Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.07 0 0 157

A kiváló társ (Baráti Kristóf) témájában is felhívtam a figyelmet a varázslatos Sosztakovics-versenyműre, amit Várdai István szólójával tavaly október 20-án adtak elő, és amit a rádiós hangtárból még két hónapig meg lehet hallgatni az alábbi linkről.

 

http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2018-07-06

 

Az interpretáció is magával ragadóan jó volt!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.23 0 0 156

A Baráti Kristóf témájában már említett Fehér Éjszakák Csillagai nevű egyedülálló zenei fesztiválon Várdai István is fellép, és Kristófhoz hasonlóan a szólóhangszerre írt Bach-műveket fogja megszólaltatni a szentpétervári Mária Koncertteremben

július 6-án.

 

A hat csellószvit a 345 éves Stradivarival bizonyára a fesztivál másik fénypontja lesz.

Addig is a feltöltés óta eltelt 15 hónapban már több mint 332 ezerszer (!) megnyitott lemezről, de még nem a Strad-dal: https://www.youtube.com/watch?v=D83cMncj_Ig

 

A youtube-on számos kiváló külföldi és magyar csellistától lehet a teljes sorozatot meghallgatni:

https://www.youtube.com/results?search_query=J.S.+Bach%3A+6+Suites+for+solo+Cello+Solo

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.22 0 0 155

Várdai István és Baráti Kristóf június 15-én Kolozsvárt játszott, illetve lépett a karmesteri emelvényre, és erről a koncertről a következőt másoltam be egy helyszíni beszámoló alapján az 1968. hsz.-ban: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9224323&la=148179496

 

Egyetlen észrevétel: a szövegben kiemelt érdekességgel szemben a képen éppen nem a Stradivari cselló látható, mivel az csak másfél éve került Várdai használatába. A fényképezés idején egy 1721-ben készített Montagnana hangszeren játszott Várdai. Persze ez nem annyira lényeges, de azért a fotós (Németh András Péter) megérdemli nevének említését.

Az 1673-ban fabrikált hangszerről innen: https://tarisio.com/cozio-archive/property/?ID=41494

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.12 0 0 154

A GRAMOFON legújabb számában jelent meg az alábbi kritika a linkről mintákkal is bemutatott lemezről. A felvétel "Kiemelkedő művészi értékű" minősítést kapott.

 

https://hungarotonmusic.com/classical/dancing-cello-p9909.html

 

 

Hanglemezen is bemutatkozik Várdai István .új csellója - valóban mar nem annyira

új, hiszen sfél éve a birtoká­ban van -, egy igazi mesterhangszer.

 

Az opusz egy korai, 1673-as keltezésű darab, amelyen korábban olyan csellisták

játszottak. mint Jacqueline du Pré, Lynn Harrell, vagy a közelmúltban Nina Kotova.

Dancing Cello című lemeze, amelyet a Singing Cello folytatásaként (szintén a

Hungaroton gondozásában), s ugyancsak Julien Quentin francia zongoravész

kíséretével rögzítettek, nem is lehetne vebb a címéhez: olyan logast nál.

amelynek központi témája nböző mű- és népi táncok bemutatása a gordonka-

irodalomban.

Stravinsky Suite italienne-je neobarokk stílusbravúr, Pergolesi-témák szabad

felfogású adapcja, a tarantellák és meettek világát eleveníti fel. A lemez többi

darabt r inbb népi vagy pi ihletettségű táncok dominálják: Chopinnel a

polonéz még megkapja azt az esztétikai keretet, ami egy rusztikus motívumnak kijár

a szalonok vilagában, azonban Bartók I. rapszódiájának csellóátirata r

egyenesen közvetíti a folklór vakolatlan világát."A lemez legeredetibb szakaszát

azonban Gaspar Cassadó és Astor Piazzolla szerzernényei lják.

Előbbi egy kíret nélküli csellóra írt háromteles szvittel, utóbbi egy bb mint tíz

perces, briliáns Grand Tangóval kap szerepet a sorban.

Várdai játéka egyszerűen pazar: r, testes és egészségesen "pozsgás", a

különböző karakterű és ritmusú ncok szinte magától értető

természetességgel buknak ki a hangszerből.

Balázs Miklós

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.09 0 0 153

Írhattam volna ide is a jövő pénteki kolozsvári koncertről, emiatt csak hivatkozom a helyére:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9224323

 

Egy másik rövid felvétel a leírtakkal kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=bgG2-4Mo4rM

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.03 0 0 152

Az alábbi beszámoló egy The b-flat Sheep mevű oldalon jelent meg. Nem sikerült megfejtenem a blog címét, talán valamilyen meg nem hunyászkodó bárány, de nyilván valamiféle fricskát jelent a hivatásos zenekritikusokkal szemben; a blog(ger) célját most lefordítom:

"Vagány klasszikuszenei beszámolók. Amit az orthodox és tanult hagyományos zenekritikusok elmondani szeretnének, ha valamennyire is tudnának írni. Itt olvasható az igazság a koncerteken törtentekről: csípősen, nyersen, szemtelenül és szívből fakadóan."

Előzmény: [fidelio] mindegy (151)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.02 0 0 151

Nem kakaó-koncert, de hasonló...

 

A már említett május 27-i szereplésről (Várdai és Ólafsson; Wigmore Hall, London) június 1-jén

az alábbi kritika jelent meg, A túlságosan sok az elégséges címmel.

.

.

Az ismert történet szerint, egy ünnepelt orosz táncosnőtől megkérdezte valaki, vajon mit akart kifejezni egy bizonyos táncával. Kissé ingerült válasza ez volt: "Gondolja meg: ha bármennyi szóval el tudnám mondani, próbálkoznék az igen nehéz tánccal megtenni?"

Hasonló a helyzet az élet valamennyi nagyszerű érzésére. A költő Rilke például azt mondta a szerelemről: egy embernek szeretni egy másikat, a legnehezebb feladat, a végső, az utolsó erőpróba és bizonyíték. Ez maga a munka, amire a többi csupán előkészület. Ezt a szeretetet nem lehet szavakkal kifejezni. Valódi bánat, súlyos bűn, igazi boldogság, bénító félelem stb., semmit sem lehet meghatározni a szavak korlátolt lehetőségével. A zene is, hasonlóan a tánchoz, mindazokat az érzelmi utazásokat mesélheti el, és teheti érthetővé számunkra a bukásokat és a szárnyalásokat, az elégést, az elcsúfulást és a sodródásokat, miként a levelek teszik egymás után, és erről sosem közölnek semmit.

Bár matinén voltunk, a koncert olyannak hatott, mint a régmúlt idők egy esti előadása. Akár Eszterházy vagy Liszt is a teremben lehetett volna. Várdai páratlan szenvedéllyel és intenzitással játszott. Hangszere úgy énekelt, mintha több cselló szólt volna, játékában szinte zenekari hangzást produkált, hihetetlen érettséggel, józansággal és elmélyültséggel. Játékában egyensúlyban volt a férfias energia a nőies cselló melegségével és bársonyosságával. Elegáns és meggyőző volt, tele testes hangokkal, de kellő figyelemmel a vidám magasabb hangokra is, miáltal elragadó játékosságot és a ritmus energikusságát érezhettük ki előadásából.

Vikingur Ólafsson játékfelfogása racionálisabb volt, ellensúlyozva Várdai drámai viharzását, emiatt rendkívüli volt az összhatás a Bartók- és Brahms-darabban. A Beethoven-szonátában mindketten abszolút tökéletesek voltak. 

.

Magam is játszottam Beethoven e-moll szonátáját, így ismerve a legérzékenyebb részeit, mondhatom - egy egészen rendkívüli és nagyon élvezhető előadást hallottunk, bár Ólafsson az utolsó tétel kezdetétől inkább a saját virtuózitására és művészetére összpontosított, a csellószólamhoz való empatikus kapcsolódás helyett. A két hangszer persze teljesen más karakterű, de azért ennek a finálénak a témamegközelítésében több teret kellett volna hagyni a csellónak a dallam kibontakoztatására, e helyett a zongorista újjai alól kontrollálatlanul ömlöttek a hangok. Az utolsó tétel kivételével előadásuk Starker János és Sebők György felvételére emlékeztetett.
.
Az előadás felejthetetlen, ahol végig érezhettük az előadók szeretetét minden hanghoz és engedtessék meg egy utolsó idézet, Blaise Pascaltól: "Ha nem tudsz tobzódva szeretni, nem szeretsz eléggé"  - és ebben a szellemben kell muzsikálni.
.

 

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (142)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.31 0 0 150

Kerülhetne a Kamarazene rovat csemegepultjába is az alábbi előadás, amelyen 140 percben elemzik és játsszák el Mendelssohn kb. 20 perces B-dúr csellószonátáját Várdai István és Frankl Péter. Most itt hivatkozom rá, illetve rájuk, beleértve a kiváló zenebeszélő zenetudós Péteri Lórántot, annyi hasonló esemény értő boncnokát.

Csak emlékeztetőül: a két muzsikus idén lesz 116 éves, az örökifjú zongorista két és félszer annyi idős mint társa. A márványtermi elemzés akár a két művész másnapi koncertjéhez is jó volt, hiszen a generációk randevújaként beharangozott zeneakadémiai hangversenyen a bemutatott művek között ez a szonáta is szerepelt.

.

Egy korábbi (2015 ?) hasonló fellépésükön készülhetett a kép: büszkék lehetünk rájuk!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.28 0 0 149

Várdai István május 18-án Fejérvári Zoltánnal lépett fel Békéscsabán az Evangélikus Kistemplomban a Filharmónia Magyarország Con Spirito (Lélekkel) nevű többnapos Egyházzenei Fesztiváljának keretében.

 

Műsorukon J. S. Bach művei szerepeltek:

az 1. (G-dúr) gambaszonáta (BWV 1027)
a 2. (d-moll) szvit szóló csellóra (BWV 1008)
és a 2. (D-dúr) gambaszonáta (BWV 1028)

 

Erről az eseményről is beszámolt a helyi televízió híradója (a 03:18-ig):

https://www.youtube.com/watch?v=1bgpqaJ9kOg

 

A koncerttel kapcsolatban beszélgetett vele Vásári Erzsébet, a BEOL részére.

https://www.beol.hu/kultura/helyi-kultura/szuleit-hallgatva-ismerte-meg-a-hangszereket-a-csellista-1309389/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.26 0 0 148

A Hangtárban meghallgatható egy jó darabig a Várdai (+Quentin) Tácoló cselló című Hungaroton-CD kritikája, míg a lemezből vagy az egészet ma reggel a Hangfogóban bejátszották. Fél nyolc előtt a Sztravinszkij-szvitet, nemrég a Chopint, de lehet, hogy az egészet leadják. Szintén a Hangtárban hosszú hetekig elérhető.

Nagyon jó felvétel! Ezen már a 345 éves Stradivarit hallani.

Előzmény: [fidelio] mindegy (146)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.25 0 0 147

Nem újabb variáció Várdai Istvántól, hogy Fejérvári Zoltánnal kamarázik, hanem csak egy újabb eseménye eddigi nagy(szerű) fellépéseiknek. Az alábbi pedig a legújabbról szól.

.

Az Alsó-Ausztriai Ybbs melletti Waidhofenben lévő Rotschild Kastély a helyszíne a 2018. április 8. és június 17. közötti zenei fesztiválnak, amelynek elnevezése a "Halhatatlan Kedves", persze Beethoven (kedvesé)re utalva. Ezen az eseménysorozaton koncertezett Várdai és Fejérvári május 20-án a kastély különleges kialakítású és rendkívüli akusztikával rendelkező Kristálytermében. A képek alapján talán százhúsz hallgató fér el a teremben. A fenti linken bő előzetest lehet olvasni róluk és a koncertjükről is. Az egyik képen a kastély is látható kívülről.

 

A Waidhofeni Hangház

Felállva éljenezte meg a közönség a kristálytermi koncerten Várdai Istvánt és Fejérvári Zoltánt, akik Beethoven, Manuel de Falla, Rahmanyinov és Sosztakovics műveinek osztályon felüli előadásával lelkesítették fel a Hangház közönségét. (Leo Lugmayr képes beszámolója)
A csellista Várdai és a zongorista Fejérvári vasárnap esti koncetje felejthetetlen volt. Az intendáns Thomas Bieber elképzelése, hogy a klasszikus zene feltörekvő csillagjainak rendszeresen teret adjanak a waidenhofeni Hangházban, megőrzendő a fellépők művészetének titkait.

Megállapíthatom, hogy az előadás Várdai Stradivari hangszerével (az 1673-ban épített legendás Ex Du Pré-Harrell" csellóval) grandiózus volt. Zseniális volt a szintén magyar Fejérvári Zoltán, aki a Bösendorfer zongorán végig igen érzékeny partnere volt Várdainak.

Műsoruk a következő volt

Beethoven: Fisz-dúr zongoraszonáta No.24, Op.78
Manuel de Falla: Hét spanyol népdal
Beethoven: Hét változat Mozart Varázsfuvolájának I. felvonásából "a szerelmes férfiakról" szóló ismert témájára; „Bei Männern, welche Liebe fühlen“ WoO 46

A szünet után

Rachmaninov: Vocalise
Sosztakovics: d-moll cselló-zongora szonátája, Op.40
Ezekhez Várdai kicserélte a karbon-vonót egy fából készültre, ezáltal még elmélyültebb és melegebb lett a hangzás.

A két művészt felállva tapsolta meg a lelkes közönség, nem engedve ráadás nélküli távozásukat és így Robert Schumann Esti dalát is meghallgathatták.

Vigasz a koncerten részt nem vetteknek, hogy a hangversenyt felvették, és az ORF/Ö1

június 5-én (kedden) 14.05-ös kezdettel le fogja adni.

.
A de Falla népdalváltozatok a Hungarotonnál Juleien Quentinnel felvett Éneklő Cselló című lemezen is meghallgathatók, de még a közel 50 évvel fiatalabb Montagnana csellóval.

.

A feltehetően a halhatatlan kedvesnek nevezhető Brunszvik "Teréz"-nek ajánlott fisz-dúr Beethoven-szonáta 1809-ből való, amit az itthon is ismert kiváló Richard Goode 25 éves játékával hallhatunk innen.

.

.

Egyébként Fejérvári az idei Kaposfesten is fellép Várdaival, Barátival és másokkal Bartók-zongoraötösében (augusztus 13-án), majd Barátival és az éppen harminc múlt Camille Thomas francia-belga csellista hölggyel Brahms H-dúr zongoratriójában szerepel. Várdaival pedig jövő év május 19-én a németországi Julichben a fenti Mozart-változatok is műsorukon lesz.

.

 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.24 0 0 146

Még egyszer a helyes név: Táncoló cselló (Várdai István és Julien Quentin lemeze)

...és erről beszélgetnek ma este 7-kor a Bartók Rádión a kritikusok - kritikus füllel fülelve.

.

Valóban aranyos..., és ennek is az a neve.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (136)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.19 0 0 145

Miközben a televízió nézői azt hihették, hogy a Virtuózok második elődöntőjét élőben látják, az egyik zsűritag éppen Békéscsabán koncertezett, vagyis a tv-adás késő esti eredményét már sokan tudhatták annak kihirdetése előtt.

 

Várdai István és Fejérvári Zoltán május 18-i előadásáról, ahol a teljes műsor a kövcetkező volt:

 

J. S. Bach: G-dúr Gambaszonáta; BWV 1027
       "       d-moll szvit Szólócsellóra; BWV 1008
       "       D-dúr Gambaszonáta; BWV 1028

 

https://behir.hu/idosebb-csellon-szolalt-meg-bach-muzsikaja-mint-maga-a-zeneszerzo

.

.

Egy korábbi felvételről a d-moll szvit INNEN, még a Montagnana csellóval. A linkről a teljes szólószvit-sorozat elérhető.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.15 0 0 144

Rendészeknek és éjjeli őröknek, ügyeletes orvosoknak és nővéreknek stb., no meg a többi későn fekvő vagy aludni nem tudó zenekedvelőnek egy ajánlat, egy jó hír, egy örömhír, azaz evangélium mindenkinek:

 

https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/460866

 

Félperces ízelítők mindenkinek a lemezről:

https://us.napster.com/artist/istvan-vardai-2/album/dancing-cello

 

Addig és a helyett is, ha tényleg túl késői az adás, máshonnan és persze bármikor a remek Hungaroton-lemez a kiváló muzsikuspárostól a spotify szabad használóinak:

https://open.spotify.com/album/69AE6p2YOoDTFEBHjZ9pVN

.

.

xxxxx

.

INNEN pedig egy rendkívül tartalmas beszélgetés Magyarország katolikus hetilapjából Várdaival!

.

Néhány megjegyzés: csak most tudatosodott bennem, hogy Várdai a nagy Bachnál éppen 300 évvel később született.

Tetszett ez a mondata is:

.

"Mindig is az volt a tervem, célom, hogy amerre visz az élet, összegyűjtsem az impulzusokat, élményeket, és olyan dolgokat tanuljak, amelyeket később otthon megoszthatok másokkal."

.

Nemrég idéztem egy másik témában Paul Géraldy Szerelem című művéből egy hasonlót:

"Csak az a tiéd, amit megoszthatsz mással."

.

Ha megfogadja Várdai a tanácsomat, inkább Bécs közvetlen környékére tegye át a "székhelyét", pl. a csendes kis Leopoldsdorfba, a lipótvárosi munkahelye és a Schwechati repülőtér között kb. fele úton. Alsó-Ausztria csodálatos.

 

A beszélgetésben említett Mendelssohn-duó, amit már idéztem a fórumon:

https://www.youtube.com/watch?v=HFQq0n0948o

 

És van más elérhető felvétel is Jacqueline Du Prével is ezzel a hangszerrel, pl. 17 éves korából, és éppen azzal a d-moll szólószvittel is, amelyből a Táncoló Cselló című lemezen Várdai játszik:

https://www.youtube.com/watch?v=p0PU5RsMEeU

.

Vagy egy későbbi azzal az Elgar-csellóversennyel, amit Várdai is annyiszor játszott már más hangszerekkel is: https://www.youtube.com/watch?v=U_yxtaeFuEQ

.

Az újonnan használt Strad-dal pedig tavaly ősszel Svájcban háromszor, idén április közepén az USÁ-ban szintén három alkalommal adta elő.

.

.

.

 

 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.13 0 0 143

2017 júniusától egy évig Magyarország tölti be a V4-országok Együttműködésének elnöki tisztségét. Ez alkalomból május 8-án koncert volt Párizsban, Várdai István és Baráti Kristóf szereplésével, az alábbi műsorral:

 

Mozart: G-dúr duó, K 423
Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára
Kodály: Duó hegedűre és zongorára, Op.7

 

Az előadásról az alábbi közlemény jelent meg:

http://v4.gov.hu/nagysikeru-komolys

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.08 0 0 142

Várdai István és Baráti Kristóf Rózsa Miklós Sinfonia concertantéjában játszotta a két kiemelt szólamot, és erről a március 8-i fellépésről az alábbit írta a zene-kar kritikusa.

.

xxxxx

 

Utána persze több helyen is fellépett Várdai, például az észak-Rajna Westfáliai Herdeckében április 29-én, amiről viszont az NRZ (Neue Ruhr Zeitung) kritikusa, Renate Schmoll írt egy fényképpel illusztrált beszámolót. A kritika aztán a Westfalen Postban is megjelent:
 
A csellista Várdai István és a zongorista Vikingur Ólavson (Ólafsson) brillírozott a Werner-Richard Teremben: leheletfinomak, ugyanakkor energikusak, vaskosak és bársonyosak voltak.

Nemrég óriási közönség élvezte egy fantasztikus kettős játékát a Werner-Richard Teremben. A Holnap Mesterei sorozat keretében a magyar Várdai István csellista és az izlandi Vikingur Ólafsson zongorista brillírozott a német-magyar programban: játéktechnikailag, kifejezőképességben és emberileg is együtt voltak - szívben és lélekben. A cselló bársonyos és a hegedű-magasságokban is leheletfinom hangokat produkált, az izgató részekben vonásai energikusak voltak, a hármasfogások során szinte megpihent a húrokon, a síri mélységekben viszont mennydörgött.

Temperamentummal teli vonások

A zongorista vaskos akkordugrásokkal, ezüst puhaságú hármashangzatú arpeggiókkal, pezsgő futamokkal és a felső regiszterben csillogó örvénylésekkel uralta hangszerét. Az egyik hallgató azt mondta, hogy "lassan már a közönség is verejtékezni fog". Maga a program is rendkívül érdekes volt. Bartók 1. Rapszódiája, amely egy lassú (moderato) és egy friss (allegro moderato) elnevezésű tételből áll, amelyekben népies érzelmekkel teli fogások állnak szemben dallamos részekkel, azaz vad felütésre éneklő párbeszéd következik.
Brahms 1. szonátájában (e-moll, op. 38) jól követhető volt a tipikusan klasszikus szonátaforma. A két előadó az összes tételben párbeszéddel dolgozta ki a témákat: többnyire a zongorista vezette fel azokat, majd a csellista - szinte jóváhagyólag - megismételte. Más esetekben viszont a megkezdett motívumot a csellista vezette tovább, vagy egy szenvedélyes felvetésre hasonló válasz jött. Ha a komorság ábrándos dalolásba csapott át, az már a csellista testbeszédéből is kiolvasható volt.

A kvázi menütt allegrettóban hangjaik szökdécseltek miközben határozatlan apró hangokkal ugrándoztak. A trióban az előadók időnként egyhangúak voltak. A tomboló finálé, benne a fugatóval, a hangszerek kiegyenlítettségét hozta egészen az utolsó, égzengésszerű akkordig.

A magyar Kodály Zoltán 1966-ban írt Szonatínájában a zongora kísérő szerepet kapott. Itt érvényesült igazán a cselló hangja, technikailag és értelmezésileg is tökéletesen. De azért a zongoristának is sok dolga volt, amikor például felfelé futó billentyűrohamokkal ellensúlyozta a mélybe süllyedő csellóhangot. Zárásként a pizzicato-hangokkal egy igen halk akkordnyugalom következett be.

Beethoven 4.szonátájának (C-dúr, op. 102/1) rövid andante tétele egyszerűen szenzációs volt.

 

Rövid tétel Beethovennél?

 

Ezzel szemben az allegro vivace igen keményre sikerült, különösen a darabosan pontozott ritmusú részben. Meglepőek voltak a hangsúlytalan részekre következő kiemelések. Kontrasztként egy dalszerű akkordikus téma jelenik meg. Az adagio középrészében álomszerűen megszólaló csellóhang okozott óriási izgalommal teli csodálatot. A trillák tökéletes összhangban voltak a két hangszeren. A pajkos 4. tétel után egy rövid generál pauza következett, és a közönség elcsodálkozott, hogy ennyire rövid lenne egy tétel, és éppen Beethovennél? Ám alig jutottunk e gondolat végére, egy ellentételezésekkel teli új részlet kezdődött. Egy rövidke felfelé futó csúszkálás során viszont nem volt meg a teljes összhang a két hangszer között. De talán ez ismét Beethoven ötlete volt a figyelem felkeltésére? A közönség szokásos lelkesedéssel tapsolt. A zenészek jó német kiejtéssel köszönték meg az elismerést, és hozzátették: "Bartókot korábban már eljátszottuk, de az összes többi egészen friss volt." Mesteri előadást hallottunk.

.

.

(Mellékesen megjegyzem: a Beethoven-szonáta csak két, közel azonos hosszúságú tételből áll, az első kapta az andante, majd allegro vivace tempóelőírást, és a második tétel is két részből áll: adagio és szintén allegro vivace)

.

.

Hallgassuk Várdai 295 éves csellóját... a Brahms-szonátában!

Innen pedig a Beethoven-szonáta egy régi szép felvétele!

.

.

Olafsson 1916-ban játszott a Kaposfesten is (Bartók Kontrsztok-jában Kohán Istvánnal és Baráti Kristóffal),

Várdai És Olafsson egyébként május 27-én az egészen remek akusztikájú londoni Wigmore Teremben is fellép egy matinén (a Vasárnap Délelőtti Kávé-Koncertek keretében), ahol a fent említett Bartók- és  Brahms- művek után a Beethoven op. 102 másik darabját, a D-dúr szonátát adják majd elő. A terem 545 férőhelyes, kiválóan alkalmas kamarázásra.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.05 0 0 141

Bécsi keringő címmel ír a május 3-i Heti Válasz a hét embere rovatban Várdai Istvánról, akit a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem csellóosztályának újraépítésével bíztak meg.

.

Óriási megtiszteltetés, mondta a lapnak a művész Halász Csillával folytatott beszélgetésében.

.

HCs: Hogyan érte el, hogy Ön legyen a csellóosztály vezetője a világ egyik legjobb zenei egyetemén?

.

VI: Múlt év októberétől Mannheimben tanítok. Ott kaptam Bécsből a telefont, hogy két éve keresik Heinrich Schiff utódját, sok nevet végiggondoltak, és szeretnék, ha jelentkeznék. Volt egy kiírás, amelyre be kellett adnom a jelentkezést, majd próbatanítás következett közönség  és zsűri előtt, amely egyöntetűen rám szavazott.

 

HCs: Harmincnégy évvel fiatalabb, mint a 2016-ban elhunyt elődje. Miért kivételes dolog az ő utódának lenni?

 

VI: Óriási megtiszteltetés az ő helyére kerülni. A bécsi egyetem évtizedek óta a top öt zenei egyetem között van. De amit ott Heinrich Schiff létrehozott, azt nem lehet felülmúlni. A világ vezető csellistái megfordultak az osztályán, én is tanultam nála, amíg meg nem betegedett. Nem véletlen, hogy ilyen hosszú ideig keresték az utódát.

 

HCs: Mi lesz a feladata? Szabad kezet kap?

 

VI: Schiff halála (2016. december 23.) után lényegében felbomlott a csellóosztály, újra kell építenem. Nincs olyan jellegű megkötés, hogy hány növendéket kell felvennem. Az a lényeg, hogy azokat találjam meg, akik a legjobbak, akikben  a legnagyobb perspektívát látom.

 

HCs: Szeptemberben kezd majd. Mannheimből könnyen elengedték?

 

VI: Megértették. Ez olyan rang, hogy mindenki megérti. A mannheimi rektor is Bécsben tanult.

 

HCs: Az eddigi évi kilencven koncertből mennyit kell leadnia a tanítás kedvéért?

 

VI: Azt egyébként is lehetetlen lett volna folytatni, szeretném hatvan-hetvenre csökkenteni. Csak olyan koncertet vállalok, ami inspirál, és amelyen világszínvonalú kollégákkal és zenekarokkal játszhatok. A múlt év végén kiszámoltam, hol, mennyi időt töltöttem koncertezéssel, és kiderült, hogy 260 napot úton voltam, a maradék száz napból ötvenet Magyarországon, ötvenet Németországban. Bár Bécsben állandó munkahelyem lesz, amelyet 65 éves koromig megtarthatok, nem úgy kell elképzelni, hogy be kell mennem, és ott kell legyek reggeltől estig. A koncertidőpontokhoz alkalmazkodva fogok tanítani.

 

HCs? Itthon legutóbb múlt szombaton volt hangversenye a Müpában a Rádiózenekarral, s természetesen világhírű csellóján játszott.

 

VI: Ez az első cselló, amelyet Stradivari épített, 1673-ban készült. Nem az enyém, bár német tulajdonosa kifejezetten azért vásárolta meg, hogy én játszhassak rajta. Ő a régi értelemben vett mecénás, nagyon szereti a zenét, maga is hobbicsellista. Ilyen kvalitású hangszer tízévente egyszer kerül piacra, s bár több milliárd forintot ér, két telefonnal el lehet adni. Amikor felhívták a figyelmemet, hogy a hangszer eladó, megkerestem a német mecénást, akit régóta ismertem, nem akarja-e megvenni. Így került hozzám.

 

HCs: Most, hogy Bécsbe költözik, többet lesz itthon is?

 

VI: Mondtam a rektor asszonynak, Ulrike Sychnek, hogy a hónap felét otthon szeretném tölteni. Szeretek tanítani, fontosnak is tartom, hogy amit kaptam Istentől, tovább tudjam adni, s emellett azokat a darabokat, amelyeket már tanítottam, más perspektívából tudom játszani. A bécsi megbízásban ideális, hogy sokkal közelebb leszek Magyarországhoz és a családomhoz.

 

 

Közben egy fénykép, alul pedig néhány életrajzi, bár hiányos adat (mert pl. a 2014-es ARD-verseny megnyerése kimaradt) 1985-től mostanáig. Helyette...

A beszélgetés címéhez:

Ha már Bécs, akkor a keringő? Nekem a történet miatt a félrefordított című Brahms-darab ugrik be inkább. "Felhívás keringőre" a magyar változat, holott az eredeti a Táncrakérés volt (Aufforderung Zum Tanz).

Előzmény: [fidelio] mindegy (140)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.26 0 0 140

Jelentős és nagyon izgalmas hír, hogy 2018. október 1-jétől Várdai István vezeti a bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem Cselló-tanszékét (Universität für Musik und darsetellende Kunst Wien).

Elődje Heinrich Schiff volt, de 2016. december 23-i halála óta csak most találták meg az új vezetőt, akit nagy számú kandidátus közül választott ki az egyetem rektori tanácsa.

Az 1951-es születésű Heinrich Schiff éppen egy generációval volt idősebb az 1985-as születésű Várdainál, és azt a tanszéket vezette 1997 óta, ahol Tobias Kühne tanítványaként végzett és éppen őt váltotta a tanszék élén. Utóbbi a Fritz Kreisler Intézet, a 3000 diákot oktató több mint 200 éves intézmény 24 intézetének egyike, a vonósok, gitárosok és hárfások képzésére. A tanszék egyik professzora éppen az a Reinhard Laczko, aki Várdai mestere volt ottani tanulmányai során. A tanszék másik oktatója (Stefan Kropfitsch) vezeti jelenleg az egész intézetet.

Várdai a budapesti (Mező László irányításával) és a bécsi tanulmányai után a Kronbergi Akadémián is tanult, Frans Helmersonnál, aki mellett aztán tanított is évekig sűrű koncertfellépései mellett. Kronbergből most bizonyára közelebb fog költözni, és kiváló oktatói vénája kiaknázása mellett továbbra is sokszor hallhatjuk majd itthon is.

Gratulálunk neki és mestereinek, impresszáriójának!

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.24 0 0 139

Az év eddig eltelt időszakában is számos rendkívüli koncert volt Magyarországon, köztük a Budapesti Tavaszi Fesztivál jó néhány eseményével. Utóbbiak egyikéről szól az alábbi kritika.

 

Frankl Péter és Várdai István telt házas hangversenye április 21-én volt a Zeneakadémián.

 

A Magyar Rádió ehhez igazította az előző napon tartott márványtermi előadását, a mindig különleges Zenebeszéd soros előadását, amelyen a két művész a másnapi Mendelssohn-szonátát  (B-dúr) boncolgatta és adta elő Péteri Lóránt elemzésével.

 

Csak az érdekesség kedvéért és főleg azoknak, akik nem voltunk ott a fenti előadásokon, hogy a kritika alatti egyik illusztráción az igen érzékeny csellista még az egészen új Carsten Hoffmann hangszeren játszik, egy igen kellemes, bariton-hangzású csellón, most pedig az inkább basszus 1673-ben készített Stradivarin. Utóbbi egyik híres használója így szólaltatta meg a szöveg nélküli dalt : https://www.youtube.com/watch?v=HFQq0n0948o

Ugyanaz a zenemű, más előadókkal és más hangszereken...

 

A mai legméltóbb kezekbe került a ritka hangszer!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.11 0 0 138

Várdai István néhány napja Washingtonban lépett fel, egy estén előadva a csellóirodalom két korszakalkotó szólóművét is, és erről a Washington Post számolt be:

 

https://www.washingtonpost.com/entertainment/music/hungarian-cellist-is-upstaged-by-a-centuries-old-strad/2018/04/09/8faf5cfc-3c0a-11e8-974f-aacd97698cef_story.html?noredirect=on&utm_term=.67c68ace8c15

 

Egy magyar csellista játszott fölényesen a sok évszázados Stradivarijával címmel

.

Várdai István megrendítő szólóestet tartott április 8-án a Phillips Gyűjteményben.
Charles T. Downey írása
.
Különleges társa volt Várdai Istvánnak a Phillips Gyűjtemény koncertsorozatának vasárnapi előadásán - Antonio Stradivari még használható legidősebb csellója. 18 hónapja van nála az 1673-ban  - Stradivari brilliáns pályájának csúcsán - készített hangszer.
.
A lenyűgözött hallgatóságnak Várdai bemutatta, hogy a korábban Jacqueline de Pré és Lynn Harrell által is használt cselló a legtöbb társánál nagyobb, amelynek faanyaga és falvastagsága inkább egy nagybőgőének felel meg. Valóban, Várdai hangzása a basszusokban telt volt, különösen J. S. Bach 5. csellószvitjében (d-moll, BWV 1011). Ahol más csellisták küzdenek a mély hangokkal, pl. a Preludium kitartott tompított hangjainál, Várdai hangja tökéletes összetettséggel ragyogott.
.

A Preludium nyitó részén improvizatív szabadsággal gázolt át, a rákövetkező fúgában viszont sokkal szigorúbb ütemben játszott. A tánctételek általában inkább gyorsabbak mint méltóságteljesek voltak. Várdai maximális kifejező erővel tárta fel a Sarabande tételt, de közben egyáltalán nem volt gyászosan lassú. Az elmúlt évben a Brilliant Classics felvette Várdaival az összes Bach-csellószvitet - érdemes meghallgatni az albumot.

.

A különleges Stradivari viszont nagymérvű nehézséget okozott az A-húron, ahol Várdai nem mindig tudta kellően kontrollálni a hangszínt és az intonációt. Ligeti szólószonátájának egyes részleteiben dudorászással kísérte a játékát, miközben a jellegzetes pizzicato-glissandók sóhajtozásait nyöszörgő, vágyakozó és népzenei ihletésű édeskés hangzással fejezte ki.
.
A népi hangszerek hangzásvilága sokkal inkább volt jellemző Kodály Szólószonátájára. A lassú tétel különösen mozgékony volt, és a könnyed fináléban maximálisan természetes volt Várdai tempóbeli rugalmassága. Kedves volt, amikor Kodály-szonáta vége felé a pizzicató-glissandóban az előadó visszautalt a program csúcspontját jelentő Ligeti-szonátára. Ráadásként Bach 1. szólószvitjének bevezető tételét hallottuk.

.

xxxxx

.

A cikkben kiemelt megjegyzéshez: a kiadó által 14 hónapja feltöltött albumot már közel 218 ezren (!) nyitották meg. A felvételen egyébként Várdai még a közel ötven évvel fiatalabb Montagnana csellón játszik, miként a később kiadott Kodály-válogatáskor is, benne a szólószonátával.

 

 

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.03 0 0 137

Malina János kritikája a Revizor felületén a Pannon Filharmonikusok március 23-i, budapesti koncertjéről, benne Várdai Istvánnal, a Walton-csellóverseny szólistájaként:

.

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/7191/a-pannon-filharmonikusok-koncertje/

.

A koncert műsora másnap Pécsett is elhangzott a Kodály Központban. Az ottani beharangozóban csak annyit tévedtek, hogy a Várdai által most használt Stradivari ugyan december óta van nála, de egy évvel korábbi az esemény.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (132)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.02 0 0 136

Az alábbi lemez a Táncoló Cselló volt, énekelve tánc közben.

Előzmény: [fidelio] mindegy (135)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.01 0 0 135

A Fidelión is megjelent kritika Várdai István (és Julien Quentin) új lemezéről, az Éneklő Cselló-ról:

 

https://fidelio.hu/klasszikus/2018/03/31/erzelmekkel_teli_elevenseg_vardai_istvan_uj_lemezen/?token=881ddb1d11656e843691c27534c39

.

A teljest lemezt a spotify-on hallottam egyelőre: fölényesen kiváló!

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (123)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.26 0 0 134
Előzmény: [fidelio] mindegy (133)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.26 0 0 133

http://f21.hu/zene/Az Apollon-Musagète-Quartett-és-Vardai-István-a-Zeneakadémián/

Előzmény: [fidelio] mindegy (131)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.24 0 0 132

A Walton-csellóversenyre sajnos - betegeskedés miatt - nem tudtam elmenni, de az egyik legeredetibb felvételét többször meghallgattam. Izgalmas, szenvedélyes, modern mű.

 

I. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=uAj0sRVMI4I

II. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=dFjDSIaECBI

III.: https://www.youtube.com/watch?v=K7ptjFXNjb0

 

A szerző Gregor Piatigorsky megrendelésére írta és persze neki is ajánlotta a darabot, és az 1957. január 25-i bostoni ősbemutatón is ő játszotta a szólót, majd röviddel ezután lemezre is vették. Később ő is, de a kor kiválóságai mind felvették a csellóversenyt, köztük Lynn Harrell is 1992-ben, amikor a most Várdai Pisti által használt Stradivarin adta elő. Remélem, nemsokára Várdaival is felvétel készülhet, akár az Elgar-csellóversennyel együtt. Utóbbit egyszer már lemezre játszotta, amikor ezt a lehetőséget kapta a 2008. évi genfi győzelme után a Breguet óragyár jutalmaként.

A Walton-versenyt 1975-ben a szerző átírta, de ezt már nem a beteg Piatigorsky mutatta be, aki a  következő évben meghalt. Hogy Várdai melyik változatot játszotta, nem tudom, feltehetően a módosítottat.

 

A Roy Douglas készítette cselló-zongora változatot is érdemes meghallgatni!

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.23 0 0 131

Lezajlott a nagyon várt kamarázás, amire a résztvevők és/vagy a tervezett műsor miatt mennek az érdeklődők, netán csak úgy. Várdai nevére megtelnek a koncerttermek, ami nem csoda: kiváló muzsikus, ritkán van itthon, jó előre készülni kell fellépéseire, de a remek partnerek is vonzották a hallgatóságot. Más az ilyen fellépés, mint a szólózás vagy versenyművekben való szereplés, emiatt az alázatos együttműködés volt a cél.

Az Arenszkij-vonósnégyest én is lekéstem, állítólag egy nem kiemelkedő darab kiemelkedő megszólaltatását élvezték a többiek, majd a vonós kamaradarabok egyik csúcsa, Schubert C-dúr ötöse hangzott el, az előadókhoz illő kivételes előadásban. Ahogy az utána való beszélgetésben elmondták, mindig a leírt anyagra összpontosítanak, habár az évek során játszott és hallott változatok is hatnak rájuk, de alapvetően mindig nulláról indulnak. Most is így tettek, és mintha egy tudottan márkás ünneplőt csomagoltak volna ki, hogy az adott alkalomhoz igazítottan öltsék magukra, formálják meg a másokkal természetesen másként megszólaló nagyon összetett és varázslatos darabot. A legfinomabb színes anyagból szőtt és csipkékkel díszített darab szinte tökéletesnek hatott velük, magam egyedül a leheletfinom lassú tételben éreztem a tempót kissé már túl lassúnak, de ez is csak azért tűnt fel, mert annyira együtt muzsikáltak. Várdai egyébként a második gordonkaszólamot játszotta. Ráadás nem volt, mit is lehetett volna ehhez még hozzátenni? És sajnos a körúti villamos és a mentők zajai most is zavaróak voltak a halkabb részekben :-(

 

Utána valaki azt firtatta, hogyan győzi Várdai az évi közel száz koncertet és a tanítást, és igaz is... (ld. a lenti videót is!)

 

Ma a pécsiekkel Walton csellóversenyét játssza Várdai a Müpában, hétfőn pedig egy ritkán hallható Mozart-mű, a híres Sinfonia concertante hegedű-cselló változata hangzik el a Zeneakadémián. Társa Baráti Kristóf lesz, akitől éppen most hallottuk a Bartókon az E-dúr partita gavotte-ját. A hétfői műsorban még egy-egy Haydn-versenyművet adnak elő a közös játék előtt, utána pedig - várhatóan - a Handel passacaglia Halvorsen-féle átiratát. A jegyek persze már elfogytak, köszönhetően a közreműködő Budapesti Vonósoknak is.

 

xxxxx

 

A két világklasszis művészünk együttes fellépéséről jelent meg a MÁV Zenekar rövid anyaga a március 8-i Rózsa-mű kapcsán. Előadásukat az Új Zenei Újságban is értékelték a múlt hét végén.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (130)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.20 0 0 130

Holnap, március 21-én az Apollon Musagète Vonósnégyessel lép fel Várdai a Zeneakadémia Solti Termében.

 

A tájékoztató és a műsor:

http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/apollon-musagete-quartett-vardai-istvan-20180321-1900

 

A kitűnő lengyel kvartett már 2011 novemberében is fellépett a fővárosban, majd 2016-ban a Kaposfest sikeres együttese volt, a következő évben viszont a primariusuk (Paweł Zalejski) nem tudott eljönni, így a három társa csak közreműködött, ezek miatt is a 284 jegyből már csak négynek nincs gazdája.

 

Aki nem jut el a koncertre, meghallgathatja egy tartalmas és hosszú felvételüket!

https://www.youtube.com/watch?v=9bu_7vb-YWg

 

Először Mendelssohn a-moll vonósnégyese, majd egy nekem ismeretlen Sosztakovics-tétel, végül Mozart A-dúr klarinétötöse (Stadler).

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.17 0 0 129

 A Bartók Rádió Új Zenei Újságjának előbb elhangzott részletében Kovács Sándor és Csengery Kristóf elemezte a március 6-i Várdai-szólóestet, főleg a Kodály-szólószonátát.

A Hangtárban visszahallgatható, de ami izgalmasabb, hogy ma 17:50-től a Bartók Rádióban az egész koncertet leadják.

 

A beharangozó INNEN, amiben van egy megmosolyogtató rész, amit kiemelek:

"Várdai István a világ egyik legkeresettebb csellistájának számít, amit mi sem igazol jobban, hogy ő az első, aki a Genfi Nemzetközi Csellóverseny mellett megnyerte a müncheni ARD Nemzetközi Csellóversenyt is."

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (128)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.08 0 0 128

Bennem is tovább él Várdai szólóestje, főként a Kodály-szólószonáta megszólaltatása. Az előtte hallott J.S.Bach-szólószvit (BWV 1011, c-moll) bemelegítés volt, felidézve a műfajban meghatározó közel 300 éves sorozat hangulatát. Bach előtt is írtak ilyen darabokat, de ahogy utána sem volt sokáig hozzá mérhető, elődjeitől is keveset játszanak, főleg a barokk csellót használó régizenészek, néha az akkor szokásos basszus kísérettel. Vivaldi, Alessandro Scarlatti ilyen művei nagyon kellemesek, de követőjük korszakalkotó volt ebben is.

 

Majd egy nagy ugrás, és a múlt század elején sorra születtek szólócsellóra különféle darabok:

1914 végén az idős (41 !) Reger három darabja, egyértelműen Bach nyomán, így bármennyire is szuverén alkotások az alig egy évvel későbbi Kodály-műhöz nem hasonlíthatók. Kodályé újabb korszakot nyitott, és a nem sokkal utána készült ismertebb művek: Cassadó (1921), Hindemith (1923) és Ysaÿe (1924) szólószonátái ugyan a repertoár részei, de egyikük sem olyan kimagasló, mint a 34 éves Kodályé. Utóbbit akárhányszor érdemes meghallgatni, főleg a Várdai kaliberű előadóktól.

 

Várdaival egyébként a legújabb Hungaroton-lemezén (Táncoló Cselló) a Cassadó-szvitet felvették, már a Stradivari hangszerrel, míg a Kodály-Szólószonáta a korábbi Kodály-lemezén a Montagnanával szerepel, tehát van az élő koncertjein kívül közvetlenül ide köthető élmény.

A március 6-i szóló fenomenális volt, felkavaró és magával ragadó, ennek az 1673-as Stradnak a legméltóbb kezekben való megszólaltatása. Jól érezte a hangszer tulajdonosa, hogy ezzel ő is korszakot nyitott, az eddig is kivételes csellista még magasabb művészi régiókba emelését elősegítendő.

 

Az említett CD-felvétel alapján állítom most is, hogy bármennyire is kiváló, egy ilyen élő koncert alapjaiban más, sokkal kifejezőbb, hiszen amíg egy lemezfelvétel számtalanszor megszakad, itt az adott és ihletett, a közönség által is inspirált közeg egységesebb előadást eredményezett, aminek a végére szinte már eksztatikus állapotba került előadója ezzel az eleve különleges felépítésű és igen összetett és technikailag rendkívül nehéz darabbal.

 

A Kodály szólószonátáról sokat írtak, tételeinek előírásai magukért beszélnek, így a szenvedélyesen elegáns nyitótétel, a költői lassú és a nagyon szilaj, már-már szertelen zárótétel a hallgató fantáziájában is különleges zenei képeket jelenített meg, legalábbis az enyémben. Ne feledjük, hogy Kodály 33 évesen írta a közel 33 perces darabot, előtte 10 évvel már elkezdte a népdalok gyűjtését, 5 éve házasodott össze a nála közel húsz évvel idősebb Sándor Emmával, vagyis alkotó és egyéb ereje teljében volt, Bartókkal együtt a korszak kiemelkedő zeneszerzője. A szonátát Kodály 1918. december 6-i szerzői estjén mutatta be a nála alig valamivel fiatalabb Kerpely Jenő, és úgy érzem, ezek a fiatalok élhetik át leginkább a művet. Nemrég (2015. május 7-én) a Kodály Vonósnégyes idézte fel az említett szerzői est teljes műsorát, és azon egyik vendégük, Fenyő László játszotta a szólószonátát. Ő is csak 40 éves volt akkor, emlékezetest alakítva a maga nagyon képzett és szokásosan érzelemdús játékával. A mostani Várdai interpretáció hasonló vagy még elementárisabb élményt nyújtott, és ne felejtsük, Várdai is éppen annyi idős (33 éves) lesz idén, mint az ősbemutató előadója. 

Csupa szenvedélyes, nagyon képzett és életteli szilaj fiatal a korszakos művel, ahol a jelzőt az idő igazolta. A közel egy időben írt Prokofjev (1952) és Ligeti szólószonáta (1953) közül utóbbi jelenti az újabb mérföldkövet minden szempontból. Várdai játssza is rendszeresen, és legutóbbi baráti koncertjén (2018. január 15-én) is nagyszerűen adta elő, szintén már a Stradivarival.

 

Ezek után néhány szubjektív észrevétel, ha az eddigiek közt ne lett volna sok egyéni eddig is.

Várdai maximálisan ura ennek a hangszernek, ami talán minőségben, főleg a mély regiszterben az előzőek fölött áll. A jó akusztikájú kis kamrában minden összeállt: tisztaság és magasan szárnyaló nemes hangzás az első tételben, az adagio érzelmes tálalása, majd az erőteljes fináléban mintha a szilaj lovát már betört ördöglovas kiszabadult volna a változatos tájba, és végig kézben tartva társát, szinte már a sivító széllel versengtek volna a teljes kimerülésig. Mondhatnám, hogy a kiváló autóvezető Várdai keze alá tettek egy turbófeltöltéses 660 lóerős masinát, ráeresztve egy mérnökien kialakított nagyon nehéz tesztpályára, amelyet hibátlanul kellett teljesítenie, előírásokat és a menetidőt betartva, de az említett eksztatikus befejezésben már más lovasképzeteim is voltak, a legkeményebb csődör és alázatos kancája egymásnak feszülésével, egy nagy művész és kiváló hangszere találkozásában a remekmű megfogalmazása során.

 

Nagyon várom a felvétel bejátszását, és addig is hallgatom az említett CD-jét, a Cassadó-szvitet, és sajnálom, hogy prózaibb ok miatt nem hallgathatom meg ma este a Müpában Rózsa Miklós kettősversenyében István fellépését Baráti Kristóffal és a MÁV Zenekarral.

 

Csúcsteljesítmény volt István keddi szereplése! Hallhattuk talán százhúszan a helyszínen.

 

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!