Sok esetben egy-egy téma túl behatárolt, ezért hamar "off" hozzászólás keletkezik.Ebben a topikban mindenről enélkül tudsz beszélgetni - egy feltétel van: a hozzászólás vallás tárgyú kell, hogy legyen!
nem tudom, hogy van-e. vagy hogy masnal hogy mukodik. en a bosszuban hiszek, meg a pofanveresben. mert a lelkiismeretukre nem szamithatok. sajnos a sajat lelkiismeretem viszont gatol a tenyleges kivitelezesben. onzoseguk miatt mar halomba hanytam volna oket, mint Dzsingisz kan. csak ugye a rengeteg ketseg sajat biztos tudasom felol, hogy jogos e az iteletvegrehajtas. meg hogy sajnalom oket, mert nem tudjak mit cselekszenek...
mivel szerintem isten teged szandekosan kinoz, neked megengedett a boroskola. csak a klubbtagokbol lesz aszketa, akiket az aszketasag repit a kormanyszekbe. az o tovabbi oromuk csucsa, ha hozzad hasonlo cukorkakat szopogathatnak. a haragod es felhaborodasod adja meg az eper meg narancsizt.
amugy meg az aszketak nem vegetalnak, hanem krisztussal vannak, azert nincs szukseguk masra. csak krisztus oket nem ugy szopogatja, ahogy teged, hanem magaba olvasztja oket. teged meg traumatizal, hogy minel tovabb elvezhesse az iranta valo vonzodasodat. ha racionalisan gondolkodnal, lehet meg tudnal szabadulni a jegyesed zaklatasatol, bar ugyis rajta mulik minden.
az elet meg valoban szar, es meg mindig jobb ezzel a krisztuskaval, mint a sok gyoker, onzo emberrel. a masik meg, ha krisztus magaba olvasztana a jatszadozas helyett, akkor sem biztos, hogy jobb lenne. ezt azert gondolom, mert ugy tunik neki is veszettul szuksege van jatszopartnerekre.
Épp te írtad egy másik topicban, hogy senki sem lehet király a földön isten akarata nélkül!
Nah, ez pont így igaz erre is, hogy senki sem születhet meg a földre isten akarata nélkül!
Tehát kissé (vagy nem is kissé) terelésnek tartom a problémát teljes egészében a szüleinkre hárítani.
"...Isten MINDEN embert hazavár. Téged, engem, öcséd, bátyád, nővéred, húgod, akárkid, stb. 2 Péter 3,9 Erről szól a dal..."
Úgy tűnik viszont, hogy ez nem megy, ha az ember nem tartja igazságosnak istent.
Hát örülnék, ha valaki elfogadhatóan meg tudná magyarázni, hogy mégis igazságos!
"...nekem mindig eszembe jut, hogy a múltban mikor hol rántott ki a jó Isten és melyik gödörből..."
Igen, nekem is! Pont erről (is) írtam elébb, hogy ezekben a napokban csupa személyes, jó bizonyságom van tőle, mintha megpróbálna szelíden utánam nyúlni, mielőtt végleg eltávolodom tőle...
Mielőtt válaszolnék neked, T. Biiron (haragja :-) )!
Gondolom, a minuszokat nem te nyomkodtad.
Tehát úgy látszik, máris akadt egy bigott vallásos, aki lapul, mint sz@r a fűben, de a "szentségtörő" mondatok már felháborították! Mer' ugye, őszintén beszélni a kételyekről szigorúan tilos a keresztény vallás, hit szerint?!?
Ahelyett, hogy inkább idejönne, és közbeszólna a bigottja!
Hátha értelmes véleményt is tudna mondani, és akkor már nem is tartaná bigottnak az ember...
aszkéta nem él igazán. Pl a szervezete esélyes, hogy hamarabb kidől a boroskólától. Vagy a szextől. Minden ami az életet elviselhetőbbé teszi, egy aszkétának nincs. Vegetál.
Csak hát puszta vegetálással nem lehet elkerülni a poklot. Csak a Krisztussal. Volt idő mikor fájt, ha ebbe belegondoltam. Már leszarom. Minden szar. Pillanatokban keresem az apró örömöt. Van hogy sikerül találnom. Főleg ha a hűtőben van még kóla. Na ezért nem leszek sose aszkéta.
Ahogy már korábban is írtam, nagyon sokszor volt szerencsém megtapasztalni az ő személyes szeretetét. Épp ezekben a napokban is, amikor feltolult adrenalin szinttel szidalmaztam őt nagyon sokszor. Úgy tűnt, ezekre is szeretettel reagált! Ezért feltétlen köszönetet mondok!
A továbbiakban nézzük az egész világ szemszögéből! Ezek némelyikéről már beszéltünk korábban.
Sokan mondják, amennyi gonoszság van a világon, ha van isten, semmiképpen sem lehet jóságos, igazságos!
Valljuk be, ebben sok igazság van!
A keresztények ezt az ellentmondást azzal hidalják át, hogy na de majd a jövőben, az ítéletkor, minden "kiegyenesíttetik".
Mások erre azt mondják (itt, a fórumon olvastam nem rég): A balekoknak mindig odaát jön el az igazság! ;-))
Az én fő problémám az, hogy úgy kellett megszületnünk, hogy ebben nem volt döntési lehetőségünk! A játékszabályok betartását mégis úgy kérik számon rajtunk, mintha mi akartunk volna beszállni ebbe a játékba!
Sőt, aki kiszáll, azt is megbüntetik, állítólag! (Mellesleg mindezekért is ezerrel próbálom inkább szimbolikusan érteni a végítéletet!)
Továbbá!
Lehet, hogy "odaát" csakugyan lesz totális igazságszolgáltatás. De addig egyeseknek brutálisan kell szenvedni! Ők nem dönthettek, hogy bevállalják-e ezeket a szenvedéseket egy majdani "vigasztalás" reményében!
Még továbbá!
Isten, mint teremtő, egyszemélyben felelős az általa teremtett világ valamennyi gonoszságáért!
Hiszen ő, mint mindenható, azonnal meg is szakíthatta volna ezt a folyamatot, mégsem tette meg, csak részlegesen. Miért nem tette meg?
U.i: Helénke-Magdikának! Attól, hogy isten maga is felelős a világ gonoszságáért, attól még az azt (mármint a gonoszságot) elkövető emberek is felelősek! Hiszen van lelkiismeretük! Tehát ennek megfelelő mértékben!
A keresztények mindig nagyon jók voltak a felemás példázatok kitalálásában! :-))
Hogy miért felemás?
Mert elmondod, hogy én vagyok a hibás, de nem magyarázod el, hogyan kéne helyesen látni! Így csak nagyképűség az egész! (Persze sok keresztény szokott ilyen nagyképűségekkel reagálni mások kétkedésére.)
De amúgy elterelted a témát! Itt a kárhozatra jutó egyének jövőbeli sorsát kellene boncolgatnunk! Vagy akár ki is jelenthetjük egyszerűen, hogy nem tudjuk, és kész.
...
Másik hsz.-odra válaszolva persze szeretnék isten szeretetével, vagy gonoszságával is foglalkozni...
de. nem veletlenul mondtak le a fizikai dolgokrol es vonultak maganyba. sokkal tobbet szereztek, mint amit "veszitettek." csak az atlag ember latja vesztesegnek, mert a sajat elete annyira tele van nyomorussggal es pillanatnyi, nem tartos orommel, hogy minden csepp "mez" letfontossagunak tunik szamara, amirol ugy erzi nem tudna lemondani. ezert hosnek tekintik az aszketat, vagy bolondnak. valojaban meg az aszketa belatasa es igenye szerint torekszik ugyanugy a boldogsagra, csak sokkal pontosabb kepe van a tartos boldogsagrol, es a tenyleges igenyeirol, es sokkal hatekonyabb modszerei vannak.
Attól, hogy valaki nem érti mimódon, az nem degradálja ezt a valóságot, realitást, hogy márpedig Isten igazságos.
A keserítéssel kapcsolatban van egy igerész
7. A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.
8. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
egyebkent, ha meg megis van szo bunrol, akkor lehetne meselni isten tudatarol... nala agresszivabb, hazugabb leny nem letezik. az emberek csak aldozatai az o kilengeseinek. meg a keresztenysegben is benne van, hogy hiaba erolkodsz valaki eszhez teriteseben, ahhoz a "szent lelek" is kell, hogy az illeto belasson dolgokat. vagyis istenen mulik ki mit lat be. ha nem lat be vki vmit, az azert van, mert isten nem akarja. megtehetne, de NEM AKARJA. tehat az illeto nem tehet a tetteirol, es azok kovetkezmenyeirol, egyedul isten a felelos. tehat nem kene megteveszteni az embereket, hogy tudnak bunt elkovetni, mert nem tudnak. mivel itt egyedul isten kovet el dolgokat, ezert ertelmetlen bunrol beszelni. az ember csak elfogadhatja a sorsat.
a tudat egyforma mindenkinel. mindenki egyforma, de mivel a megszabadultak monopolium helyzetben vannak, mestersegesen tartjak fenn a kulonbseget. nincs itt szo semmifele bunrol.
"...Lehet közelebb éreznéd mindazt ami mögötted van egy zuhanó repülőn. ???..."
Nem az a gondom, hogy nem hiszek, hanem, hogy több szempontból nem tartom igazságosnak!
Ha pedig így van, egy igazságtalan istenben inkább nem akarnék hinni.
Korábban -kb. tizenkét éves koromtól harminc éves koromig- ateista voltam, de akkor is beszéltem néha a képzeletbeli istenhez, akinek a hitére neveltek. Ilyeneket mondtam neki: Mivel nem tartalak jónak és igazságosnak, inkább nem is hiszek benned!
Most annyiban bonyolultabb a probléma, hogy szinte nap mint nap tapasztalom, hogy hozzám személyesen jó! De úgy a világ egészét tekintve még sem korrekt!
Ha már itt tartunk, egyesegyedül Istentől tapasztaltam meg, hogy az őt ért gyűlöletre szeretettel válaszol. Én voltam, sőt, sokszor vagyok az, aki őt gyűlöli, de ő mégsem a gyűlöletet viszonozza.
Az embereknél, legyen szó akár a legmelldöngetőbb keresztényekről, ilyesmit sosem tapasztaltam! Az embereknek csak a szájuk jár, amúgy meg álszentek...
Ja, mégegy: Amikor úgy igazán szívből gyűlölöm istent, azt szoktam mondani, tudom, hogy a kárhozatra kerülök, de nem érdekel!
Ha úgy belegondolok, valójában az embereket, az emberiséget gyűlölöm.(De erről már meséltem, talán másik topicokban.)
Istent csak azért gyűlölöm sokszor, mert ő teremtette ezt a fajt, és ahelyett, hogy már rég resetelte volna ezt az egész népséget, hagyja, hogy tovább keserítsék egymás életét...
Akkor legyen most 'Biiron haragja'! Majdnem ugyanaz, mint a régi. :-))
"...A kérdéseddel az a bibi, hogy Istennek saját szabad akarata van, egy dolog tud e a másik akar e..."
Na de akkor ezzel visszajutunk a dolog elejére!
Mer', ugye, a' vót a kiindulópont, hogy Isten alaptermészetével, tudniillik a szeretettel és a kegyelemmel, nem összeegyeztethető az, ha a bűnösöket örökkön-örökké szenvedteti.
Erre te feldobtad, hogy viszont mi van akkor, ha a lélek elpusztíthatatlan?
Mire kérdeztem én, hogy tud-e isten önmaga számára megoldhatatlan feladatot állítani?
Válaszod: Lehet, hogy nem kivitelezhetetlenségről, hanem inkább nem akarásról van szó esetében.
Tehát ezzel újra ott vagyunk: Isten meg is semmisíthetné a bűnöst, de ehelyett inkább örökkön-örökké szenvedteti.
Valóban ez kulcs kérdés! No de ha isten mindenható? Máris a klasszikus kérdésnél tartunk, tud-e olyan nehéz sziklát teremteni, amit ő maga sem tud felemelni? ;-))
Igenám, de ha a földipokolból indulok ki, akkor nekem igenis szenvedés, gyötrelem, ha nem mehetek hétről-hétre templomba vagy gyülekezetbe. Ha nem Bibliát fogyasztok folyamatosan. Ha az elsődleges táplálékom nem az Isten beszéde. Az nekem fos.
Akár lehet azt is mondani, hogy függőség vagy kényszerbetegség.
Próbálkozhatnék kicserélni egy időre a cigarettára vagy kávéra, tippmixre.
De.
Szerintem.
Ha az ember NEM Istennel csocsózik a mennybe, akkor édes mindegy, hogy halála után lelkének melyik tengerparton lesz foglalva szobája - mindenképp pokol.
Az Isten jelenlétének HIÁNYA miatt.
A földipokolban már az is szenvedéssel tarkított, ha az ember nem tud enni semmit. Nincs munkája, nincs hol laknia. Tudok 1 hajléktalanról, aki emiatt ugrott vonat elé. Szenvedett a földipokol nyújtotta dolgoktól, hiánytól, gyötrelemtől.
Szerintem2.
Az embernek Isten lehelt lelket a testébe. Ezért bárhova kerül, ha nem "hazatér", akkor is pokol minden. A Nirvana is arról szól, hogy újra Istennel legyél egy vagy valami ilyesmi
Egyelőre csak úgy (tehát nem az itt utóbb elhangzottak közvetlen folytatásaként!) linkelném Béla egy hozzászólását a hágyés topicból. Ennek is a 14. fejezetét, mert ez fontos nekem.
Pár évvel ezelőtt már találkoztam ezzel az írással Béla jóvoltából. A végítéletnek ez a verziója (az indoklással együtt!) sokkal szimpatikusabb számomra, mint a "hagyományos" magyarázat.
Vagy lehet, valamelyik poklos témába kellett volna tennem? :-)
