Keresés

Gorkával nekem a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom elhinni, hogy a kettő millió magyar jobb oldali gondolkodású / érzelmű hazai polgár között ne akadna olyan akit a képviseletüket vállaló FIDESZ egy magyar belügy vizsgálatához felkérhetne.

Egy párt ennyire nem minősítheti le saját választóit, szimpatizánsait.

Ha kettő millió hazai jobboldaliból 1 999 990 meghal, az más. akkor - szükség megoldásként - oda nyúlunk ahol a segítség.

de még élnek................

Azaz csak tolná, de nagyon be van az ragadva a (bél)sárba...

Üdv, WACO

írja : .."..A kémregényeket pedig hagyják nyugati szerzőkre. Ott ehhez is jobban értenek. ...."

transport :
Lehet, hogy a kémregényekhez - IS - jobban értenek.
Meg sok máshoz is.
Talán mindenhez.

Az Ön és társainak felbukkanása egy "függetlenségét" éppen visszanyert kicsi államban csak akkor elfogadható, ha a kicsi államban addig csupa három eélemis élte életét.

Nem azt kifogásolta egyetlen külügyes sem, hogy Ön és társai ne kapjanak lehetőséget, hanem azt, hogy ne élvezzenek előnyt azért mert iskoláikat nem a Marczibányi téren végezték.

Amennyinen Ön és társai be álltak volna a sorba, azok közé ( akár jobboldali szimpatizáns) ifjú külügyérek közé, akik otthon végeztek, akkor Önöket nem érte volna szó.

A megkerülős cseleik nem tetszettek a külügyet profin szolgálóknak.
Azoknak akik nem nőgyógyászok ma és kazánkovácsok holnap, közben négy év külügyi szolgálattal, hanem a külügyet szakmaként fogják fel.
Az nem tetszett, hogy az osztogatók, félelmükben és hálákodva osztogatták a külügyi rangokat címeket, hozzá nem értőknek.

Tudja az, hogy Ön és társai külföldön szerezték végzettségüket : NEM érdem.
Állapot.
A külügy NEM szorult rá, az önök segítségére, de minden felkészültet szívesen lát.

más

A Gorka ügyben Önnek igen igen hiányos nyugati ismeretei vannak.
Jelenleg egy nyugati országban élek, több éve.

El sem tudom képzelni, hogy az itteni miniszterelnök múltját vizsgáló parlamenti vizsgáló bizottság olyan embert kérne fel szakértőnek aki a Magyar Hadsereg , Felderítő csoportfőnökség speciális alakulatának, különlehgesen kiképzett tagja.

Tudja, Ön és társai ezt otthon természetesnek tartják.
Itt a parlamentbe sem engednék be az illetőt (csak mint túristát) nemhogy az ellenzék onnan kérne segítséget.

Igaz, egy jól működő parlamentáris demokráciában az ellenzék nem más, idegen államok hírszerző szerveinek rezidensein keresztül akarjai elérni céljait, hanem saját, felkészült, nyugodt, politikusai útján.

transport !

Kedves indexnick1 !

Tőlem akkor is ilyen megszólítást fogsz kapni ha az indulat vezeti újjaidat és nem az értelem.
A bunkózás = jogod.
A bunkózás = Magyar jogod.
A bunkózás = magyar ÁLLAMMpolgári jogod.
A bunkózás = POLGÁRI jogod.

juve-analis mar megint felrebeszelsz a toled elvarhato modon. :-)

A szerzo jol fogalmazta meg a jelenlegi helyzet analissagat. Csak korbe kell nezni, hogy mi folyik Magyarorszagon a politikai eletben. Az, hogy te ezt nem igy talalod csak teged jellemez.

Gyomorforgató ennek a faszinak a stílusa, és csak remélni merem, hogy már nem a Külügyminisztériumban passzírozza a bélsárt, köznapi nevén a szart, és nem ott végez análkutatásokat, vagyis nem ott kukkolja mások seggit. Felháborító, hogy miközben nagát a demokrácia emlőin nevelkedett, tucatnyi nyelvet beszélő, szakmailag felkészült embernek és demokratának állítja be, pont a demokrácia egyik legfontosabb intézményét, a parlamentet támadja és teszi nevetségessé, seggben , szarban turkáló heccbizottságnak beállítva a parlamenti vizsgáló bizottságokat. Én a magam részéről ilyen mentalitással rendelkező, "tehetségüket", munkaerejüket itthon eladni kívánó hazatelepülő magyarokból nem kérek. Adják csak el magukat befogadó hazájukban tízszeres bérért, engem ilyen demokrácia-gyalázó ne képviseljen se itthon, se külföldön.
Írása persze nem meglepő, hisz már régóta tudjuk: holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A topic tartalmához kapcsolódóan azért CIA-ügynökünk hasznosan tette, hogy bemásolta a cikket: "Gorka ráadásul ostoba megnyilatkozásaival maga teszi kétségessé szakértői alkalmasságát." Igen, erről van szó. És a c típusú átvizsgálás után már arról is, hogy biztonsági kockázatot jelent a személye.
Márton hasonlata meg -terhes, vagy kissé terhes - úgy baromság, ahogy van. A gyanú és a bizonyítottság ugyanis a jogban értelmezhető fogalmak. pocskondi indexnick is gondolom csak kémgyanús volt mindaddig, míg tetten nem érték a postaládaürítésén.

Gorka kurva nagy megállapításokat tett:
Úgy tett mintha az, hogy "érettségi után azonnal felvették az egyetemre" és "érettségi után 1 évig dolgozott"
között ellentmondás van. Ha ismerte volna a rendszert, akkor tudná, hogy nagyon sok ilyen van/volt Magyarországon. Pl. Orbán Viktor sem közvetlenül érettségi után járt egyetemre, pedig egyből felvették. Ráadásul ez jelentéktelen kihagyás. Neki, mint brit állapolgárnak tudnia kell, hogy egy angol önéletrajz, még ennél is nagyobb léptekben ismertet egy életutat. Azokban nincs olyan nagy kihagyás.

Vagy ott van a tartalékosság kérdése. Minden fegyveres szolgálatból tartalékos szolgálatba helyeznek, ha nem öregedik ki, hal meg stb.
Pl Orbán Viktort is anno tartalékos állományba helyezte a Magyar Néphadsereg. Akkor most mi van? Viktor nemzetbiztonsági kockázat?
Tartalékos az a lefokozott, de ki nem öregedett tiszt is, akit az előző rendszer kirúgott.
Ez kurvára nem jelent semmit. Persze, ha valaki ismeri a legalapvetőbb folyamatokat, akkor hivatkozhat rá. Bárki, aki pl. sorkatona volt ez elmúlt rendszerben ezeket ismeri, ami nagy szakértőnk nem. Ő inkább erre alapoz kurva nagy sejtéseket. Ilyen alapon az MN összes tartalékosa (érts. leszerelt sorkatona, rendőr stb.) nemzetbiztonsági kockázat. stb stb.

Egyébként az előző hozzászólásomig nem is vitattam Gorka hozzértését. Lehet, hogy kurva nagy IRA szakértő, de az érvelése nagyon gyenge, inkább érzelmi, alapokon áll.

Majd akkor nevezz bunkónak, ha az MI5 és az MI6, a saját volt ügynökeinek az irataiba betekintést enged egy magyar (lehet kettős is) állampolgárnak.
Mi a fennéért nem talált az MDF/MPP egy magyar szakértőt? Ez az előzmények fényében nagyon is érdekes kérdés...

Márton László
Kémjáték magyar módra
Magyar Hírlap 2002.8.24.


A két heccbizottság felállításával a magyar politika minden eddigi teljesítményéhez képest alulmúlta magát. Tudálékos kifejezés talán, de jobbat nem ismerek: az anális korszaknál tartunk. Amikor a Fidesz fondorlatosan kikényszerítette a Medgyessy-bizottság felállítását, bizonyára úgy gondolta, a sárdobálásban felülmarad. Most már világos, hogy mindkét bizottság bélsárdagasztására ítéltetett. Csak a bolond nem látja, hogy ennek feltárása helyett éppen az ellenkezőjével foglalkoznak: minél inkább összemaszatolni a képet, felismerhetetlenné tenni a szerkezetet, eltüntetni a részleteket.
Ehhez képest talán jelentéktelen, ami ellen szót emelni kényszerülök. Az emigrációnak, pontosabban a hazatelepedett tagjainak berángatása ebbe a gyomorforgató kampányba.
A Gorka Sebestyénről és Kiszely Gáborról megjelent hírekre gondolok. Mindkettő a jobboldal megbízásából ügyködik, Gorka ráadásul ostoba megnyilatkozásaival maga teszi kétségessé szakértői alkalmasságát. De nem erről van szó. Egyrészt személyüket érte megengedhetetlen és indokolatlan támadás, másrészt nyilvánvaló, hogy bizonyos körök őket támadva a nyugati demokráciában élő, ott nevelkedett emigránsokat és utódaikat kívánják hírbe hozni. Hogy miért éppen én tiltakozom, hiszen akár politikai ellenfélnek is tekinthetném őket? Elsősorban azért, amit Voltaire-rel minden demokratának vallania kell: "Megvetem az Ön nézeteit, de hajlandó vagyok életemet adni azért, hogy kifejthesse őket."
Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, barátot és ellenséget, bel- és külföldit egyaránt. Ha a magyar születésű Kiszely Gáborról azt híresztelik, azért akadt fenn a nemzetbiztonsági rostán, mert német állampolgár, ha Gorka Sebestyénről azt nyomtatják ki - a Magyar Hírlapban is! - hogy kémgyanús, mert brit katona volt, ennek fele se tréfa, akkor a nemzetbiztonság, vagy a sajtó háza táján valami nincs rendben. Jogállamban kémgyanús ugyanis éppoly kevéssé lehet valaki, mint nőgyógyászati szempontból kissé terhes. Vagy kém, és akkor logikus és szükséges, hogy a törvény teljes szigorát érvényesítsék vele szemben, vagy nem az, és akkor a gyanúsítás nemcsak a jó hírhez és becsülethez való jogát sérti, de a jogállam kötelessége a gyanúsító ellen fellépni!
Mivel én sem a 6.20-assal érkeztem, természetesen tudom, hogy a "biztonsági kockázat" máshol is létezik. Ez viszont nem gyanúsítgatásokat jelent, és főleg nem ezek sajtóbeli megszellőztetését. Ilyen kockázatok mérlegelésére szolgál - elvben - az átvilágítás, amelynek egyik eleme a kérdőív. A kockázat mérlegelése sem egyszerűen arról szól, mennyi esélye van annak, hogy X. Y. kém, hanem arra keres választ milyen helyzetben, milyen eséllyel zsarolható a jelölt. Magyarán minden az egyéntől, a rá bízott feladattól és az adott helyzettől függ. Más elbírálás alá esik - mondjuk - a vezérkar főnöke, mint a gázgyár éjjeliőre, holott mindkettő átvilágítása jogosnak és szükségesnek bizonyulhat.
A gondolataimat átvilágító olvasó talán azon töpreng, miért éppen én dühöngök és miért éppen ezen. Bevallom, 1995-ben magam is hasonló helyzetbe kerültem. A Külügyminisztérium szolgálatába lépve átestem az átvilágításon, és tudomásom szerint tisztának találtattam. Mindez azonban nem tartotta vissza közvetlen feletteseimet, hogy először kettős állampolgárságom és Franciaországban töltött felnőtt életem ürügyén kétségbe vonják alkalmasságomat, majd röviden és egyszerűen "francia kém" híremet terjesszék. Ezt nemcsak a minisztérium felsőbb vezetésének voltak szívesek elismételni, de gondjuk volt arra is, hogy állomáshelyem, Algéria kormányköreiben és az ottani követségeken is elterjedjen. A magyar diplomácia szégyene, de Algéria becsülete, hogy ennek a gyalázatnak, amely ott könnyen a magam és családom életébe kerülhetett volna, nem adtak hitelt.

OLVASSÁTOK GONDOSAN ITT LENTEBB hmm és transport.
KI A BUNKÓ AKKOR?
MERT TI AZTÁN BIZTOS AZOK VAGYTOK!!

Nem hiszem, hogy ezeknek, a jelenleg is nagyköveti beosztást élvező alakoknak, csak a személyemmel lett volna bajuk. Feltehetően attól rémültek meg, hogy neves nyugati egyetemeken végzett, a liberális demokrácia normáin nevelkedett, náluk jóval nagyobb nyelv- és helyzetismerettel rendelkező betolakodó zavarja meg köreiket.
Kiszely Gábor és Gorka Sebestyén személyén túl most is hasonló mesterkedés folyik, bárki álljon is a háttérben. Az emigránsok vagy gyermekeik kiiktatása valóban nagy veszélytől menti meg Magyarországot. Attól, hogy a legjobb esetben is néhány tucat, a nyugati nyelveket anyanyelvként elsajátító, Argentínától Svédországig otthonosan mozgó, tudásukat, kapcsolataikat hazánk érdekében felhasználni hajlandó emberrel gazdagodjunk. Tegyük hozzá, hogy a bármilyen okból a hazatérést választó, munkaképes és felkészült emberek befogadó hazájukban a magyar jövedelmeknek minimum tízszeresét élvezhetik.
A kémregényeket pedig hagyják nyugati szerzőkre. Ott ehhez is jobban értenek.

Az angol hírszerzés tagjai méltóztassanak Őfelsége biztonsági kockázatáról nyilatkozni.

Népieschebben, kocsmaiabban :

Ameddig mi nem ugatunk bele Nagy Britania választott vezetőinek, biztonsági megítélésébe addig Nagybritania hírszerzője és méltóztasson befogni a pofáját a mi ügyeinkben.

A kölcsön magyar köszönje meg, hogy a Magyar Köztársaság, egyes felkészületlen vezetőinek jóvoltából - sajnos - kiemelkedő egzisztenciát biztosított neki, olyan honfitársaival szemben akik nem kaptak brit titkosszolgálati kiképzés.

Gorka Sebestyén

Augusztus 15-ével véget ért a Magyar Köztársaság miniszterelnökének titkosrendőri múltját feltárni hivatott parlamenti bizottság MSZP-től és SZDSZ-től kapott egy hónapos mandátuma. Bár igaz az, hogy Magyarország új demokráciájának tizenkét éve alatt nem sikerült erőteljes és befolyásos parlamenti bizottsági rendszert kialakítania, mégsem mondhatjuk, hogy minden ilyen szerv munkája időfecsérlés. Sőt tény, hogy rövid egy hónap során a kormány okozta kerékkötések és a sajtó jelentős részének negatív hatása ellenére eredménnyel járt a „D–209-es bizottság” működése. Annak ellenére, hogy – amint az mára világos – a bizottság szocialista tagjainak eredetileg sem állt szándékukban, hogy az ellenzékkel együttműködve felfedjék a valós tényeket Medgyessy Péternek a kommunista titkosrendőrségben töltött, rejtett múltjával kapcsolatban, a bizottság MDF-es elnökének és fideszes tagjainak sikerült hozzáférniük számos, az előző rendszerből eredő, feloldott dokumentumhoz. Ennek a munkának eredményeként, szakértőik segítségével képesek voltak összeállítani jelentésüket, amely egybeveti a kor hiteles dokumentumait a D–209-es szt-rendőrtiszt saját múltjával kapcsolatos egyéni beállításával. Parlamenti bizottságok írott termékeiből ritkán válik ugyan bestseller, ez esetben azonban mégis nagyon fontos az eredmény. Az alábbiak összegzik a rendelkezésre álló tények alapján megalkotott képet. Az egyes pontok sorrendje követi a bizottság létrehozását rögzítő parlamenti határozatban foglalt kérdéseket.

Kérdések és válaszok
1. Léteznek-e a nyilvánosságra került dokumentumok mellett további olyan dokumentumok, amelyek a miniszterelnök titkosszolgálati múltjára és tevékenységére vonatkoznak? Amennyiben léteznek, akkor azoknak mi a tartalma?
Megerősítést nyert, hogy valóban léteznek további dokumentumok. A minden szt-tisztre vonatkozó Levelező Aktából azonban anyagot nem kaptunk, a bizottság tehát nem tudja írásos bizonyítékkal alátámasztani Medgyessy Péternek azt az állítását, amely szerint esete kivételes volt, elhárítómunkája pedig kizárólag népgazdasági elemzésekre vonatkozott. A Medgyessy Péterrel kapcsolatos anyagot a bizottság augusztus 7-én a nyilvánosság elé tárta. Az így kezelt, vagyis publikus iratokból néhány részlet: szt-rendőrtiszti működésének első tizenhat hónapja folyamán Medgyessy Péter több jelentést adott le. (BM-jellemzés, 1979. július 17.) Medgyessy Péter rendszeresen részt vett a BM által szervezett állambiztonsági tanfolyamokon. A bizottság a megküldött dokumentumokon belül is talált ellentmondást. Medgyessy Péter 1978-ban saját kezűleg írt önéletrajza szerint az érettségi után egy évig dolgozott. Ezzel szemben a BM III/II. 1976. évi környezettanulmánya szerint: „érettségi után azonnal felvették a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemre”. Ezért a bizottságnak nyújtott iratok megbízhatósága megkérdőjelezhető.
Medgyessy Péter pénzügyminiszter-helyettesi kinevezésekor a BM – amint ez hasonló helyzetben szokás volt – felajánlotta az operatív kapcsolat és a fedett titkosrendőri beosztás megszüntetését. Ezzel szemben Medgyessy Péter szóban és írásban is jelezte: „továbbra is szívesen vállalja” a szolgálatot, amint bizonyítja egy BM III/II., 1982. október 21-én kelt javaslata.
2. Hogyan vált a miniszterelnök a III/II. 7. számú ügyosztály szigorúan titkos állományú tisztjévé? Mik voltak a kiválasztás és az alkalmasság kritériumai?
Medgyessy Péter a bizottság előtt beszámolt arról, hogy beszervezése kényszer és előzmények nélkül a BM felkérésére, valamint a pénzügyminiszter jóváhagyásával történt. Ugyanakkor korabeli nyílt állományú operatív tisztek kijelentették, hogy az ilyen jellegű beszervezés az illetőre vonatkozó aprólékos kapcsolatfelvételt és felmérést igényelt, mert egy meg nem felelő személy kiválasztása a BM-re nézve súlyos következményekkel és veszélyekkel járt volna. Ezért lényeges szempont volt a leendő szt-tisztek politikai megbízhatósága és elszántsága.
3. Mi volt a miniszterelnök pontos feladata a III/II. 7. ügyosztály szigorúan titkos állományú tisztjeként?
Meghallgatása folyamán Medgyessy Péter szt-titkosrendőri feladatairól érdemi információt a bizottságnak nem adott. 2002. június 19-én – egy nappal a kategorikus cáfolat után – bevallotta, hogy „elhárítótiszt” volt. A bizottság a mai napig nem kapott választ arra, kik vagy mely országok ellen folyt az elhárítás. Egy – a Magyar Hírlapban 2001-ben megjelent – interjúban ilyen vonatkozásban a szovjet KGB-t említette, a bizottság előtt ezt azonban nem volt hajlandó megismételni. Tekintettel arra, hogy a BM belső – akkoriban titkos – telefonkönyvének 1988. évi kiadásában még szerepel két állandó szovjet összekötő tiszt telefonszáma – az egyik az állambiztonságért felelős tiszt volt – Medgyessy Péter visszakozásának alapos oka volt. Egy volt titkosszolgálati vezető még hozzátette, hogy csak egy „őrült” fordult volna szembe a Magyarországon lévő KGB-vel.
A személyes elhárítást illetően az akkori operatív tisztek véleménye és parancsok alapján a 80-as évek elejéig az elhárítást még „totális” feladatként kezelték. Ily módon nemzetközi területen dolgozó bármely szt-tisztnek két feladata volt: nyugati (esetleg román) hírszerzők leleplezése, valamint a velük kapcsolatba lépni próbáló magyar személyek felfedése.
A népgazdasági elemzésekre vonatkozóan két alapvető gond merül fel. A megfelelő kapacitás hiányával küzdő BM nem tudott volna érdemben ilyeneket feldolgozni. Másodszor, amikor később esetleg ki is alakult a BM ilyen irányú igénye, a BM hivatalosan kérhetett volna a PM-től bármikor ilyesfajta jelentést. Ennek tükrében semmiképpen nem volt indokolt a PM munkatársát titkosrendőri minőségben kinevezni és további juttatásokkal ellátni.
4. Mettől meddig állt a miniszterelnök bármilyen kapcsolatban a titkosszolgálatokkal?
A bizottsághoz érkezett iratok szerint Medgyessy Péter szt-titkosrendőri kinevezéséhez 1978. március 10-én tett esküt, főhadnagyi rangban. Ezek után 1982. október 21-én a BM javaslatára alezredesi rendfokozatra javasolták. A rendfokozatokra vonatkozó írásos anyagot a bizottság nem kapott. Bő hónappal későbbi, egy november 24-i BM-javaslat az szt-tisztet december 31-i dátummal tartalékállományba helyezi. Az egykori belügyminiszter, Horváth Balázs – aki a rendszerváltozás után közvetlenül az szt-tisztek további sorsának rendezését kapta feladatul – szerint a tartalékállományba helyezés azt jelenti, hogy a BM bármikor operatív munkára kérhette fel újra az illetőt, addig, amíg az el nem érte a fegyveres szolgálatokra vonatkozó szabályzatban előírt nyugdíjkorhatárt. A bizottsághoz beérkezett dokumentumok hiányossága miatt nem kizárható, hogy tartalékállományba történt áthelyezését követően Medgyessy Péter nem kapott további operatív titkos megbízatást, de az sem, hogy kapcsolatban volt a titkosrendőrséggel szt-tiszti kinevezése előtt – például amikor a BM III/ II. E alosztály készített róla környezettanulmányt 1976. szeptember 28-án.
A bizottság munkája során azt sem tudta kizárni, hogy az ügy kirobbanását okozó, a Magyar Nemzetben megjelent első dokumentumot követő második irat valós, nem pedig hamisítvány. A dokumentum, amely szerint Medgyessy Péter III/III-as jellegű feladatot lát el, több OTP, PM és Állami Biztosító alkalmazott nevét tartalmazza. Villányi Miklós, akkori pénzügyminiszter meghallgatásakor a bizottság érdeklődött a szóban forgó személyekről, akikről azt állította, hogy valamennyien akkoriban ezeken a helyeken dolgozó, valós személyek. Ezek után, amennyiben a dokumentum nem valódi, úgy rendkívüli hamisítvánnyal állunk szemben.
5. A miniszterelnök milyen ügyekben, mely személyekre vonatkozóan, milyen tartalommal és kinek tett jelentéseket? Mi lett ezen jelentések további sorsa?
A Medgyessy Péter által írott jelentésekre vonatkozó kérdést a bizottság igen csekély mértékben képes volt megválaszolni. A meghallgatás során Medgyessy Péter először azt állította, hogy szt-tiszti működése folyamán egyetlen jelentést írt. Majd azt mondta, hogy évente egyszer került erre sor. Korabeli, nyílt állományú tisztek szerint azonban a többéves tevékenység folyamán minimum 25–30 jelentést kellett írnia Medgyessy Péternek. Minthogy a vele kapcsolatos Levelező Aktát sem a BM, sem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) nem találja, a bizottság arra a kérdésre, hogy kikről mit és kinek tett jelentést, nem tud választ adni. Több megkérdezett is állítja, hogy minimálisan havonta kellett jelentést írnia egy szt-tisztnek.
Tény viszont, hogy Medgyessy Péter szt-tiszt által írott jelentések nem lelhetők fel sem a Belügyminisztériumban, sem pedig az NBH-ban. Ugyanakkor nem bizonyítható ezen iratok megsemmisítése sem. Ebből következik, hogy további Medgyessy-iratok, köztük az általa készített jelentések is lappanghatnak valahol, illetve illetéktelen – idegen titkosszolgálatok, kormányok, netán az alvilág – kezekben vannak. Mivel felbukkanásuk, illetve felhasználásuk kiszámíthatatlan, s feltehetőleg súlyos következményekkel járhat az ország kormányozhatóságát és nemzetközi, jó hírnevét tekintve, ki kell jelenteni, hogy dr. Medgyessy Péter miniszterelnökként továbbra is első számú, különleges nemzetbiztonsági kockázatot jelent a Magyar Köztársaság számára.
6. A miniszterelnöknek volt-e kapcsolata, s ha igen, milyen, az akkori titkosszolgálat más főcsoportfőnökségeivel? Kiterjedt-e a miniszterelnök tevékenysége a III/I., III/III., valamint a III/IV. csoportfőnökségek munkájára, s ha igen, akkor milyen tartalommal?
Tekintettel a Medgyessy Péterrel kapcsolatos anyag hiányosságára, e kérdéssel a bizottság nem tud érdemben foglalkozni.
7. A miniszterelnök korábbi közjogi tisztségeihez fűződő nemzetbiztonsági átvilágítások során fény derült-e titkosszolgálati múltjára? Ha igen, úgy kiknek lehetett erről tudomása, és történt-e valamilyen intézkedés ennek alapján? Ha nem, úgy ezért kit terhel felelősség?
Medgyessy Péter korábbi nemzetbiztonsági ellenőrzései során nem derült fény titkosszolgálati múltjára. Ez esetben két különböző eljárás kapcsán: sem a független átvilágítóbírák vezette III/III-ra vonatkozó ellenőrzés, sem pedig a nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős miniszter vagy államtitkár által felügyelt C típusú nemzetbiztonsági vizsgálat során. Az előbbi folyamán a bírák érintettnek találták Medgyessy Pétert, minthogy pártállami beosztása következtében III/III-as jelentéseket kapott kézhez. Erre az érintettségre több volt minisztertársához hasonlóan Medgyessy Péter azt mondta, a jelentéseket nem olvasta el. A második pontot illetően, bár Medgyessy Péter kétszer volt a rendszerváltozás után kormánytag, C típusú átvilágításon kivételként soha nem esett át, mert Horn Gyula miniszterelnöktől utólagosan – tehát nem eredeti kabinettagként – kapott kinevezést. A C típusú átvilágítással kapcsolatos mulasztásért az akkori miniszterelnök felelős. A C kérdőívben kitöltött válaszok felsorolják a célszemély igazi, nem pedig fedő munkahelyeit, és külföldi titkosszolgálatokkal való kapcsolatait. Medgyessy Péternek fel kellett volna tüntetnie a Belügyminisztériumot, mint hajdani munkáltatóját és az összes külföldi titkosszolgálatot, amelyekkel együtt vagy amelyek ellen dolgozott.
8. Az ügy kirobbanását követően milyen intézkedéseket tett a kormány a következmények elhárítása, a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyének megóvása érdekében?
A jelenlegi kormány semminemű intézkedést nem hozott a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyének megóvása érdekében. Idézve Medgyessy Péter augusztus 1-jei bizottsági meghallgatásából: „Semmi speciális és specifikus intézkedésre nincsen szükség.”

Erkölcsi következtetések
A Medgyessy-ügy elsősorban morális kérdés. Morális kérdés, hogy Medgyessy Péter, a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke az elmúlt rendszerben, az elnyomó diktatúrában szigorúan titkos tiszt volt az államhatalom gépezetében. Morális kérdés, hogy megválasztása előtt erről nem tájékoztatta a Magyar Köztársaság elnökét. Morális kérdés, hogy a választópolgárok milliói nem tudhatták, hogy szavazatukkal egy volt titkosrendőrt segítenek a kormányfői székbe. Morális kérdés, hogy titkosszolgálati múltja ellenére elvállalta a miniszterelnök-jelöltséget. Morális kérdés, hogy a koalíciós párt csak a sajtóból értesült a miniszterelnök titkosszolgálati múltjáról. Morális kérdés, hogy a miniszterelnöki poszthoz való konok ragaszkodással Medgyessy Péter súlyosan veszélyezteti a nemzetbiztonsági szolgálatok működését, ezzel a Magyar Köztársaság biztonságát és nemzetközi tekintélyét. S nem utolsósorban morális kérdés, hogy a miniszterelnök, amennyiben igaz az IMF-csatlakozást elősegítő verziója, úgy Magyarország súlyos nemzetközi eladósodottságáért felelősség terheli.
Egy mondatban: nem az a baj, hogy Medgyessy Péter titkosszolgálati tiszt volt, hanem az, hogy ma a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Medgyessy Péter igazat mondott, amikor kijelentette, soha nem volt ügynök. Valóban nem volt. Több volt annál. Szigorúan titkos tiszt volt.
A szerző a „Medgyessy-bizottság” hivatalos szakértőjeként
működött. A NATO Védelmi Egyetem volt oktatója

transport:

A brit estet, én nem ismertem.
A Portugálnál erősen kritikusan kell olvasni a későbbi utód ..: féléven belül a fele halott.......kifejezését.

Valószínűleg párat ( 10-20) tényleg eltettek, betegség, baleset, stb.
Ami viszont 100%, hogy az fájt nekik, hogy elsőnek "hírtelen megbetegedettek" a szövetségeseknél voltak telepítve.

Bár ha belegondolok(unk) valószínűleg az bosszantja a legjobban az elhárítást.
A szemben állóra számít.
Ez a munkája, ezért fizetik.
A szövetségesre csak gyanakszik.

????????????

Akinek címezted a kérdést, az nem érti.
A rágalmazásról meg itt a sztori:
A gépemet meghekkelték. Egy trójait helyeztek el, ami minden netre való belépésemről értesítette a hekkelőt. A hekkelés után jelent meg a Liquidus nick (Tisztavíz, wazzeg! Egyébként mér teccik neked jobban a rabolt nick, mint a sajátod?). A liquidus a juvenalis nickemhez rendelt titkos jelszavam (és ez előbb keletkezett, mint ahogy Liquidus megjelent). A következtetés....

Lehet, hogy a Portugal eset masrol szol? Ezert kertem a forrast mert igy nem ugrott be.