Na azt hiszem el kell mondanom még pár infot, mert úgy látom így kicsit félreérthető a helyzetem. Persze igazatok van, ha tényleg egy kihűlt kapcsolat lenne a mienk. Egyetértek, akkor az a jobb, ha már inkább nem vagyunk együtt (van ilyen a baráti körben). De, a mienk 10 éve kezdődött egy nagy szerelem volt és mind a mai napig annyira összetartozunk és annyira ismerjük egymást. A gyerekek születése után nehéz időszak volt, mert nem tudtunk egymásra és magunkra annyit figyelni, mint korábban. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól. És ekkor jött Ő. A kis feleségem persze egyből kitalálta, hogy én mást szeretek, mert előle nem tudok semmit sem eltitkolni, belém lát :) Szenvedett miatta nagyon és én is szenvedtem. De megbeszéltünk mindent, őszintén. És most nagyon boldogok vagyunk újra. Tudja, hogy Ő nagyon szimpatikus nekem, de ennyi és nem több. Ezt most már én is látom. És nagyon jó most! És köszönöm Nektek is, mert talán ez is hozzájárult, hogy itt le tudtam írni és "beszélni" valakivel, veletek.
Egy férfinak, egy bizonyos kortól, több a felelőssége, mint a saját boldogságának keresése vagy kergetése. Persze, egy nőnek is.
Aztán az is kérdés, kinek mi a jobb, több félék vagyunk. Megőrizni egy álomképet, és sosem tudni meg, hogy vele is lettek volna buktatók, keserű időszakok, amikor csak menekülésre tud gondolni az ember. Van aki meg a tiszta helyzetet szereti, és épp azért tud tovább lépni, ha eldőlt, hogy a vágyálom közelről nem is olyan. Ha meg olyan, .... na ez a nagy buktató, és örök kérdés, hátha olyan, hátha olyan lett volna... ott repült a kék madár, aki még sose esett senki tátott szájába.
Bakker, legalább akkorát fogsz szívni mint én. Önetetésből jók vagyunk "mindenkinek így a jobb", a nagy lusta valagunknak, annak így a jobb, hogy csak mozdulni ne kelljen. Két embert tettem szerencsétlenné, de az elég fontos volt, magamat és Őt. Mikor már nem bírta tovább, akkor meg a régi helyem is kitelt, rá kellett ébredjek csak addig bírtam ott, amig Ő volt a hátország. Durva helyzet.
eldöntöttem. Átgondoltam az egészet. Lehet, hogy az elmúlt időszak volt nehéz a házasságunkban és ez a rajongás egy menekülés, de ezt azért nem hiszem, mert nehézségek korábban is voltak és akkor nem lettem szerelmes valakibe. Ő csak úgy véletlenül jött és annyira tökéletes, legalábbis számomra Ő tökéletes. De nem akarok egy titkos viszonyt Vele, mert éppen Ő ébresztett rá, hogy a boldogság ott áll mellettem. Szóval ezt csak köszönhetem Neki. És megmarad barátnak, egy nagyon jó barátnak és lehet, hogy Őn nem is gondolt soha többre. Szóval most úgy érzem, hogy látom a helyes utat. És általa, de nem vele jött el újra a boldogság.
Nem ismerem a szituációt, amiben élsz és szimpatikusan irsz, de: az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ilyen rajongásoknak, szerelmeknek sokszor csak szelepfunkciójuk van. "Menekülés a valóság elöl." Menekülés a hétköznapok taposómalmából egy túlidealizált partner felé, akit nem ismerünk, akivel nincs stressz, konfliktusok, mert nincs vele realitás se.
Igen, azt hiszem ez a helyes út, amit írtál. Már csak miatta is. Én nem akarok Neki rosszat, hiszen szeretem. És igen, nagyon nehéz ilyen józannak lenni, ha az ember szerelmes. De ha belegondol és igazán szereti a másikat, akkor rájön, hogy a szeretett embernek lehet, az lenne a legrosszabb, ha rázúdítaná önző mód az érzéseit. Ha a másik szereti azért, ha nem, akkor meg azért Persze ez ebben az esetben igaz. Van amikor igenis el kell mondani...
Mit kezdj vele? Felejtsd el. Szeresd, maradjon meg egy szép ideának, de ne többnek. Egy működő barátság sokkal többet jelenthet, és ad, mint egy kapcsolat, ami adott esetben rosszul alakul.. Fogadd el, és csitítsd el magadban, tedd a helyére az érzést. Igen, nagyon nehéz. Nem ismerem-ismerjük a körülményeidet, ezért nehéz józan tanácsot adni. Sok szerencsét.
Én is hasonló szituban vagyok. Nekem van családom 2 gyerek, feleség, akik szeretnek. Én is szeretem őket, de ez teljesen más, mint amit Ő iránta érzek. Neki nincs családja, mellesleg 10 évvel fiatalabb és még nem is tudja, hogy szeretem. Soha nem beszéltünk erről, idáig soha nem jutottunk. Én nem is akarom elhagyni a családomat, mert szeretem őket. És tudom, ha Ő is szeretne, akkor sem lenne képes tönkretenni egy családot. Mert Ő nagyon jó ember. Egy rendkívűl értékes ember! Én nagyon szeretem az első perctől, mióta megláttam. Aztán, hogy megismertem, mégjobban. Úgy érzem, hogy mindent szeretek benne. Úgy érzem, mi nagyon jól meglennénk. De ezt nem mondhatom el neki, soha... Nem tudom, hogy Ő mit érez. Azt érzem, hogy kedvel, de...
Na, nem is tudom, miért írtam ezt ide. Talán azért, hogy tudjátok, ismerem a reménytelen szerelem érzését. és azért mert ezt nem mondhatom el másnak, még Neki sem. És úgy érzem, megőrülök. Ilyet nem éreztem még Senki iránt. Nagyon jó, mert érte mindent megtennék. És nagyon rossz, mert tudom, hogy nem lesz belőle semmi. De nekem az is jó, ha láthatom, ha beszélhetek vele. Ha meg tudom nevettetni és látom azt az aranyos pofiját, akkor minden gondom elmúlik és csak rá tudok gondolni.
Két napja tanácstalanságom közepette ültem le netezni. Mit tegyek? Fura szitu, nincs kivel beszélni róla... senki sem tudhatja... Beírom hát a Google-ba: "titkos szerelem" , lesz ami lesz, valamit majd csak dob. Majd leestem a székről!!! Koktó, az általad indított topicot azonnal megtaláltam, és hajszálra pontosan az én helyzetemet írtad le. Titkos imádott munkatárs, mellette család, izgalmak, némi lelkiismeret furdalás. Csodálatom tárgya épp' szabin van, így szenvedek a hiányától rettenetesen. De megéri ez?? Jó vége úgysem lesz!?... nem lehet.
Csak annyit szeretnék írni, köszönöm, hogy elolvashattam hozzászólásaitokat, mert megerősítette bennem, hogy nem vagyok teljesen bolond, mással is történik ilyesmi. ... és ezt az érzést nem kell mindenáron kiiratni, hanem élvezni kell minden percét, amíg csak lehet!!! Hát a jövő héttől, azt hiszem én is ezt teszem, amikor visszatér Kedvesem az íróasztal mellé. :)))
Újra itt egy új történettel!!! Kicsit meghaltunk sajnálatos módon.....
Na a story: a mh-emen azóta nagy változások lettek a kis hölgy akiről szó volt az elején elment ugyan de jöttek mások. Vele tartom a kapcsolatot "baráti" szinten. Végül is próbálom fent tartani a dolgot hiszen bármikor bármi kialakulhat. "Szerencsémre" több ajánlatot kaptam kollégáktól innen-onnan. Itt a tavasz!! Nem akartam belebonyolódni semmibe, DE jött egyszer egy .... nevezzük J - nek. Utáltuk egymást, bunkónak is tartott, én meg őt libának. De mégis valami csoda, vagy csak a sors folytán lassan 1 hónapja együtt vagyunk. Ő nem itt dolgozik csak bejár ide néha. Tehát néha lopott találkák, sms, és rengeteg msn. Ja kb 100 km-re lakik, és én időközben eladtam a kocsim. hozzájuk meg vagy 3 busszal kell menni. Nagyon nagy kaland lesz belőle!!!
egyszerűen nem tudtam belépni, elfelejtettem minden belépő adatom!!!
Tehát ott tartunk, hogy egymás mellett vagyunk, dolgozunk, én még mindíg imádom, ő ezt tudja is!!!
Viszont megváltozott, távolságtartóbb lett stb.
Most úgy alakul a helyzetünk, hogy pár hét múlva költözik az ő részlege máshova.
Ez mindenképpen egy jó alkalom lesz az ismételt rohamhoz. Hiszen akkor már nem leszünk szem előtt. Kint meg azt csinál az ember amit akar...
Most azért is pihentetem ezt, hogy nehogy valami állandó zaklatásnak gondolja, és valami hälyének tartson. De azért persze tudatom egy-egy elszólásból ,hogy Ő ->Ő.
Hello! azt igérted benézel.. hogy alakult a történet?
nekem is volt hasonló jellegű.. nyári - szabadságolás előtti - azt hittem belehalok szerelem érzéssel.. de aztán sikerült feldolgozni..
úgy gondoltam kihűlt a másik oldalon is. de nem, egyszercsak újra elkezdődött, majd a szokásos hullámzás.. végül egy igazán jó együttlétben csúcsosodott ki a történet - ami pontosan olyan volt mint amilyennnek elképzeltem..
és most megint elült egy kicsit..
van olyan hogy az ilyen kapcsolatok, titkos szerelmek le-föl ingadoznak..
a lényeg hogy a szenvedélyt át lehet vinni a hétköznapokba..
Szia Nomi13 Ha ez vigasztal,más is jár hasonló cipőben. Négy és fél éve,van egy ilyen kapcsolatom. A mennyország és a pokol között liftezik,a kapcsolatunk. Ha együtt vagyunk,maximum 4-5 órát tudunk összehozni,néha kevesebbet, havonta egyszer-kétszer.Ilyenkor miénk a mennyország,aztán jön a várakozás a szÍnészkedés, otthon és a munkatársak előtt,míg újra alkalom adódik. Próbáltuk abbahagyni kétszer is,de nem ment. Talán ha nem egy helyen dolgoznánk,akkor sikerülne. A családját egyikünk sem akarja otthagyni,de ez a gyerekek miatt van így.Szóval ,marad a kötéltánc, eddig sikerült fenntartani az egyensúlyt. Sok türelmet és kitartást kívánok neked. :-)
Mondjuk az én életemben sincs. Jó kis hullámzó a távkapcsolatunk, hol nagyon sikerül álomvilágba lendülni, hol a valóság ránt le a földre. Jó lenne már valami, most sem tudok aludni... Az agyam jár ezerrel. Tehetetlennek érzem magam.