"Ettől még Odoaker valószínűleg szkír volt, szkír apától (Edekon)"
Ki vitatta?
A kérdés az, hogy ezek a szkírek a hunok vagy a germánok közé tartoztak-e.
Útbaigazítanak minket a források, amelyekből Reynolds és Lopez is idéz (i. m 48.):
„As for Edicon, the »Hun by race« who was so high in Attila's service, we do not hear of him after the return of his mission to Constantinople. But within a few years we find Edicon the »Scirian,« father of Odoacer and Hunoulphus, leading a bitter attack upon the Ostrogoths who had betrayed their allegiance to the heirs of Attila. While there is no positive proof that the two Edicons are identical, nothing seems more probable. It is more or less taken for granted by all who have touched the problem. If so, Odoacer was the son of a »Hun by race, excellentin fight.«”40
40 Approving the identification of the Edicons are, among others, Wietersheim-Dahn, Förstemann, Hodgkin, Bury, Nagl. Only A. Juris, "Über das Reich des Odovakar," Gymnasium Program (Kreuznach, 1883) is definitely against the identification because of Priscus' statement that Edicon was a Scythian. He gives no other reason. The French historiographer of the seventeenth century, Henri de Valois (Valesius), recognized Edicon, who was a Hun (Priscus), as Odovacar's father; and in the eighteenth century Tillemont agreed with this opinion. Le Nain de Tillemont, Histoire des empereurs et des autres princes qui ont regné durant les six premiers siècles (Brussels, 1740), VI, 178–79.
Ha Edekon szkír volt, egyszersmind pedig a "fajtájára" nézve hun, ebből magától értetődően következik, hogy a szkírek hunok voltak.
Mindenesetre többet, mint amit te eddig itt felhoztál. A nullánál többet.
"Tehát ha Telan kagán volt, akkor Attila (sic!) hunjainak még itt kellett kódorogniuk."
Teklan Odoaker fia volt, és a korábbi közép-európai helyszíneken tudósítanak róla a források. Atilla (sic!) 453-ban halt meg, az ő udvarában felcseperedett Odoaker 493-ban, Telanról pedig feltételezhető, hogy optimális esetben jó emberöltővel túlélte az apját (aki ráadásul nem is természetes halállal végezte). 557 körül Baján már meglett férfiember, vagyis teljesen helytállónak tűnik, amit írtam. Ha nincsen forrásismereted és logikád, az téged minősít...
Reynolds és Lopez mindenesetre azt írják a tanulmányukban, hogy ez az elnevezés feltűnően hasonlít az 587–600 körül uralkodó köktürk Dulan/Tülan kagánéra
Szeretettel üdvözöljük Szőke Béla Miklóst és tásait az alternatív kutatók táborában...
(Apropó, hadd kérdezzem már meg, mi a helyzet az olyasfajta "alternatív" nézeteiddel, miszerint Hérodotosz a szkítákról csak mint hüperboreoszokról ír...?)
"Minthogy az avarok ill. várkunok nem azonosak és nincsenek rokonságban a hunokkal, akik akkor már visszatakarodtak Ázsiába..."
Vannak történeti-régészeti nyomai is ennek a bizonyos "visszatakarodásnak"? Vagy csak szokás szerint "úgy gondolod"? Netán olvastad Szádeczky-Kardoss és a többiek megjegyzéseit arról, hogy az 557-ben Európába költözők avar megjelölése csupán az érem egyik oldala volna?
Odoaker fiáról, Telanról hallottál már? Ő az, akit a források egy része csak Oklanként emleget, így például Antiokhiai János. Neve beszélő név, török és mongol nyelven ugyanis az oğlan annyit tesz: 'fiú', illetve 'fiatal'... (Lengyel közvetítéssel innen az ulánus szó...) Reynolds és Lopez mindenesetre azt írják a tanulmányukban, hogy ez az elnevezés feltűnően hasonlít az 587–600 körül uralkodó köktürk Dulan/Tülan kagánéra (都蘭可汗, 雍虞閭)... Felhívom a figyelmedet arra, hogy Odoaker fia Telannak a kora már közvetlenül a Baján előtti generáció, vagyis ekkoriban Atilla hunjai még itt kóboroltak Közép-Európában.
Stíria nevének eredetéről valóban szót ejtettem a parthus topikból kiollózott hsz.-omban, Latham 1851-es könyve nyomán.
The March of Styria was created in the Duchy of Carinthia in the late 10th century as a defence against the Magyars. Long called the Carantanian or Carinthian March it was soon ruled by a margravial dynasty called the Otakars that originated from Steyr in Upper Austria thus giving the land its name: "Steiermark" ... after their extinction to the control of Hungary (1254-60); to King Ottokar of Bohemia ...
Az óangolban a tokhalat hívták egyébként styriának: Sturgeon, c.1300, from Anglo-Fr. sturgeon, from O.Fr. esturjon, from a Gmc. source (cf. O.H.G. sturio "sturgeon," O.E. styria), cognate with Lith. ersketras, Rus. osetr "sturgeon."
A Duna is bővelkedett tokhalakban még néhány száz éve. Báthori Gábor portai követe, Borsos Tamás 1613-ban ette tele magát a belőle nyert kaviárral: "jutottunk Nikápolyba, a Duna mellé 4-dik májusban... szinte akkor, ott a Dunában fogott új tokkal, tokikrával igen jóllaktam, az útra is vittem vala egy öreg fazék tokikrát, a zsidók is hoztak vala ajándékon két igen nagy sós pozsárt, kinek a nagyobbikát Balassi uramnak adtam."
Ettől függetlenül semmivel sem tűnik valószínűbbnek ez az etimológia, mint az, amelyik a helyben élt szkírektől eredezteti a térség nevét. Styriát egyébként csak 985-ben említik először a mai Steyr és Enns folyó találkozásánál: Der Name "Steiermark" leitet sich von der Stadt Steyr (heute in Oberösterreich) her und der dort erstmals 985 erwähnten Styraburg.
Persze elképzelhető, hogy a település egyszerűen csak 'kormányzóvár' volt: O.E. steran (Mercian), stieran (W.Saxon), cf. O.N. styra, O.Fris. stiora, Du. sturen, O.H.G. stiuren, Ger. steuern "to steer," Goth. stiurjan "to establish, assert"...
The Otakars were a dynasty ruling Styria from 1056 to 1192. The dynasty began with Ottokar I, who was Count of Steyr in the Traungau in what is today Upper Austria. Styria (German Steiermark) took its name of their original seat in Steyr. Originally, the territory, then subject to the Duchy of Carinthia was known as the Karantanian March. The reign of the Ottakars ended when the dynasty went extinct with the death of Ottokar IV, who agreed that his lands should pass to the Babenberg Duke of Austria, Leopold V, in the Georgenberg Pact of 1186.
Mindenesetre érdemes kiemelni, hogy a Traun vidéke az bőven var-khun (tehát avar-hun) terület volt a VI. század közepétől a régészeti leletek alapján. A stíriai Odoaker- vagy Otakár-dinasztia eredetileg itt székelt.
Eszerint Odoaker apjának a Priszkosz rhétornál fennmaradt neve "jó szokás szerint" megint csak nem személynév, hanem méltóságnév (vö. pl. a Gaganusszal Tours-i Gergelynél: IV, 29). Jelentése nagyjából 'udvari követ' vagy 'udvari kísérő' lenne. 449-ben Edekont valóban Konsztantinopoliszba menesztették követségbe, ahol a bizánciak felbérelték őt Atillával szemben. Korábban a Blída elleni puccsban is részt vett.
Odoaker apja, Edekon nevének utótagját Pritsak összehasonlítja Blída nagykirály udvari bolondjának, a szerecsen Zerkon törpének a nevével – róla Priszkosz leírásából tudni lehet, hogy ez csak a gúnyneve volt, ura tréfásan hívta így. Nevének végéről az /n/ többesjelzőt leválasztva megkapjuk csaknem ugyanazt az alakot, ami egy 869/70. esztendőből fennmaradt latin betűs dunai-bolgár névlistán szerepel, vagyis a zercót. Ez a zerco pedig a 'belső (udvari) hivatalnok' jelentésű dunai-bolgár ητζιργου (ičirgü) cím rövidebb megfelelőjének tűnik.
Ennek ellenére írjátok csak továbbra is germánnak. Nem lehet ugyan alátámasztani, de miért ne? Egy hun származású előkelő a hun nagykirályi udvarban? A Hun Birodalom vezetőinek sorában? Ugyan már! Hová gondoltok! Hiszen egyesek még Krisztusban is ősmagyar-parthus sarjat látnak, ergo Odoaker semmi esetre sem lehetett hun. Akinek nem tetszik, mehet az Alternatívba...
Έδέκωνról Priszkosznál lehet olvasni: Carl de Boor szerk.: Excerpta de legationibus; Weidmann, Berlin, 1903, 122–24. skk. (a továbbiakban: EL) és Moravcsik Gyula szerk.: Byzantinoturcica; II. köt., Deutsche Akademie der Wissenschaften, Berlin, 1958, 121.
Otto Maenchen-Helfen: „Priscus, who was interested in foreign languages, set Hunnish apart from other languages spoken at Attila's court. During his stay with the Huns, and perhaps also before, he learned enough Hunnish and Gothic to be able to distinguish between them at least by their sound. He described how Zerco, the Moorish jester, threw the guests at the king's banquet »into fits of unquenchable laughter by his appearance, his dress, his voice, and the promiscuous jumble of words, Latin mixed with Hunnish and Gothic.«1By calling Edecon a Hun2, Priscus implied that the man's tongue was Hunnish3.”
1 Τη γαρ ’Aυσονίων την των Ουννων και την των Γόθων παρμίγνυ γλωτταν (for the reading παρεμίγνυ instead of C. de Boor’s παρμίγνυς see P. A. Papabasileios, ’Aθηνα 1896, 74), EL 14512–132 Priscus, EL 1226–73 Cf. Thompson 1948, 10–11.”
In: The World of the Huns; University of California Press, 1973, 377.
Bóna István: "Edekón, a szkírek királya (440-es évek–469), a Turciling ... nemzetségből"
Érdekes, nem türkök voltak véletlenül azok a turcilingek? Micsoda merész feltételezés... Harmattáék a türk rovásírást is például a mongóliai hiung-nu rovásemlékekből vezették le újabban, tápot adva azoknak a korábbi feltevéseknek, melyek szerint a türkök eredetileg a hunok egyik törzsét vagy alávetett segédetnikumát alkották.
Látom, ismeretek dolgában nem állsz a helyzet magaslatán.
Megsúgom neked, hogy példának okáért Omeljan Pritsak a 'követni' jelentésű török edär- igéből vezeti le Odoaker édesapjának a nevét, és 'kísérő'-ként, 'csatlós'-ként értelmezi azt (The Hunnic Language of the Attila Clan; in: Harvard Ukrainian Studies vol. VI., Nr. 4., 1982. dec., 456–57.).
Pritsak inkább szlavofil volt, semmint magyarkodó vagy hunmániás – még mielőtt belekötnél.
"A kelta-latin eredetű Styria városnévnek és a szkír népnévnek az égegyadta világon semmi köze sincs egymáshoz."
Ha te mondod... De ki a fene állította itt az ellenkezőjét?
Odoacer was probably the son of the Hunnic chieftain Edeco, a vassal of Attila. If his name itself is Germanic, Odoacer's mother was probably Germanic, but she is not mentioned by name or nationality in any sources.
Borzasztó nehéz lehet elhinni, illetve feltételezni, hogy a hunoknak mint keletről jött népnek nemcsak germán szövetséges alattvalóik lehettek. Ennek ellenére nézzük meg az "érvelést", pontosabban az a priori kinyilatkoztatást: ha Edekonnak mint valószínűsíthető atyának a neve germán (bár miért volna az?), akkor Odoaker anyja feltehetően ugyancsak germán volt (no de miért következne az utóbbi az előbbiből?). Írják ezt ráadásul annak ellenére, hogy beismerik: egy forrás sem nyilatkozik az anya nevéről és származásáról! Döbbenetes, hogy mit meg nem akarnak etetni a közönséges halandóval... Szóval, lehet, hogy neked a "konzerv-ismeretek" ízlenek, de én a magam részéről azért továbbra sem vagyok megnyugodva.
Szerinted?Hát Jézus is magyar volt!Vagy tán,az első ember is magyar volt.Mind ezt csak azért írom,mert már mindenki szkítákat,hunokat,suméreket lát. A germánsághoz pl.az alemannok,a svábok stb,tartoztak.Ha Odoaker hunságát,a gén vizsgálatok tudnák csak igazolni.Vagy ha más etnikumhoz tartozna.
Odoaker germán király(430 k.493),476-493 között uralkodott.Ő taszítja le a trónról Romulus Augustulust 476-ban.Fel vette az Itália királya címet,489-től sikertelenül harcolt I Nagy Theoderik Keleti gót király ellen,aki meg gyílkoltatta.A cseh Ottokár név a germán Odoakerből ered.
Többször felhívtuk már a figyelmet korábban a parthus topikban és másutt is az Odoaker és a cseh Otakár, Ottokár uralkodói személynevek feltűnő egybecsengésére. Legutóbb újabb adalékokkal szolgáltunk a parthus topikban a témához (6440. hsz.):
Tacitus Germania c. művéhez fűzött kommentárjaiban1 Robert Gordon Latham a turcilingeket türköknek gondolja, a velük legalább politikailag egységben élő szkírekről pedig megállapítja, hogy elnevezésük nemcsak a mai bajor határnál fekvő tiroli Scharnitz nevében őrződött meg, hanem feltehetően Stíria, Stájerország nevében is. Azonkívül rámutat, hogy Werner von Schiern bajor gróf neve, melyet akkoriban még /szkírn/-nek ejthettek, Viterbói Gottfriednál a 955. év során „comes de Stiria” alakban jön elő. S ami talán a legérdekesebb, megtudhatjuk tőle, hogy az Ottachar (Odoaker) nevet gyakran viselték a kora középkori stájer grófok!
„There were Sciri as far east as Bavaria; since a Bavarian legend mentions Eticho and Welf in connection with the Scherezêne Wald = nemus Scirorum = the present Scharnitz (a Slavonic name) on the Iser ... The name can be connected with Steyer-mark = Styria = the March of the Styri (= Sciri). Not only is the change from sc- to st- (and vice versâ) common (especially in Slavonic names, of which it is, perhaps, primâ facie evidence), but a Bavarian count called Wernher von Schiern in one place, is called Comes de Stiria in Bavaria, in Godfrey of Viterbo, ad an. 955. Add to this, that, amongst the names of the Counts of Steyermark Ottachar (Odoacer) is a common one … But the Sciri and Turcilingi were closely united – politically at least; and, as already stated, the Turc-ilingi have the root Turk, as part of their evidently derivative name.”
1The Germania of Tacitus, with ethnological dissertations and notes; Taylor–Walton–Maberly, London, 1851, XCVIII. o.
A szkír, szagartosz, *szabartosz, szabír, ugor, avar népnévről
Issachar = Assakar (Sagartoi - in Iran and Scythia), Sagaruce (Scythia), Sakauraka (Scythia), Scirri (Galatians), Skirri (Gothic group)
Minden jel arra vall – Jordanesnél is láttuk –, hogy már a 453-mal véget érő nagy hun vándorlással érkeztek szabírok (avarok), sőt hunogurok a Kárpát-medencébe, akik Atilla halála után részben visszahúzódtak a Fekete-tengerhez. Edekon és fia, a Bizáncban magister militum címet szerzett Hunwulf szkírjeiben így is talán szabírokat kell látnunk, akiknek uralmát Pannóniában és Illíriában az osztrák Herbert Mitscha-Märheim pl. bőségesen dokumentálja1. Ezek a szkírek voltak az egyetlen – nem mellékesen Kelet-Róma által is elismert – hatalmi tényező errefelé. 488 után – amikor a keleti-gót Theodorik elvágta az itáliai király Odoaker és fivére, Hunwulf között az összeköttetést – szadag, szarmata, szvéb (sváb), illetve herul alattvalóik társaságában az Enns, Isar és a Lech folyók mellékére vándoroltak. Hangsúlyozom, nem bizonyított, hogy a szkír népnév azonos lenne az ugorral, illetve a szabírral, de több oldalról valószínűsítik, hogy a Hunwulf által északnyugatra vezetett népesség alkotta a későbbi bajuwar-bajor etnikum magvát.
Az ugor, ogur, avar, szabír stb. népneveket ráadásul lehetetlen elválasztani a bolgárok nevétől. Ez azért fontos, mert – ahogy Mitscha-Märheim is megjegyzi – az onogurokat, a bolgárokat sorozatosan a hunok leszármazottainak tekintik az egykorú kútfők. A hunogurok vagy protobolgárok már a IV–V. században a hun szövetség tagjai voltak, és a későbbi Baján-féle avarok közt is nagy onogur-bolgár kontingensekről tudósítanak a leírások. A pannóniai bolgárok és a magyarság kialakulása c. tanulmányában2 Simonyi Dezső több onogur betelepedési hullámot különít el hazánk területén. A 475 körüli betelepülés talán éppen Hunwulf kezdeményezésére történt. Ezt követte az 568-as, Baján vezette bevándorlás, ami nagyszámú bolgárt sodort magával, sőt rajtuk kívül tízezer kutrigur-bolgár Dalmáciában is letelepült. Nem sokkal később, 597-ben újabb hunogur vagy várkony hullám érkezett: a tarniákoké, a kotzagereké és a zebendereké. Az utóbbiakban Götz szabírokat lát, de az avar népnév toldalékolása – magához a bolgárhoz hasonlóan – a kotzagereknél is nyilvánvaló. Végül, bár ezt Simonyi nem ismeri el, a régészeti leletek alapján 670 táján egy újabb onogur nép igen nagy tömegű betelepedése regisztrálható a Kárpátok koszorúin belül, ezek lennének a László Gyula révén ismertté vált griffes-indások.
Odoakernek nemcsak a fivére (Bóna szerint az öccse), de a fia, Oklan Telan is rejtélyes történelmi szereplő. Fehér Mátyás Jenő szerint az ő nevének a második fele egyszerűen csak fiút jelent: az oszmánok és más, türk nyelvet beszélő népek, valamint a mongolok ma is fiút értenek az oglán alatt. Itt érdemes megjegyezni, hogy Odoaker fivére, Hunwulf egyúttal a turcilingek királya is volt. Fehér egy Tulna alakban előforduló altáji nevet említ, Sebestyén László pedig Odoaker fiának tulajdonítja Tulne, a későbbi Tulln város alapítását (vö. Tolna).
1Die Herkunft der Baiern; in: Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, LXXX, 1–2, Horn–Wien, 1950; Dunkler Jahrhunderte goldene Spuren– Die Völkerwanderungszeit in Österreich; Wollzeilen, Wien, 1963
2 Csavdar Dobrev, Juhász Péter, Petar Mijatev szerk.: Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok köréből – A bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára; Akadémiai, Bp., 1981
Valószínű, hogy a var-khun utódállamok királyai még sokáig igényt tartottak meg-megújuló jelleggel Tullnra és környékére, illetve általában a X. század végén a bajuwaroknak átengedett nyugati var-khun földekre a mai Ausztria területén. 1252-ben például IV. László hadai prédálták a város körzetét, a másik oldalról pedig az ősi varkhonita birtokokra a nagyra törő cseh II. Otakár (vö. Odoaker!) tartott igényt. Ők ketten többször meg is mérkőztek egymással, végül 1278-ban László (Vladiszlav) hun könnyűíjászai fellazították a cseh sereg sorait, nehézpáncélos lovagjai pedig az északnyugati szomszéd armadáját eltiporták.
A vetélkedés azután tört ki, hogy 1246-ban II. (Harcias) Frigyest IV. Béla katonái megölték, s vele kihalt a korábbi nyugati var-khun területeket uraló Babenberg-ház. Megjegyzendő, IV. László nem akarta ténylegesen megkaparintani ezeket az egykori országrészeket, csupán el szerette volna kerülni, hogy rátegye azokra a kezét a római császári címre pályázó Ottokár. Ezt a törekvését siker koronázta. Más kérdés, hogy a hun nemzetiséget támogató, kun ágyasokkal háló, hun eredettörténetet feljegyeztető uralkodónk a Morvamezőn, Dürnkrutnál aratott győzelmével megnyitotta az addig jelentéktelen Habsburg-ház előtt a felemelkedés útját, és ezzel hosszú távon a saját nemzetének ártott. A jövőbe ennyire senki nem lát…
Wikipedia:
Odoaker az Attila szolgálatában állt Edekonnak és egy törzsbéli szkír nőnek a fia. Edekon származása vitatott, egyesek szerint a rugiaiak törzsének tagja volt. A Welfek családfája szerint bátyja, Welf (Hunwulf) 488 körül a szkírek, rugiaiak és türingek fejedelme volt. Odoaker Attila hun fejedelem udvarában nőtt fel. Fiatal korában a hagyomány szerint találkozott Szent Severinusszal, aki nagy jövőt jósolt neki.
Robert L. Reynolds (University of Wisconsin)–Robert S. Lopez (Yale University):
„Thelan resembles the name borne by the khagan of the eastern Turks, Tulan, who reigned from 587 to 600 A.D. Oklan resembles closely the Turkish-Tatar word oghlan…”
A XCVI. oldalon Latham, némi terminológiai botlás keretében, még csak annyit jegyzett meg: „The Huns, a Turk population, are already beginning to appear in Europe. Can these Turci-lingi be Turks?” (Terminológiai botláson azt értjük, hogy a történeti időrend alapján a türkök voltak hun nép, nem pedig fordítva. Gnoszeológiai – és azon belül is szigorúan nyelvészeti – értelemben lehetne csak megfordítani az állítást, ha tekintettel akarnánk lenni arra, hogy a türk nyelv megismerése a hunnal szemben valóban elsőbbséget élvez.)
Nincsen semmi meglepő abban, ha türkök érkeztek Európába Malamir hunjaival, hisz láttuk, hogy a törökök Hiung-nu Birodalom egyik törzsét képezték. Ugyanez lehetett a helyzet a IV. század első felében meghódított avarsággal: igen valószínű, hogy ezeknek is jelentősebb csoportjait hozták magukkal a hunok az öreg kontinensre a század vége felé.
Az idősebb Plinius (IV, 27) bizonyos hirrikről is megemlékezik a szkírek szomszédságában az I. századból, akiket ugyanúgy a Visztula mellé, szarmata környezetbe helyez el: „Nec minor opinione Eningia. Quidam haec habitari ad Vistulam a Sarmatis, Venedis, Sciris, Hirris, tradunt”. Ezekről a hirrikről Latham úgy véli, népnevük inkább csak a szkírnek lehet egy nyelvjárási formája, mert a forrásokban hapax legomenonként szerepelnek1. Mások, így Alexander M. Rackus viszont azonosnak tekintik őket a herulokkal2. A magunk részéről úgy gondoljuk, hurrikkal állunk szemben, akik Médiából vándorolhattak erre a vidékre3. Bár az sem elvetendő gondolat, hogy a hirrik a nagy hettita népmozgalommal telepedtek valamikor erre a földre, s így talán a Kr. e. VI–V. századtól kezdve itt éltek4. Ami biztosnak látszik, hogy Malamir hunjai – a „királyi szkíták”-hoz hasonlóan – ezeket a hurritákat is meghódították.
1 I. m. 97.
2Guthones – Kinsmen of the Lithuanian People; Draugas, Chicago, 1929, 4. fej.
3 Diodórosz II, 90 in: Lorenz Rhodoman szerk.: Diodori Siculi Bibliothecae Historicae libri; tom. I., Amszterdam, 1746, 155–156.
4 Mészáros Gyula: Kelet-Európa néptörténete II – Chattiak és skythák; Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Josephinae, Sectio Geographico-Historica, tom. V., fasc. 1., M. Kir. Ferenc József Tud.egy. Barátainak Egyesülete
Most láttam egy filmet... a címe "Az utolsó légió". A római birodalom utolsó napjairól szól. Romolus Augustulus, Odoaker minden szerepel benne. De viszont Odoakert vizigótnak ábrázolják (gondolom összetévesztik Alarik vizigót gót királyal). Ebben az esetben a dátum sem stimmel, és Romolus Augustulus sem.
Úgy tudtam, bár nem biztos hogy Odoaker más leiratban Odovakár, a hun Edekon fia volt. Edekon pedig Attila hun nagykirály belső embere később testőrparancsnoka volt. Vele esett meg az eset, hogy ugyan árulja már el Attilát. Úgy lett belőlle szkir, hogy Attila a szkir fejedelem halála után mivel a szkirek vazallusi viszonyban áltak a hunokkal, és hatalom akkor és most beleszól bizonyos dolgokba, Edekont tette meg szkir fejedelemnek. Tetszik tetszik hanem meghalsz alapon. De Edekon hun volt. Kvázi hűbérbe kapta szkir törzset. A pannoniai hun uralom összeomlása után a hatalmi vákumban Edekon megmaradt szkir fejedelemnek. Neki volt a fia Odoaker. Hogy ki volt az anyja azt nem tudni. Lehet hogy szkir lehet hogy hun. Ebben az esetben lehet hogy félvér de az is lehet hogy tiszta vérű hun. A hunok kivonulása után a kisebb törzsekbek nem volt más lehetőség mint, az erősebbhez tartozni jelen esetben ez még a római birodalom volt. A szkirek esetében. Római zsoldos szolgálatra adták a fejüket, és Odoaker fiatalon római zsoldba szegődött. Bátor volt, haladt a ranglétrán. Akkoriban a rómaiak már minden nemzetból törzsből fogadtak zsoldosokat. A legnagyobb hatalom pedig az ütőképes sereg volt. Odoakert elismerték a csapatok vezetői mint maguk felett valót. Mármint a pusztai népekből toborzott csapatok, hisz vér a vérükből. Megdöntötte csel árulás útján apja barátjának Orestesnek a hatalmát, kinek fia Romolus Augustulus volt az utolsó római császár. Kikiáltatta magát a Nationes királyának. Vagyis a különböző nemzetek zsodos katonáinak a királyáva. Földet osztott a nagybirtokosok elkobzott földjeiből a katonáinak, igy szilárdítva meg a hatalmát. Aztán jött Nagy Theodoric, a gót.
Tacitus Germania c. művéhez fűzött kommentárjaiban1 Robert Gordon Latham a turcilingeket türköknek gondolja, a velük legalább politikailag egységben élő szkírekről pedig megállapítja, hogy elnevezésük nemcsak a mai bajor határnál fekvő tiroli Scharnitz nevében őrződött meg, hanem feltehetően Stíria, Stájerország nevében is. Azonkívül rámutat, hogy Werner von Schiern bajor gróf neve, melyet akkoriban még /szkírn/-nek ejthettek, Viterbói Gottfriednál a 955. év során „comes de Stiria” alakban jön elő. S ami talán a legérdekesebb, megtudhatjuk tőle, hogy az Ottachar (Odoaker) nevet gyakran viselték a kora középkori stájer grófok!
Robert L. Reynolds–Robert S. Lopez