Végül is nem volt a 2014-es sem olyan rossz év, itt van 20 lemez, amiket szívesen hallgattam, és még Yes is van köztük:
John Wesley - Disconnect Perfect Beings - Perfect Beings Transatlantic - Kaleidoscope Wishbone Ash - Blue Horizon The Samurai of Prog - The Imperial Hotel Motorpsycho - Behind the Sun Joe Bonamassa - Different Shades of Blue Yes - Heaven & Earth Flying Colors - Second Nature Santana - Corazon Kiscsillag - Szeles Ian Anderson - Homo Erraticus Robert Plant - Lullaby and... The Ceaseless Roar U2 - Songs Of Innocence IQ - The Road of Bones Pain Of Salvation - Falling Home Pink Floyd - The Endless River Slash - World On Fire Threshold - For The Journey Anathema - Distant Satellites
Én nem haragszom, de a Heaven And Earth egy borzalom, és nem csak Yes, nem csak progrock, nem csak rock, nem csak pop, hanem minden tekintetben :) Nem a srác miatt, akiről tudni lehetett, hogy jó lesz, mert a Glass Hammerben is baromi jó volt. Vele nincs gond, a DVD is frankó, abszolút élvezhető, a Heaven And Earth viszont szégyen.
és bárki haraxik is meg, be kell valljam sok kihagyás után meghallgattam párszor a hevenendörszt és újra meg kell állapítsam, annyira nem is rossz zene, a srác hangja kifejezetten tetszik
Szerintem csúcs az új dvd. Várakozáson felül friss és csodálatos. Jó az új énekes. Persze Downes kicsit gyenge billentyűs, bár Tony Kaye sem egy egy nagy színvonal. Rick vagy Igor hiányzik. De összességében nekem nagyon tetszik.
Hat az egy csőd lenne, az utolsó két lemez nagyon gáz. Főleg az utolsó. Annyi eszük azért nekik is van, hogy nem erőltetik koncerten. A létjogosultságról meg jobb nem beszélni.
Szerintem is jó ez a DVD. Érdekes, hogy Wakeman billentyűzése jobban hiányzik, mint Anderson hangja, azaz Jon Davison igazán jól teljesít hangilag - a színpadi jelenlét más kérdés.
Megint más gondolat, hogy szívesebben venném, ha most már az utóbbi két lemez dalait felvonultató koncerteket is adnának, ami kereskedelmileg talán nagyobb rizikót jelentene, de ennek, az Anderson nélküli felállásnak az igazi legitimálását jelentené.
örülök, hogy meghallgattál pár Comus számot, és, hogy tetszett is a zene része.
(jó jelző rá, hogy IZGALMAS, bár eufemisztikus. :) )
számomra pont az énekkel együtt - tokkal/vonóval - nagy kedvenc, nem is tudom más énekkel elképzelni.
(egy férfi és egy nő énekese is van a zenekarnak. jól kiegészítik egymást. a vékony hang a hölgy, a rekedtesebb pedig a gitáros/szerző Roger Wootton. )
a borító engem is megoszt, egyszer tetszik mert markáns, néha meg furcsállom nagyon. :))))
(úgy tudom az is Wootton műve.)
(az "engem is megoszt" kifejezés tetszene a skizofrén haveromnak. már a jobbik énjének. a rosszabbiknak semmi nem tetszik, csak a házi pálinka.)
fogalmakban, kategóriákban nem vagyok erős, azt elismerem minden további nélkül. pl. ha létezik olyan kategória, hogy gótikus rock, akkor én azt egyáltalán nem ismerem. egyetlen képviselőjét sem tudnám megnevezni. amiért én használtam, az csak annyi, hogy próbáltam leírni a hangulatát, szubjektíven.
és egy pillanatig sem akartam összehasonlítani a H&E albummal, bármennyire is erőltetnéd. (ahhoz azt is többször meg kellene hallgatnom.)
mindössze annyit merek állítani, hogy olyan "zenei ötlet", amit nem hallottam eddig százszor, nincs a belinkelt dalban. még akkor is ha más számára esetleg ennek a teljes ellentéte lenne "teljesen nyilvánvaló". több mint valószínű, hogy a lemeztárunk nagyon eltér, és ebből kifolyólag az ízlésünk is - amiben a világon semmi kivetnivalót nem látok.
ha a "teljesen nyilvánvaló" szófordulat helyett "szerény véleményem szerint" szerkezetet használnál, akkor számomra pozitívabb lenne a mondandód. de sok bajom így sincs vele, mindenkinek joga van leírni a véleményét. (baj csak akkor szokott lenni, ha valaki személyeskedni kezd ízlésbeli különbségek miatt. na az már nettó taplóság.)
na, belefüleltem ebbe a comusba kb. 4 szám erejéig. a folkos zenei anyag igen finom, izgalmas, de ezzel a hártyavékony, sipítozó énekkel nem tudok mit kezdeni. legalábbis amikor egy hölgy "remekel", már ha nőről van szó, nem néztem utána. kár érte, mert így nehezen veszi be a gyomrom, bármennyire is klassz maga a muzsika. a borító pedig brutál horror. :D
Valószínűleg teljes fogalmi dugóba kerültél a gótikus rock-ot illetően. Hát az Opeth-nek (legalábbis ennek az albumnak biztosan) az égegyadta világon semmi köze hozzá. Az pedig elég nyilvánvaló, hogy az Opeth-album kettő azaz kettő perc alatt több zenei ötletet vonultat fel, mint a siralmas Heaven & Earth.
Rehabilitálnom kell Chris-t. A "Step Beyond" és az "It Was..." c. darabokat nem ő követte el - Steve a ludas.
Steve erősségei szerzőként mindig is az eredeti gitár témák, kiegészítő futamok, színezések, sajátos szólók voltak. Ezek mind kiváló zenészre utaltak, aki nem abban jó, hogy dalokat ír (azt megtette/teszi Jon), hanem ízlésesen tesz hozzá azokhoz, amivel lényegesen többé válnak. Egyébként Wakeman is ebben volt igazán kivételes.
A nevezett két "dalt" tényleg jobb lett volna nem megjelentetni.
A többit alapvetően az új Jon írta - szerintem elfogadható eredménnyel.
Nem értek egyet. Semmi felszínességet nem érzek. Az más kérdés, hogy tetszik vagy nem. Ha nem tetszik, azt elfogadom, hiszen nem vagyunk egyformák.
Vannak zenészek akiknek valóban csak a technikai magamutogatás a lényeges, függetlenül attól, hogy saját számot vagy feldolgozást játszanak. A művészi érték nem jelent semmit. Nem említek inkább senkit, nehogy azon vitázzunk. A Transatlantic éppen nem erről a technikai precizitásról szól, egyébként sem mind amerikai. Persze azért remélem nem baj, ha tudnak is játszani.
Például hiába vannak Steve Hackett-nél, David Gilmournál, stb. sokkal jobb gitárosok, nekem mégis jobban tetszik a gitárjátékuk, mint sok tőlük jobb zenészeknél, mert találok benne valamit ami jó a fülemnek, hangulatomnak. Ugyhogy értem miről beszélsz, de hangsúlyozom a konkrét esetben nem értek egyet.
Ez a feldolgozás, hát... olyan amerikai. Nincs elegancia, helyette magamutogató felszínesség. Technikailag persze profik, és én egyébként én külön értékelem, hogy buzgón feldolgozgatnak, ez is a rock klasszicizálódását segíti.
