Nálam ilyen instant utálatnak örvendő szám Nelly és Kelly Rowland duettje volt még anno a 2000-es évek elején, a címe nem ugrik be, de ha felcsendült, az azonnali dühroham garantált volt részemről, annyira irritált. A jelenkoriak közül Robin Thicke Blurred Lines-a dettó, ennyire minimál gagyi fost már rég nem hallottam, tipikusan az aljanépnek készült borzadály.
A Sweet Harmony-ról nekem is ugyanez a véleményem, úgyhogy örülök az egyetértésnek! :)))
Azt én is észrevettem, hogy ismert, közkedvelt előadóktól mindig ugyanazt a 2-3 számot játsszák a rádiók.
Egy-egy nagyobb pályát befutott együttes, énekes slágereinek száma 10-nél több. És ezek még "csak" a slágerek, nem a (régi) lemezek B-oldalán megbújt gyöngyszemek. Nem hiszem, hogy Tina Turnertől a "Simply The Best" kevesebbet érne, mint a "What You Get Is What You See".
A rongyosra játszott nótákért már nem kell jogdíjat fizetni? Úgy, mint a filmeknél? 30 tévécsatorna, amin szinte mindig ugyanazt a 10 filmet váltogatják? Ki érti ezt?!
Nálam az is közrejátszik, hogy a régebbi zenéket "hótra" meguntam, némelyik dalnál előre tudom, hogy mikor következik egy jellegzetes dobtaktus, egy basszusgitár-futam, egy gitárszóló, a háttérvokál, stb.
Az 1. helyezettként megjelölt "anti-kedvenc" kivételével (azt a slágerré válásától fogva utálom!) a többivel talán nem is az a bajom, hogy az előadót nem bírom (pl. A-HA szerintem sem rossz egyébként), hanem az adott dal elcsépelését. Esetleg a stílusirányzat (pl. 80-as szintipop) nem fekszik nekem.
Van amivel egyetértek (Máté Péter összes / Gloria Gaynor / Sandra), de a legnagyobb kedvencemet, az a-hát sajnos mindenki a Take On Me alapján ítéli meg (legalábbis a magyarok 99%-a), mivel a rádiók csak ezt az egy nótát ismerik tőlük (ami mondjuk sajnálatos módon az előadók jelentős részére igaz), ezáltal lehetetlen objektív véleményt kialakítani (fentebbi együttesnél maradva, sokkal többet tudnak, mint az 1985-ös klasszikusuk). Ha ugyanazt az 1-2 nótát kéne hallgatnom valakitől, én is becsavarodnék, jóból is megárt a sok.
Bár amennyi rádiót hallgatok, elég kevés az esély, hogy repetitívvé váljon bárki is a kedvenceim közül, de a jelenségbe már belefutottam. Mivel minden nótáért jogdíjat kell fizetni, nem nagyon tehetik meg a rádiók, hogy kísérletezgessenek, inkáb adják azt, amit mindenki már álmából felzavarva is ismer.
Nekem az első számú anti-kedvenc a The Beloved - Sweet Harmony c. nótája! Mindig van olyan rádió, ami ennek az egyszámos előadónak ezt az egyetlen fosát leadja naponta legalább egyszer! Arrgh!
Ha már a rádiónál tartunk, "toplistás" nálam a Sláger FM kínálata... Pl. ilyenek:
2. Jimmy Sommerville - Smalltown Boy
3. Gloria Gaynor - I Love You Baby
4. Pet Shop Boys - Go West
5. Máté Péter - összes
Itt megállok. Tisztában vagyok vele, hogy az elhunyt művész több generáció ikonikus kedvence és vitathatatlanul egyedi énekhangja volt. Tehetségét én is elismerem, csak ezek a dalok "mai füllel" - számomra - túl giccsesek!
6. Modern Talking, Sandra, 80-as évek szintipop
Ez az a stílus, ami fölött eljárt az idő. Modernebb köntösben (pl. La Roux, Wellhello), "újraértelmezve" még szerethető is akár, de tisztán és töményen megfekszi a "gyomrot"!
Amin nem fog az idő vasfoga: 1970-es évek funky zenéje.
Sziasztok, bemutatom Fluor Filigran és Kovács István dalszövegét, bár szinte szükségtelen, mivel elég gyakran nyomatják a rádióadók mostanában:)
"Rap1: Pont, pont, pont, a történet végtelen Három pötty a levélen és ég veled Úgyis találkozunk még, az élet Melléd ültet a hátsó padba Hisz a magunkfajta mindig oda került Csak az őrület keringett a kor körül Kicsi bolygók, kicsike pontok Pont akkor, pont te, pont ott Azt mondtad, azt hittük, ez örökké tart De az ezredik szeretleknél a kréta elkopott Majd pont, pont, pont Kicsöngettek és a világ elrabolt A műsort azért folytatjuk persze A szünet után visszanéz pár percre A szenvedély, a mai vendég Majd egyedül tovább minden, ahogy eddig"
A szerzők, szinte megrészegülve nagyszerű tehetségüktől, ezt toldják hozzá a refrénben:
"Kipróbálunk olyan dolgokat Ami szépnek látszik, de foltokat Hagy maga után és ez fojtogat Majd mindezt elnyeli egy torkolat A végső kérdésem az lenne Hogy mi maradt meg a szépből Azon a három ponton kívül Kiderül a tegnapelőtti részből"
(Hogy miféle értelem rejtőzhet e sorok mögött, azt az én egyszerű földi halandó eszemmel föl nem foghatom, de majd valaki bizonyára megfejti...)
Nekem ezek inkább pozitívak, mert a 20-as éveim eleje jut róla eszembe. Amikor az ember felsőoktatási intézmények padjait koptatta. Persze ezt a zenét önmagában már akkor sem tartottam nagyra. De az idő megszépíti az emlékeket. De ha van benne humor, akkor azért jobban csúsznak. (Animal Cannibals)
Fluor Tomiról bizonyára sokan hallottatok már; ő az a srác, aki a Mizu című dalával tarolt a magyar popzenei piacon, különösen a tinik körében. Fluor bizony belépett a celebek közé, ma már minden nap legalább egy bulvárhír foglalkozik vele, hol Kiszel Tündének szólogat be[...] Bővebben!Tovább »
"Kis hazánkban a 90-es években tombolt a rágógumizene, gagyi popslágerek tömkelege lepte el a hazai piacot, olyan együtteseket és előadókat játszottak a rádiók, melyekről pár év múlva már azt sem tudtuk, kicsodák, és max. az Activity című vetélkedőben tűntek fel egy félórára, persze miután elmagyarázták, hogy honnan is kellene ismernünk őket. (Esetleg az énekesnő később feltűnt egy pornófilmben, és akkor megjegyezték, hogy anno ő énekelt egy számot, de szerencsére azóta jobb dologra használja a száját.) Itt van például a 4F Club elnevezésű zenekar, mely tökéletes rágógumizenét mutat be a Balatoni láz című dalával: napfény járja át a szívem újra, a formás popsikon kis pillangó vigyorog, meg egyebek... kíváncsian várom, mikor dolgozzák fel újra."
A zenéje még hagyján, no de ezzel a szöveggel kombinálva...
Aztán ott volt az Animal Cannibals nevű felháborítóan gyenge duó, ha jól tudom, még most is muzsikálnak. Ugyanolyan gyöngén, tehetségtelenül.
"Itt a vakáció, hát hogy töltsük el, Kirúgunk a hámból, kalandra fel Lemegyünk a Balcsira, lenyúljuk a nőket Legyezzük magunkat, és feldobjuk őket
...
Elment a kalauz, elő a magnót, Gyerünk, játsszuk el a vonatrablót Lopjuk el az utasok rosszkedvét, Aki nem tart velünk, yobb, ha lelép, Mert táncol a tömeg, áll a bál, A hangulatért felelős két kannibál
... Míg meg nem érkezünk, mindenki velünk mulat De most megáll az ész, és megáll a vonat Kinézek az ablakon, és nem fogom fel ésszel, Hogy az állomás neve - Pécel
...
Egy izomagyú gubbaszt a sarokban, Odaugrom hozzá azon nyomban, Hiába vagy testes, hiába vagy vállas, A Balaton a kérdés, na nyögd, mi a válasz. "Én és a haverom már Afrikán át jövünk Párizsba mennénk, de már tele van a tökünk", Nekünk is, de mi csak ülünk a vonaton, Fáradtak vagyunk, hiszen eljött az este, Idén nyáron sem tudjuk meg, merre van a Balaton, Mert visszajött a vonat velünk Budapestre
"Megáll az eszem, a sok nudli, igénytelen nulla félresikerült szám helyett ilyeneket soroltok fel?!"
Elkezdtem olvasni a topikot, és én is csak csodálkozom... Ezeknél sokkal tehetségtelenebb előadók vannak. A 90-es évek tele volt pl. bűnrossz magyar számokkal.
