Korunk számtalan ideológiája egy logikátlan és zavaros eszmerendszert szült, mely ellene mond a boldogságnak, a közösségi érdekeknek, és az individuumot meg a szubjektumot állítja középpontba, sokszor a tudomány eredményeire is rácáfolva.
Hol a kiút? Hogyan vezet el a filozófia és a logika az ember valódi céljaihoz, melyek boldoggá teszik, s nem csak ideiglenes örömöket szereznek neki?
Tudod a választ?
Ne szerénykedjék! Attól még, hogy direktbe nem hangoztatja, a hsz-ai alapján kimutatható az Ön embersége, megkérdőjelezhetetlen tudományos szaktekintélye, valamint a vallásos emberekkel szembeni morális felsőbbrendűsége.
"A kényelmes és biztonságos élet valóban nem ösztönzi a szellemet a kutatásra."
Éppenhogy az ösztönzi!
Akinek az életét kell féltenie, aki az éhhalál küszöbén táncol, aki a zsarnokság igáját nyögi, annak nincs ideje az ösztönös emberi kíváncsiságot kielégítenie. Annak csak arra van ideje és energiája, hogy túléljen.
Nekem ugyan van egy elképzelésem arról, hogy ki keresztény, de ugyanakkor azt is látom, hogy ez enyém is csak egy vélemény a sok közül és nincs egyetértés. Én nem érzem feljogosítva magam arra, hogy ezzel kapcsolatban ítélkezzek mások felett, rájuk süssem bélyegként, vagy éppen megtagadjam tőlük. Minden kereszténynek van vaj a fején, a pedofil papnak éppen sokkal súlyosabb, de ettől még a hite lehet valódi.
"És ennek az Ön által emberi értelemnek nevezett viccparádénak miben látja mindenkori előnyét par excellence az isteni intellektussal szemben?"
Én például abban, hogy meglepő módon az egyszerű ember mindennapi élete azután vált egyre kényelmesebbé és egyre biztonságosabbá, hogy a társadalomban visszaszorultak az egyházak szerepei és előtérbe kerültek a tudományok.
A vallásoknak és egyházaknak volt kábé tízezer éve, hogy az emberi életet jobbá tegyék. Ezalatt a tízezer év alatt elnyomás volt, rabszolgaság, éhínség és betegség, mindennapos gyilkolás, erőszak, háborúk gyakorlatilag folyamatosan.
Valami érdekes okból a - világháborúkat is beleszámolva - a XX. századtól drasztikusan lecsökkent az ezer főre jutó gyilkossági halálok száma! Egyre békésebben és egyre jobban élünk, mióta tudjuk, hogy milyen szabályok szerint működik a világ, benne az ember és a társadalom is. És ezt az eredményt 100-200 év alatt elérte a tudományos megközelítés. Hasonlítsd ezt össze a vallások hatalmának tízezer évével!
Röviden: a vallásoknak a történelem során soha nem volt a célja, hogy az emberi életet könnyebbé tegyék. A tudományoknak sem ez a célja, de mivel működőképes összefüggéseket tárnak fel, és mivel az emberek szeretnek könnyebben élni, használni tudják a tudományos eredményeket az élet könnyebbé tételére.
Az a baj, hogy már a kérdése sem volt tisztességes. Ettől függetlenül, és a nem túl kedvező kilátásokhoz képest, próbáltam tisztességesen válaszolni, és most is úgy gondolom, hogy a válaszom korrekt volt. Ugyanakkor továbbá azt is gondolom, hogy akit már a kérdéseiben is bizonyos tisztességtelenség jellemez (t.i ab ovo kizár valami lényegileg lényegest a pikszisből) az ennél fogva a kapott választ sem tudja annak megfelelően értelmezni.
És ennek az Ön által emberi értelemnek nevezett viccparádénak miben látja mindenkori előnyét par excellence az isteni intellektussal szemben?
Amikor az értelem, mint olyan, épp arra a szent célra szolgálna eredetileg, hogy ismerjük meg önmagunkat, igazi valónkat. Ehelyett mit teszünk? Nem is annyira önmagunk megismerésével vagyunk elfoglalva, és töltjük el drága időnket, hanem tudományos ismeretek szerzésére összpontosítjuk, nem csak pusztán figyelmünket, hanem - azzal egyidejűleg - értelmünket is. A kettőt, bár figyelem és értelem elválaszthatatlanok egymástól - nem lehet összehasonlítani az eggyel, mert a kettő nem teljesen ugyanaz, és ekképpen a kettő okvetlenül és szükségszerűen más és más eredményre juttatja (vagy zátonyra, vagy nyílt vízre) az emberi értelmet.
Miért?
Alapvetően az emberi értelem kettős természetű. Az egyikkel kifelé, az anyag felé fordul, - ebben az esetben azonban nem lát, de nem is láthat tisztán, mert látását az anyagbéli formavilág jelenségei jelentős mértékben degradálják és letompítják. Ez tehát az a emberinek titulált értelem, amely abból a véges elképzelésből, gondolkodásmódból, - menetből sarjad s indul ki, amelynek végén a pontot a sírgödör képezi? Mindenképpen pesszimista és tarthatatlan álláspont, amelynek bélyege végeredményben minden tudományos felfedezésben ott éktelenkedik és szólamban ott lapul.
A másik gondolkodásforma (amiről Önnek - aki emberi értelmével az előbbi, a sokkal egyszerűbb, tehát a sokkal bonyolultabb felé fordult - ma még talán hiába beszélek) természetesen ennek állandó ellentéte, a végtelen (lévén maga is a végtelenben fogant az örökkévaló által)... mint gondolat.
Az egy mondatomra nyolc sornyi választ írtál arról, hogy te elmondtad a véleményemet én meg az enyémet. Nem evidens ez? A kötözködős megjegyzés is furcsa volt, más reakciókat vált ki belőlünk a beszélgetés úgy tűnik. Ezért kérdeztem, hogy nem reagálod-e túl? De örülök ha nem.
Igen, Liszenko tökéletes példa annak a tévhitnek az eloszlatására, hogy a kommunizmus valamiféle tudományos alapú, tudományokat előtérbe helyező ideológia lenne. Munkája pszeudotudományos szemét volt, ideológiai alapokra próbálta helyezni a biológiát és a következmények tragikusak lettek.
Szerintem meg ez egyáltalán nem volt példa az önbecsapásra.
- Feleslegesnek tartom, hogy ezen vitázzunk, tehát: szerintem így - szerinted meg úgy van ez, ugye?
Nem fontos velem egyetértened (nekem sem az a legfontosabb, hogy egyetértsek valakivel), hanem: van egy véleményed neked, és van nekem is; ezek a véleményeink nem egyeznek, és ezek a nem megegyező véleményeink - vélemények maradnak. Nem a kizárólagos igazságot képviselik.
Nem kötözködni jöttem ide - ebbe a topikba se, hanem kifejezni az egyetérésemet egy hozzászólással kapcsolatban.
