Sziasztok!
Világít a veszélyjelzőm, de keményen.Ma reggel tudtam meg, hogy a nagylányom ma Zalaegerszegre utazik munkát vállalni.
Namármost, ez gyökeresen új dolgokat vet fel:
-nem tudom, mi lesz a genetikai vizsgálattal, ugy anis az kedden lenne,
-nem tudom, mi lesz a tanulással,
-nem tudom, legfeljebb csak sejtem miért megy el,
-nem tudom, mi ennek az értelme, főleg, hogy napokon belül szül a nejem,és akkora szükségem lenne rá mint soha.
Ha valaki nem tudná, mi Szeged mellett lakunk, ami testvérek között is 300 km Zalaegerszegtől.
Ha ez lázadás, dac, ám legyen, de tisztességesebb volna megmondani, mint a hátramaradó problémákat rám lőcsölni.Mert ezek szerint lesz bőven:az összetört autó pótlása, ügyeinek intézése,(jelenleg rendőrségi eljárás van ellene folyamatban),az ifjú apával a kapcsolattartás(nagy öröm),az otthoni munkából kiesését nem is számolva.
Alice, a lelkem ott áll az út szélén a ködben,.de most afelé hajlik, hogy nem stoppol...:-(
Szia Malwin!
A lelked bár most lesüllyedt a minden mindegy állapotba, de nem marad ott, csak erőt gyüjt nagyon okosan. (Ott ácsorog a ködös út szélén...:-) )
Szia kingajudit!
Valószínűleg lehetséges lenne szabadidőt lopnom, ehhez azonban rendszeres életvitel szükségeltetne, ami nekem nincs.
Amúgy sokszor vagyok egyedül vezetés közben, de az munka, mégha sokan nem is tartják annak:-(
Otthon meg, lévén családi ház, mindíg van valami dolog.
Próbáltam elmenni sportolni,kosárlabdáztam valamikor,de "egyedül nem megy"...
szia Malwin, igy korareggel, tudom, hogy alapvetően kivitelezhetetlennek tűnik, de hetente egyszer két órára nem tudsz szabadságot kivenni a családtól és a munkától?
Szia Alice!
Speciel most működik a teló, és még korán van, úgyhogy itt vagyok.
A közérzetem lesüllyedt a "minden mindegy" kategóriába, és a jelek szerint ott is marad.Ez azt jelenti, hogy mindig csak a következő problémára koncentrálok, a többi hanyagolva van.Igy ki tudom zárni a zavaró körülményeket, csak a "jó"dolgokat engedem be.Fokozottan figyelek a gyerekekre, de hagyom őket menni a saját útjukon.
Amolyan el nem kötelezett politikát folytatok.
Ez, úgy látszik beválik,mert kevesebb idegszaggató helyzet áll elő.Igaz viszont, ez legtöbbször úgy történik,hogy kivonom magam a történésekből,mintegy kívülről nézem azokat.
Most az a helyzet a nagylánnyal, hogy kedden mennek a genetikushoz.Utána újra leülünk megbeszélni a dolgot.Addig viszont nem látom értelmét, hogy erről beszéljek,majd, ha van valami.
Még itt vagyok, de ez az utolsó sóhaj,ígérem, holnap bővebb leszek, ha a vodkafon is úgy akarja.
Szvsz ne akarjátok megismerni a grafomán oldalamat, nem győznétek idővel:-))
Szia Kingajudit, szia Alice!
Ilyen az élet..
Mire ide jutottam, el kell mennem.
Mint tudjátok(?),GPRS-sel vagyok itt, és most jött el az ideje, hogy újratöltsem a telefont, mert még nincs USB kábelünk hozzá.
Úgyhogy jó éjt, én szvsz reggel itt leszek, mert ki kell vinni a szemetet, nálunk ilyenkor viszik..
Üdv:Malwin
Szia!
Ha ez az egész szappanopera lenne, gondolod, ide írtam volna be a forgatókönyv-ötletemet?
Mi lenne a jogdíjaimmal?Ugye nem gondolod komolyan...
Sajnos az élet produkál ilyeneket,és igazán nem kellene ebből gúnyt űznöd, főleg, ha nem ismered a körülményeket.
Amúgy meg azért írtam ide(is), hogy segítséget kapjak, és megosszam a tapasztalataim másokkal.De hogy ez szappanopera lenne?Erős túlzás, nem?
Nem érzek ellentmondást saját magammal, mert az, hogy nem segítenek a házimunkában, nem jelenti azt, hogy nem szeretnek.Legfeljebb nem érzékelik, mit jelent nekem, ha netán megcsinálnak valamimt, és nem nekem kell.
Igenis sokat jelent, ha Orsi lányom jó jegyet hoz haza az iskolából, mert ha neked kellett volna szinte minden évben másik iskolába vinned a gyereket, akit az elsős tanító(?)nője egy életre immunissá tett az iskola ellen, nos, azt hiszem, te is nagyon megbecsülnéd ezeket a jegyeket.
Továbbá attól, hogy nem mosogat, még nagyon büszke vagyok a legkisebb lányomra, akivel duettet énekelhetek az iskolai bulikon, mert olyan szépen énekel.
Tovább is van, mondjam még?
Bocs,ha esetleg bántó voltam, nem volt szándékomban, de ez itt nem egy hülye mese, ez ittr a valóság.
A családom és én is jelenleg a padlón vagyunk,és nem tudom, hogyan állunk fel.Ebben nem segít az olyan hozzáállás, mint a tied, ebben, ugye, egyetértünk.
Persze hajtani kell, főleg ha van eredménye. De nem szabad így kizsigerelni magad.
Azonkívül nem biztos, hogy annyira rossz volt az a nevelés, ha a kisebbek ilyen aranyosak. Azért remélem megdícséred őket.
A legnagyobb lányoddal kapcsolatban:
Nem lehetne valami jókis jogi procedúrával megfingatni a leendő "apukát"? Valami apasági keresettel vagy mi a szösznek hívják az ilyet.
Már csak úgy a bosszú kedvéért is. Meg ki tudja, hátha a jövő héten ő nyeri a lottót. :-)
Bocs de korabban arrol irtal hogy toluk belepeneszedhetne a mosogepbe a ruha es nincs tiszta tanyer es fott kaja ha te nem csinalod... Nem kivanok vitat nyitni, csak probalom az altalad irtakat kicsit kepben tartani, neha ellentmondasba kerulsz magaddal. Nem lehet konnyu ennyi mindenre emlekezni... :) Szvsz nalatok az egesz "csaladnak" eleg lenne egyetlen pszichiater, nem is kerhetne sokat... De abba ne hagyd, nekunk nincs tevenk, ennyi szappanopera nekem is jar :)))
Ebben a Klubban nyugodtan offolhat bárki. Persze csak röviden ;o)))) Ez vicc volt ám, nem kell komolyan venni.
No de félre a tréfát! Véletlenül sem volt a leveled témán kívüli. A lányos apai lét bármely vonatkozása -legyen az örömteli, vagy szorongó, netán őrülten dühös- terítékre kell hogy kerüljön ebben a fórumban. Azért van! Ami azt illeti részemről is fölmerült már mindahány vonatkozása ennek a speciális elmeállapotnak, amit "Lányos Apának" szokás hívni.
Már csak azért sem értelmezhető ehelyt az offolás mint fogalom, mert volt már ebben a klubban fiús anyukáktól lányra vágyó fiúig mindenféle hozzászóló, vagy éppen klubtag. Ennélfogva ez a fórum eddig is igyekezett a lehető legnyitottabban működni. Remélem sikerrel :o)
Ha van kedved és erőd, szivesen hallanánk többet is a többi gyerkőcről, és örömmel vennénk némi híradást a nagylányoddal kapcsolatban is.
Őszintén remélem, hogy ez utóbbi hírek idővel valamiféle konszenzusról fognak szólni. Addig is minden jót kívánok:
Abraxas
Azért nem ilyen egyszerű a helyzet.Nekem is vannak kedves és szép pillanataim, ne feledd el, azon az egy lányomon kívül van még kettő,és, hát van egy fiam is.
Ők érzik,mi folyik a háttérben, és fokozott szeretettel reagálnak rá.Orsi lányom, aki mindig hadilábon állt a matekkal, sorozatban hozza az ötösöket, csak nézek. De másból is egyre jobban áll.Talán azért tanul ilyen intenzíven, mert úgy gondolja, legalább ővele ne legyen gond.
Fruzsi, a legkisebb különben is nagyon apás.Nincs
perce a napnak,hogy ne adná tanúbizonyságát, és még sorolhatnám.
Amúgy meg nálunk nincs gyűlölködés(azt hiszem, rosszul fogalmaztál).Egyszerűen van egy bonyolult élethelyzet, amit tovább súlyosbított a lányom meggondolatlan lépése,valamint az ezzel kapcsolatos álláspontja.De ettől még nem gyűlöljük egymást.Való igaz, nekem sok lelki fájdalmat okoznak, de ezt betudom annak, hogy egyrészt benne vannak a kamaszkorban, ami köztudottan mindkét félnek kemény dió, másrészt nekik is sz@r lehet egy depressziós apával.
Bocs mindenkitől, nem volt szándékom szétoffolni a topicot, sajnálom, ha valaki így látja.Úgy gondoltam, hogy a lányos apák ,ha még nem ismerték, ismerjék meg, hogy vannak bizony ilyen dolgok is az életben, másrészt meg arra gondoltam, lesz valaki, aki már áteett egy hasonló krízisen, és megosztja velem a tapasztalatait,Mert ugye, senki sem tanul szülönek...
Úgy tűnik, Malwin gondja lassan kezdi kinőni ezt a fórumot. Aki mostanság benéz, azt hiheti hogy lányos apának lenni csupa gond és gyötrődés.
Bizonyságul az ellenkezőjére, álljon itt ez a kis röppenet, ami tegnap óta melengeti a szívem:
Tegnap (ne ragozzuk hogyan) hozzá jutottam kéz alatt egy original Californian Barbie-hoz (aki lányos apa, tudja mit jelent ez :o))). Haza érve közöltem gyermekemmel, hogy valamit hoztam! Neki!!!
majt rejtelmes mozdulattal elővarázsoltam a táskámból a babához mellékelt kis rózsaszín (brrr....) retikült.
A gyerek arca felderült: "Nahát, de aranyos! Hol találtad?" Majd meghatottan forgatta kezében a kis műanyag vackot.
Várj csak, -mondtam én töprengve- valami még volt hozzá. Ezzel -mint bűvész a nyulat- elővarázsoltam a babát is a táska mélyéből.
A válasz egy hatalmas örömsikoly, és egy durván egy perces (nekem egy órának tűnt) néma és forró ölelés volt. Ekkortól lefekvésig a Barbie ki nem esett a kezéből. Aludni csak azért nem vitte, mert egy lassan 10 éves úrinőhöz ez nem illeik már ;o)
Hát ez is a lányos apai (sőt, ilyenkor apukai) állapot részét képezi, méghozzá nem is a kisebbet.
Oké Malwin értettem az allegórikus képet amit lefestettél. Fő, hogy a ködös országút mentén maradj ott - még ha fázol is - addig míg arra nem jön egy jármű, amit lestoppolhatsz. (Hiszen van más választásod???) És előbb-utóbb jön egy jármű. Én tapasztaltam, gondolom te is mint gyakorlott gk. vezető szintén.
(Ami az alváscentrumot illeti, annak ugyan az égadta világon semmi köze nincsen Anna születéséhez, mindössze annyi, hogy egy éjszakáz máshol töltesz, de erről ne is beszéljünk, mert előtte be kell jelentkezni, és az időpont amit megadnak, lehet hogy 2003 márciusára esik... éppen csak szóltam.)
Szia Alice!
A közérzetemet talán úgy tudnám jellemezni, mint mikor éjszaka, ködben megállsz a kihalt országúton.Puha,selymes,de ocsmányul hideg és végtelenül csendes-amikor szitál, az idő múlása jelenik meg előtted-szóval vmi ilyesmi.
Alváscentrumról egyelőre nem lehet szó, közeleg Anna világrajövetele,és annyi dolgom lesz, hogy luxus lenne elvonulnom aludni.
Majd később, ha Anna éjszakai mutatványai miatt úgy is kileszek, mint a madzagos kotló.Legalább pihenek egy kicsit:-)
De a vége egész jól hangzik!Khmmm...
Nem látom a betűket, elmegyek hunyni.Reggel benézek, ha lesz gép.
Szia!
Ja igazis, az "állatorvosi ló" kifejezés a pszichikai megbetegedések összeségére utalt, nem rád - úgy együtt jó kis bemutatást rendezhetnétek mondjuk egy egyetemi előadáson, szóval itt nem rólad volt szó! :-9999
Jaj de jó, hogy jelentkeztél, már azt hittem valami baj van. Annak is örülök, hogy most éppen nyugvópont van - még ha nem is így gondoltam.
Milyen a közérzeted? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy felvetted-e a kapcsolatot a szegedi alváscentrummal, pedig szvsz. most éppen itt lenne a megfelelő idő - egy nap kényelmes kis kivizsgálás, kilépve az időből, mnás dolgod nincs is ott, mint aludni és mindenki majd veled foglakozik...
Sziasztok!
Itt a "ló" beszél...:-)
Kösz, mindegyikőtöktől az együttérzést.
Szomi, neked csak azt tudom mondani,talán azért vagyunk a neten, és beszéljük "ki" a dolgainkat, mert sajnos barátaink nincsenek.Nincs kinek panaszkodni, nincs kivel kibeszélni a dolgokat.
Én akkor írtam ide a netre, amikor már nem bírtam tovább, valakinek el kellett mondanom.
Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, de talán jobb is így.
Abban gyetértek veled, hogy a gyerek olyan lesz, amilyennek nevelik.Sajnos én ott hibáztam, hogy a kilencvenes évek közepén hajtottam, mint az őrült,mert volt rá lehetőség, és közben nem figyeltem rájuk eléggé.
De ezt már leírtam máshol.Ha keresed, rátalálsz.
A dolgok most nyugvóponton vannak.Jelenleg más köt le,de ez csak néhány nap csupán.Aztán kezdjük elölről, mert ezt a helyzetet meg kell oldani.Vagy így, vagy úgy.
