Azt gondolom, Popper a társaság miatt nem ment el, bár hivták, nem a pénz miatt. Popper, és Müller is a pénzböl él, amit ir, vagy amit az elöadásaiért kap. Söt: sok más is az elöadásiért, vagy csoport foglalkozásiért pénzt kap, anélkül, hogy személyeskednék...
Popper nem vallásos ember, ezért nem tudott volna, vagy nem akart vallásos közegben elöadást tartani. Popper elutasitja Müller Péter tanait, vagy legalább is kételkedik benne, és nem lett volna semmire sem jo egy elöadáson a hitvita...
"Egen. Megint előjött belőlem a neveletlenség. khmmm."
:) Nem kellett nagyon előre jönnie, Messire.:) Alapvetően kamaszosan tiszteletlenül hajigálsz széjjel mindent, ami számodra semmitmondó, nem igazán törődve azzal, hogy van, akinek az a semmi, az ő szintjén meglehetősen gyümölcsöző... De gyanítom, hetvenévesen is ilyen 'kamaszos' leszel...
Úgy látszik, belőlem meg a nevelőnő jön elő únos-úntalan. De inkább únos...:) Bocsánat érte...
"Valóban nem kedvelem Müllert, és ennek oka éppen egy vitája Popperrel."
?
"Azonban van valami hasonlatosság közöttük, de Popper lényegesen értőbb és érzőbb számomra."
Én hol egyiket kedvelem jobban, hol másikat...
Müller a mindennapokban szigorúbb, prófétásabb, a misztikus világban viszont otthonosabb, ösztönösebb; Popper a mindennapokban megértőbb, emberibb, tájékozottabb, a transzcendensben viszont nem találja, bár nagyon keresi a helyét, magát...
"másodlagos iratok. Azok alkalmazásához az alaptanitás, az adott civilizáció ismerete szükségeltetik."
Így van. Nálam ilyen alapok igencsak hiányoznak... Éppen ezért kezdek nehezen komolyabb beszélgetésbe. Ha megközelítek valamit, azt az érzéseimre, ösztöneimre hagyatkozva teszem, nem a nemlétező tudásomra. Tájékozatlanság. Felszínesség. Tudom. De egy-két előnye van: megértőbb vagyok a mások 'hiányosságaival', tévedéseivel szemben, és nyitottabb az esetleges más vélekedésekre.
"Ami azonban az alaptanítások ismeretét illeti, nos valahol leírtam, hogy biza célszerű azokat megismerni, mert az az érzésem, hogy a közös forrásból mindegyik saját mestere szempontjai alapján merít, és minél több vallást ismer meg az ember annál többet fog fel a dolgok lényegét illetően."
Messzemenőkig egyetértek. Né má', Messire, ilyen is van...:)
Szerintem, a csendet ki-ki keresse csak saját magában... Müller is maga-magában, meg mi is magunk-magunkban. Persze, vannak dolgok, művek, gondolatok, nem cselekvő cselekvések, amik ebben a túlzsúfolt világban közelebb engednek, terelnek a belső csendhez. Ez nem jelenti azt, hogy ezek nekünk a csend. Csak afféle, nem tolakodó útjelzők. Ott vannak az ösvény mentén, egyik a másik után, melyik látványosabb, melyik rejtettebb, s rajtunk múlik, hogy mit kezdünk velük és kezdünk-e egyáltalán valamit.
Mindenki abbol merit, amiböl akar, annyit amennyit akar, és olyan uton jár, amilyen uton akar.
Ezt rajta kivül senki el nem döntheti, meg ugyan birálhatja, de minek, mert az utak egyediek, és minden utonjárot tisztelni kell.
Legyen az Müller Péter követö, vagy katolikus, vagy más utakon járo. Legyen még az ekár Amida is...
Egen. Megint előjött belőlem a neveletlenség. khmmm. Valóban nem kedvelem Müllert, és ennek oka éppen egy vitája Popperrel. Azonban van valami hasonlatosság közöttük, de Popper lényegesen értőbb és érzőbb számomra.
Azzal a kitétellel, hogy éppen Kinában, nos azzal azért jöttem elő, mert nem véletlenül jelentek meg vallásokként sajátos másodlagos iratok. Azok alkalmazásához az alaptanitás, az adott civilizáció ismerete szükségeltetik.
Ami azonban az alaptanítások ismeretét illeti, nos valahol leírtam, hogy biza célszerű azokat megismerni, mert az az érzésem, hogy a közös forrásból mindegyik saját mestere szempontjai alapján merít, és minél több vallást ismer meg az ember annál többet fog fel a dolgok lényegét illetően.
a popper nem ment.... a mesterkurzusra vonatkozott??
néztem én is, de felháborító volt az ára. és még mások is nem tetszettek benne. de ha a popper nem ment, az tetszik.
ezekben a szinte elkerülhetetlenül felszínes előadássorozatokban nemnagyon hiszek. de mivel nem voltam ott, ez csak ronda előítéletes viselkedés persze :).
abban, hogy a ji kinggel csak kínában kellene foglalkozni, nem értek egyet. érvényesnek tartom olyan korokra, amikor a népek még közel teljes szeparációban éltek. de ha ma a kínai étterembe simán elmész, és ízlik amit ott eszel, miből véled, hogy a gondolataikban nem találhatsz a számodra tetszőt, sőt akár olyan másféle szemléletet ami pontosan az eltérő világlátásával segíthet valamiféle megértésben. persze nem a jóskönyv kellene hogy az alapirodalom legyen, hanem előbb az azt létrehozó és körülvevő kultúra mozgatóerőit is ismerni érdemes. és az nem ártalmas. semmilyen mély tudás nem ártalmas szerintem. ahogyan minden felszínes viszont az. szintén szerintem.
"kiagyaltak 64 olyan tanácsot, ami ha csak azt használják döntéshelyzetekben, nem okoz különösebben nagy bajt."
A tanácsok jó része nyugalomra, türelemre int, aktív döntéshelyzetben is megfontoltságra. Ez pedig ugye, mindig ráfér az emberre...
"lemodellezték a különféle tanácskéréstípusokat, a választípusokat, mérlegelték az összekerülések valószínűségét,"
Jah, a vonások sokszínűségénél ez már bejöhet, elvben. El kéne gondolkodni rajta, hogy egy adott helyzetből, jósjelből, ha van változó, mindig csak az a hatféle jöhet ki... Végülis a változó hangulata már elővetíti a köv. jelet. És akkor valahol ott lenne a kérdés, hogy vajh adott helyzetben miért is az a változó, => az az irányjel jött ki...
Szkeptikusabban nézve viszont, mindig ott van a 'rosszul kérdeztem', 'rosszul értelmeztem', 'rosszul dobtam', 'ezt majd csak később érthetem meg' lehetősége is.:) Bár egy idő után, azt hiszem, ezeket kiszűri az ember...
"Semmi más, mint a hülyeség ragozása. Müller mindent előszed amiből pénzt csinálhat."
Meglehet. Bár...
Van egy mondásféle, vagy ha nincs, akkor most csinálok egyet, csak neked, Messire:): először azt nézd, mit mond valaki, s csak aztán azt, hogy ki mondja... Ha utóbbi fontos egyáltalán.
Meglehet, ha csak a név után mennénk, egyes topicokat az életben ki nem nyitnánk, egyes könyveket soha el nem olvasnánk és egyes tudásmorzsákat soha el nem sajátítanánk... Ez pedig, ez az előítéletesdi, elég sajnálatos lenne... Főleg ránk nézve.
"Ennek az aránynak és mértéknek megnyilatkozásai voltak a világon minden népnél a táncok, a himnuszok, a dalok, a költemények, az asztronómia, az államtörvények. A kínai Ji-king ezt éppen úgy kimondja, mint a hindu szánkhja, a júdeai kabala, az egyiptomi Thot és a görög Orpheusz."
Ez Ok.
"A Ji Kinggel valójában csak Kinában szabadna foglalkozni."
Akkor viszont az összes többivel is csak a szülőföldjükön foglalkozhatnának. Hmmm? Indiában, Izraelben, annak is csak bizonyos részein, Egyiptomban, és persze Görögországban. Maximum ott, ahol még tobzódott kicsit. Persze lehet, hogy egyik-másikba akkor mégiscsak földszerte érdemes lenne kicsit beleszagolni...
"Itt megint pénzkeresésre használják a sarlatánok."
Pénzt keresni mindennel lehet. Sarlatánkodni is. És?:)
Túl-, meg ki-, meg agyon-, meg áthangsúlyoztam... Voltaképpen nem rólad árulkodtak a szavak, - csak az emberformáról...:)
"de kétségtelen, hogy már a tárgy megválasztásával ohatatlanul elhatárolodunk a többiektöl."
Igen, bármi megválasztásával... Ez itt, akárhogy is, a polaritás világa - ahogy vki itt a fórumon írta. Attól kezdve, hogy idepottyantunk, hogy választhatunk és választunk, attól kezdve ez a különbségtevősdi van, működik... Egészen addig, amíg élünk a választás lehetőségével vagy kényszerével, ki hogy éli meg...
"Viszont azt gondolom, hogy születésünkkor kapott egonk az, ami már 0 éves korban elhatárolodik a többiektöl. És talán ez az élet lényege."
Ühüm...:)
"És ehhez jönnek az elhatárolodást megtestesitö rituális tárgyak valoban."
Tulképpen minden egyes tárgy elhatárolhat, nem? Minden egyes tárgy lehet "rituális", nem? És nem csak azért, mert mindig akadhat egy vallás, egy mitológia, egy érzelem vagy érdek, ami "különlegessé" teszi. Csak azért, mert itt van, mert valahogy viszonyulunk hozzá, mert ahogy észrevesszük, ahogy észbevesszük, máris kategorizáljuk valahogy... És ki így, ki úgy...
"A joskönyv is bármennyire azt gondolod, hogy nem, szintén egyfajta elhatárolodást jelent. Hiszen, van aki kineveti, van akinek a vallása tiltja, van akinek csak az apukája tiltja stb..."
Persze... Nem is tudnék olyan dolgot mondani, amiben a világon mki egyetértene, egyetérezne, ami mkit, kivétel nélkül megelégít. Nem is állítottam, hogy na ez a Jóskönyv aztán az, ami a csúcsok csúcsa és ami egybeboronál bárányt és oroszlánt, csak annyit, hogy a külön úton járók is élni tudnak, élhetnek a lehetőségével, a bölcsességével... Ahogy Tivadar. Vagy Te...
Nem értek egyet veled, de ez nem baj... Egyébként, ha már így beavattál minket a filozófia szó rejtelmeibe (köszönet érte), akkor esetleg felvilágosítanál, hogy ki mondta, hogy "A stílus maga az ember"? Egyszerűen nem tudok rájönni... Köszönöm.
SiriusBlack.
Semmi más, mint a hülyeség ragozása. Müller mindent előszed amiből pénzt csinálhat. Amit ér ez az ember az valamelyik TV csatornán követhető, a bugyuta műsor címe: Noé bárkája.
Azt mondják, Püthagorasz filozófus volt, és azt tanította, hogy minden létező alapelve és kezdete a szám. Ez pedig nem egyéb, mint a szcientifizmus egyik világraszóló ostobasága. A feljegyzések szerint nem lehetetlen, hogy a filozófus szót ő találta ki. Amikor egy alkalommal megkérdezték, ugyan ki vagy te, Püthagorasz, mint erre a kérdésre a legtöbb ember, ő is zavarba jött, és hamarjában nem tudott mit felelni. Ki vagy? Micsoda ügyefogyott kérdés. Az ember megrezzen és elpirul. Erre a kérdésre minden válasz egyformán rossz. Voltak, akik ügyesen kivágták magukat, ilyen Püthagorasz is. Bölcs vagy?, kérdezték. Nem, válaszolt a mester, csak szeretem a bölcsességet (philo-szophosz). Ezt a szót akkor ejtették ki először?
Ami a számokra vonatkozik, az nem ilyen egyszerű. Tudjuk, hogy az őskori hagyomány, amelyet India, Irán, Júdea, Egyiptom és az orpheuszi görögség őrzött, szoros vonatkozásban állott a geometriai arányokkal, a zenei összhang törvényeivel, a színek harmóniájával, az erkölcsi mértékekkel és a számokkal. Ennek az aránynak és mértéknek megnyilatkozásai voltak a világon minden népnél a táncok, a himnuszok, a dalok, a költemények, az asztronómia, az államtörvények. A kínai Ji-king ezt éppen úgy kimondja, mint a hindu szánkhja, a júdeai kabala, az egyiptomi Thot és a görög Orpheusz.
A Ji Kinggel valójában csak Kinában szabadna foglalkozni. Itt megint pénzkeresésre használják a sarlatánok.
Müller Péter hihihihihi életreceptje hahahahaha
Amida
ps. Popper nem ment, he? gondolkodni kell rajta azért!
valahol olvastam, hogy az efféle dolgok mint a ji king, vagy mondjuk a tarot kártya olyan eszközök, amiknek a használatával kapcsolatba lehet lépni a kollektív tudattalannal. talán a jung is írkált effélét. a tarotról biztosan.
a múltkor kigondoltam valamit. mi van akkor, ha mondjuk igaz, hogy a ji king amikor keletkezett akkor hadi egyéb államvezetési célokat szolgált. és emiatt nem egy égből kapott rendszer, hanem egy jól megkonstruált dolog. szerintem nem elképzelhetetlen, hogy az akkori matematikusok, logikával, kombinatorikával foglakozók kiagyaltak 64 olyan tanácsot, ami ha csak azt használják döntéshelyzetekben, nem okoz különösebben nagy bajt. lemodellezték a különféle tanácskéréstípusokat, a választípusokat, mérlegelték az összekerülések valószínűségét, és így csinálták meg. ez már nem bálványimádás. ez már egy kézikönyv tanácstalanoknak. és meglehet, hogy jó valószínűséggel bejön. már ha jól csinálták meg. nem lehet??
Ez igy van pontosan. Hiszen ez az élet minden területére igaz. Söt vannak emberek, aki ezt olyan szinten üzik, hogy félénkséget, ijedelmet okoz nekik mások közege, vagy az idegen helyek...
hmmm.. Én nem éreztem benne, de kétségtelen, hogy már a tárgy megválasztásával ohatatlanul elhatárolodunk a többiektöl. Viszont azt gondolom, hogy születésünkkor kapott egonk az, ami már 0 éves korban elhatárolodik a többiektöl. És talán ez az élet lényege. Bármennyire szeretnénk a közösséghez tartozást, valamiképpen mindig elhatárolodunk a többiektöl, hiszen Én-ek vagyunk...
És ehhez jönnek az elhatárolodást megtestesitö rituális tárgyak valoban. A joskönyv is bármennyire azt gondolod, hogy nem, szintén egyfajta elhatárolodást jelent. Hiszen, van aki kineveti, van akinek a vallása tiltja, van akinek csak az apukája tiltja stb...
Te: Megszemélyesitjük a tárgyat, én ugy veszem, hogy meghivjuk egy találkára oda a szellemet. Ezért aztán bármi lehet, mit találkának jelölünk ki. Mégis az ember szeret a "köreiben" mozogni.
Tudom, hogy ez most off, de ez jutott róla eszembe:
Amikor kitesszük gyerekeink képét mondjuk a dolgozóasztalunkra, az is a "szeretet köreiben" való mozgást jelenti.
Rinpoce
Ez most akár off is lehetne, mert nem kifejezetten a Jóskönyvhöz tartozik, legfeljebb áttételesen...
Szóval én sem tartom bajnak, hogy közelebb próbáljuk hozni azt, ami számunkra - egyelőre - elérhetetlen, hogy így-úgy tárgyiasítjuk, ami megfoghatatlan. Legalább megpróbáljuk.:) Azt sem kifogásolom, hogy ezt ki-ki a maga útján-módján teszi. Tulképpen a Jóskönyvnél az az érdekes, hogy más-más úton járók is élni tudnak a lehetőségével, a bölcsességével.
Ami viszont elgondolkodtatott, az alább általam önkényesen összeollózott és megjelölt szavaid nyomán,
- könnyebb az *oda*fordulás!
- Mégis az ember szeret *a "köreiben" mozogni*.
- *Irányt akarunk adni* a bennünk lévö szeretetnek...
az az, hogy milyen furcsa állatok vagyunk mi, emberek, hogy ösztönösen, mindig keressük az összefogó és megkülönböztető dolgokat, az egy nyájba terelőket és a más nyájtól elhatárolókat... A valahová besorolókat és a valahonnan elválasztókat. Mintha fontos lenne... Persze, fontos. Az egónknak, meg a közösségi egónknak... De egyébként...
Félre ne érts, felfogtam, hogy épp ellenkezőleg szóltál: a 'találka', az istenivel való találkozás volt a lényeg a szavaidban és nem az egyéni/közösségi jelleg, - mégis... A szavak, valahogy, a legjobb szándék ellenére is hordozzák ezt az ösztönös válogatósdit, ezt az osztást és osztottságot... Érdekes...
VAloban egy kicsit fetisizáljuk a dolgokat. De nem érzem, hogy baj lenne. HA egy Krisztushoz, Buddhához, vagy csak az égre nézve imádkozunk, megszemélyesitjük azt a tárgyat, vagy bármit, könnyebb az odafordulás! Megszemélyesitjük a tárgyat, én ugy veszem, hogy meghivjuk egy találkára oda a szellemet. Ezért aztán bármi lehet, mit találkának jelölünk ki. Mégis az ember szeret a "köreiben" mozogni. Tivadar az élö Jézust szereti, rinpoce pedig buddhista képeket, isteneket fest nagy nagy szeretettel.
És ez a lényeg. Irányt akarunk adni a bennünk lévö szeretetnek...
Kérdésedre erdeitündér válaszolt helyettem :)
Természetesen a könyv az csak egy tárgy, de rajta és a tartalmán keresztül beszélek, kérek attól a bizonyos entitástól (nevezzük bárhogyan is) aki reményeim szerint válaszol, segít :)
Azért az emberek mégiscsak elmennek egy 'helyre', ahol van egy vagy több 'tárgy' (templom, megszentelt épület, sztupa, de akárcsak egy emberi-istenivé tett természeti tárgy, egy barlang, egy fa, egy szikla), és legtöbbször abban/annál vagy annak egy kiemelt részénél (feszület, szobor, kép, fal...) fognak bele az imába, a siratásba, a köszönetnyilvánításba, tanácskérésbe, könyörgésbe. A 'beszélgetésbe'... És nem arrébb mennek két sarokkal, két fával, hanem pontosan oda.
Tehát vannak megszentelt helyek és tárgyak, amik akárhogy is, de közvetítők, alkalmasint kizárólagos közvetítők... Ettől persze néhányan hajlamos ezeket a tárgyakat, helyeket fetisizálni, valahogy ilyenkor elcsúszik a hangsúly, a mögöttes megfoghatatlan helyett könnyebb 'imádni' az előtérben lévő megfoghatót... De ez már az a téma, amikor a szertartások, a dogmák, az ereklyék képviselik is, meg el is takarhatják az eredeti lényeget... Nem feltétlenül fedik el, de elfedhetik. Azt hiszem, végülis a hozzáállás őszinteségéről, mélységéről is szó lehet itt. Meg arról, hogy még a földöntúli dolgok megközelítésében is mennyire kötődünk a földi, anyagi dolgokhoz...
Müller becsületességére utal, hogy nem magát magasztalja föl: tulképpen a Jóskönyvet is közvetítőnek tekinti, meg a 'saját', bár hangsúlyosan ihletettnek titulált hozzátoldásait, értelmezéseit is csak mintának, útraindítónak szánja...
Grácia fejemnek, de én a templomban sem imádkoztam soha a kereszthez,sem a rajta lévő korpuszhoz, hanem a megfeszített, de feltámadt (reinkarnálódott) és ma is ÉLŐ Jézushoz.
Elfogadom, hogy a tárgyakban (vagy inkább az eredeti anyagban) is van egy pici isteni szikra, szellem, de azért az nagyságrendekkel alacsonyabb szintü, mint egy tényleges istenszellem.
Nem biztos, hogy igazam van, de én ezt így hiszem.
:-) tr
Ez pontosan igy van. Megszemélyesitünk tárgyakat, kivéve talán a muszlimokat és a zsidokat, akiknél ez tilos, de én ebben semmi rosszat nem látok. Az, hogy valaki gondolatban beszél, vagy hangosan fohászkodik, az mindegy. A lényeg a tárgyon keresztül megszemélyesülö szellemben van!
Igen, igazad van, hogy ésszerűbb egy elképzelt erőhöz intéznünk fohászunkat, és ebben az esetben kiiktatódnak tárgyak.
Én pusztán arra mondtam a lélektani hatást, hogy működik akkor is, ha egy tárgyhoz intézed gondolataid. Mert ilyenkor szerintem azért a tárgy mögött elképzelnek a fohászkodók valamiféle szellemet. Így képzelem el pl. a totemoszlopok körüli "szertartásokat". Nyilván valamiféle "lelket" tettek mögé.
Olyan ez, mint amikor az ember a templomban megáll a feszület előtt, és hozzá "beszél". A feszület csak egy tárgy. De szimbolikus tartalommal bír.
A fohász, a kérés (stb.) mindig valamilyen élő entitáshoz szól, AKI képes arra, hogy a kért dologban segítséget adjon (mégha láthatatlanul is).
Ugyanakkor egy könyv, egy tárgy (stb.) erre nem képes, s aki ebben hisz, ("óriási a lélektani hatása") ellenére bizony csak egyszerű bálványimádó.
Talán itt van egy éles választóvonal a hit és a babona között.
De senkit nem szeretnék a hitéből eltéríteni.
Szerintem ez a könyvhöz való beszédesdi hasonló ahhoz, mint amikor imdákozunk. Jelenthet ugyanolyan pszichológiai erőt, mint amikor Istenhez vagy a Jó szellemvilághoz beszélünk. Imáink nem mindig az Üdvözlégy és hasonlók. Lehetnek magunk által megfogalmazott érzések, vágyak, akaratok, segítségnyújtás kérése, stb.
És ha csak feltételezzük, hogy imáink meghallgatást nyernek (és nem vagyunk benne biztosak), akkor is óriási a lélektani hatása.
Te: "rászoktam arra, hogy oda ülök a könyvhöz és beszélek hozzá. Felvázolom a helyzetet. Elmondom mi a gondom, mit érzek, mit szertnék..stb és kérem, hogy a hallottak alapján segítsen nekem,..." :-))
Ez nagyon aranyos, de ugye csak szóbotlás, hogy te a könyvhöz beszélsz, s a könyvtől kérsz segítséget ?
Szvsz a könyv ugyanolyan élettelen tárgy, mint az inga, v kártya. Eszközök a transzcendens világok és a fizikai létben élő ember között. Ugye nem tartasz okostojásnak, ha azt mondom, a kérdezés, a segítségkérés a jó szellemvilág (Isten) felé irányul mindenkor !?
Boccs.
