Pecsenyeska; from 1912 to 1918 Csernabesenyő - úgykülönben eredetileg Herkulesfürdö . mj.:Érdekesmód az Acquincum-i párhuzamokat (Herkulesvilla..) nem hangsúlyozzák Pedig nyliván van tartva hogy Herkules és a forrásvizek , már már összetartozó fogalmak. ...Szentendrénél "Herculia sive Sicambria" .
A 940-es, 950-es években a besenyők egy része már a Kárpát-medencében lakik, a magyarok között, az Al-Dunánál sátorozó nagyobbik részük is inkább barátságos viszonyt ápol a magyar törzsekkel, mint ellenségest, a 894 évi véres magyar besenyő háború ekkor már halovány emlék csupán, amire csak a legöregebbek emlékeznek.
Tényleg? Akkor VII. Kostantinosz vajon miért fizet adót Turkiának? Amikor ott vannak a szuperharcosok a besenyők, akiktől a turkok felettébb félnek. A császár miért nem bérli fel a besenyőket a magyar törzsszövetség féken tartására ? Ehelyett Bulcsú a császár vendégbarátja lesz,római patrícius. Olyan címek ezek,amelyről a kor európai uralkodói csak álmodoznak. A bizánci uralkodó,hogy a számára megalázó helyzetet elleplezze, még egy keresztelőt is megszervez,mert így úgy látszik mintha Bulcsú a birodalom kegyeltje,nem pedig egy ellenség lenne, aki diktál Bizáncnak. A tetemes adót beszedi, a császár meg fizet. Ebből csak annyi következik,hogy a magyar törzsszövetség egyáltalán nem fél a besenyő haderőtől.
Ha Maszúdínak hinni lehet, a frontvonal, de legalábbis az ellenségeskedés színtere a Kaszpi-tengertől a Konstantinápolyt övező síkságokig húzódott, és a döntő csatát az egykori kazár fővárosnál vívhatták. Két-háromszáz éve még az arabokat próbálták ott több ízben föltartóztatni a kazárok.
A 932. évi balandzsári csata Maszúdí tolmácsolásában
Ezután Maszúdí előadja, hogy a törökök ostrom alá vették W.l.nd.r városát, melyet I. Rómanosz Lekapénosz megpróbált felmenteni egy hatalmas sereggel, de a törökök nem hátráltak meg, hanem csatára rendeződtek.
"Mikor megvirradt, a besenyő király sok lovasosztagot rendelt a jobb szárny mellé, mindegyik osztag ezer lovast számlált, ugyanígy a balszárny mellé is. Mikor azután felsorakoztak a csatasorok, a jobb szárny lovasosztagai a bizánciak derékhadára törtek, és nyílzáport zúdítottak rá, miközben átmentek a balszárnyra. A bal szárny lovasosztagai is felvonultak, és nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékhadára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobb szárny lovasosztagai kiindultak. A nyilazás így állandóan folyt, a lovasosztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Maga a türk jobbszárny, középhad és a balszárny azonban nem mozdult. A lovasosztagok tovább folytatták akciójukat ezres csoportokban: azok, akik a türkök jobb szárnya mellett voltak, elkezdték nyilazni a bizánciak bal szárnyát, majd a bizánciak jobb szárnya felé törekedve, állandó nyilazás közben a bizánci derékhadig is eljutottak. Azok a lovasosztagok pedig, melyek a türkök bal szárnya mellől indultak ki, a bizánci jobb szárnyat nyilazva haladtak a bizánci bal szárny felé, miközben a derékhadig is eljutottak. A lovasosztagok a bizánci derékhadnál találkoztak, és a leírt módon váltogatták egymást. Mikor pedig a kereszténnyé lett mohamedánok és bizánciak látták, hogy miként bomlanak fel soraik, s hogy hogyan tér rájuk vissza állandóan a nyílzápor, rendezetlen soraikkal támadásba mentek át, s az eddig mozdulatlanul álló türk (fő)sereget rohanták meg. A (türk) lovasság utat is nyitott nekik. Utána azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borították el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a türkök ugyanis nyílzápor után rendezett sorokban végrehajtott támadásukkal megszerezték a győzelmet. Az ő soraik ugyanis rendezett állapotban maradtak és nem bomlottak fel. A lovasosztagok jobbról és balról száguldoztak. Előkerültek a kardok is. Elsötétült a láthatár, és sűrűn hangzott a lovasok kiáltása..."
Pont Maszúdí számol be tőle szokatlan részletességgel és vitatható hitellel egy nagy összecsapásról a Hidzsra 320. évéből (= Kr.u. 932) Balandzsár városánál, amelyben a besenyők és három másik "török" nép serege a kétszeres túlerőben lévő bizánciak seregét felmorzsolta. A besenyők előbb nyílzáporokkal szétzilálták a bizánciak sorait, majd a török főhadak - tőlük ritkaságszámba menő közelharcba bocsátkozva - kardjaikkal felaprították a megzavarodott császáriakat. Ezek szerint Bizánc a 932. évi balandzsári csata után kezdte a besenyőket kvázi zsoldosként használni külpolitikai céljai érdekében.
"A turkok nemzetsége szintén nagyon retteg és fél az említett besenyőktől, minthogy gyakran szenvedett tőlük vereséget, és már-már a teljes pusztulás szélén volt. Ezért a turkok szemében mindig félelmetesnek számítanak a besenyők, s ezek féken tartják őket." (3. fejezet)
"... amikor egyszer Gábriel klérikust a császár parancsából elküldték a turkokhoz, és az azt mondta nekik, hogy: »A császár üzeni, menjetek el, és űzzétek ki a besenyőket a lakóhelyükről, és telepedjetek le ti ott (hiszen korábban is ti laktatok ott), hogy közel legyetek császári felségünkhöz, és amikor csak akarom, küldök hozzátok, és hamar megtalállak benneteket«, a turkok összes fejedelmei egyhangúlag felkiáltottak, hogy: »Mi nem kezdünk ki a besenyőkkel; mert nem bírunk velük harcolni, minthogy nagy ország az, nagyszámú nép és gonosz fickók; többé ilyen beszédet ne mondj nekünk, mert nem kedvünkre való az.«" (8. fejezet)
Maszúdí 934. tájára vonatkozó tudósítása a besenyőkről: „A mi időnkben sokan közülük a rómaiak szolgálatába léptek, úgymint az örmények, a burġar, akik a saqāliba egyik fajtáját képezik, s a törökökhöz tartozó al-bağanāk.”
VIII. sz. második fele: A besenyők az ujgurok elől nyugat felé, az Aral-tótól É-ÉNy-ra eső területre költöznek. Valószínűleg itt jött létre a kangar-besenyő törzsszövetség (3+5 törzs).
És hogy honnan származnak és mikoriak az első írásos említéseik ezeknek a vad besenyő törzseknek, a honfoglaló magyarok ádáz ellenségeinek?
VII. sz. első fele: Egy kínai forrás a Taskent vidéki tielő törzsszövetségben említi a besenyőket.
VIII. sz. közepe: Tibeti nyelvű ujgur követjelentés említi a besenyőket. Az ujgur birodalomtól északnyugatra laknak, 5000 katonájuk van és harcban állnak az ujgurokkal.
VIII. sz. második fele: A besenyők az ujgurok elől nyugat felé, az Aral-tótól É-ÉNy-ra eső területre költöznek. Valószínűleg itt jött létre a kangar-besenyő törzsszövetség (3+5 törzs).
A középkori Magyar Királyságban a besenyők különálló népcsoportként történő utolsó említései a 15. századból valók:
Ugyanakkor a 15. sz. elején a Besenyő mint nemesi családnév jelenik meg, a név hordozói valószínűleg valóban besenyő származásúak lehettek:
Például:
1350: Besenyő János Nagy Lajos király al-lovászmestere volt s mint ilyen részt vett a nápolyi hadjáratban. A beneventói harcban nagyon kitűnt. Egymaga három német zsoldost vágott le, noha a harmadik őt fején súlyosan megsebesítette.
1352: Nagy Lajos király megszünteti a besenyő ispánságot. A besenyők utolsó /ispánja/ főbírája Zsadányi Besenyő János fia Gergely. A fejér megyei nemes besenyőket felveszi az országos nemesek sorába.
1353 nov. 26.: Besenyő János egy zólyom vármegyei vadászaton megmenti a király életét, leteríti és megöli a királyt már földre teperő és a lábán megsebesítő medvét. Élt még 1383. is. Ekkor Veszprém vármegyei főispán volt. Őt küldötte Mária királyné kormánybiztosként a dalmát városokba, hogy azokat megnyugtassa és hűségben megtartsa. (Hist. Hung. Fontes Dom. III. 161. 166. Márki, Mária királyné 38.)
1355: a töbörzsöki besenyők gyümölcsöskertjéről írnak.
1367: Szentágotai Miklós fia Demeter besenyő írástudó deákként (litteratus) jelenik meg
1399-től Hard birtokosai besenyők (1280-1334 közötti urai még magyar nemesek) Kései besenyő alapításról, de méginkább egy eredetileg magyar birtok névváltásáról lehet szó: a névadó birtokosok az 1320-as években létező besenyő személyek.
1402: (özdögei)Besenyő Pál. (Előnevéről ítélve nyitra vármegyei származású.) Részt vett a nikápolyi csatában, azután komáromi várnagy volt.
1402 második felében: Garay II. Miklós helyébe Zsigmond király, (özdögei) Besenyő Pált tette horvát-, dalmát- és tótországi bánná; de szerencsétlenül járt, mert Bebek Imre vránai perjel állítólag csalfasággal elfogta és diadaljelül Nápolyi László ellenkirálynak küldötte. Később kimenekült fogságából.
1404-6. (özdögei) Besenyő Pál újra horvát-dalmát-tótországi bán volt. Ekkor azzal bosszulta meg magát, hogy Vránát elfoglalván, a perjelségbe ő ült bele Bihácsot is ő foglalta vissza a magyar király számára (Pray: De prioratu Auranae. Katona: Hist. critica Hung. XI. 773-9.)
1412-ben besenyő nemesi tulajdona And (Ez1337-ben még királyi ember lakóhelye) Udvarnokföldével együtt.
1412-ben Hardi Miklós besenyő egyik fia, István pécsi kanonok, a fehérvári Szt. Miklós egyház prépostja.
1495 körül: Bonfini ismeretlen forrás alapján leírja a Csanád megyei(?) (valószínűleg a Besnyő - Nagybesnyői - utóbb Bottalütő Besenyőnek is nevezték) nemessé lett besenyők megjelenését: zászlóik vannak, lenyírják a szakállukat, nagyra növesztik a bajuszukat, lófarokbokrétás süvegük van, perzsa módra bő selyemköpenyt hordanak, szeretik a lovakat.
Besenyő, más néven Nagybesnyő helyiség régen Csanád utóbb Torontál megyében . Itt őrizték meg a besenyők Magyarországon legtovább népi különállásukat. Úgy látszik utóbb Bottalütő Besenyőnek is nevezték. "
Most olvasok egy honfoglalás témájú történelmi regényt, amelyben a besenyők főistenét Okkánnak hívják (és nem Tengrinek, mint a nomád török népek általában).
Van ennek valami alapja vagy egyszerű írói fantázia?
