Apró pontosítás csupán (364)-hez: Francois Schubert néven egy későbbi illetőt tartunk számon (számon tartunk-e?); legalábbis a hegedűsök favorizálják "A méh" c. bravúrdarabjaát.
A valóban szomorú, sőt keserű történet (amely vázát "kutyamacsak" megírta) egy drezdai illetőségű hegedűs-komponistához (szintén Franz Schubert) kötődik.
Miután Goethe közönyös értetlenséggel hajította félre a neki nagy reverenciával elküldött "Erlkönig"-et, titkára /Zelter/ tévedésből /=nem ismervén más F.Sch.-t/ fent említett nímandnak adresszálta a "szükségtelen kottát". Drezdai emberünk ezen háborodott fel, tiltakozott, nehogy az ő becsületes muzsikus nevével holmi dilettáns ifjak imigyen visszaéljenek; s eme "kantátét" /sic/ sem ő követte el, mert az egy "kontár tákolmány".
A zenetörténet egyik legarcpirítóbb epizódja...
És, ha már lúd, legyen kövér - hadd szóljak a Téli utazásról is egy szót. Fellegi Ádám egyik házikoncertjén adták elő - a szokásos elemzéssel együtt - egy osztrák baritonistával (akinek vokális kvalitásai Polgár Lászlóval persze nem vethetők össze, de nagyon érett, muzikális és elmélyült előadás volt).
Korábban utáltam és viszolyogtam ettől a műtől, mert pusztán romantikus érzelgésnek tekintettem. Fellegi elemzése mutatta meg számomra, hogy a már halálos beteg Schubert hogy emelte élettől való búcsúzását, rettegését a haláltól, életvágyát - és minden egyebet, amelyen egy halálos beteg ember keresztülmegy, míg mindentől búcsút vesz, ami az élethez tartozik és végigmegy a mindenkinek kötelező rettentő úton - a műveszet legmagasabb szintjére. Ugyanúgy, mint bármely más nagy komponista, aki Requiemet ír.
Azt hiszem, ha "elfelejtenénk" a szimfóniákat, miséket, a kamaraműveket és a többi dalt, már ez is a legnagyobbak sorába emelné Schubertet.
Kissé késve csatlakozom ehhez a fórumhoz, és nem is vagyok Schubert-szakértő, csak rajongó.
Megrendítő, hogy rövid élete alatt mennyi újítást hozott, mennyire kinyitotta a zene világát a korábbi mesterekhez képest - hová jutott volna, ha nem kell ilyen fiatalon meghalnia?
Életműve azonban az ő korában sem volt teljesen ismeretlen. Hallottam arról, hogy működött akkor egy másik (idősebb) Franz Schubert, aki a "süvölvény" felbukkanása után hirdetményben tette közzé, hogy ő és jelentős műve nem tévesztendő össze e fiatalember zöngeményeivel. Nos, óhaja teljesült - az elmúlt legalább százötven évben soha, senki nem tévesztette őket össze. Jelenleg az idősebb mestert Francois Schubert néven emlegetik, ha ezen összezördülésen kívül bárki is megemlékezik róla.
Óóóó, kedves mérlegelő .. Sok olyan fórum van itt ami az "enyimééé" és a feledésbe merült ... Szerencsére néha, néha elő lehet kapálni őket. Várom hozzászólásod a D-dúr szerenádban.
A Genonvevat többször meghallgattam. A nyitány fantasztikusan szép. Schumann viszont egy népi dallamokkal átszőtt operát szeretett volna, de egy izzó drámát produkált igen gyenge librettora. Ha teheted hallgasd meg, mert szép zene. Többször meg kell hallgatni. :)
Ezzel megfogtál...
A "Genovévát" molekulányit sem ismerem - röstellem, de bavallom.
Kedves Shíla, a "Serenata notturna" témádhoz szándékozom majd hozzászólni, bár ha a feledés pora lepi is be.
Pontosítom magam: nem lehet egyértelmű számot mondani, hány operát írt Sch. Befejezetlenek jócskán akadnak, van ami elveszett, stb.
Ez a "Fierabras" asz utolsó befejezett operája, 1823 májusától októberéig dolgozott rajta, (a szövegkönyvet Kupelwieser követte el), de rögtön eztán komponálta meg a "Rosamunde" kísérőzenét, úgy színpadiként az az utolsó.
A "Gleichen grófját" csak felvázolta 1827 nyarán - lehet, hogy a "Wintwrreise"-vel szimultán nem is sikerülhetett volna...
Egyszer végighallgattam, már csak azért is, mert a szakkutatók szerint ez tekinthető a legmaradandóbb értékű Schubert-operának a tizenhárom közül. (Talán az "Alfonso és Estrella" jöhet még szóba.) Remek zenék, de nem igazán operaszerű - ebben a mindenkori közvélekedésnek sajnos igaza van. (Persze a bárgyú librettóknak oroszlánszerep jut...)
A ki a depressziósabb versenyt sztem a Chopin nyerné.
Van egy nagyon jó felvételem: a németek az újraegyesítés után kiadtak jónéhány NDK-ban készült felvételt, szemtelenül olcsón nálunk is lehetett kpni néhányat, akkor vettem egy cd-t, Heinz Rögner vezényli a Berlini Rádió zkrát, amin a 2. és 6. ("kis C-dúr") szimfóniák vannak, meg a D470, 556, 648-as nyitányok. Na ezek a nyitányok tüneményesek.
Én azért vitatkoznék ezen. Még hogy depressziós zene? Maximum az depressziós, aki hallgatja. Az élet meglehetősen bonyolult valami, sok dimenziója, nézete, olvasata lehetséges. Ha valaki csak részeit látja, akkor kacaghat, vagy sírhat rajta. De lehetséges talán másfajta megközelítés is, amelyet a teljesség, a komplexitás utáni vágy motivál. Ha valaki ilyen attitüddel közeledik a zene felé, akkor érdekes élményben lesz része: megtapasztalja a mélységet és a magasságot, s rájön arra, hogy ez egy és ugyanaz. S innentől a bánat és fájdalom mélyén meglátja az öröm és reménység sugarát is. Ilyen élményt kevés zeneszerző tud nyújtani, de ezen kevesek között ott van Schubert is. Kedves Shila, hallgasd meg a Winterreise-t, jó előadásban, nyugodt körülmények között, egyvégtében. 1-1 férfias könnycsepp szétmorzsolása árán találhatsz talán mást is: lelki békét. :)
Kedves Mérlegelő! Mint mondtam bármit szívesen olvasok. Megvallom számomra Schubert egyáltalán nem ismert, ezért szívesen olvasgatom az itt elhangzottakat. Egyenlőre csak ismerkedés szinten vagyok a zeneszerzővel, azt nem tudom állítani, hogy 100%-ban elragadott művészete. Ha Schubertet hallgatok általában mindentől elmegy a kedvem. Főleg zongoradarabjainál. Ez jellemző még Schumann műveire, noha érdekes mód valami mégis vonz mindkettőben. (Talán azért Schumannt jobban kedvelem!)
Most megy az Esz-dúr trió lassú tétele. Ez mindig kiakaszt. Különösen, ha - mint most is - egyébként is eléggé ki vagyok vagy lehetnék akadva. Szép húsvétot mindenkinek! :')
Kedves Shíla, élve legutóbbi felhatalmazásoddal, kicsit árnyalnám a közkeletű-közhelyszerű (meggyőződésem és számos jel szerint téves) felfogást, hogy Schubertet annyira nyomasztotta volna Beethoven súlya, stb. Természetesen csodálta, ha nem is eleve, de egyre jobban - azonban annyira más módon közelített a közös műfajokhoz is (nem beszélve azokról, amik Schubert-specialitások: négykezesek, kórusok, egyházi művek - a dalokat nem is kéne említsem), hogy nem a félénk követő hangján szólal meg - valóban, a szimfóniáiban sem!/egy-egy - ritka - fordulattól eltekintve./ Beethoven zord személye, no meg az elismert szellemi "gigásza" magánemberileg kissé riasztotta (joggal...), de ZENESZERZŐKÉNT egyáltalán nem a "köpönyegéből bújt ki" (főként nem mögé), s élete végén, amikor szinte utal B.-re, a szuverén öntudat tisztelgő jeleként teszi a saját nyelvén. (C-moll szonáta, D.958. versus r2 variáció WoO) Amúgy az egyik "Der Mond" c. fiatalkori dala hasonlóképp "gáláns gesztussal" mutat a <MondscheinY-szonáta felé - s ez is már az (öntudatlan? meglehet) alkotói egyenrangúság stabilitásával.
Lehet, hogy rosszul tudom, de Schubertnek nem csak az volt a "problémája", hogy Beethoven mellett kellett élnie. Nem volt sikere a nőknél és ez is eléggé megviselhette. Takatsa a szimpatikusan ír, mikor szimfóniáit emlegeti. "Nekem szimfóniái mindig többet jelentettek a Beethoven szimfóniáknál" Van benne valami egészen más ... Néhol pl. nagyon határozott, néhol viszont oly bátortalan.
Kedves Takatsa - nagyon ráleltél a finom megfogalmazásodban a lényegre: befejezetlennek TŰNIK - emberi-földi ésszel feloldhatatlan "skizofrénia", hogy a döbbenetesen rövid élet, valamint a hihetetlen előremutató mivolta miatt a lezáratlanság képzetét kelti bennünk - joggal; ámde az életmű ezen paraméterek mellett & ellenére kiteljesedett, univerzális = mégiscsak egész. És maximálisan zseniális.
Szeretem, de nem ismerem olyan jól Schubertet. Tulajdonképpen azt tudakoltam a 330-as környékén, hogy vajon megjelenik-e a Kraftwerknél valamelyik Schubert-mű motívuma. Az egyik Impromptu a gyanús, de hátha nektek jobb fületek van ehhez. (A Franz Schubert a Trans Europe Express című lemezen van.)
Kedves Mérlegelő!
Nem állsz egyedül Schubert szeretetével. Én is hasonló zseninek tartom mint Mozartot, azzal a különbséggel, hogy korai halála miatt életműve még befejezetlenebbnek tűnik. Nekem szimfóniái mindig többet jelentettek a Beethoven szimfóniáknál, dalai pedig felülmúlhatatlanok. De más műfajokban is maradandót alkotott, s szinte minden művében tettenérhető a zsenialitás.
Kedves Mérlegelő!
Egész nyugodtan belebonyolódhatsz a "befejezetlen szimfóniába" ... Szívesen olvasom. Igaz az én zenei "szentháromságom" más, de az egyik általad említett szerző benne van a felsorolásba. Örülök, hogy Esz-dúr mise ügyben egyetértünk. Mondjuk szerintem sokan vannak ezen a véleményen. Várom további szíves megjelenésed!
Kedves Shíla!
Nehéz objektív kívülállóként "mérlegelnem" mások viszonyát Schuberthez, annyira abszolút szívügyem: Bach és Mozart mellett "égett belém" (zenei Szentháromságot alkotva), de arra emlékszem, hogy nekem sem egycsapásra vált "nyilvánvalóvá" Schubert helye, szeretete, univerzalitása. Azért voltam ennyire is szubjektív, hogy a saját példámon keresztül biztassalak (s mindenki mást, aki nyitott lelkű-fülű-értelmű-ítélőképességű) a további lépésekre. Az Esz-dúr misével való megismerkedésemre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna (pedig 22 esztendeje volt), és tárgyilagosan tekintve is az egyik betetőzője Schubert világának, de a miseirodalomnak is. Nem fogok az "elemzésébe", ámde hadd említsem meg az általam feltétlen két legmegkapóbb előadását (cca 10-12-ből, amit ismerek): a régebbi Sawallisch-vezényelte (mert van egy újabbik, 1985-ös, az szerepel a Schubert egyházi művek lemez-összkiadásban - nagyon jó, de a meghittségében kicsit elmarad az 1971-es mögött) és Harnoncourt 10 évvel ezelőtti felvétele. /TELDEC; az elébbi PHILIPS/
Nem akarok most hosszabban belebonyolódni Schubertbe, mert "befejezhetetlen szimfóniámmá" válna, de vélhetőleg ill. szívesen jelentkezem még konkrétumokkal.
