Most néztem meg a "Harry Potter és a bölcsek köve" c. filmet. Római katolikusként hadd csatlakozzam a HP-t ellenző táborhoz.
Indoklás: a film kétségkívül nagyon jól van megcsinálva, a sztori pedig egyértelműen pozitív érzelmi töltésű. Da van neki egy másik töltése is: ez egy világ, ahol nincsenek törvények, ez pedig a káosz, a sátánizmus. És ez a két töltés keveredik. Tahát a szerencsételn gyermek (és tudatlan, NLP-hez nem értő felnőtt) gyanútlanul beeszi a cukorkát, nem is feltételezve, hogy az arzénnal van töltve. Tehát: HP egy ravaszul összekevert méreg.
Szvsz ettől még megfelelő felkészültséggel meg lehet nézni a filmet, na meg el lehet olvasni a könyvet, de a fenti véleményt akár egy hozzáértő pap is megmondhatta volna helyettem.
Aki pedig tiltakozna, vagy menjen el egy NLP tanfolyamra, vagy menjen a fenébe.
Olvastam Harry Pottert, és olvastam többféle lektűrt is. A Potter-regény felette áll ezeknek. Utóbbiaknál valami különös darálást éreztem, az írók érdektelenségének darálását.
És Te olvastad a könyveket? Untad őket?
Ismerek olyan műveket, amik még jóval kevesebb dologról szólnak mint a Potter regények (pl . Kafka Átváltozása), mégis remekművek.
Szerintem van mondnivalójuk. Nem akarom megváltoztatni a véleményed, csak tudatni Veled, hogy létezik a tiédtől eltérő vélemény/álláspont/szemléletmód is.
Ha számodra a Potter a negatív pólus, mi a pozitív?
...én is azt láttam a lányaimon, hogy a pillanatyni meseszövése miatt olvassák, de nincs maradandó tartalma... olyan - kis túlzással -, mint a videoklippek, vagy a reklámok nagy része...
A 10 évest jobban megfogta, de ő az, akiben a mesék jobban elevenednek, a 12 éveskémet a második kötet már untatta, nem szól ez semmiről, mondta... én meg örültem, de örültem annak is, hogy a 10 éves egy-egy hét alat a suli mellett elolvasott egy-egy kötetet... szokta a szeme a berűket, a szavakat, s jöhetnek a maradandóbbak :-)
Szerintem a konkurencia selejt- vagy selejtközeli áradatából toronyként magaslanak ki az igazán értékes mesék, amelyeket sokkal nehezebb elfelejteni, mint pl. a kockásfülű nyulat. Van olyan is, aki nem veszi észre a színvonalbeli különbséget a kettő között, de én kevés olyan emberrel találkozom.
Mégis mi az, amit érdemesebb újraolvasnunk, mint a jól megírt történeteket? Komoly, az emberi lélek visszásságaira rámutató, vagy esetleg filozófiai művekre gondolsz?
Szerintem Leónak több gázsit kellett volna adni, mint annak a no name srácnak, aki végül megkapta Anakin szerepét.
Abban igazad van, hogy sok könyvet megéri újra olvasni. (Miért ne kezdenénk épp a Gyűrűk urával?)Éppen azért, mert már nem vagyunk gyerekek, mást látunk meg az irodalmi művekben most, mint annak idején. Lehet, hogy olyan dolgokat is észreveszünk, amik régebben elkerülték a figyelmünket, vagy nem értettük őket, mert a tudásunk is kisebb volt, mint most. Olyan lehet ez, mint mondjuk egy Boney M szám, amelyet meghallva meglepetten tapasztalom, hogy értem a szövegét, pedig gyerekkoromban halandzsának tűnt. Mindenképp nézd meg a Gyűrűk urát filmen, nagyon jól sikerült (jobb lenne, ha sikerülne még moziban elcsípned, DVD-n vagy videón már nem ugyanaz az élmény).
Mi irodalom fakultáción vettük a Gyűrűk urát negyedikben gimiben. Ez biza 12 éve volt.
A filmre úgy ültem be, hogy azon kaptam magam, jó memóriám dacára a főszereplőkön és a legfőbb történéseken kívül szinte semmire sem emlékszem.
Nagy élvezettel olvastam újra a könyvet és egy percig sem unatkoztam közben.
Star Trekkel és hasonlókkal nem lehet egy napon emlegetni. Igazából még a Star Wars-szal sem. Én pl. azt nem értem, a SW rajongók miért akadtak ki annyira Leonardo di Caprio szerepeltetésének hírétől. Ha Arthur Rimabaud-t zseniálisan eljátszotta, miért pont Anakin Skywalker szerepe lett volna túl nagy falat neki?
Mi irodalom fakultáción vettük a Gyűrűk urát gimnázium negyedikben. Ez biza 12 éve volt.
A filmre úgy ültem be, hogy azon kaptam magam, jó memóriám dacára a főszereplőkön és a legfőbb történéseken kívül szinte semmire sem emlékszem.
Nagy élvezettel olvastam újra a könyvet és egy percig sem unatkoztam közben.
Nem hiszem, hogy a Gyűrűk urát olyan könnyű lenne elfelejteni az elkövetkező 20-30 évben, ha már a második világháború óta nem sikerült. Nem értem, miért lenne könnyebb pont most, amikor még film is készült belőle (ami mellesleg zseniális alkotás).
Ha igazat beszélsz, J.R.R. Tolken nagyon ügyes ember volt. Rájött, hogyan lehet banki ügyeskedések, vagy kaszinók üzemeltetése helyett tünderúnák megalkotásával dollármilliókat keresni. Hiszen ezért csinálta az egészet, nem? A történet hátterét és a tündenyelvet is csak azért találta ki, hogy jobban el tudja adni a mesét, ugye?
Rosta: igen, igy mar erthetobb. De vedd eszre, ez a "nalunk" nagyon szuk terulet. Most, hogy kitagult (vagy osszeszukult ) a vilag, termeszetes, hogy teljesen mas kulturalis hagyomanyok is eljutnak hozzank. Amig valaki ezekre erto modon tamaszkodik (Gyuruk ura, de talan meg a masik ketto is), addig szerintem nincs baj. Amikor mar csak vetit, akkor tenyleg erzodik a multi-hatas (pl. Matrix "mondanivaloja" )
"Talán a HP lesz a kivétel, azt még harminc év múlva is olvasni fogják. "
Akkora a Gyuruk ura kb. mar a 70. evnel tart majd... ;)
nezzuk a masik ket peldat (csak az idorend kedveert)
A Gyuruk uranal keves "gyokerresebb" mu van, meg ha ezen gyokerek nagy reszet maga a szerzo teremtette is. Am meg igy is, egyszeruen elvalaszthatatlan a "kornyek" mitologiajatol. Hogy ez Magyarorszagon mennyire gyokertelen? Kb. annyira, mint egy angol nyelvu Janos vitez ott...
A Csillagok haboruja a kovetkezo, mar csak azert is, mert gyokereknek ott van a Gyuruk ura, emellett taoizmus, kendo, stb. Es pont itt (csakugy, mint Tolkiennel) a jok a nepmesebeli jok: nagyon jok, mig ellenfeleik nagyon rosszak.
Nem latom a gyokertelenseguket...
Hp: angolszasz nyelvteruleten (ha jol tudom) meg nagyobb hagyomanya van az iskolaban jatszodo gyerekmuveknek, mint nalunk. Ezt koveti a HPis, keverve mesevel, amiben egy gyermek szinten otthonosan mozog. Sehol egy kornyezetbol kiugro, ismeretlen elem.
"orult altal irt mesekonyv": lehet, hogy az a mesekonyv (meg mindig nem jutottam hozza :( ) ilyen, de Dahl igenis jo szerzo, teljesen ep elmevel.
Még egy példa a gyökértelenségre: Itthon a jelmezbálokon sok gyerek öltözik kalóznak, illetve játszik kalózosdit. Angol nyelvterületen viszont a Pán Péter - Hook kapitány affér miatt (ami ott annyira ismert mese, mint mondjuk nálunk a Frakk, a macskák réme) nem "sikk" kalóznak lenni. (Aki töltött el arrafelé hosszabb időt, javítson ki, ha nincs igazam)
Kedves Rosta!
Nem igaz, hogy nem tudni, miért gonosz Voldemort! Gonosz először is, mert gondolkodás nélkül öl. Másodszor, mert még saját híveinek is csak nagy könyörgésre és végső esetben segít (Féregfark keze). Gonoszságára van magyarázat ugyan a múltjában, de ez nem menti őt fel minden alól. Hiszen Harry is hasonló nehézségekkel indult, de mégsem ezt az utat járja. (Vagyis nem mentség mindenre a nehéz gyerekkor).
Ami pedig a gyökértelenséget illeti, minden dolog új és gyökértelen volt valamikor.
Így már teljesen egyetértek veled, de távoldunk kedvenc varázslónktól. Ezek már társadalmi problémák, a szülő felelőssége, hogy "beáll-e a sorba" és azt adja a gyerekének, amit az orra alá dörgölnek, gondolkodás nélkül, vagy megnézi, mit ad a kezébe. Utóbbi esetben pedig tudnia kell, hogy pont ezt a történetet mikor adja oda neki.
A nyílt szülőellenességet pedig nem értem még mindig, a leszbikus vonalat pedig pláne nem!
Ebben a korban (Harryék korában) ki nem lázad a szülei ellen? Szerintem nagyon jó felnőtt és gyerektípusokat mutat be JKR; vanank a történetnek olyan részei, amit gyerekként lehet igazán élvezni (maga a mese), van, amit kamaszfejjel (szerelmi jelenetek, lásd. 4. rész, a bál), és van, amit felnőttebb fejjel (a krimi, a "sötétedő" sztori, és a görbe tükör a tanárokról, felnőttekről, az iskoláról).
Gulliver nem igazán gyerekeknek íródott, de ma mindenki a gyerekirodalomhoz sorolja...
Egy-két megjegyzés csak: örülök, hogy úgy tudod kritizálni a HP-könyveket, hogy olvastad is előtte, ez sajnos nagyon sok helyen nem így van...
A HP a lehetséges valóság változatok közül, egy a világtól nagyon is különböző közeget ábrázol. Talán éppen az a gond ezzel a közeggel, hogy eléggé gyökértelen... Nincsenek előzmények, minden megtörténhet és annak az ellenkezője is... A HP és társai előzmény nélküliek, az idő próbáját nem állhatták ki ezek a mesék.
Ez így nem teljesen igaz... Elég sok szimbólumot, motívumot vett át JKR a kelta mondavilágból, és ha a neten utánanézel, plágiummal is vádolják. A sárkányok, varázslók, boszorkányok, koboldok, kentaurok, egyszarvúak, kertitörpék szerintem eléggé "gyökeres" dolgok. Ő elég rendesen felépítette ezt a kis világát úgy, hogy meglévő, komoly dolgokra alapozott, és mégis tudott bele újat vinni. Modernizálta egy kicsit, ha úgy tetszik. És amint Te is mondtad, még egy kis angol krimit is vitt bele...
Másrészt a rosszat csupán címkézték, nemigazán tudjuk, ki miért rossz és miért jó.
Mivel még nincs vége a sorozatnak, ez megint csak helytelen megállapítás. Ki fog derülni (JKR riportban olvastam), hogy Voldemort miért gyilkolta meg Harry szüleit. Egyre több dolog fog kiderülni a múltbéli történésekről, így lesz kerek az egész. Én sem mondom, hogy nincsenek hibák, következetlenségek benne, de hogy ellenpéldát hozzak, a Bibliát hányféleképpen magyarázták évszázadokon át? Ez hány háborúhoz, ellentéthez vezetett?
A cimkézésről: egy magyar népmesében miért "élből" gonosz egy boszorkány? Vagy sárkány? A topik elején valaki azt írta, hogy azért nem szerette Süsüt, mert egy sárkány igenis legyen gonosz!
A magyar népmesék annak idején még valami kulturális előzménnyel keletkeztek. Kiforrottak voltak, erkölcsi, szellemi épülésre is alkalmassá váltak, úgy is íródtak.
Ez igaz, de megintcsak szerintem, ha elolvasol három népmesét, akkor elolvastad mindet. Én is szerettem őket, jobban is szeretem, mint Miki egeret és társait, de a HP eggyel nagyobb korosztálynak íródott. Sőt, felnőttek is teljesen rabul tudnak esni.
Amit a monopol-helyzetről, politikáról írtál, az teljesen igaz, sajnos... Szerencsére a HP-könyvek először íródtak meg, és cask miután jó pár millió példány elkelt belőle, minden különösebb marketing nélkül, utána kapta fel a filmipar és társai. Ez egy Oroszlánkirályról, Pocahontasról nem mondható el...
Jelentem, most olvasom a második kötetet, ez már saját. A Mardekárral kapcsolatos kérdésed bennem is fölmerült, de azt hiszem, épp a ház vezetőjének, Perselus Pitonnak a jelleme a magyarázat rá: őszintén és szívből utálja HP-t az apja miatt, de soha nem árulná el az iskolát, Dumbledore-t vagy bármit.
Most, hogy a második kötet első száz oldalával végeztem, egyre inkább az a meggyőződésem (már az első kötet közepén kialakult), hogy nem történik más, mint egy fantáziaregény kereteiben modelleztetik a mi kis valóságunk, minden gyarlóságunkkal egyetemben. Draco Malfoy az én életemben is akadt, Piton is, és még mások szintén. Hogy ilyen a sztori? Hát az ostoba amerikaiak nem Szupermentől meg Betmentől várják a megváltást? Akkor számomra tényleg vonzóbb ez a kispajtás.
Ja, és ha egyszer végigolvasom az összeset, újra fogom gondolni, megígérem.
Mindenkinek meg van adva a szabad választás lehetősége, befolyásoló tényezők persze az illető adottságai, képességei. Harry nem akart a Mardekárba menni, bár voltak hozzá adottságai (amik szvsz annak köszönhetőek, hogy Voldi megpróbálta kinyírni, és egy része átkerült beléje. Pl. a párszaszó tudása is innen jön). Dumbledore mondja, hogy a döntéseinkben és nem a képességeinkben mutatkozik meg az igazi énünk. Ez a másodikban megerősítést is nyer!
Balázs: bocsi, nem lebaszásnak szántam, hogy le vagy maradva, csak ez a topik 3-4 hónapja Titanic-szindrómában szenvedett. (ami megint csak szvsz nem nagy baj)
Amikor Harry felvételezik Roxfortba, majdnem a Mardekárba, a "gonosz" házba kerül. Egyébként sok ember, föként egyháziak számára riasztó a szabad választás gondolata, mely egyébként a keresztény vallás egyik alaptétele. Jobban szeretnék, ha a jóság valamiképpen születéstől be lenne építve, így ők tudván, hogy biztosan jó emberek -hiszen mi magunk csak a jókhoz tartozhatunk-sok kínos fejtöréstől megkímélhetnék magukat.:)
Persze, hogy le vagyok maradva, van olyan ismerősöm, aki a film előtt száz évvel már az összes létező kötetet elolvasta, én szegény meg még csak a film kötetét, pár hete. Olyan nagy baj ez?
Egyébként talán a végén, amikor Voldemorttal találkozott, akkor lett volna lehetősége elfoglalni a gyengécske Mógus posztját. De nincs meg még a kötet sem (kölcsönkaptam), hogy most leellenőrizzem. :)
Jé, ez is feljött...
Balázs, időben egy kicsit le vagy maradva, úgy negyedévvel :-)
Amúgy helyesled Rez azon kijelentését, hogy HP majdnem a rossz oldalra áll. KÖNYÖRGÖM, MIKOR????? Ezt már tőle is megkérdeztem ,de nem válaszolt rá...
Csak most fedeztem fel a kérdéseidet (tagadod-e, és ha igen). A válaszaim:
1. Ma is vannak varázslók. Nem tanítja (ez a többire is érvényes, és nagyon fontos), hanem mondja, kijelenti, állítja. A sztori úgy lesz csak sztori, ha vannak varázslók. Nélkülük a HP olyan lenne, mint a Szentírás Isten nélkül. (Bocs a párhuzamért, de nagyon jól hangzik.)
2. Ők is megtanulhatnak varázsolni. Bizonyos gyerekek (akik nem reménytelenül muglik), ha eljutnának egy nemlétező varázslóiskolába, ahol egyébként sem létező varázslók oktatnák őket nem létező tudományukra, akkor megtanulhatnának. Különben nem. És tizenkét éves kori önmagam nevében kikérem magamnak, hogy bárki azt merészelje gondolni rólam, hogy nem tudok különbséget tenni valóság és fantázia között.
3. A varázslattal ártani is lehet. Meg használni is. Ilyen a mi kis életünk: van benne jó és rossz egyaránt. Talán nem a Szentírás írja a szánkról, hogy áldás és átok egyaránt kijöhet rajta?
4. HP majdnem a rossz oldalra áll, azaz ők is állhatnak a rossz oldalra. Igen, ez így van. Épp ma egy majd' hatvanéves pasas mellbelőtt egy kamionost, aki leszorította őt az útról. A kamionos meghalt. Gondolta ez a pasas, hogy 58 évesen gyilkos lesz? Jó és rossz közt választanunk, erről szól szinte az egész életünk, és - már úgy belejöttem - ez az oka Krisztus megtestesülésének is, a "szerencsés vétek", ahogy az Exsultetben énekeljük, Ádám vétke, aki rögtön elcseszte az egészet. Pedig milyen kicsin múlt. Talán, ha én lettem volna Ádám, nem dőlök be annak a mocsok hüllőnek (vö. Piton professzor úr, aki ráadásul pozitív hős a maga módján).
Egyébként pedig az a véleményem, hogy HP jó példa is lehet, a nyerés példája. Minden szerencsétlenség utoléri már kiskorában, majd a nevelőszüleivel, és mégis képes nyerni. Eric Berne Sorskönyve alapján neki békának kellett volna lennie, mégis királyfi lesz. És ez nem kevés.
Néhány hete olvastam el a Bölcsek kövét, és rögtön ez a topic jutott eszembe. Átgondoltam, amennyire átgondolhattam, és a következőkre jutottam.
1. Ez a mese semmivel nem ágyazódik jobban a valóságba, mint annak idején a népmesék. Ez lett volna ui. az egyik érvem ellene, hogy hamis valóságábrázolással megtéveszti a gyerekeket. De a népmesék hősei a maguk korában éppolyan hétköznapi figurák voltak, mint Harry barátunk, még a kellemetlenségeik is hasonlóak (vö. Hamupipőke). Én becsülettel végigolvastam szinte az összes föllelhető mesekönyvet (érdekes, Andersen teljesen kimaradt, A kis hableányról és A rendíthetetlen ólomkatonáról meglehetősen későn szereztem tudomást), magyar népmeséket, Grimm-meséket, Várnai Zsenit, aztán kicsit nagyobb gyerekként még a görög mitológiát is. Úgy érzem, van összehasonlítási alapom, és ez alapján nem találtam különösebb gondot.
2. Ami zavart olvasás közben: a pislogó kígyó (Vígh József Vizek, halak, emberek című könyve jutott eszembe, melyben egy öreg nagyotmondó pislogó harcsáról beszélt :)), a rossz latinitás.
3. Nem próbáltam ki egyetlen varázsigét sem belőle. Repül a nehéz kő... :) De előszeretettel használom néha a "mugli" kifejezést az értetlenkedő emberre. EbiHall is nyilván mugli, azért nem tud varázsolni. A trükk talán abban áll, hogy be kell látnunk: muglik vagyunk mindannyian, és Roxfort nem létezik, bármennyire szeretnénk is (nekem ráadásul nem tűnt valami barátságos helynek. Semmivel nem könnyebb, mint bármely iskola, csak a tantárgyak mások. Mellesleg, varázsolni csak addig érdekes, amíg csak kevesen tudnak. Ha már mindenkinek megy, megszűnik a varázsa. :) És, mellesleg, szívesen elolvastam volna, hogyan telt az a nyár a rohadék Dudlimudli számára, miután Harry hazament vakációzni. Nem gonoszságból, vagy legalábbis nem nagyobból, mint amivel ő kínozta HP-t. Egyszerűen megérdemelte volna.
Üdv:
Balázs
A listát én is várom, addig is örömmel venném a további köteteket kölcsönbe, olvasás céljából kifolyólagossan. :)
