A három éves Bendegúzzal beülünk a cukiba enni egy rétest. Ő szilvásat választ, én ribizliset.
Nézi az enyémet és megszólal: -Judi, megkóstolhatom a tiedet is? (megkóstolja)
Kis szünet.
-Finom.
Kis szünet.
-Finomabb mint az enyém.
Kis szünet.
-Megint megkóstolom.
Kis szünet.Kérdezem tőle: szeretnél cserélni? Ijedten rázza a fejét, hogy nem. Majd egy idő múlva rám néz és megkérdi: Judi, most nagyon szomorú vagy, hogy a tied kisebb lett?
:)) (Akkor értettem meg h miért nem akart cserélni:))
Amikor jól sikerül (szem-kéz koordinációval ) vmit megcsinálni, Picur így mondta "szemrelátó vagyok" (pl jól beállítani a távolságot, vagy célbatalálni, vagy beletölteni valamibe jól a folyadékot.
"Anya, mondani akarok neked valamit. Még senki másnak nem árultam el, de nekem tetszenek a lányok. Különösen azok, akiken itt (és megérinti a vállamat), és itt (megérinti a mellkasomat) nincs ruha."
Röviden csak annyi, hogy nálunk ebből még nem volt gond, és miután elolvastam az előbb hivatkozott topicot, úgy gondolom, hogy nem is fogok ügyet csinálni belőle, hiszen ennél sokkal súlyosabb esetek is vannak. Az én gyerekemnek beállt az anyagcseréje egy ütembe, ez egészségügyi vagy életviteli problémát nem okoz neki.
Szia, de mi beszéltünk róla, köszi, hogy emlékszel rá! :) Elmentünk gyerekpszichiáterhez, bár teljesen más okból. A pszichiáter viszont egy teljesen átlagos gyereknek találta, sőt, az óvónőkkel egyetértve nem javasolta az iskolakezdést a következő tanévben, holott a gyermek márciusban már 6 éves lesz, tehát iskolaköteles. Tudom, ezek a dolgok elég messze állnak attól, hogy kimagasló-e az IQ-ja vagy sem? Azt állapították meg, hogy nem marad feladathelyzetben, tehát nem lehet lekötni a figyelmét, ami egyébként is nehezen kelthető fel bármi iránt.
Amúgy a korábbi beszélgetésünk után internetes oldalakon kutakodtam, és az azokon leírtak alapján úgy gondoltam, az én kisfiamban semmi különleges nincs. Az óvodában szépen megoldja a feladatokat, nagyon jó a kézügyessége, szeret alkotni, szépen rajzol és színes, és nagyjából ennyi.
Nem tudom, mire akarsz kilyukadni avval, minek kell a kakilást visszafojtani...?
Egyébként valamilyen szinten mindenki elromlik, mire isis lesz (Ha nem számítjuk Isis-t, és Osiris-t). Legalábbis lényeglátás, kreativitás, és nyitottság tekintetében.
Csak most, a saját gyerekemen veszem észre, hogy a felnőttek mennyivel butábbak, mint a gyerekek. Valószínűleg én is az vagyok, így felnőttként, de a gyerekkori önmagamra már nem nagyon emlékszem (hiába, öreg vagyok!). De a fiam, valami csoda, mindig elérzékenyülök, és elcsodálkozom, milyen okos és értelmes. Még. Csak nehogy ő is "elromoljon".
Itthon mindig engem piszkál, hogy miután elvégzi a nagydolgát, segítsek neki, pedig már éppen ideje lenne önállósodni. Megkérdeztem: az oviban ki szokott neked segíteni, amikor én nem vagyok ott? Mire a válasz: senki, az oviban nem k*k*lok.
Ennyi. És sok felnőtt már nem képes arra, hogy ilyen módon uralja a saját testét, és tudatában legyen annak, ha pl. megiszik két liter vizet egy kiránduláson fél óra alatt, akkor előbb-utóbb kell majd neki, aztán hisztizik a buszon, hogy pisilni kell.
Iskoláskoromban mindenkinek kötelezö volt a kórustagság, engem is besoroztak. Aztán náhány próba után beosztottak.... kottalapozásra! A zongorakísérönek kellett kottát lapoznom :-DDDDD
