Egyelőre még szigorúan titkos. Mágneses elven működik. Ami hátravan még, a tesztelés, a hatásfok fejlesztése stb. Az egészet kis pénzből (pár százezer Ft) hozták (hoztuk?) össze (én csak az internetről gyűjtögetett angol szövegek fordítását végeztem). Az első demonstrációs célú gépen dolgoznak most, ez kb. 1-2 hónap múlva lesz meg, a piacra nem tudom, mikor kerülhet ki. Nem lenne jó ötlet többet kiszivárogtatni róla, mivel a konkurencia mindenre képes. Hallottam olyasmit is, hogy vki régen csinált hasonlót, aztán "véletlen balesetet" szenvedett by benzin- és energiamaffia.
A hiszterézis jelleg a jelenségben is megmutatkozik.
A fel-le mágnesezési energiakülönbségre én is gondoltam, de én remanenciát, annak szerepét is vártam a dologtól, az viszont teljesen elmaradt. (vasporral ellenőriztem)
Ha áram analógiát keresek, felmerül az ellenállás, mágneses ellenállás változásának indukció függése.
Arra készülök, hogy lágyvas helyett acéllal is elvégzem a kisérletet, ott még erőteljesebben kell jelentkeznie a jelenségnek, a nagyobb felületű B-H terület miatt, a remanencia miatt!
Amit az ismerősöm mutatott az még ki volt egészítve két tekercsel, amiken felváltva nagy áramimpulzust is végig kényszerített. Ekkor a másik oldal lágyvasa (ugyan nem minden esetben) de leugrott a rendszerről. Ez gondolom a lágyvas "lassúsága" miatt volt.
Ezek szerint az indukció sem azonos a két vasban.
Megítélésem szerint ez pedig a mágnesezési görbe hiszterézises jellegéből adódik. Nem ugyan az az értékű indukció alakul ki azonos gerjesztések esetén ha fel, illetve lemágnesezünk.
Tegyük fel, hogy az 1-es vasat helyezed fel elsőnek. Amikor a 2-es vasat rakod a mágneskörbe, akkor a fluxus megoszlás miatt az 1-es elkezd lemágneseződni, mialatt a 2-es felmágneseződik. Mivel a két vas 'előélete' nem volt azonos, az 1-es a mágnesezési görbe lemágnesezési oldalán halad, a 2-es pedig a felmágnesezési oldalon halad. Ezért aztán azonos térerősségnél a 1-esben nagyobb lesz az indukció, azaz nagyobb lesz a vonzó erő.
Mikor az első vasat felrakod, az erővonalak záródnak, és ez jó nekik. Élvezik is a helyzetet, és jól befészkelik magukat. Majd jössz a másik vassal, de ez már nem hatja meg őket.
Valahogy így.
Nem tudtam hova tegyem fel ezt a dolgot.
Végül sem a örökmozgós, sem másik mágneses topic nem volt szimpatikus.
Ezt meg mindig is szerettem!
Hát ezt terhelem!
Amit most leírok egy ismerősöm mutatta, aki amúgy kissé megszállott, de szimpatikus elem.
A jelenséget tapasztaltam, kézben tartottam, láttam, észleltem, valósként éltem át és most dolgozom a mérhető megismételésén.
Egy egyszerű kis szerkezeten lehet tapasztalni.
Aki mutatta, persze többletenergiát vár tőle, amit én nem látok be miért, és nem is várom. De a jelenség érdekes, esetleg figyelemre méltó.
Aki ismeri az "övcsat elrendezést" annak egyszerűbb lesz megérteni.
Egy állandó mágnes két pólusára lágvasfegyverzetet teszek.(VL):-) Majd az egyik oldalára, párhuzamos pozícióban a mágnessel "feltapasztok" egy lágyvas darabot.
Utána a szemközti oldalra is felteszek egyet.
Amikor megfogom a két utólag és nem egyszerre feltett lágyvasdarabot, és a szerkenytűt a mágnes tengelyére merőlegesen széthúzom, mindig az utólag feltett mágnes válik le először!
Fontos a légrésmentes illesztés, és az, hogy a lágyvasakat soha ne vigye telítésbe a mágnes.
Az a kérdésem, hogy miért tartja erősebben az
első vasat mágnes, mint az utólag feltettet?
Van valamiféle privát válaszom, de a Ti fejtegetésetek is érdekel!
Silan!
Sokat gonodolkodtam miért nem megy (ment) a fejembe a fluxussal kapcsolatos dolog! Megvan!
Én műszakiként a változást nem "elemi" szinten kezelem! Nekem, ha az 1. időablakban egy a fluxus, a 2-ban is egy a fluxus, az nekem azonos(eddig!) mint ahogy az M3*12 hengeresfejű csavart azonosra, tehát M3*12 hengeres fejűre ki lehet cserélnem, és semmi sem változott!
A két azonos hosszú időablakban a gencsiben (persze egyébb azaonos feltételek esetén), valóban azonos nagyságú a fluxus, de nem ugyan az! Tehát nem azonos!
Most már csak azt nem értem a tekercsemben miért nincs feszültség....
:-)
Jó, jó valójában értem. A csúszáskor folyamatos változást viszek be, akár atomi szinten.
Igen, a tekercsben valóban kvázi konstans a fluxus.
Ha a hagyományos egypolusúnál nézem, azonos időablak alatt ott is konstans a fluxus, vagy legalább is így gondolom.
Ha csak fluxus változása ad feszültséget, akkor már mindegy a ferrit van-e, torzít-e. Bár erre a torzítozsdira futólag gondoltam, án a rajz nem ezt mutatja!(nem ezt a részt?)
Ja, akkor azért nem értettem, mert közben csúszó leszedőket is emlegettél, de akkor az nem erre vonatkozott.
Az áramkör által közrezárt fluxust kell nézni. Ez pedig ugye a tekercsed esetében konstans.
A ferrit ugyan árnyékol, de el is torzítja a mágneses teret, úgyhogy a tekercs felső meg alsó felében is fog feszely indukálódni, s ezek kiegyenlítik a függőleges részben indukálódót, az eredő nulla lesz.
Az elsőre feltett, a 309 felízzadott képeket érted?
Abban nincs a szokásos rézkorong, és a lefényképezett leszedőn kívül, ahhoz képes a vas külső felszínén mindenhol azonos feszültség vehető le.
Persze, mivel nem tökéletes a vas árnyékoló hatása, a korong külső felületén valamelyest változik a levehető feszültség. A tegely felé nő!
Az még nem analóg a mágneses példában felvetett kérdéssel. Ha dielektrumot teszel a lemezek közé, az olyasmi lehet, mint amikor a tekercsbe vasmagot teszel.
Nem véletlen, a kondenzátor is energia tároló eszköz. Azt már nem is mondom, hogy a rezgőkörben a két típusú energia (elektromos, mágneses) oda-vissza alakulása adja a rezgést.
A felvetett mágneses problémával analóg kondenzátor elrendezést úgy tudom elképzelni, hogy a kondenzátort fel lehet valamekkora feszültségre tölteni, és az ad egy bizonyos energia értéket. Ugyanekkora feszültségre történő feltöltést úgy is el lehet végezni, ha a kondenzátor lemezei közé berakunk egy polarizált elektretet (ez a kis mágnes a mágneses példában). A kérdés itt is adódik. Mi köze az elektret létrehozásához szükséges energiának ahhoz az energiához, amit az elektretnek a kondezátor lemezei közé helyezésével a kondenzátorban kapunk?
