igen, ez nekem is eszembe jutott. olyan windows betöltés alatti szignál-szerű =) no de lesz majd még hosszabb is, ez csak egy kis próba volt, hogy hogyan is szól a cucc. igazából nem is kellett volna még beraknom ide...
Én azt hiszem, hogy aki ismeri David Michael Frank Paul Roger Ed John Ted Steve Dave Sam Robert William Jim Greg Mick Ray valamelyik akciózenéjét, az ezt is hallotta. Ugyanaz ennek a bakelites cuccnak is a bája.
A nemrég itt agyondicsért Tangerine Dream-es (Utcai sólyom!!!) Christopher Franke-nek volt normális próbálkozása is. Ez az elvileg kiadatlan zene elkezdődik, aztán egy érdekes, sztem nagyzenekarral kevert szintis felvezetést követően fel kell rá figyelni, és összességében nagyon jó kis hallgatnivaló lesz.
10/8
Ja, és Sutter, a lényeg: nem nagyon van benne afrikai kórus. :)
Az Odyssée dvd-n jelent meg, most nézem, egy doksi. Kicsit azért olyan érzésem van, hogy ilyen filmekhez, amit néhány ember néz csak meg, már-már tékozlás ilyen zenéket írni.
Akár szomorúnak is lehetne nevezni Yvan Cassar sorsát. Adott egy szerző, akinek idáig két igen igényes szimfonikus afrikai zenéje jelent meg, melyek sztem már a megjelenés hetében elfogytak (az a 2x 5 db), holott annyira élmény ezt a kettőt a nem tipikus afrikai megközelítése miatt hallgatni, ami miatt minimum egy nagyobb ismertséget kívánok neki, és még sok hasonló projektet. A Massai 80%, a másik viszont (a felerészt a szerző által írt dalokból álló Odyssée) a Lion King mellett sem szégyenkezne, így ez 100%-os.
A Maszájok itthon ment különben vagy egy hétig úgy egy éve, amikor is ezt írta róla a zindex szakértő kritikusa, akinek innen is gratulálok.
A film zenéje azonban helyenként kifejezetten idegesítő. Sehogyan sem illik ezekhez az archaikusnak tűnő felvételekhez az európai klasszikus zene. A filmnek ettől néha olyan hangulata van, mintha nem is 40 fokos hőségben, hanem valahol az eső áztatta Skóciában játszódna. Az év legtragikusabb zenei aláfestésének díjától a filmet csak Richard Bona kameruni származású dzsesszzenész néhány száma menti meg.
A tragikust a szar szinonimájaként használja inkább, nem a szomorúra, ha nem tévedek. Lásd még Réz Andrist Morriconéról és NG-S zenéjéről nyilatkozni szakértően. Az miért van, hogy ha véletlenül megemlíti egy újságíró (esztéta) a film zenéjét, azt csakis pejoratív értelemben teheti? Ez valami aranyszabály?
Skót dudára nem emlékszem, szóval nem tudom, miért pont skót. Szlovák is lehetne ennyi erővel. Amúgy azért európai zenének titulálja, mert a zene nem csakis tradicionális afrikai hangszerekre és őslakos-vokálra épül. Hogy miért klasszikus, azt sem értem. Ja, mert szimfonikus hangszerekkel adják elő? Aha.
Valamiért mindig azt hittem, mikor Dominic Frontiere nevét láttam vhol, hogy ő valami Golden Age szerző, pedig nem is, de úgy hangzik. Legismertebb filmje asszem ez, és az első (alig húszperces) zene, amit hallok tőle. Az enyhén morriconés melankolikus főtéma eléggé telitalálat lett, a pintós idei Willis-filmhez (Perfect Stranger) is passzolna. A többi elmegy, és van egy jobbfajta még, ami viszont olyan, mintha a Blade Runnerből úszott volna ide, ennek ellenére kiváló. Mindezt megtöri egy-két betétdal, az évjáratnak megfelelő stílusban.
Garritan Personal Orchestra. köszi a jó tanácsokat. egyébként a program a hangszereknek alapból más oldalt állított be (ilyesmi hogy hegedű 20% balra, cselló 40% jobbra, kürt 35% balra, stb) úgyhogy én ahhoz nem nyúltam, utólag meg nem kevertem. amugy Cubase SX-el vettem fel. ezzel az erősődéses-elhalkulásos meg különböző hangerőn megszólalásos dologgal majd el fogok szórakozni, az jó kis meló lesz úgy hangonként, de hát igen, ettől tűnik "valódibbnak" a dolog. csak most ehhez nem volt türelmem, mert gyorsan akartam valami filmzene szerűséget csinálni =)
a zeneszerző egyébként JNH és a Signs zenéjében vannak valamennyire hasonló részek szerintem (de biztos más is csinált ilyesmi zenét, csak én még nem ismerem...)
én a zeneszerzőre nem jöttem rá, de a szándékot felismertem :) a téma jó, és akkor válik majd éretté, ha sikerül úgy megszólaltatni az egyes szólamokat, hogy meglegyen az alá-fölérendeltség (tehát egy harmónián belül nem muszáj minden hangnak pont ugyanolyan erővel megszólalnia), illetve nyilván az is dob majd rajta, ha kicsit szét lesz húzva, hogy ne minden középről szólaljon meg.
szevasztok! gondoltam megosztom veletek első próbálkozásom a szinti + sampler program + midikábel összetételű dologgal, melynek utolsó hiányzó összetevőjét (a kábelt) tegnap sikerült beszereznem =) mert kíváncsi vagyok műértő emberek véleményére is, node azt előre bocsátom hogy ne várjatok sokat, ez csak egy fél perces kis soundcheck féleség, ezen is 2 órát dolgoztam, de remélem azért majd belejövök és fog ez menni jobban is =D egyébként meg esetleg lehet tippelni hogy ki lehet a kedvenc zeneszerzőm (legalábbis szerintem kicsit hasonlít ez az egyik filmzenéjére...)
Hát ezt a sorozatot meg a zenéjét is szeressük ám. :) A soundtrack.net nagyon komolytalanná vált mostanában. Beal sorozatokhoz írt zenéi nagyon kedvelem, nehéz lenne dönteni, hogy a Carnivale vagy a Rome a jobb zene. Annak idején szinte egyszerre néztük meg az HBO 3 nagy sorozatát (Carnivale, Rome, Deadwood), ebben a sorrenben. A Rome főcímzenéje alatt a filmnézős csoportból páran megjegyezték, hogy hát ez a zene a Carnivale zenéje. Felvilágosítottam őket, hogy a zene nem csak a szerző ugyanaz. Majd jött a Deadwood főcímzenéje, itt mindenki felvillanyozódva jegyezte meg, hogy hát ez a zeneszerző az, aki a Rome és a Carnivale zenéjét is írta. Jó pontot akartak szerezni nálam. :) Hát nem jött be. :D Nem tudom, hogy az HBO sorozatainál előírás-e, hogy ilyen hasonló stílusban íródjanak, mindenesetre jó zenék.
Ide is bekukkantok már, olyan régen toltam ide az orcám.
A mostani kedvencem:
Jeff Beal zenéje az HBO és BBC prdukciójában készült Róma sorozathoz. A SoundtrackNetes kritikán kuncogtam egy sort: a főtémán Galliát és Rómát kéri számon (merhogy Caesar ott vívta a leghíresebb csatáit), szerinte a hangulata inkább észak-afrikai. A hülyéje, a legrangosabb szereplő talán Julius Caesar, de hogy nem róla szól a sorozat, az is tuti. Talán el kellett volna olvasnia a címét a nagyokosnak. Ti. a város, a bemutatott történet sokrétűségének, a tucatnyi, különbőző státusú és sorsú szereplőnek megfelelően változatos a zene: vannak csatározások mind a hadszíntéren mint a szenátusban, a szerelmiekről nem is beszélve (hihi, két Seduction is van - a Kleopátra-Caesar felállású tetszik nekem a leginkább - és két másik párnak is van közös témája, egy keserédes és egy dinamikusabb kibékülős), bulizós ünnep, diadalmenet stb. Leginkább a dobokra, trombitásokra, gitárra, fúvós hangszerekre és hegedűre építkezik, szépen váltakoztatva a pörgősebb és líraibb számokat - kicsit talán kár, hogy nem a dinamikus főtémával zárta le, de a történet ezt nem engedte meg. Majd a második szezonnál.
Érdekes, de viszonylag átlagos, néhány helyen elektronikával támogatott szimfonikus horrorzene egy ismeretlen szerzőtől, akiről ennyiből persze nem derül ki semmi sem.
Bár még csak szemezgetek már látom, hogy mégse kell süllyesztőbe eresztenem Tylert. Jó kis laza vígjáték zene, de nem tingli tangli, hanem amolyan rockos, jazzes, funkys. Határozottan kelleems hallgatnivaló.
