Nekik még nincs topik nyitva, pedig szerintem ezerszer nagyobb a tudásuk mint a hazai gasztronómia önjelölt világ- és olimpiai bajnokainak, sztárséfjeinek stb. Beszéljük meg, ki mit gondol a cikkeikről, írásaikról, stb.
Sajnos az a baj, amit a Te példád is mutatja, hogy ha szólni merészelsz, igencsak megkapod a magadét :)
Az én általam említett étterem egyébként még a jobbak közül való, messze kiemelkedik a Balaton partot övező csárdák színvonalából, és le sem szúrtak a véleményemért.
Sajnos sokkal rosszabbak is megestek már velünk. A párom szerint velünk van a baj, mert magas az igényszintünk :) Szerintem viszont egy tisztességes étel nem nagy igény. Inkább főzzenek kevesebb félét, de azt jól. És ne adjanak hangzatos nevet egy silány ételnek, nem attól lesz jó, csak a vendég csalódik nagyobbat.
Én meg reklamáltam egy picit, jobb lett volna, ha nem teszem.
Balatoni ismert túristaetető, délután félház. Gyors, udvarias kiszolgálás, nagy adagok, a minőség is rendben. Tulajdonképpen semmi kifogásolnivaló, csak a pontyfilém rántva volt telistele apró szálkával. Sebaj, megettem így is. A végén a fizetőpincér is megkérdi, minden rendben volt-e, erre csendesen mégis megjegyeztem, hogy a filézés nem volt tökéletes. Erre a pincér éles, felcsattanó hangon elmondja, hogy a ponty filézése nem azt jelent, amit a kedves vendég gondol, hogy minden szálkát eltávolítanak, csak a gerincét és a nagy szálkákat szedik ki. Nem szóltam semmit. , A számla 6.300 volt, betettem a könyvecskébe egy tizest, mondtam, hármat kérek vissza. Könyvecske vissza asztalra csapva, benne 2x1.000 és 5x200 Ft. Kivonulásnál köszönést nem észleltünk. Ennyi.
Én akkor vettem tudomásul, hogy felnőttem, amikor a középvidéki városunk legjobbnak nevezett éttermében beleírtam a panaszkönyvbe( úgy 35 éve...:}}})
A beleírtam azt jelentette, hogy az összes korábbi problémát ( amit az amúgy tegező viszonyban levő személyzet szemére hánytam folyton-folyvást) udvariasan és szépen leírtam, másnap expressz-levélben kértek elnézést...:}}}
Mondjuk Anyám padlót fogott, mert :
" Fiam, mi dolgod van neked az Arany Csillag Rt. Ö.E.-vel?"
....:}}}
Azután a hely ( legalább velem, és a társaságunkkal) normálisan viselkedett.
Azt hiszem , szóvá kellene tenni, de már így vén fejjel, nem tudom, hol a határ.
Van itt a Konyhaasztalon egy "Hová ne menjünk vacsorázni..." topik, oda beírnám... :-)
Komolyra fordítva a szót: én magam sem vagyok egy hepciáskodó típus, szóval gondban lennék... Amiket leírtál, azok bizony ordító hibák. Sőt, a "hiba" is csak understatement.
A professzionalitást abszolút nélkülözheti ez az étterem. :-( Így valószínűleg még veled állna le vitatkozni a szakács, hogy _te_ nem tudod jól... Ha egyáltalán hajlandó lenne kijönni.
Én is kíváncsian várom, hogyan lehet az ilyen szituációt úrinő :-) módra rendezni.
Hibái: nem rizottórizsből volt, szerintem szimplán vízben kifőzték a hosszúrizst, amit utána kevertek össze tejszínes-sajtos szósszal. Nem kéksajtos volt, mert az ugye nem nyúlósra olvad. Nem volt zsályaízű. Nem volt benne szemernyi pisztácia sem.
A tetején díszítésként ugyan volt egy zsályalevél, egy szelet karambola (!) mellett.
Ja és a füstölt kacsamell főtt is volt, de legalább is áztatott, mert nedves volt és puha.
Félig megettem, mert éhes voltam. De amikor a pincér kérdezte, hogy nem ízlett,csak annyit mondtam, hogy többet vártam volna egy olasz étteremben. Ő mosolygott, nem vitatkozott, majd elment.
Szóval mit lehet tenni? Nyilván nem küldöm vissza az első falat után, mert ha másikat hoz, az is ugyanilyen lesz. Ha megeszem, akkor kvázi elismerem, hogy jó.
A pincérrel még sem tudok főzési dolgokról beszélni.
Tudom,hogy nekünk vendégeknek is kell tennünk azért, hogy változzon itthon a vendéglátás, de tanácstalan vagyok, hogyan is kezdjük el ezt mi, vendégek?
Régóta olvasom a bűvösszakácsot, sajnálatos, hogy ott még mindig nincs egy rendes fórum. Ezért írok ide.
Nemrég akadtam rá erre: http://buvosszakacs-hu.blogspot.com/2009/01/molnr-b-tams-s-csizmazia-lszl-videja.html
Tudom, hogy itt szokás cheflászlót szidni, de ez a video megütött. Neki egészen más a véleménye a "magyaros" konyháról mint MBTBD-nek. Viszont, hogy a hagyomány és evolución polipot készítettek el... az gáz. Egyáltalán volt ilyen?
Megint belekukkantottam a Gianni-féle étteremátalakítós műsorba.
Nagyon nem jön be nekem ez az egymásnyakábaugrálós stílus...
Viszont Victor miatt érdemes nézni.. Még ha csak pár percig is lehet őt látni. Borzasztóan szimpatikus, hogy mennyire szerény, visszahúzódó. Más hasonló kaliberű ember már rég elszállt volna magától...
Nem restelltem begépelni ez a cikket, mert a neten nem található - hátha tanulságos-.
Vinkó József : Szellem a fazékból. A gasztronómia megcsúfolása (Heti Válasz, március 19.)
Ha valaki kíváncsi rá, hogy (húsz évvel a rendszerváltás után) hol tart a magyar gasztrókultúra, elég, ha bekapcsolja a televíziót. A Hal a tortán című „vendégváró valóságshow” (TV2), illetve a Vacsoracsata nevű „gasztroreality” (RTL Klub) felére egy szociológiai tanulmánnyal. A magyar kulinária helyzetéről ennél pontosabb látlelet még nem született: mintha a szerkesztők a posztkádári korszak kulturálatlanságát, ízléstelenségét akarnák dokumentálni. Még az odakozmált lecsó szaga is érződik. Billat-Savarin, a zseniális gasztrofilozófus óta tudjuk, hogy minden társadalomnak olyan a konyhaművészete, amilyet megérdemel. És olyanok a „sztárjai” is. A mieink nemcsak főzni nem tudnak, de teríteni és viselkedni sem. Miközben szerencsésebb országokban Gordon Ramsay, Alain Ducasse vagy Paul Bocuse tanítja főzni a nézőket, idehaza Győzike és felesége, Liptai Claudia és Majka a „sztárszakács”. Nálunk poén, hogy Karafiáth Orsolya nem tudja, mi a koriander, hogy Zámbó Árpynak a római köményről (kumin) legfeljebb Kumin Viktória jut eszébe, mi humorosnak tartjuk, hogy Váczi Gergő összekeveri a karalábét a zellerrel, s hogy az Újházy tyúkhúsleves tálalásakor a „konyhaművészek” azt hiszik, hogy Újházy Ede csibefajta.
De még ha csak erről lenne szó! Az ember keresi a szavakat, hogy ízlés határain belül tudósíthasson arról, amit lát. Hargitai Bea címlaplány szeretné leborotválni a libacomb szőrét. Gesztesi Károly sajtkéssel irdalja a húst, a Soma nevű Mamagésa beleöklendezik Benkő lantművész busájába, Fekete László erőművész pedig a markába köp, mielőtt a tepsibe szórja a húst. Ganxsta Zolee visszateszi a fazékba a földre esett zöldséget, a nemzet börtönviselt Cinije pedig sápadt paprikás krumplijában azt a virslit tálalja fel, amibe macskája belerágott. A magyar celeb kézzel esik, (mint a középkori várurak), a halkést nem ismeri (vagy nem használja), vacsora közben a fogát piszkálja, és kávéscsészéből hörpöli a pálinkát.
Ezt nevezik „szakácsművészetnek” a TV2 honlapján: „ A műsorban mindennap más alkalmi séf kápráztatja el konyhaművészetével társait”. Puff neki!
Ilyen „káprázatos” séf Fekete Pákó, a nigériai Didikirály, aki már bizonyította gasztronómiai képességeit, hiszen csokikukit adott ajándékba Havas”Tanár Úrnak”. Pákó igazi Made in Hungary sztár, s fényesen megél abból, hogy „nem kell dolgoz, nem kell tanul, elég, ha ember töri matyar, töri övé autó”. Miért ne főzhetne „matyar tévébe bele”? Hasonlóan kavarja a mártást Schorbert Norbert, a kövér rendőrből lett sovány fitneszguru (a halsli és a halizer, hallisztből készült virsli, illetve parizer feltalálója) is. Az ő receptje roppant egyszerű: az unalmas főzős műsor alatt a nézők degeszre tömik magukat Norbi termékekkel, majd másnap megveszik az Update atyjának Titok című könyvét, hogy fogyókúrázzanak. De megmarkolta a fakanalat (és a félmilliós gázsit) Benkő lantművész úr is, aki „szabados” viselkedése mellett (többek között) igénytelenségéről és levesbe lógó hüvelykujjáról híresült el.
A televíziós műfajmoslékot figyelve az ember megdöbben: tényleg itt tart a magyar gasztrokultúra? Így élnek a hazai hírességek? Ezt nézi naponta másfél millió ember? Vagy ez csak átverés, nem is főzőműsor, hanem kukkulóshow? Attól még miért ne lehetne főzni tanítani a nézőket? A narrátor egyik adásban „egy Dante nevű” szakácsot idéz, „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Mi azzal már régen felhagytunk. Nekünk már csak kereskedelmi tévék műsorkészítési krédója jár az eszünkben: „Szórakoztató műsor az, amiben a pelyvát gondosan szétválogatjuk a búzától, majd adásba küldjük”. De mi köze mindennek a gasztronómiához?
A 2008.december 20-án megjelent utolsó cikk (Frau Sacher szeparéi) vége: Gasztronómia rovatunk előreláthatóan februárban folytatódik. Most meg már március közepe is elmúlt.
Milyen volt tegnap az első rész : nagy Gianni - show, rengeteget beszél, visz magával szakácsot, de ő tanít főzni, visz magával kertészt, de ő cipeli a virágvázát, stb. Megtanította a szakácsot vékony tésztájú pizzát és spaghetti carbonarat főzni (igen, carbonara !), megmutatta, hogyan kell egy villával spagettit enni. Szakmailag ennyi. Ramseyt néztem néha, ott sokkal többet lehet étteremkedésből tanulni. Tulaj rettentően meg volt lepve, amikor egy hét múlva meglátta átalakított vendéglőjét.
Persze a friss dizájn jót tett az évtizedek óta változatlan berendezésnek, de hogy ettől jobban is fog menni ? És hogy ez a show sokáig fog menni ?
Ahogy látom, a korábban már említett német RTL-es "Rach der Restauranttester" klónja, amiről meg most látom a wikipedian, hogy Gordon Ramsay-től lopták az ötletet... :-)))))
Roston tarját ettem gratin dauphinois-val, nagyon finom volt! Nekem még soha nem sikerült ilyen szaftosra, és mégis vajpuhára elkészíteni a tarját.
Desszertnek new yorki cheesecake-et választottam. A pincér meghallotta, amint ajánlottam a kollégámnak (aki nem ismerte), mondtam, én is szoktam készíteni. Rögtön visszakérdezett, hogyan csinálom. Elmondtam. Erre replikázott, hogy ők juharsziruppal csinálják, mert attól amerikai... LOL Szóval kicsit elbizonytalanodtam a profizmusukat illetően... ;-) Amúgy finom volt, és az erdeigyümölcs öntet nem csak irka-firka volt a tányéron, hanem elég rendes mennyiséget kaptunk. :-)
