Jobban szeretek közelíteni a valósághoz, még akkor is ha ez valakinek nem tetszik.
A (jelenlegi) kvantum-mechanikában nekem se tetszik minden. pl. azt még elhiszem, hogy a jövőt az befolyásolja, hogy megnézek-e valamit (mert ez energia cserével jár), de azt már nem hogy amíg nem, addig "köztes" állapotban lehetne valami állapota.
A kísérletező személy tudása nem azonos a valósággal. Tehát az Ő bizonytalansága, nem a valóság bizonytalansága. :O)
Érdekes volt, amikor felhoztam a kvantum-mechanikát jabberwacky nek, akkor az volt az egyik kérdése, hogy most akkor el akarom venni az emberek hitét a szabad akaratukban?
Az veszi el a szabad akaratot, aki elgondolkozik valamin?
Az eredeti hírben írják: "A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól."
Kapcsolódóan rá lehet keresni googleba az utóbbi években elért eredményeket a teleportációs kisérletekben. Persze tudom, azt is biztos zöldségesek végezték...
A topik egy elméletről szól ami szerint a valóság esetleg bizonyos elrendeződött hullámok összessége, melynek hatására mi egy 3D-s világot érzékelünk. (lásd: mi a hologram?)
Ehhez nagyon hasonló világot írt le a belinkelt honlapon Norbi.
pint "úr" ezt zöldségnek minősítette, olyan alapos tanulmányozás után, hogy azt se érti miért abben a topikban lett említve.
Bátor ember. Sokszor volt hogy kitaláltam valamit, rákerestem, és már régen kitalálta más is. Sőt, szinte mindig így volt. Látom a jövőt? Biztos hogy nem.
Ha a körülmények azonosak, akkor nagyjából hasonló dolgok történnek. Vagy ugyanaz a gondolat jut a másik embernek is az eszébe. De nem a világ hologram, hanem az, ahogy az agyunk a világról alkotott képet tárolja és előhívja.
Ha az ember az idegimpulzusok meghatározott/ismerős mintázatát követve, azt tudatosítva analógiás jelenségeket regisztrál/tételez akkor mikortól lehet holografikus képről beszélni, és nem puszta paralellizmusról/szinkronicitásról/hasonlóságról?
Ha jól tudom, azt bizonyították be Aspecték, hogy a két részecske közötti hatás (már amennyiben hatásról van szó, ez már interpretáció kérdése) azonnali, nem korlátozza a fénysebesség.
Amit Bohmmel kapcsolatban említettek, az nem elmélet, hanem a QM egyik interpretációja. Az interpretációk valahol a fizika és a filozófia közötti határvonalon vannak: azt próbálják megmagyarázni, hogy mit is jelent a QM-ben az indeterminizmus, a hullámfüggvény összeomlása, a megfigyelés - viszont kísérleti úton nem különböztethetők meg egymástól, mindegyik interpretáció ugyanazokat a jelenségeket magyarázza, tehát ugyanazt jósolja, már amennyire egyáltalán jósol valamit.
A Bohm-fele interpretáciot én se ismerem, de ha érdekel, a Stanford oldalán megtalálod.
Kétségkívül nem, nincs is mit érteni rajta, mint azt már valaki korábban írta. Az a cikk nem igazán gondolatmenet, csak egy rakás összedobált divatszó és konyhafilozófus-banalitás, és az se tett jót neki, hogy átesett egy nem túl színvonalas fordításon, ami során úgy a fele eltűnt.
Azért az egy elektron dolognak utánanézhetnél, mielőtt további ostobaságokba bonyolódsz... szerinted milyen számításokkal lehetne akár csak elvileg is megmutatni vagy valószínűsíteni, hogy amit mi több különálló elektronnak látunk, az valójában egyetlen, a téridőben ide-oda bolyongó részecskének a jelenbeli metszete? (Azt már nem is kérdezem, hogy miért nincs ugyanannyi pozitron, mint elektron...)
