Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Függetlenítem az aknákkal foglalkozó részt az Idegen Légió topikjától, ugyanis a légióra vonatkozó adatok, információk hajlamosak elveszni a különböző aknatípusok leírásában.
Másrészt némileg bővíteni fogom az anyagot, ugyanis egyes típusokkal bővebben fogok foglalkozni 8történetük, rendszerbeállításuk, alkalmazásuk, stb.
Nagyon szívesen várok minden hozzáértőt, érdeklődőt vagy egyszerűen hozzászólót.
Tisztelettel:
Z.I.
O'K, egy szavazat már megvan (amúgy a könyben lévő cikkek többségét már korábban itt-ott berakosgattam; mondjuk így legalább egyben lesznek:))
Amúgy most várok még három (!!! üdvrivalgok) igen-igen komoly ritkaságot. Magyar-orosz kétnyelvű manuálokat az orosz polgárháború idejéből. Majd egybegyűjtve akarom összerakni, egy könyvben.
Ha könyvajánlód van hozzájuk, vagy tartalmi leírásod, amit szívesen feltennél hozzám, a lehetőség adott. Most olvasom a szovjet páncélos könyved, megy majd fel ajáénlója, az Anno-val megkötött egyezség értelmében (egy példány/ajánló)
OFF ............. Lassan készülök a könyvekkel. Egy jóbarátom észrevételei szerint viszont jobb lenne megszavaztatni, hogy mi kerüljön előbb fordításra, szóval, mire is lenne igény és érdeklődés.
A már említett könyvek sorrendeje marad, de amit utánna készülök fordítani, azt megpróbálom itt gyorsan összedobni. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. /* jel azt jelenti az adott könyvnél, hogy kizárólag ,,szakmaiaknak" adom el/küldöm át az anyagot (hadtörténészek, rendőrök, katonák). A jel nélküliek közelérhetőek. lesznek/ ......................... 1. V.N.Popenko. Sínháború. Szovjet diverzáns csoportok akciói az ellenség hátországában húzódó vasútvonalakon, 1941-1944. Szabotázs és diverziós szakutasítások, a hátországban húzódó vasúti szállítóeszközök ellen, 1941-1944 között. Szöveg és szakcikk gyűjtemény. 2007. /magánkiadás/ * (Ez volt az a könyv, ami be lett vonva kereskedelmi forgalomból Oroszországban, szinte megjelenése után pár nappal/
2. A partizán kísérője. A Partizánmozgalom Központi Parancsnokságának kiadványa, 1942-1944.* (mindhárom kiadásból összeállított teljes kötet, mivel a három kiadás jelentősen eltér egymástól (egyes cikek rövidebbek, egyesek pedig csak egy-egy kiadásban szerepelnek).
3. Kis háború I. Kis létszámú alegységek szervezeti felépítése és harcászata. Szöveg és cikkgyűjtemény. Minszk, Harvest kiadó, 2000.
4. V.I.Bojarszkij és mások. A partizánok és a hadsereg. Az elvesztegetett lehetőségek története. Szöveggyűjtemény. Miszk-Moszkva, Harvest és ASzT kiadók, 2001.
6. V.I.Pjatnyickij. N"005 felderítő iskola; I.G.Sztarinov. A partizánmozgalom története. /Két könyv egyben/ Minszk-Moszkva, Harvest és ASzT kiadók, 2005. .............................
Sőt, ha úgy is jó, közzé fogok tenni majd listákat, hogy milyen könyvek várnak fordításra, és azokból majd ki lehetlesz válogatni, hogy mely élvezzen elsőbbséget.
Bármilyen ötletet szívesen fogadok. Segítséget úgyszíntén.
Amint időt kerítek rá, összefoglalom egy kis könyvecskébe a Balkán háborúban alkalmazott aknákat egy füzetbe. Gyakorlatilag benne lesz az összes (remélem) ott használt aknatípus, + néhny cikk, ami hozzá fog tartozni, k.b.ilyen összesítésben:
1. Aknaháború a Balkánon. 2. Humanitárius feladatok ellátása a Balkánon (aknaszedés). 3. Az aknamezők jelölése és egységes jelrendszer. 4. Telepítési térképek (1997-es állapotok szerint). 5. Gyalogsági és járművek elleni aknák (típusmeghatározó). 6. Műszaki töltetek és egyéb aknák, romboló töltetek.
Amint készen áll - majd jelzem itt. Meg lehet majd rendelni, valami jelképes összegért.
Ezenkívül készülőben van:
1. Cristiaan Rudolf de Wet ,,A háború három éve. Egy búr tábornok visszaemlékezései." A könyv teljes verziója, kommentárokkal és mellékelt dokumentum-gyűjteménnyel.
2. Ernesto ,,Che" Guevara. ,,Partizánháború" (,,Gerillák és gerillaháború"). Az eredeti, 1963-as kubaui kiadás képeivel.
3. Carlos J. Marighella. ,,A városi partizán kézikönyve." Bevezető cikkel, maga a könyv anyaga, + Marighella egy-két cikke, ami a könyv anyagához hozzátartozik, illetve egy rövid életrajzi cikk róla.
4. ,,Kis háború. A kislétszámú egységek szervezeti felépítése és harcászata." Cikkgyűjtemény.
5. Winston Churchill. ,,Londontól Ladysmithig". Cikkek és naplójegyzetek az angol-búr háborúból.
Ezek azok, amik az én fordításaim, kiegészítve saját cikkanyaggal, fotókkal,stb.
6. Domonkos János-Keleti György-Ligárt József-Nagy Endre-Riczel Zoltán-dr.Somos József-Zentai Ferenc. Honvédelmi ismeretek. a középiskolák I-IV. és a szakmunkásképző iskolák I-III. osztálya számára. Negyedik kiadás. Tankönyvkiadó Budapest, 1988.
7. Az általános katonai kiképzés kézikönyve. A Magyar Néphadsereg kiképzési főfelügyelő kiadványa, 1983.
És ez a két, utóbbi könyv. Nem kívánok szerzői jogokat sérteni, mindössze szakmai, ritka, hiánypótló könyveket kívánok újra begépelni és elérhetővé tenni a ,,szakma" számára. Az összegeket minimálisra tervezem, hogy épphogy a belefektetett munkámat fedezzék. (A többi, saját fordításom vagy cikkem esetén ez egy kicsit más, de ott sem lesznek egetverő árak.) Egyes könyveket csak olyan emberek számára teszem elérhetővé, akiknek ez a szakmájuk. Ezt külön fogom jelezni. Sok a ritka anyag, ráadásul megpróbálom fokozatosan, lassan elérhetővé tenni mindatzokat a könyveket, manuálokat, stb., amik magyar nyelven eddig elérhetetlenek voltak vagy nem jelentek meg, esetleg megjelentek, de már ritkaságnak számítanak. Nem ebből fogok meggazdagodni, hitgyétek el, viszont jó lenne, ha már valami gyakorlati, ,,kézzelfogható" hasznát látnám a munkámnak.:((
A formátumról még nem tudok mit mondani, valszeg A4 lapra kinyomtatható verziók lesznek, vagy A5. (Bármilyen jótanácsot vagy ötletet elfogadok).
Folyt./ ................ Az aknák telepítésénél úgy kellett berakni a gyújtót az aknába, hogy az ütőszeg gyűrűs idoma lefelé nézzen, ezután a szöget átdugták az aknafedél dróthurkán, átdugva azt a P-alakú biztosítószög nyílásán. Gyöngéden lenyomva az akna fedelét, meg kellett győződni afelől, hogy az indító biztosító nem mozdul el, illetve az aknafedél szorosan ráfekszik a belsejében található töltetekre.Ezután lehetett álcázni az aknát, majd az álcázási munka végén ki lehetett húzni a biztosítószöget. Az ellenség harckocsija, amikor ráhajtott az aknára, benyomta az akna fedelét, lefelé mozgatva azt. Közben kinyomta az indító biztosítót és bekövetkezett a robbanás. A harckocsi típusától függően az akna robbanása a lánctalp 1-2 szelvényét roncsolta szét (p.l. PzKpfw VI harckocsi, JaM-5 aknán), illetve teljesen mozgásképtelenné tette a harckocsit és megölte a benne tartózkodókat (például Pz Kpfw III, JaM-5k aknán). Az aknát lehetett telepíteni talajra, talajba, hóba. Természetesen kézzel. Az akna korlátozott hermetikussága erősen korlátozta bevethetőségét nedves, mocsaras talajon, víz alatt, főleg ha nem vízálló robbanóanyaggal töltötték fel. A belőle telepített aknamezők nem voltak hosszú életűek. Az akna működőképességét csupán a robbanóanyag minősége befolyásolta (az ammonit leülepszik, átnedvesedik és elveszíti robbanó tulajdonságait, viszont a trotil az időtől és a nedvesség hatására nem veszíti el). Mivel az aknatest erősen tönkremegy a rothadás hatására, a szerkezet igen veszélyessé válik. Ezután már nem csak a haditechnikai eszközökre veszélyes, hanem az emberre is, mivel a MUV gyújtó önmagábanigen alacsony érzékenységgel bír (mindössze 1-3 kg). A rozsdásodás miatt azindító egy idő után önmagától is hajlamos felrobbanni. /Folyt.köv./
A JaM-5 aknát néhány verzióban gyártották JaM-5 (a legelső kép), JaM-5k, JaM-5M, JaM-5u és JaM-10 (a második rajz) index alatt. Az aknák modifikációi leginkább a töltet nagyságában és a doboz formájában tértek el egymástól. Az akna gyakorlatilag egy faláda, deszkából, zsanérokon mozgó fedővel. A láda belsejében volt a fő töltet, ami parafin-papírba csomagolt robbanóanyag-préstestekből állt (az ábrán vörös színnel kiemelve) és egy köztes töltettel volt áthidalva, ami egy trotil préstestből állt, amelyben fészket fúrtak a MUV gyújtó számára (sárga színnel kiemelve). A fő robbanóanyag töltet általában közönséges ammónium/salétrom alapú műtrágyából készített töltetekből állt (ammonit, ammonal, dinamon), ritkábban dinamitból, detonitból, mag-granulitból (,,zernogranulit"), granulotolból, allumatolból vagy másodlagos, kisműhelyekben előállított robbanóanyagokból, mint amilyen például a schneiderit. Az akna iniciációjához a MUV univerzális gyújtót használták, amelyre egy kónusz alakú nippelt tekertek rá, amely belsejében volt a gyutacs. A nippelbe, mielőtt a gyújtót berakták a fészekbe, N"8 gyutacsot tettek. Később a némileg megváltozott MUV gyújtót használták, amelybe MD-2 gyutacs került, amit P-alakú biztisítószöggel láttak el. A detonátort (gyújtót) oldalról helyezték be az aknába, vízszintesen, a köztes robbanóanyag préstestjébe (azaz, a trotil préstestbe). Az aknát félig felszerelt állapotban szállították acsapatokhoz (csak a fő és a kiegészítő(köztes) töltetet tartalmazta). A gyújtót és a gyutacsokat külön tárolták és azokat már a csapatoknál szerelték be. Az aknatesteket általában nem festették le, csupán néha egy réteg olifával kenték le. Semilyen külső markert nem festettek fel az aknatestre. Néha a fedél belső felületén voltak technológiai jelek (a minőség-ellenőrzés pecsétjei, a gyártó üzem bélyegzője, a selejtező aláírása, megjegyzései, stb.) /Folyt. köv./
Szovjetunió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg ...................................................................... A JaM-5 sorozat jármű elleni aknák sorozata. (JaM-5, JaM-5k, JaM-5M, JaM-5u, JaM-10; orosz jelölés:ЯМ-5, ЯМ-5к, ЯМ-5М, ЯМ-5у, ЯМ-10)
Ezt a háborút a Honvédő háború alatt fejlesztették ki és rendszeresítették, 1941 végén - 1942 elején. Elsődleges oka a drasztikus fém- és a feldolgozására szolgáló üzemegységek hiányában keresendő. Viszont a frontnak egyre nagyobb szüksége volt harckocsi-elhárító aknákra. Ezért merült fel egy olyan aknának a szükségessége, amelynekaz előállítása nem igényelt hosszú időt, ritka vagy hiánycikknek számító anyagokat, szakképzett munkaerőt, illetve bonyolúlz gyújtószerkezeteket. Az aknát 1942 és 1944 között gyártották. Miután a csapatoknál rendszeresítették a jóval tökéletesebb TMD-44 aknát, a JaM-5 akna gyártását leállították, így a háború végére a csapatoknál már nem volt belőle egy sem. Mivel az aknákat leginkább Oroszország európai részének középrégióiban alkalmazták, már a háború alatt, amint a csapatok tovább vonultak Nyugatra, a hadkiegészítő parancsnokságok bázisán önkéntes tűzszerész csoportokat hoztak létre ezek felszedésére (rokkant katonák, vagy sebesült tűzszerészek vezetésével). Az aknáról nem maradt fenn használati utasítás, sőt, egyetlen egy példányát sem őrizték meg az utókor számára. ..................... Folyt.köv.
Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány a dunai déli aknazár parancsnoka volt a II. világháborúban. ........................... Megvan! Beugrott a neve! A szovjet Dunai-flottilla kapcsán találkoztam a nevével, többször is, illetve a II.VH utáni magyar műszaki bomba és aknakutató zászlóalj munkájával kapcsolatban.
Petneházy Zalán folyamőr törzskapitány a dunai déli aknazár parancsnoka volt a II. világháborúban. Egyébként volt valami nexusa a kormányzó körével is. A háború után felszedették vele a Balaton és a Sió, meg ki tudja még melyik hazai vizek aknáit, majd a Rákosi-kor jó szokása szerint lefokozták és becsukták. Kiszabadulása után a hazai folyami kitűző szolgálatnál szolgált, majd a hazai haditechnikai és közlekedési emlékek öszegyűjtésével és megmentésével foglalkozott a közlekedési és a hadtörténeti múzeum égisze alatt. Nyolcvan-egynéhány éves korában hunyt el váratlanul egy szemműtétet követő kicsi vérrög jóvoltából, ami a sors különös tréfájának is tekinthető. Az egész háborút végigküzdötte a tűzvonalban és végül egy ilyen jelentéktelen dolog tett pontot az életére.
Én egy véletlen folytán kerültem vele kapcsolatba évtizedekkel ezelőtt, ami igen szívélyes viszonnyá nőtt az évek során. Ezt különösen megtisztelővé tesz számomra az, hogy igen tartózkodó, zárkózott ember volt. Ennek szerény viszonzásként én írtam a nekrolóját a Magyar Nemzetben.
Ami a lényeg: Hatalmas anyagot gyűjtött össze mind a fejében, mind tárgyi valójában a fentebb említett tárgyakban. Emlékszem, egyszer Kácsor László egyik tiszai túrakönyvében látam egy régi lapátkerekes gőzös roncsának fényképét. Az újságírói munka fontos kelléke, hogy felfedezzük az érdekes témát. Felhívtam a szerzőt pontosabb adatok végett. Ő nagyjából behatárolta a roncs helyét az emlékezete alapján. Felhívtam a kapitány urat, aki e kevés adat alapján azonnal fejből megadta a hajó nevét és elmondta a rövid történetét. Egy hét múlva levelet kaptam tőle. Benne volt a kapitány neve, a még élő, már tolószékhez kötött elsőtiszt telefonszáma, a hajó felrobbantását végző német utász őrnagy által aláírt vonatkozó parancs száma és magyar fordítása.
Számos ilyen segítséget kaptam tőle.
Szakmai hagyatéka nem tudom hol van, csak sejtem. Feltehetően a két említett múzeumban, a győri hajózási múzeumban, esetleg Kenderesen és talán Budapesten egy magánlakásban. Nem kizárt, hogy vannak benne aknatörténettel foglalkozó anyagok is, mivel folyamőrség hatáskörébe tartozott ennek a területnek egy része. Ő maga minden bizonnyal nagy ismeretekkel rendelkezett a tárgyban.
Üdvözletem! Elnézést, hogy nem tudtam válaszolni, de tegnap késő este - a változatosság kedvéért, - berlinbe mentem. Most, ebben a minutumban értem haza. Lassan bekapcsolódom.
Nem, így nem mond semmit az illető neve, de biztos vagyok abban, hogy már találkoztam vele. Hol is?
Itt egyértelműen a döfőorral végrehajtott támadásról van szó.
Tegethoffnak az volt az egyetlen esélye ha a vizvonal alatt jukat üt minnél több olasz hajóban (Ré d´Italia).Mivel az egységei mind számban mind minőségben alulmaradtak az olasz haditengerészet egységeivel szemben, hiába ment volna közel, egyszerüen a páncélzat megvédte volna az olaszokat ugyanugy mint ahogy megvédte a brit ironclad-okat is a krimi háborúban.
Az hogy az egyiknek a lőszeraktárát telibetalálták csak hozadék.
Makó az a város. Viszont a ,,feltalálás" története ugyan olyan messze van a valóságtól, mint a város Jeruzsálemtől. Ezt már kifejtettem itt, a Kalasnyikov topikban és a Történelem fórum ,,I.VH fegyverzete" topikban. Nem a magyar úr volt a lángszóró feltalálója, mivel ezt már akkor megtették, amikor még csak nem is élt. Ő az osztrák-magyar közös hadsereg lángszóróját tervezte. De ennek a témának, mint a flottának sincs sok köze a topikunk témájához.
Dali pár pisztoly. Nem is hülyeség. Gyűjteményi anyagban volt a kezemben olyan, több száz évesnek tűnő modell, elöltöltő, fekete lőporos spanyol kovás fegyver, amit olasz fegyvergyár készített a 19. század végén. Ugyanezt tették a belgák is. Ugyanis voltak országok, ahol ez volt a menő cikk, lőszergyártás híján. Az említett fegyverrel egyébként a komitácsik bosszantották a bevonuló osztrák-magyar csapatokat, de olcsó üzeme ellenére mégsem vált be a mannlicherrel és a scwarzloséval szemben. Talán mi is megpróbálhatnánk. Közelről egyébként a nagykaliberű, viszonylag kis kezdősebességű feket lőporos fegyver igen goromba jószág lehet. Csak közel kell menni.
Nem lehet egyszerre közelről lőni és döfőorral piszkálódni. Az egyik oldalt van, a másik elől. a vitorlás meg nem motorcsónak, hogy össze-vissza cikázzunk vele. Itt egyértelműen a rövid hatósugárról van szó.
Az a kaliber, amit akkor használtak már a 19. század végén egyesített lőszert használt.
Az Adria valóban kicsit távol van Pesttől. Csak az a gond, hogy Kína még messzebb és mégis van két olyan kínai ágyú az oldalkapu előtt, amit a Cs. Kir Hadiflotta hozott egy ottani beavatkozás emlékeként a 19. század végén.
A Kalasnyikov szerintem pontos, üzembiztos és jó fegyver. Én egy dolgot utáltam benne, a tár fölött van benne egy zug, amít rettentő nehéz volt kipucolni.
A magyar feltalálóról van szó? Egyébként érdekes gondolat egy fegyver alkotóját elmarasztalni, ha közben vígan használják az alkotását. Ez régi móka, annak idején volt, hogy kiátkozták a számszeríjászokat, Napoleon agyonlövette azt, akit szélpuskával elkaptak. A Waffen SS ma a világ bűnbakja, holott a harceljárásait szorgalmasan tanulmányozták és alkalmazták. Még azt a gyakorlatot is, amit Malmády-mészárlásásnak kereszteltek el, s ami talán nem egészen úgy volt.
"mind a Wahrendorfokból, mind a megelőző generációt jelentő elöltöltőkből van jó néhány példány a Hadtörténeti körül"-Azért az adria kicsit arrébb van ám a hadtörténetitől.
"Az biztos, hogy Tegethoff fennmaradt szavai szerint ő ezt úgy kommentálta a saját legénységének, hogy közelről kell lőniük."-Nyilván közelről kellett lőniük mivel az egész támadást az ellenséges hajók döfőorral való meglékelésére építette fel.
(érdekes megmlíteni, hogy az olaszoknál az "Affondatore" pont ilyen döfőorros támadásokra készült).
Mellesleg a az utolsó olyan tengeri csata volt ez amelyben a döfőorr szerepet kapott.
A nagyobb kaliberű fegyvereknél mindig osztott lőszerrel tüzelnek mivel körülményes lenne a nagyméretű lőszert mozgatni a küzdőtérben.
Így aztán a robot benyomja a malacot,berakja a kajítótöltetet a gyutaccsal aztán usgyi.
"az osztrák tüzérség a nagyobb kaliberekben még használt új lafettára szerelt 17. századi lövegeket a 19. század derekán"-na, mondom én hogy a hagyományokat követve elő kellene szedni a "hadtörténeti"-ből a dali pár pisztolyokat meg a csontos karabélokat aztán haderőreformként eladva kiosztani az állománynak.
A kalasnyikovokról úgyis megmondták már sokan (Für Lajostól-Farkas Roland-ig), hogy szart se érnek.
Közben valami rémlik, hogy az olasz hajók is inkább fa vázra gyárilag szerelt vaslemezekkel burkolva harcoltak. Mintha a Ré d' Italia legalábbis ilyen lett volna?
Érdekes nemrég volt egy cikk arról talán az Indexen, hogy valamelyik város díszpolgárrá akarja avatni a lángszóró feltalálóját, csakhogy a manust háborúsbűnösként elítélték. És hogy akkor ilyenkor mi van?
Megmondom Neked őszintén, nem tudom őket precízen és pontosan felsorolni. Annyit tudok róluk, hogy mind a Wahrendorfokból, mind a megelőző generációt jelentő elöltöltőkből van jó néhány példány a Hadtörténeti körül, azokat elég sokat bogarásztam. Az én ismereteim szerint az elöltöltők lőtávola a haditengerészetnél akkoriban kb negyede volt pl. a Wahrendorfnak. Az biztos, hogy Tegethoff fennmaradt szavai szerint ő ezt úgy kommentálta a saját legénységének, hogy közelről kell lőniük. Azt nem tudom, hogy az olasz tüzérség pontosan milyen típust használt, de gondolom, egy generációval jobbak voltak, mint az osztrák elöltöltők.
A hagyományos gyújtás azt jelenti, hogy a csőbe helyezett szövetzsákban levő lőport — akkor még nem volt egyesített lőszer — felszúrták a gyújtólyukon keresztül és kálium-klorátos dörzsgyújtóval indították. Végül is a gyújtás a hátultöltőknél sem lehetett másképp. Itt a lőtávol, a találati pontosság és a tűzgyorsaság terén jelentkezett a fölény.
Az igaz a 15. százd színvonalát már meghaladta az elöltőltő ágyúk színvonala, de én úgy tudom, az osztrák tüzérség a nagyobb kaliberekben még használt új lafettára szerelt 17. századi lövegeket a 19. század derekán. Hogy valóban így volt-e nem tudom, nem láttam őket, de adatot valahol találtam erről.
