A Karnevál elég húzós kis regény,én is olvastam már egyszer de megszenvedtem vele rendesen.Érdemes elolvasni Kemény Katalinnak a könyvét amit a Karneválról írt, sokat segít a megértésében.
Az lehet, de a Karnevál 5 évig volt a polcomon, mire odajutottam, hogy elolvassam, és segítséggel értettem csak meg a lényegét. Valaki itt a fórumon elmagyarázta, és onnantól kezdve világos volt.
" A megszabadulás útja az elszakadás útjával azonos, a lélek, amikor eredete helyére visszaérkezik, ugyanaz és mégsem ugyanaz. Ez a misztérium, amely szerint úgy tűnik, hogy: a lélek királyfi, akit az öreg király a világba küld, hogy tanuljon, s amikor az élet iskoláját elvégzi, visszatér az uralkodó trónusát átvenni. Ez azonban jelkép. A megszabadulás a vándorlás után a célhoz érkezésnek látszik; a tanulás és vizsga után felszabadulásnak látszik; ugyanakkor úgy látszik, hogy nem történt semmi, csak a lelket a saját káprázatai elvakították, álmodott: világot, Ént, emberiséget, életet, történetet, születést, szerelmet, betegséget, halált, - de az álomképek eloszlottak - s a lélek nyomasztó és gyönyörűséges képeinek bűvölete alól megszabadultan felébredt.
A megszabadulás nyílt misztérium,, amelyben rejtve van és marad az, hogy az ember honnan és mitől szabadul meg és szabadságának mi a gyümölcse."
2. A Mottó a következő: Uram, Istenem, óvj meg engem a jó emberektől.
Fogadalmat tettem, hogy ezen túl a jó embereket messze el fogom kerülni. Istenem, Atyám, óvj meg engem a jó emberektől! Jézus a jó emberekkel szóba sem állt. Ez aztán az emberismeret. Pedig nem is volt óvóhelyen, sem társbérletben. Minek állt volna velük szóba? Ők nélküle is egész kitűnően megvoltak, nem is volt szükségük reá, mert kérem szépen, a jó emberek nem szorulnak a Megváltóra, ők nyílegyenes ösvényen haladnak jól megérdemelt üdvösségük felé. Ők saját jóságukkal mindig segítettek magukon, sohasem estek el, a legtöbben mértékletesen meg is gazdagodtak. Egy ilyen jó embertől, vallásos vitán megkérdezték: hát önnek mi a véleménye? Mire ő lágyan: nézze, én az ilyen Isten dolgokról nem sokat gondolkoztam, nekem mindig elég tűrhetően ment. Na ugye, mondom. Nincs neki Megváltóra szüksége. Neki mindig elég tűrhetően ment. Jézus vámszedőkkel, és kurvákkal barátkozott.
Istenem, Atyám, óvj meg attól, hogy jó férjem legyen, és jó feleségem legyen, jó apám és jó anyám legyen, és jó barátom és jó gyermekem, és jó emberekkel legyek körülvéve, akik hozzám nagyon jók. Minden tiszta dolog ebben a nagy jóságban végül valamilyen eszeveszett bűn. Jézus tudta, mondom, bár nem volt óvóhelyen, sem koncentrációs táborban, ahol a kölcsönös segítség az ínségben megnyilatkozott. Milyen jó még gyilkolni is, ehhez a komisz és aljas jósághoz képest, amely annyit imádkozik, sőt vegetáriánus és aszkéta és mindennapi áldozó és főként jó. Mennyit szenvedtem, saját jóságomon kívül az emberek jóságától, és a tudás fája átkozott egy fa, a jó és a rossz, de a jó rosszabb, mint a rossz, ezt ma már tudom, az óvóhely az a világhely, ahol ezt meg lehet tanulni, de a társbérletet és a kényszermunkatábort is beleszámítom.
Mit szenvednek szegény asszonyok jó férjeiktől, és szegény férfiak jó feleségeiktől és a gyermekek jó anyáktól, Jézusom te tudtad, hogy egy szemernyi bűn, mennyivel több egy hegynyi jóságnál. A jó ember, aki az Úr színe előtt jó merészel lenni, és szemét tágra nyitja, kezét ünnepélyesen felemeli, és így szól: bocsánat, engem ilyesmi nem illet, mert én jó vagyok, és igaza van, és mindig igaza van, és nincs szörnyűbb, mint amikor valakinek mindig igaza van, különösen ha olyan jó. Keresztény testvéreim, óvakodjatok attól, hogy jók legyetek, és hogy jóságokat számon tartsátok, és a jóságra hivatkozzatok. Nincs mire hivatkozni.
Az Úr színe előtt semmire sem tudsz hivatkozni, üres kézzel jöttél, meztelenül, és erőtlenül, és amit azóta tettél, csak erőtlenebbé tett és bemocskolt és összetört, és ez vagy te. Az egyetlen, ami fenntart, hogy Jézus megkönyörül rajtad, és hozzád lép, és beszél veled, mert elég értelmes vagy rá, elég koszos, és züllött vagy és hitvány vagy és nem vagy jó."
"- Én senkinek se hiszek - jelentette ki a törpeforma kis ember, akinek a földjéből véletlenül kiástak egy csontvázat. - Gazember az egész világ.
- Gazember is kell a világba - mondta Švejk, elhelyezkedve a szalmazsákján. - Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek."
2. A Mottó a következő: Uram, Istenem, óvj meg engem a jó emberektől.
Fogadalmat tettem, hogy ezen túl a jó embereket messze el fogom kerülni. Istenem, Atyám, óvj meg engem a jó emberektől! Jézus a jó emberekkel szóba sem állt. Ez aztán az emberismeret. Pedig nem is volt óvóhelyen, sem társbérletben. Minek állt volna velük szóba? Ők nélküle is egész kitűnően megvoltak, nem is volt szükségük reá, mert kérem szépen, a jó emberek nem szorulnak a Megváltóra, ők nyílegyenes ösvényen haladnak jól megérdemelt üdvösségük felé. Ők saját jóságukkal mindig segítettek magukon, sohasem estek el, a legtöbben mértékletesen meg is gazdagodtak. Egy ilyen jó embertől, vallásos vitán megkérdezték: hát önnek mi a véleménye? Mire ő lágyan: nézze, én az ilyen Isten dolgokról nem sokat gondolkoztam, nekem mindig elég tűrhetően ment. Na ugye, mondom. Nincs neki Megváltóra szüksége. Neki mindig elég tűrhetően ment. Jézus vámszedőkkel, és kurvákkal barátkozott.
Istenem, Atyám, óvj meg attól, hogy jó férjem legyen, és jó feleségem legyen, jó apám és jó anyám legyen, és jó barátom és jó gyermekem, és jó emberekkel legyek körülvéve, akik hozzám nagyon jók. Minden tiszta dolog ebben a nagy jóságban végül valamilyen eszeveszett bűn. Jézus tudta, mondom, bár nem volt óvóhelyen, sem koncentrációs táborban, ahol a kölcsönös segítség az ínségben megnyilatkozott. Milyen jó még gyilkolni is, ehhez a komisz és aljas jósághoz képest, amely annyit imádkozik, sőt vegetáriánus és aszkéta és mindennapi áldozó és főként jó. Mennyit szenvedtem, saját jóságomon kívül az emberek jóságától, és a tudás fája átkozott egy fa, a jó és a rossz, de a jó rosszabb, mint a rossz, ezt ma már tudom, az óvóhely az a világhely, ahol ezt meg lehet tanulni, de a társbérletet és a kényszermunkatábort is beleszámítom.
Mit szenvednek szegény asszonyok jó férjeiktől, és szegény férfiak jó feleségeiktől és a gyermekek jó anyáktól, Jézusom te tudtad, hogy egy szemernyi bűn, mennyivel több egy hegynyi jóságnál. A jó ember, aki az Úr színe előtt jó merészel lenni, és szemét tágra nyitja, kezét ünnepélyesen felemeli, és így szól: bocsánat, engem ilyesmi nem illet, mert én jó vagyok, és igaza van, és mindig igaza van, és nincs szörnyűbb, mint amikor valakinek mindig igaza van, különösen ha olyan jó. Keresztény testvéreim, óvakodjatok attól, hogy jók legyetek, és hogy jóságokat számon tartsátok, és a jóságra hivatkozzatok. Nincs mire hivatkozni.
Az Úr színe előtt semmire sem tudsz hivatkozni, üres kézzel jöttél, meztelenül, és erőtlenül, és amit azóta tettél, csak erőtlenebbé tett és bemocskolt és összetört, és ez vagy te. Az egyetlen, ami fenntart, hogy Jézus megkönyörül rajtad, és hozzád lép, és beszél veled, mert elég értelmes vagy rá, elég koszos, és züllött vagy és hitvány vagy és nem vagy jó.
Ahogy ezt a topikot elnézem, a filozófia nem túlságosan köti le, foglalkoztatja korunk emberét. Pedig szükségünk volna rá, mert a filozofikus érzület, hogy idézzek egy "klasszikust":"Igényesség, érzékenység, mélység," és megtoldanám még azzal, hogy világnézetet, erkölcsi alapállást, tudatosságot tükröz, mely az Élet megéléséhez feltétlen szükséges. Amennyiben az Életet egy szellem, lélek számára a világmindenségben számára kijelölt helyen történő cselekvést, helytállást, feladat teljesítést jelent, az idő tengelyében behatároltan. Márpedig az ember nem más, mint testbe öltöztetett szellemvilág, melyet ízesít az adott test érzelemvilága és tudatossága, melyet kikövetelt a Természetfölöttitől magának. Talán Hamvas Bélánál az tetszik, hogy jelenvaló, míg keresztmetszetben összefoglalja az Őt megelőző gondolkodók értékét egészen az őstörténettől a biblikusokon kerersztűl a középkoron át, és közben, szerényen minősítést fogalmaz meg. Mindezt egy nagyon sajátos és egyedüli irodalmi formában rögzíti. Aranyos, és ugyanakkor velős. Ettől gyémánt az értéke.
A mai kor gondjait bírom felfedezni Hamvas Béla soraiban. Ami sajnos kortünet, mert nem egyes emberekre jellemző, hanem rám és Te Rád is:
„A modern művészet mintha semmi egyéb nem lenne, …. Idézi az örvényt, amelynek, úgy látszik, legmélyebb fenekéről a legfélelmetesebb erőket kelti fel. E korcs szörnyetegek(et) … a világ minden részéből elűzött és kitiltott söpredék, foszlány és lélekrongy, intelligencia és érzés és önálló akarat nélkül, szégyentelen életmohóságának tehetetlen martaléka. Jóra, rosszra egyáltalán tökéletesen érzéketlen. Csak élni akar, élni. Nem egész lény, a létezésnek mindössze homályos nyoma. Alaktalan, ha nem is egészen testetlen, tudatlan, csak derengő szomjú ösztönével lézeng és nyüzsög. … Uralkodó állapota a szorongás és az alattomos kéjsóvárság. … Mivel láthatatlan és ritkatestű lény és mivel nem ismer tiszteletet és szégyent, számára minden út szabad. Egyetlenegy módon lehet ellene védekezni: világossággal. Napfény, értelem, erkölcs, derű, nyugalom, béke. Mindaz, ami ma nincs. A pantagrueli mágiával. Ahol valaki hazudik, irigy, ahol tilosat gondol, vagy tesz, valamit elrejt, ott milliószámra megjelenik és az embert elárasztja és mint az atmoszféra veszi körül, beletolakszik lélegzetébe, vérébe és májába és elkezdi mérgezni. A basztard csak tiszta gondolatokkal, mély meditációkkal, erényes tettekkel, imákkal űzhető el. Ilyenkor nincs hatalma.” (Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv, 11. fejezetből) „Ki hozza ezt az ítéletet? Mindenki maga. Iszonyú veszélye van annak, ha az ember a láthatatlant megtagadja és azt hiszi, mert a láthatatlan nem érzékelhető, nincs. Veszélye van, mert ebben a világban tájékozódását elveszti és így a világ legfélelmetesebb erőinek önmagát kiszolgáltatja. Ennek is vége lesz nemsokára. Addig mondják, hogy a lélek tudománytalan, amíg elnyeli a tudomány. Ha aztán a katasztrófa mégis elkövetkezik, mint Atlantisz esetében, tizenkétezer évvel ezelőtt, vagyis tegnap és más esetekben is … az ember ember marad, nem aljasodik el és helyéből nem mozdul. Az újan avatott görögök a tengerbe rohantak és a nagy szent vízben alámerültek. Ez volt a halál és az újjászületés rítusa. Amíg emberek vagyunk, nincs mitől félnünk. A napfény és az értelem világossága a miénk. ” (Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv, 12. fejezetből)
"A megszabadulás útja az elszakadás útjával azonos, a lélek, amikor eredete helyére visszaérkezik, ugyanaz és mégsem ugyanaz. Ez a misztérium, amely szerint úgy tűnik, hogy: a lélek királyfi, akit az öreg király a világba küld, hogy tanuljon, s amikor az élet iskoláját elvégzi, visszatér az uralkodó trónusát átvenni. Ez azonban jelkép. A megszabadulás a vándorlás után a célhoz érkezésnek látszik; a tanulás és vizsga után felszabadulásnak látszik; ugyanakkor úgy látszik, hogy nem történt semmi, csak a lelket a saját káprázatai elvakították, álmodott: világot, Ént, emberiséget, életet, történetet, születést, szerelmet, betegséget, halált, - de az álomképek eloszlottak - s a lélek nyomasztó és gyönyörűséges képeinek bűvölete alól megszabadultan felébredt. A megszabadulás nyílt misztérium,, amelyben rejtve van és marad az, hogy az ember honnan és mitől szabadul meg és szabadságának mi a gyümölcse." Hamvas a megVALOsitasrol.
Ez a csodas tema, erröl a csodas emberröl ennyire nem ment volna...?
Hamvas neve a spiritualitas kapcsan tenyleg megkerülhetetlen: "kezdö" keresöknek kivalo: segit tajekozodni, egy altalanos kepet adni arrol, mit "erdemes", es mit nem...
Erdekes, hogy Swedenborgot ennyire ertekelte, nem is olyan köztudott.
A Swedenborg topikot is erdemes lenne folytatni: ui. olyan is van. Az alabbi link tenyleg nagyszerü, talan a legteljesebb magyar nyelvü Swedenborg gyüjtemeny.
Swedenborg a legjobb próba. Add oda valakinek, hogy olvassa el valamely művének tíz sorát. Ha az illető azt mondja: Bolondság! - az az ember lapos és érdektelen fráter. Ha azt mondja: Nem értem -, az tökkel ütött. Ha azt mondja: Unalmas -, az ne vegyen többet könyvet a kezébe. Íme Emerson egyik legszebb tanulmányát szentelte neki, annak a Swedenborgnak, akinek olyan érzékei voltak, hogy keresztüllátott a sűrű anyagon és megpillantotta a szellemi lényeket. Swedenborg az egyetlen nagy modern ember, akinek olyan képességei voltak, mint az őskor nagy tibeti, egyiptomi, hindu mestereinek."
