21. sorban amit én számoltam és (a szakirodalom) = 3.71 w/m2.
29. sorban amit az IPCC kalkulált a 3.71 w/m2-ből a felhő és vízpára visszacsatolással felszorozva.
A 27. sortól az IPCC terminológiáját mutatom be, hogyan hozza ki a matematikai 1.16 °C melegedésből (26. sor) a becsült klímaérzékenységgel módosítva a 3.25 °C-t (28. sor).
Tehát a CO2 koncentráció/sugárzási kényszer alapkalkuláció, ami a konkrét fizikai törvényekre épül megegyezik bárki számolja, a klímaérzékenység becslésében van különbség. Az alarmisták felszorozzák, a szkeptikusok leosztják, a klíma pedig mindkettő lesz@rja, megy a maga rögös útján...
Ami a globális felmelegedésben heves esőzés, az a globális lehűlésben hóvihar. Nincs itt semmi újdonság.
Iráni hóvihar (1972)
Az 1972. februári iráni hóvihar a Guinness Rekordok Könyve szerint a történelem leghalálosabb hóvihara volt. 1972. február 3-9-ig tartó, egyhetes, alacsony hőmérsékletű és súlyos téli viharokkal tarkított időszak több mint 4000 ember halálát okozta. A viharok több mint 7,9 méternyi havat borítottak Északnyugat-, Közép- és Dél-Irán vidéki területeire. A hóvihar négy évnyi szárazság után következett be. Dél-Iránban 7,9 méternyi hó hullott, amely legalább 4000 embert temetett maga alá. Egyes szakértők szerint mintegy 200 falut temetett maga alá a hó és törölt el teljesen a térképről.
Január végén már hóviharok sorozata halmozódott fel Nyugat-Irán felett. Az Azerbajdzsánból Iránba február 3. és 8. között átvonuló hóvihar akár 8 méteres hóréteget is hagyott maga után. A szél és a hó miatt fák és villanyvezetékek törtek le. A hó betemette a síneket, utakat és számos falut, és súlya alatt összezúzta a járműveket. A vihar tetőpontján a hatóságok becslése szerint egy egész Nyugat-Irán területét magában foglaló régió egy hétig volt a hó alatt. Az élelmiszer- és gyógyszerkészletek kimerültek, a hőmérséklet pedig -25 °C-ra süllyedt, ami bizonytalanná tette a hóvihar áldozatainak túlélését.
A hóvihar több száz azerbajdzsáni falut vágott el; 20 embereket szállító busz rekedt a Heyran-hágó mindkét oldalán, és egy 30 utast szállító busz lezuhant a Heyran-hágón, minden utasa meghalt. A szovjet hadsereg csapatai túl későn érkeztek a csapdába esett szovjet állampolgárok kimentéséhez. Lavinák zúdultak a chalusi útra, és Anzali kikötőjében megszűnt az áramszolgáltatás. Több száz utas és sofőr rekedt az utakon, az ország főútjai és az azerbajdzsáni vonatközlekedés is leállt.
A hadsereg helikopterei két tonna élelmiszert hagytak hátra kenyér és datolya formájában, a falvak körüli hótorlaszokon szétszórva. Ezt abban a reményben tették, hogy a lakosok utánpótlást tudnak biztosítani maguknak, ha képesek lesznek alagutat ásni a helységeikből. Ebből azonban kevesen tudtak hasznot húzni. Sheklab 100 lakosából senki sem maradt életben.
Baljós jelek utalnak arra, hogy a Föld időjárási mintái drámai változásnak indultak, és hogy ezek a változások az élelmiszertermelés drasztikus csökkenését vetítik előre. Az élelmiszertermelés csökkenése hamarosan, talán már csak tíz év múlva elkezdődhet.
Az ezeket az előrejelzéseket alátámasztó bizonyítékok mostanra olyan tömegesen kezdtek felhalmozódni, hogy a meteorológusok nehezen tudnak lépést tartani velük. Angliában a gazdák 1950 óta körülbelül két héttel csökkentették a tenyészidőszakot, aminek következtében a gabonatermesztés összességében évi 100 000 tonnára becsülhető veszteséget szenvedett el. Ugyanezen idő alatt az Egyenlítő környékén az átlaghőmérséklet egy fok töredékével emelkedett - ez a töredék egyes területeken szárazságot és pusztulást jelenthet. Tavaly áprilisban, a valaha feljegyzett legpusztítóbb tornádójárás során 148 forgószél több mint 300 embert ölt meg, és félmilliárd dollár értékű kárt okozott tizenhárom amerikai államban.
Trend: A tudósok számára ezek a látszólag egymástól eltérő események a világ időjárásában bekövetkező alapvető változások előjelei. A központi tény az, hogy háromnegyed évszázadnyi rendkívül enyhe időjárás után a Föld éghajlata lehűlni látszik. A meteorológusok nem értenek egyet a lehűlési tendencia okát és mértékét illetően, valamint a helyi időjárási viszonyokra gyakorolt konkrét hatásait illetően. Abban azonban szinte egyöntetűen egyetértenek, hogy ez a tendencia az évszázad hátralévő részében csökkenteni fogja a mezőgazdasági termelékenységet. Ha az éghajlati változás olyan mélyreható, mint ahogyan a pesszimisták egy része fél, az ebből eredő éhínségek katasztrofálisak lehetnek.
Dr. Murray Mitchell, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal munkatársa által tavaly elvégzett felmérés szerint az északi féltekén 1945 és 1968 között fél fokkal csökkent a talaj átlaghőmérséklete. George Kukla, a Columbia Egyetem munkatársa szerint a műholdfelvételek az északi félteke hótakarójának hirtelen, nagymértékű növekedését jelezték 1971-72 telén. A NOAA két tudósa által a múlt hónapban közzétett tanulmány pedig megállapítja, hogy a földet érő napsütés mennyisége az Egyesült Államok kontinentális részén 1964 és 1972 között 1,3 százalékkal csökkent.
A laikusok számára a hőmérséklet és a napsütés viszonylag kis változásai nagyon félrevezetőek lehetnek. Reid Bryson, a Wisconsini Egyetem munkatársa rámutat, hogy a Föld átlaghőmérséklete a nagy jégkorszakok idején csak mintegy 7 fokkal volt alacsonyabb, mint a legmelegebb korszakokban - és hogy a jelenlegi csökkenés a bolygót mintegy hatodával a jégkorszaki átlag felé vitte. Mások a lehűlést a "kis jégkorszakhoz" való visszatérésnek tekintik, amely 1600 és 1900 között Európa és Észak-Amerika nagy részén keserves teleket hozott, amikor a Temze olyan szilárdan befagyott, hogy a londoniak ökröket sütöttek a jégen, és amikor a Hudson folyón jéghajók majdnem egészen New York City déli részéig jártak.
Szélsőségek: A meteorológusok úgy vélik, hogy meg tudják jósolni a múlt századi normákhoz való visszatérés rövid távú eredményeit. Azzal kezdik, hogy megállapítják az összhőmérséklet enyhe csökkenését, amely nagyszámú nyomásközpontot hoz létre a felső légkörben. Ezek megszakítják a nyugati szelek egyenletes áramlását a mérsékelt égövi területek felett. Az így keletkező stagnáló levegő a helyi időjárás szélsőségeinek növekedését okozza, mint például a szárazságok, árvizek, hosszabb száraz időszakok, hosszú fagyok, késedelmes monszunok és még a helyi hőmérséklet-emelkedések is.
A klimatológusok pesszimisták azzal kapcsolatban, hogy a politikai vezetők bármilyen pozitív intézkedést fognak tenni az éghajlatváltozás ellensúlyozására, vagy akár csak a hatások enyhítésére. Elismerik, hogy a javasolt látványosabb megoldások némelyike - például a sarkvidéki jégsapka fekete korommal való lefedésével történő olvasztása vagy a sarkvidéki folyók elterelése - sokkal nagyobb problémákat okozhat, mint amilyeneket megoldanak. A tudósok azonban kevés jelét látják annak, hogy a kormányzati vezetők bárhol is hajlandóak lennének olyan egyszerű intézkedéseket hozni, mint az élelmiszerek felhalmozása vagy az éghajlati bizonytalanság változóinak bevezetése a jövőbeli élelmiszerellátás gazdasági előrejelzéseibe. Minél tovább késlekednek a tervezők, annál nehezebb lesz megbirkózniuk az éghajlatváltozással, ha az eredmények egyszer komor valósággá válnak.
A fitoplanktonok képesek a folyamatosan növekvő szén-dioxid és egyéb üvegházhatás miatt kibocsátott gázok elnyelésére. Kutatók egy kísérlet során megállapították, hogy „az óceán vastartalmú vegyületekkel történő trágyázása a bonyolult mikroszkopikus fajokból álló fitoplanktonok virágzását idézte elő, ami által jelentős mennyiségű szén-dioxid került az óceánok mélyére.” A kísérlet alatt a kovamoszatok virágzása négy héttel a "trágyázás" után tetőzött.
A vulkánkitörések jól beazonosítható változásokat okoznak, általában rövid lefolyással. A H és D-O események sorát nem kötik vulkanikus tevékenységhez.
"A földtörténeti múltra a mainál sokkal drasztikusabb változások voltak inkább a jellemzők, amik sokszor sebességükben is meghaladták a jelenlegi változásokat. A D-O események például nem is olyan régen évtizedes távlatban okoztak akár 5-8 °C-os változásokat, biztosan nem a széndioxid okán."
Legvalószínűbb hogy a vulkánkitörések okozták a kilengéseket, ami tényleg nem
a széndioxid miatt volt hanem a napot eltakaró szálló por miatt.
Jelenleg 450 ppm a co2 koncentráció, 100 éve még 280 ppm volt.
A földtörténeti múltra a mainál sokkal drasztikusabb változások voltak inkább a jellemzők, amik sokszor sebességükben is meghaladták a jelenlegi változásokat. A D-O események például nem is olyan régen évtizedes távlatban okoztak akár 5-8 °C-os változásokat, biztosan nem a széndioxid okán.
A régebbi paleoklimatológiai leletek nem elég finom felbontásúak ahhoz, hogy a nagyléptékű változásokon belüli éghajlati anomáliákat feltárják.
Mindazonáltal a széndioxid alapvető stabilizáló hatással van a Föld éghajlatára, a maihoz hasonló, talán valamivel magasabb hőmérsékleten. A grafikonon ez a -3-7 millió éves stabil éghajlatként jelenik meg.
A probléma hogy rendkivul rovid idorol van szo...120 évnek a legcsekélyebb jelntosége sincs annyira kevés. Mindig léteztek ennél joval hosszabb ingadozàsok akàr hidegedés akàr melegedés...Majd nyugtalankodunk ha màr 2000 éve novekszik a homérséklet...bàr az se sok.....
Mondhatnánk persze, hogy nyár van, és ilyenkor mindig ránk szokott törni a kánikula, de egyértelműen látható a trend, hogy a klímaváltozás miatt egyre hosszabb és intenzívebb hőhullámok lepnek meg minket a magyarországi mérések kezdete, 1901 óta.
... az ETCW a 20. század első évtizedében egy nagyon szokatlan hideg anomáliából indult ki, amely mind a trópusi, mind a déli félteke SST-jeiből ered. Ezek a hideg anomáliák az Atlanti-óceán déli részén kezdődtek, néhány szárazföldi adatpont is hűvös körülményeket mutatott, majd a következő évtizedben globálisan elterjedtek, ami hideg anomáliákhoz vezetett mind az Atlanti-óceánon, mind a Csendes-óceánon. Ezt a ritkán tárgyalt hideg időszakot erős felmelegedés követte az északi féltekén, amely különösen a magas szélességi körökben volt hangsúlyos.
