Ezzel most csak annyit akartam mondani, hogy érdemes gondolkodni a történtekől, de nem szerencsés ítélkezni benne. De hát emberek vagyunk, és vannak akik képtelenek ítélkezés nélkül reagálni bármire is.
Itt van ez a "gonosz ember", akit akár le kellett volna szúrni, de minimum felismerni sok-sok éve és keményen eltiltani tőle azt a lányt - ennek az "intézetisnek" még évekkel később, szintén okos, értelmes nők borultak jelképesen a lába elé (pl. Kármán Irén, olajos.nolblog.hu, aki azóta is csak a pozitív oldalát ismeri el Portiknak). Hogy is van ez?..
Aki ismerte/ismeri Almát, bizonyára sokkal jobban átlátja a helyzetet, mi meg csak találgatunk az olvasottak alapján, mi lehet a háttérben. Mindenesetre érdekes ember lehet P.T. ha ennyire fontos volt annyi embernek, és idáig vitte. Nem hiszem, hogy csak úgy nekiment volna Alma szüleinek, hogy pofánvágja őket (borzimorzi 71), simán megoldotta volna úgy amit akar ellenük, hogy úgy tűnjön, neki semmi köze hozzá. Egy másik topicban találgattam a személyisége kapcsán (1139-es), de hát ehhez tényleg ismerni kellene, hogy tudjuk milyen.
"Egy dolgot végképpen nem értek. Ön azt az embert annak lakásában meglátogatta, már azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált mindenki számára, micsoda ocsmány módon bánik az Önök leányával, nemde? Miért nem vitte magával a férjét, hogy fizikailag erőfölényben legyenek? Mert ha ilyen eset van, akkor bizony el kell vinni a dolgot a kenyértörésig. Akár provokációval is, de tenni róla, hogy valakire rátámadjon az ürge. Onnantól kezdve pedig jogos védelmi helyzet van, amelyben Ön és családtagjai érthető felindulásból és/vagy a pofa fizikai fölényét ellensúlyozandó akár túl is léphetik az arányos védekezés határait. Magyar nyelven az ürge ököllel akarja megütni Önt vagy az Ön lányát, erre Ön és/vagy a férje belemártják a konyhakést. Mert egy dolog biztos: a végtelen szeretet az én értelmezésemben azt (is) jelenti, hogy ha nincs más mód a gyerekem megvédelmezésére, akkor ölök is érte."
Jaj. Nekem nem ez a végtelen szeretet...
A történet persze sok kérdést vet fel, "mi lett volna ha...", ami nem lett, mert ez van. Én mondjuk abban hiszek, hogy ha szeretek valakit, legyen az a gyerekem, párom, akkor a legtöbbet úgy adhatom neki, ha biztosíton számára a választás, döntés szabadságát. Akkor is, ha nem helyeslem a döntését, amit persze elmondok neki. Ha nem jól dönt, tanul belőle. Egy idő után nem lehet egy 18-20 éves ember helyett dönteni, akárkit is választ. "Ne szeresd, édes lányom"- működik? Ha gyerek születik szinte rögtön, az ember próbálja elfogadni a helyzetet, javítani amin lehet, mégse nyírjuk már ki lányunk szerelmét, unokáink apját. Szerintem alapból ezek a gondolatok jönnek inkább. És ha az ürge ököllel jön, és mama/papa leszúrja, az nem jogos védelmi helyzet jogilag, hanem gyilkosság, amiért börtön jár.
Szerintem, ha történelemből sincsenek középiskolai szintű ismereteid se, akkor talán menj vissza az ált. isk. 6. osztályába, az való neked, nem a fórumozás. Csá.
Szerző alatt természetesen a 49-50-51-52-53. számú hozzászólások íróját értem, mivel az ő beírására reagáltam. A topicnyitó valószínűleg nem azonos ővele.
Pontosan olyan mértékben ismerem a történetet, amilyen mértékben a topicnyitó itt és az általa linkelt blogjában megosztotta a külvilággal. Épp ezért is kezdtem azzal, hogy szerintem ez nem a teljes kép, csak annak egy kisebb szelete, amelyet a szerző személyesen látott és tapasztalt. Majd az általa adott inforációkat értelmeztem és levontam bizonyos következtetéseket.
Neked komoly szövegértelmezési gondjaid lehetnek, ha még ennyit sem értettél meg.
Kedves Olvtárs, az "ántivilágban" a szülők gondoskodtak arról, hogy a leányaik ne kerüljenek össze efféle színeváltó patkányokkal. Erre találták ki a házibálokat már a lovagkorban, majd később az udvari bálokat is. Még később a szakmák báljait - jogászbál, nyomdászbál, medikusbál, stb. Manapság jótékonysági szervezetek is rendeznek bálokat. Ott a mindkét nembéli fiatalság is jelen van, de nincsenek kirekesztve a szüleik sem, hanem együtt tudnak mulatni, táncolni stb. Fontos, hogy durván szólva "le van káderezve" mindenki, mert mindenkit meghívott valaki, aki őt viszonylag jól ismeri. Kizártnak tartom, hogy egy jogászokból álló társaságban, egy orvosokból álló társaságban vagy egyáltalán egy bármilyen művelt társaságban kompetens személynek tudná feltüntetni magát egy ilyen kaméleon.
Persze, ettől még az ántivilágban is létezett mésalliance...
A topicnyitó leánya nagyon is jól megfogalmazta a lényeget: nem szabad olyannal összekötni az életünket, aki túl sok dologban különbözik, mert abból nagyon ritkán sül ki jó. Kutatások szerint a boldog és hosszú házasságokban a felek jellemzően hasonló műveltséggel és értékrenddel bírnak már a legelején is. Az anyagi és társadalmi helyzetük is lehet hasonló, mert minél hasonlóbb, annál több a remény a hosszú házasságra, de ez nem elengedhetetlen.
Együttérzek Önnel. Nagyon hálás is vagyok Önnek, mert rendkívül tanulságos, amit itt leírt! Mégis úgy érzem, ez talán nem a teljes képp, és Ön talán tévedhet is egy picit amellett, hogy túlnyomó részben igaza van.
A lánya valóban szönyű helyzetbe került, ez nem vitatható. Számomra azonban kérdéses maradt, hogy erről valóban 100%-ban a lánya élettársa tehet-e. Amikor azt állítja, hogy szeretete végtelen a lánya irányában, nekem az az érzésem, hogy nem ugyanazt tekintjük a szeretet szó jelentésének.
Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy egy, az én szótáramban szereplő értelmezésnek megfelelően szerető szülő felvilágosítja gyermekét arról, hogy gonosz, rossz emberek is vannak, és ezek veszélyesek. Nem ijesztgetésre gondolok itt, hanem arra, hogy életkorának megfelelően tájékoztatjuk a világról. Gyerekkorban sok mesét olvasunk, és nem Disney-szemetet, hanem rendes magyar népmeséket meg Grimm-meséket, ahol a gonosz nagyon is jelen van, és le is győzik. Tiniként pedig a kezébe adjuk a romantika nagyjait is (a lányok pl. az Üvöltő szelek-et szokták szeretni), meg persze Dickenst és Balzacot is, hogy lássa a rútnak, a torznak, a gonosznak az arcait is. Fel kell vele ismertetni, hogy ez a valóság!
Egész egyszerűen nem reális az a ma fősodratúnak tekinthető nézet, mely szerint csakis a társadalom hibája - szegény sors, intézet stb. - lehet az az ok, amiért valakiből gonosz ember, netán bűnöző lesz, és hogy pl. az intézetből kikerült emberek csakis alapból jók lehetnek, és csak annyira van szükség, hogy sokszorosan kell őket szeretni stb. Ugyanígy nem igaz az a háború előtti nézet sem, hogy a jó házból való úrifiúk csakis kiváló jellemek lehetnek. Josef Mengele például igencsak "jó házból való úrifiú"-nak indult, mindent megkapott, amire csak szüksége volt a szeretető családtól a kiváló iskolákon keresztül a megfelelő mértékű anyagiakig. Ugyanezen nevelődés eredményeképpen a testvéreiből mintapolgárok lettek, ahogy a felmenői közt sem voltak gazemberek. Ez az egy viszont százada egyik legnagyobb - Ha nem a legnagyobb! - gazembere lett. Ugyanakkor pedig árvaházak neveltjei közül is kikerülnek tisztességes emberek, a társadalom oszlopai.
Az Ön leánya vajon tisztában volt-e azzal, hogy egy intézeti nevelt számára a család, a családi szeretet és a boldog gyerekkor nemcsak irigyelt és vágyott dolog, hanem egyúttal gyűlölt dolog is lehet, pusztán amiatt, hogy neki nem jutott belőle? Vajon a sok orvossal, pszichológussal és pszichiáterrel teletömött családban akadt egy kompetens személy, aki elmagyarázta annak a lánynak, hogy miről is szól az Üvöltő szelek azon része, amelyben a megkeseredett Heathcliff valósággal bosszút áll azokon, akiknek - ővele ellentétben - boldog gyerekkor jutott? Vajon akadt akár egy olyan tekintélyszemély is, aki elmondta volna annak a lánynak, hogy tévedni emberi dolog, és nem feltétlenül az az igazi társunk egy életre, akibe épp belebotlottunk 17 évesen? Hogy egy kapcsolatnak fokozatai vannak, és még házasságban se kell egyből gyereket összehozni, ha még nem érezzük megfelelően stabilnak a kapcsolatot? Hogy egy nőnek igenis jogában áll saját egészségének védelmében fellépni, és pl. nem vállalni vagy megszakíttatni a terhességet, amikor az az ő egészségét veszélyezteti, vagy amikor az apa személyét illetően már kétségei vannak afelől, hogy vele akarja-e leélni az életét? Mert azt láttam az írásából, hogy a magzatok miatt nagyon is aggódott, de azt már kevésbé, hogy a lánya védelmében fellépett-e addig, amíg még meg lehetett volna menteni?
Azt is megemlítem, hogy az egyes betegségek jellemzően ott jelentkeznek, ahol az illető személy magatartásában és/vagy jellemében is hibák vannak. Így lesz a sokat "nyelő", folyton bántott, de magáért kiállni képtelen embernek gyomorfekélye, a mintent a "szívére vevő" embernek meg szívproblémái és koszorúér-betegségei, a konfliktustól rettegő személynek pedig, aki még "levegőt se mer venni", annyira fél, annak meg asztmája lesz stb. A családja tele van olyan pszichiáterekkel és pszichológusokkal, akik nálam avatottabban el tudják magyarázni a szomatizáció jelenségét és a pszichoszomatikus betegségek lényegét. Az Ön leányának nem véletlenül volt baja ilyen fiatalon pont a gerincével...
Egy dolgot végképpen nem értek. Ön azt az embert annak lakásában meglátogatta, már azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált mindenki számára, micsoda ocsmány módon bánik az Önök leányával, nemde? Miért nem vitte magával a férjét, hogy fizikailag erőfölényben legyenek? Mert ha ilyen eset van, akkor bizony el kell vinni a dolgot a kenyértörésig. Akár provokációval is, de tenni róla, hogy valakire rátámadjon az ürge. Onnantól kezdve pedig jogos védelmi helyzet van, amelyben Ön és családtagjai érthető felindulásból és/vagy a pofa fizikai fölényét ellensúlyozandó akár túl is léphetik az arányos védekezés határait. Magyar nyelven az ürge ököllel akarja megütni Önt vagy az Ön lányát, erre Ön és/vagy a férje belemártják a konyhakést. Mert egy dolog biztos: a végtelen szeretet az én értelmezésemben azt (is) jelenti, hogy ha nincs más mód a gyerekem megvédelmezésére, akkor ölök is érte. Aztán a nyomozás során majd úgyis kiderül minden. És majdcsak lesz egy pszichiáter a tágabb ismeretségi körben, aki kiállítja Önről a "diliflepnit". Legrosszabb esetben Ön pár év múlva szabadul, de leginkább megússza felfüggesztett büntetéssel, megfelelően profi ügyvéd közreműködésével.
Félreértés ne essék! Senkit sem biztatok emberölésre! De azt igenis állítom, hogy ha ez a helyzet valós, akkor egy anyának az - akár túlzottan vehemens - reakcióját nem lehet túl szigorúan elítélni. A csatornapatkány is megvédi a kölykét, kerül, amibe kerül!
Ugyanakkor azonban kétséges, hogy valós-e a helyzet. Pontosabban, hogy valóban csak ennyi-e az egész, amennyit Ön lát belőle? Vajon az Ön leánya miért ment több soron is vissza egy olyan emberhez, akivel ennyire rossz volt neki? Miért nem állt ki magáért és a gyerekeiért soha? Vannak, akik ennél sokkal kisebb okok miatt is válnak. Még többen vannak, akik egy pocsék házasságba nem szülnek gyereket. Pláne nem ennyit! - Tartok tőle, hogy az Ön leánya ebben a táncban nagyon is benne van... Egyáltalán, házasok ezek? Megkérte ez afiatalember az Ön leánya kezét, ahogy illik? Vagy az Ön leányának már eleve sem volt annyi önértékelése, hogy elvárja a megfelelő formák betartását, az ő és családja méltóságának tiszteletben tartását? Hm?
Egy szó, mint száz, nagyon együttérzek Önnel, de nem látom, hogyan segíthetne bárki is egy olyan nőn, aki saját maga a kisujját sem mozdítja meg a saját élete és méltósága védelmében. Ott volt Natascha Kampusch esete nemrég. Őt kiskorában rabolta el egy efféle őrült, mégis volt benne annyi tartás, hogy kereste a kitörési lehetőséget, és meg is szökött, mikor tudott. Sajnos, ahogy elnézem, az Ön lányába nem sok gerinc szorult, és ha nem fejleszti ki magában a tartást, akkor nagyon szomorú, még sokkal szomorúbb lesz az élete. :-( Sajnos, ma már talán akkor sem lenne megmenteni, ha az élettársa meghalna. Mert az, aki ilyen mértékig mazochista, nagy valószínűséggel hamar találna magának egy másik szadistát, aki pont úgy gyötri tovább, mint ez a mostani pofa. :-(
Sajnos, igazat kell adnom azoknak, akik szerint Ön ezt a gyermekét gyászolhatja bár, de megmenteni nem tudja. Nem ettől a pofától, ezt akár keresztül is lehet lőni. A bűntársai előbb-utóbb meg is fogják tenni, ahogy az már lenni szokott. Az Ön lányát a jelek szerint saját magától nem lehet megmenteni. Ugyanis egy normális anya és nő már réges régen sk belemártotta volna azt a konyhakést ebbe az ürgébe.
Ügyes múzsája volt már Portik sokaknak, hiszen ebből élt. Ha (Almát és) Kálmán Olgát megvezette, miért ne hihetnénk el, hogy Krisztát is. Érdekes oximoron a magát nem fotóztató rejtőzködő, és a magamutogató, filmet csináltató figura.
Hiszen a film róla szól...nem létezik, hogy "csak helyszínben" segédkezett.
Kizárt...
Mikor arra gondolok, hogy az operában táncoló emberek ott ugrálak a filmben és gőzük sincs arról, hogy ők egy bűnőzőről szóló és a bűnöző álltal rendelt(?) és támogatott filmben szerepelnek. Egy olyan bűnözőről, aki tönkre tette a táncos nőjének az életét (akit talán személyesen is ismerenk)...hát én is elhányom magam.
Goda Krisztina azt nyilatkozta, ő szinte nem is ismeri Portikot, egyszer-kétszer találkoztak, és a köszönet azért volt a film végén, mert helyszínt biztosított nekik az "úr". Vagy hülyének néz mindenkit, vagy tényleg nem tudná, kiről-miről csinált filmet?.. Egy korántsem hiteles, megszépített valóságot? Jólfésült bűnözőket szolgál ki rendezőként? Amikor láttam a filmet, egyszer nézhető, kicsit furcsa történetnek tűnt, most hogy jobban látom a hátterét, hánynom kell az egésztől.
A menyét, aki az alvilágban nőtt fel cikk után kezdtem tovább olvasni/keresni a történetet. Eljutottam a 2003-as telekügyig, ahol feltűnt az élettárs neve. A továbbiakban már ő érdekelt jobban. Ki köti élete fonalát egy kaméleonhoz?
Kedves, naív nő. Jobb időket neki és családjának (a blogot is olvastam).
Krisztának elismerésem a mozijaiért. Lenyűgöz a filmnyelvi bravúrjaival.
"Félre tettük előítéleteinket, kinyújtottuk a kezünket egy olyan embernek, aki, mint egy kaméleon, a szerint változik, kivel áll szemben. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, ez egy vele született képessége lehet, az agresszivitás és gátlástalanság mellett! "
"Mi, amolyan "illetékesnek" tekintettük, mert nem volt ahhoz elég fantáziánk és nagyon naivak voltunk, hogy arra gondoljunk, hogy egy 8 általánost végzett, nevelőintézetben nevelkedett, javítóintézetet, fiatalkorúak börtönét megjárt ember, politikusokkal, "híres" emberekkel, bankárokkal állhat kapcsolatban. "Tárgyalhat" működő parlamenti képviselőkkel, „fontos” ügyekben kíváncsiak a véleményére, nem gondoltuk, hogy ez igaz lehet, őszintén mondom, fel sem merült bennünk, hogy ilyen könnyen bedőlnek egy ilyen – bár okos – szélhámosnak. (Nekünk nem volt választásunk, mert a 17-18 éves gyönyörű, okos, művészpályára készülő, minket szerető, de a világ dolgaiban tapasztalatlan lányunk került a hálójába. Nekünk nem volt választásunk attól kezdve, hogy első kisunokánk fogantatásáról tudomást szereztünk és ezt Portik Tamás is tudta.) "
A fenti levél az olvasottak szerint 2005. decemberében íródott!!!!
Igen, ő volt Muskovics Gyula, akit a Zugligeti úton lőttek le a menyasszonya szeme láttára, az esküvője előtti estén.... Amúgy ő - mert P.T: nem, csak mende-monda - szerepelt a Bebukottak című filmben. 31:54-nél látható.
Kérdés persze, ez utóbbi mennyire a belügyminiszter munkájának, mintsem az alvilág átrendeződésének volt köszönhető. Ahogy az is elgondolkodtató, az 1991 és 1996 között az Országos Rendőr-főkapitányság élén álló Pintér Sándor főrendőrként miért nem tudta elejét venni az alvilági háborúknak. Merthogy ezek a háborúk éppen akkor kezdődtek, amikor ő még az ORFK vezetője volt: 1995 júliusában lőtték agyon Muskovics Gyulát, szeptemberben robbantották fel Naji Awad jordán alvilági figurát, rá egy évre lőtték le Prisztás Józsefet, nem sokkal később pedig Lakatos Csaba hajtót próbálták likvidálni az ügetőn; a férfira rálőttek, de túlélte a támadást. " /
portikról és muskovicsról említést tettek a mostani vizó-ügy kapcsán is,
csak, hogy segítsek eligazodni és talán igazolódik is a feltevés, hogy valóban szélhámos film készült, portiknak írt külön köszönettel, aki egyébként jajczay zoltánként is furikázott:)
egyben kérem, ha valaki valóban felismeri zoltánban tamást, jelezze. én csak gyanítom:)
Könnyen megtörténhetett, hogy információt adott rólunk, a mi "kaméleonunknak"nem kellett a szemetesben túrkálni, vagy ellopnia egy cd-t!
Most, hogy már láttam a megtörtént eseményeken alapuló filmet, egészen biztos vagyok ebben!
/ Dr. Mxxxxxxx önéletrajzából:
„…..oktató 1992-től, Fővárosi Önkormányzat intézeti pszichológus 1992-96, Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály, pszichoterapeuta 1990-93, Országos Munkaterápiás Intézet pszichoterapeuta 1989-92, Országos Haematológiai Intézet, kivizsgáló orvos 1985-88, Oktatási Minisztérium, intézeti orvos 1977-85”
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet OORI 1528 Budapest, Szanatórium u. 2.
Születésemtől a lakcímem: 1528 Budapest, Szanatórium u. 2. volt, itt születtem, itt éltem, a gyerekeim is itt születtek, a lányom is itt élt velünk, dr. M. Gábor biztosan ismerte a családunkat, hiszen - egy időben - az intézet vezetője az Édesapám volt.
Később, dr. M. fontos szerepet töltött be a lányom életének alakulásában, sajnos negatív módon. Felügyelte, befolyásolta Őt, még a cégében is társa lett. A doktor feltétel nélkül végrehajtotta a "kaméleon" parancsait, hiszen az érzelmei nagyon mélyek voltak a fiatalember iránt!
