Keresés

Részletes keresés

Smith W. Creative Commons License 2023.06.06 -1 1 76548

Elsőre nekem is meredeken hangzik, mondjuk másodjára is. Nem valami elírás van?

Előzmény: timetable (76546)
pozo Creative Commons License 2023.06.06 0 0 76547

Rá mész a menetrendek.hu oldalra, ott bőven találsz.

 

Pl. 1o.-én, szombaton

 

Szfehérvár -Bp indul: 11:30 érk:13:35 (Várpalotán át)

Szfehérvár -Bp indul: 12:30 érk:14:35 (Várpalotán át)

Szfehérvár -Bp indul: 13:30 érk:14:45 (Direkt Bp.-re)

Előzmény: timetable (76546)
timetable Creative Commons License 2023.06.06 0 1 76546

Mutass már egy ilyen járatot...

Előzmény: pozo (76545)
pozo Creative Commons License 2023.06.06 -1 1 76545

Bizony (tapasztalatom szerint) a MÁV sokkal jobban működik, mint a VOLÁN.

Hétvégén jöttetek már VOLÁN-nal Székesfehérvárról Bp-re? Nos, a járatok többsége először elmegy Várpalotára, s csak utána Bp.-re, ez majdnem dupla menetidőt jelent.

Régebben hétvégén óránként közvetlen járatok voltak a fővárosba.

Előzmény: jzp2107 (76544)
jzp2107 Creative Commons License 2023.06.06 -1 1 76544

bizony, ez ilyen
a kütyüjükön van valami ilyen lehetőség hogy tudnak szólni egymásnak

(a volánnak szégyen hogy náluk még csak akarat sincs erre... egyszer bementem Győrben az információba mert azt írta a menetrenek.hu hogy érdekldjek az átszállásról, a jóember annyit csinált hogy megnézte ugyanazt  a menetrenek.hu -t és elmondta hogy "rizikós"
hát köszi ezt én is tudtam

A sofőr meg leforrázott, hogy hétköznap valszleg késni fogunk

be is jött (mondjuk kellett hozzá ő is, olyan tetű lassan ment) , várhattam Pápán valami 40 percet aztán meg egész túrán lehetett rohanni hogy elérjem az aznapi utolsó buszt (sikerült :-)

 

 

a vonathoz még annyi, hogy legalább 5 oerces átszállás esetén működik. Ami ennél kevesebb, ott nem vállalnak ilyesmit

Előzmény: KFeri_2+4 (76543)
KFeri_2+4 Creative Commons License 2023.06.05 -1 4 76543

Nekem is volt vasárnap egy vonatos kalandom. Szombathelyről szerettem volna a reggeli vonattal Őriszentpéterre utazni (RPDDK). Két átszállás, mindkét alkalommal 5 perc átszállási idővel. A MÁV-ot ismerve kicsit kockázatosnak éreztem a dolgot, de nem találtam más értelmes lehetőséget, ezért belevágtam. Aztán gyorsan elérkezett az a pillanat, amikor megbántam a döntésemet. A vonat Szombathelyről 13 perc késéssel indult el. (Látszólag semmi oka nem volt a késésnek, mert a személyzet ott volt és érkező vonatot sem láttam...) Nekiálltam keresgélni, hogy hogyan tudnék Zalaszentivánról továbbutazni, de a menetrend csak a 2 órával későbbi lehetőséget mutatta.

Amikor jött a jegyvizsgáló, megkérdeztem tőle, hogy Zalaszentivánon megvárja-e a vonatot a zalaegerszegi vonat. A válaszon meglepődtem: "Szólok nekik." Majd néhány megállóval később visszajött és mondta, hogy megvár a vonat. El sem akartam hinni... Ezzel már majdnem jó voltam, de a Zalaegerszegről induló vonatot, ha időben indul, még így sem értem volna el. A következő pedig csak 2 órával később indult volna.

Zalaszentivánon valóban ott állt a vonat a mellettünk lévő vágányon és rám, mint egyetlen fizető utasra várt. (Rajtam kívül még egy 65 év feletti utas utazott rajta.) A korábbi sikeremen felbuzdulva itt is megkérdeztem a jegyvizsgálót, hogy megvárja-e a vonatot Zalaegerszegen az őriszentpéteri vonat. Mi volt a válasz? "Szerintem igen, de írok nekik." Ezek után már meg sem lepődtem, hogy Zalaegerszegen ott várt az Őriszentpéterre induló vonat. De így legalább a MÁV is jól járt, mert volt egy fizető utasuk. Rajtam kívül ugyanis csak egy vasutas utazott rajta...

Nekem is sok rossz tapasztalatom van a MÁV-val kapcsolatban, de ezúttal kellemesen csalódtam. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult, hogy az eredeti terv szerint sikerült eljutnom Szombathelyről Őriszentpéterre, így még a délutáni eső előtt visszaértem Csákánydoroszlóra. (Hamarosan lesz fényképes beszámoló is s túráról.)

 

Smith W. Creative Commons License 2023.06.05 -2 1 76542

Szerintem a történet tanulsága az, hogy nyugodtan meg lehet venni interneten vagy akár alkalmazásban is a vonatjegyet, maximum nem kell sokkal előre megvenni. Nyilván viszonylattól és vonattól is függ, de indulás előtt pár perccel is ráérsz megvásárolni, így nem futsz bele ilyesmibe. Ha pedig nem helyjegyes (vagy speciálisan vonathoz kötött kedvezményt tartalmazó), akkor pedig megveheted egy hamarabbi időpontra (kvázi egy korábbi vonatra), aztán legfeljebb egy későbbivel mész.

Előzmény: sült kutya (76534)
Wittgen11 Creative Commons License 2023.06.05 0 1 76541

Aha. Látszik, hogy rutintalan vagyok az ilyesmiben :D

Előzmény: M62-166 (76540)
M62-166 Creative Commons License 2023.06.05 -1 1 76540

Ugyanezt, ha érv. idő előtt is utazhatnál vele, és nem találkozol jv-val, vagy bújócskázol előle, akkor kezeletlen marad, és még az érvényesség kezdete előtt visszaválthatnád. 

Most, az app korszakban bármikor veszel jegyet a vonatról is akár, indulás előtt 1 perccel... 

Nekem is volt ilyen, hogy nem tudtam, elérem-e az IC-t és indulás előtt 1-2 perccel a peronon vettem helyjegyet. (AK után voltam, csak hogy ON legyek :D )

Előzmény: Wittgen11 (76537)
M62-166 Creative Commons License 2023.06.05 0 2 76539

OFF
Állítólag-állítólag :) 12 éve, süldő Keletis koromban is volt már ilyen Hatvanban, a fővizsgálók egyenesen utaztak rá. Neki az volt a trükkje, hogy Hatvantól bújócskázott a jegyvizsgálóval, majd átlépve a városhatárt, a budapesti bérletét mutogatta. Amikor rászálltak, és már felszállás előtt elkérték a jegyét, akkor pedig rendőrt hívott, és feljelentett mindenkit. Állandóa panaszt írt, vizsgálatot követelt. Szerintem egyszer egy sötét sikátorban megbeszélték vele a dolgot, mert utána leszokott rólunk... 

Röviden: mindenki tonnaszám csalt ezzel. 

ON 

Előzmény: timetable (76536)
timetable Creative Commons License 2023.06.05 -1 0 76538

Sajnos a kilátó részt felhagyták, anno egy függőleges létrán lehetett felmászni a toronyba, de egy ideje ezt leszerelték. Az okát nem tudom, lehet állandóan gond volt a darázsfészkekkel, meg valószínűleg a létra sem volt igazán biztonságos.

Előzmény: hadidoki (76532)
Wittgen11 Creative Commons License 2023.06.05 0 0 76537

Szolgáltatói oldalról ez érthető, de ebből miért következik, hogy az érvényességi időnél előbb nem lehet "leutazni" a jegyet? Ez milyen ügyeskedést zár ki?

Előzmény: timetable (76536)
timetable Creative Commons License 2023.06.05 0 4 76536

Ezt a pár éves újítást köszönd azoknak a leleményes honfitársainknak, akik abból űztek sportot, hogy ha valamiért nem kezelték az odaútra szóló jegyüket, akkor azt a visszaút után nagy sajnálkozás mellett ("nem tudtam elutazni...") visszatéríttették. Állítólag a Budapest-Velencei-tó közötti nyári forgalomban jött ki a dolog, ahol a forgalmasabb délelőtti járatokon nem ért oda mindenhová a jegyvizsgáló, aztán az esti órákban pedig a Déli pályaudvar pénztárosai egytől egyig "fel nem használt" jegyek visszatérítésével foglalatoskodtak.

 

Rövid távon csak akkor érdemes retúrt kérni, ha a visszaút időpontja kb. biztos. 

Előzmény: sült kutya (76534)
HEV Creative Commons License 2023.06.05 -2 0 76535

Ez csak 100 km-nél kisebb távolságra igaz, lassan már 5 éve.

 

Az ilyen oda vissza jegyeket ha van benne bizonytalanság külön kell megvenni és az visszamondható.

 

Itt nagyjából összefoglalják a tudnivalókat.

 

 

Előzmény: sült kutya (76534)
sült kutya Creative Commons License 2023.06.05 -1 0 76534

Sziasztok,

A mai tanulság (oké, benne van a tájékozatlanságom is, de hátha más se szakértője a témának):

Ne vegyétek meg interneten át a vonatjegyet.

 

Korán ébresztettek a madarak az István-kúti vadászháznál. 4 körül elkezdtek hangoskodni. Így aztán előbb indultam a tervezettnél, és elértem egy korábbi vonatot, mint amire a jegyem szól. Hiába tökugyanúgy ment minden átszállás, csak 2 órával hamarabb: nem érvényes rá a jegyem. Visszaváltani se lehet, mert egybe fizettem az odafele úttal, ami meg nyilván már teljesült. Úgyhogy most ülök tök fölöslegesen 2 órát az állomáson, és unalmamban hozzászólást írok.

 

Csak tudnám, mivel károsította volna meg a MÁV-ot, ha hagynak fölszállni a korábbi vonatokra (egyik se helyjegyes).

Smith W. Creative Commons License 2023.06.04 -1 2 76533

Én magam nem a Jakab-hegyen bivakoltam legutóbb, mert a túrám szakaszolása nem pont úgy esett, de elég jónak tűnik az a hely! (Szerencsére így is elég jó helyet találtam bivakoláshoz, az egyik leghangulatosabb éjszaka lett végül, amit sátoron kívül töltöttem.)

 

Ez a malacos kaland emlékezetes lehetett! :)

Előzmény: hadidoki (76532)
hadidoki Creative Commons License 2023.06.04 -1 4 76532

Szép utad volt, szép volt az idő is!

  

A Jakab-hegyi bivakszállást még nem láttam, én még akkor sátoroztam ott utoljára, amikor csak a helyi turisták tartották példás rendben az épületet. Azt hiszem jó funkciót találtak a régi, befejezetlen kolostor épületnek!

 

Bár ismerem a Nagy-mély-völgy szépségét, én inkább a Melegmányi völgyet kedvelem. A Melegmányi vízesés szépségét nem kell ecsetelnem, de nem ezért: Egyszer itt esett meg velem, hogy csíkos vadmalacok szaladgáltak szinte a lábam alá (1-2 m-re tőle). Fantasztikus élmény volt, de a frász jött rám, hogy hol az anyjuk? Szerencsére a koca békén hagyott, miután látta, hogy én is békén hagyom a malacait. Azóta ez a völgy számomra kitörölhetetlen emlék forrása.

 

További szép utat kívánok!     

Előzmény: timetable (76531)
timetable Creative Commons License 2023.06.02 -2 4 76531

DDP Komló (Sikonda)-Bükkösd

 

Pünkösdvasárnap délelőtt. Tele a komlói helyijárat, viszi haza a hegyi lakótelepekre a templomjáró időseket, a sétáló családokat, a délelőtti részegeket. Ebből a közegből túrafelszerelésben sem lógok ki. Egy dombóvári átszállással vonatoztam idáig, majd körbesétáltam a központot, voltam boltban is, és így 11 óra fele készen állok a DDP következő szakaszára. A fürdőnél kiszállok, és egyből bevetem magam az erdőbe. Az aszfaltot elhagyva az első letérést jobbra el is vétem, de időben észreveszem, hogy a sáros, szűk ösvényt kellene követnem. Az első benyomások nem bíztatóak, de a kitaposott út szilárdabb lesz, aztán vagy fél órát kanyarog velem, hegynek fel, hegynek le. Haladok, már hallom is a 66-os út zaját. Meg is pillantom balra lent, amikor egy irtásnál bukkanok ki. Követem a keréknyomot rajta keresztül, aztán leereszkedek az országút nagy kanyarulatának közepébe. Szemben a Kőlyuk vendéglő, itt tervezem az ebédet. Sok az autó, de úgy tűnik, szabad asztal még akad. Igen, még pont ideértem a déli csúcsforgalom előtt. A bejáratnál azonban tábla hirdeti, ezen a napon csak foglalással van mód étkezni. Elnyomok egy rövid káromkodást, aztán mérgem el is száll, mivel szerencsére van B-tervem.

 

A ciframalomnál pecsételek hát gyorsan, és irány is a Nagy-Mély-völgy. Egyszer jártam itt. Akkor éjjel kettő óra volt, és nem is mentem rajta végig. Kíváncsian várom hát: milyen is lesz a táj? Nagy is, mély is, de mihez képest? Bővízű, tiszta, világos színű patak zubog a mésztufa lejtőn, itt-ott a laposabb részeken meglassul, míg a mellékvölgyek sziklás barlangokat rejtenek. Mesés táj, még a nagy kirándulósűrűség sem szegi kedvem – egyébként is mindenki barátságos, mosolygós. Egy elágazásban kis szigetszerű szikla áll a patakmeder közepén, ennek csúcsán eszegetek egy kicsit, és marha jól érzem magam. Kapaszkodok tovább, itt-ott egészen a patakmederben kell előre nyomulni, kicsit a Szlovák Paradicsomra hajaz a hangulat. Elérem a Kánya-forrást – mondom magamban, na kiskutyám, ide is eljövünk veled egyszer, ha már ezt is rólad nevezték el...

 

Innentől a völgyre csend borul, jön egy kicsit emelkedősebb rész, de aztán hamar keresztezem a kéket (hú de másképp néz ki, mint anno hóban…). Átbukik az út a Kantavár alatti völgybe, a romokhoz ki is térek, de ez a szakasz nem hagy maradandó emléket – kicsit talán kezdek fáradni, a lábam alatt egy lapos kő megbillen a vízmosta keréknyomban, majdnem hasra esek. Jó lenne megpihenni – mondom magamban, mire száz méteren belül egy pad tűnik fel az út szélén, az erdő közepén. Kívánságra, szinte. Újult erővel indulok tovább kis lazítás után, a sípályát keresztezem (micsoda síélet volt itt a „havasabb” évtizedekben), balról Árpádtető felé tekintgetek lefelé, aztán 3 előtt fel is érek Dömörkapuba.

 

Irány a kisvasút végállomása: mint vasútbarát, ennek a 600 méteres vonalnak a beutazása eddig még kimaradt. Menetrend nincs, kb. 25-30 percenként ingázik a kis C50-es mozdony a három nyitott kocsival. 600 méter, 600 forintos retúr. (Elábrándozom: ha lenne egy hónapom rá, megcsinálnám a 18 900 forintos havi országbérlettel a 18 900 utaskilométeres teljesítményt…). Amint összejön kéttucat utas, beröffen a mozdony, és gurulunk is lefelé. A pálya menti fákon plüssfigurák kötik le a kicsik figyelmét. Oda-vissza alig 15 perc egy menet. Körüljárás nincs, a mozdony lefelé tolt menetben közlekedik.

 

Vigyorogva lepattanok a szerelvényről, végiggyaloglom a pálya menti sétautat, bemegyek az állatkert nyüzsgő előcsarnokába, ahol a pénztárban készségesen adják a stemplit. Pihenőt tartok a pár száz méterrel arrébb lévő parkban. Kicsit belecsúszni érzem magam a délutánba, úgyhogy a következő kilométereket megnyomom. A turistaút gyakorlatilag szintben fut, az erdők lombja elrejti a várost a hegylánc alatt. Mivel sem Dömörkapunál, sem a Sós-hegynél nem tettem most kitérőt, gyakorlatilag nem is láttam Pécset, hiába jártam a területén. :) A tempóból még a Remete-rétnél sem akaródzik visszább venni, bár innen már lejtmenet következik. A Szentkútból merítek, majd jön egy olyan szakasz, ahol a vékonyka ösvény beszorul a szerpentinút, és a település közötti, mély vízmosásokkal szabdalt, meredek, erdős hegyoldalra. Hangulatos szakasz, télen, vagy nagy sárban valószínűleg nem élvezném…

 

Aztán ennek is vége, keresztezem a Ranga Lászlóról elnevezett utat. Jön a következő pecsétpont, a ládika aljában víz van, de a pecsét száraz. Egy ingatag karón van az egész, így nem merem igazán piszkálni. Itt letérek a jelzésről, és lejjebb ereszkedek a Darázs dűlő lakott területei felé, B-tervként a meleg ételt a Teca mama vendéglőjétől remélem. Ha a kerthelyiségben nem is, bent akad szabad asztal, rövidesen egy nagy tányér csevapcsicsa érkezik a sör mellé. Kell a kalória, ma még fel kell jutnom a Jakab-hegyre, pedig lassacskán este hatra jár az idő. Visszakapaszkodom a piros útig, szemből jönnek bőven a túrázók, de én tartok csak a hegy felé. A jelzés az Éger-völgyben az oldalban fut, lapos szögben tűz be a fák között a nap, jók a fények, élvezem a járást a nem túl meredek emelkedőn. „Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul még betekintett az erdőbe…” idézem fel magamban Fekete István sorait. A Szuadó-tetőtől még egy fél órát saccolok, ez kb. be is jön. Elérem a zöld jelzés beágazását, itt ráfordulok a nap utolsó emelkedőjére, ami azonban megizzaszt, ráadásul még egy kisebb földsáncra is fel kell hágni.

 

Fél nyolckor kilépek a Pálos kolostor melletti rétre. Itt a mai alvóhelyem, a kiépített bivakszálláson. Összegyűlik az este társasága. Néhány pécsi tinédzser szülői felügyelet mellett, egy több napos körtúrázó nagy zsákkal, meg én. Elosztjuk az alvóhelyeket, az emeletet, az alsó „szeparét”, a földszintet – ez jut nekem. Nem lenne teljes a nap kilátás nélkül. Pár perc ide a Zsongor-kő. Viszonylag párás az idő, a napkorongot eltakarja már a hegyvonulat, de a kilátás így is fantasztikus. Pattintok egy Szalont ennek örömére (ezzel visszanyerek egy életet – ahogy a Bang nevű társasjátékból tudom). És csak lógatom a lábam a homokkőről. Egy dolog zavar csak, kifejezetten sok lódarázs zümmög körülöttem. (Másnap is elég sokat láttam a tölgyesekben, és ezt nem csak én, másik túrázó is szóvá tette). Az alkonyat azért lassan visszavezet a rétre. Hamarosan tűz pattog, mi pedig vicceket mesélünk, vagy az oktatásügyről beszélgetünk a srácokkal. Még egy kicsit félreülök a rét közepére, majd aludni térek.

 

Bár az élővilág nem háborgat (ez nem evidens ilyenkor), az alvás mégsem túl pihentető. Mindig van valami „ez kell, az fáj, így nem jó” érzés, ami felébreszt. Reggel egy kisebb zápor után már nem is alszom vissza, hat körül felkelek, és nem sokára újra úton vagyok. Visszaereszkedem a jelzésre, a következő vonatkoztatási pont a Petőcz-akna. Előtte vizes gödröket kerülgetek a füves, ritkán járt szekérúton. Onnantól Petőczpusztáig a bánya széles aszfaltsztrádáján gyalogolok. Egy traktor jön szembe fás targoncával, hosszan hallatszik a hangja. A távolság lassan fogy, örömmel érem el Petőczpusztát. Egy újabb kihalt település, és itt is a történelem furcsaságai, amiket utólag ért meg az ember: azt hihetnénk a szokásos dunántúli történet ez is a kitelepítésekkel – ehhez képest, a harangtorony építése nem másnak köszönhető, mint egy első világháborús demarkációs vonalnak, melynek zónájába ez a falu is belekerült, és egy időre lakatlanná vált.

 

Fülledt, nehéz levegőben gyalogolok tovább, a Bakonya feletti erdőkben. Cikázik az út, megszűnnek az égtájak, támpontot csak egy keresztező távvezeték ad. Egy meredek ereszkedés jön, majd egy újulaton kell átvágni (előtte találkozik az út a P+ jelzéssel), aztán rövidesen mellénk szegődik a hetvehelyi országút. A jelzést itt sárga-fekete szalaggal – valószínűleg valamely teljesítménytúrára külön is megjelölték, de ahol a jelzés az úton folytatódik egy darabon, ott ez másfelé kerül. A fennsíkról szűk dózernyomon ereszkedek aztán le, és kibukkanok a Bükkösd feletti réteken. Itt csak egy-két kopott jelzés villan ki a szegélyen lévő fákon – elágazás viszont nincs, csak nyugatnak, lefelé kell tartani. A zizegő réteket egy hatalmas, kiszáradt jellegfa zárja. A szalagozás aztán átejt: egy elágazásban elvisz a kijárt lejtő felé, így hamarosan Szentdomján településrészen találom magam, ami egy korrekt üdülőfalu képét kezdi magára ölteni. A jelzés viszont csak a házsor másik végén érkezik le a völgytalpra. Innen már aszfaltút vezet Bükkösdig. A pecsét melletti bolt éppen nyitva áll, és kicsit arrébb a Blumi kocsma is, ahol egy korsó sörrel megünneplem a mecseki szakasz befejezését. 10:30 perc, a vonat háromnegyed óra múlva indul majd Dombóvár felé…

hadidoki Creative Commons License 2023.06.02 -1 2 76530

Hogy melyik évszakban lenne vajon a legszebb? Nekem az ősz tetszik a leginkább, de akkor már a lenyugvás felé megyünk, s az kicsit elszomorít. Ízlés kérdése! 

Tamás-hegyre azt hiszem vissza fogok még én is menni, tényleg nagyon hangulatos.

 

Azóta lejártam a túra másik felét is, még rendezni kell a soraimat (szó szerint!), és hamarosan azt is felteszem ide. 

Előzmény: timetable (76529)
timetable Creative Commons License 2023.06.02 0 2 76529

Szép utad volt. Pétfürdő környéke nekem is a vonatablakból mozgatta meg először a fantáziámat, aztán a túra teljesítésekor a katarzis végül elmaradt, mivel a kék jelzés valamivel beljebb halad (meg egyébként is, azon a túrakezdeten pont némi másnapossággal küszködtem...). Családi rövid túrának pont jó lenne valamikor visszatérni ide. Melyik évszakban lenne vajon a legszebb?

 

A Tamás-hegyen viszont jópár tavaszt, kilátást megéltem, köszönöm hogy kicsit visszahoztad azt a múltat (immár három éve nincs oda kötődésem, olyan mintha egy másik életemben lett volna...)

Előzmény: hadidoki (76523)
llakli Creative Commons License 2023.05.25 -2 3 76528

PMP útakadály

 

Ha Máriabesnyő felől jövünk, az Őz utca után átvágunk az erdőn. Kiérve a köves útra a P jel egy építkezés területére vezet be, átmenni nem lehet.

Jelenleg még be lehet menni, de kb 20 m után kissé balra a kerítésen kívül a temető felé lehet kerülni. A kis erdőben vannak ösvények,

és visszanavigálva az óvodánál ott a jel. (Gödöllő)

hadidoki Creative Commons License 2023.05.24 -2 3 76527

Mondjuk a Gönci kőbányába felfelé menet láttam egy, na nem őzet...

hanem egy töltés dombján ballagva egy hatalmas szarvas kapaszkodott ugyanarra a töltésre, oldalról. Az ütő is majd megállt bennem, akkora élmény volt ilyen közelről látni egy ilyen a csodálatos állatot. Persze alig hagyott időt megfigyelni, úgy eltűnt, mint a szellem.

Aztán néhány évvel később szintén ebbe a bányába felérve egy hatalmas, 1..1,5 m-es szárnyfesztávú  "griffmadár" repült el előlem a közeli sziklára. A frászt hozta rám, de ezt már sikerült lefényképezni, s kiderült, hogy "csupán" egy nagy fülesbagoly (Uhu vagy Bubo bubo).

 

 

 

Előzmény: AttHunter (76525)
AttHunter Creative Commons License 2023.05.24 -1 1 76526

Való igaz, mondjuk én egyszerre csináltam a két mozgalmat.

Szégyenemre legyen mondva, a Balatoni körből még mindig hiányzik Balatonszentgyörgynél harmincennehány kilométer. :(

Majdcsak meglesz egyszer.

Előzmény: HEV (76524)
AttHunter Creative Commons License 2023.05.24 -1 1 76525

Aha, én a Litéren lévőre gondoltam, ami a kék mellett van. Itt asztalok, padok, játszódolgok is vannak és régebben volt egy geológiai tárlatocska is.

Tényleg van egy hangulatuk ezeknek a kőbányáknak. Főleg, ha jó az akusztikájuk és ott "ugat" egy őz. :)

Előzmény: hadidoki (76522)
HEV Creative Commons License 2023.05.23 -1 2 76524

Szép túra volt, az Ember-sziklát úgyis érintened kell a Balaton körtúrán (igazoló pont) így csak kicsit később fogod látni, valóban egy emlékezetes hely.  További szép túrákat.

Előzmény: hadidoki (76523)
hadidoki Creative Commons License 2023.05.23 -2 4 76523

És akkor lássuk a befejező 3. napot:

 

 

Balaton-felvidéki Kéktúra

 

 

2023. 04. 29.  szombat                 Hajnalban volt egy kis eső, de ez nem volt komoly. A sátor külső ponyvája is csak kicsit lett vizes. Mire igazán kezdtem készülődni el is állt, s nem is kezdte újra. Még megreggeliztem a tető alatt, aztán nekivágtam a mai útnak.    

            Hamar leértem a szabadtéri színpadhoz, de elképzeléseimmel ellentétben a lezárt területen nem lehetett lejutni az aszfaltos útra. Így egy kis kerülővel mentem le és pillanatok alatt el is értem a Fő utcát. A borongós ég alatt igazi nyüzsgő, falusias, piacos reggel fogadott. Sokan vásároltak, mindenkinek volt egy-egy kedves szava a másikhoz. A kocsma előtt bélyegeztem, majd a temető mellett felkapaszkodtam a tegnap este távolból már látott kilátóhoz.

  

Komoly, stabil kilátó ez, a tetejéről szép látvány nyílt a tegnapi Csere-hegyi kilátóra és az éjszakai szálláshelyemre. Balaton irányába tekintve Alsóörs parti sávját mustráltam, sok szép nyarat töltöttem itt fiatal éveimben. 

          Lefelé egy hangulatos présház mellett vitt el az út, de ez még csak bemelegítés volt az ezt követő lépcsős gyalogúthoz képest. Balra szebbnél szebb házak, jobbra a távoli Balaton tükre. Hihetetlen hangulata van ennek a környéknek. Az Alsóörsön töltött sok szép nyár ellenére ezt a részt még sohasem láttam. Lejjebb, a romantikus Templom utcán hamar elértem az 1788-ban épített református templomot, ahol szinte tapintható az ősi múlt. Ballagva sétáltam, élvezettel szívtam magamba a hely patinás hangulatát.

      

          Alig tettem meg 200 m-t és vissza is csöppentem a mai valóságba: új építésű, szép, modern nyaraló társasházak közelében vezetett az út. Érdekes érzelmi hullámvasutazás zajlott le bennem… Hamar átvágtam a következő falun, Lovason. Megcsodáltam a szinte összeérő két templomtornyot, majd egy mezőn át folytattam a hegy oldalán, szintben vezető utamat. Jó lendülettel haladtam, hamarosan megláttam a kissé lepukkant Pongrácz-kastélyt. Le lehetett menni mellette egy kis utcán, s innen már látszott, hogy felújítás folyik rajta. Tehát van remény, tehát lesz folytatás!

  

        Később láttam szerencsésebb régi házakat is, melyek már túl voltak a felújításon. Például egy 1828-ban épült nyaraló kúria, és a közelében álló hasonló stílusú épület. Ezen a környéken nem csak térben, hanem időben is utazhattam.

       Paloznak felső részénél jártam, ahol eddigi irányomhoz képest derékszögben elkanyarodva tettem egy 500 m-es kitérőt, hogy megnézzem a térképen jelzett kálváriát. Maga a falu is hangulatos, de az utca, a vele futó kálváriával, fantasztikus.

  

             Emelkedőbe kezdett innen az út a Csákány-hegy felé, de mivel engem a másik úton elérhető Ranolder-kastély is érdekelt, s kilátóból pedig már bőven volt részem az elmúlt napokban, inkább a hegy szoknyáján kerültem a kastély felé.

            Sajnos a kastélynak nem tett túl jót, hogy Növényvédő Állomásnak használták/ják. Ó, de sok kastélyunk sínylette meg a szocializmus éveinek nagyszerű ötleteit!  Ezt, sajnos csak a hátulja felől lehetett megnézni, de így is látszott, hogy nem túl jó állapotú. Ennek ellenére a lepusztult külső alatt még őrzi régi, rejtett szépségeit.

  

            Beérve Csopakra bélyegeztem, s a Csonkatorony közelében, egy virágos park mellett nekiláttam enni. Rám fért már az ebéd, jólesett kicsit megpihenni. Jó fél óra múlva már Csopak túlsó felén kapaszkodtam, hogy elérjem a hegy oldalán futó hangulatos szint-utat. A kényelmes út, a szép kilátás teljesen elkényeztetett, s a Péter-hegy lábánál döbbenten tapasztaltam, hogy itt bizony komoly emelkedők is lehetnek. Na, nem sok: úgy 200 m felfelé a Péter-hegyre, később majd a Tamás hegyről lefelé ugyanannyi. A gond csak az volt, hogy az elmúlt néhány millió év alatt a két hegy közé egy 150 m mély völgyet vájt a Koloska-patak, így bizony a két hegy között egy le-fel hullám is cifrázta a terepet. S ahogy első nap, errefelé sem ismerik a szerpentint. Kellően szuszogva és kifáradva értem el a Tamás-hegyen a Jókai-kilátót.

 

          Meglepően sokan voltak a környéken, ez a hely már reálisan elérhető Balatonfüredről, s a kilátó tetejéből pedig csodálatos kilátás nyílik az innen már jól látható Tihanyi-félszigetre.            

  

            Nem sokat időztem, mert a szomszédos Aszófő környékén éppen most szakadt le az ég. Szerencsére itt csak egy kis szemetelés volt érezhető belőle, amit nem is nagyon bántam. Végül is nagy szerencsém volt az időjárással a mai napon. Hangulatos úton ereszkedtem, elhagytam a hatalmas fakeresztet, majd egy szinte életveszélyes lépcsőn elértem a házakat.

             Úgy terveztem, hogy hazautazás előtt járok még egyet a városban is. Elsőnek az impozáns Piros templomot néztem meg, hisz itt található a bélyegző is. Mire odaértem, már a nap is ragyogóan sütött. Éppen esküvő volt benne, így nem sokat zavarogtam. Hangulatos utcákon elballagtam az Esterházy-kastélyhoz. Megcsodáltam a fenséges épületet, amely előtt egy nagyon hangulatos tér található. Sokan élvezték a várva várt szép tavaszi időt. 

            A forgalom elől lezárt idevezető utcát birtokba is vették a pihenni vágyó vendégek. Különleges hangulata van ennek a belvárosi résznek. Kényelmesen visszaballagtam a vasútállomásra, ahol hamarosan jött is a vonat. Mivel Ferenc pápa másnap mondott misét Budapesten a Kossuth téren, még jegyet sem kellett vennem.  

  

           Jó hangulatú 2,5 napos túrát sikerült lejárnom, az időjárással is szerencsém volt. Mai napon 19 km-t haladtam, összesen 54 km-t gyalogoltam a teljes túrán. A kora esti órákra szerencsésen haza is érkeztem.

hadidoki Creative Commons License 2023.05.23 0 1 76522

Az Ember-szikla felé nem tértem ki, mert nem tudtam róla. Viszont jó, hogy szólsz, mert soha nem lehet tudni, mikor ébred az ember úgy, hogy ma az Ember-szikla felé akarok kirándulni... :) Köszi!

A kőbánya már Litér után van úgy 2,5 km-re az S és a K jelzés között. Van a közelben egy másik is (a csővezeték közelében), de azt kihagytam.

  

Pár éve a Gönci kőbányában töltöttem egy feledhetetlen éjszakát, s azóta rákaptam felkeresni a kőbányákat.  

Előzmény: AttHunter (76521)
AttHunter Creative Commons License 2023.05.23 0 2 76521

Szép túra, nekem nagyon kedves, talán a közelsége miatt.

Litéren nagyon szép az Árpád-kori, ma református templom bejárata (kis kitérő a piroson):

Melyik litéri kőbányában voltál? Ahol a közpark van?

 

A kékről egy pici kitérő Almádi előtt a Malomvölgyből az Ember-szikla(k), ami csodálatos képződmény és remek kilátás van a sziklás dombtetőről.

 

Előzmény: hadidoki (76519)
Remélemilyennicknincs Creative Commons License 2023.05.22 0 0 76520

hozzám hozhatja.

Előzmény: HEV (76517)
hadidoki Creative Commons License 2023.05.22 -2 4 76519

Jöjjön a 2. nap:

 

 

Balaton-felvidéki Kéktúra

 

 

2023. 04. 28.  péntek      Kipihenve keltem reggel, felmentem a gerincre és a csoda fogadott: lent a távoli párás völgy különleges fényben pompázott a nap lapos sugaraitól.  

 

A másik oldalon a felhők alatt kukucskáló nap ragyogta be a világot. Gyorsan csináltam néhány fényképet, de aztán a felhők eltakarták a ragyogást. Persze közben a völgy csodás fénye is elillant, de az emléke azóta is bennem él.

          Visszatérve a sátorhoz összepakoltam, majd a borongós ég alatt nekivágtam a folytatásnak. Továbbra is köves, sziklás talajon, a gerincet követve vitt az út. Egy széles ívű kanyarnál egy emléktáblára lettem figyelmes. A Királylátó hegynél jártam, ahonnan 1908-ban I. Ferenc József magyar király egy hadgyakorlatot szemlélt meg. Szép is volt a kilátás, méltó egy királyhoz!

        Szintúton hamar átértem a túlsó hegyre, ahol a hegyoldalt uraló árvalányhaj között szebbnél szebb virágok ékesítették a sziklás talajt. Alig győztem betelni a fantasztikusan szép látvánnyal. Lassú ereszkedésbe kezdett az ösvény, előbb egy-egy magányos fenyő, később ligetes fenyőerdő adta meg a táj hangulatát. Leérve a völgybe még egy-egy domb tarkította a környéket, de már a lapos rét kezdődött. 

            Az egyik réten három őz ugrott meg váratlanul. Szerencsére rövidet futottak, s megállva visszanéztek: vajon mit is csinálok? Én pedig kihasználva az alkalmat fényképeztem szorgalmasan.

  

            Később kereszteztem egy vasutat és hamarosan beértem Királyszentisvánra. Egy lendülettel vágtam át a takaros falun, majd a túlsó végén, egy szépen kialakított sportcentrum melletti pihenőnél reggeliztem. Jólesett a pihenés, bélyegeztem is, majd hamarosan már a Mogyorós-hegy oldalán szuszogva kapaszkodtam felfelé. Idén ez volt az első komolyabb szuszogtató, és mondhatom, az idei télen is veszítettem az erőnlétemből. Viszont a hegy túloldaláról most először látszott a távoli Balaton tükre.

            Litérnél kereszteztem a 72 sz. főutat, ismét bélyegeztem, majd nemsokára elértem azt az elágazást, ahonnan egy felhagyott kőbánya felé tettem egy kitérőt. Az utóbbi években erősen vonzanak a régi kőbányák. Eredetileg ide tervezetem az éjszakai táboromat, de az időjárás közbeszólt.

 

Fantasztikus hely, sziklákkal, izgalmas kiszögelésekkel, csupán a köves talajon sátorhelyet találtam volna nehezen. 

  

            A továbbiakban is köves terepen vitt az út, egészen a Római villaromokig, ahol egy éles fordulóval „V” alakban visszafordultam. Megváltozott a táj jellege, zárt erdőben vezetett majdnem egészen Vörösberényig. Hosszú, majd 6 km-es út várt rám Balatonalmádin keresztül. Megcsodáltam az Erődtemplomot, később, már napfényes időben, megebédeltem egy parkban. Az állomás közelébe érve a bélyegzőt kerestem, aztán egy helyi férfi segítségével rá is találtam. Nagyon kedvesek erre az emberek!

           Ki nem hagytam volna, hogy lemenjek a partra körülnézni.  Az idő inkább volt hideg, mint kellemes, bár egy hölgy úgy gondolta, pont strandidő van, s bement fürdeni a vízbe. Végül is nem kellett jégbe léket vágni …

           A parti úton mentem egészen Káptalanfüredig, ahol búcsút véve a tótól, nekivágtam a hegyoldalnak. Hétvégi házak között ballagtam egyre feljebb, de még a kulacsomat fel kellett tölteni valahol. A térkép jelölt ugyan egy közkutat, de magam sem igazán hittem, hisz az egész városban egy sem akadt. Éppen kezdtem aggódni, amikor megláttam a kutat. Megkönnyebbült lélekkel, de megterhelt hátizsákkal folytattam a hegymenetet, ami egészen a Csere-hegyi kilátóig tartott.

           Szuszogva pihentem le egy padra a kilátó lábánál. A kilátót éjszakára zárják, van itt esővédett pihenő tájékoztató táblákkal, galéria, stb. Gondnok vigyázza a rendet, ami meg is látszik a környezetén.

A kilátó tetejéről széles panoráma nyílik a Balatonra. Felsejlett a távolban Balatonfüred, s mögötte a Tihanyi félsziget. Nézelődtem egy ideig, de mivel ismét kezdett beborulni az ég, hamarosan indulóra fogtam a dolgot. Még beszéltem néhány szót a gondnokkal és a vidám, de taj részeg barátjával, majd nekivágtam az alig 1 km-es útnak a tervezett táborhelyig.

            A széles kocsiútról hamarosan egy keskeny ösvényre tereltek a jelzések, melyek már a felhagyott vöröskőbányához vezettek. Mivel még nem volt késő, s holnapra esős időt ígértek, gondosan körbejártam a bányát, ideális tábor után kutatva. Végül a felső peremén futó út mentén álló esőház közelére esett a választásom. Innen szép a kilátás, és ha holnap egész nap nem tudnék mozdulni az eső miatt, legalább a tető alá ki tudok ülni.

  

            Gondosan sátrat vertem, vacsorázás közben megcsodáltam a különleges hangulatú naplemente fényében a közeli Somlyó-hegyi kilátót, beszéltem Klárival, majd nyugovóra tértem. 25 km-t haladtam a mai napon, s reméltem, hogy nem válik be az időjósok jóslata.

 

(folyt. köv.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!