Ezt a fórumot azoknak a meggyőződéses kommunistáknak nyitom, akik velem együtt elítélik az ellenforradalmat, és szeretnék az egyetlen emberséges társadalmi rendszert bevezetni Magyarországon. Világ proletárjai, egyesüljünk!
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Kossuthra várva?
Simon János politológus-szociológus tette közé ezen a címen írását minap. Szerinte a csalódott közvélemény új politikai erőkre vár, ha tetszik egy 21. századi Kossuth Lajos megjelenésére. Van benne igazság! Tény, ami tény: a közvélemény-kutatások szerint a magukat baloldalinak valló szavazóknak több, mint a fele ma már nem szavazna az MSZP-re. Nem a baloldali eszmékkel van bajuk, hanem az MSZP-vel, Gyurcsánnyal és társaságával. Ugyanezen baloldali szavazók 90 százaléka azonban soha sem szavazna át a Fidesz-re. Sok embernek, köztük fiataloknak nem elvi fenntartásaik vannak a Fidesz- szel, hanem nagyon is gyakorlatiasak. Sokak szerint a Fidesz nem tudott a parlamenti hálókból kigabalyodni, és nem tudta kihasználni az egymás után jövő helyzeteket. Ezek a szavazók viszont eldönthetik Magyarország sorsát. Kire fognak szavazni? Egyáltalán fognak-e szavazni?
Lehet persze egy új Kossuthra várni, de jobban járunk, ha a valóság példáit boncolgatjuk. Németországban a tőke megszülte a nagy koalíciót, a tőkésosztály két nagy csoportjának átmeneti kiegyezését. Mert ugye, jobb ma egy kicsi, de biztos haszon, mint holnap egy tömeglázadás. Szlovákiában pár éve a demokratikus szocialisták, az MSZP eszmei rokonai, belebuktak a korrupcióba. A szlovák tőke kitalálta Robert Ficot. Ez fiatal energikus ember kész varázsló, akinek a szlovák közvélemény mindent elhisz. Most éppenséggel azt, hogy az euróval jól fog járni a kisnyugdíjas is. A nagykoalíció gondolatát nálunk is bedobták. Mostanság éppen Medgyessy Péter, bár nem tudom, hogy ő milyen minőségben dobál be akármilyen ötletet is. A nagykoalíció komoly veszély, s minden híresztelés ellenére nem jó a dolgozó tömegeknek. A dolgok nem mennének jobban, de már ketten húznának le újabb bőröket az emberekről. Az sem lenne nekünk jó, ha Gyurcsány helyett találnának egy magyar Ficot. Az MSZP akár vörös zászlót is kész lesz a kezébe venni, ha a kapitalizmus megvédéséről van szó. Óvakodjuk a hamis kommunistáktól! A dolgozó emberek számára csak egy dolog hozhat változást. A Munkáspártnak ott kell lennie a parlamentben!
Lyukas törvények
Nem azzal van baj nálunk, hogy nincsenek törvények. Vannak, minden létező esetre kitalálnak egyet. A baj az, hogy a törvények lyukasak, átjárhatóak, kijátszhatóak. Gondolod, hogy egy megyei közgyűlési elnök, aki még a parlamentbe is becsusszant, nem tudja, hogy kétszer is felvette az utazási díjat ugyanazért az útért? Egyszer a megyei hivatali kocsira, másodszor a képviselői költségtérítésre. Tudja, nagyon is tudja! Ő csinálta a törvényt a többi társával együtt. Gondolod, hogy a szocialista férj-feleség nem tudja, hogy annyi pénzt vesznek fel ketten csak útiköltségnek, mintha minden nap kétszer oda-vissza mennének Miskolcra? Tudják, de felveszik a pénzt, mert ilyen a törvény. Ők csinálták. Gondolod, hogy a parlamenti ellenzék nem tudja, hogy az ilyen törvényekkel törvényesítik a lopást? Tudják. Mégsem változtatnak, mert nekik is jó. Pénzt hoz a házhoz. Néha megszellőztetnek a sajtóban egy-egy ügyet. Tudod, valamennyi lelkiismeretük nekik is van, vagy ha már nincs, tudják, hogy a következő választás előtt illik erényesnek látszani. Meg egyébkén is jön a karácsony. Ilyenkor illik jó fiúnak tűnni. A törvények persze nem maguktól születnek. A képviselők, a parlamenti pártok hozzák őket. Nem a törvényekkel van a baj, hanem a törvényhozókkal. Őket kell lecserélni, de sürgősen!
Ferihegy
Ferihegyen áll a bál. Áll másutt is, csak ott nem ennyire feltűnő. Ferihegyen két szakszervezet, a Repülőtéri Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezete (RDSZSZ), valamint a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet (LESZ) megállította az életet. A földi személyzet nagy része nem szolgálja ki az utasokat, akik aztán egyre többen és egyre dühösebbek lesznek, s még a rendőrség se nagyon tudja az egymást taposó emberek lecsendesíteni. A magyar kormány annak idején eladta a repülőteret is, a légitársaságot, a Malévet is. Ferihegy nem nagy biznisz. Nem mi vagyunk Közép-Európa tranzitrepülőtere, hanem Bécs. Mi olyan gyarmati végállomás vagyunk, ahonnan a nyugatiak csak egy-két egzotikus helyre mennek tovább, mondjuk Temesvárra vagy Pristinába. A nyugati tulajdonos mindent ki akar szedni a repülőtérből, amit lehetséges, aztán tovább adni second hand cuccként. A szakszervezetieseknek igazuk van. A tulajdonosok kizsákmányolják őket, átverik őket. S, velük együtt valamennnyiünket! Ne hagyjuk! Legyünk türelmesek és támogassuk a repülőtéri dolgozókat! A repülőtéri harc kényelmetlen az utasoknak, de a történet róluk, rólunk, mindannyiunkról szól.
Thürmer Gyula
Balszemmel
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Gyanús antikommunizmus
„Nyilvánosságra hozzuk a kommunizmus bűnöseinek névsorát.” – jelentette be a múlt héten Szöőr Anna, az Október 23. Bizottság Alapítvány elnöke. Nem ismerem személyesen Szöőr Annát, de emiatt nincsenek álmatlan éjszakáim. Saját elmondása szerint a nagyapja megjárta a recski tábort. Vélhetően innen a kommunista ellenes indíttatás. Na meg onnan, hogy a kommunista ellenesség mindig hozhat valamit a konyhára válságok és választások idején. Ki ne emlékezne 1994-re, amikor Franka Tibor, akkor még újságíróként, a Köztársaság téren kazamatákat keresett, és még hallani is vélte a kommunisták által megkínzott „forradalmárok” hangját. Mi lett a vége? Nem az MDF nyert, ahogyan sokan gondolták volna, hanem az MSZP, élén Horn Gyulával. A kommunistázás ugyanis nem a jobboldal sorait zárja szorosabbra, hanem az MSZP táborát. Szóval, azóta gyanús nekem ez az egész kommunistázás. Most is gyanús. Gyanús azért is, mivel egyszerre jelenik meg más ismert trükkökkel. Masíroznak a szélsőjobboldali rohamcsapatok, de senki a kormányzatból még a kisujját se mozdítja meg, hogy tegyen ellene valamit. A média kedvenc témája, hogy rohamosan terjed az antiszemitizmus, a cigányellenesség, a másság-ellenesség. Nem szeretném, ha bárki is ezekkel a jelszavakkal nyerné meg a választást. Ma ugyanis nem ez az igazi kérdés. A valódi probléma az, hogy ki tud munkát adni az embereknek, ki tud biztos jövőt teremteni, ki tudja megteremteni a közös teherviselést, ki tudja megvédeni nemzeti érdekeinket. Lehet neveket megnevezni, ahogyan Szöőr Anna követeli. Ettől azonban, ahogyan manapság mondják, nem leszünk beljebb. Sőt, inkább kijjebb leszünk.
Charles Gati
A magyar sajtó a múlt héten közölte a hírt: Charles Gati, az Egyesült Államokban élő magyar származású politológus az új demokrata kormányzat első számú jelöltje a budapesti nagyköveti posztra. Állítólag még nem lefutott az ügy, és más neveket is emlegetnek. Szóba jöhet még Tom Lantos lánya is, de még Richard Holbrooke magyar származású felesége is. Holbrooke meghatározó szerepet játszott Jugoszlávia szétverésében, gondolom, ezért az amerikai nép hálája. Megmondom őszintén, hogy egyiküknek sem örülök. Charles Gatit ismerem személyesen, járt nálam, a Baross utcában, és a személye ellen nincs, nem is lehet kifogásom. Ha Obamának jó, rajtam nem múlik. Mástól félek. Magyar honfitársaim reagálásától. Már hallom a hangokat. Te, én ezzel a Karcsi gyerekkel együtt jártam általánosba! Az semmi, a sógornőm unokahúgának a férje jól ismeri a titkárnőjét. És így tovább. A magyar közélet szereplői tolongani fognak körülötte. Mindenki úgy gondolja majd, hogy az ő barátja, s végül mindenki örülni fog, hogy itt van egy egykori magyar, aki azért jött segítsen a szerencsétlen magyar népen. Jobb, ha tőlem tudod: nem azért jön. Akár ki is lesz az USA budapesti nagykövete, nem a magyar érdekeket képviseli Washingtonban, hanem az amerikai érdekeket Budapesten. Obamának rendbe kell tenni a világgazdáságot, de mindenekelőtt az amerikait. Ezt várják tőle azok, akik elnököt csináltak belőle. Obama nyilván továbblöki majd a bajokat Európába, annak is a keleti részébe, ahol Árpád óta mi is vagyunk. A keserű pirulát meg le kell majd nyeletni, bár szerintem több is lesz belőle, és ehhez a feladathoz jól jönnek az egykori magyarok.
Nem hallgatunk
Hát, ez igen! Ez aztán honleányi gesztus! Dávid Ibolya, az MDF elnöke a hírek szerint több százezer forintért vett OTP-bankpapírokból. Isten bizony, ebben a nőben egy Széchenyi István veszett el. A haza veszélyben, és akad egy nő, egy asszony a gáton, aki példát mer mutatni az ország nagyjainak. Igen, előre, minden parlamenti képviselő, miniszter és államtitkár, költse a fizetése felét magyar részvények vásárlására! Ja és persze, a köztársasági elnök is, meg a miniszterelnök is! Most jól figyelj! Dávid Ibolya ötlete baromság. A helyzet komolyságára való tekintettel megengedem a nem túl hízelgő kifejezést. Nem ez a dolga az MDF elnökének, de nem ez a dolga az ország többi vezetőjének sem. Fogadjanak el törvényt a magyar vállalatok védelméről, és én két kézzel támogatom. Adóztassák meg a multikat, tiltsák meg nekik, hogy a válságra hivatkozva magyar embereket bocsássanak el, és én is erre fogok szavazni. Ne engedjék, hogy Gyurcsány-kormány újabb és újabb hiteleket vegyen fel, és én azt mondom: ez igen! Változtassák meg az adórendszert, vezessenek luxusadót a gazdagokra, csökkentsék a szegények terheit, és én szívesen támogatom. De nem leszek partner a nép átverésében, a politikai színjátékokban, a manipulációban. Nem vagyok hajlandó, és nem vagyunk hajlandóak hallgatni akkor, amikor újabb és újabb bőrt húznak le rólunk, a dolgozó emberekről.
Thürmer Gyula
A Magyar Kommunista Munkáspárt Elnökségének állásfoglalása
Nyakunkon a világgazdasági válság! Mondjuk ki világosan: Nem akarjuk mi megfizetni az amerikaiak jólétét! Az amerikaiak költekezték magukat túl, és most elvárják, hogy mi fizessük a számlát. A gazdagok csinálták, fizessenek ők!
Egyetértünk azzal, hogy az állam vállaljon garanciát a bankbetétek felett. Nem értünk egyet az adócsökkentés leállításával, és elutasítjuk a bérek féléves befagyasztását. Ez semmi más, mint kísérlet arra, hogy a kisemberekkel fizetessék meg a válságot.
Követeljük, hogy a kormány fogadjon el átfogó csomagot a nemzetközi pénzügyi válság következményeinek elhárítására. A kormány hirdessen elbocsájtási moratóriumot. A munkanélküliek és a fiatalok kapjanak lakbérkedvezményt. Törvény tiltsa meg, hogy a kölcsönök nem fizetése miatt bárkit is ki lehessen rakni az utcára! Fagyasszák be a törlesztéseket azoknál a dolgozóknál, akik elvesztették a munkájukat!
A Munkáspárt úgy véli: nemzeti összefogásra van szükség. A társadalommal kell új egyezséget kötni az alapvető gazdasági és szociális kérdésekben. A Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett nemzeti csúcs erre nem teremt lehetőséget.
Budapest, 2008. október 15.
Munkáspárt Elnöksége
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel. A legfrissebb kommentárok, szeptember 22-én:
Egy nap, amely nem rengette meg a világot
Fölösleges volt a múlt szombati nap. Fölöslegesek voltak a tüntetések, a kormánypárti is, az ellenzéki is, a cigányrendezvényről már nem is beszélve. Mindenekelőtt abszolúte fölösleges volt a Magyar Demokratikus Charta meghirdetése. Ritka dolog az, ami felmelegítve is jó. Mondjuk, a töltött káposzta ilyen, de a chartázás biztosan nem. A Demokratikus Charta már 1993-ban sem volt több mint az MSZP és az SZDSZ baráti körének délutáni tombolása, de akkor legalább ellenzékben voltak, és ellenzékiként tüntetni mégis csak más. Na ne gondold, hogy az ellen emelték fel szavukat, hogy az Antall-kormány megszüntetett másfélmillió munkahelyet. Az sem hatotta meg őket, hogy szétverték a magyar mezőgazdaságot, ideológiai hülyeségükből ott hagyták az orosz piacot. Ugyan, ez mind bagatell az ő bajukhoz képest! Akkor a chartások fő sérelme az volt, hogy Antallék nagy ívben rugdosták ki a liberálisokat az újságoktól, a rádióból, a televízióból. Nem mondom, ez sem szép dolog, de aligha nevezhető a magyar nemzet sorskérdésének.
Na, de minek a Charta ma? Mi az, amit a kormány a teljes hatalom birtokában nem tud megoldani, és ezért utcára kell mennie? Meg kell védeni a buzikat és leszbikusokat? Ne csitítgass, tudom, hogy hivatalosan nem így kell őket hívni, de ettől még azok, amik. Szóval, meg kell őket védeni? Ki bántja őket? Olyat már hallottam, hogy valakit kirúgtak a munkahelyéről, sőt be sem engedték oda, mert kommunista. De olyat nem hallottam, hogy valakit meleg természetéért vágtak volna ki.
Meg kell védeni a cigányokat? Kitől? A cigányság baja nem az, hogy a szélsőjobboldal cigányozik, hanem az, hogy nincs munkájuk. Kin segítünk azzal, hogy elhallgatjuk a tényeket? Kinek jó az, ha nem mondjuk ki: a cigányság olyan mértékben szaporodik, hogy az ország egyes részein ma többségben vannak az iskolákban, holnap többségben lesznek a lakosságban? Kinek segít az, ha nem mondjuk meg őszintén, hogy vannak bűnözési fajták, amelyeket ma és itt a cigányok követnek el? Kinek jó az, ha a rendőr nem is intézkedik a cigánybűnözőkkel szemben, mert fél a közösség kollektív bosszújától és a magyar bíróság tehetetlenségétől? A kormánynak nem tüntetésre kellene hívni a kormányhű cigányértelmiséget, hanem munkát kellene adnia a cigánynak.
Meg kell védeni a zsidókat? Ki bántja ma a zsidókat? Vannak törvények, amelyek akadályozzák társadalmi érvényesülésüket? Nincsenek, érvényesülhetnek! Nem engedik a vallásuk gyakorlását? Engedik, sőt állami pénzt is kapnak, de még a zsinagógát is rendőr őrzi, amit nem látsz egyetlen templomnál sem. Kiszorítják őket a médiából? Nézz körül, és mindjárt tudod a választ. Inkább azok panaszkodhatnának, akiknek az antiszemitizmus elleni szent háború ürügyén befogják a száját. Az antiszemitizmus ma bűn, de nem bűn az antinacionalizmus, azaz nem bűn tagadni, kidobni, eladni nemzeti értékeinket. Nem bűn az antikommunizmus sem, azaz büntetlenül ki lehet zárni a kommunistákat a médiából, bíróság elé lehet őket állítani véleményük kifejtéséért. Pedig mindketten legalább annyira magyar emberek, mint amilyennek a charta résztvevői gondolják magukat.
A múlt szombat szépen koreografált színházi előadás volt. Minden együtt volt. Ott voltak a jó fiúk, ezúttal chartásként. A műsoruk maga volt a dögunalom. Demszky Gábor láttán szerintem még egyik-másik chartás zsebében is kinyílt a bicska. A főpolgármestert ugyanis nem vallása miatt nem szeretjük, hanem azért, hogy ocsmánnyá tette a várost, nem lehet közlekedni.
Ott voltak a segédcsapataik, ezúttal az Országos Cigány Önkormányzat formájában. Ők alkották a legnagyobbat azzal, hogy a Duna – egyébként koszos és hideg vizében – az Árpád sávos zászlóról „lemosták a gyalázatot.” Érted Te ezt?
Na, és ott volt a szélsőjobboldal is. Rejtély számomra, hogy a kormány miért nem bír Toroczkai Lászlóval vagy Budaházy Györggyel? Miért bénul le a magyar bíróság, ha az ő ügyüket kell tárgyalni? Mit csinál a Nemzetbiztonsági Hivatal? A válasz persze egyszerű. A színházhoz ők is kellenek. Ők a rossz fiúk. A „mély magyar” kilengések nélkül ugyan ki hinné el, hogy rendes, derék, abszolúte demokrata és immáron talpig magyar miniszterelnökünket fenyegetik?
A múlt szombat nem rengette meg a világot, még Magyarországot sem. A munkanélkülinek nem kínálnak hirtelenjében jó állást. A megemelt gázszámlát a hónap végén most is be kell fizetni. A kenyér, a hús sem lett olcsóbb. Este hazafelé semmivel sem lesz jobb a közlekedés. A magyar vállalkozó ugyanúgy fél a holnaptól. Az egri kórház dolgozói sem érzik úgy, hogy végleg legyőzték a Hospinvestet. Este nyolcra véget írt a színház. Talán a nyugati TV-nézők röhögnek jót, rajtunk, mint egykor a gyarmatok őslakosain. Látod, ezeket engedtük be az EU-ba!
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Alkotó polgármester
A múlt héten Mórahalmon jártam, Csongrád megyében. Ebben a hatezres városban 1994 óta ugyanaz a polgármester. Nógrádi Zoltán 25 évesen, még kisgazda-színekben lett a város első polgára. Gyorsan összeveszett Torgyán Józseffel, ami persze nem csoda. Én is összevesztem volna. Belépett a Fideszbe, és azóta is ott van. De nem ez a lényeg! MSZP-politikusként is lehetne becsületes, alkotó ember, bár az ő köreikben ez manapság egyre nehezebb. Tudod, az az érdekes, hogy ez az ember alkot. Képzeld el: a kapitalizmus huszadik évében azt mondja, hogy nem adják el a városi fürdőkomplexumot, nem adják el Mórakert szövetkezetet, mert igenis kell köztulajdon. A köz attól köz, hogy az a köz érdekét szolgálja. A polgármester úr törődik azzal, hogy az utcák tiszták és virágosak legyenek. Ausztriában ez természetes, nálunk még ritkaság. Fontos neki, hogy az itt élők magyar paradicsomot egyenek, amely ugyan már ugyanolyan kerek, mint az EU-szabvány, de mégiscsak magyar földben, magyar magból kelt ki, s nem valamilyen „made in EU” termék. Képzeld el! Még az is fontos neki, hogy az emberek jól érezzék magukat. Mit ne mondjak: a mai politikai hatalom méltó módon el is ismeri az alkotó munkát. Nyilván ennek a megkülönböztetett figyelemnek köszönhető, hogy az állami ellenőrző szervek mindennapos vendégek a városban.
Kik fojtják meg a magyar gazdaságot?
Többször elmondtam már, hogy a multik megfojtanak bennünket. Mórahalmon van az ország legelső és máig legnagyobb élelmiszerértékesítő szövetkezete. Csongrádból és a környékről összevásárolják a paradicsomot, a paprikát, az őszibarackot, és sok minden mást. Szépen becsomagolják és közösen értékesítik. Mi ebben a rossz? Magyar termelőkkel termeltetnek, magyar termékeknek piacot biztosítanak, egy csomó magyar embernek munkát adnak. A szövetkezet mégis csődbe kerülhet. Gondold el! 8 milliárd forint árbevétel mellett 800 millió forintot költ csak arra, hogy a külföldi bevásárló központoknak „polcpénzt” fizessen. E nélkül a multi be sem engedi őket a bevásárlóközpontba. Ki a felelős? Végeredményben a multi, hiszen ő szabja ki a polcpénzt. De hát a farkastól nem lehet azt várni, hogy báránytermészete legyen. Ki engedte ide a multikat? Természetesen a magyar kormány, adott esetben Horn Gyula régen elfelejtett kormánya volt az, amely a magyar kereskedelemre ráengedte a multikat. Természetesen felelős a mostani is, amely meg folytatja. A szlovák kormány sem tudja teljes mértékben megvédeni a multiktól a saját kereskedőit, de legalább próbálkozik. Törvényt hoztak arról, hogy mennyi lehet a polcpénz. A bolgár kormány sem kevésbé kapitalista, mint a magyar, de ők meg arról hoztak törvényt, hogy a bevásárló központokban minden kiló külföldi árura ugyanannyi hazai árunak is kell jutni. A fókazsír biztosan kivétel, mert Bulgáriára nem a fókatenyésztés a jellemző. Nálunk se híre, se hamva ilyen törvényeknek.
Morvai - Thürmer vita
Nem tudtam, hogy haza merjek-e menni a TV2 múlt heti Morvai- Thürmer vitája után. Mit szól az asszony? Mégis csak egy csinos asszonnyal mosolyogtunk egymásra a TV-reklám által rövidre szabdalt időben. Nagyobb kínban volt azonban a TV2 műsorvezetője, aki közös vitára hozta össze Morvai Krisztinát és szerénységemet. Azt kellett bizonyítania, hogy a Jobbik és a Munkáspárt egymásnak esett Szegeden amiatt, hogy a Csongrád megyei Közgyűlés elnöke (aki mellesleg Fideszes, de lehetne MSZP-s is) fogadott engem. A vita nehezen ment, ugyanis nem estünk egymásnak. Szegeden az történt, hogy a Jobbik a Fidesztől akar szavazatokat elvenni, ezért támadja a Fideszt. Ez ilyen egyszerű, s egyébként is kettejük magánügye. A TV2-ben azt gondolták, hogy egyúttal a Munkáspártra is csapnak egyet, hiszen milyen dolog az, hogy a Jobbik és a Munkáspárt egymás mellett ül. Azt speciel nem tudom, hogy milyen érzés a Jobbik mellett ülni, de Morvai Krisztina mellett ülni kellemes érzés. Ez utóbbi megjegyzést kérném nem továbbadni Baló György úrnak (MTV1), aki az Internetes Wikipedia szerint is történetesen Krisztina asszony férje. Ugye, sose lehet tudni. A TV2-csapat kedvét azért sikerült egy kicsit elrontani. Mindketten megmondtuk, hogy per pillanat a fő ellentét nem a Munkáspárt és a Jobbik között van. A fő ellentét a tömegek nyomora és a gazdagok pimasz gazdagsága, a nemzet védelme és elárulása, röviden a Gyurcsány-kormány és a magyar társadalom nagyobbik része között van.
Thürmer Gyula
Vajnai úr ugyan nem kapott felügyelő bizottsági elnökséget, de egy állami vállalat, az MVM munkatársának egzisztenciális hátterével áll ki újra és újra a színre.
Hát izé, nekem nem tűnik egy zsíros állásnak. Mi a gond ezzel?
Balszemmel
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Ne költsék a közpénzeket a pártokra!
Ne költsék a közpénzeket a pártokra! A pártok éljenek meg annyiból, amennyit híveik összeadnak! Nem könnyű, de a Munkáspárt a megmondhatója, hogy nem lehetetlen. Nem kapunk állami támogatást, mégis élünk. Ne nyugodjunk bele abba, hogy a politika sokak számára nem más, mint üzlet! Az államot törvényesen megcsapolják, és ez a pénz a baráti rendezvényszervező cégek, reklámirodák, médiavállalkozások zsebébe vándorol. Az Alkotmánybíróság a közel múltban reteszelte el a politikai pénzfolyás egyik ágát. Eddig ugyanis a parlamenti pártok - és csak ők - a pártoknak adott juttatás mellé még az alapítványaikra is kaptak pénzt. Nem is keveset, évi 1,2 milliárdot. Az Alkotmánybíróság azonban nem zárta el teljesen a csapot. A gondja ugyanis nem az volt, hogy lényegében magán célokra folyik el a közpénz, hanem az, hogy csak a parlamentiek kapják. Nos, mi nem fogunk amellett kardoskodni, hogy nekünk is jusson a zsákmányból. Mi azt mondjuk: közpénzt senkinek, egyetlen pártnak sem! Adjuk oda ezt a milliárdot is a sportnak. Ők megérdemlik, és jó helyen is lesz.
Ne dőljünk be a politikai trükköknek!
A harmadik politikai erő szerepe sokakat vonz. Nem nehéz felismerni, hogy a népeknek tele a hócipőjűk a parlamenti pártokkal, MSZP-vel is, Fidesszel is, a többivel is. A választásokon nyilván sokan lesznek, akik nem szavaznak az MSZP-re, de a másik oldalra se akarnak átmenni. Az MSZP az elmúlt két évtizedben sok becsületes, de naiv szavazót csapott be. Most már ez nem lesz olyan egyszerű. A Centrum, az MSZDP és a Vajnai féle párt most arra szövetkezik, hogy felfogják ezeket a szavazatokat és ezzel ismét nagy szolgálatot tegyenek az MSZP-nek.
A Centrumnak ebben van tapasztalata, hiszen 2002-ben kvázi harmadik erőként szálltak be, kaptak 3,9 százalékot, majd a végén odaálltak a szocik mellé. Az akkori elnökük, Kupa Mihály el is nyerte méltó büntetését. 2002 óta fáradhatatlanul tevékenykedik a MOL felügyelő bizottságának elnökeként. Jó állás, jó pénz. 2006-ban azonban az ötlet nem jött be, s meg kellett elégedniük 0,32 százalékkal. Az MSZDP is jól ismert, vezére Kapolyi László öregkorára vélhetően hobbiból ült be az MSZP színeiben a parlamentbe. Az a kis pénz aligha kelhet neki, lévén, hogy milliárdos. Vajnai úrék 2006-os pártját is van szerencsénk ismerni. 2006-ban azért kellettek az MSZP-nek, hogy megakadályozzák az igazi Munkáspárt sikeres szereplését. Vajnai úr ugyan nem kapott felügyelő bizottsági elnökséget, de egy állami vállalat, az MVM munkatársának egzisztenciális hátterével áll ki újra és újra a színre. Most is ez lesz a dolguk. Rejtély, hogy miért gondolják a nevezettek, hogy ezzel a háttérrel sikerül eredményes szövetséget összekovácsolni. Lehet persze abban bízni, hogy a szocliberál média már olyan mértékben elhomályosította a választókat, hogy ezt is beveszik. Mi a magunk részéről megígérjük, hogy éberek leszünk. Mindent megteszünk azért, hogy az ezernyi bajjal küszködő embereket felvilágosítsuk. Igen, meg akarjuk győzni őket arról, hogy a mi oldalunkra kell állniuk, ha változást akarnak Magyarországon.
Én, én, én
Gyurcsány múlt heti dolgozata az ország jövőjéről nem akármilyen olvasmány. Nem tudom, hogy végigolvasta-e a művet, amelyet állítólag maga írt. Az egész dolgozat egyes szám első személyben van: én, én, én, mintha más nem is lenne szerte a hazában. Ennyi erővel királyi többest is használhatott volna. Lehet, hogy ennek is eljön az ideje. Ahogyan mondani szokás, nem ezért nem szeretjük, hanem a mű tartalmáért. Gyurcsány olyan tervet vázol fel, amelyet csak akkor lehetne megvalósítani, ha egy ország állna mellette. De mint tudjuk, az ország nem áll a miniszterelnök mellett, sőt a parlamenti többség is kétséges. A dolgozat fő baja, hogy figyelmen kívül hagyja a valóságot. Magyarországon ugyanis az a gond, hogy kilenc millió ember rosszul él, és maximum egy millió mondhatja, hogy neki jó. Lehetne ezen változtatni, de ehhez a terhekben mindenkinek kellene osztoznia. Gyurcsány nem akarja gazdagokat, a multikat megadóztatni, hanem a kilenc millió egyébként is kiszolgáltatott emberről akar újabb és újabb bőröket lehúzni. Arról már nem beszélek, hogy az ország boldogulását változatlanul a multiktól várja. Ez pedig elhibázott és káros politika. Gyurcsány dolgozatával egyet lehet tenni: kidobni, és vele együtt ideje végleg nemet mondani az egész kormányzására. Abzug, le vele!
Thürmer Gyula
Eltelt jónéhány év, történt egy és más, és sokkal világosabban láthatóak és "értékelhetőek" azok a politikai "szándékok", melyeknek köszönhetjük jelenlegi állapotunkat, közérzetünket.
Az csak jó, ha egyre többen "feleszmélnek", és " elfogadják, magukévá teszik" hacsak részben is, amit a Munkáspárt régóta mondott.
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde (Orosháza, 2008. augusztus 20.)
Tisztelt Ünneplők!
Elvtársak! Barátaim!
Tisztelettel köszöntöm Orosháza polgármesterét, a város minden lakosát, vendégeinket. Békés, a Viharsarok népe mindig közel állt a szívemhez. Az elmúlt húsz évben azonban különösen megtanultam tisztelni, becsülni őket. Egyszerre kellett szembenézniük a múlt következményeivel és a jelen bűneivel. Trianon kettészelte ezt a megyét, és ennek következményeit soha senki nem számolta fel. A rendszerváltás elvette az emberek kenyerét, a mezőgazdaságot, a ráépülő élelmiszeripart, sok-sok embert tett földönfutóvá. És mégis, „él nemzet a hazán”. Ha nehezen is, de boldogulnak az itt élők. Tiszteletünk és megbecsülésünk Orosháza népéé. Kívánjuk Önnek, polgármester úr, a város honszerető erőinek: hívjanak vissza minden orosházit, adjanak minden itt élő kezébe biztos kenyeret. Kívánjuk, hogy virágozzék Orosháza az itt élők és a magyar haza örömére.
Városépítő és országfejlesztő munkájukban bizton számíthatnak a Munkáspárt rokonszenvére és aktív támogatására. Éljen Orosháza és dolgos népe!
Barátaim!
A Munkáspárt aktív tényező a város és a térség életében. Köszönöm Nektek, a Munkáspárt Békés megyei szervezetének, ezen belül az orosháziaknak, hogy szívesen fogadtátok be a Munkáspárt idei Szent István napi rendezvényét. Lelkesek voltatok és leleményesek. Nem riadtatok vissza a nehézségektől. Átéreztétek a párt előtti felelősségeteket és cselekedtetek. Hiszem, hogy ebben a munkában a párt erősebb lett, sok új barátot találtatok. A Munkáspárt tagsága és vezetése hisz Bennetek, bízik a Békés megyei kommunistákban, és sokat várunk Tőletek az eljövendő csatákban.
Tisztelt Vendégeink! Orosháziak! Dolgozó barátaim!
Szent Istvánt ünnepeljük ma, a magyar államiságot, az új kenyeret, a magyar nép, a magyar emberek alkotó munkáját. Visszagondolunk az 1949-es alkotmányra is, amely szilárd kereteket teremtett a magyar államiságnak, és jogokat adott a jogtalanoknak.
Ezer éve első királyunk új országot teremtett. Elvetette a magyarság addigi hitét, és a magyarok sorsát új Isten kezébe tette. A keresztény népek nagy családjának tagjai lettünk. István szakított a magyarság sok évszázados szokásaival. Eldobta, tiltotta, sőt üldözte ősi kultúránk hordozóját, a rovásírást. Kaput nyitott a latin nyelv, a keresztény civilizáció előtt. Eltörölte az addigi magyar államot, helyén új feudális királyságot teremtett. Új szövetségeket is kötött. Elfordult a kelettől, bízva abban, hogy Nyugat Európa életképesebb lesz.
Nem férhet kétség ahhoz, hogy István nem csak épített, István rombolt is. István építkezéséért nagy árat fizettünk. És ebből a szempontból értjük Koppány igazát. István leszármazottjai vagyunk, de vállaljuk Koppány örökségét. Igen, mindig van más út, mindig lehet másként cselekedni. István vagy Koppány? A mi válaszunk: István és Koppány!
Igen, István rombolt is. De István rombolt, hogy építhessen. Rombolt, hogy az ország legjobb hite szerint erősebb legyen. Rombolt azért, hogy a magyar paraszt több és jobb kenyeret termeljen. Rombolt azért, hogy Magyarországra felnézzenek szomszédjai és az akkori világ hatalmai. István által biztos, hogy veszítettünk is, de nyertünk is. Ez az a többlet, amiért ma meghajolunk Szent István műve előtt.
.
Barátaim!
A történelem fontos számunkra, de nem takarózhatunk vele. Nekünk, magyaroknak újra és újra meg kell hoznunk az istváni döntéseket. Nem hozhatjuk ugyanazokat a döntéseket. Nem igazolhatjuk a jelent István döntéseivel. Nekünk is szembe kell néznünk a valósággal, ahogyan István is tette.
Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István műve! Magyarország ma nem erősebb, hanem gyengébb lesz. Már a múlté az az idő, amikor jó volt magyarnak lenni, s becsültek bennünket keleten is, nyugaton is. Ma lenéznek bennünket, egy vagyunk Kelet-Európa kis országai közül.
Mit tudunk 20 év kapitalizmus után felmutatni? A multik irodaházait ott, ahol egykor a magyar nemzeti ipar virágzott? Parlagfűvel teli mezőket gazdag gabonaföldek helyett? Egy millió munkanélkülit ott, ahol egykor mindenki dolgozhatott?
A magyarság végzetesen lemarad a nemzetek versenyében. A pekingi olimpián szégyenteljesen szerepelünk. Tisztelet a sportolóknak, nem ők a bűnösök. De bűnös minden politikus, akik nem csak a pénztől fosztják meg a sportot, de egész hátországától. Magyarországon a sport nem nemzeti ügy. Magyarországon a sport nem érdekli az államot. Magyarországon a sport, az ifjúság sorsa nem érdekli a miniszterelnököt. Magyarországon az állami luxus előbbre való a fiatalok egészségénél.
Az oktatásban elveszítjük a szocializmus idején szerzett tudáselőnyünket. Nem gondolkodni és alkotni képes mérnököket és szakmunkásokat nevelünk, hanem félművelt robotokat. A felsőoktatásban a bolognai rendszer nem előre visz, hanem hátra. Nem a magyar hagyományokat és sajátosságokat használjuk ki, hanem a multinacionális vállalatok kiszolgálására alkalmas tömegértelmiséget képzünk.
Az egészségügyben a cél nem az, hogy egészséges magyarok milliói nőjenek fel. Egerben a Hospinvest kijelentette: az egészségügy tíz százalékban szól az emberek gyógyításáról, kilencven százalék az üzlet. A cél az, hogy az egészségügyi vállalatok minél olcsóbban minél nagyobb profitot termeljenek. A következmény az, hogy beteg, önmagukkal küszködő fiatalok nőnek fel.
Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István műve! Lássuk meg végre, hogy mi történik a környezetünkben! Lássuk meg, hogy amíg mi kiárusítjuk az országot, addig a szlovákok, a románok, a horvátok, a szlovénok, az osztrákokról nem is beszélve, építik a saját kis nemzeti kapitalizmusukat! És sikeresen építik!
Vegyük végre észre, hogy néhány évtized múlva Magyarország leszünk magyarok nélkül! Mondjuk végre ki: az az út, amelyet ránk kényszerít a mostani politikai elit, a gyurcsányok, a bajnaik, a szekeresek, a fodorok és kókák, a külföldi nagytőkétől függő egész magyar gazdasági és politikai elit, nos, ez a politika hibás, káros, nemzetvesztő. Szabaduljunk tőlük, amíg nem késő! Le velük!Hirdessünk nemzeti ellenállást! Ne engedjük, hogy Szent Istvánt elvegyék tőlünk! István nem a külföldi bevásárló központok és magán egészségügyi cégek akadálytalan terjeszkedésének a jelképe, hanem az ésszerű magyar alkalmazkodásé, a nemzeti érdekek képviseletéé.
Hirdessünk nemzeti ellenállást! A nemzeti ellenállás nem valamiféle elavult, jobboldali, nacionalista jelszó. A nemzeti ellenállás az egyetlen, amely ma még megmentheti a magyar nemzetet. Ne engedjük, hogy a globalizáció, az EU "közös" érdekek érvényesítése miatt elveszítsük a nemzeti ellenállás lehetőségét! Ne tűrjük, hogy az egységesített világszemlélet, az új világvallás bevezetése megtörje a nemzeti emlékezetet!
Hirdessünk nemzeti ellenállást, mi, a dolgozók, a munkások, a szegények tömegei! A nemzeti ellenállás nem a polgárság előjoga. A nemzeti ellenállás a mi harci eszközünk is, az elnyomottaké. Akik ma nem engedik, hogy magyarul beszéljünk, magyar húst együnk, magyar bort igyunk, a tőke, a külföldi tőke jármába hajtanak bennünket. Merjünk magyaroknak lenni, csak így lehetünk munkások, dolgozók, emberek.
Védjük meg Magyarországot! Ne engedjük, hogy végleg beolvasszanak bennünket a globalizált világba! Merjünk nemet mondani az Európai Unió gyarmatosítására, ahogyan nemet mondtak a franciák, az írek! Védjük nemzeti sajátosságainkat, hagyományainkat, gyarapítsuk azt, amiben jók vagyunk és vegyük át azt, amiben mások jók!
Védjük meg a magyar oktatást! Ne engedjük, hogy összevonják a fizikát a biológiával, és valami amerikai tantárgyat tanítsanak! Ne engedjük, hogy a magyar nép szellemi rabszolga legyen saját világában!
Védjük meg a magyar kereszténységet! Én nem vagyok hívő ember, de az elmúlt időben sok templomot kerestem fel, sok helyi katolikus pappal találkoztam. Meggyőződésem, hogy a katolikus vallás ma nem a munkásosztály ópiuma, hanem menekülés egy bűnös és bűnöző világ elől. A katolikus vallás ma erőt és hitet ad azoknak, akiket a tőkés világi hatalmak magukra hagytak.Védjük meg a magyar államot! Vaskéz kell és szilárd, mindenki számára kötelező törvények! A szilárd törvények mögött társadalmi egyetértésnek kell állnia, a társadalmi egyetértés mögött társadalmi megegyezésnek, nemzeti összefogásnak.
Mi, a Munkáspárt példát mutattunk nemzeti összefogásból. Nemet mondtunk a vizitdíjra, a kórházi napidíjra, a tandíjra, annak ellenére, hogy a népszavazást a konzervatív erők kezdeményezték. Gyűjtöttük az aláírások a magánpénztárak bevezetése ellen, noha olyan szakszervezetek álltak a gyűjtés élén, amelyekkel számtalan kérdésben nem értünk egyet. Együttküzdünk az egri kórházvédőkkel, pedig nem vagyunk egyformák. Bizonyítottuk, hogy lehet együttműködni, csak akarni kell.
Mi, a Munkáspárt ezer éves történelmünket egységes egészként és nemzetünk közös értékeként kezeljük. Nem kétséges, hogy szívünkben azokat őrizzük, akik számára a nép, a szegények, a dolgozók élete volt szent. De magunkénak vallunk mindenkit, aki építette, gyarapította, védte, gyámolította a magyar nemzetet.
Mi megtettük a magunk lépését. Ezt várjuk mindenki mástól, akik számára fontos Magyarország. Meggyőződésünk, hogy nem hitvitákban kell felőrölnünk egymást, hanem a közös cselekvés konkrét útjait kell megtalálni. Nekünk nem tetszik a turulmadár, de tudomásul vesszük, hogy másoknak tetszik. Vegye tudomásul mindenki, hogy nekünk viszont érték a békés munka jelképe, a sarló és a kalapács, és a dolgozó emberek nemzetközi összefogásának jelvénye, a vörös csillag.
Nem pusztító gyűlölködés, nem acsarkodás kell, hanem építő jellegű együttműködés. Együttműködés a dolgozók, a magyar állampolgárok, a magyar nemzet jövője érdekében.
Barátaim!
Ma eljöttünk a Viharsarokba, Békésbe, Orosházára. Meghajlunk azok előtt, akik az idén is megtermelték a kenyerünket. Megbecsülésünk és tiszteletünk a magyar falu népéé, amely dacol a multibarát magyar kormány agrárpolitikájával, az EU kizsigerelésével és védi a legszentebbet, a magyar földet, a magyar kenyeret.
Éljen a magyar nép!
Éljen a munkások, a dolgozók egyetlen pártja, a Munkáspárt!
Éljen Magyarország!
Tájékoztatjuk szimpatizánsainkat, hogy a Magyar Kommunista Munkáspárt az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából az alábbi rendezvényeken emlékezik a magyar állam megalapítására, az új kenyér ünnepére:
A Munkáspárt Bács-Kiskun megyei elnökségének koszorúzási ünnepsége
Időpont: 2008. augusztus 19., kedd 10.00 órai kezdettel
Helyszín: KECSKEMÉT, a Deák téri Szent István szobornál
Program: Rövid ünnepi műsor
Kiss Lászlóné, a Munkáspárt Bács-Kiskun megyei elnökének köszöntője
THÜRMER GYULA, a Munkáspárt elnökének beszéde
Koszorúzás
A Munkáspárt nagy-budapesti (fővárosi és Pest megyei) szervezeteinek ünnepsége
Időpont: 2008. augusztus 19., kedd 16.00 órai kezdettel
Helyszín: BUDAPEST, I. kerület, Szentháromság tér, Szent István szobor előtti terület
Program: Felvétel-részletek az István a király rockoperából
Rövid ünnepi műsor
TÜRMER GYULA, a Munkáspárt elnökének ünnepi beszéde
Szent István szobrát megkoszorúzza a Munkáspárt országos elnöksége és Nagy- budapesti Regionális Elnöksége
Az új kenyér megszegése - az ünneplők és a budavári érdeklődők megvendégelése az új kenyérrel
A Munkáspárt ünneplői tisztelgő látogatást tesznek a Mátyás Templomban
A Magyar Kommunista Munkáspárt
központi ünnepsége OROSHÁZÁN
a Kossuth Lajos Közoktatási Intézmény díszudvarán (Kossuth tér 1.)
2008. augusztus 20-án, szerdán
11 órai kezdettel - nagygyűlés
Felszólal GÁL FERENC, a Munkáspárt Békés megyei elnöke
NÉMETH BÉLA, Orosháza polgármestere
Ünnepi köszöntőt mondTHÜRMER GYULA, a Munkáspárt elnöke
A Békéscsabai Jókai Színház színinövendékeinek előadása
A területen vásári sátrak â— Gyermekprogramok â— Balszemmel című könyvvásár â— Bemutatkozik a Baloldali Front
Kérjük Tisztelt Szerkesztőségüket, hogy tudósítsanak a rendezvényekről.
Budapest, 2008. augusztus 14.
Ez is olvasható a "A Szabadság" újságban....
Balszemmel Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel. Balaton 2008 Ha nem is a hullámzó Balaton tetején, de legalább is a partján írom e sorokat. Ahogy Hofi mondja, mindenkinek, még a pártelnöknek is kell „egy kis áramszünetâ€. De azért ne aludjanak nyugodtan a magyar kapitalisták és külföldi barátaik! Az osztályharc nem szünetel, helyetteseim a helyükön vannak. Emberemlékezet óta nem fürödtem a Balatonban, ezért némi félelemmel jöttem. Jelentem: a Balaton szép, jó, talán jobb is, mint korábban. Az önkormányzat teleültette virággal a tihanyi utcákat. Tényleg szép. A víz kellemes. Csak ne kellene kijönni a vízből. Odakint, a parton ugyanis dühöng a kapitalizmus, annak is a rosszabb, magyar változata. Tudod, az ilyen „egynyári kapitalizmusâ€. Mindenki egy nyáron akar meggazdagodni. Az üdítő 350-nél kezdődik, ami igazán baráti ár a komp közelében árult 800 forintos üdítőhöz képest. A balatoni halászlének nevezett valamiért 1600 forintot kérnek, és cserébe akkora adagot adnak, hogy a szegedi halászcsárdában visszaküldenéd, mondván, hogy nem gyerekadagot kértél. A minőségről ne is beszéljünk! De van ennél dühítőbb is. A Balaton egyik legszebb részén, a tihanyi mólótól nem messze terül el az egykori MSZMP-üdülő. A hatalmas területet benőtte a gaz, az épületek üresen tátongnak. Pár száz méterre a Külügyminisztérium egykori üdülője, remek stranddal, parkkal, úgy, ahogyan illik. Itt is minden rohad. Húsz éve rohad. Gyanítom, hogy erre is az vár, mint a többi hasonló ingatlanra. Hagyják, hadd rohadjon, és amikor, már kellőképpen lerohadt, fillérekért megveheti valamelyik barát, rokon vagy üzletfél. Figyelj, nem kéne ezeket a barátokat, rokonokat és üzletfeleket elzavarni? A kommunista diplomata A héten temették Puja Frigyest. 88 évesen ment el. A fiatalabbak kedvéért mondom, hogy a szocialista Magyarország külügyminisztere volt. 1973-tól tíz éven át irányította a külügyeket. Akkoriban jó volt magyar diplomatának lenni. A kádári szocializmus eredményeit büszkén képviselhettük. Elfogadtak bennünket keleten is, nyugaton is. Én akkor kezdtem a külügyes pályát, és Puja Frigyes mellett remek iskolát járhattam ki. Védjük a magyar nemzet érdekeket, de nem tiprunk el másokat. Látjuk a nagy szövetséges, a Szovjetunió hibáit, de nem leszünk szovjetellenesek. Jóban vagyunk a nyugattal, de nem állunk át. Nem lehet ugyanis két istent szolgálni! Nagyjából ez volt Puja Frigyes útja. Sokan bírálták, hogy nem elég hajlékony, nem elég rugalmas. Ma már tudjuk, hogy az ő útja volt helyes. Az egyetlen helyes. A „hajlékony és rugalmas†utak a mához vezettek, az ország kiárulásához. Puja Frigyes 1989-ben sem felejtette a békési parasztságot, a nyomdászokat, akik nevelték. Már idős emberként beállt a sorba és rendületlen hittel szervezte a kommunisták pártját, a Munkáspártot. Mindannyiunktól megérdemel egy szál virágot.
Nem kérünk álbaloldali dajkamesékből! Az MSZP-ben egy páran kezdenek rájönni, hogy a baloldali politika jó üzlet lehet. A politika a szocialistáknál nem arról szó, hogy Neked jobb legyen. A politika az, hogy Te vedd meg, amit kínálnak és akkor Nekik jobb lesz. Na, már most, ha Neked, lökött magyarnak, nem kell az MSZP jó kis liberális rózsaszín-kék politikája, majd adunk neked vöröset, baloldalit! Ha nagyon kell, még a vörös csillagot is mellé adjuk. Egy a lényeg, hogy Te bevedd ezt a szöveget és az MSZP megnyerje a választást. Nagyjából ezt mondja Hegyi Gyula európai parlamenti képviselő az MSZP honlapján. Hegyi úr mindjárt meg is nyugtatja a főnökséget: mi baloldaliak vagyunk, de nem úgy, mint az elvetemült kommunisták. Bírálja csak az MSZP is a kapitalizmust, de tudni kell az MSZP célja „nem a kapitalizmus azonnali elsöprése, hanem beépített igazságtalanságainak folyamatos kiigazításaâ€. A szocializmus sem azt jelenti az MSZP-nek, hogy a gyár, a bank köztulajdonban van, mindenki dolgozhat, a munkás, a dolgozó, a nép dönt az ország sorsáról. Isten őrizz! Ez „a paternalizmus és a kispolgáriság kádári keverékeâ€, nekünk, rendes szocialistáknak ilyen csúnyaság nem kell. Mi kell? „Egyes amerikai közgazdászok az állami újraelosztás mértékével mérik a kapitalizmus és a szocializmus arányát egy rendszeren belül, s ha ezt nézzük, a hetvenes évek Svédországa közel állt a demokratikus szocializmus megvalósításához.†Hegyi úr! Ad egy: ami volt Svédországban, az nem szocializmus, hanem kapitalizmus. Ad kettő: amióta nálunk nincs szocializmus, a svéd tőkés sem ilyen adakozó a saját munkásával szemben. Nem kellenek a dajkamesék! Ha nem tudja, mit kell tenni, adok néhány tanácsot. Korlátozzák a nagytőkét, vezessék be a luxusadót, adóztassák meg a multikat, vegyék állami kézbe a budapesti hőerőműveket. Csinálják meg, a tanácsot ingyen adom!
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Mibe kerül a távhő?
Ismerik a régi viccet? A katonai tisztiiskolán orosz óra van. Hogy mondják oroszul azt, hogy radiátor? – kérdi az oktató. A növendék nem tudja. Az oktató segíteni akar. Úgyanúgy, ahogyan magyarul, csak lágyabban, tudja az orosz ilyen lágy nyelv. Mire a növendék megkönnyebbülve: jelentem, tudom, fütyőtyest. Na ezt csak azért mondom, mert nálunk a fütyőtyesten jövő meleg drága, nagyon drága. Kétszer annyiba kerül, mint Bécsben. Mindjárt jött a szokásos duma arról, hogy ők ennyivel meg annyival fejlettebbek, és nekünk meg egyébként is nehéz gyerekkorunk volt. Szóval a hőtávszolgáltatás azt értékesíti, amit a hőerőművek megtermelnek. Pár éve Budapesten két nagy erőmű volt, mind a kettő Budapest köztulajdonában. A képlet világos, nem? Ezek az erőművek semmi mást nem fűtenek, csak Budapestet. Miért ne lehetne Budapest tulajdonában? Okos budapesti és magyar vezetők nem így gondolkodtak. Adjuk el! Több pénz áll a házhoz! A bevételből nyilván sokaknak jutott, mert egyébként minek csinálták volna olyat, ami úgy egyébként ellentmond a józan paraszti észnek. Mondanom sem kell: eladták. Az egyiket az angoloknak, a másikat a franciáknak. Nem így Bécsben! Ott azt mondták, ha eladom az erőművet, akkor annyiért fogom megvenni az energiát, amennyiért azok adják. Most lehetne újat építeni, de ennyi pénz a környéken sincs. Hagy fizesssenek a budapestiek! Itt az ideje, hogy ezeket a szemfényvesztő urakat elzavarjuk. Nem elég az áfa-t csökkenteni, alapvető változásra van szükség. Vegyük ismét állami és önkormányzati tulajdonba az erőműveket, és nem kell annyit fizetned! Ehhez nem kell új rendszerváltás, nem kell forradalom, csak a józanész, és a Te akaratod kell.
Az amerikai nép késői ajándéka
Az egész tök magyaros volt. Találtak egy bombát. Nálunk mindig találnak, amikor építkeznek. Belegondoltam, mi lenne Londonban, ha minden építkezésen találnának egy bombát. Pedig tudod, a németek rendesen szórták a bombát Londonra. Aztán vége lett a háborúnak, és felszedték. Nem a németek, az angolok. Nálunk tudod ki bombázott? Ne reménykedj! Nem a szovjetek! Azok lőttek piszkosul, de speciel nem bombáztak. Akik bombáztak, azok mai szövetségeseink, az amerikaiak. Ennek okán TV rendesen kussolt is róla. Végül is ciki, hogy pont mostani derék szövetségeseink hagytak itt tartós emlékekeket. Az amerikai nép késői ajándékát megtaláltuk, köszönjük, és a magunk módján mindjárt meg is ünnepeltük. Fő okosok döntöttek: telepítsük ki a népeket! Rájuk fér egy kis mozgás, meg a mozijegy is drága, úgyhogy még hálásak is lesznek egy kis szórakoztatásért. Reggel 9-re meg is hírdették, de sok helyütt 10 óráig el sem kezdték. Ne viccelj velem! Már hogyan kezdhették volna el, amikor nem volt ott a Miniszter, tudod, a Szekeres Imi. Ő nagyon elfoglalt ember, ezért csak 10-re jött. Nem várhatod el tőle, hogy hagyjon csapot-papot és rohanjon. Végül is a bomba ott volt hatvan évig, eddig nem robbant fel, egy-két óra már nem oszt, nem szoroz. Imike meg is jött, addigra már teljes volt Budapesten a káosz. Tudod, hogy mi a legaranyosabb? Az, hogy a két tonnás bombát egyszer már hatástalanították. Nem az amerikaiak, a szovjetek! Szóval rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, de azért nem kellene mindent elfelejteni. Hátha olyan bomba is akad, amit nem hatástalanítottak.
Tóth Katalin és harcos társai mellett vagyunk
Tóth Katalin doktornőt mindenki dicsérte az egriek közül, amikor párhete Egerben együtt tüntettünk a kórház megmentéséért. Reumatológus, sok ember szorul a segítségére, és ő segít. Meggyőződéses ember. Csak úgy sugárzott belőle a kórház és a betegek iránti elkötelezettség. Akkor azt hittük, hogy már minden rendben, és a kórház megmenekült. Most újra gyülekeznek a fellegek. Van ugyanis egy megyei közgyűlési határozat a kórház eladásáról. Ezt az MSZP-sek verték át egy átálló segítségével. Aztán van a Hospinvest, amely pénzt akar keresni, és van a Gyurcsány-kormány, amely az egészet fedezi. A Hospinvest azt hirdeti, hogy minden rendben, van elég személyzet. A privatizációt ellenzők szerint ez nem így van. Úgy tűnik, hogy a megyei ANTSZ dönti el a vitát. Ha ők kiadják a papírt, a Hospinvest működtetheti a kórházat, ha nem, akkor mi győztünk. A megyei, illetve regionális ÁNTSZ vezetőjét nem irigylem. Olyan nyomásnak, csábításnak lehet kitéve, vagy akár zsarolásnak is, amiknek iszonyúan nehéz ellenállni. Mi, a Munkáspárt Tóth Katalin és küzdőtársai mellett vagyunk. Az ÁNTSZ helyi vezetőjének pedig azt kívánom, hogy legyen ereje a törvényt betartatni, akárhonnan is jöjjön a nyomás.
Thürmer Gyula
