,9 másodperc alatt!
Ezután tovább mentünk még mindig a Yas szigeten található Forma1 pályához, ahol a híres autó versenyzők kézlenyomatait is megnézhettük.
Ezután a gigantikus, Nagy Mecset (Sheikh Zayed Grand Mosque)-t látogattuk meg, aminek a felépítése 2007-ben fejeződött be. 30 ezer imádkozót képes egyszerre befogadni. A lenyűgöző, 54 fehér márványkupolával díszített, hatalmas Zayed sejk mecset, pazar díszítőelemei között megtalálható a világ legnagyobb kézi csomózású szőnyege, valamint a világ legnagyobb csillárja is, ami több millió swarowski kristályokból áll, 10 méter átmérőjű és 15 méter magas. Dubaiban nincs ehhez hasonló. Elképesztő építészetileg, csodálatos aprólékos díszítettség, nagyon látványos. A 17.000 négyzetméteres belső udvara akkora, mint 3 focipálya, maga a teret a világ legnagyobb márvány mozaikjaiként jegyzik
Ez a világ egyik legnagyobb mecsete.
Jól kifogtuk, mert rettentő sokan akartak bejutni, sorba kellett állni, több mint fél órát, majd regisztráltatni kellett magunkat, fizetni nem kellett, a kinyomtatott jegyet többször leellenőrizték, volt biztonsági átvilágítás, ott vették észre, hogy egy picit kikandikált a csuklóm a ruhámból, ezért visszaküldtek, mert még ennyi sem látszódhat ki, ezért fel kellett vennem az abayát, ami egy hosszú, kék vagy bordó dzsörzé ruha, jó meleg, van csuklyája is, mert a haj sem lehet szabadon.
Liba sorban menetelgettünk körbe és kijelölt fotó sarkokban lehetett csak fotózni és gyönyörködni a csodaszép mecsetben.
A következő megállónk az Emirates Palace volt, ami szintén elképesztő látványosság. Ez a monumentális palota példa arra, hogy Dubaihoz képest Abu Dhabiban erőteljesebb a törekvés az arab építészeti hagyományok modern korba való átmentésére. Fantasztikus építészeti remek ez a szálloda és konferencia komplexum.
Betudtunk menni, látogathatják a turisták
Arannyal vannak a falak kirakva, ezüst és arany mozaikokkal van díszítve minden. 8 ezer valódi pálmafa van az épületen belül (igaz konzerválva vannak). Több emeletnek külön recepciója van: uralkodói szintek, emeletek vannak, külön a Perzsa-öböl uralkodói részére. Aranyérme automaták is vannak. 1 millió nm-es területen fekszik a hotel. 1,3 km hosszú privát tengerpartja van, aminek a homokját Algériából hozatták. 302 szoba és 92 királyi lakosztály van. 1002 db Swarovski kristálycsillár.Csak ámultunk és bámultunk.
Sajnos a palotát kívülről már nem igen tudtuk körbe járni, mert indulni kellett tovább.
Abu Dhabi múltja elevenedett meg a következő megállónknál a Herritage Village-ben.
Betekintést nyújtott a hagyományos Emirati életbe az olaj felfedezése előtt. Műhelyeiben kézművesek láthatók, sivatagi falut rekonstruál, szép kilátással a tengerpartra.
Az utolsó fotó megállónk pedig egy kilátó pont, ahonnét az elnöki palotát láthattuk.
Ma megint nem volt színház, mivel ma tartották a búcsú bulit a medencénél és ezen a hajón, ilyenkor spórolnak a színházzal is, mivel a fellépők inkább kint mutatják be a produkciójukat. Tanulhatnának az olaszoktól, mert ott minden nap van színház és sokszor még utána később van műsor is a fedélzeten, főleg a karibi utakon, amikor jó az idő este is.
Az ületéses étteremben vacsoráztunk, hogy azt is kipróbáljuk, nagyon finom ételeket szolgálnak fel ott is, étlapról kell választani, körbe ugrálnak a pincérek, hasonlít a többi hajóhoz. Itt nincs senkinek sem asztala, hanem ha van szabad asztal, akkor le lehet ülni, előre kellett volna rendelni speciális menüt, mivel a férjem glutén érzékeny, de megoldották és hoztak neki. Finom sajt különlegességeket kínáltak svédasztalos rendszerben a vacsorához.
Vacsora után felmentünk a felélzetre, kicsit elkéstünk, mert már ment is a búcsú buli, amikor felvonultak a fedélzeten a személyzet tagjai és elköszöntek tőlünk.
A hajó kapitánya a nép közé vegyülve mosolygott és megkértük, hogy fotózkodhassunk vele. Semmi kapitány formája nem volt.
2019.11.03 Vasárnap, visszatérés Dubaiba
Délelőtt még volt egy kis idő, mert csak 11 órára volt tervezve a kikötés Dubaiban, ezért ismét meglátogattuk az ületéses éttermet, hátha lesz még kaviár, de sajnos nem volt, lehet, hogy csak egyszeri alkalom volt a múltkori és pont szerencsénk volt akkor.
Így inkább visszamentünk a büfébe, mert ott jobban eligazodtunk a kínálaton.
Itt ezen a hajón reggel már ki van készítve a pezsgő, úgyhogy még éhgyomorra lehet iszogatni, aki szereti.
Kicsit pihentünk a medencénél és gondolkodtunk, hogy mit csináljunk ma. A párom nagyon szretett volna a hajón maradni, de megtudtam győzni, hogy nézzük meg a november 1-én megnyitott csodálatos kertet.
Egy kis strandolás után egy jót pizzáztunk még a kedvenc olasz éttermünkben, majd elindultunk, a kabinban ismét egy kis figura várt.
Ebéd után elindultunk, hogy megnézzük a Miracle Garden-t, amit minden évben nyári időszakban bezárnak a nagy meleg miatt és télen újra nyitják.
Taxival akartunk elmenni, de végül egy helyi utazás szervezővel alkudtunk meg a kikötőben, hogy vigyen el minket, várjon meg, majd hozzon vissza.
Másfél óra szabad időt kaptunk, de nagyon hamar eltelt, gyönyörűek a virágok, nem tudtunk betelni a látvánnyal. Sokféle Disney figurát láthattunk virágosítva.
Még egy rövid kis megállót tettünk visszafelé a Dubai Marinába és itt tudatosult bennem, hogy ez az a hely ahol első nap is este sétáltunk és másnap is voltunk itt, kicsit összekevertem a korábbiakat, de mindegy, jó volt még egy búcsú sétának is, mert tetszett ez a városrész.
Jó lett volna még egy hajós kirándulás itt a csatornán, de ez már nem fért a programunkba, talán majd legközelebb, ha még erre járunk.
Vacsora után a fedélzetről is búcsúzunk, még egyet táncolunk a kedvenc bárunkban a mgyar zenekarral, majd utána pakolás, készülődés a hajnali kelésre.
Színház ma sem volt szokás szerint.
Viszont amit még szertnék megemlíteni, hogy az egyik bárban nem játszott élő zenekar, hanem a falra vetítették ki őket és úgy zenéltek, ilyet sem láttam eddig.
2019.11.04 Hétfő, hazautazás Budapestre
Hajnalban keltünk, mert reggel 6 órakor elakartuk hagyni a hajót, nem volt semmi akadálya.
Ami nem tetszett, hogy nem kaptam elszámolást a kabinba, úgyhogy reggel még reklamáltam a recepción, de azt mondták, hogy mivel hitelkártyát adtam meg nincs semmi gond és azért maradt el a számla, mert előző este még költöttünk, egy kis búcsú ajándékra.
Tudtunk reggelizni is a hajó közepén lévő éjjel-nappali önkiszolgáló étteremben.
Taxival jöttünk ki a kikötőtőből, megint csibészkedni akart, nem akarta bekapcsolni az órát, azt mondtam neki, hogy nincs dirhamom, kártyával akarok fizetni, nem igen örült neki, útközben megkérdeztem, hogy mennyi lesz, azt mondta, hogy 65 körül, baromi nagy forgalom volt, megint lehetett izgulni, de még jó, hogy időben, reggel 6 órakor lejöttünk a hajóról.
A reptérre negyed 8-ra értünk, de szerencsére gyorsan ment a becsekkolás.
A 3-as terminálból mennek az Emirates gépei, a mi területünkön a 3-4 -et írták, de végül az egyesnél kellett feladni a csomagot, az online csekkolásnál, ide irányítottak. Összesen volt 42 kg a feladott poggyászunk, a kézit nem mérték és a kis táskáért sem szóltak. (25 kg/fő amit lehet fejenként vinni.
Az átvilágításnál szokás szerint besipoltam, megkellett motozni. Cipőt is levettették.
Busszal vittek a repülőhöz. Nagyon hosszú ideig mentünk, hatalmas a reptér. Még a föld alatt is mentünk jó sokáig.
A reptéren is a C39-es kapuig, jó sokat kellett gyalogolni, bementem útközben egy boltba, vettem datolyákat, csokikat.
4 óra 50 perc az út visszafelé, magyarul mondták be, most nem magyar a kapitányunk, angolul köszöntött bennünket 4015 km-t teszünk meg.
45 perces késéssel végre elindultunk. Sajnos nem láttam semmit, mert a szárny felett ültünk és a folyosó mellett.
Az ellátás ugyanolyan jó volt, bár a férjemnek annyira nem volt fogára való a finom lazac, de én örültem neki, cseréltünk, mert én meg a marháért nem vagyok oda.
Az ablak mellett ülő afrikai pasi egy finom likőrt kért, úgyhogy én is megkóstoltam, olyan ízű volt, mint a bélisz. AMARULA a likőr neve.
Behozta a gép a késést elég jól, de a beléptetés nagyon lassú volt, mert egyszerre jött több gép és nagyon lassan pecsételték az útleveleket, úgyhogy több mint egy órát álltunk sorban egy levegőtlen folyosón. A másik sorban ülő nő, aki Ausztráliából jött éppen haza és eléggé viszontagságos útja volt, úgyhogy szegényre éppen akkor tört rá a pánikroham, előre furakodott és elkiáltotta magát, hogy nyissanak ajtót, mert nincs levegő, így már jobban bírtuk a várakozást.
