Én úgy szoktam, hogy ha még érzem a jellegzetes illatát, akkor még áztatom, ha nem, akkor kuka. Néhány órát tuti kibír, volt, hogy a késő esti teámat reggel újra leöntöttem, de az már nem az igazi.
Nekem háromból háromszor nem akadt fent valahogy a távolkeleti csomag a vámon, pedig lélekben és anyagiakban felkészültem rá. Egy telefont is vettem kintről így, bár az nem volt különösebben értékes. USÁ-ból vettem már pár műszaki cikket, és általában fizettem is utána az ÁFA-VÁM párost.
Sziasztok Erdeklodnek, hogy stashtea-rol (http://www.stashtea.com/) van-e szemelyes tapasztalatotok. Illetve vamkezelesbe belefutottatok-e mar kulfoldi tea rendelesnel.
Most rendeltem onnan masodszor, mert joval finomabb/ nem dragabb volt igy, mint az itteni videki kinalat. Viszont ezuttal Bp-en fogtak csomagom, s fizetnem kell 20+3 % -t. (afa+vam)
Szerintem a nagyüzemi termékeken a forrázós szöveg valami sablon, minden "teára" ezt írják rá, a csipkét valóban hideg (legalábbis semmiképp nem forró) vízben kell hosszan áztatni. A savanyúság ellen meg szerintem tegyél bele mézet.
A csipkét hogy szoktátok csinálni? Kipróbáltam, hogy a leszedett csipke egy részét kettévágtam és úgy szárítottam meg. Az idén még csak ezt ittuk, a fel nem vágottra még nem került sor, de ezt nem tudom olyan finomra csinálni. Savanyú. Egy éjszakát, vagy egy nappalt szokott állni. Általában leforrázok hárs, bodza borsmenta valamilyen arányú keverékét, és amikor kihűl egy kicsit, akkor teszem bele a csipkét, de savanyú. Na nemsokára fel kell mennem a padra, majd hozok fel nem vágott csipkét, hogy az is ilyen savanyú-e. Érdekes, hogy a bolti csipketeákra az van írva írva, hogy forrázuk le és álljon 8-10 percet. Több helyen is olvastam, hogy nem szabad forrázni és sokat kell áznia.
A lapachora a feleségem is rákapott. Asztmás és olvasta, hogy jó arra is. Naponta 1,5l-t iszik minimum belőle. Amiért mérges vagyok, hogy a mate ivását viszont felfügesztette emiatt, pedig most jobban jelentkezik a fulladása, mint mikor azt itta. Abban persze igaza van, hogy csak így tudja kikísérletezni, hogy melyik jó neki. :)
Az mindenképp pozitívum, hogy eddig még nem voltunk betegek a télen, de még most jön a java. A lányok egyszer meg voltak fázva, de gyorsan átment rajtuk. A nagyobbik aloe verát is szed, meg a bodza teát issza. Azt szereti, meg a csipkét. Én meg minden félét.
Ja és a kolléga nagyon örült a kis teacsomagnak. :)
Igyekeztem a földrészre jellemző növényt választani.
Ezért lett a rooibos Afrika, Ázsi fehér tea lett (hogy ne legyen zöld:), Európát egy bodza képviseli, Amerikát pedig a lapacho, a Mate túl zöld szerintem, bár barna lehetne, de azt még én sem próbáltam, nem tudom milyen.
Ausztráliáról olvastam, hogy van teatermelés, de igazán a Fülöp szigeteken találtam egy spec növényt, ami többek között a cukorbetegségre is jó, eddig nem találtam sehol, talán nagyobb gyógyszertárat kell megkérdeznem: Memordica charantica, magyarul balzsamkörte, és most jut eszembe a magyar nevéről, hogy mintha herbáriában láttam volna. :) Csak sajna nem volt ócsó.
A lapacho az egyik legjobb tea, ha a teát valóban az egészség megtartására akarod használni. Ráadásul finom, lágy, édes.
Mégis, ha tea és Ameriak, akkor jó, poros, erős, argentin, vagy uruguayi mate jöhet szóba. De nem ezért szemtelenkedtem ide, ptolgyesnek igaza van, rb. eukalitusz jó stílusban Ausztráliához. De teatermelés is létezik Ausztráliában, (Új Guineán is), Új-Dél Wales-ben és az Atherton Táblahegységben Észak-Queenslandben. A teát szinte kizárólag fekete teaként dolgozzák fel. Máig fennmaradt és megfelelő versenytárs maradt. Szóval az aussiek vidám, fekete teákat isznak ízesítve.
Egy kis segítség kellene. A melóban minden évben megajándékozzuk valami aprósággal egy-egy kolégánkat és most egy tea kedvelő srácot húztam. Filteresben utazik. :)
Arra gondoltam, hogy földrészenként veszek neki egy-egy teát, de Ausztráliával bajban vagyok. Sőr az amerikai Mate helyett is kéne valami közkedveltebb. :)
Értem. A múltkor mondjuk egy kancsó ihatatlan teát sikerült csinálnom az amúgy nagyon finom vietnámiból. Azt hiszem ezt egyenként kell kitapasztalgatnom.
Igazából a vízforralónk egész nap megy, persze nem folyamatosan. Asszonypajtás otthon van a kisebbik lányommal és ő egész nap otthon teázik, aztán én gyakran éjjel 2-3-ig dolgozom, közben persze megy a teaivás ezerrel, aztán reggel elölről az egész.
Egyébbként gyorsforralót használunk, amit a legtöbb helyen nem ajánlanak. De olyan kényelmes és gyors. Na maeste kipróbálom másban forralni a vizet.
Nem az övét szűrted másodszor? Azért szokott külön kiöntő lenni, hogy abba töltik ki a kannából, hogy keveredjen az egész, és egyenletesebb legyen az íze. Ha megtöltesz az ázó levelekről egy bögrét, majd egy másikat, akkor a 2 elég különböző ízű lesz.
Azonos alapíz ügyben meg kell keresni a ludast. Én pl. Teautja fórumtársra hallgatva kiforralom a vízforralót egyszer, mielőtt a teához szánt vizet forralnám benne, és máris eltűnt az a fura vízkőíz belőle, ami mindegyik napi első teámban ott volt... :)
Na lassan megérett a hozzászólás az 1000 teával kapcsolatban. Sajnos a meló elhúzódott, úgyhogy nem tudtam beülni. De amit láttam az nagyon tetszett. Vettem két teát. Egy japán jousencha-t és egy vietnámi Che Xanch (?) -ot. Illat alapján.
A japán több mint kétszer annyiba került, de finomabb is. Viszont sokkal nehezebb jól elkészíteni. Sajnos kiderült, hogy a kerámiaszűrős bögrémben épp csak emlékeztet a tea arra, amit a szabadon ázó levelekkel lehet produkálni. Viszont a simán teaszűrőn átszűrve a jousencha gyorsan megkeseredik, gyanítom az apró por miatt, ami a csésze alján összegyűlik.
Ma nagyon meglepett, hogy egy fél lityis kancsóban ázott a tea, leszűrtem két csészébe és az enyém isteni volt, a feleségemé, viszont mint a maripen. Na az övébe jutott a por.
Ja és amióta a teát így utólag szűröm, a régebbi teáimnak is más az íze, méghozzá mindegyiknek van egy közel azonos alapíze, és erre épülnek rá a különböző mellékízek. Ez normális? Eddig az alapíz nem volt, csak a mellékízek. Azt hiszem sokat kell még kísérleteznem.
Asszonypajtás a roibosht(?) szereti és ma vettem neki egy nagyon jót. Mogyoró és vanília ízesítésű, sajnos főleg aroma adja az ízt, de nagyon finom.
Viszonylag rövid időn belül kell felönteni egymás után többször. Oolongoknál valamennyire működött, hogy másnap öntöttem fel, egyéb teáknál nem volt nagy élmény.
Az, hogy egy tea többször leönthető, azt hogy kell érteni? Azonnal le kell önteni egymás után többször, vagy a megfelelő módon tárolható valameddig a már leöntött levél? Ha igen mi a megfelelő tárolási mód?
Ma sikerült vennem ceyloni zöld teát. Filteresnek adták, mert gondoltam a munkába hozok ilyet is, de mikor felbontottam, örömmel láttam, hogy szálas. Azt írja, hogy forrázzam le, most ezt iszogatnám, ha nem sütne annyira. Az illata meggyőző minden esetre. :) Az íze is kellemes, amit a forró mellett érzek.
Itt Miskolcon, sajnos a Zöld Sárkányon kívül nem találtam teaházat, az meg nem iegen jött be nekem. Na majd Pesten, még nem döntöttem el, hogy autó vagy vonat lesz a dologból, de azt hiszem nem stresszelem magam azzal, hogy autózok.
Ja igen, ez nekem is a kedvencem: boltok polcain van ceyloni tea, darjeeling, earl gray, akármi, meg van "a" zöld tea. Igaz ebből az utóbbiból pár nagyságrenddel több létezik a világban, mint feketéből, de úgy tűnik ez európai dolog.
Az fura, hogy leforrázást mondott a hölgy. A senchákat 80-90 °C-os vízzel szoktam készíteni, úgy akkor szokott fanyarodni, ha sokáig ázik vagy eltúlzom a tea mennyiségét (amit eleve elég sokra szoktam venni). Ha hidegebb vízzel készíted a teát, akkor kevésbé lesz éle, így könnyen lehet, hogy emiatt lett alma ízű a kínai sencha. De ahogy a teásoknál ez van: ha neked így izlik, csináld így... :)
Szerintem egyszer próbáld ki, hogy töltsd a felforrt vizet valami vastagabb falú edénybe, és abból töltsd be a kannába. Mindenféle japán útmutatások szerint ez 10 fokkal hűti kb. a vizet, és így jó is lesz sencha készítéséhez. Gyokuro készítésénél ezt szokták 3* csinálni, azt kb. 70 fokos vízzel készítik.
Teát szerintem teaboltból vegyél. Anno én is vettem mindenhonnan, de rájöttem, hogy a minőségi dolgokat nem a bevásárlóközpontok polcain fogom megtalálni. Persze hozzátartozik, hogy a párszáz forintos Tescos teák elsőre szimpatikusabbak az embernek a 3000 Forintba kerülő 100g-os teaházi csomagoknál, de egy idő után megérti az ember, hogy miért drága a jó...
Ha a Keleti PU és Csepel közt metróval mész, akkor tehetsz egy kitérőt a Váci utcán (3-as metró, Ferenciek Tere megálló), ott van az 1000 tea teázó (www.1000tea.hu). Szívesen megszimatoltatják a teát, tudnak ajánlani, árban is vannak különböző dolgok. Nekem ez a teázó jött be eddig legjobban Budapesten, bár van Budán, ahova még nem sikerült eljutnom, de már hallottam róla
Ha véletlenül Debrecenben járnál, akkor a Carpe Diemet (www.diem.hu) keresd fel, ott bármiben segítenek szívesen, ha teaútja fórumtársba belefutsz, akkor bármit megtudhatsz a teakészítésről, a kultúrájáról, stb, és nem mellékesen náluk van a legnagyobb japán zöld tea és pu'erh készlet, amit eddig láttam.
Ha nem teázóban, akkor hol lehet jó szála teához hozzájutni? A herbáriákban sajnos egyféle valamien zöld tea van csak. Eddig a coraban volt a legnagyobb választék, de azt meg a fene tudja, hogy milyen a minősége. Ja, meg egy kis ajándékboltban is találtam párfélét. :)
Ja, szerdán megyek Pestre, hol van jó teázó a keleti pu-csepel útvonalon?
Nem rég kezdtem el teázgatni, aztán annyira megszerettem, meg a családdal is megszerettettem, hogy rengeteg teát iszunk, de nehéz jól elkészíteni őket. Például a Hoicha-t egy hónapig tartott kikísérletezni, hogy mikor lesz igazán pörkölt íze, de közben annak is megtaláltam a módját, hogy útilapu ízű legyen. :)
Most hétvégén végre sikerült elmennünk teázóba. Miskolcon erről az egyről találtam némi infót a neten. Nemrég vettem egy kínai sencha-t és nagyon ízlatt, kellemes édeskés íze az aszalt almára emlékeztet. Erre a teaházban olvasom, hogy fanyar az íze, kértem egy japán sencha-t, hogy azt is kipróbáljam, és tényleg olyan volt az íze, mint egy szétharapott maripennek. Kérdezem a hölgyet, hogy ez most miért ilyen, én mit csináltam rosszul. Erre azt mondta, hogy minden zöld tea ilyen fanyar és a boltit le kellett volna forrázni. (szálas az is, mégha talán nem is a legjobb minőség) Nekem még nem sikerült ilyen fanyar ízt előhoznom, illetve egyszer a chun mee kicsit sokat ázott, annak volt hasonló íze.
Most jut eszembe, hogy el szoktam követni azt a gyalázatot, hogy nem hagyom a vizet visszahülni, hanem a pohár aljára teszek egy kis hidegvizet és arra öntöm ra a forraltat. Lehet, hogy ez a szokás a ludas?
Barátom volt kint munka ügyben Kínában (iparváros Szingapúrtól nem messze, nem jegyeztem meg a nevét), és bement teaboltba, hogy hozzon nekem teát. Készített fotót is (amivel egyelőre nem tudok szolgálni), a falon gyakorlatilag pu'erhek voltak csak, maximum pár dobozban tartottak egyéb teákat.
Kimenetel előtt kérdezte, hogy mit hozzon. Gondoltam mivel nem beszél kínaiul és a pu'erheket eleve nem ismerem, legyen valami zöld tea. Hirtelen a Long Jing jutott eszembe, ezt ittam itthon párszor, és szerintem kellemes (a legjobbat az 1000 tea gárda kínai útja után ittam még a teázójukban). Barátom nagy nehezen megmagyarázta az eladóknak, hogy mit szeretne, ott helyben készíettek neki teát a kiválasztottakból, majd berakták zacskóba a teákat, és vákuumcsomagolták. Az árát tekintve kb. annyi volt, mintha itthon venne az ember Long Jinget, de az kiderült, hogy ez nem ugyanaz a Long Jing.
Ez a Long Jing sokkal lágyabb az itthon általam boltban vásároltnál, alapból az illata nagyon gazdag. Nem tudom mit csinálnak a teával, hogy a jellegzetes Long Jing karaktert megkapja, lehet nem is lenne jó, ha megtudnám... :) Mindenesetre most megint van otthon minőségi kínai zöldség.
