"Az általam ismert első és az utolsó cikk, amelyik a mérés módszerét is leközölte, nem csak a végeredményt: Válas György nyugdíjas kutató fizikus honlapjáról:
(Mint a cikkből egyértelműen kiderül, igenis a gravitáció, és nem a fény sebessége lett megmérve!) "
Asszem nem azt mérték/modták ki, hogy nincs éter.
3 lehetséges magyarázatot vázoltak a NEGATIV eredmény kapcsán:
1. nincs éter (Einstein ezt választotta :),
2. nem elég pontos a műszer,
3. ( ööö... segítség nem jut az... de tuti 3mat irtak )
Ez olyan jelentosegu mint a Michelson-fele kiserlet, amikor kimertek, hogy az eter nem letezik, csak az a meres megelozte az elmeletet.
(Einstein adott magyarazatot, majd az elmeletet tovabbvive irta le az altalanos relativitas elmeletet). A mostani meres ezt igazolja.
Nem tudom :) De mostanában nagyon szokás igen sokfelé osztani a Nobel-díjakat, úgyhogy én a hármas megosztást tartom a legvalószínűbbnek, nagyjából 2015 környékén :)
Egyébként korábban is volt már mérés a gravitáció sebességére, őszintén szólva nem tudom, hogy az miért nem volt elég perdöntő. Silan mesélt erről régebben, egy másik topicban. A lényeg olyan kettőscsillagok megfigyelésén alapult, melyek egyik tagja pulzár. Ezeknek valami miatt nagyon pontosan mérhető a periódusideje, és így ennek változása is. Az egymás körül keringő csillagkettősök gravitációs sugárzást bocsátanak ki, amivel energiát veszítenek, így közelednek egymáshoz, amitől periódusidejük (nagyon-nagyon) lassan csökken (a Jupiternek például a Nap körüli keringéséből adódó gravitációs sugárzása csak párszáz watt). Ez a lassulás függ a gravitáció terjedési sebességétől. Az eredmény akkor is fénysebességre adódott.
Lehetséges, hogy az, akkor, csak egyetlen spekuláció volt, most viszont már két, teljesen különböző mérési módszerrel is ugyanazt az eredményt kapták, és így vált a mérés igazán perdöntővé.
Amikor a XX. század elején a tudomány akkori állása szerint még korántsem volt egyértelmű, hogy az anyag atomokból, molekulákból állt, már többtízféle, lényegesen különböző módszer is született az avogadro-állandó meghatározására, mire nagyjából mindenki elfogadta, hogy 1 grammólsúlynyi anyagban tényleg 6.022e+23 részecske van. Korábban is használták a mól, vegyérték, stb. fogalmakat, de azt nem látták bizonyítottnak, hogy e mögött tényleges fizikai tartalom is rejlik.
A gravitáció sebességével is hasonló lehet a helyzet.
Vajon ki fog Nobel díjat kapni érte? Akik megmérték vagy a tudós, aki kidolgozta a mérési módszert? Vagy 3-an megosztva kapják? Vagy nem elég nagy horderejű a dolog ehhez? :-)))
(Mint a cikkből egyértelműen kiderül, igenis a gravitáció, és nem a fény sebessége lett megmérve!)
---
Az elfogadott fizikai elméletekbõl az következik, hogy a gravitációs hatás fénysebességgel terjed. A fizika ilyen alapvetõ problémájában azonban nem elégedhetünk meg az elméleti megfontolásokkal, a két sebesség azonosságát méréssel kell bizonyítanunk. A gravitációs hatás terjedési sebességét viszont átkozottul nehéz megmérni.
A probléma megoldására az elsõ lépés 1999-ben történt, amikor egy az Egyesült Államokban dolgozó orosz elméleti fizikus levezette az általános relativitáselméletbõl, hogy hogyan módosítja az elektromágneses hullámok terjedését egy mozgó test gravitációs tere. Számításait specializálta is arra az esetre, ha a Jupiter eltakar egy kvazárt. Úgy találta, hogy ebben az esetben a gravitációs hatás terjedési sebességétõl függ, hogy miként módosul a kvazár képe a mikrohullámok tartományában. Ha a gravitációs hatás végtelen gyorsan terjedne, akkor a Jupitertõl eltakart kvazár képe körré válna. Ha a gravitációs hatás terjedési sebessége véges, akkor a körbõl ellipszis lesz, amelynek a megnyúlása a terjedési sebesség nagyságától függ, tehát módot ad ennek a terjedési sebességnek a mérésére.
A vizsgálathoz azért kellett a rádióhullámok tartományát választani, mert a VLBI technika segítségével a rádiócsillagászok olyan finom felbontást és olyan nagy helymeghatározási pontosságot képesek elérni, amilyenrõl az optikai csillagászok még csak nem is álmodhatnak. A VLBI (Very Large Base Inreferometry), azaz nagyon nagy bázisú interferometria két vagy több egymástól nagyon nagy (rendszerint kontinensnyi) távolságban lévõ rádióteleszkóp együttmûködésén alapszok, de a legnagyobb ilyen rendszer egyik teleszkópja mûholdon van. Az egymással nagyon pontos órajellel összehangolt teleszkópok egyazon objektumról nyert észlelési adatait számítógép illeszti össze, ennek során meghatározható, hogy egymáshoz képest mekkora késéssel vették ugyanazt a jelet. Ezzel akkora felbontást és helymeghatározási pontosságot lehet elérni, mint egy akkora óriásteleszkóppal lehetne, amely az együttmûködõ teleszkópokat és a köztük levõ területet teljesen lefedné. A fényerõ, persze, csak akkora, mint amekkorát a tényleges teleszkópok által lefedett terület megenged, de az erõsebb rádióforrások esetén nem a fényerõ okozza a gondot, hanem az elérhetõ felbontás.
A Jupiter mintegy évtizedenként egyszer fedi el valamelyik ismert kvazárt. A számítások elvégzése utáni elsõ ilyen alkalom 2002. szeptember 8-án jött el, amikor az óriásbolygó a JO842 jelû kvazárt fedte el. A kapott kép ellipszis lett. Ennek a megnyúltságából meghatározva, a gravitációs hatás terjedési sebessége ±20% pontossággal megegyezik a fénysebességgel. A két sebesség azonosságát tehát csak közelítõ pontossággal lehetett meghatározni, de ahhoz éppen elegendõ a mérés pontossága, hogy a gravitációs hatás végtelen terjedési sebességét szinte teljes bizonyossággal kizárja.
Ha igy lenne ,a gravitacio 'visszafele' menne ,es ezt is 'kikalkulaltak' volna a kiserletbol.
En errol 2-3 eve olvastam,sot tudok vadabb elmeleteket is./tagulo atomok amik osszetorlodnak, vagy a pontbol kiindulo polar-inerciarendszerek amikben a keringo objektum valojaban all ,etc..../
Ámberek.
Van egy érdekes teória, ami idevág, énszerintem. Ez pedig a vákumenergiával hozza kapcsolatba a gravitációt. Ha Einsteinnek igaza volt, és az elektromágnesességgel akarta mindenképpen összebékíteni a gravitációt, akkor ebben az elméletben lehet valami. Azt mondja: a vákume. valahogy "leárnyékolódik", a tömegek közti térben kisebb lesz a sugárnyomás -> gravitáció.
Nomeg az univerzum tágulását, ezt az "antigravitációs" hatást is lehet a vákume-nak tulajdonítani, mitöbb, ez elfogadott.
Néhány alapvető fontosságú kísérleti eredmény, pl. szimmetriasértések, csak jóval később váltak ismertté. Így alig valószínű, hogy áttörést érhetett volna el ezen a területen néhány plusz évvel. Persze ki tudja, az altrel is szinte a semmiből jött.
Einstein az utolso eveiben epp az elektro-magnesesseget es a gravitacios erot akarta egyesiteni .Lehet ha kicsit tobb ideje maradt volna, akkor ezt is reg tudtuk volna...../lehet, hogy a ketto ugyan az?????? :)/
Megmérték a gravitáció sebességét. Kellett hozzá a Jupiter nevű bolygó, egy kvazár, egymástól több ezer kilométerre levő rádiótávcsövek, egy kidolgozott mérési-számítási módszer és nem utolsósorban két kutató.
Az eredmény nem maradt el: sikerült megmérni a gravitáció terjedési sebességét, ami eddig még senkinek sem sikerült. Newton úgy gondolta, hogy a gravitációnak nincs szüksége időre, Einstein viszont azt feltételezte, hogy a fény sebességével terjed. Két amerikai kutató kihasználta azt a tízévente adódó lehetőséget, hogy a Jupiter, amelynek a tömegét és pályáját pontosan ismerjük, átvonul egy távoli kvazár előtt.
A Föld különböző pontjain levő rádiótávcsövek összekapcsolásával pedig olyan nagy felbontást sikerült elérni, amely megfelel a Hold-átmérő ötmilliárdod részének. Így nagyon pontosan be tudták mérni, hogy a Jupiter tömege mennyire görbítette el a kvazárról érkező jeleket. Az eredmények Einsteint igazolták: a gravitációs hatás a fény sebességével terjed. (mno/transindex)
