Nemrég egy kedves ismerősöm, aki tulajdonképpen a legtöbbet tette azért, hogy elinduljak, mondta nekem, hogy az áldás végigkísér az úton. Hozzám nem áll éppenséggel túl közel a transzcendencia, de én is éreztem, hogy valami csoda folytán mindig volt megoldás, amikor tévútra vetődtem volna - néha egészen váratlan.
Nekem már az első napom borzasztóan indult. Miutén egy olyan albergue-ben kaptam szállást, ahol kizárólag spanyolok voltak (tehát angol társalgásra nem sok esély volt), az indulás reggelén mintha dézsából öntötték volna az égiek. Esőkabát-poncho föl-le, attól függően, hogy az viharos eső vagy a szauna zavart éppen jobban, el-eltűnő útjelzések, sáros, csúszós lejtők... Minek akartam én ezt?, gondoltam, aztán szépen lassan elkezdtek ölembe potyogni a kisebb-nagyobb pozitív élmények. És utána minden sínen volt. Csak azt sajnáltam, hogy állandósult útitársaimat az út végén végérvényesen elvesztettem egy kommunikációs baki miatt, s talán sose látom őket többé, de a kedves ismerősömnek erre is megvan az elmélete.
A felkészüléssel kapcsolatban pedig csak az olvtársat tudom megerősíteni: sok túra, lehetőleg egyedül is kipróbálva, futás, kondi. Nekem a Primitivo nem volt fizikailag nagyon megerőltető, pedig az hegyes-völgyes rendesen, általában kellemesen fáradt voltam nap végén,
Nagyon köszönöm a biztatást, és a linket is, tetszett az olvasmány :)) .. hogy mitől is félek?? Van egy csomó dolog.. elsősorban a kudarctól, hogy célbaérés előtt feladom.. víz- és vérhólyagoktól, hogy bedagadnak a lábaim, olyannyira, hogy nem fogok tudni tovább menni.. mi lesz, ha nem találok szállást, ..az ágyi poloskáktól, de legesleginkább a kudarctól, mint már említettem... fizikailag még nem készülök sehogy, sőt eddig semmi mozgásom nem volt, tényleg a napi minimális, ülő életmódot folytatok.
Akarod megcsinálni, ez a fontos! Erre érdemes koncentrálni.
Szerintem pont jó lenne, egyedül elindulnod - hogy megtudd, sokkal többre vagy képes, mint amit most gondolsz magadról egyrészt, másrészt pedig aki úton van, azt mindenki segíti. Ezt úgy hidd el, ahogy mondom!
Nézd csak, ezt küldték nekem a Facén, szerintem neked lehet, hogy jobban szükséged lehet rá:
Akárkinek igaza van. Mielőtt elindulsz, tréningezned kellene itthon.
Ha megengeded elmondok pár szót, csak a saját tapasztalatomból, aztán vagy magadévá teszed, vagy elengeded.
Amikor én kezdtem el hosszú távot túrázni, akkor az első 10km volt megterhelő, aztán az első 15, aztán beállt a rend napi 30-35kmre.
Ehhez az kellett, hogy minden hétvégén egy napot mentem. Nem tudom, hol laksz. Hogy a környéketeken van-e erdő, hegy, természetvédelmi terület, vagy hogy sokat kellene-e utazni ahhoz, hogy találj egyet.
Én ha mondhatok valamit, akkor a helyedben úgy készülnék, hogy vagy
Először 10km-re érdemes menni és ha már nem fáj, akkor emelni a tétet.
Én a helyedben mindenképpen vennék magamnak vagy túrabotot vagy nordic walking botot. Én nordic botot használok, mert azt rá lehet csattolni a kézfejre, nem kell egyfolytában kapaszkodni bele.
A túrabot, nordic bot azért jó ezen a távon, mert ha bot nélkül mész, akkor a teljes súly a lábadon keresztül hat le a földre, ez nagyon meg tudja erőltetni a láb, a térd, a csípő és hát ízületeket, izmokat, ráadásul a kezedben felgyűlik a víz, ezért pár óra után egy bot nélküli túrázó simán tapasztalja azt, hogy nem tudja behajlítani az ujjait.
Ha bottal mész, akkor a botra tudsz támaszkodni, kb mintha négy lábad lenne, jobban eloszlik a súly, jobban támaszkodsz, pihenni is jobban tudsz ha megállsz, mert csak rádőlsz a botra.
Azonkívül a nordic bottal gyorsabb tempót tudsz menni úgy, hogy nem érzed a terhelést.
El kellene menjél egy nordic edzőhöz egy-két órát, hogy megtanuld a használatát, vagy nézzél videót a youtube-on.
Mondok egy történetet.
Nekem pár évig volt egy komolyabb túratársam. A komoly alatt értsd azt, hogy komoly túrázó volt, majdhogynem szakmabeli, sőt ma már elmondható, hogy az. Soha nem túrázott bottal. Aztán valamikor 2009 2010-ben amikor nagy hó volt télen és én a K100-ra készültem, elkísért egy bejárásra. A Pilistető nevű hegyen (700m) én a bottal vígan haladtam a bokáig érő hóban, ő pedig a hegy oldalában rosszul lett. Akkor odaadtam neki a botokat. Onnantól kezdve úgymond bottal üthettem a nyomát. A túra után meg is vette a maga botjait és azóta nem ereszti őket. :D
Erről ő így ír:
"Hosszú-hosszú éveken keresztül kissé előítéletes voltam a GPS-hez hasonlóan a túrabotokkal és a túrabotokat használókkal szemben is; úgy gondoltam, nekem nincs szükségem a botokra, azok nélkül is tudok még járni! Egészen addig ki is tartottam eme álláspontom mellett, míg egy téli, havas túra nagyjából huszadik kilométernél, a Pilis-szerpentinen való kapaszkodás közben, a megerőltetéstől begörcsölt a lábam! Ekkor az egyik túratársam felajánlotta a saját botjait (na jó, inkább elkunyeráltam tőle), és amikor néhány lépés után rájöttem a ritmusukra, már vissza sem akartam adni azokat! Ott, a szerpentinen lettem egy életre a híve a túrabotoknak!"
A másik, hogy jóval tempósabban lehet vele haladni, mert nagyobb lendületet ad.
Én ilyen távra bot nélkül nem indulnék el. Ha jól láttam a Dekátlanban már kb 4000HUF tájékán is szokott lenni nordic bot.
Tudod mit? Én nem aprózom el, ide teszem az oldalát, ugyanis nagyon hasznos dolgokat olvashatsz a felszerelést illetően. Igaz ő a Kéktúra doyenje, de ami igaz a Kéktúrára, az igaz a Camino-ra is. (Camino 790km, Kéktúra 1160km)
Ne félj az elejétől,inkább kicsit készülj rá.1-2 hazai hegyi túra és nem lesz vele gondod.És ha ezt egyedül csinálod,akkor még a magánytól sem kell félned(bár az Úton annyi emberrel fogsz találkozni,hogy még eleged is lesz belőlük:)).Különben te szállásokon fogsz aludni?És mondasz pár dolgot,hogy mitől félsz?Fizikailag hogy készülsz?
Itt az életkorok szerinti felosztása a Caminonak:):
Picit félek a hegyi szakasztól, nem vagyok hozzászokva a túrázáshoz.. de ezt még nem hallottam, hogy az életet szimbolizálja. Lehet tényleg SJPDP-ból kéne indulnom..
Mindenképp elindulnék egyedül is, de valahogy úgy érzem, legalább az elején jól jönne egy társ, ha később el is szakadnánk. Sok mindentől félek, de ennek ellenére bele fogok vágni idén nyáron.. :D furcsa érzés, de úgy érzem hív az Út.. eddig csak érdekesnek tartottam, meg így mondogattam, hogy na majd egyszer.. most meg azt érzem muszáj végigjárnom.
Ezt örömmel hallom.Hozzám ugye helyileg nagyon közel van és ezért olyan,mint ha a házi hegyem lenne.Kamaszkoromtól kezdve rendszeresen jártam a lankáit gyalog és bicajjal is és sok szép élmény fűz hozzá.:)
Illetve még egy - ha netán mégsem jelentkezne senki- akkor is indulj el egyedül. Nem leszel egyedül hidd el és a legjobb sztorik mindig ilyenkor érik az embert.
Kőszeg és az Írottkő a szívem csücske. Idén nyáron ott nyaraltam három napot. Egy éjszakát gondoltam megaludni a Szent Vid kápolna feletti gerincen, de két éjszaka lett belőle. Baromira nehéz volt onnan hazajönni. Eleve lejönni arról a hegyről volt nehéz. Imádom azt a helyet.
A 358-es hozzászólásban linkeltem egy fórumot,oda is írnék a helyedben.:)
Különben miért csak Pamplonából indulnál?Könnyebb megközelítés miatt?Engem pont az eleje vonz a legjobban.Egyszer olvastam,hogy a Camino az életet is szimbolizálja és az eleje(a hegyi szakasz) a születés.
Velem is csak egyszer fordult elő,fenn Kőszegen,a hegyen.Az is bicajos volt(egy darab a 7-8-ból),aki nehezményezte,hogy szóltam neki a szűk ösvényen való megfelelő sebességről.:)
Végül is miért kéne kioktatni azt,aki kérdezni mer?Ez szerintem csak azoknak az ismérve,akikben túlteng a felsőbbrendűségi tudat.:)
Útitársat keresek a francia útra, 2o18 júliusában indulnék Pamplonából és el szeretnék jutni egészen az óceánig.
2o éves lány vagyok, beszélek angolul, szlovákul és egy picit németül. Örülnék, ha találnék valakit, ha érdekel írjatok a kis.mala.viki@gmail.com e-mailre. Köszi.
Nincsenek előfeltevéseim az emberekkel kapcsolatban.
A túrázásaim alatt egyszer volt csak az, hogy valaki kötelekedni akart. Fancsalban a kocsmában, de mivel nem szoktam felvenni a kesztyűt, hamar leállt.
Lekopogom, nekem ilyen téren nem volt negatív tapasztalatom. Munkával kapcsolatban, netes fórumon már igen, túrázóként, utazóként sosem.
Emberekkel foglalkozom, napont a látom azt a bozótot, amiben hol virág nő, hol gaz, de mindig mindennek meg van az alapos oka.
Ami a Camino-soknál szembeötlő volt, hogy nem kioktatás jött, hanem segítség. Ez nagy különbség és ezért vagyok nekik nagyon hálás.
Talán le kellene rajzolnod azt a helyet, amit láttál... sosem lehet tudni, mikor jön szembe veled.
Hát én most egyébként teljesen meg vagyok hatódva! Bejelentkeztem a Facén egy Camino csoportba és olyan hihetetlenül segítőkészek, hogy már zavarba jövök, annyit kapok tanácsot, infót, mindent.
Gárdonyi jutott eszembe, szerintem be is fogom nekik írni, csak nem akarom beteríteni a posztjaimmal az oldalt, úgyhogy várok egy kicsit ezzel:
"
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
- Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet."
Azok, akikkel szembe találkozol emberileg zavarnak, vagy ők jönnek zavarba attól, hogy épp zuhany alatt kapnak rajta? :D
A film tutira tetszeni fog!Már többször láttam és szerintem nagyon megfogta a hangulatot.:)
Nagyvázsonynál én is aludtam már kétszer is a kolostorromnál.Érdekes ez a téma,de akinek kicsit érzékenyebb a radarja,az belebizsereg az ilyen helyekbe.Nekem még azok tetszenek,amikor egy tök ismeretlen helyen vagy,de mégis ismered.Volt régebben egy visszatérő álmom,amikor éjjel mentem egy kastély környékén és bementem egy temetőbe.A temetői sétám közben kitört a vihar és ezután nem sokkal mindig felébredtem.Sajnos ezt a helyet még nem találtam meg,pedig szerintem magyar település volt.
A zuhanyzás nekem sem okoz gondot,ellentétben azokkal,akikkel találkozok útközben...:)
A filmet még nem láttam, meg fogom nézni! Köszönöm!
A kolostor jó ötlet--- bár... nem tudom, leírjam-e, de mivel Shirley mama előkerült, leírom. Sok minden van égen és Földön, amiről nem tudunk...
Nagyvázsonyban a kolostorromnál vertem sátrat, a falakon kívül, de pont a tövében. Éjszaka nagyon fura álmom volt. Egy nagyon kemény, markáns, barnára cserzett bőrű férfi hajolt fölém és azt kérdezte: Te vagy az B...? És itt mondott egy nekem ismeretlen nevet. Másnap reggel olvastam csak el a kolostorhoz kitett tájékoztatót. Kinizsi feleségét Beningnának hívták.
Tornanádaskán a kastélyban szálltam meg egyszer. A toronyszobában. Nagyon jól berendezett szállás és olcsó és szép a kilátás. Ugyanakkor nagyon fura ott a hangulat. Az elektromos berendezések nagyon furán viselkedtek éjjel. A tv hol bekapcsolt, hogy kikapcsolt. Nem is aludtam jól.
Jó pár évvel később valami hazai turisztikai műsorban láttam, hogy a tornanádaskai kastélynak komoly kísértetjárásos legendája van, meg el is van átkozva.... a toronyszoba.
Én azóta kissé hajlok egyetérteni azzal a bibliai intéssel, miszerint "Ne menj a romok közé aludni!"
:D
A zuhanyzásra van módszerem, nem kell ahhoz szállásra mennem. Egy liter palackos vízből le tudok fürdeni tetőtől talpig. A vadkempinghez is bármikor be tudok rendezni egy budhoárht :D A Zúrinő a pokolban is úrinő.
Hogy a horkolásról ne is beszéljünk.:)Én tutira a nyugis egyedüllétet választanám.Bár azért ha hangulatosabb kolostort találnék,akkor ott már csak a hangulat miatt is megaludnék.Meg állítólag olyan is működik,hogy a szállásnál engedélyt kérsz a sátrazásra és akkor még valami minimális összegért zuhanyozni is tudsz.
Van igazság abban,hogy nálunk van hagyománya a sátrazós vadkempingezésnek.De azért ez egy zarándoklat,aminek már csak a hangulata miatt is adja magát a sátrazás.
A Vándorút című filmet láttad?A kedvencem ebben a témában...:)
De mondjuk az is igaz, hogy azért kint másmilyenek az emberek. Ott sok esetben meg sem fordul a fejekben, hogy vadasozzanak. Sőt, hogy teljesen végigjárják. Olvastam olyanról is, aki az általa unalmasabbnak ítélt szakaszokat egyszerűen lebuszozta. Ez mondjuk nálunk is van az OKT-n, de mi azért vadasabbak vagyunk.
Nekem ezzel mindig az a bajom,hogy okés,de hogy ellenőrzik?Életszerűtlen,hogy mondjuk rád esteledik,de nem táborozhatsz le,hanem menned kell tovább,míg szállásra nem akadsz.Keresgélek én is,hogy mi a helyzet...
On the Camino Frances, pilgrims walk through four autonomous regions, each with its own rules. Here is a summary of each:
Navarra -- Restricted in regional law, potentially outlawed in municipal law. Regional law, found here (pdf), allows free camping, with certain important restrictions. No camping is allowed within 500 meters of the Camino de Santiago, for instance. Also camping is restricted near streams and riverbeds. Note, though, that this is regional law. The laws may very well be more strict at the local municipal (city/town/village) level. So, in addition to following regional law, make certain to contact local authorities.
La Rioja -- Outlawed by regional law. In this tiny region free camping on public land is prohibited (Article 87, Civil Code of La Rioja). No need to contact local authorities here.
Castilla y Leon -- Not addressed in regional law; outlawed in at least one diputacion and potentially outlawed in others. Pilgrims walking through this large autonomous region should recognize that they're also walking through the three smaller sub-regions ("diputaciones") of Burgos, Palencia and Leon. While there is no law outlawing wild camping in the autonomica of Castilla y Leon, each diputacion has authority to set its own rules. I recently contacted the Tourism Department of Palencia and was told "wild camping is not legal on public property in Palencia." This should also be assumed in the diputaciones of Burgos and Leon, but if there's any doubt, make certain to contact the local Office of Tourism.
Galicia -- Probably outlawed by regional law. Wild camping was outlawed throughout Galicia in the 1997 Tourism Act (Autonoma de Galicia, Ley 1997, Seccion 9.2.5.2). There is some discussion as to whether this was overruled by adoption of the 2008 Galician Tourism Act which does not specifically mention free camping. Most likely the result is that it is up to supervision by the individual diputaciones (Lugo and A Coruna) in Galicia, so again, make certain to contact the local Office of Tourism.
Sometimes it's unclear whether a particular parcel of property is public or private land. To be fully legal a prospective camper must ask who the owner is and then ask permission in advance of camping. People who've camped without asking permission have often found Spaniards to be warm and welcoming, but the hospitality wears quite thin when it is abused my multiple people over many years. If you see a nice camping spot on farmland and are "sure" no one will notice or care, you are presuming that the farmer has not lost patience with wild campers and out of frustration will this time call the police and have you evicted. If the farmer is angry enough he/she could press charges and you may find yourself with a criminal case resulting in a fine or even jail -- not a great end to a delightful camino!
Pilgrims are people who respect local laws and customs and consider ourselves beneficiaries of the hospitality of our local hosts. A true pilgrim doesn't force herself on the locals, but instead gets permission first, respects any conditions imposed by the owner (e.g. "no campfire" or "just one night" etc), offers reimbursement in the case of private property, and then leaves the campsite in the morning without a trace of her presence.
De, drága. A legolcsóbb, amit eddig láttam az 10 napra 220EUR volt. Házhoz hozzák, ott adom le, ahol akarom, van benne toolkit is.
Na most ha viszem, akkor meg ott van a szállítási ktg.
A vonat árát még nem tudtam kiókumulálni, a repjegy ugye változó, már láttam 40ért oda-visszát májusra Barcelonába, onnan még fel kell jutni Pamplonába meg Compostellából vissza...
Busszal nem hiszem, hogy lehet bringát szállítani
Telekocsit egyet láttam, az pont Saint Jean Pied de Port-ba ment, de csak odaútra volt 38000...
Szóval ebben a történetben a kijutás a gáz.
Kocsival is néztem, Budapest Pamplona 300 valahány EUR-ra jött ki a kocsimra.
Akkor ugyanúgy van,mint ahogy a bicajboltokba érkeznek a bicajok.De ott a kormányt nem szedik ki,hanem csak fellazítják és elfordítják 90 fokot.
Egy 2 személyes gagyi sátram van és egyben teszem be,csak nem állítva,hanem fektetve.Belül meg befektetem a sarokba és rápakolom a hátizsákot,cipőt stb.
Milyen meghitt hangulatú a sátrad belseje!Nagyon tetszik.:)
Lehet,hogy egyszerűbb a bérlés,de az nem kerül egy kisebb vagyonba?
