Cabo Verde légitársaságnak EGY DARAB Boeinh 737-300-as gépe van, minden vicc nélkül. Ez az egy darab gép pillanatnyilag heti 2-3 alkalommal repül nem Lisszabonból, hanem charterjáratként a Beneluxokból. Semmi sem repül a Cap Verdekre szinte Európából.
Boa Vista, Sal és a pici Fogo tűnnek a legkedveltebbnek, legalábbis az utazásunk alatt találkozott németekkel való eszmecseréből, a legtöbben ezeken voltak, meg Santo Antaon. Nekünk az is játszott a döntésben, hogy elágazó repülésünk volt, Santo Antaora oda és honna lehet vissza, és ahonnan vissza, hogyan jutok oda az előzőről....Mivel Sal a legtipikusabb hely, ahova a leginkább megy több repülő, de oda nem akartunk, igy maradt Santiago.
irjad, írjad :) én azóta kikutattam, hogy nekünk Boa Vista lenne a legjobb. Ott strandolni is tudnánk és 1 hét 8 napra elég is lenne azt bejárni egy bérelt autóval.
Így igaz. Itt aztán tudott az ember szembesülni sok durva dologgal. Az éttermek előtt szellemileg vagy testileg rokannt koldusok vannak, boltok előtt is. Kétszer adtunk aprópénzt, aztán láttuk, hogy helybéliek ételt adnak. A pizzériánál ott "lakó" (állandóan ottlévő) koldus, odakönyökölt a nyitott ablaknál az asztalunk fölé és nézte a pizzát. Adtunk neki két szeletet, megette, aztán láttuk, hogy az egyik asztalnál egy férfi sokat ott hagyott egy adag valami lasagne szerűségből. Amikor a pincérnő elvitte, a koldu elé tette és az megette azt is. Mondjuk, ha egész nap így megy, akkor csak eszi, eszik és eszik, legalább nem éhezik, de inni senki sem ad és ez zavart pokolian a kutyáknál is. Mellettünk lévő házban lakó (bnyaraló) meleg párocsak vett egy 10 kilós zsák szárazkutyaeledelt és mikor mentek el reggel kiránsulni, mindig kiszórtak egy nagya adagot, a kutyák meg felfalták, de 30 fok van és inni senki sem ad. A strandon egy lány mellet volt a vizes palack és odajött a ktya és elkezdte a fogaival megpróbálni lecsavarni a palack kupakját. A lány odatartotta a két ketét tálnak, egy másik lány meg öntötte bele a vizet. Oké, hogy 1/3-ad része a homokba csurgott, de a kutya így is megivott kb. 1 liter vizet egyhúztában. Utána tettünk le sétvégott vizes palackot a szeméttároló hely mellé és minden este feltöltöttem vizzel a kutyáknak, a pizzériánál meg vettünk egy fél literes üdítőta koldusnak s a kezébe nyomtuk, nagyon örült. De nem tudod megmenteni az összes embert vagy kutyát....A piccsarnokban egy négyszögletes pult belső részében, mint egy udvarban, három matrac volt és három pici gyerek aludt ott, azoknak ez az életük, itthon meg jönne ki a gyerekvédelmi és vinné őket el az intézetbe....Meg a szemét, a plasztik....ott árulják a tengerparton a frissen nyomott gyümölcsleveket, bele a műanyagpohárba szívoszállal, csak azeurópai vitte el a szemétig, a helybéli gyerekek meg kiszedik és azzal jászanak a homokban, homokoznak, vizet hoznak, majd a végén ott hagyják és a tengerben landol.
A szállodák modernek, új építésúek, szépen berendezettek, sokat kivándorlott európaiak,főleg franciák, és hollandok üzemeltetnek. Volt két elképszetően gyönyörű és különös hangulatú szállásunk, mint pl. a félbevágott hordószerű "hobbitházak" egy sziklaszirt tetején az óceán felett.
Santo Antaon 5 napon egy német kivándorló öko szállásán voltunk, nagyon egyszerú kis vályogházikók voltak, de paradicsomi környezetben. Mindig volt reggeli és vacsorára ha befizettünk, büfés vacsi volt, helybéli kreol ételekkel. A Strela Kriola sör nagyon fincsi. És minden mennyiségben mangó és maracujalé, nyami. Úton útszélen mindenütt árulják a marakuját és papayát, megéri venni.
Mint már írtam, előkészületlenségemnek köszönhetően, mert lusta voltam eleget utánakutakodni Santiagónak, olyan szigetre kerültünk ott, ahova most nem mennék semmiképp, ha tudnám, milyen semmilyen. Na itt fent északon, Tarrafalban millió csuda szállás van, fel is mentünk egy éjszakára spontán másik szállásunkról. Tarrafal az egyetlen szép hely, és nagyon turistákra is van berendezkedve, sok az étkezde és szállás és csodás a part. De mi Praiában, a fővárosban laktunk, annak egy elitebb negyedében, ami a belváros magjához képest tényleg finomabb volt, de mégis állt a szemét, a koldusok mindenhol és a kóbor kutyák, a szag. Egy tehetős család saját házában laktunk, alul a nő, felette az apja, mi legfelől a tetőtérben. Körülöttünk hasonló magánházak, meg 10 emeletes lakótömbök és köztük paloták, amiknek mindegyike előtt extra ott ült egy bódében egy 24 órás őr. A mi lakásunk airbnb-s volt. Szép volt, de nem tartották karban, kicsit koszos is volt, de volt egy hangulata, viszont a fürdpszobábana csembe úgy meg volt keresztben repedve (talán földrengés?), hoyg mondta párom nehogy nekidőlj a csempének, mert kiesel a fallal az utcára. A konyha egy kataszrófa volt, mindennek le volt törve a kinyitó fogantyúja, egy ezer éves mikro tetején állt egy nem működő toastoló, ha erőszakkal lenyomta da gombját és tartottad, akkor tosztolt és köpte a szikrát, melletta mikro tetején a vízforraló és minde egy a falból kilúgó konnektorra csatlakoztatva. :-) Egyik éjjel valami zárlatos lett, csattant és akokrát villámlott a szoba sarkából, hoyg szívrohamot kaptunk. A leírásba az volt írva, hogy nincs túzjelző, kérik, hogy a kedves utazó, hozza a saját mobil túzjelzőjét. Haha - Afrika. :-)
Amit előbb írtam, hogy feltúráztunk arra a hegygerincre...majd elpatkoltunk, annyira kimerítő volt, mi sem vagyunk már mai gyerekek és abban a páratartalomban....ahogy mentünk lefelé a nagyon keskeny és meredek úton, jöttek ketten velünk szembe, helyiek, egyik szétszedett bútort vitt a hátán, a másik meg egy ilyen ameriaki hatalmas hűtőnek az öskori változatát, nagy fehér, szögletes, rozsdás sarkút, amiben alul van a fagyasztó, felül a hűtő rész. Az is jó volt - és az ilyen sztorikat szeretem nagyon az ilyen helyekben - hogy a 17 éves túrabakancsaink úgy gondolták, hogy ez az utolsó utazásuk és Santo Antao sodás mennyében szeretnének eltemetkezni. Az első napon elkezdett leválni mindkettőnknek a talpa. Második napon, amikor gyalogosan elmentünka szálálsunktól az első faluig, akkor az enyémnek már tátogott a talpa, mint egy krokodilpofa. Megláttunk egy asztalos műhelyt és ott megragasztották a talpamat, mintha eza világ legtermészetesebb dolga lenne. Így még éppen kibírta az 5 nap 5 túrát, a végén sajnos pároméval együtt kukában landolt. annyira szeretnék mutatni képeket, nem tudja valaki, hogyan lehet ide feltölteni? Régen simán ment, most meg valami indaakármit akar tőlem és nem engedi fel a képeket.
Van kórház! Hogy az ellátás milyen, azt nem szeretném megtudni. Bár volt egy nagyon kis aranyos sztorink. Santo Antaon vártunk Ribiera Grandeban a gyűjtőbuszra, jött egy és kérdezte, hova mennénk, mondtuk, hogy Paul-völgy és modnta okay, kicsit várni kell. Beszálltunk és elment velünk a kórházhoz, ott a sürgősségi előtt várakoztunk, mikor egyszer csak kijött a kórházból a sofőr, egy segítője, egy begipszelt lábú (talptól combig, kinyújtva) ember tolt egy cuki lila egyencuccban lévő afrikai hölgy és egy másik kísérte még. A törött lábú ember nagyon rattyon volt, látszorr rajta, hogy nagy fájdalmai vannak. A sofőr és a segitője, meg a két nővér felkapták az embert négyen és beemelték a buszban a sofőr mögötti üléssorba, hogy ott kerszzetbe feküdni tudott. Utána autókáztunk és elértük a Paul-völgy aljánál a kis falut, ott egy rendelőnél átvettek még egy múanyag hordágyat és feltették a busz tetejére, aztán kitettek minket és a szegény embert nem tudom, hova vitták haza, de volt, hogy mi feltúráztunk egy hegygerincre 700 méter magasságot, és ott a keskeny gerincen volt 4 ház, ahol laktak amberek, még disznót is tartottak és a turistáknak kólát árultak. Csak egy iszonyú meredek és keskeny ösvényen lehetett odajutni messziről.
Megismertünk a második napon egy szuper kedves taxist, aki jól beszélt angolulm odaadta a névjegyét, volt whatsapp száma, igy ha szükségünk volt rá, hoyg reggel elvigyen valahova távolabbra, ahol túrázni akartunk, este írtunk neki. Ő mesélte, hogy nincs hivatalos betegbiztosítás. Aki dolgozik és be van jelentve, annak valami minimális visszatérítés jár, de amúgy magadnak kell fizetned ott helybéli őslakosként is az eü-elltást.
Ha jól rémlik, 12 sziget van, ezekből csak Santo Antao zöld, az összes többi kopár. Santo Antao kivételével a másik kettőn konktétan olyan érzésünk volt, hogy fekete Afrika mélyére utaztunk, azaz érzés szerint bárhol Afrikában lehettünk volna. Nagyon durva a szegénység. Firfiak és asszonyok is kiszáradt folyóvölgyekben és hatalmas köves tengerpartokon lapátolgatják a köveket egy nagy fémszitára, ami által a homokot szűrik ki. A fekete vulkanikus homoknagy nagy értéke van épytőanyagként és egész nap ott roboltolnak, viszik a fejükön el kupacokba a homokot és (dokumentum film szerint) napi 60-100 kg-ért kb 3 Euronak megfelelő pénzt kapnak és tönkreteszik az egész tájat. Santo Antao egésze eltért a többi szigettől, itt abszolút másmilyenek voltak az emberek, mármint szintén feketék, de nagyon kedvesek, közvetlenek, míg a másik kettő szigeten csak akkor voltak álkedvesek, ha le akartak húzni valamivel. Salra rendszeresen járnak charterek is, ott lehet fürdőzős nyaralást foglalni, a többi szigete inkább túrázni mennek. Tele vannak a szigetek francia idős turistákkal. Csak miniboltok vannak, minden pokoli drága, mármint a mindennapos kellékek, élelmiszerek...
Végül a hét leteltével visszahajóztunk Mindelóba, ott a nagy fehér homos strandnál lévő bárban töltöttük el a napot, ettünk ittunk, strandolhattunkis volna...majd taxit fogtunk és mentünk a reptérre. Best Fly-jal repültünk, a jegy 70 Euro volt fejenként, de mennek csődbe és a mi utazásunk kezdetekor két hetet sztrájkoltak, nem repült semi, nekünk nagy szerencsénk volt, hoyg fél órás késéssel jött a gép és szerencsésen megérkeztünk Santiago szigetére. Ott nagy hiba volt Praiában foglalni szállást, full getto az egész és semmi látnivaló nincs a Plateu piacán kívül. Az egész szigeten csak egyetlen szép strand van, Tarrafalban, az nekünk 72 km-re volt, két órás szerpentines út. A sziget belseje nagyon szép, volt végig itt bérelt autónk, de akkor is, minden nap azért fárasztó volt messzire elautózni, mert rengeteg a település és végig ott vannak a magas fekvőrendőrök, amik miatt, meg a százával az úts zélén mászkáló iskolás gyerekek miatt, alig lehet haladni. Tarrafal csodaszép, a part a színes bárkákkal, a halászok egész nap jönnek be a haslászatból és pakolják ki a halat, piachangulat van. A víz krstálytiszta és meglepően langyos. Jó szállások, kajádák vannak, a falunak is van egy hangulata. Amúgy ez a sziget nagyon afrikaias már, mintha Afrika szívében lennél, olyan életkéeket látsz minden nap és a városokban ennek megfelelően hatalmas kosz, bőz, szegénység, kobór kutyák és szeméthalmok....Ez a sziget nem jött be, jobb lett volna Salra menni, csak fürdőzni, de többet vártunk el Santiagotól. Onnan repltünk vissza Lissabonon át a TAPPal. Kérdésekre szívesen válaszolok, amire tudok. ;-)
Másnap, hétfőn mentünk a A CV Ferrieszel reggel át Santo Antaora. Egy óra az út. Előző nap megvettük a kikötőben a hegyet, oda-vissza útra, fél órába tellett míg kiállították, mindenhol nagyon kevés agysejttel dolgoznak, bocs, hoyg ilyet írok, de a reptéren a lost and foundos fogatlan emberke, a bőrönd színein kívül semmi mást nem tudott angolul, egy órába tellett neki, míg felvette az adatainkat és nem fogta fel, hogyhol szállunk meg és hogy két nappal később már másik szigeten leszünk és ha két napot késik a csomag, hogyan és hova juttassa utánunk. Ezek után nem is reméltük, hoyg valaha még látni fogjuk, így másnap kimentünk a motorral a reptérhez, néztünka flightradar24-en, mikor jön a gépünk és aztán beálltunk az egyetlen szalag elé és megvártuk a bőröndüket, aztán odavittük az emberhez és mondtuk, hoyg mivel motorral vagyunk, nem tudjuk elvinni, de juttassa a hotelbe és oda is vitták, mire hazaértünk.
Szóval minket a kopár szigetek nem érdekeltek, Santo Antao az volt, amire vágytunk, csak Reunionhoz tudom szinte csak hasonlítani. Cakkos, elékpesztő formájú sziklák, a Xoxo szikla egy élom, a zöld trópusi völgyek, hihetetlen kedves emberek, nyugalom, csend, jó kaják, hangulat. Ha valahova messzebbre mentünk tórűzni, akkor taxival mentün koda, 20 perces útért 20-30 eurót kértek, ugyanazt az utat háromszori átszállással aluguéróval tettük meg, szakaszonként 1 Euró/főért. Sao Vicentével szemben itt sehol sem éreztük magunkat egy perecig sem nem biztonságban. A Paul völgy mélyén laktunk (Aldeia manga eco szálláson), onnan csak gyalog lehetett menni akárhova, aztán a főúttól lehetett aluguéróra várni. Hatalmas élmény volt má maga a szállás is, meg az, hoyg érkezéskor a Cova kráternél kitettek (igy kértük) és onnan 1100 méternyi magassáot levándoroltunk a szállásunkhoz, a csomagot odavitték. Elképesztő fotóim vannak innen, FB-on posztolok belőle. Egy hét semmi Santo Antaóra, igy is csak a Paul völgy környékét sikerült betúrázni, 5 túra alatt 75 km-et mentünk. Nagyon jó volt, de 32 fokban és majdnem 100%-os páratartalomban nagyon megerőltető.
Bár a fórumot árva lélek sem olvassa, azért írok ide mégis, hátha idetéved valaki, aki infót keres és örül majd neki.
TAP Portugállal repültünk, utáljuk, tavaly Azórikra sem voltak kéepesek odavinni, a bőrönd akkor 4 napig, most egy napig keveredett el....
Sao Vicentére repültünk, belekalkulálva TAP-tól elvárt kavarodást, mi nem jövőnk meg vagy a csomag, Sao Vicentén így egy plusz napot adtunk hozzá. Szombaton délután érkeztünk, ott volt még pár óra estig. Mindelobana Solar Windeloban laktunk, maga Mindelo nagyon lepukkadt, bennünk semmi jó érzés nem volt az utcákat járva, sok a koldus, kóbor kutya falkák. Jókat lehet enni. A következő napon motort, azaz kisrobogót béreltünk és bejártuk az egész szigetet, szép partjai vannak és ismét jókat ettünk. A zaznapi TAP géppel megjött a bőrönd is. Robogó (60-as 25 Euro volt egy napra). Nagyon megy lehúzás, ha nincs helyi pénzed, azaz Escudod. Nekünkkezdetben nem volt és 10 Escudo most 9 Euro. Lehetett fizetni mindenhol Euroval, de egy az egyben számolták át, azaz ha a vacsora 2000 Escudo volt, 20 Eurot kértek és nem adtak vissza belőle. Így ezzel a módszerrel sok pénzt veszítettünk.
Lissabonból repülünk Sao Vicentére, onnan komppal Snto Antaora egy hétre, tt szeretnénk minden nap túrázni, ehhez lenne szükségem sok-sok tapasztalatra, ötletre, leírásra.
Onnan aztán vissza Sao Vicentére, onnan Beytfly-jal Praia/Satiagora, ott is egy hét, majd vissza Lissabonon át. Minden le van foglalva, szállások, stb....Érdekelnének személyes tapasztalatok, benyomások mindenről....üdv
Segítsetek kérlek, októberben megyünk Praia-ba és szeretnénk átmenni Boa Vista-ra. Néztük, hogy van lehetőség hajóval átmenni viszont az árát sehol sem találjuk. (lehet olcsóbb lenne mint a repjegy)
