Az északi és a déli ugorok elválása, az milyen szomorú esemény lehetett Kr.e. 1.000 körül, nem, Berni?
Szem nem maradt szárazon. :-)
Bár a nyest.hun meg éppen azt olvastam, hogy az előmagyarok és az elő-obi-ugorok még a Szargatka-kultúra korában is élénk (kulturális és kereskedelmi?) kapcsolatokat tarthattak fent.
Csak amikor az ősmagyarok átköltöztek az Urál túloldalára úgy Kr. u. 550 körül, akkor kezdtek meglazulni ezek a kapcsolatok.
Az előugorok, azaz pre-proto-ugorok nem, ők valahonnan az Aral-tó és az észak-kazak sztyeppék felől érkezhettek az Urálhoz ezen teória szerint.
Egy másik szerint meg a Volga alsó folyása mentéről...
Elképesztően régen volt, ki tudja melyik az igaz...
Majd az archeogenetika talán kideríti, legalább részben.
Főleg, hogy azt mondják, hogy az N Y-hg végső soron valahol ÉK-Kínában, Mandzsúriában alakult ki, onnan terjeszkedtek lassan nyugat felé, egészen a Baltikumig, ill. Fennoskandináviáig.
Szóval akkor az ősfinnek és őspermiek az ukrajnai refugiumból érkeztek volna, ahonnan az ősfinnek a Baltikumba és Finnországba vándoroltak föl, míg az őspermiek és ősmarik a Volga-Káma vidékre.
Pusztay János szerint nem volt egységes uráli alapnyelv. Volt helyette Észak-eurázsiai nyelvi övezet (=ÉNYÖV), amely 4 tömbből állt. E tömbök folyamatosan változtak: a paleoszibériaiak kiválásával a másik három tömb létrehozott egy új nyelvi egységet, ez volt az uráli alapnyelv. Az uráli alapnyelven belül újabb nyelvi változások mentek végbe, egyes nyelvek közeledtek egymáshoz, míg mások inkább távolodtak.
...
Alapnyelv és lingua franca
Pusztay János első tanulmányában az alapnyelv fogalmát próbálta meg újradefiniálni. Az korábban is világos volt a kutatók számára, hogy egyetlen rekonstruált alapnyelv sem volt egységes. Pusztay János azonban az alapnyelvre a lingua franca terminológia alkalmazását javasolta, hangsúlyozva, hogy az alapnyelv különböző korábbi nyelvek közeledéséből jött létre. Véleménye szerint a nyelvi közeledés és nyelvi elválás többször egymás után is megtörténhetett, tehát elvben egy alapnyelv felbomlása után az adott alapnyelvből kiváló nyelvek más nyelvekkel szövetségre lépve új alapnyelvet, alapnyelveket hozhattak létre
...
A történeti nyelvészetben alkalmazott hagyományos családfamodellt bírálva arra mutatott rá, hogy egyes nyelvi jelenségek csak az uráli nyelvcsalád egymástól távol álló alcsoportjaiban jellemzőek (pl. alanyi és tárgyas igeragozás, duális). Ezek nem eredhetnek a hagyományos értelemben vett, lényegében egységes alapnyelvből. Elmélete szerint az észak-eurázsiai nyelvi övezetben láncszerűen elhelyezkedő, egymással kapcsolatban állt alapnyelvek létezésével kell számolnunk. Az őshaza-lánc a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig tartott. Ezt az elméleti konstrukciót véleménye szerint a régészeti leletek is bizonyítják
...
Az alapnyelv ősi elemei
2011-ben publikált könyvében (Gyökereink) Pusztay János összefoglalta az alapnyelvről és az őshazáról kidolgozott koncepcióját.
...
Ennyi bevezető után a Mi és hogyan történhetett című fejezet áttekinti azokat a nyelvi jelenségeket, nyelvi kategóriákat (szófajok, számjelölés, esetrendszer, igei kategóriák stb.), amelyek már az uráli alapnyelvet is jellemezték. A vizsgálat célja csoportok elkülönítése az uráli alapnyelven belül. Az elemzés során Pusztay János prekoncepciók kényszeres alkalmazását olvassa a történeti nyelvészek fejére. Bizonyos nyelvi jelenségeket a történeti nyelvészek azért neveznek alapnyelvi eredetűnek, mivel az uráli alapnyelv egykori létezése bizonyított. Holott éppen ezeknek a jelenségeknek (is) kellene bizonyítaniuk, hogy egykor létezett az uráli alapnyelv. Innen továbblépve a szerző csak azokat a nyelvi jelenségeket fogadja el alapnyelvi eredetűnek, amelyek az uráli nyelvek minden alcsoportjából kimutathatók.
...
Alapnyelv és őshaza
A nyelvi áttekintés után következik a történeti modell. A Dixon által 1997-ben publikált „megszakított egyensúly” elméletére hivatkozva Pusztay János az uráli nyelvek fejlődését nyelvi tömbösödések és szétválások folyamataként ábrázolja. Ez a modell alkalmazható a Pusztay János által már korábban feltételezett folyamatra. Az Észak-eurázsiai nyelvi övezetet négy tömb alkotta: 1) balti finnek, 2) permiek, marik, 3) ugorok, mordvinok, szamojédok, 4) további paleoszibériaiak. E négy tömbből az első kettő alkotta a tulajdonképpeni finnugor nyelveket, míg a harmadik és a negyedik a paleoszibériai nyelveket. A negyedik tömb (további paleoszibériaiak) kiválásával a másik három tömb létrehozott egy új nyelvi egységet, ez volt az uráli alapnyelv. Ezen a tömbön belül további nyelvi és kulturális átrendeződések mentek végbe, például a mordvin közeledett a balti finn nyelvekhez. Az alapnyelvet megelőző korábbi nyelvi tömbök egyedi vonásai a mai napig megfigyelhetők az uráli nyelvekben. (2011. 101−111.)
Pusztay János elképzelése sokkal inkább megfeleltethető azoknak a történeti folyamatoknak, amelyeket a régészeti kultúrák kialakulása, felbomlása, egymásra hatása mögött sejthetünk. Mint arra korábban utaltunk, régészeti szempontból már László Gyula is elfogadhatatlannak tartotta azt az elképzelést, hogy egy viszonylag kis területen élt alapnyelvi népesség szétterjedése, majd eközben a nyelvi egység felbomlása eredményezte azt az állapotot, amit ma látunk, vagyis azt, hogy az uráli nyelvek és népek Eurázsia erdőövezetében egymástól nagy távolságra találhatók.
Uráli alapnyelv az ÉNYÖV három tömbjéből
Ugyanakkor az ÉNYÖV ilyen felosztása esetében a nyelvészeti „fólia” egyáltalán nem fedi a régészetit: a mordvinoknak nem látjuk az Urálon túli tájakkal fenntartott kapcsolatait. Látjuk viszont az őspermi népességnek – azon belül is a komi-zürjének és a komi permjákok elődeinek az Ob torkolatvidéke és a középső folyása felé mutató kapcsolatait. A tulajdonképpeni finnugorok elkülönítése balti finn és permi–mari csoportra régészetileg teljesen elfogadható.
Pusztay János utal arra véleményre (Kalevi Wiiktől idézi, de akár Makkay Jánosra is hivatkozhatott volna), hogy az utolsó jégkorszak után az ősfinnugorok az ukrajnai menedékből (refugiumból) vándoroltak észak felé. Makkay János két vándorlási útvonalat feltételez, amelyek megfeleltethetők lennének az ősbalti-finn és az őspermi/ősmari nyelvű népesség vándorlásának (lásd a Makkay János nézeteit tárgyaló íráshoz csatolt térkép 2. és 3. irányát).
Az ÉNYÖV ugor/mordvin/szamojéd csoportja pedig az Aral-tó mellékéről érkezhetett. V. Ny. Csernyecov annak idején úgy vélte, hogy az egész uráli ősnépesség onnan érkezett. Ha ez nem is fogadható el, de az Urál vidéki neolitnak az Aral-tó melléki kelteminari régészeti kultúrával kimutatott kapcsolatát később sem cáfolták.
Pusztay János őshaza- és alapnyelv-koncepciója feltétlenül érdemes a továbbgondolásra."
Ehhez kapcsolódik még, hogy a legújabb nyelvészeti, nyelvtörténeti munkák alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy az uráli nyelvcsalád hagyományos családfa-modellje a továbbiakban már nem tartható, teljesen elavultnak számít.
Lassan már csak tudománytörténeti érdekességként méltó az említésre.
Az újabb, komplexebb, a legmodernebb kutatási eredményeket is figyelembe vevő modellek ma már vagy fésűszerűek, vagy halmazokból állnak (a halmazoknak ugye lehet közös része is) vagy Pusztya János tömbösödési elméletéhez hasonlóak vagy pedig azt feltételezik, hogy a proto-uráli nyelvállapot különböző nyelvek konvergenciája révén eleve mint egy kvázi késő őskori lingua franca alakult ki.
A videó finn és észt kommentelői közül pl. többen megjegyezték, hogy a több ezer éves időtávlat ellenére még ma is közelinek érzik anyanyelvükhöz a proto-urálit, sok hasonló vagy akár szinte azonos szóalakkal.
Magyar nyelvűként azért nincs ilyen érzésünk, bár azért több proto-uráli szó mai magyar származéka felismerhető.
Mária Terézia 1767-ben az erdélyi főkormányszéket rendeletben kötelezte a burgonyatermesztés elkezdésére, hogy a gabonatermés elpusztulása esetén a lakosságnak legyen mivel táplálkoznia. Erdély már a század elejétől meg-megújuló gabonahiánnyal birkózott, de nemcsak a rossz termés miatt, hanem mert a pálinkát elsősorban gabonából főzték. Többszöri tiltó rendelet után, 1768–1769-ben egy újabb leirat a burgonyát ajánlotta gabona helyett szeszfőzésre. Foganatja alig lehetett, mert a törvényhatóságok sorra kérték a felsőbbséget, adjon haladékot, hiszen a hegyvidéken élő parasztok még nem termelik elegendő mennyiségben a burgonyát, gyümölcsük nem lévén, gabonából főzik legfontosabb jövedelmi forrásukat, a pálinkát.
"Mária Terézia 1767-ben az erdélyi főkormányszéket rendeletben kötelezte a burgonyatermesztés elkezdésére, hogy a gabonatermés elpusztulása esetén a lakosságnak legyen mivel táplálkoznia"
csak nem jött össze neki és az ellenállás miatt eszelte ki a trükköt.
Mária Terézia hozatta be, és igen pont népélelmezési célból. De a magyaroknak sehogy sem akaródzott a föld alatti részek fogyasztása, gusztustalannak tartották ami nem fehér embernek való.
A királyné erre Budán egy kertet lekeritetett és oda folytonos őrséget állitatott, kihirdettette, hogy halál fia az, ha valaki is az értékes növényekből lopni merészelne.
A magyaroknak mi sem kellett, csak azért, hogy megmutassák, az összes krumplit ellopták. Igy sikerült Mária Teréziának elterjesztenie a krumplit.
Ezekkel az ételekkel csak az a gond, hogy mind krumpliból készül. Márpedig a burgonya amerikai eredetű növény, aminek a termesztése csak II. József uralkodása alatt terjedt el, a kalapos király hozatta be Írországból, majd ingyen osztották ki a parasztok között, hogy az éhínséget mérsékeljék.
tudod mennyit őriztünk meg a nyelvükből? 0 ennyit."
- A nyelcserével kapcsolatban megállapították, hogy mely szókészleti elemek cserélődnek le legelőször. A számnevek. Amik pedig a legutoljára cserélődnek le, vagy meg is maradhatnak, azok a házon belül maradó szavak, pl. az ételnevek, lásd matutka, lapcsánka; prósza; tócsni; macok stb. Ez mind ugyanannak az ételnek a neve, vélhetően más-más nyelvi eredettel. Ha kihalt nyelveket kutatsz, kezdheted az ilyen tájnyelvi szavakkal.
