A sivatag hőmérséklete drasztikusan változhat nappalról éjszakára, mert a levegő annyira száraz, hogy éjszaka gyorsan távozik a hő. A nappali átlaghőmérséklet 38°C, míg egyes sivatagokban éjszaka -4°C is lehet.
Az elmúlt évek bizarr és kiszámíthatatlan időjárási mintázatát áttekintve egyre több tudós kezd arra gyanakodni, hogy sok, látszólag ellentmondásos meteorológiai ingadozás valójában egy globális éghajlati fordulat része. Bármennyire is széles skálán mozog az időjárás helyenként és időben, amikor a meteorológusok a hőmérsékleteket világszerte átlagolják, azt találják, hogy a légkör az elmúlt három évtizedben fokozatosan hűvösebbé vált. A tendencia nem mutatja a megfordulásának jeleit. A klimatológiai Cassandrák egyre aggasztóbbak, mert az általuk vizsgált időjárási aberrációk egy újabb jégkorszak előhírnökei lehetnek.
Mindenütt vannak árulkodó jelek - az Izland körüli vizek jégtakarójának váratlan fennmaradásától és vastagságától kezdve az olyan melegkedvelő élőlények, mint a középnyugati tatu déli vándorlásáig. Az 1940-es évek óta a globális átlaghőmérséklet körülbelül 2,7 Celsius-fokkal csökkent. Bár ez a szám a legjobb esetben is csak becslés, más meggyőző adatok is alátámasztják. Amikor George J. Kukla, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Geológiai Obszervatóriumának klimatológusa és felesége, Helena az északi félteke műholdas időjárási adatait elemezte, azt találták, hogy 1971-ben a jég- és hótakaró területe hirtelen 12%-kal megnőtt, és a növekedés azóta is tart. A kanadai sarkvidéki Baffin-sziget egyes területei például nyáron teljesen hómentesek voltak, most viszont egész évben hóval borítottak.
A tudósok a globális lehűlésre utaló egyéb jeleket is találtak. Egyrészt a száraz, magasan fekvő sarki szelek nagy övének - az úgynevezett cirkumpoláris örvénynek -, amely nyugatról keletre söpör végig a világ tetején és alján, érezhetően kiterjedt. Valójában ennek a hideg levegőből álló légörvénynek a kiszélesedése az afrikai szárazság közvetlen oka. Azáltal, hogy blokkolja a nedvességet szállító egyenlítői szeleket, és megakadályozza, hogy csapadékot hozzanak a kiszáradt szubszaharai régióba, valamint más, aszály sújtotta területekre, amelyek Közép-Amerikától a Közel-Keletig és Indiáig terjednek, a sarki szelek valójában a Szahara és más sivatagok távolabbra, délre terjedését okozták. Paradox módon ugyanez az örvény egészen más időjárási furcsaságokat hozott létre az Egyesült Államokban és más mérsékelt égövi területeken. Ahogy a szelek a földgolyó körül kavarognak, déli részeik úgy hullámoznak, mint egy szoknya alja. A hideg levegő az USA nyugati részén lefelé húzódik, a meleg levegő pedig északkelet felé áramlik. A nagymértékben eltérő hőmérsékletű és páratartalmú légtömegek ütközése heves viharokat hozhat létre, mint például a Középnyugaton a közelmúltban pusztító tornádók kirobbanása.
Napfolt-ciklus. Egyes megfigyelők megpróbálták a tizenegy éves napfoltciklust összekapcsolni az éghajlati mintákkal, de eddig nem tudtak kielégítő magyarázatot adni arra, hogy a ciklusnak mi köze lehet ehhez.
Az ember is felelős lehet a lehűlési tendenciáért. A Wisconsini Egyetem munkatársa, Reid A. Bryson és más klimatológusok szerint a mezőgazdaság és az üzemanyag-égetés következtében a légkörbe kerülő por és más részecskék egyre több napfényt akadályoznak meg abban, hogy elérje és felmelegítse a Föld felszínét.
Bármi legyen is a lehűlési tendencia oka, a hatásai rendkívül súlyosak, ha nem katasztrofálisak lehetnek. A tudósok szerint a Föld felszínét érő napfény mennyiségének mindössze 1%-os csökkenése felboríthatja az éghajlati egyensúlyt, és eléggé lehűtheti a bolygót ahhoz, hogy néhány száz éven belül egy újabb jégkorszakba csússzon.
21. sorban amit én számoltam és (a szakirodalom) = 3.71 w/m2.
29. sorban amit az IPCC kalkulált a 3.71 w/m2-ből a felhő és vízpára visszacsatolással felszorozva.
A 27. sortól az IPCC terminológiáját mutatom be, hogyan hozza ki a matematikai 1.16 °C melegedésből (26. sor) a becsült klímaérzékenységgel módosítva a 3.25 °C-t (28. sor).
Tehát a CO2 koncentráció/sugárzási kényszer alapkalkuláció, ami a konkrét fizikai törvényekre épül megegyezik bárki számolja, a klímaérzékenység becslésében van különbség. Az alarmisták felszorozzák, a szkeptikusok leosztják, a klíma pedig mindkettő lesz@rja, megy a maga rögös útján...
Ami a globális felmelegedésben heves esőzés, az a globális lehűlésben hóvihar. Nincs itt semmi újdonság.
Iráni hóvihar (1972)
Az 1972. februári iráni hóvihar a Guinness Rekordok Könyve szerint a történelem leghalálosabb hóvihara volt. 1972. február 3-9-ig tartó, egyhetes, alacsony hőmérsékletű és súlyos téli viharokkal tarkított időszak több mint 4000 ember halálát okozta. A viharok több mint 7,9 méternyi havat borítottak Északnyugat-, Közép- és Dél-Irán vidéki területeire. A hóvihar négy évnyi szárazság után következett be. Dél-Iránban 7,9 méternyi hó hullott, amely legalább 4000 embert temetett maga alá. Egyes szakértők szerint mintegy 200 falut temetett maga alá a hó és törölt el teljesen a térképről.
Január végén már hóviharok sorozata halmozódott fel Nyugat-Irán felett. Az Azerbajdzsánból Iránba február 3. és 8. között átvonuló hóvihar akár 8 méteres hóréteget is hagyott maga után. A szél és a hó miatt fák és villanyvezetékek törtek le. A hó betemette a síneket, utakat és számos falut, és súlya alatt összezúzta a járműveket. A vihar tetőpontján a hatóságok becslése szerint egy egész Nyugat-Irán területét magában foglaló régió egy hétig volt a hó alatt. Az élelmiszer- és gyógyszerkészletek kimerültek, a hőmérséklet pedig -25 °C-ra süllyedt, ami bizonytalanná tette a hóvihar áldozatainak túlélését.
A hóvihar több száz azerbajdzsáni falut vágott el; 20 embereket szállító busz rekedt a Heyran-hágó mindkét oldalán, és egy 30 utast szállító busz lezuhant a Heyran-hágón, minden utasa meghalt. A szovjet hadsereg csapatai túl későn érkeztek a csapdába esett szovjet állampolgárok kimentéséhez. Lavinák zúdultak a chalusi útra, és Anzali kikötőjében megszűnt az áramszolgáltatás. Több száz utas és sofőr rekedt az utakon, az ország főútjai és az azerbajdzsáni vonatközlekedés is leállt.
A hadsereg helikopterei két tonna élelmiszert hagytak hátra kenyér és datolya formájában, a falvak körüli hótorlaszokon szétszórva. Ezt abban a reményben tették, hogy a lakosok utánpótlást tudnak biztosítani maguknak, ha képesek lesznek alagutat ásni a helységeikből. Ebből azonban kevesen tudtak hasznot húzni. Sheklab 100 lakosából senki sem maradt életben.
Baljós jelek utalnak arra, hogy a Föld időjárási mintái drámai változásnak indultak, és hogy ezek a változások az élelmiszertermelés drasztikus csökkenését vetítik előre. Az élelmiszertermelés csökkenése hamarosan, talán már csak tíz év múlva elkezdődhet.
Az ezeket az előrejelzéseket alátámasztó bizonyítékok mostanra olyan tömegesen kezdtek felhalmozódni, hogy a meteorológusok nehezen tudnak lépést tartani velük. Angliában a gazdák 1950 óta körülbelül két héttel csökkentették a tenyészidőszakot, aminek következtében a gabonatermesztés összességében évi 100 000 tonnára becsülhető veszteséget szenvedett el. Ugyanezen idő alatt az Egyenlítő környékén az átlaghőmérséklet egy fok töredékével emelkedett - ez a töredék egyes területeken szárazságot és pusztulást jelenthet. Tavaly áprilisban, a valaha feljegyzett legpusztítóbb tornádójárás során 148 forgószél több mint 300 embert ölt meg, és félmilliárd dollár értékű kárt okozott tizenhárom amerikai államban.
Trend: A tudósok számára ezek a látszólag egymástól eltérő események a világ időjárásában bekövetkező alapvető változások előjelei. A központi tény az, hogy háromnegyed évszázadnyi rendkívül enyhe időjárás után a Föld éghajlata lehűlni látszik. A meteorológusok nem értenek egyet a lehűlési tendencia okát és mértékét illetően, valamint a helyi időjárási viszonyokra gyakorolt konkrét hatásait illetően. Abban azonban szinte egyöntetűen egyetértenek, hogy ez a tendencia az évszázad hátralévő részében csökkenteni fogja a mezőgazdasági termelékenységet. Ha az éghajlati változás olyan mélyreható, mint ahogyan a pesszimisták egy része fél, az ebből eredő éhínségek katasztrofálisak lehetnek.
Dr. Murray Mitchell, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal munkatársa által tavaly elvégzett felmérés szerint az északi féltekén 1945 és 1968 között fél fokkal csökkent a talaj átlaghőmérséklete. George Kukla, a Columbia Egyetem munkatársa szerint a műholdfelvételek az északi félteke hótakarójának hirtelen, nagymértékű növekedését jelezték 1971-72 telén. A NOAA két tudósa által a múlt hónapban közzétett tanulmány pedig megállapítja, hogy a földet érő napsütés mennyisége az Egyesült Államok kontinentális részén 1964 és 1972 között 1,3 százalékkal csökkent.
A laikusok számára a hőmérséklet és a napsütés viszonylag kis változásai nagyon félrevezetőek lehetnek. Reid Bryson, a Wisconsini Egyetem munkatársa rámutat, hogy a Föld átlaghőmérséklete a nagy jégkorszakok idején csak mintegy 7 fokkal volt alacsonyabb, mint a legmelegebb korszakokban - és hogy a jelenlegi csökkenés a bolygót mintegy hatodával a jégkorszaki átlag felé vitte. Mások a lehűlést a "kis jégkorszakhoz" való visszatérésnek tekintik, amely 1600 és 1900 között Európa és Észak-Amerika nagy részén keserves teleket hozott, amikor a Temze olyan szilárdan befagyott, hogy a londoniak ökröket sütöttek a jégen, és amikor a Hudson folyón jéghajók majdnem egészen New York City déli részéig jártak.
Szélsőségek: A meteorológusok úgy vélik, hogy meg tudják jósolni a múlt századi normákhoz való visszatérés rövid távú eredményeit. Azzal kezdik, hogy megállapítják az összhőmérséklet enyhe csökkenését, amely nagyszámú nyomásközpontot hoz létre a felső légkörben. Ezek megszakítják a nyugati szelek egyenletes áramlását a mérsékelt égövi területek felett. Az így keletkező stagnáló levegő a helyi időjárás szélsőségeinek növekedését okozza, mint például a szárazságok, árvizek, hosszabb száraz időszakok, hosszú fagyok, késedelmes monszunok és még a helyi hőmérséklet-emelkedések is.
A klimatológusok pesszimisták azzal kapcsolatban, hogy a politikai vezetők bármilyen pozitív intézkedést fognak tenni az éghajlatváltozás ellensúlyozására, vagy akár csak a hatások enyhítésére. Elismerik, hogy a javasolt látványosabb megoldások némelyike - például a sarkvidéki jégsapka fekete korommal való lefedésével történő olvasztása vagy a sarkvidéki folyók elterelése - sokkal nagyobb problémákat okozhat, mint amilyeneket megoldanak. A tudósok azonban kevés jelét látják annak, hogy a kormányzati vezetők bárhol is hajlandóak lennének olyan egyszerű intézkedéseket hozni, mint az élelmiszerek felhalmozása vagy az éghajlati bizonytalanság változóinak bevezetése a jövőbeli élelmiszerellátás gazdasági előrejelzéseibe. Minél tovább késlekednek a tervezők, annál nehezebb lesz megbirkózniuk az éghajlatváltozással, ha az eredmények egyszer komor valósággá válnak.
A fitoplanktonok képesek a folyamatosan növekvő szén-dioxid és egyéb üvegházhatás miatt kibocsátott gázok elnyelésére. Kutatók egy kísérlet során megállapították, hogy „az óceán vastartalmú vegyületekkel történő trágyázása a bonyolult mikroszkopikus fajokból álló fitoplanktonok virágzását idézte elő, ami által jelentős mennyiségű szén-dioxid került az óceánok mélyére.” A kísérlet alatt a kovamoszatok virágzása négy héttel a "trágyázás" után tetőzött.
A vulkánkitörések jól beazonosítható változásokat okoznak, általában rövid lefolyással. A H és D-O események sorát nem kötik vulkanikus tevékenységhez.
"A földtörténeti múltra a mainál sokkal drasztikusabb változások voltak inkább a jellemzők, amik sokszor sebességükben is meghaladták a jelenlegi változásokat. A D-O események például nem is olyan régen évtizedes távlatban okoztak akár 5-8 °C-os változásokat, biztosan nem a széndioxid okán."
Legvalószínűbb hogy a vulkánkitörések okozták a kilengéseket, ami tényleg nem
a széndioxid miatt volt hanem a napot eltakaró szálló por miatt.
Jelenleg 450 ppm a co2 koncentráció, 100 éve még 280 ppm volt.
A földtörténeti múltra a mainál sokkal drasztikusabb változások voltak inkább a jellemzők, amik sokszor sebességükben is meghaladták a jelenlegi változásokat. A D-O események például nem is olyan régen évtizedes távlatban okoztak akár 5-8 °C-os változásokat, biztosan nem a széndioxid okán.
A régebbi paleoklimatológiai leletek nem elég finom felbontásúak ahhoz, hogy a nagyléptékű változásokon belüli éghajlati anomáliákat feltárják.
Mindazonáltal a széndioxid alapvető stabilizáló hatással van a Föld éghajlatára, a maihoz hasonló, talán valamivel magasabb hőmérsékleten. A grafikonon ez a -3-7 millió éves stabil éghajlatként jelenik meg.
A probléma hogy rendkivul rovid idorol van szo...120 évnek a legcsekélyebb jelntosége sincs annyira kevés. Mindig léteztek ennél joval hosszabb ingadozàsok akàr hidegedés akàr melegedés...Majd nyugtalankodunk ha màr 2000 éve novekszik a homérséklet...bàr az se sok.....
Mondhatnánk persze, hogy nyár van, és ilyenkor mindig ránk szokott törni a kánikula, de egyértelműen látható a trend, hogy a klímaváltozás miatt egyre hosszabb és intenzívebb hőhullámok lepnek meg minket a magyarországi mérések kezdete, 1901 óta.
