Vúszter az Worchester-szósz, egy üveg egy életre elég :-) A balzsamecet pedig fekete, illatos és nagyon olasz találmány :-)
Csirke: mellehúsát fokhagymásan-bazsalikomosan-borsosan pácolom, sütőben vajon vagy olivaolajon megpirítom, majd vékony csíkokra vágva rá kell helyezni a salátára (ez már fantázia kérdése). Ha az ember bátrabb, akkor joghuros-garam maszalás-fokhagymás pácban érleli egy kicsit, lecsöpögteti, és ugyanúgy megsüti (ekkor indiai-arab ízek kerülnek a salátába).
Vagy szar volt a ruccola. Szerintem igencsak erős íze van (kell legyen).
Én tonhalat főleg pástétomnak csinálom:
Tonhal lecsorgatva (3 konzerv), olvasztott vaj (csomag ötöde), mustár (3 nagy evőkanál Globus :-), vúszter (pár csepp), balzsamecet (tk), 1 ek citromlé, 1 ek sürített paradicsom, 1 nagy csemegeuborka darálva, 10-15 szem olajbogyó darálva, bors, oregánó, petrezselyem, bazsalikom.
Ezt botmixerrel pépesre alázzuk, piritósra, zöldségekkel, majdnem saláta.
De van egy görög recept (másik): vörös kaviárt (1 kis üveg), olivolajat (2 dl), kenyérbelet (egy fél kilós kenyér belét megvizezzük és kinyomkodjuk), 10 dkg fetát, sót és fél citrom levét botmixerrel addig baszkuráljuk, míg rózsaszín izé lesz belőle (összáll). Ezt a görögök tarama-salátának hívják.
1. Kalamata: vörösborecetben eltett, félig érett bogyók, hosszúkásak. Jellegzetesen görög, tescoban, célirányú boltokban lehet kapni. Ez nem magozott, de én imádom.
2. Ha nincs ilyen, akkor török, zöld, nagyon húsos bogyót keresek.
3. Ha ilyen sincs, akkor magozott spanyolt. Ez nagyon rossz, szerintem, apró, íztelen, savanyú, viszont van magozva is, géppel lazán megvagdosom.
Mustár: ha van, dijoni őrölt, de lehet felerészben őrölt, felerészben egészmagos. Az olaj az mindig oliva (kivéve, ha szója, vagy valami speckó dolog), a napraforgó sztem nem jó salátára. Ecetben pedig balzsamecet az én barátom.
A salátákban szvsz az öntet az, ami meghatározó, beszéljünk erről is. Illetve a tonhalas/halas/csirkés őrjöngésekről, azok nagyon izgalmasak bírnak lenni.
Rukola (ruccola) az olaszok és más meditterán országok kedvenc nyers zöldsége, olyan, mint a pitypanglevél, kissé savanykás-füstös (!), elég markáns íze van. Én imádom. Itt van egy kép róla, hátsó sor.
A salátákat szokták fárasztani néha, ha azt szeretnék, hogy az ízek összeérjenek, de a saláta ne legyen fonnyadt/öreg. Fárasztani nyomkodással vagy párolással lehet, szerintem a spárgát vajban kell párolni. Egy kis oragano sem tesz rosszat neki (oreganós vajban...)
Nagyszeru a feta es a szalonna kevereke. . .de ketlabon jaro infarktus! Foleg ha a zsirjat is raontod. . .igaz, nagyon zamatos infarktus :))
Szeretem a fetat is (szalonna nelkul) meg a roquefort-ot is salatan (meg salata nelkul is).
Nyari kedvencem a friss paradicsom (ami a kertben erik es nem a polcon).
Szeretem keverni friss mozarellaval, bazsalikom levellel (csak piciket megvagva) lila hagymaval (hajszalvekonyan szeletelve) es klamata oliva bogyoval. Csak egy leheletnyi torottbors a tetejere.
Sokfele keppen lehet kesziteni oket - mindenkinek megvan a sajat jol bevalt receptje.
Etvagygerjesztonek. Ez a recept egy nem recept, ez olyan mindent bele.
Szeretem a sotet zold leveles salatat, jo alap. Minel tobb ele szint bele: itt a paradicsom, az uborka es a mozarella sajt volt othon.
Ontet, sokszor hasznaok keszen vett ontetet, de ha nincs itthon a legegyszerubb a citromle, olaj, so, bors.
Ha lehet akkor teszek valami hus felet is a salatara - itt egy kis garnela rak. Nagyon szeretem a grillezet csirkemellet is. Jol fel lehet hasznalni a maradek sult husokat.
