Milyen jó kis szám volt ez. A nyolcvanas évek elején, amikor egyetemre jártam, a Mozgó Világ volt az egyik legjobb folyóirat. Aki adott magára, annál mindig volt egy példány a táskájában, vagy kabátzsebében, nehogy valami kulturálatlan vidéki bugrisnak nézzék:-)
tényleg nem olyan katartikus élmény, mint az első. Más műfaj. Az első egy a női sors imája, ez pedig egy könnyed, vidám szerelmes dal. Nekem tetszett ez is, akkor is, ha a tartalma nem olyan emelkedett. De hát nem is lehet mindig lázban égni:-)
Ma feltette a második videót is, ez azért nem annyira... Bár rendes kis vidám dalocska arról, hogy eddig neki jó volt egyedül, szabadon, de aztán jött az igazi, és most már ketten vannak szabadon. :) (Pontosabban már hárman.)
patreides, én egész este ezt hallgattam, most tartok kb az ötödik ismétlésnél. nekem ennyire ajánlat még nem jött be, mióta ebbe a topikba járok. Eddig sokra tartottam Palya Beát, de elismerve a művészetét, nem érzetem a magaménak. De ez nóta akkorát ütött, mint a buszkerék. Jó időben is szólított meg, mert szombaton láttam a Rokonokat, és azóta is a Kopjássné Lina alakja jár a fejemben. Úgyhogy most rá is vagyok kattanva az asszonyi sors problémájára. Jó dal. Elgondolkodtató.
Életem egy szakaszában, húsz-huszonöt év előtt, nagyon szerettem a verseket, elsősorban a kortárs magyar költőket. Minél nehezebb, minél több rétegűbb volt a vers, annál jobban. Néha napokig olvastam ugyanazt a verset, amíg úgy érezem, hogy igen már értem. Ez a dal is olyan. Nagyon szép, de nagyon nehezen adja meg magát. Köszönöm, várom a folytatást. Remélem, addig ki tudom bontani ennek a rétegeit, mint a hagymát.
Ebből a zenéből egy rész meg valami régi fogkrém reklámban volt, Pomorin, vagy ilyesmi... Mint a hófehér kavicsok a tengerparton, olyanok lesznek a fogai, ha ezzel mossa... stb. stb. :)
Fogalmazzunk úgy, ennél a hallgató még hezitál az öngyilkossággal kapcsolatban, de ha azt az álmatlanság dolgot meghallgatja, gondolkodás nélkül ledönti a bürökpoharat:-)
"A női erő feltartózhatatlan, vulkánként tör föl a föld közepéből. Születőben van egy új, lágyabb, emberibb világ, ahol felváltja a versengést egymás segítése, a magányos egyént a megtartó közösség, az összeszorított ajkakat a fogvillantós nevetések, a tesztoszteront az oxitocin. Én érzem ezt. És szeretném, ha ti is éreznétek." (Palya Bea)
A Watership Down tévés rajzfilm sorozathoz. Az eredeti rajzfilmhez csak az Art Garfunkel féle Bright Eyes dalt írta, de a sorozathoz már ő írta az egész zenét, amit a Royal Philharmonic Orchestra-val vett fel.
A Caravans film zenéjét is ő írta (és hangszerelte, vezényelte), de azután - ahelyett, hogy filmzene író karriert épített volna ki ezekre alapítva - vett egy hajót, és a családjával két évig körbehajózta a Földet. :)
A hangszerelést, vezénylést saját magától tanulta ki, magát tanította. Úgy, hogy egyszer elvállalt egy ilyen feladatot, és kénytelen volt megcsinálni, aztán elválalt egy újabbat, és így tovább... Mintha valaki úgy akarna megtanulni úszni, hogy beleveti magát a mélyvízbe, és vagy megfullad, vagy megtanul felszínen maradni és úszni. :)
