Mikor én gyerek voltam még nem lehetett My Litte Ponnyt kapni. :-(( Viszont voltak müanyag lovacskák mindenféle színben. Az egyik lábuk magasan volt mintha lépne. :-)) Indiánokat és katonákat lehetett még venni hozzájuk, bár én inkább a lovakat vettem. Mindenféle színben volt, még kékben is. Természetesen egy rakás volt belőle és így volt egy ménesem akivel játszottam :-DD Na meg plüss állatok voltak. A kedvencem egy szürke csacsi volt. :-)) Hiába már akkor is lökött voltam. :-D Persze már akkor szerettem volna pónit. Bár az hiszem ez sok kisgyerek álma. Ez az álom megmaradt felnőttként is. :-)
:-)) Jól elbabázgatsz a lovaiddal... Nem volt My Little Pony-d kiskorodban? :-)))) (tudod, azok az undorító rózsaszín, világoskék, halványzöld műanyaglovak, hosszú szivárványszínű sörénnyel meg farokkal, amit lehet fésülgetni és a 8 éves kislányok meg vannak érte vadulva - broáf...)
Tündi is szokott bambán bámulni. Főleg mikor pucolom. Most Szöcskét tanítom mindenféle marhaságra. :-)) Fejembe vettem hogy megtanítom arra hogy pacsit adjon. :-DD Már szépen fel lehet venni nyújtva az egyik első lábát. Természetesen a jobbat, mertr hisz művelt lovacskák vagyunk nem fogunk "kezet" rossz lábbal. :-DDD Tanulja szépen a lábfeladást és a pórázon való sétát is. :-) Tündivel összeszoktak, de Kóci nem adja be könnyen a dagadt derekát. :-) Kócot körbecsodáltam hogy milyen dundi. Szerintem még a levegőtől is hízik. Már szinte nem is kap abrakot és mégis. :-DD Olyan mint én, szép kis fókatestünk van. :-DDDD
Dehogyisnem! Értem én, és ugyanígy vagyok Kingával. De mégiscsak kényelmesebb úgy menni vele kirándulni, hogy cipel a hátán. Így nincs gondom hogy lépést tartsak vele, és biztos nem lép a lábamra... :-) Egy csomót szokott ácsorogni és csak úgy bááááámul a távolba, én meg addig cirógatom a fülét, meg nyomkodom a ráncokat a nyakán. :-)
Szakmámnál fogva más topicokban szoktam irogatni, de mivel valaha én is lovagoltam és a lányom most versenyszerűen lovagol benéztem ide is kiváncsiságból.
Én sem tartom túl valószínűleg hogy bármi rosszat tenne. A lépést, ügetést, vágtát tudja, nyerget tűrte a hátán, a kantárt is. Egyszerűen jó így nekem, nem kívánom azt hogy üljek is rajta. Jó foglalkozni vele, szeretgetni, egyáltalán csak nézni hogy van. Gyönyörködöm akkor mikor vágtázik, mikor egymást szeretgetik, mikor eszik vagy iszik, és még akkor is amikor a legnagyobb sárban (mert a ló tiszta állat mint tudjuk :-DDDD) hempereg és utána jön büszke pofával. Lökdös mikor mással foglalkozom, mikor Szöcskét pucolom hogy ő mikor kerül sorra. Rengeteg örömöt és kedvességet ad nekem és egyszerűen imádom. Persze ezt sokan nem értik. Nem értik hogy miért nem lovagolom, kocsizom be, miért nincs kiscsikója hisz így hozna "hasznot". Így "nincs értelme" a lótartásnak csak viszi a pénzt. "Szegény ló" milyen rossz lehet neki hogy nem lovagolják. Tündin nem látszik hogy rossz lenne neki, bár sokan azt is mondták hogy ugyis megunom és eladom. :-( Nem értik azt hogy egy-egy fáradt nap után, mikor ideges vagyok mert hülyék az emberek, vagy csak rengeteg a munka elég csak kimenni hozzájuk, és elfelejtem mindazt ami aznap történt rossz és újra szép a világ.
Más: hétvégén a lányommal póniklubos versenyen voltunk, ugyanis 4 hete újból elkezdett (3 éve ült utoljára lovon) lovagolni :)) És ahogy ő szokta, rögtön bele a közepébe, tehát Futószár 1-es versenyszámban indult is. Szerintem jó eredménnyel, mert 75%-ot kapott a teljesítményére, igaz, hogy ez a 7. helyre volt elég. De 4 hét lovaglás után szerintem tök jó :)))
Hát, én biztos nem bírnám ki... :-)) Egyébként a "belovaglása" lehet hogy annyi lenne, hogy felmászol a hátára és onnan simogatod, ő meg békésen hurcolászna ide-oda. Ha szeretitek egymást, semmi oka nem lenne lehajítani. Maximum egy kicsit csodálkozna, de sztem nem bánná...
Még soha, de bevallom nagyon nem is vágyom rá. Nekem elég őt láttni, tudni hogy van és létezik. :-)) Belovagolni nem biztos hogy tudnám (lehet hogy csak én tartanék tőle), más kezébe meg nem adom.
Ő egy választási shetlandi póni csikó. Csődör a lelkem, és minden óvintézkedés, intelmek ellenére beleszerettem. A büszek "Szöcske" nevet kapta. Keresztanyja Én vagyok. :-) Haza hozatalnál úgy döntött: hogy egy életem-egy halálom előre ugrom. Egy kisbusszal hoztuk és nem volt vicces mikor a csikó beugrott közénk. Szerencsére, no meg a Párom lélekjelenlétének köszönhetően nem lett semmi baj, de a szélvédő cserére szorul. Nem számoltam rá hogy ugrani fog, pedig pórázon volt, fogtam is, sőt a karom a két ülés közt volt pont azért nehogy ugorjon. Ő ezzel nem foglalkozott és ugrott. A szélvédő megfogta, de több helyen megrepedt. Mi kisebb horzsolásokkal megúsztuk, és Ő kapott egy új nevet. Innentől kezdve nem finomkodtunk, kikötöttük úgy hogy még egy ilyen ne forduljon elő. Csuda jó fej. A lábait gyönyörűen adja, de a pórázon való közlekedést még tanulni kell. Viszont azt már megtanulta hogy a pocsolya nem harap és nem eszik kiscsikókat. :-DD Sajnos Tündiék nem fogadták kitörő örömmel, bár visszanyerítettek neki egyenlőre harapják és rúgják ha tudják. Bár néha összedugják a fejüket balhé nélkül. Abban bízom hogy azért összeszoknak. Tündinek és Kócosnak közel egy év kellett mire megszokták egymást és barátok lettek. Most elválaszthatatlanok! Remélem ebben az esetben nem fog addig tartani. Vicces, de Tündi besárlott a csikó miatt. Most ép mindenki békésen eszik (látom a kamerán), de azért kinézek rájuk. Tegnap egész nap az istállóban volt a kecskékkel, remélem már kezdi átvenni a megszokott szagokat és Tündiék nem fognak vele balhézni. Azért ilyen kép is van, bár sajnos elmozdultak. Előtte Kócossal összedugták az orrukat. :-)
A várandóság elején önmagában a rázkódás is káros lehet, de ez akár később is.
Nem tudom, én mindig arra gondoltam, ha valami baj tőrténne, hogy számolnék el utána a saját lelkiismeretemmel? Hogy néznék később a saját szemembe???? A "legkissebb baj" ami tőrténhet, egy vetélés; de előrehaladottabb várandóságnál, nagyobb baj is lehet: koraszülés, esetleg sérült gyerek...anyai kockázatok...Nem hiszem hogy olyan hosszú az a 9 hónap, hogy megérje kockáztatni!!!!
Olyan sérülékeny az a kis lény, akit a szívünk alatt hordunk, és teljes felelősséggel tartozunk neki!
Csak úgy leírom: a baba születése után pedig időtök nem lesz lovagolni:)
Az a helyzet, hogy nagyon ellentmondásos hírek vannak erről a témáról. Van, aki azt mondja, hogy nyugodtan lehet, van aki szerint nem szabad egyáltalán. Van, aki szerint a várandósság elején még OK, van, aki szerint meg épp az elején tilos.
Hétvégén még valószínűleg megkérdezzük az oktatónkat, akinek kicsi lánya van, de kockáztatni semmiképpen nem fogunk semmit.
Azért ilyen kép is van, bár sajnos elmozdultak. Előtte Kócossal összedugták az orrukat. :-)
